Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-10 / 28. szám
r Evangélikus Élet‘ 53. ÉVFOLYAM 28. SZÁM 1988. JŰLIÜS 10. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 6. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Az ember az Istent legjobban a könnyein keresztül láthatja. V. Hugo V _____________________________'___________________________> a r • • r mi , f j rr • m „Az ujjaszuletes fürdője A szarvasi Ótemplom 200. éves jubileuma „Ma újra néked adjuk át megifjodott alakban” Ma sok szó esik arról, hogy egyházunknak is meg kell újulnia. Jó, hogy egyre hangsúlyosabban tör felszínre ez az óhaj. Az igazi megújulás azonban nem akkor valósul meg, ha azt másoktól várjuk, hanem ha magunkon kezdjük. Ezen a téren - a sok lehetőség között - az egyik legfontosabb a kereszt- séggel kapcsolatos látásunk, véleményünk, gyakorlatunk megújulása. Mert mostoha sorsa van életünkben a keresztségnek. Nemcsak azért, mert vannak megkeresztelt szülők, akik nem keresztel- tetik meg a gyermekeiket, hanem a megkereszteltek sem tartják többnek régi szokásnál, névadásnál, esetleg az egyháztagság feltételének ismerik el. Hogy megújulhasson a keresztség jelentősége keresztyén életünkben, választ kell keresnünk néhány kérdésre. Mi történik a keresztségben? Igen fontos, hogy meglássuk: Isten cselekszik az esemény, a hangzó ige által. A gyermekkeresztség gyakorlásával ez nyomatékos hangsúlyt kap. Isten a keresztségben öl, pusztít, mint a kiáradt folyó árvízkor. Elpusztítja a velünk született, eredendő bűnt. (Róm 6,3) Ugyanakkor tisztít is, mint a víz a szennytől. Új életre tisztít, hogy „ne uralkodjék a bűn” a testünkben. (Róm 6,12) Élet sincs víz nélkül. A keresztvízzel Isten örök életre éltet bennünket. Pál apostol így fogalmaz: „A halálból életre keltetek.” (Róm 6,13) Öl, tisztít, éltet a keresztség. „Nem a víz végzi, hanem Isten igéje... Az életnek kegyelemben gazdag vize.” (Luther) Mi a haszna a keresztségnek? Az ember mindennel kapcsolatban ezt kérdezi. A keresztség által Isten családjába születünk bele. Luther az „újjászületés fürdőjének” nevezi Pál apostol nyomán. Boldog családi körben élő gyermekek tudják, hogy milyen védelmet, oltalmat jelent ez a közösség. A keresztségben ilyen közösségbe kerülünk testvérként Krisztussal és egymással. A legjobb családban is vannak „tékozló fiák”. Az igazi családi közösség nem kitagadja, hanem visszavárja őket. Mennyei Atyánk akkor is szeret, amikor nagyon messzire Krisztusban vagyok, aki vagyok. Terveid szerint - Atyám - új teremtés. A régi, önmaga körül forgó én elveszett. Helyére új utakat nyitó Simo lépett. Égy reggelre arra ébredtem, hogy a befagyott jégen minden irányba út nyílott másokhoz. Otthonom ajtajára táblát helyeztem el: „Jertek bizalommal téli utakra!” (Finnül: Talvi- tiékhez!) Hozzánk szabad jönni bárkinek, és tőlünk lehet indulni tovább. Krisztusért nekem szabad kijárásom van önmagámból, és bi- zodalmas visszatérésem új énembe, mint otthonomba. Simo hidakat épít előttem a felebarátokhoz, s a téli utakon bizalommal térek visz- sza magamba, mivel Krisztus él bennem. Valójában a bűn, korábbi barátom és mostani szobatársam, még egyre valóság. És nem ismerek kellemetlenebb havert. Te, Atyám, láttál minket együtt már akkor, amikor én még nem ismertem bűneimet. Most tudom, hogy a bűn nemcsak kellemetlenkedik, hanem elveszít. Először is felrobbant minden hidat körülöttem: a hit hídját hozzád, az élet forrásához, és a szeretet hídját, Simo téli útjait, a felebarátokhoz, hogy el legyünk zárva mindenkitől, s kettesben maradni kerülünk tőle, és visszavár. A keresztség ,Jogán” van lehetőségünk a „megtérésre”. Ezért nem tagadhatjuk meg a gyermekkeresztséget ott sem, ahol „nem látszik biztosítottnak” a keresztyén nevelés. - A keresztség legfőbb haszna az, hogy örök együttlétet biztosít az Atyával, Jézus Krisztussal és testvéreinkkel. Tehát feltétele az üdvösségnek. „Aki hisz és megkeresz- telkedik, üdvözöl.” (Mt 16,16) Ez nem időrendi, vagy fontossági sorrend, hanem annak a ténynek a hangsúlyozása, hogy a keresztség a hit által válik üdvözítővé. A „haszon” tehát nem evilági értelemben jelentkezik. De azért azt se felejtsük el, hogy reformátorunknak milyen nagy erőforrást jelentett kísértéseiben az a lehetőség, hogy mondhatta, leírhatta: „Meg vagyok keresztelve.” Mire kötelez a keresztség? Az ajándék mindig kötelez: elfogadásra, megbecsülésre, hálára. A keresztség megújuló megtérésre kötelez. Ismételten elszakadunk az „atyai háztól”, ismételten meg kell térnünk oda. Ez a lehetőség azonban nem jelenthet szabadosságot. Vigyáznunk kell arra, hogy megőrizzük a keresztségben megtisztított életünket. Isten ajándékát engedelmességgel kell viszonoznunk. Az engedelmesség mozgatója lehet félelem az Atya szigorától, lehet a parancs végrehajtásának a kényszere is. Az igazi engedelmesség azonban szeretetből, hálából fakad. A gyermeknek az ad igazi boldogságot, hogy szót fogadhat szülőjének, aki őt nagyon szereti. Ez a szeretet megnyitja szemünket annak meglátására is, hogy nem örvendezhetünk magunkban, hanem tovább kell adnunk a kapott kegyelmet, másokat „tanítva, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek”. (Mt 28,20) Isten a keresztséggel örök életünket akarja munkálni. Mégpedig úgy, hogy megújuló hittel fogadjuk a keresztségben nekünk adott kegyelmét. A megújuló hitre is ő adja az erőt, amikor Szentlelke által teljesíti Jézus ígéretét: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Bárány Gyula Aki a Nagyalföldnek erre a szépen rendezett, és „Kőrösparti Athénnek” tisztelt városába érkezve a nyílegyenes utcákon végigtekint, már messziről megpillanthatja a város kiemelkedő barokk műemlékét, a széles körökben ismert Tessedik-templomot. Ez a templom június 5-én ünnepi köntösbe öltözve várta és ölelte magához többezer hívét és az együttörvendezésre egybesereglett vendégeket. Kétségtelen, hogy az idő vasfoga nagyon megviselte a szarvasiak egyik lelki otthonát, de a szeretetnek sokfelől idenyúló karja, elsősorban a gyülekezeti hívek több éves folyamatos áldozathozatala előteremtette a csaknem 5 millió forintos renoválási költséget. Most az elért szép eredményt köszönhették meg Istennek - múltba tekintve is, de hivő jövőlátással különösképpen. A törökdúlás után újratelepített Szarvast 1722-ben a Felvidékről ideseregiett evangélikusok népesítették be, akik letelepedésük első feltételéül a vallásszabadságot kötötték ki maguknak, és csakhamar megkezdték a templomépítést. Igaz, először vályogból és az itt talált török épületek maradványaiból építettek, s templomuk hamarosan tönkrement, mert 1729-ben már új templomépítés tervével foglalkoztak, sőt 1759-ben már a harmadik templomot építik. Az akkori királyi rendelkezés előírta, hogy milyen anyagból építhetnek. így nem csoda, hogy a harmadik templom is roskadozni kezdett. Ezt a negyedik templomot Tesse- dik Sámuel irányításával emelték. Ő maga ismertet meg az építkezéssel minket is: „Az épület minden gyűjtés és koldulás nélkül három éven belül a szarvasi egyházközség önkéntes adományából 27 000 forintért építtetett.” Azt iija másutt: „Nem fogja az utókor elhinni, hogy ezen épület oly rövid idő alatt és csekély költséggel volt felépíthető, ha nem ismeri, milyen célirányosan lehetett nemcsak a felnőtteket, de a gyerekeket is beosztani az építésnél, továbbá mint lehetett magát az építőanyagot első kézből olcsón beszerezni és Szarvasra szállítani.” Tessedik az egyház gondnokának 400 váltó forintot adott, hogy azzal menjen Mára- marosba, ott vegyen fenyőfát, szállítsa azt Csongrádig a Tiszán, onnan a Kőrösön Szarvasig. A leszállított és fel nem használt fa„Többé nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” ELŐ VIZ Miért én? Gál 2,20 kényszerüljünk. Akkor már hasztalan dolog ajtót mutatni a bűnnek, zárakat cserélni, ablakokat zárni, réseket tömni. Az én bűnöm mindig előttem van. Valahonnan, lényem legmélyéről mindig előkerül, és hencegve csúfolódik: jövök, látok és győzök. Jövök, ha nem is akarod, látom, hogy egyedül vagy, és győzök, mivel ismerem képességeid. De valami csodálatos okból azt mondhatom a bűnnek: csak jöjj, ebben nem akadályozhatlak meg, de szerezz élesebb szemüveget, mert itt másra is találsz. Krisztus él bennem. Ő, aki azt ígérte a nevére megkeresztelteknek: „Veletek vagyok minden napon a világ végéig.” Tessék, bűn! Itt vagyok, de nem egyedül. Krisztus magára vett téged a kereszten, és legyőzött. Az utolsó napon bennem már nyomod se lesz. Nem vagyok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Nem vagyok többé könnyű zsákmány a bűn számára, hanem az én mennyei Atyám gyermeke. Hiába olvasol bármit a fejemre, lepereg a kegyelemről. Jézus véréért minden bűnöm meg van bocsátva. Szeretlek, Atyám, hogy olyan jóhiszemű vagy irányomban. A bűn ellenére is hiszel bennem. Ezért hiszek én is benned, kegyelmedben. A! bűn retteg a kegyelemtől. Az elveszi minden erejét. Kihúzza alóla a talajt. A kegyelem alatt új erőre kapok, mindent merek és mindenre képes vagyok. A kegyelem alatt szeretlek téged, Atyám és mindent, ami a tied: Fiadat, Szentlelkedet, igédet, gyülekezetedet, teremtett világodat, még törvényedet is. A legnagyobb, a legjobb, a legcsodálatosabb, amit az ember ízlelhet, tapasztalhat és tudhat a szeretet. A kegyelem alatt szeretet gyúl, fellángol és izzik bennem. Ha hozzád való viszonyunk rendbejön, akkor minden más kapcsolatunk is megépül. Én rossz kapcsolattartó vagyok, de te jó vagy és hatalmas. Te a mennyet és a földet mozgósítod kapcsolatunk szolgálatára. Te küldted Fiadat, hogy megszabadítson a bűntől, ami állandóan azon mesterkedik, hogy megrontsa viszonyunkat. Te küldöd Szentlelkedet, hogy megvigasztaljon, hogy ne higgyek a vádaknak, hanem a te kegyelmed evangéliumának. Te rendelted a Napot, hogy süssön az én életem romjaira is. Te adsz áldott esőt azokra a földekre, amelyek megtermik számomra is a kenyeret. Te adtad Annelit mellém, hogy szeressen, gyermekeimet, unokáimat, hogy örömöm teljék bennük, hogy soha ne kételkedjem jóságodban. Jöhet fájdalom, történhetik baleset, mindez nem változtat azon, hogy gyermeked vagyok, és a halál után is az maradok. Hiszen Krisztus él bennem, s Ő már feltámadt a halálból. Vele én is csak a mennybe mehetek. Hát akkor csoda-, hogy én ennek csak örülni tudok. Simo János Talritie mennyiség egy részét sikerült eladni, így a templom faanyaga ingyen volt. Az ünnepi istentiszteleten két nyelven, de egy szívvel zengett az ének, folyt a szolgálat, a megemlékezés és az előretekintés. Maga az ünnepi hálaadást végző dr. Harmati Béla püspök is szlovákul énekelte a lépcsőimádságot, az introi- tust és az oltári imádságot. Ahogyan csaknem kétszáz éven át megszokták ősi tradíciókhoz ragaszkodó híveink. Köszöntések és üdvözlések is így hangzottak fel, hiszen Szlovákiából is érkeztek vendégek, üdvözlést pedig a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége is mondott. De a kétszáz évet a kétezer esztendős keresztyénség Urának, az élő Úr Jézus Krisztusnak a közöttünk való szolgálata és egyháza iránti hűsége áldotta és gazdagította - amint ezt dr. Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelő az első üdvözlésben kidomborította. Klimaj Mihály, a gyülekezet neveltjeként tölti be a felügyelői tisztet, s meghatottan emlékezett visz- sza 60 esztendővel előbbi konfirmációjára s ő üdvözölte a vendégeket. A templom újraszentelését végző dr. Harmati Béla püspök - akinek a szolgálatban Pintér János esperes és Nóbik Erzsébet helyi lelkész segédkezett - az előirt ótestá- mentomi ige alapján (2Móz 19,3-8) a hálaadás, az öröm, az emlékezés és a kötelezés együttes érzéseit tolmácsolta. Kiemelte a Az ünnepei istentiszteleten a püspök négy gyermeket keresztéit templomépítő lelkész: Tessedik Sámuelnek, az előrevivő tudósnak, mint Isten kiváló eszközének szerepét, aki egyszerre látta maga előtt Isten és hazája iránti feladatait, jóval megelőzve korát, aki munkaiskolát is létesített, tartott fenn, sok és állandó ellenállással és meg nem értéssel küzdve. Ma is meg kell tennünk, ami ránk vár; folytatni az építést külső és belső vonalon, nem egyirányú, hanem tizenkét vagy huszonkét irányú módon. Felszínre hozva azokat az erkölcsi értékeket, melyek a legjobban időtállók. A templom díszévé lett Szarvasnak. Vajha a lelkek is épülnének szent papsággá, megtartásra méltó néppé! Az ünnepi közgyűlésen felszólalt és üdvözlést mondott az egyházkerületi felügyelő után Poni- csán Gyula volt egyházmegyei felügyelő, Roszik Mihály alberti lelkész, aki mintegy száz hívével együtt Tessedik szülőfalujának a köszöntését hozta; Pásztor Pál diósgyőr-vasgyári lelkész, mint a város szülötte; Bozorády Zoltánná nyíregyházi lelkész; Deme Zoltán szarvas-újtemplomi lelkész, Csaholszky László ref. lelkipásztor; Némethié Ribárszky Zsuzsanna tótkomlósi felügyelő; Pintér János, az eyházmegye esperese; 7a- borszky László, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese, Kovács Pál békéscsabai igazgató lelkész; a Hazafias Népfront Megyei és Városi szervezetének, valamint a Megyei Tanácsnak kiküldötte; a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége nevében Jakab Róbertné főtitkár, a társadalmi szervek nevében pedig Szirony János, a város általános elnökhelyettese. Pátkai Róbert londoni magyar lelkész zárta az üdvözlések sorát. Megemlékezést tartott az Országos Bajcsy-Zsilinszky Emlékbizottság is, kiemelve Zsilinszky Mihálynak, a történettudósnak és Bajcsy-Zsilinszky Endrének népe és egyháza iránti korszakalkotó szolgálatát. A közgyűléshez csatlakozóan Harmati püspök, a Népfront részéről dr. Tóth Lajos és Vaskor Pál, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Meliorációs Karának képviseletében dr. Szántosy Antal főigazgató, az alberti gyülekezet nevében pedig Roszik Mihály lelkész helyezett el koszorút a templom megalkotója és igehirdetője emléktábláján. A közel négyórás templomi ünnepség hallgatósága nem lankadó figyelemmel hallgatta Kepenyes György gondnok pénzügyi beszámolóját. Belőle a számadatokon túl egy fáradhatatlanul buzgó lélek vallomása csendült fel. Emelkedett hangon idézte Payr Sándornak templomavatási emlékünnepre írt, a Dunántúli Énekeskönyvben található énekének e cikk címéül is adott sorait. Szavaiból evangéliumi hite sugárzott felénk. S jó volt megtapasztalni, hogy vannak ma is Szarvason Tessediknek méltó utódai. Nobik Erzsébet, aki hét éve lelkipásztora a gyülekezetnek, sokirányú fáradozása épült bele az évszázados falakba. Mennyit utazott, mennyit fáradozott anyagbeszerzéssel, munkatársak toborzásával és ezzel párhuzamosan a hívek összegyűjtésével! Oroszlán- részt vállalt? Jól mondta valaki, hogy férfiakat megszégyenítve és pihenést nem ismerve munkálkodott. A hála és a megbecsülés szavai a legbensőségesebb körben, az ő otthonában értékelték igazán ezt. Délután a 200 éves öregtemplom padjait újra megtöltötte a hivő sereg. Ünnepi hangversenyen Szarvas szülötte: Melis György operaénekes, Kossuth-díjas Kiváló művész és Zászkaliczky Tamás orgonaművész adott zenei műsort, Frenkl Róbert előadást tartott, Harmati püspök pedig igét hirdetett. A szép lelki élményt nyújtó együttlét műsorát Mótyán Tibor ismertette. A 150 éves jubileumon a szolgálatot végző dr. Raffay Sándor püspök emlékeztetett az apák buzgó- ságának lángolására, idézve a zsoltár szavát: „Szememet nem hagyom aludni, míg nem találok helyet az Úrnak, lakóhelyet Jákob erős Istenének.” Vajha a késő unokák soha el ne fáradnának abban, hogy mindig ékes és dicsőséges legyen Isten háza, s ki-ki épüljön fel mindjobban lelki házzá az Ő dicső8080161 Pásztor Pál
