Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-18 / 3. szám

Evangélikus ÉletM ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 52. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 1987» JANUÁR 18. VlZKERESZT UTÁNI 2. VASÁRNAP ÁRA: 5,50 Ft Ezért, ha gyengének, fáradtnak és boldogtalan­nak érzed magad, kezdj el hálaimát mondani, így fordítsd életedet jobbra. Kényszerítsd rá a szívedet. S ha szíved ingerülten megkérdezi: Mit köszönjek meg? - ne hagyj neki nyugtot és kényszerítsd, hogy keresse meg, mi az, amiért ebben a pillanatban köszönetét kell mondania. S ha így rátalálsz az elsőre, az egyik jön a má­sik után, és nem is tudsz sort keríteni minden megköszönnivalóra. ALBERT SCHWEITZER Együtt imádkozunk Az egyetemes imahét alkal­mai évről évre visszatérnek. Régen kialakult jó szokás ez. Keletkezése a múlt századba nyúlik vissza; 1845 óta jönnek össze különböző protestáns egyházakhoz tartozó keresz­tyének, hogy Isten igéjének a fényében imádkozzanak az egymás közötti testvériségért és összetartozásért. Az 1948-ban megalakult Egyházak Világta­nácsa karolta fel az együtt imádkozás gondolatát, a szer­vezési munka élére állt, s évről évre elkészíti, majd a több mint 300 tagegyháza számára meg­küldi a kijelölt igék alapján az elmélkedéseket. Ezzel nagy igei közös nevezőt hoz létre a világ egyházai között. Összejöveteleink középpont­jában Isten igéje és az ige által megmutatott testvér áll, Min­den egyház drága igei öröksé­get és tanítást képvisel. A ma­gunké természetesen drága ne­künk. De most a Jézus Krisz­tusban való egységen van a hangsúly. A hitbeli egységen és nem a szervezeti vagy dogmati­kai egységen. Isten, aki úgy szerette a vilá­got, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte (Jn 3,16), és aki a Krisztusban megbékéltette ma­gával a világot és rábízta az egyházra a békéltetés igéjét (2 Kor 5,14-21), azt akarja, hogy a keresztyének Jézus Krisztus­ban való élete az egész egyhá­zért és az egész világért érzett felelősség jegyében teljék. Jézus Krisztus, aki egyedül illetékes Isten akaratának végső sum- mázásában, ezt az összefogla­lást az ún. nagy parancsolat­ban adta meg, amely az Isten- és emberszeretet párhuzamos­ságáról szól. A láthatatlan Istennek a szolgálata a látható embertár­son keresztül valósul meg (ÍJn 4,20). Az Isten- és az embersze­retetnek ez a párhuzamosan haladó vonala teremti meg a keresztyének között a szolgálat egységét. Mindez sokfélekép­pen és sokszínűén valósul meg, de mindig ugyanazzal a Krisz­tust követő szándékkal és fele­baráti szeretettel. Akik egyek ebben a szolgálatban, azok élik a Krisztus-követők egységét. Mindez azt jelenti, hogy a szent nép, a keresztyének kö­zössége már így is egység, akik hisznek Jézus Krisztusban, máris egyek a tanítványságban, a Krisztus-követésben. Az egy­ház egysége: csak a Krisztus­hoz kötöttségben van megala­pozva. A Krisztus-hitben tehát máris meglevő valóság az egy­ház egysége. Nem az a fontos, hogy „dogmatikai kérdésekben megegyezés legyen, vagy szer­vezeti egységre törekedjünk, te­hát emberi próbálkozások kez­dődjenek, hanem az a fontos, hogy mindegyik egyházban élő hívek Jézus Krisztushoz tartoz­zanak, benne higgyenek, őt kö­vessék. A keresztyénség külön­bözőképpen alakította ki a ma­Immár egy esztendeje annak, hogy betegsége akadályt gördített dr. Bartha Tibor tiszántúli refor­mátus püspök, a Református Egy­ház Zsinatának lelkészi elnöke elé egyházában betöltött vezető szol­gálatának ellátásában. Sokak imádsága kísérte e hónapok során. Istén kegyelme a lassú gyógyulás ajándékát adta részére. Ennek ellenére egyházáért, an­nak folyamatos vezetéséért érzett mélységes felelőssége jegyében dr. Bartha Tibor püspök 1986. decem­ber 31-ével nyugdíjazását kérte. Ugyancsak felmentését kérte a Magyarországi Egyházak ökume­nikus Tanácsa elnöki tisztéből, a Tanács december 10-én tartott közgyűlése alkalmából. ga életformáját, anélkül, hogy .elveszítette volna a Krisztus­ban levő egységét. Jézus Krisztus nem egyetlen egyházi közösségben van jelen, hanem valamennyiben. Nem véletlen, hogy ennyiféle törté­neti egyház jött létre a keresz- tyénségen belül, mint amennyi ma található az egész világon. A Szentírás sehol sem tanítja azt, hogy az egyház dogmatikai .vagy szervezeti egységét tart­suk legfőbb feladatunknak. A Szentírás Jézus Krisztust ál­lítja a középpontba. Főpapi imádságában Jézus a vele való egységért és a tanítványok egy­más közti egységéért könyö­rög. Ma akkor egységesek a világ keresztyénéi, ha egységesen hisznek Isten egyszülött Fiá­ban, egységesen követik em­berszerető akaratát, egységesen képviselik a szeretet magatar­tását mindenki irányában. A hangsúly mindig a hiten és a hitből fakadó magatartáson lesz. Ottlyk Ernő A Református Egyház illetékes szervei a következőkben megteszik a szükséges lépéseket a dr. Bartha Tibor püspök korszakos jelentősé­gű, több évtizedes vezetői szolgála­táért érzett hála és köszönet méltó kifejezésére juttatása érdekében. A Reformátusok Lapja karácsonyi számában dr. Bartha Tibor ünnepi üzenettel fordult a Magyarországi Református Egyház gyülekezetei­hez, egyháztagjaihoz. (Reformátu­sok Lapja) A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége nevében dr. Nagy Gyula püspök megkö­szönte dr. Bartha Tibor püspök­nek a hazai ökumené és a nemzet­közi egyházi élet területén kifejtett tevékenységét. Dr. Bartha Tibor református püspök nyugalomba vonult Az országúira került Hágár az Ur angyala, „hová mégy?” kérdésére így felel: „Úrnőm elől, Szárqj elöl futok." Erre az angyal megfordulást tanácsol Hágárnak: „Térj vissza úrnödhöz, és alázkodj meg előtte!" Amikor visszatekin­tünk az eltévesztett útra, rendsze­rint meglátjuk, hol tévesztettük el, honnan hajoltunk el a rossz felé. Oda kell visszamenni. Minden rosszból .van visszatérés, az elron- tottra új kezdet. De ehhez elenged­hetetlen, hogy beismerjük és meg­bánjuk hibáinkat. Ha szülő ellen vétkeztünk, akkor a szülő előtt kell megalázkodnunk, ha gyermek el­len, akkor a gyermek előtt, vagy házastárs, munkatárs, szomszéd előtt, a megbántott embertárs előtt. Egyik egyetemes imahetünkön, amikor nagy környékről toborzó- dott gyülekezet töltötte meg a templomot, a sokadalomban egy­más mellé sodródott két asszony, akik valami 20 éves sértés és sértő­dés miatt nem beszéltek egyrtiással. Nem is igén találkoztak, mivel egyikük a szomszéd községbe ment férjhez. Egész nyugodtan el lehe­tett volna felejteni a dolgot. De a hosszú idő se mosta el. Mikor meg­ELŐ VIZ Térj vissza! Mózes 16,8-9 látták* egymást, nyomban eszükbe jutott minden, és előbb egymás nyakába borultak, bocsánatot kér­tek és megbocsátottak, és azután ültek le egymás mellé. Ennek az imahétnek mindkettőjük számára ez a megbékélés volt a legnagyobb ajándéka. A megalázkodás, a bűnvallás - „csak ismerd el bűnödet” (Jer 3,13) - mindig visszatalálás és új kezdet lehetősége. Egymástól bocsánatot kérő és egymásnak megbocsátó emberek, házastársak, családta­gok, barátok előtt mindig nagy le­hetőség nyílik, új kezdet, sínre ke­rülés, béke. Hátha még Istenhez tudunk visz- szatérni, Isten előtt leborulni, Is­tentől bocsánatot kérni és elfogad­ni?! Ez a rossz élet igazi megépülé­sét jelenti. Az elveszett bárány megkerülését, a tékozló fiú hazaté­rését. Sok ember tudva vagy tudatla­nul Isten elöl menekül, és akkor mindig céltalanságba, mindig pusztulásba me­nekül. Hágár menekülé­se közben az Úr angya­lával találkozott. Nem tudott elmenekülni az Úr elől. Olyan ez mint a 139. zsoltár: „Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szán­nék, ott vagy, ha a holtak hazájába feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyára kelnék, és a ten­ger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna en­gem. Ha azt gondolnám, hogy el­nyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság, a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éj­szaka világosság lenne mint a nap­pal.” Isten elől nem lehet elmenekül­ni. Szembe jön veled, angyalával, utadat állja büntetésével, megállít figyelmeztetésével és jóságával. „Vagy megveted Isten jóságának, elnézésének és türelmének gazdag­ságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megté­résre ösztönöz?” (Róm 2,4). Térj vissza! Téij meg Isten jósá­gához, a Jézus Krisztusban kijelen­tett irgalmasságához! Csepregi Béla Ötvenéves a hácsi templomunk MENTSÜK MEG SOPRONI TEMPLOMUNKAT! Mint Híveink már értesültek róla lapunk hasábjairól, a kétszáz éves soproni evangélikus műemlék- templomot súlyos veszély fenyegeti. A két és félezer ülőhelyes, hatalmas templom tetőszerkezetét két évszá­zad viharai annyira tönkretették, hogy a katasztrófahelyzetet csak ideiglenes megerősítéssel lehetett el­hárítani. A déli főfal kidőlésével to­vábbra is számolni kell, ami végze­tes következményekkel járhat. A torony kőszerkezete is jelentős károsodásokat mutat. A hivatalos szakértői vélemény szerint a közvet­len veszély elhárítása és a műemlék- templom három szakaszban való helyreállítása a jelenlegi árakon 11 millió forint körüli összeget igényel. A soproni evangélikus gyülekezet, amely a második világháború után csaknem egyharmadára csökkent, ezt a rendkívüli terhet egyedül visel­ni nem tudja. Egyházunk nemrég tartott köz­gyűlése ezért elhatározta, hogy or­szágos gyűjtést indít egyik legna­gyobb és legszebb evangélikus templomunk megmentésére. Arra kérjük gyülekezeteinket és kedves Híveinket, hogy mindenki lehetősé­gei szerint, de igazi áldozatvállalás­sal segítse soproni templomunk megmentését. A nagyobb adomá­nyokat lapunkban is nyugtázzuk. A felajánlott egyéni és gyülekeze­ti adományok rendes belföldi posta- utalványon az Evangélikus Orszá­gos Egyházi Pénztár címére (1085 Budapest, Üllői út 24.) vagy az Evangélikus Országos Egyház 511-34725 sz. csekkszámlájára át­utalási postautalványon küldhetők be. Átutalási postautalvány az ille­tékes lelkészi hivatalban szerezhető be. Minden befizetésnél kérjük a következő célmegjelölést feltüntet­ni: „Soproni templomunkért”. Kérjük és előre is megköszönjük Híveink szeretetét és áldozatkész­ségét! Erős vár a mi Istenünk! Dr. Fekete Zoltán országos felügyelő Dr. Nagy Gyula püspök 1987. január 6-ig beérkezett .adományok Dr. Nagy Gyula püspök 10 000,­Lászik Mihályné, Bp. 1 000,­Prehoda Mariann, Bp. 2 000,­Sólyom István, Bp. 6 000,­Fejér Vilmosné, Székesfehérvár 1000,- Molnár család, Sobor 1 000,­Komjáthy Lajos, Bp. 500,­özv. Sík Árpádné, Nyíregyháza 1 000,­Dr. Sümeghy István, Bp. 1 000,­Mogyorósy Gyula, Harkány 500,­Lekeny János, Szentendre 1 000,­Dr. Barcza Béla, Bp. 100,­Ev. Egyházközség, Kiskunhalas 500,- Ev. Egyházközség, Kelenföld 10 000,­A soproni templomunk javára érkezett adományokat lapunk rendszeresen kö­zölni fogja. Egy éven belül már második riportunkat közölhetjük kis szórványgyülekezetünknek egy újabb jubileumi ünnepéről. A fonyódi után ezúttal a somo­gyi dombok között meghúzódó kis Hács evangélikussága adott hálát a szintén 1936-ban épült, tehát ötvenéves templomáért. Velünk ünnepeltek a szom­szédos Lengyeltótiban és a kör­nyező falvakban élő evangéli­kusok is. Az 1828-ban alapított job­bágyközség később is szegény emberekből álló népe nagy ál­dozathozatallal építette meg ezt az architektúrájában, építé­szeti arányaiban ma is példa­ként emlegetett falusi templo­mot, melyet 1936. október 18- án szentelt fel Kapi Béla du­nántúli püspök. Az építkezés eltervezője és vezetője a gyüle­kezet akkori kántortanítója: Simon Lajos volt, Vogel Má­tyás gondnoksága idején. .1986. november 16-án hála­adó istentiszteletre sereglett össze gyülekezetünk apraja- nagyja a zsúfolásig megtelt templomba. Megköszöntük Is­tennek, hogy az igében, a szent­ségekben, imameghallgató sze- retetében és áldásában olyan érzékelhetően velünk volt itt az elmúlt fél évszázadon át. A Gyülekezeti Segélytől ka­pott 25 000 forintos segély adott bátorítást és indítást ah­hoz, hogy az egy évtizeddel ez­előtti külső tatarozás után, most belsőleg is felújítsuk templomunkat. A részbeni fal- szigetelés, a padlózatcsere és a festés munkáit végeztette el ez alkalomra a gyülekezet. (55 ezer forintos adakozásával ha nem is kimagasló, de szép jelét adta temploma iránti szereteté- nek ez a ma 120 lelkes kis gyü­lekezet.) Az itteni hagyomá­nyoknak megfelelően nemcsak a falak, de minden berendezési tárgy is fehéren ragyog templo­munkban. Az örökélet vasár­napján ez a környezet is az üd­vözöltek fehérruhás seregére emlékeztetett bennünket. A reggeli sűrű köd is oszla­dozni kezdett már, mire a templom előtt várakozó gyüle­kezet és a presbitérium nevében Scheib Ernő köszöntötte az ün­nepi alkalomra érkező Dubo- vay Géza esperest, valamint dr. Blázy Árpád egyházmegyei felügyelőt, akik feleségükkel együtt érkeztek a jubileumi ün­nepre. Az esperes szíveket mé­lyen megragadó igehirdetésével tette feledhetetlenné ezt a na­pot. Hasonló boldogan hall­gattuk Blázy felügyelőnknek hozzánk intézett elismerő és buzdító szavait is. A jubileumi istentiszteleten megkeresztelt 3 gyermek, az if­júság énekkari szolgálata és a három fiatal szavalata azt az érzést keltette bennünk, hogy ennek a templomnak volt miért megszépülnie a csinosodó hácsi házak sorában, ősök tisztelete? Hagyományőrzés? Talán ezek is, de sokkal inkább az itt hoz­zánk hajló isteni szeretet kész­tetett bennünket arra, hogy ne csak emlékezzünk, de tovább­lépjünk a hit, a szeretet, a jó erkölcs és a békesség azon út­ján, melyre e falak között min­dig új erőt nyerünk. Madarász István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom