Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-04 / 40. szám
r Evangélikus Élet 52. ÉVFOLYAM 40, SZÁM 1987. OKTÓBER 4. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 16. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Akárhányszor felnyitom a Bibliámat, mindannyiszor közvetlen célzást találok benne az életemre. GOETHE Krisztusban elrejtett élet Az emberi arc és tekintet sok mindent kifejezhet, de arra is alkalmas, hogy kiismerhetetlen legyen, elrejtsen érzéseket és gondolatokat. Ahogyan szervezetünkben is működnek életet és egészséget védő sejtek és organizmusok, úgy a lelki életünknek is vannak védelmet nyújtó funkciói. Egy-egy nyugodt arc mögött talán a lélek viharai dúlnak, de ez a kívülálló számára láthatatlan. Szívünkben és agyunkban azonban születésünktől kezdve szüntelenül formálódik és alakul az az egyedi és másokkal össze nem hasonlítható emberi arculat, amely eldönti, hogy kik is vagyunk, milyen életet élünk az Istentől kapott életidő során. Egymást nagyon szerető házaspárokra szokták mondani, hogy kezdenek hasonlítani egymásra. Lehetnek arcvonásaik különbözőek, mégis a velük való találkozás és érintkezés során belső, lelki kisugárzásuk olyan hatást gyakorol másokra, mintha mindenestől egyformák lennének. Mi lehet ennek a titka? Amikor Pál apostol ezt írja: „a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben” (Kol 3,3), akkor egy nagy titkot fejt meg és egyúttal egy egyedülálló lehetőséget tár a hívő emberek elé. Jézus Krisztus megismerése, irántunk való szeretetének, kereszten bemutatott áldozatának megértése olyan mélyen érinti az embert, hogy azt követően már nem tud e felismerés nélkül élni, gondolkodni. Áthatja örömeit és gondjait, jelenét és jövőre gondolását, munkáját és imádságait. Nincsen életének egyetlen olyan pillanata sem, amikor ne érezné igaznak és érvényesnek Jézus szavait a bűnbocsánatot hirdető, bátorító vagy mások között végzendő szolgálatokra küldő szavakat. Bizonyos, hogy az ilyen ember arcán is nyomot hagynak az emberélet harcai és küzdelmei. A kísértések és elbukások kínjai. Az apostol fel is sorolja a mindennapos kísértéseket: kívánságokat, szenvedélyeket, a bálványimádás különböző formáit. Krisztus is megkísértetett, hozzánk hasonlóan - olvassuk a Zsidókhoz írt levelén ben, de Őt nem győzte le a bűn és ezért tud segíteni a kísértéBárány Gyula köszöntése Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal általános elnökhelyettese, hivatalában fogadta Bárány Gyula Győr-Sopron megyei evangélikus esperest feleségével együtt hatvanadik születésnapja alkalmából, kifejezve jókívánságait és köszönetét a magyar állam és az evangélikus egyház közötti jó viszony erősítéséért és az egyházi békeszolgálat terén végzett munkájáért. Az ünnepi alkalmon jelen volt dr: Nagy Gyula, egyházunk püspök-elnöke is. sekkel küzdőknek. Ebből a győzelemből kaphat részt az, aki Jézus Krisztussal él, aki érzi, hogy élete el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben. Az ilyen ember soha nem marad reménység nélkül, még a halál közelébe érve sem. Mindez azonban azt jelenti, hogy szavaink és cselekedeteink, egyéniségünk és egész emberi létünk valamit elárul abból, hogy kit szeretünk, kinek a tanítványai vagyunk. A fejünk fölött soha nem fog valamilyen dicsfény ragyogni, életünknek mégis lesz kisugárzása, amelyből mások a krisztusi vonásokat vehetik észre. „Hasonlítani” kezdünk Urunkra, akinek a szeretetét szívünkben, életünk műhelyében hordozzuk. Amikor Jézus elhívta tanítványait és amikor mennybemenetele előtt azt ígérte, hogy velük van minden napon életük és a világ végezetéig, ilyen életre hívta őket. Mindez ránk is vonatkozik. A mai ember élete sok mindenben különbözik a régiekétől. Külső körülmények és lehetőségék változtak. Áz emberi életet jellemző alapvető értékek és célok, veszélyek és kísértések azonban nem változnak. Krisztussal együtt elrejtve lenni ma is azt jelenti, hogy Isten akaratát komolyan véve, a szeretet és a másokért való áldozatvállalás krisztusi példáját követve élhetünk, családban, egyház ban, nagyobb emberi közössé gekben. Ázt is jelenti, hogy na- i ponta nyilvánvalóvá lesz az emberek között, hogy mi van a szívünkben, kit vallunk életünk Urának és tanácsolójának Ahogyan egy szép ifjúsági énekünkben énekeljük: „Szívem közepén neked építek oltárt!” - Ehhez az öltárhoz pedig mások is odajuthatnak, hogy Istent dicsérjék. Szirmai Zoltán Dr. Nagy Gyula püspököt tagjává választotta az országgyűlés Az Országgyűlés - a kormányprogram és az új adótörvény vitája és elfogadása után - az országos listán dr. Káldy Zoltán püspök-elnök halálával megüresedett képviselői helyre dr. Nagy Gyula püspököt választotta meg. Egyházunk püspök-elnökének parlamenti szolgálatára Isten gazdag áldását kérjük,. Kettős lelkésziktatás Orosházán Együtt a hit harcában 200 éves a győrújbaráti templom Hálaadás és szolgálat Cikkünk a 3. oldalon Foto: Takács Ernő Azt mondják, akik egy tiszta, csillagos éjszakát, egy tengeren való napkeltét, vagy egy csodálatos naplementét láttak, hogy az ilyen látványra az ember szíve valahogy úgy rezonál, hogy egy pillanat alatt megsejti, átéli: hatalmas és nagy az az Isten, aki ezt a természetet alkotta. S egy hires tudós azt írta „Láttam elvonulni az örök, a végtelen, a mindentudó és mindenható Istent, és hódolattal térdeimre estem. A teremtett világban felkutattam néhány lábnyomát. Mindegyikben mennyi erő! Mennyi bölcsesség! Mennyi kikutathatatlan tökéletesség!” (Kari Linné botanikus) A nyolcadik zsoltár íróját és a modern kor kutatóját évezredek választották el egymástól. De egy közös volt bennük: a Teremtő Isten és a teremtett világa iránti csodálat. A zsoltáríró egyszerűen szavakba sem tudja fogalmazni a kimondhatatlant, egyszerűen csak felkiált: Ó Urunk, mi Urunk! Évezredekkel később egy más valaki kiáltott fel így, a kételkedő Tamás a feltámadott Jézus láttán: Én Uram és én Istenem! Egyetlen szív sem képes felfogni, egyetlen elme nem képes befogadni, milyen hatalmas is Isten. És minél inkább ELŐ VIZ Zsoltármozaikok Ó Urunk, mily felséges a Te neved Zsolt 8,1-3 megismerjük "az O teremtésének nagyságát, minél nagyobb ismeretünk lesz erről a világról, annál nagyobb lesz Isten hatalma előttünk. Nem véletlenül mondta Pasteur, a híres orvos: „Egy kevés tudás eltérít Istentől; több tudás visz- szavezet Istenhez”. A zsoltáríró számára az volt a csoda, hogy Isten mindenütt jelen vafi. Az élőlények sokaságában, akiket Isten lát el, a tenger hullámain, a vihar hatalmas erejében, sia csend szelídségében Isten munkáját ismerhetjük fel. Lehet-e másként rácsodálkozni erre a mindenütt jelenlévő, mindenütt cselekvő, mindent kezében tartó Istenre, mint ezzel a vallomással: „Mily felséges a te neved az egész földön?” Szereted a természetet? Sokan mondják, az az én templomom. Ha megmászok egy hegycsúcsot, ha szakadékok között járok, ha sziklák meredek partjai közt kanyarog az ösvény, s ha látom mindemellett az élet milliónyi formáját; nem kellene-e nekünk is így rácsodálkozni: Ó Urunk, mi A harangok helye általában a templomtoronyban van, hogy minél messzebbre hangozzanak, érc- szavú hangjukkal az Úr házába hívogassanak, imádkozásra késztessenek, s az utolsó földi úton elkísérjenek. Mindez így áll az orosházi harangokra is. Az orosházi gyülekezetnek azonban nemcsak a toronyban, hanem a templomban, az oltár előtti térben is van egy harangja. Ez az ősi harang — s erről az oldalán éktelenkedő vastag repedés tanúskodik - már rég nem tudja betölteni „toronybeli” szerepét, így a templomban kerestek számára méltó helyet, hogy most már ne hangjával, hanem „ünnepélyes némaságával” egy másik, szintén nemes feladatot lásson el: a gyülekezet történetéről beszéljen. Arra a 30 evangélikus családra emlékeztessen, akik 1744-ben, e kis harangot is magukkal hozva, a dunántúli Zombáról érkeztek Orosháza területére, hogy menedéket, hitük gyakorlásához szabad teret keressenek maguknak. Úgy látszik, hogy Isten Lelke jó helyre vezette őket, hiszen beteljesedett reménységük. Az egykori legnagyobb magyar falu területén élhettek, s ami a lényeg, éltek is vallásuk szabad gyakorlásának lehetőségével.. Olyannyira, hogy az e néhány család alkotta kis magból, az ország egyik legnagyobb evángélikus gyülekezete növekedett fel. Erről mi sem beszél ékesebben, mint az a szép, mintegy 3500 lelket befogadó templom, melyet 1786-ban emeltek. A közelmúltban felújított, „új ruhát öltött”, 2 évszázados falak közé, az ország sok tájáról összese- reglett szépszámú gyülekezet ritka gyülekezeti esemény részese lehetett, szeptember 6-án, délután. Hiszen az a valóban ritka alkalom következett be, amikor egy gyülekezet egyszerre két fiatal lelkészt bízott meg a lelkészi teendők végzésével. Az egyik, Gyarmati István - másodlelkészként - már eddig is az orosházi gyülekezetben szolUrunk, mily felséges a te neved az egész földön? És ha már a neve ily csodálatos, milyen csodálatos lehet Ő maga! Lehetne-e szebben vallani a zsoltárírónál? És lehetne-e szebben vallani a költőnél, Kosztolányi Dezsőnél: „Nem volt a föld még soha ily csodás, A fák között mondhatatlan suttogás, A fák fölött szallag, beszegve kancsal Fénnyel, lilába lángoló naranccsal, Az alkonyat csókot hajít a ködnek És rózsaszín hullámokon fürödnek. Miféle ország, mondd, e gyermek- ország, Miféle régen elsüllyedt mennyország'/ Mit akar tőlem ez a titkos élet? Ki nyújtja itt e tiszta kegyeket? Ki fényesit eget, s hegyeket?” (Kosztolányi Dezső: ■ Szeptemberi áhitat) És mégis, bármily csodás a teremtett világ, Istent nem benne ismerheted meg. Benne megsejtheted, elámulhatsz, csodálhatod, de amikor közénk jött, akkor nem volt alakja kívánatos. (Ézs 52,14) Te melyik Istent ismered? A természet, a terdmtés panteista istenét? Vagy a Jézus Krisztusban közénk jött ISTENEMBERT? Balicza Iván fényében - elsősorban harcot, küzdelmet jelent. Nem emberek ellen, nem egymás ellen, hanem a kísértések, az ó-ember ellen. Hogy a Szentírást ne csupán munkaeszközként, hanem mindennapi kenyérként kézbevéve, szüntelenül imádkozva, helyt tudjanak majd állni a nagy gyülekezet adta szolgálatban. A prédikáció után az orosházi gyülekezeti énekkar szol-' gálata, majd maga az iktatás, következett. Ä szolgálattevőkön és az ünnepeiteken kívül még 20 lelkész mondott áldást a két fiatal lelkészre. A Confirma, illetve Blatnitzky János lelkész trombitaszólója után, melyet Gáncs Aladár kísért orgonán, Győri Gábor igehirdetése következett lPt 2,1—10 alapján. „Az alapkő ma sem lehet más, mint Jézus Krisztus. Nekünk az alapkőhöz kell »hozzásimulni«, »a holt kövekből, élő kövekké lenni«, s hogy mindez bekövetkezzen, hogy Isten népévé lehessünk, az alkalmakat áron is meg kell venni. Itt Orosházán is.” Győri Gábor bizonyságtevő igehirdetését az iha- rosberényi gyülekezeti énekkar szolgálata követte, az ő vezényletével. > Az istentisztelethez közgyűlés kapcsolódott, melyet dr. Tömböly János, a Nyugat-Békési Egyházmegye felügyelője nyitott meg. Felolvasásra kerültek az üdvözlő táviratok, mindenekelőtt Sólyom Károly püspökhelyettes és dr. Nagy Gyula püspök sorai, akik a Déli, illetve Északi Egyházkerület Elnöksége nevében küldték áldáskívánásaikat. Csakúgy Bagi Alajos orosházi rk. plébános és Kiss Sándor orosházi református lelkész köszöntései is, akik betegség, illetve szolgálat miatt nem tudtak személyesen is részt venni az alkalmon. Ezután elsőként Pintér János nyugat-békési esperes köszöntötte lelkésztársait az orosházi, valamint az Orosházához tartozó kardoskúti, Rákóczi telepi, szentetor- nyai gyülekezetek nevében. Majd Varga Sándor a HNF Orosháza Városi titkára emelkedett szólásra, gált. A másik, Győri Gábor, akit viszont éppen az ország túlsó végén, Iharosberényben keresett meg Isten küldő, s a gyülekezet hívó szava. Ketten állhatták tehát az „ünneplőbe öltözött” oltár elé. Ahonnan Pintér János esperes hirdette Isten „újrakonftrmáló” igéjét, s végezte el Koszorús Oszkár ny. esperes és Győri János ny. nagytarcsai lelkész közreműködésével az iktatást, aki egyben lelkésztársuk is az orqsházi gyülekezeti munkában. Alapigéül lTim 6,11-12-t választotta. Emlékeztette Gyarmati Istvánt és Győri Gábort, hogy Isten az, aki elhívta őket a szolgálatra, amely - az ige s mondta el a szintén jelenlévő dr. Bereczky István Orosháza VB titkár és Lénárd Imre megyei egyházügyi titkár, valamint az illetékes közéleti szervezetek nevében is, meleghangú köszöntő szavait. Tá- borszky László esperes a testvér kelet-békési egyházmegye gyülekezeteinek köszöntését tolmácsolta. Ezután Farkas Elemérnek, az orosházi izraelita közösség vezetőjének üdvözlő szavai következtek. Gye- kiczky János lelkész a nyugatbékési Egyházmegye Lelkészi Munkaközösségnek szeretetéről biztosította az új munkatársakat, (Folytatás a 2. oldalon)
