Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-20 / 51. szám
Groó Gyula Evangélikus Élet 1987. december 20 Prédikáló asszonyok Új sorozatunk három részben A címet így is megadhattam volna: Prédikáló Asszonyok - a Bibliában. Mert természetesen, mint eddigi sorozatainkban, az angyalokról, vagy Máriáról, ezúttal is forrásunk' a Szentirás. A címből kitűnik, hogy nem egyszerűen a bibliai elbeszélésekben szereplő - szép számmal szereplő - nőkről lesz szó. Nem is csak a nőknek Isten ótestamen- tomi népében, Izraelben, a zsidóságban, majd Jézus tanítványai körében s az első keresztyén gyülekezetekben való szolgálatáról általában kívánunk szólani. Hanem a kört sokkal szőkébbre vonjuk: azokra az asszonyokra figyelünk - persze a teljességre való törekvés igénye nélkül -, akik a Szentrás tanulsága szerint: prédikáltak, igét hirdettek, emberek szőkébb, vagy tágabb köre előtt. Itt kell tisztáznunk: prédikálá- son nem csupán a - többnyire - lelkész által istentiszteleti keretben, rendben való, ún. „szószéki" szolgálatot értjük. A Biblia sem ebben a legszűkebb értelemben használja a prédikáiás, igehirdetés, evangéliumhirdetés, prófétálás, bizonyságtevés tanítás stb. kifejezéseket. így jelöli az Ótestamentom a legkülönbözőbb körülmények között és helyszíneken s hallgatóság előtt elhangzó prófétai szót, majd az Újtesta- mentom az apostolok, tanítványok, s más gyülekezeti tagok szólását, talán csak néhány mondatban, akár négyszemközt, baráti, testvéri körben, ellenséges környezetben, szabad ég alatt, vagy családi hajlékokban s akkor, az 1. században Kr. u. bizonyosan még nem templomépületekben, liturgikus keretek között. Nem is a hol s miként a fontos, hanem a tartalom: ezek a szólások, mondatok mindig velejükben egyről, az evangéliumról s Valakiről, az Úr Jézus Krisztusról hangzottak. Vagy - az Ótesta- mentomban - Izrael Istenéről, a népével szövetséget kötő, kötött s azt híven álló Úrról. Mellesleg: Luther is egyik legszemélyesebb jellegű iratában, a Hitvallási Irataink közé felvett Schmalkaldeni cikkekben az igehirdetés egyik módjaként említi a testvéri beszélgetést, intő, vigasztaló szót. Végezetül: elmélkedésünk, eszmélődésünk időszerűségét az -is - adhatja, hogy - végre, mondhatnék a himnusz szavaival „annyi balszerencse közt s oly sok viszály után” - a mi egyházunkban - is - hivatalos elismerést nyert a nők igével való szolgálata, akár felavatott, s immár férfitestvéreikkel mindén tekintetben egyenrangú és - értékű lelkésznök, akár más gyülekezeti tagok végzik azt. - Talán nem is véletlen, hogy e sorokat, miután a bennük formát öltő gondolatokat már elég régóta hordoztam magamban, talán éppen kilenc hónap óta, éppen 1987. Reformáció ünnepén kezdtem papirra vetni. S még utoljára: ezzel a sorozattal is azt szeretném elérni, hogy az olvasó maga is kezébe vegye a Bibliát s nézzen utána az említendőknek, hiszen a felsorolandó személyek és események csak röviden, utalásszerűén említhetők a terjedelem korlátozottsága okán - kutasson maga is az írásokban, mint annak idején a béreabeli zsidók, akik „készséggel fogadták az igét és napról napra kutatták az írásokat, hogy valóban Így vannak-e ezek a dolgok" (Csel. 17,10-12). S hitre jutottak, nem kevesen. 1. Mirjam. - Prófétanő, - tehát voltak ilyenek! - aki 2Móz 15,20-21. szerint dobot vett a kezébe és - sok más asszonnyal együtt - körtáncot járva, énekelve prófétáit, igét hirdetett. Igehirdetésének tfirtalma az azt megelőző mózesi hálaadó diadalének első versének, mintegy refrénként felvétele: „Énekeljetek az Úrnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett”. Vagyis Isten hatalmas cselekedetéről szól, énekkel, tánccal. Emlékeztet ez, az ókori görög tragédiák formájára, ahol előénekesy karvezető és kar egymásnak felelgetve adták elő a mondanivalót. Ez az igehirdetési forma ma is él, főként amerikai néger gyülekezetekben, afrikaiakban is, ahol a szent, liturgikus tánc, magától értetődő kifejezési formája Isten dicséretének, a Róla való bizonyságtevésnek. S a tartalom: Istennek népét az egyiptomi fogságból, rabszolgaságból kiszabadító cselekedetének magásztalása. Ez Istennek az az alapvető, népét elhívó és megteremtő, cselekvése, amit, arra visszautalva, minduntalan felemlít az Ószövetség: „Én az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolga-, ság házából... (2Móz 20,1-2), olvassuk a Tízparancsolat bevezetőjében és azután is még sokszor. Nem akármit prédikál tehát Mirjam, hanem az ószövetségi igehirdetés velejét, mondhatjuk jóhírt, evangéliumot. S nem akárki ő: Áron nénje, Mózes nővére. Szava egybecsendül Izrael nagy vezérének, prófétájának Mózesnek és Áronnak, az első főpapnak, az igeszolgálatával, mint szolgatársé. Neve 4Móz 26,59-ben is előfordul még. 4Móz 12,1-15-ben viszont arról hallunk, hogy Áronnal együtt szembefordul Mózessel, annak egy pogány asszonnyal kötött házassága miatt. Családi viszály egy papi házban, civakodás az oltár körül, az elsőségért, mondhatnák —elég „modern" probléma? Az Őr, lázadásáért, a szolgálati egység megbontásáért, leprával sújtja, Mózes közbenjáró imádságára azonban meggyógyítja s így visszafogadást nyer Isten npének közösségébe. Az ige- szolgálat szentsége sem óvhatja meg a szolgálattévőket az időnkénti elbukástól! 4Móz 20,1-ben olvasunk azután haláláról s temetéséről. Mirjam neve jelentése: Keserűség, szomorúság. Újtestamen- tomi megfelelője: Mária! Mikeás 6,4 együtt említi Miijamot Mózessel és Áronnal (!), akiket az Úr elküldött, hogy vezessék népét, az egyiptomi szolgaságból kivezető úton. Együtt! 2. Debóra. - Nevének jelentése: méh (elég fulánkos méhecske lehetett, mint az alábbiakból kiderül). A Bírák korában élt, amikor az ún. bírák voltak - a királyok korát megelőzően - Izrael népének vezetői. Debóra prófétanő volt, „Lappidót felesége, a bíró Izraelben”. Tehát államfő és próféta egyszemélyben (mint később Sámuel is). S mint ilyen: Isten akaratának közvetítője, hirdetője a nép számára s - hadseregfőparancsnok, legfőbb hadúr is. 0 ad utasítást Báráknak, Isten nevében, a Sisera, kánaáni hadseregparancsnok és serege elleni hadjáratra. S Bárák tábornok ingadozása miatt elkíséri őt a hadjáratba is. Prófétanő a harcmezőn! - nem mindennapi jelenség. Isten kijelentésének hirdetője - prédikál tehát - s fontos politikai és hadműveleti döntések irányítója (Bírák, 4,4-16). Izrael népének életében hit és engedelmesség, Istenhez való hűség és politikai cselekvés összetartoztak. A kanaaniták s vezérük Sisera fölötti győzelem - utóbbi haderejének sokasága miatt válhatott szólásmondássá: sokan vannak, mint a Sisera hada - után, Debóra prófétanő és népvezér, akárcsak korábban Mirjam is, hála- és diadaléneket énekel az Úrnak. (Bírák; 5. rész). „Halljátok királyok, figyeljetek fejedelmek! Én most az Urnák éneket mondok, zsoltárt zengek az ÚRnak, Izrael Istenének” (5. v.). Ennek az éneknek, bizonyságtevésnek is tartalma Isten egyedülva- ló hatalmának és dicsőségének magasztalása. A vezéri pálca (14. v.) és az ige szolgálata ebben az időben Izraelben egy - gyönge? asszony kezében volt. Parókiaszentelés Kisapostagon Két könnycsepp története Két könnycsepp történetét szeretném elmondani. Mindkettőt Szeker Éva szolgatársam szemében láttam. Az első a bánatról, a szenvedésről, a gondokról beszélt: Egy éve múlt, hogy Éva megkezdte munkáját Bács-Kiskun egyházmegye egyik legnehezebb munkahelyén, Kisapostagon. Nagy kiterjedésű szórványgyülekezet, Dunaföldvár- tól Rácalmásig. A „régi” parókia festői környezetben, a Dunára néző domb tetején épült. A falu egyik legtávolabbi pontján. Örökös gond a jó ivóvíz, télen a megközelíthetőség. Az elmúlt tél csőtörést, vízalámosást, falsüllyedést okozott. Sok kézre, segítségre, megértésre, áldozatra lett volna szükség. De a gyülekezetét megviselte, hogy 15 év alatt 5 lelkész és két helyettes lelkész gondozta a nyájat. A lelki görcs kezeket is bénított. Éva árkot ásott, falat betonozott, kőmű- veskedett, hívogatott, szervezett, tárgyalt, s remélt. Van, amikor minden ránehezedik az.emberre, - amikor összejönnek a dolgok. S Éva szemében megjelent az a bizonyos könnycsepp. De az ifjú szolga nem adta fel, — nem futamodott meg. Jó iskola volt a budai szeretetotthonokban, sérült emberek, gyermekek között való embert próbáló diakóniai munka. Az imádság és a remény meghozta gyümölcsét. Isten szeretete újat nyitott, - a gyülekezet életében, szolgája életében. Eladó lett a falu központjában, a főutcában egy családi ház, melyben valamikor üzlet is működött. Tágas, komfortos, központi fűtéssel, s ami eddig csak álom volt a gyülekezetnek, s volt papjainak -, lehetőséget adott gyülekezeti terem kialakítására.Hogyan tovább? A megsérült parókiát kijavítani és maradnak a gondok, az idősek nem tudnak felmenni télen a parókiára, nincs gyülekezeti terem, vagy megvenni a falu központjában eladó házat, megválni a volt parókiától, s anyagi, s kétkezi munka áldozatát hozni. A gyülekezet vezetői helyesen, úgy döntöttek, megragadják az alkalmat. A székesfehérvári gyülekezet húsz fiatalja jött, Bence András lelkész vezetésével - segíteni. Bontani és építeni. Sátorban laktak, közben megnyíltak a szívek, s mindennapra lett főtt étel. Nagy gyülekezetek adtak kölcsönt, hogy a két ház közti értékkülönbséget ki tudja fizetni a kisapostagi gyülekezet. Nov. 8-án, vasárnap délután gyülekeztünk hálaadó istentiszteletre a kisapostagi templomban. 15 év alatt sokszor megfordultam ebben a templomban - mint helyettes lelkész is -, de ennyi, örömteli embert én még nem láttam itt. Tóth-Szőllös Mihály esperes a 90. zsoltár 1-2 és 13-17 versei alapján hirdette Isten igéjét. Érződött, hogy Isten Szentlelke áttüze- sítette szolgája szívét, ajkát. „Isten a mi hajlékunk, otthonunk, menedékünk. Néki gondja van a kicsinyekre is, erre a gyülekezetre is. Sok gond, kétség, csüggedés, után jutottunk idáig. S most kicsordul az öröm és a hálaadás szava a szívünkből - Istenünk felé. Isten éltet minket és hűséges szeretetéből élünk - s hisszük, hogy ez után is. Jele, s bizonysága szeretetének, hogy négy új szolgatárs, fiatal presbiter; Kövér Ferenc, Miklán Imre, Varga János és Vida Imre tette le a presbiteri esküt -, hogy-a gyülekezet hűséges, régi szolgáival együtt ezután ők is munkálkodjanak az Isten itteni gyülekezetért, az egyházért. Ezután mindnyájan az új gyülekezeti hajlék elé vonultunk. Isten igéje, áldás és imádság szentelte meg a hajlékot, hogy legyen meleg otthona Szeker Évának, s mindazoknak, ákik ebben a gyülekezetben szolgálják az Istent - s legyen meleg otthona a gyülekezet tagjainak, gyermekeknek, fiataloknak, felnőtteknek, presbitereknek. Kitárult az ajtó és Éva meghatódott szavakkal hívta be a gyülekezetét - „Jöjjenek be a testvérek az új, a saját otthonunkba,” S a második könnycseppet ekkor láttam csillogni Éva szemében. A kisapostagi gyülekezet történetének e szép napján lehettem szem és fültanú. Átélhettem mindazokkal, akik Székesfehérvártól Budapestig, Dunaöldvártól-Ráe- almásig eljöttek, hogy együtt örvendezzünk, azokkal, akik hitték és munkálták, hogy ez a nap eljöhet. Hűséges gyülekezeti tagok, presbiterek, godnokuk, boldog arcok. Köszönöm, hogy átélhettem az agapét - közöttük. Mert az étkek, a terített asztalok, a szíves kínálás, a beszélgetés, mind-mind erről az örömről vallott. Amikor elcsúcsúztunk, Éva boldog, örömteli szavai csengtek a fülemben, köszönöm Istennek, hogy ilyen szép születésnapi ajándékkal ajándékozott meg - új otthon, egymás kezét megfogó hívek —j megújuló'lélek, szolgálat. Kedves kisapostagi gyülekezet - Isten adjon sok, számtalan örömteli szolgálatot. Szabó István Visszatekintés Aprily Lajosra Az elmúlt hetekben emlékezett az ország arra, hogy száz esztendővel ezelőtt született Aprily Lajos költő. Lapok, folyóiratok, rádió, televízió, ünnepi előadások és estek tekintettek vissza erre a csendes szavú költőre és műfordítóra, aki rendkívül maradandót alkotott a magyar irodalom kincsesháza számára. Nem feladatunk, hogy az értékeléseket szaporítsuk, de méltó, hogy emlékeinkkel hozzájáruljunk a visszatekitéshez. Lapunkban háromszor írtam róla. Az „Ábel füstje”, s a „Jelentés a völgyből” megjelenésekor.' Ezt a kettőt meleg hangú levélben meg is köszönte. A harmadikat nem tudta már megköszönni. Mert „a gyökeres szavak művésze elment” - a haláláról szólt. Szavai valóban gyökeresek voltak, nem csupán költészetében, de leveleiben is. Az egyik cikkemet így köszönte meg: „köszönöm, szívből köszönöm írásodat, Írásodban látásodat, látásodban a sze- retetet.” Ezek a levelei drága emlékeim. A költö aláírása A Visegrád alatti szentgyörgy-pusz- tai lakában többször megfordultam. Az egyik alkalommal Benczür Lászlóval, valamint Járosi Andor leányával együtt velünk volt Outi Karanko finn leány is (a az ELTE finn lektora). Rendkívül melegen, szinte újra lelkesedve beszélt akkor egykori finnországi, skandináviai útjáról. Akkor kaptam tőle az éppen elkészült „Átváltozás” c. versének dedikált példányát. Nem írtunk még Áprily Lajos evangélikus gyökkeréről. Születése szerint evangélikus volt. Ő maga tartotta szükségesnek nemrég elhangzott televíziós nyilatkozatában megemlíteni, hogy Brassóban az evangélikus templomban keresztelték meg. Egyházunkhoz kötődését tartotta még kolozsvári tanárkorában is. Temploma Reményik „kicsi fehér temploma” volt a Főtér sarkán, bár a református nagyhírű gimnáziumban tanítván már verseibe is belezengett a Farkas utcai monumentális templom orgonája. Formálisan azonban csak ezután, Nagyenyeden tért át, ahol a református templomot körülvevő várfalba építetten állt a valóban igen kicsiny szász evangélikus templom. Itt az őt elbocsátó, s a református egyházba átengedő evangélikus lelkész Bozóky Éva írónőnk nagyapja volt, aki papi teendői mellett - igen kicsi és szegény lévén a gyülekezet - maga is tanított az enyedi Bethlen kollégiumban. Ugyancsak itt tanárkodon egyébként dr. Rapp Károlynak, a kolozsvári protestáns teológia néhány éve elhunyt rektorának az édesapja is. Koren Emil DECEMBERI KRÓNIKA 550 éve, 1437. december 9-én halt meg Zsigmond magyar király. Nürn- bergben született 1368. február 15- én IV. Károly és pomerániai Erzsébet fiaként. Apja 1372-ben Nagy Lajossal kötött szerződése értelmében Nagy Lajos lányával, Máriával jegyezték el. Csaknem 10 éves .örökösödési tortúra után 1387. március 31-én megkoronázták Zsigmondot Fehérvárott. Rövid nyugalmi idő után a törökök ellen kellett hadakoznia, de 1396- ban Nikápolynál súlyos vereséget szenvedett. Menekülése és távolléte alatt mozgolódás támadt ellene. Hazaérkezésekor (1401) Budán elfogták, de a Garai-Cillei-ligába való benősülésekor kiszabadult. Erre a ligára támaszkodva korlátozta a pápaság magyarországi jogkörét is (1404). Amikor megnyerte a német trónt (1410), a török elleni háborúról lemondott. Uralkodása idejére esett a kons- tanci zsinat (1414) megnyitása, Húsz János máglyahalála (1415), a huszita háborúk megvívása. A bázeli zsinaton sikerült a pápával is elfogadtatni a huszitákkal való megegyezést (1433), amit azután Jihlavában ki is hirdettetett (1436), majd bevonult Prágába. Uralkodása végén zajlott az erdélyi parasztfelkelés (1437). Prágából Magyarországra utazása közben halt meg. Várado.n temették el első felesége mellé. 375 éve, 1612. december 20-án Született Sárvárott Vittnyédi István evangélikus nemes ember. Sárvárott, Csepregen, Sopronban tanult. Ná- dasdy Pál titkára lett, majd Sopronban ügyvéd (1636), városi jegyző -(1638), végül városi követ (1464). Részt vett a Wesselényi- féle összeesküvésben is. Állítólag a protestáns lelkészeknek a pozsonyi bíróság elé történt idézésének alapjául általa írt levél szolgált. Az azonban tény, hogy bőkezűen segélyezett protestáns iskolákat és gyülekezeteket, sőt tekintélyes ösz- szeggel járult hozzá az eperjesi kollégium felépítéséhez. Sok diák az ő támogatásával lehetett külföldön tanulmányúton. Nezsideren halt meg 1670. február 13-án. 150 éve, 1837. december 24-én született Erzsébet Amália, Eugenia, I. Ferenc József felesége. Münchenben született. Miksa, bajor herceg lánya volt. 1854-ben lett Ferenc József felesége. Sokat tartózkodott Magyarországon, sőt magyarul is megtanult beszélni. Személyi kapcsolatai révén igyekezett a kiegyezést elősegíteni. Egyetlen fia, Rudolf trónörökös és férje összeütközésbe került, majd Rudolf öngyilkossága (1889) után kedélye elborult. Genfben egy olasz anarchista ölte meg 1898. szepte mber 10-én. Ő volt Magyarországon at „Erzsébet királyné”. 50 éve, 1937. december 3-án halt meg tragikus körülmények között Balatonszárszón József Attila költő, a forradalmi líra jólismert alakja. Budapesten született 1905. április 11-én. Nehéz gyermekkora volt. 5 évesen került lelencként Öcsödre, majd 2 év múlva vissza Budapestre, ahol alkalmi munkát vállalva végezte el az elemit és a polgári iskola 3 osztályát. További hányatott élete útján magántanulóként érettségizett le. Verselésében Juhász Gyula ismerte fel tehetségét. 1924-ben egyetemista lett Szegeden, ahonnan eltávolították, így Bécsben folytatta tanulmányait. Hazatérve - amikor már jól ismert költő volt, a budapesti egyetemen volt hallgató, de vizsgát nem tett. Nyugtban élete miatt visszatérő betegként különféle szanatóriumokban kezelték. Hosszabb válság után élettársával is szakított 1935-ben, s ekkor egészen magányos lett egyre elhatalmasodó idegi problémáival. S ez vezetett élete tragikus végéhez. Versei irodalmunk nagy értékei. 25 éve, 1962. december 11-én halt meg Sopronban Pröhle Károly egyetemi tanár, a soproni teológiai fakultás rendszeres professzora. Sopronban volt diák. Greifswaldban és Tübingenben gyarapította tudását. Idehaza Lajtaújfaluban lett lelkész (1902). Közben 1904-ben teológiai tanári képesítést szerzett. 1906-ban lett tanár Sopronban, majd 1918-ban Pozsonyban választották meg, de nem foglalhatta el hivatalát. 1923-ban Sopronban egyetemi tanárrá nevezték ki. Bölcsészdoktor (1918) volt. 1926-ban Lipcsében díszdoktorátust kapott. Lefordította a Kis Kátét, az Ágostai Hitvallást. Megírta egyházunk tanítását összefoglaló munkáját A hit világa címen (1948). 1946- ban ment nyugdíjba. Detre János Megkérdeztük... Az Országos Presbitérium közelmúltban lezajlott ülése határozatot hozott a központi járulék ügyében. A döntés hátteréről kérdeztük dr. Harmati Béla püspököt. Jelenlegi egyházi közter- herviselési rendünk az ún. népegyházi lélekszámot veszi alapul. Ez azt jelenti, hogy minden gyülekezetnek van egy a régi népszámlálási adatokra Visszamenően megállapított íélekszáma és ennek arányában történik az egyházmegyei, az egyházkerületi és országos egyházi járulékok kivetése. Ez a köz- terherviselési rend nagyon nehezen tudott alkalmazkodni a társadalmi változásokhoz, az elköltözésekhez egyes .vidékekről, másutt a beköltözésekhez, például új lakótelepek építése esetén, vagy a nem azonos mértékben jelentkező szekularizációhoz. Az Országos Presbitérium döntése szerint 1989. január 1-jétől kezdve új közteherviselési rend lép életbe egyházunkban.. Az egyes gyülekezetek bevétele százalékos arányában történik a közteherviselési kivetés. Ehhez az 1988-as évben át kell vizsgálnunk egyházunk költségvetési rendjét. Az elmúlt néhány év költségvetéseinek fő bevételi forrásai, egyházfenntartói járulék, offertórium, adományok lesznek a számítási alap, tphát a rendkívüli bevételek, például templomrenoválási külön bevételek nem számítanak. Gyülekezeteinknek és egyházmegyéinknek lesz alkalmuk megvitatni az új rendet. Bizonyos vagyok abban, hogy ez az új közteherviselési rend sokkal igazságosabb, mint a jelenlegi.
