Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-29 / 48. szám

Evangélikus Élet 1987. november 29. •Ö--ROL -Ö--RA —v örvendj nagyon, Sión leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadal­mas, alázatos és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” Zak 9,9 VASÁRNAP Boldog nép az, amelynek az Úr az Iste­ne!’’ Zsolt 144,15 (Mt 21,1-9; Mt 21,9; Zsolt 33) Ez a boldogság nem azonos a gondtalansággal, a jólét­tel. Isten népe nem él szélárnyékban. De élhet annak tudatában, hogy egy élp személy gondoskodik róla, tükröt tart szeme elé, ébren tartja lelkiismeretét, megbocsátja bűneit, felruházza erővel, bölcsességgel és szeretettel. HÉTFŐ „Akkor te miért ítéled el testvéredet? Hiszen mindnyájan odafogunk állni Isten ítélőszéke elé! Rm 14,10 (Péld 5,21; Lk 1,67-69; Ézs 40,1-11) Amikor ítéletet mondunk mások fölött, talán észre sem vesszük, hogy önmagunkat állítjuk mércéül az ítéletmondásban. Mi maradna belőlünk, ha Isten is így mérne - tulajdon szentsége, tisztasága mértékén? Bánjunk megfontoltan az ítélkező szavakkal, hiszen azok hosszú időre meghatározhatják a másik ember életét, az embertársakhoz és Istenhez való viszonyát. KEDD „Tekints le szent lakóhelyedről, és álld meg népedet, Izraelt.” 5Móz 26,15 (Fii 1,2; Kol 1,9-14; Ézs 40,26-31) Ha az orvos ránéz az emberre, akkor I általában a beteget, vagy sokszor csak magát a be­tegséget látja benne. Sok pedagógus, ha ránéz a tanítványára, akkor egy fejet lát, amelyikbe bizo­nyos mennyiségű tananyagot bele kell töltenie. Ha az eladó ránéz a belépőre, akkor a vevőt látja benne. Ha Isten tekint az emberre, akkor engedelmes vagy engedetlen gyermekét látja, aki Őrá szorul, aki nél­küle csak hasztalan fáradozik. Ha Isten tekint rá az I emberre, abból áldás fakad. Ő az egész embert nézi I a szeretet, a jóakarat szemüvegén át. I SZERDA Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassa­nak! Aki sírva indul, amikor vetőmagját viszi, uj­jongva érkezzék, ha kévéit hozza!” Zsolt 126,5-6 (Rm 7,4; Jel 22,12-13.17,20-21; Ézs 41,8-14) Nem törvényszerű, hogy a hívő ember minden könny­cseppjéből előbb vagy utóbb nevetés lesz. De az igen, hogy aki a könnyek között is ragaszkodik Istenhez, a belé vetett hithez, az Őbenne békességet, megnyugvást, biztonságot talál. S ha ilyen csöndes örömünk van, akkor (talán) még nevetni is tudunk. CSÜTÖRTÖK „Ekkor Jézus odament, megérintette Őket, és így szólt hozzájuk: „Keljetek fel és ne félje­tek”. Amikor feltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.” Mt 17,7—8 (2Móz 3,6; Zsid 10,19-25; Ézs 42,1-9) Jézus a legteljesebb isteni di­csőség birtokosa. - Hogyan nyilvánul meg dicsősé­ge? Úgy, hogy az ember számára érthető módon szól, talpraállítja az embert, és azt mondja: ne félj! PÉNTEK „Jézus így szólt: Zákeus, szállj le hamar, mert a te házadban kell megszállnom.” Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.” Lk 19,5-6 (Zsolt 118,24; Jn 18,33-38; Ézs 43,1-7) „Nem léphetsz kétszer egy patakba! Nem fordíthatjuk vissza az idő kerekét. Vannak alkalmak, amik nem térnek vissza. De minden mának megvan a maga feladata és lehe­tősége. Minden „ma” lehetőség arra, hogy új módon kerüljünk kapcsolatba Istennel. SZOMBAT „így szólt hozzájuk Jézus: „tedd vissza a helyébe a kardodat, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el.” Mt 26,52 (Ézs 31,1; Zof 3,14-17; Ézs 43,8-13) Életünk során nem ritkák a küzdelmes időszakokban olyan helyzetek, amikor harcolni kell valamiért. Milyen fegyvert vetünk be ebben a harc­ban? Jézus nem akarja, hogy erőszakos úton győz­zünk, hanem hogy a hit pajzsával szeretkezzünk föl. Végső fegyverünk pedig a megbocsátás legyen. Lacknemé Puskás Sára ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1987. november 29-én, Advent 1. vasárnapján Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) m Hafenscher Károly, du. 6. orgonazenés áhítat: Ta- kácsné Kovácsházi Zelma (orgonái: Karasszon De­zső). Fasor de. 11. (úrv.) Muntag Andomé, du. 6. ifjúsági istentisztelet. Üllői út 24. de. fel 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31—33. du. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Fabiny Tamás. Vajda Péter n. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Reuss András. Frangepán n. 43. de. 8. Bachorecz Katalin. Vád út 129. de. negyed 10. Bachorecz Katalin. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerie-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. 10. Bízik László. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Harmati Béla. Rákospalota Kistemplom de. háromnegyed 12. harangszentelés: Harmati Béla. Rákosszentmihály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Kósa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Rákoscsaba de. 9. Fabulya Hilda. Rákosliget de. 11. Fabulya Hilda. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szebik Imre, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Szebik Imre, du. 6. Bozóky Éva. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Tibor. Xll., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) Donáth László, de. 11. (úrv.) Donáth László, du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modor! u. de. fél 10. Kelen­föld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Budafok de. 11. Rözse Ist­ván. Csillaghegy de. fél 10.- Benkó Béla. Csepel de', fél 11. Mezősi György. Advent 1. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 21,1-9; az igehirdetés alapigéje: Csel 17,22-32. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. 1987. december 20-án vasár- nap reggel 7.05 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: dr. Nagy Gyula püspök-elnök. Felix Timmermans Mikulás bajban Szent Miklós, egykori (Kr. u. 4. sz.) mirai (Kisázsia) püspököt, akit régi legendák alapján a gyermekek jótevőjévé tett a ha­gyomány, nálunk Mikulásként ismerik. Róla szól Timmermans flamand író kedves meséje. Me­se, de mint minden igazi mesé­nek, ennek is van szívet melenge­tő mondanivalója. A mesét la­punk mostani és kővetkező szá­mában két részletben közöljük. Már csak gyengén szállingózott a hó s azután teljes fényében felra­gyogott a telihold és beezüstözte az alvó várost. Csend és puhameleg béke borult a tájra. Ha a tündöklő csillagok földreszálltak volna, hogy aranyru­hás szentekként sétáljanak az utcá­kon - talán ezen sem csodálkozott volna senki. Csodák és káprázatok éjszakája volt ez. Am senki sem vet­te észre az ódon városka szépségét a holdfényben csillogó hó alatt. Mindenki aludta az igazak álmát. Csak Remoldus Keersmaeckers a költő, akinek volt érzéke a szép dol­gok iránt s ennek jeléül hosszú hajat hordott, virrasztóit gyertyafénynél a pipafüstben s róttafáradhatatlanul rímeit. S Dries Andijvel, az éjjeliőr, lépett ki minden negyedórában a torony erkélyére, hogy kürtjébe fúj­jon. Azután gyorsan visszabújt az őrszobába, ahol kis vaskályhája me­legénél egy régi könyvecskében ol­vasgatott: „Száz flamand ének, ára öt krajcár".Ha olyanra akadt, ami­nek a dallamát ismerte, elővette öreg hegedűjét s kíséretével dalra gyúj­tott, hogy belerezgett fehér szakálla s a toronyszobácska boltozata. Időn­ként korty sörrel olajozta torkát. Mutser Trinchen, a „Cukrozott orrcimpához" című bolt gazdája, búsan üldögélt konyhájában. Nem azon bánkódott, hogy most, a Mi­kulás-nap estéjére, eladta a sok édességet. Ellenkezőleg! Az bántot­ta, hogy a nagy csodaszép csokolá­déhajó a nyakán maradt. Félméter magas volt s milyen hosszú! Ott álldogált a boltocska kirakatában, ezüstpapírban, rózsaszín cukorhab­bal díszítve, füstölgő kéménnyel. A füst fehér vattából volt. Ez az egy darab annyiba került, mint valamennyi többi édesség együttvéve: a marcipánállatkák, a cukorkák és a csokoládéfigurák. S ha a csokoládéhajóját, amely ró­zsaszín cukorfelirata szerint „Kon­gó" névre hallgatott, nem tudta el­adni, ráfizetett az üzletre. Minek is vágott ebbe bele? Hova tette az eszét, hogy egy ilyen drága darabot szerzett be kicsiny boltocs­kája számára? Persze sokan betértek hozzá, hogy megcsodálják, szülök gyerme­keikkel s ez csak használt az üzlet­nek. Az árára azonban senki sem volt kíváncsi s így ottmaradt a kira­katban, fehér vattafüstöt eregetve kéményéből, árván mint egy partra- vetett hal. Mikor például Vaes doktoráé be­nyitott, hogy mentacukorkát vásá­roljon, hiába próbálta rábeszélni: „Nézze asszonyság, micsoda gyö­nyörű hajó1 Ha mdgáridk volnék, nem is vennék mást Mikulásra a gyerekeimnek, mint ezt a hajót. Biz­tosan boldoggá tenné vele őket". „A” - legyintett a doktornő, „a Mikulás is szegény az idén. A gye­rekek úgyis eléggé el vannak kapat- vase mellett az uramnak is rosszul megy az idén. Tudja, hogy ezen a télen alig akad beteg a városban? Ha ez így lesz tovább is, nem tudom mihez kezdünk." Becsomagoltatta a cukorkát s azután napokig feléje sem nézett a boltnak. S így Mikulásnap előestéjén el­kelt minden apróság, csak a „Kon­gó” álldogált magában s hiába ere­gette a fehér vattafüstöt. Húsz egész frankot veszített rajta! Kilátásta­lannak látszott a helyzet. Talán fel lehetne a hajót darabolni s így rész­letekben eladni? Ezzel azonban még öt frankot sem keresne. Most akár a vitrinbe is állíthatná az egészet a többi haszontalan csecsebecse közé. Egy darabig még várakozott, az­után egy nehéz sóhajjal bezárta az üzletet. Este tíz óra volt, ugyan ki jöhetne még? Lefeküdt, de az álom elkerülte bánatos szemét. Még valaki más sem tudott aludni a városkában ezen az éjszakán. Egy kisgyermek, a szöszke Cecilia. Olyan szegény volt, hogy még mos­dószappanra sem tellett a házban s olyan foszlott volt egyetlen ingecs- kéje széle, mint az ereszről lógó jég- csapolc. Szülei már rég aludni tértek, de a kis Cecilia még mindig ott kupor­gott a kandalló előtt. Arra várt, hogy Mikulás majd leereszti neki a kémé­nyen Mutser Trinchen anyó csoko­ládéhajóját. Biztosra vette, hogy el­hozza majd. Minden éjjel erről álmo­dott s most itt ült várva és remélve. S mivel attól tartott, hogy estében megsérülhetne a hajó, odakészítette a kis vánkosát, hogy arra essen. S mialatt a városkában magányo­san virrasztottak mind a négyen: a költő s a toronyőr, a boltosáé és a kis Cecilia, ki bánatosan, ki vidá­man, vagy éppen várakozva, nem vették észre mi történt az éjszaká­ban. A hold, mint a sötét ég palotá­jának fényes kapuja, megnyílt s olyan fényességet árasztott, hogy toll azt le nem írhatja. A menny küldötte fényes sugarát a földre. Ez pedig azért történt, hogy Mikulás fehér csacsiján, feke­teképű szolgájától, Ruprechttől kö­vetve, leszállhasson a földre. Hogyan is ment ez? Úgy, hogy a csacsi ráállott egy holdsugárra, s azon mint egy korcsolyapályán le- siklott a földre. A csalafinta Rup­recht meg belekapaszkodott a csacsi farkába s így húzatta magát. Éppen a városka főterén értek földet. A csacsi két oldalán nagy kosa­rakban illatoztak az édességek, amiket Ruprecht, Mikulás szemé­lyes felügyelete mellett, a mennyei cukrászdában készíttetett. S ami­kor kiderült, hogy mindez kevés lesz, Ruprecht álruhát öltött s ágy járta be az üzleteket, Mutser Trin- chenét is, hogy még ajándékokat vásároljon. Mikulás azután sorra járta az ut­cákat s minden házban, ahol gyer­mekek laktak, kiosztatta Ruprecht- tel az ajándékokat - persze csak a jó gyermekeknek. Az ügyes fickó mint egy macska kúszott fel az ereszcsatornákon a háztetőkre s a kéményeken át eregette a csoma­gocskákat a tűzhelyre készített tá­nyérokra vagy cipőcskékbe, vigyáz­va, hogy azok épségben leérjenek. Értette a dolgát s Mikulás meg volt vele elégedve. így járták be az egész várost s szórták az ajándékot s hébe-hóba egy-egy virgácsot is, a haszontala­noknak. „Na ezzel is végeztünk erre .az esztendőre", - jegyezte meg Rup­recht szolga, „kiürültek a kosarak". S ezzel, mint ki dolgát jól végezte, pipára gyújtott. „Micsoda?" - kérdezte Mikulás, riadtan, „nem maradt semmi? Hát a kis Cecilia? a jó kis Cecilia, neki mit adunk?" Éppen Cecilia ablaka alatt álltak meg s Mikulás ajkára tette az ujját: pszt! De későn. A gyermek meghal­lotta meleg, dörmögö hangját, mint valami darázsdöngést, az ablakhoz osont s ahogy félrevonta a függönyt, mit látott? Az igazi, valódi Miku­lást! A kisgyermek szájtátva bámulta az aranyos, ékkövektől ragyogó püspöki palástot és süveget, ame­lyen gyémánt kereszt világított. A pásztorbotót az ezüstös pelikán­nal, a fehér kedves csacsit és a fekete képű szerecsen Ruprechtet, akinek arcából csak úgy világított a szeme fehérje, - hallotta, amit ezek ketten egymással beszéltek. „Semmi sem maradt a kosarak­ban, jó Ruprecht?" „Egy morzsa sem szentséges gaz­dám s az erszényem is üres.” „Nézd csak meg még egyszer jó szolgám!” „ßizony nem maradt semmi szentséges gazdám, mégha kifordí­tom is a kosarakat, még egy gom­bos tűfejnyi sem." Mikulás gondterhelten simogatta hófehér szakállát és elgondolkodva hunyorgottá a szemét. „Nem marad más hátra", vélte a fekete szolga, „minthogy a kis Cecí­liát felvesszük a jövő évi jegyzékbe s akkor kétszerannyi ajándékot ho­zunk neki.” „Erről szó sem lehet Ruprecht! Én, aki a mennyben lakhatom és köztudomásúan a gyermekek védője és pártfogója vagyok, nem hagyha­tom a kis Cecíliát, ezt a legédesebb kislányt a világon, üres kézzel - Mikulás ünnepén! Ugyan mit fog rólam gondolni! Nem, ebbe nem me­gyek bele!” Ruprecht nagyokat pöfékelt, et­től néha jó gondolatai támadtak, aztán kibökte: „De hát szentséges gazdám, jól tudod, hogy nincs már időnk visszatérni a mennybe, s on­nan megint a földre. Mit szólna eh­hez Szent Péter, a mennyország nem galambdúc! Ezenfelül a sütő­kemencék rég kihűltek, elfogyott a cukor is. A város alszik. Az üzletek bezártak s egyébként is mindent ki­árusítottak." Fordította: Groó Gyula (Befejező rész a következő számban) dl HÍREK i| w 111111111111111111 A Külföldi Magyar Evangélikus Egyházi Munkások Konferenciája szeptember 22-24. között a Stuttgart melletti Maulbronnban (NSZK) tar­totta idei évi ülését és teológiai konfe­renciáját. Az alkalmon áttekintették az elmúlt három évtizedben végzett szol­gálatot : a gyülekezeti munkát, ifjúsági konferenciákat, rádiós és sajtómunkát, valamint az ökumenében való részvé­telt. A konferencián új vezetőséget vá­lasztottak: az eddigi elnök, dr. Vajta Vilmos professzor (Alingsas, Svédor­szág) utódja Gémes István lelkész (Stuttgart), az eddigi titkár Terray László lelkész (Rade, Norvégia) utódja Pátkai Róbert lelkész, London, a Nagy Britanniái Lutheránus Tanács elnöke, Pátkai Róbert, mint jegyző utódja pe­dig Kellner Ilona (Stockholm, Svédor­szág) lelkésznő lett. (lwi - szp) A Finn Evangélikus Egyház Segélyszervezetének új vezetője Risto Lehtonen lelkész lett október 15- től. Előtte hosszú ideig a Lutheránus Világszövetség Egyházi Együttműkö­dési Osztályának igazgatója volt; eb­ben a minőségében többször is tett lá­togatást egyházunknál. Lehtonen (aki most 61 éves) kinevezése a segélyszer­vezet átalakításával kapcsolatos: a szervezetnek a jövő évtől kezdve két osztálya lesz: egyik a pénzügyi és admi­nisztrációs kérdésekkel fog foglalkoz­ni, ennek vezetőjévé Yijö Höysniemit, a jelenlegi főtitkárt nevezték ki, a má­sik osztály feladata a Finnországban végzett szolgálat lesz, vezetője Tapio Leskinen jelenleg is ennek előadója. Az igazgató mindkét osztály működéséért felelős lesz - az átalakítás a munka hatékonyságának növelése érdekében történik (lwi - szp) Misszió és szekularizáció Európában Ez volt a témája a tanácskozásnak, amelyet az Európai Egyházak Konfe­renciája rendezett november 16-20. kö­zött Genevey-sur-Coffrane-ban (Neu- chátel közelében, Svájc). Az alkalmon egyházunkat Tóth-Szöllős Mihály, Bács-Kiskun megyei esperes képviselte. Béke-rendezvény az NDK-ban Az NDK-beli egyházak évenkénti 10 napos rendezvénysorozatát a béke kér­déseiről (Friedensdekade) november 9-18. között tartották. Egyházunk képviseletében Káposzta Lajos solt- vadkerti lelkész vett részt. EYCE kelet-európai konferencia Az Európai Ökumenikus Ifjúsági Tanács (EYCE) kelet-európai regioná-. lis konferenciáját november 9-14. kö­zött tartották Meissenben (NDK). Az alkalmon egyházunk képvisletében ifj. Cserháti Sándor teológiai hallgató vett részt. HAZAI ESEMÉNYEK November 29-én délután 6 órakor DEÁK TÉRI ORGONAZENÉS ÁHÍTAT Karasszon Dezső Scheidt, Saint-Saens, Vierne és Gárdonyi műveket orgonái ÁDVENTI ZENÉS ÁHÍTAT lesz 1987. december 6-án vasárnap du. 6 órakor a fasori evangélikus templomban (VII. Gorkij fasor 17.) Műsoron ádventi és karácsonyi orgona- és kórusművek Orgonái: Gáncs Aladár A fasori gyülekezet vegyeskarát vezényli:. Cserhát László Igét hirdet: Szirmai Zoltán esperes Kőbánya 1987. november 28-án, szombaton a kőbányai gyülekezeti teremben (X., Kápolna utca 14.) Ádventi vespera lesz a Huszár Gál kórus szolgálatával. Hatvan A gyülekezet őszi szeretetvendégsé- gén Dr. Barcza Béla lelkész bevezetője után Koren Emil tartott írásmagyará­zatot, majd előadás keretében szólt Sztehlo Gáborról, a gyülekezetszerve­ző, majd templom- és parókiaépítő lel­készéről, továbbá nagytarcsai szolgála­táról, gyülekezet- és parókiaépítő mun­kájáról, népfőiskola-alapításáról, a há­ború alatti üldözötteket mentő munká­járól, diakóniai intézményeket szerve­ző szolgálatáról, s végül a Svájcban végzett magyar papnék és lelkészek ja­vára végzett nyaraltatási akcióiról. Siófok A siófoki templom építésének hírére egy-két gyülekezet és hittestvérek ado­mányt küldtek a siófoki gyülekezetnek. Ez úton is megköszönik az alábbi ado­mányokat. Töreki Károlyné Kispest 200 Ft, Ev. Gyülekezet Győr 10 000 Ft, Ev. Lelkészi Hivatal Tápiószentmárton 1000 Ft, Nagy Sándor Budapest 100 Ft, Ferenczy Zoltán Budapest 500 Ft, Ev. Gyülekezet Tápiószentmárton 1000 Ft, Lelkészi Hi­vatal Boba 4000 Ft, Tekus Ottó Győr 1000 Ft, Schneider Judit Miskolc 200 Ft, N. N. Verőcemaros 1000 Ft, Musztafa Szüli mán Orosháza 200 Ft, Ferenczy család Rákoshegy 500 Ft, Molnár Gyula Székesfehérvár 500 Ft, Benta Erzsébet Paks 2000 Ft, Kovács Márta Budapest 1000 Ft, Vértesy Róbert Dombóvár 1000 Ft, Szabó Károlyné Rákosszentmi­hály 500 Ft, özv. Rupp Mihályné Buda­fok 1000 Ft, Sasi Gyuláné Budapest 500 Ft, Boda Éva Szolnok 200 Ft, Ev. Gyülekezet Fót 1000 Ft, Győri József Budapest 1000 Ft, Magassy Zoltán Ajka 500 Ft, özv. Litváni Béláné Budapest 100 Ft, Szép Dezső Kőszeg 10 000 Ft, Szalay Anna Budapest 50 000 Ft, Ropo- lyi Jánosné Budapest 500 Ft. A gyülekezet időközben megvásárolt "210 m2 vörösrézlemezt és 75 000 db téglát. .Megtalálták Perczel Mór Bibliáját Szigetváron megtalálták a politikus és hadvezér sajátkezű bejegyzéseit őrző Bibliáját. Maga a könyv is ritkaság, hiszen az ún. vizsolyi Biblia hetedik kiadása: 1730-ban nyomtatták a hol­landiai Utrechtben. Értékét emeli, hogy tulajdonosa 1740 és 1878 között családi anya­könyvként használta: a lapokon meg­található 14 gyermekének születési és halálozási adata, valamint felesége ha­lálának dátuma és körülményei. Az utolsó bejegyzés 1881. november 11-én, Budapesten kelt és így hangzik: Én a mai napon egy mindösszesen öt­ven élő tagból álló család feje vagyok, Isten kegyelméből rendkívüli, szinte csodaszerű életpályám 80. évében. A Budai Evangélikus Szeretetott­hon új telefonszáma: 761-977. Születés Győri András és Kováts Andrea há­zasságát Isten harmadik, Máté nevű gyermekkel ajándékozta meg. A ke­resztelést a nagyapa végezte a nagytar­csai templomban. „Új nevet adnak ne­ked, amelyet az ÚR maga határoz meg...” Ézs 62,2 * Apróhirdetés Bakai Gitta énekesnő előadásában orgo­nakísérettel, szólóének előadásban, karácso­nyi énekek, zsoltárok, lelki énekek. Ének együttessel, dob-, fuvola-, gitár-, klarinétkí­séretben kazettán és hangszalagon utánvétel­lel kapható. Cím: 3200 Gyöngyös, Vachott Sándor utca 21. Fehér hímzéssel batiszt függönyt és térítőt vásárolnék, valamint Singer (süllyesztett) varrógépet is. T.: 467-154 Eladó, Erdőkertesen, a Fót-Veresegyházi út mellett 426 négyszögöl üres gyümölcsös telek. Víz, villany megoldható. Érték: 120 000 Ft. Gépkocsit beszámítok. Érdek­lődni lehet: Budapest, I., Attila u. 129. Ház­felügyelőnél. Jung Irén NSZKB-ból osztálytársait kere­si, akik 1944-45-ben a felsőbaranyai refor­mátus polgáriban végeztek: jelentkezzenek az alábbi címen vagy telefonszámon: Harcz Valéria 7633 Pécs, dr. Berze Nagy János u. 1/b. Tel.: 26-018 esti órában vagy 7—13-ig 24-239/14 mell. Evangélikus A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedö Üzem (877071/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 87.60089 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÄS BÉLA vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármély hirlapkézbesltö postahivatalnál, a hirlapkézbesltöknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hirlapelöfizetésl és Lapellátési irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi tenesztés az Evangélikus Élet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom