Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-25 / 4. szám

Evangélikus Élet 1987. januAr 25. É)1 jfts GYERMEKEKNEK Gyermekek a Bibliában A Biblia történetei arról szól­nak, hogyan szólítja meg Isten az embereket, s azok hogyan figyelnek Isten szavára és ho­gyan engedelmeskednek neki. Mivel az emberi közösséghez a gyermekek is hozzátartoznak, a Bibliában sok gyermek törté­netével is találkozhatunk. Most induló sorozatunkban olyan bibliai történeteket fogunk megismerni, amelyek gyerme­kekről szólnak. Gyermekek felnőttek között A gyermekek általában fel­nőttek között élnék, ezért a Bib­lia is rendszerint felnőttek tár­saságában mutatja be a gyer­mekeket. Sokat fogunk hallani arról, hogyan élnek a gyerme­kek a családban, a rokonság, a nép, vagy a gyülekezet kö­zösségében. Szó (esz többször arról is, hogyan határozza meg a kis gyermekek életét, szüleik­nek, vagy általában a felnőt­teknek a helyzete és magatar­tása. Persze emellett éppen olyan fontos az is, hogyan néz­nek a gyermekek a felnőttekre, szüleikre, tanítóikra, elfogad­ják-e tanításukat, követik-e példamutató életüket, engedel­meskednek-e V nekik. Mivel a gyermekek számára szüleik életük végéig szülők marad­nak, ezért bizonyos értelemben a gyermekek is mindig gyerme­kek maradnak. A gyermekekről szóló bibliai történetekben ép­pen ezért nem csak kis gyerme­kekről lesz szó, hanem néha fiatalokról, vagy talán egy kicsit idősebbekről is olyan vonatko­zásban, hogyan viszonyulnak szüleikhez, rokonaikhoz, vagy általában a felnőttekhez. Gyermekek egymás között A gyermekek életét és sorsát azonban nem csak a felnőttek­hez való viszonyuk határozza meg, hanem sokszor talán még döntőbb életükben az, hogy milyen kapcsolatot tudnak kié­píteni egymás között. Sok gyer­mek azért nem találja meg a helyét és marad egész életében magányos és boldogtalan, mert nem tud beilleszkedni más gyermekek közösségébe. En­nek pedig legtöbbször az az oka, hogy nem tudják legyőzni önzésüket és ezért agresszívan viselkednek más gyermekekkel szemben. A bibliai történetek­ből majd megismerhetjük, hogy milyen szomorú az ilyen gyer­mekeknek a sorsa, de megta­nulhatjuk azt is, hogy milyen módon lehet legyőzni ezt a ve­lünk született önzést és irigysé­get, s mik a látható jelei annak, hogy igazi szeretetben és bé­kességben éljenek egymással a gyermekek. A gyermekeknek ilyen magatartása nagyon sok­szor például tud szolgálni még" szüleiknek és a többi felnőttnek is. Ezért mondta Jézus egyszer egy kis gyermekről tanítványai­nak: Ha olyanok nem lesztek, mint ez a kis gyermek, nem mentek be az Isten országába. Isten gyermekei A bibliai történetek mind­egyikéből az az igazság csen­dül ki, hogy az emberek - le­gyenek azok gyermekek, fiata­lok, vagy idősebbek - mind­nyájan Isten gyermekei, ez ab­ban mutatkozik meg, hogy Is­ten úgy szereti ókét, mint az édesapa, vagy édesanya sze­reti gyermekeit. Isten mindent megtesz azért, hogy gyermekei boldogok és megelégedettek legyenek. Ezért figyelmezteti őket azokra a veszélyekre, amelyek megronthatják ezt a boldogságot és azért mutatja meg nekik azt az utat, amely az igazi boldogságra vezet. Isten ezt a nevelő munkáját már a kis gyermekekkel elkezdi. A sorra kerülő bibiliai történe­tekből majd meglátjuk, hogyan végzi Isten ezt a munkáját. Ha nyitottszívvel figyelünk Istennek erre a tevékenységére, azt is átéljük majd, hogy Isten nem csak a régen élt gyermekeket szerette, hanem bennünket, mai gyermekeit is szereti és azt akarja, hogy mi is az ő gyerme­keiként boldogan éljünk. Selmeczi János VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI f 3. VASÁRNAP I IGÉJE Mt 8,14-17 MINDENKIT ÁTFOGÓ SZERETET Jézus amit ott és akkor tett, előremutató jel volt arra, amit ő szeretetböl mindannyiunkért elvégzett a Golgotán. Jézus szeretetét és segítségét átéli Péter és házanépe. Péter házasember. Amikor Jézus Péter otthonába megy, azonnal észreveszi Péter beteg anyósát. „Látta” a beteget. Nem kellett segítségét kérni. Jézus szeretete éppen abban nyilvánul meg, hogy latja, észreveszi azt, aki segítségére szorul. Péter és háza­népe átéli Jézus szeretettnek és segítésének csodáját. Pétert Ura missziói szolgálatra hívta. Tanúskodni Isten minden embert átölelő szeretetéről. Ugyanakkor, akik cselek­szik és keresik Isten országának a titkát, azok Uruk jelenlétét és segítő szeretetét megtapasztalják otthonukban, minden­napi életükben is. Jézus segítő szeretete egyetemes. Segítő szeretetének híre futótűzként terjed. Megszállottakat és betegeket hoznak hoz­zá. ők nem tartoznak Jézus tanítványi köréhez. Talán soha nem hallották igehirdetését sem. Segítségre szorulnak és Jézus segít. Jézus segítő szeretete nem egyszerűen beteggyógyítási cso­da. Amit tesz, az túlmutat a meggyógyult betegeken. Istenre mutat, aki Jézusban és Jézus által meggyógyítani és üdvözíte­ni akarja népét, az embert. Aki megszabadít minden megszál­lottságtól és megkötözöttségtől. A megszállott ember ki van szolgáltatva a tőle független hatalmaknak és erőknek. Ilyen megszállottak lehetnek tömeggyilkosok - arcuk ismert a má­sodik világháborúból -, akik gonosz terveik végrehajtásakor nem tekintenek sem Istenre, sem emberre. Modern eszközök­kel akaratgyenge embereket lehetne „előállítani”. Génmani­pulációval emberi mivoltukból kivetkőzött embereket lehet létrehozni. Az emberi akaratot megszállottságig befolyásolják a kábítószerek vagy az alkohol. Az ilyen megszállottak tönk­retesznek családot és társadalmat. Amikor Jézus a gonosz lélektől megszállottakat megtisztít­ja, meggyógyítja, akkor igazi embervoltukat, felelős, dönteni képes emberségüket állítja helyre. Jézus gyógyítása az emberi létet fenyegető pusztító hatalommal szembeni harcát teszi nyilvánvalóvá. Egész létünket, mint pusztító betegség járja át a bűn és annak következménye, a halál. Jézus, akinek van hatalma a halál felett, megsemmisíti a bűn és betegség pusztí­tó hatalmát is. • Jézus igéjével, szavával segít. Nem varázsló Ő, aki titkos gyógyító szereket használ. Jézus szava ugyanaz az életet terem­tő, életet fenntartó szó, amellyel Isten hívta létre ezt a Minden- séget, annak ezernyi szépségét és csodáját. Az a szó, amellyel < Isten nemcsak létrehívta, hanem fenntartja és kormányozza is ezt a világot, benne a mi életünket és sorsunkat is. Jézusnak az életet teremtő szavá - betegség, halál, félelem, hitetlenség, közömbösség ellenére is -, új életet teremt és hív létre. Igéje Szentlelke által munkálkodik bennünk ott és ami­kor Ő akarja. Igéjével teremt ésiajándékoz. nekünk örökéletet ma is. Amikor itt Máté evangélista Ezsaiás prófétát idézi: „Erőte- lenségeinket ő vette el es betegségeinket ő hordozta”, akkor nem Jézus' beteggyógyító csodáiról szól, hanem arról, hogy Jézus Krisztus az „ember” betegségét, erőtelenségét, bűnét hordozva szenved és hal meg a kereszten. Itt nem a minden betegséget gyógyító Jézusról van szó, hanem az, értünk és helyettünk szenvedő és halálra menő Krisztusról! Ő nemcsak nagypéntektől húsvétig hordozta terheinket és bűneinket, ha­nem azt ma is magára veszi és hordozza értünk és helyettünk. Mi, világunk, az ember az Ő sebei által gyógyultunk meg. Nagy István IMÁDKOZZUNK Mindenható Urunk, szent Isten ,csodálatos tetteid által engedd megta­pasztalnunk hatalmadat. Életet teremtő igéd megérintett és hitet éb­resztett bennünk. Erősítsd hitünket, hogy mindig nálad keressünk segít­séget és szeretetet. Ámen. BESZÉLGESSÜNK § Könyvekről, olvasásról IGÉK Jézus pedig mondotta nékik: Nem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett ő és akik vele voltak? Mt 12,3 Jézus pedig mondotta nékik: So­hasem olvastátok-e: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget? Mt 21,16 Jézus ment Názárethbe, ahol fel­neveltetett; és bement szokása sze­rint a zsinagógába és felállt olvas­ni. Lk 4,16 Jézus pedig mondta annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod? Lk 10,26 Filep ezért odafutott, hallotta, amint Ézsaiás prófétát olvassa. És mondta néki: Vajon érted-e, amit olvasol? Csel 8,30 A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. 2Tim 3,16 Istennek beszéde élő és ható... megítéli a gondolatokat és a szív­nek indulatait. Zsid 4,12 Boldog, aki olvassa és akik hall­gatják e prófétlásnak beszédeit és megtartják azokat, amelyek meg­írattak abban; mert az idő közel van. Jel 1,3 IDÉZETEK Sohasem volt olyan bánatom, amit egy órai olvasás el ne oszla­tott volna. (Montesquieu) Minden könyv egy kulcs, amely- lyel kinyithatunk egy emberszívet és belenézhetünk rajta. Minden író milliók nevében beszél, azért is ke­ressük önmagunkat a sorok mé­lyén. (Perlaky Lajos) Amelyik könyvet nem érdemes többször elolvasni, azt egyszer sem volt érdemes elolvasni. (La Roche- foucald) A könyvek elbájolnak bennün­ket, szólnak hozzánk, tanácsokat adnak, egyfajta élő, eleven és har­monikus családiassággal hozzánk kapcsolódnak. (Petrarca) Aki rossz könyvet olvas, olyan, mint aki rossz társaságba kevere­dik. (Montesquieu) Az olvasás is művészet. Szüksé­ges hozzá a szépnek szeretete. - Szükséges a biztos világnézet. (Veöreös Imre) A könyv szinte az élet minden pillanatában nélkülözhetetlen társ: térben és időben mindenütt jelenlé­vő, hatásával gondolatainkat ak­kor is befolyásoló tényező, amikor nem is sejtjük. (Bozóky Éva) Jól olvasni annyi, mint nagy kockázatot vállalni. Annyi, mint sebezhetővé tenni énünket, lelki nyugalmunkat. Oly tökéletesen hatalmába keríthet, amit olva­sunk, hogy egy ideig önmagunktól is félünk, alig ismerve magunkra. - Az olvásás a cselekvés egy mód­ja. (J. Steiner) Erővel olvasni! Áhítattal, szen­vedéllyel, figyelemmel és kérlelhe­tetlenül olvasni. Elegánsan olvas­ni, nagylelkűen. Életre-halálra: ol­vasni. Mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas! (Márai Sándor) Olvassa ön is a Bibliát! Egészen csodálatos hatást tesz az emberre ez a könyv! (Dosztojevszkij) Mit műveltem érdemlegeset a földön? - Azt, hogy elolvastam a Bibliát. (Merezskovszkij) Ha még egyszer kezdhetném az életet, egyedül ezt a könyvet, a Bibliát tanítanám. (B. Pascal) Milyen másképpen olvassa az ember a Bibliát, ha megjárta a ma­ga Golgotáját és szemeit a köny- nyek tisztára mosták! (J. Klug) A Szentírás egy sugár az örök Napból! (W. Whitman) Minden fakul, minden romlik, Márványvár is összeomlik. Bíbor­leplek ronggyá mállnak / Dicsősé­gek füstbe szállnak. Csak ez a könyv nem tér porba, Mintha vol­na élő lelke!... Isten szíve dobog benne. (Gárdonyi Géza) KÉRDÉSEK . 1. Melyik „volt a leghosszabb könyv, .melyet olvastál? 2. Mennyit költ családotok egy évben könyvekre? Soknak vagy kevésnek találod-e? 3. Az evangéliumi igék milyen történetben, összefüggésben hang­zottak el? 4. Melyik igéből lehet következ­tetni arra, hogy miért nem szeretik sokan a Bibliát olvasni? 5. Az idézetek mely szerzőiről tudsz valamit? 6. Melyik idézetet találod az ol­vasás melletti érvelésben leginkább meggyőzőnek? 7. Szerinted á Bibliáról szóló idézetek között melyik a legszebb? 8. Meíyik könyvről írta Gárdo­nyi az idézett sorokat és mit jelent az idézetben Mózes bokra kifeje­zés? 9. Láttál-e már bibliaolvasó Út­mutatót? 10. Mi lehet az oka, hogy kezdő bibliaolvasóknak a Zsoltárokat és az Apostolok Cselekedeteit szok­ták ajánlani? 11. A nap mely részében tudnál rendszeres bibliaolvasásra időt szakítani? " 12. Az Evangélikus Életben mi­lyen jellegű cikkeket olvasol szíve­sen?-r -r Egy fecske... „Befogadtatok” címen megjelent egyházunk szeretetintézményeit ismertető kis könyv. A SOPRONI LÍCEUM Mindenki tudja a folytatást: nem csinál nyarat. Sokan sok­szor idézzük mentve a magunk lustaságát, amikor egy sze­mélyben kellene dönteni, vala­mi jót kezdeni. Ez a kis könyv újra meggyő­zött engem arról, hogy egy fecske is „csinálhat nyarat”! Kell, szükséges, az egyéni elha­tározás, az akarás. A könyvre hivatkozom, mely most jelent meg egyházunk Sajtóosztályá­nak kiadványaként. A 13 szere­tetotthonunkból 9-nél lehet megtalálni a „fecskét”, az Ala­pítót. Valaki elhatározta, hogy amit életében gyűjtött - házat, vagyont - végrendeletében rá­hagyja az egyházra, hogy ott gyermekeket vagy öregeket gondozzanak. így ^fakult a ma működő 13 szeretetotthonból kilenc. Megérdemelnék az ala­pítók, hogy itt sorakozzanak neveik Baldauf Gusztávtól Mandák Máriáig, mert ha 50-60 évvel ezelőtt nem lettek volna „fecskék” akkor 1986 vé­gén nem jelenhetett volna meg a „Befogadtatok” című köny­vecske. De megjelent, végre! ízléses, több színnyomással készült a fedele, benne minden otthonról két-két fénykép az otthon életé­nek ismertetésével: Győrtől Nyíregyházáig, Gyenesdiástól Békéscsabáig. Egy-egy kicsiny fészek, melyet áldozatkész em­berek építettek másoknak! Megható, s bárcsak követés­re találna a pécsiek hajdani pél­dája, amikor lelkészük hirtelen halálakor ezt kérték a gyá­szolóktól, hogy ne koszorút ve­gyenek, hanem a koszorúra szárit összeget adják egy szere­tetotthon létesítésére. Azt hi­szem soha szebb „koszorúk” nem ékesítettek sírt, mint ezek a „koszorúk”. Egy fecske... igenis rád is számít ez a könyv, nemcsak mint olvasóra, de mint talán munkásra, gondozóra, adako­zóra a szeretetotthonaink szá­mára. Ez a könyv azért íródott, azért terjesztjük, hogy végre hidd el: a Te munkádra, a Te szeretetedre várnak az evangé­likus szeretetotthonok. Kertész Géza Az ősi iskola fennál­lásának 1982-ben ün­nepelt 425. évfordulója indította útjára a fenti című, több mint 300 ol­dalas, rendkívül értékes könyvet, mely a Tankönyvkiadó Vállalat kiadásában, az Egyetemi Nyomdában készült 1986- ban. Szerkesztői: Győrffy Sándor és Hu­nyadi Zoltán. A könyv első részében tanulmányokat olvashatunk az iskola történetéből. Sopron város polgársága már a XVI. század derekán a reformáció mellé állt. A tanács elhatározta, hogy a régi plébá­niai iskola helyére a Fövényverem utcá­ban egy új iskolát építenek. Ez lett a lutheránus iskola. Az iskola szépen induló fejlődését néhány évtizedre visszavetette azellenreformáció. Csak az 1606. évi bécsi béke eredményeképpen indult új virág­zásnak az iskola, melynek támogatója és fenntartója a város volt, élén a nagy mű­veltségű polgármesterrel, Lackner Kris­tóffal. A 100 éves évfordulót azzal ünne­pelték meg, hogy újabb épületet emeltek - a mostani iskola helyén - a magyar anyanyelvű diákoknak. Ettől kezdve ne­vezték az iskolát líceumnak. 1674-ben újabb vallásüldözés betiltot­ta az iskolában a tanítást. 1676-ban pe­dig a nagy soproni tűzvészben leégett az új gimnázium. Az 1681. évi soproni or­szággyűlés után csak az újjáépített ma­gyar gimnáziumban folytatta működé­sét. 1682-től a soproni gyülekezet, a kon- vent lett az iskola fenntartója. „Ekkor kezdődik a magyar nyelv ápolásának tudatos vállalása.” 1785-ben főiskolai rangra emelkedett az iskola, amelyben klasszikus nyelveket, a bölcsészet min­den ágazatát, teológiát és jogtudományt tanítottak kiváló tanárok. 1790-ben az iskola 5 tanulója, Kis János vezetésével, megalapította a Ma­gyar Társaságot, amelynek célja a ma­gyar nyelv és irodalom művelése volt. Ez lett az első önképzőkör az országban. Hatása kiterjedt nemcsak az ifjúságra, hanem a városra, sőt az egész országra. 1827-ben megalakult az iskolában a Deákkúti-vármegye, mely a közigazga­tási alakulat mintájára foglalta egységbe az ifjúságot. „Az egyesület célja a magyar nemzeti tudat erősítése volt a nyelv, a zene, a tánc és a régi népies szokások ápolása által”. A későbbi időkben a Deák-kútnál rendezték a ballagásokat is. 1853-ban az iskola fenntartásának gondjait - mint főhatóság - a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület vállalta. Az egyházkerület iskolája nyolcosztályos gimnáziumból, teológiából és tanítókép­ző intézetből állt. Ekkor határozta el az iskolai nagybizottmány, hogy „az újon­nan szervezett tanodában csak a magyar nyelvet ismeri el tannyelvül.” A Bach-korszakban az iskola tanárai szívós küzdelmet folytattak a nemzeti nyelv művelé­séért és a nemzeti gon­dolat érvényesítéséért. 1857-ben megün- neplik az iskola 300 éves jubileumát. 1869-ben megalakul a Zenetársaság, mely tiszteletbeli pártfogójává választja Liszt Ferencet. 1894-ben az iskolát a mai formájára, kétemeletesre átépítik, és tá­gas tornatermet létesítenek hozzá. A teológia és a tanítóképző különválá­sa után a XX. században is a hagyomá­nyokhoz hűen haladó irányban fejlődött tovább az iskola élete. „Históriájának csaknem minden szakaszában szabad szellemben, haladó gondolkodásra ne­velt. Nem véletlen hát, hogy a 30-as években, amikor már országszerte ma­gasra csapott a faji gyűlölet, iskolánk szabad bázisa maradt a humánus elvek­nek, a nemzetiségek, fajok és felekezetek közötti megértés szelleméndk” - írja Ba- ráth Zoltán. A 30-as évek közepén a MagySr Társaság köré csoportosult a Soproni Márciusi Fiatalok mozgalma. A népi írókkal is kapcsolatba került az iskola ifjúsága. A második világháború idején tanárok és diákok nemegyszer kockázatot vállalva kiálltak magyarsá­guk mellett. Említésre méltó az 1944. márc. 19-i Kossuth ünnep a líceumban, azon a napon, amikor a németek meg­szállták az országot. 1948-ban, az államosításkor az iskola egykori nagy növendékének, Berzsenyi Dánielnek a nevét vette fel. Ekkor szűnt meg a nyolcosztályos líceum és helyette alakult a négyosztályos középiskola. Az iskola ma is ápolja a régi haladó szellemű hagyományait. Egészen megható az egykori tanítvá­nyok ragaszkodó visszaemlékezése az ősi alma materre, amely kiváló tanárok ve­zetésével mindig pietasra, humanitásra és toleranciára nevelt. Pusztay László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom