Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-07 / 23. szám

Evangélikus Élet 52. ÉVFOLYAM 23. SZÁM 1987. JÚNIUS 7. PÜNKÖSD ORSZÁGOS EVÄNGEÜKÜS HETILAP ÁRA: 11Ft / ; \ A Szentiélekről tehát azt kell tanítanunk, hogy Vigasztaló. A Vigasztaló pedig az, aki a megszo­morodott szívet Isten iránt megvidámítja, jókedv­re derít, mert hiszen arról biztosít, hogy bűneink meg vannak bocsátva, a halál meghalt, az ég megnyílt s Isten ránkmosolyog. Aki e meghatá­rozást jól megragadja, annak már is nyert ügye van, hiszen égen-földön csupa vigasztalással és örömmel találkozik. LUTHER V ______________________________________________________J Ki cserélt kőszív Ez 36,26—27 Eltemették dr. Káldy Zoltán püspököt „Isten, szívem néked adom...” Május 29-én, pénteken délután fél 5-kor, a buda­pesti Farkasréti temetőben felesége, családja, szolga­társai, egyházának népe, a magyar nép és társadalom képviselői, a hazai és kül­földi testvéregyházak, egy­házi világszervezetek veze­tői — a világ számos részé­ről — mély részvéttel bú­csúztak az elhunyt püspök­elnöktől. „Isten, szívem néked adom...” Messzire hangzott a mint­egy 6000 fős gyászoló gyüle­kezet éneke a Farkasréti te­metőből. Egy szívvel, egy lé­lekkel vett búcsút Surdtól Miskolcig, Debrecentől Szombathelyig az ország evangélikussága elhunyt püs­pökétől. Különbuszokon, gépkocsik százain érkeztek a gyülekezetek tagjai virág­csokrokkal, koszorúkkal, hogy hálájuk és emlékezésük ezen jeleivel is kifejezzék sze- retetüket és osztozzanak egész egyházunk gyászában. A temetési szertartást dr. Nagy Gyula püspök, Só­lyom Károly, a déli egyházke­rület püspökhelyettese és Szirmai Zoltán a pesti egyház­megye esperese végezte, közel 200 luther-kabátos lelkész sorfala előtt. A külföldi és hazai egyházak képviselői A külföldi világszervezetek és egyházak képviselői közül jelen voltak: Gunnar Stálsett, norvég evangélikus lelkész, az LVSZ fő­titkára; Johannes Hanselmann, a bajor evangélikus egyház püspö­ke, az LVSZ egyik alelnöke; Da­vid W. Preus, az amerikai evan­gélikus egyház püspök-elnöke, az LVSZ egyik alelnöke; Anza A. Lema, az LVSZ tanzániai főtit­kár-helyettese; Dieter Knall püs­pök (Ausztria); Paavo Kortekan- gas püspök (Finnország); Hans- Rolf Dräger, észak-elbai zsinati elnök (NSZK); Jan Michalko püspök (Csehszlovákia); German érsek (berlini metropolita), az Orosz Ortodox Egyház képvise­lője; Bodil Siting asszony (Dá­nia), a Dán Egyházsegély h. veze­tője; Paul Hansen lelkész, az LVSZ volt Európa-titkára (Dá­nia); Helmut Tschoerner, egyház­főtanácsos (NDK); Carl Johann Hellberg (Svédország). A testvéregyházak képviselői közül megjelentek: a katolikus egyház képviseletében dr. Paskai László prímás-érsek és titkára, Horváth Miklós irodaigazgató; a református egyház képviseleté­ben dr. Kocsis Elemér, Kovách Attila és Kürti László püspökök. Jelen volt az ökumenikus Ta­nács főtitkára dr. Görög Tibor, dr. Aranyos Zoltán zsinati főta­nácsos, az Egyházközi Békebi­zottság főtitkára, és Bíró Imre az OBT Katolikus Bizottságának főtitkára. A szabadegyházak ta­nácsa képviseletében dr. Szakács József, a szabadegyházak taná­csának elnöke, Viczián János, a baptista egyház elnöke és Kiss Emil sajtótitkár; a Baptista Egy­ház nevében dr. Mészáros Kál­mán dékán; a Methodista Egyház képviseletében Hecker Frigyes szuperintendens; a H. N. Adven­tista Egyház képviseletében dr. Szigeti Jenő elnök; az Unitá­rius egyház képviseletében Fe­renci József püspök; az Izraelita Hitközség képviseletében Schö­ner Alfréd főrabbi; az Orosz Or­todox Egyház képviseletében dr. Berki Feriz esperes-adminisz­trátor, Babinec Joakim budapesti orosz lelkész és Szirmon bolgár metropolita és Tancsó Jancsev. Az állami és társadalmi szervezetek képviselői Az állami és társadalmi szerve­zetek képviseletében megjelent dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke, Sarkadi Nagy Barna elnökhelyettes, Bai László főosztályvezető. Cserven- ka Ferencné az országgyűlés alel­nöke. A Hazafias Népfront kép­viseletében Kállai Gyula elnök, Juhász Róbert. Az Országos Bé­ketanács képviseletében Barabás Miklós főtitkár, Sebestyén Nán- dorné a BVT alelnöke, dr. Réczey László a BVT tagja, Harmati Sándor és Sándor István az OBT tagjai; a Fővárosi Tanács részé­ről Fűzfa Imre egyházügyi főta­nácsos; a Magyarok Világszövet­sége részéről dr. Randé Jenő', a XVII. kerületi Tanács részéről dr. Krébesz Károly elnök; képvi­seltette magát a Békéscsabai Vá­rosi Tanács elnöke Gyulavári Pál, megjelent a Békés megyei egyházügyi titkár Lénárd Imre. Képviseltette magát az NSZK Nagykövetség, valamint a Finn Nagykövetség, Arto Mansala nagykövet személyében. Dr. Nagy Gyula püspök ige­hirdetését követően búcsúztak az elhunyttól: dr. Trautmann Rezső az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke; dr. J. Hanselmann müncheni evangélikus püspök, az LVSZ alelnöke; dr. Paskai László esz­tergomi prímás-érsek; Kovách Attila református püspök, a Zsi­nat lelkészi alelnöke; dr. Andor- ka Rudolf professzor, szocioló­gus; Bánffy György színművész. A temetési szertartáson a Lu­theré nia énekkar művészi színvo­nalon énekelt Bach Máté- és Já­nos passiójából egy-egy koráit D. Weltler Jenő vezényletével, valamint Szokolay Sándor Kos- suth-díjas zeneszerző Káldy püs­pök emlékére írt korálját: Én va­gyok a feltámadás és az élet - a szerző vezényletével. Részletes beszámolónk a máso­dik, a harmadik, valamint a ne­gyedik oldalon. Gyászistentisztelet Géniben Június 11-én a Lutheránus Világszövetség genfi központ­jának'kápolnájában a Világ- szövetség munkatársai és az egyházi világszervezetek Genfben dolgozó munkatár­sai részére gyászistentisztelet lesz, amelyen megemlékezlek a Lutheránus Világszövetség elhunyt elnökéről, dr. Káldy Zoltánról. A pünkösdöt a keresztyén egy­házban gyakran tizenkét lángoló pi­ros szívvel jelképezik, utalva az első pünkösdre, amikor a Szentlélek tü­zes lángnyelvek formájában kitöl­tetett a tanítványok szívébe. Ta­láló ábrázolás ez, mert arról be­szél, hogy a Szentiélektől lángot kapott szív megtelik élettel és sze­retettel. Nekünk pedig éppen erre az életre és erre a szeretetre van szükségünk. Szív! Milyen sokszor mondjuk ki ezt a szót életünk folyamán. Ez a rövid kis szó jelenti sokszor az éle­tet, máskor a halált. Ha dobog a szív: az az élet, ha megáll: az a halál. Rajta keresztül hullámzik át minden öröm és minden bánat. Néha annyira tele van örömmel, hogy szinte szétfeszül tőle, máskor úgy tud fájni, hogy majd megsza­kad bele. Milyen hatalmas erőfe­szítéseket tesznek az orvosok, hogy ez a szív minél tovább dobog­jon! Szív! A Szentírás is sokat beszél róla. Különböző értelemben for­dul elő. Legtöbbször azonban úgy szól róla a Biblia, mint az ember értelmi, érzelmi és akarati életé­nek középpontjáról. így a szív va­lójában megjelöli az egész embert és az egész életet. Ebből a szívből indul ki az Isten és a felebarát iránti szeretet, a megbocsátás, a szívesség, a jóság, az irgalom, a békesség, a reménység, a szelíd­ség, egyszóval minden, ami az éle­tet széppé, boldoggá és gyümöl­csözővé teheti. De beszel a Szentírás arról is, hogy ez a szív sokszor kővé tud ke­ményedül. Látszólag nem történik semmi: dobog tovább és színe is marad piros, mégis valójában a pi­ros szív helyén szürke kődarab do­bog és melegség helyett hideget áraszt. Jeremiás próféta is panasz­kodott arról, hogy Isten népe sok­szor „szívének keménysége szerint járt”. A zsoltáríró pedig arra kéri a népet, hogy „ne keményítsék meg szíveiket”, mert „aki megke­ményíti szívét, az bajba esik” és boldogtalan emberré válik. Felol­vasott igénkben Ezékiel- próféta is arról beszél, hogy Isten népe kőszí­vet hord a bensejében. Kőszívet, mely nem tud szeretni, megbocsá­tani, remélni, bízni, hanem csak gyűlölni, kétségbeesni és irgalmat­lannak lenni. Egyik költőnk drámaian írja le, hogy milyen nyomorúságos állapot az, amikor kővé válik az ember szí­ve. A kőszívű ember a maga szá­mára is teherré válik. Azt írja a költő, hogy az ilyen embernek még a mozdulatai is kőmozdulatok, mert azokat nem a szív dirigálja. Nem tud szólni simogató, tiszta, meleg és vigasztaló szavakat, mert azokat nem tudja átszűrni a szívén és így, ha egy szót kimond, az úgy koppan, mint egy kő, amelyet el­dobunk a kezünkből. Aztán a köl­tő ajkán felsír a kérés: „Hozzátok vissza az én szívemet, - szeretni akarok!” A kőszív azonban nemcsak an­nak számára teher, aki azt hordja, hanem azok számára is, akik kö­rülötte vannak. A kőszívű (ember nem törődik a másik bajával, gondjával, örömével, kérdéseivel, életével. Maga körül hideget áraszt, drága kapcsolatokat sza­kít el és megbontja a közösségi életet. Pünkösd reggelén az Isten drága üzenetét hirdetjük meg. Nem kell nékünk kőszívet hordanunk a ben­sőnkben! Nem kell kőszívvel él­nünk és járnunk. A kőszív nem sors és nem végzet. Bár mi magunk képtelenek vagyunk arra, hogy ki­szakítsuk kőszívűnket, de az Isten hatalmas arra, hogy kőszív helyett, hússzívet adjon az Ő népének, így mondja ezt Ezékiel próféta: „En adok néktek új szívet és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszí­vet testetekből és adok néktek hús­szívet.” És amit Isten Ezékiel pró­fétán keresztül ígért az Ő népének, azt az első pünkösdön valóra vál­totta és azóta is napról napra való­ra váltja. Kicseréli az ember kőszí­vét hússzívvel. Teszi ezt aképpen, hogy hirdetteti igéjét és rajta ke­resztül ajándékozza az Ő pünkösdi Szendéikét. A Szentlélek pedig ha­talmába keríti a kőszívet és kicse­réli azt hússzívvel. Megtölti szere­tettel. Mondhatjuk ezt úgy is, hogy a Szentlélek újjászüli az embert, új életet ajándékoz néki, melyben az ember elmondhatja: „A régiek el­múltak, ímé újjá lett minden.” Az ember megújul értelmi, érzelmi és akarati világában egyaránt és részt kap abból az életből, amelyet Isten elkészített az Őt szeretőknek: En­nek az új életnek hajtóereje maga Isten Szentlelke. Aki nem szűnik meg munkálkodni, szíveinket na­ponként bűnbánatra indítani ésTs- ten bűnbocsátó kegyelmének elfo­gadására bátorítani. Mi jellemzi ezt a Szentiélektől formált hússzívet? Ezékiel ezt mondja: „Azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” Ennek az új szív­nek tehát mindenekelőtt az a sajá­tossága, hogy képes a jót cseleked­ni, tud szeretni, tud irgalmazni, tud megbocsátani, tud meleg és vi­gasztaló szót mondani, tud a má­sik emberhez odahajolni, tud a másik ember javára élni. Többé nem kényszer számára a bűn, a szeretetlenség, az irgalmadanság és a bántó szó. E fölött a szív fölött többé nem uralkodik a bűn, ellen­ben a Szentlélek, aki az Atyának és a Fiúnak a Lelke. Ez a szív a Lélek által már tud győzedelmeskedni a kísértések felett. Erről a szívről még azt is mond­ja a próféta, hogy nem azért szeret és teszi a jót, mert kell azt tennie, hanem önként belső szükségszerű­ségből szeret és jár a jó cselekede­tek útján. így is mondhatjuk ezt, nem tud nem szeretni, hiszen nem kőszív, hanem hússzív! Ebbe a szívbe az Isten törvényei bele van­nak írva és belülről hajtják a szívet a szeretet élésére, az irgalom gya­korlására, a békesség továbbadá­sára és az emberek javára való ál­dozatos életre. Hangsúlyoznunk kell, hogy Isten az Ő népének kőszívét nem pusztán azért cseréli ki hússzívre, hogy az Ő népe egymás között tudjon szeretni és egymásnak tudjon szolgálni. Is­ten az ő népével mindig az egész világra nézve cselekszik és az egész világ javára akarja az ő népét megújítani. A felolvasott igéket követő szakaszban egészen világo­san ezt mondja Isten: „nem tiéret­tetek cselekszem ezt!” Isten soha sem tudja az Ő népét önmagában nézni, hanem mindig az Ő egész teremtett világával való összefüg­gésben látja. Ezékiel idejében ép­pen azért lehetett reménysége Isten népének arra, hogy kőszívét hús­szívre cseréli ki az Isten, mert az volt a szándéka, hogy az Ő népén keresztül áldást hoz a többi nép­nek is. Ez kifejezésre jut a termé­szet világából vett képekben is, amikor Isten azt mondja, hogy az új szív ajándékozása után „előhív­ja a gabonát és megsbkasítja azt, megsokasítja a fa gyümölcsét és a mező termését”, vagyis egy olyan világot teremt, amelyben nemcsak a szivek újak, hanem maga a világ is. Isten a ma élő keresztyének szí­vét is ki akarja cserélni, de nem pusztán a keresztyének érdekében, hanem az egész világ érdekében. Az új szívű keresztyének nem él­hetnek többé maguknak, hanem másokért kell élniük, azokért a másokért, akik még éheznek, aki­ket járványok pusztítanak, akik ótthontalanok. Mindezeken túl- menőleg nekünk a mi időnkben azért az emberiségért kell élnünk, amelyet atomháború fenyeget, amely éppen ezért a jövőtől való félelemben él, azért az emberisé­gért kell új szívvel élnünk, amelyet a különböző fajok, vallások és vi­lágnézetek és társadalmi rendek széttagolnak. Isten nem azért cse­réli ki kőszíveinket, hogy csupán önmagunkkal foglalkozzunk, ha­nem azért, hogy a megújult szíve­ken keresztül a szeretet beleárad­jon az egész világba, segítsen ke­nyeret adni ott, ahol nincs kenyér, segítsen otthonokat építeni ott, ahol az utcán hálnak az emberek és a jóakaratú emberekkel össze­fogva ez a szeretet segítse legyőzni a háború rémét, a jövőtől való fé­lelmet és segítsen megvalósítani egy fegyver nélküli világot. Ha a keresztyén emberek szerte a világon mindezt nem tennék, ak­kor arról adnának bizonyságot, hogy bensejükben nem engedték ki­cserélni Isten Szentlelke által a kő­szívet hússzívre. Továbbra is kőszív van a bensejükben, amely hideg, önző és áldozatok nélkül való. De kőszívvel nem lehet hirdetni Isten nagyságos dolgait ebben a világ­ban és nem lehet Istent ismertté tenni a világban. Csak az a keresz- tyénség tud bizonyságot tenni Is­ten valóságáról, hatalmáról és ere­jéről, amely rendkívüli áldozatok­ra is kész az egész emberiségért és nem a maga életének megmentésén fáradozik, hanem magáról megfe­ledkezve mindig másokért cselek­szik és szolgál. Nekünk, magyarországi evangé­likus keresztyéneknek is arra kell kérnünk a pünkösdi Szentleiket, hogy bensőnkből vegye ki a kőszí­vet, cserélje ki azt hússzívvé. Erre nemcsak azért van szükségünk, hogy egymásnak hűségesebben tudjunk szolgálni az evangélium­mal és a szeretet cselekedeteivel, hanem azért is, hogy az eddiginél is nagyobb szeretettel tudjunk for­dulni magyar népünk felé, segítve minden jó munkáját. Mi sem tudjuk kiszaggatni ma­gunkból a kőszívet. De Isten új és új pünkösdöt ad az Ő népének. Sem­mit sem ad olyan szívesen, mint az ő Szentleikét, aki tud kőszívből hússzívet teremteni, önző életet ál­dozatosabbá formálni, a szeretetet megforrósítani és azt cselekedni, hogy „Isten parancsolataiban jár­junk, az ő törvényeit megőrizzük és betöltsük”. Kérjük hát Isten Lelkét, hogy szálljon szíveinkbe. Kérjük a régi szép énekkel: „Ó, jöjj teremtő. Szentlélek, Látogasd meg a te néped, és adj minden teremt­ménynek, vigasztalást, békessé­get.” t Káldy Zoltán Hanem hogy ő szolgáljon című kötetéből.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom