Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-05-31 / 22. szám

Evangélikus Elet 1987. május 31. Gyülekezetiház-avatás Lelkésziktatás Bánkon Közgyűlés a banki templomban Április 5-én a banki gyülekezet fényes lapja íródott. Az ünnep­re érkező vendégeket: dr. Nagy Gyula püspököt és feleségét, Garami Lajos esperest, a közel­ből és távolabbról meghívott lelkészeket, gyülekezeti kül­döttségeket és a több száz ér­deklődőt szeretettel fogadták. A vendégek, presbiterek és népviseletbe öltözött asszo­nyok sorfala között vonultak be az új, kétszintes gyülekezeti- házba, és az ünnepi díszbe öl­töztetett templomba. „Erős vár a mi Istenünk!” - zengett hatalmas erővel az ün­nepi zsoltár. A hálaadó ének után a püspök igehirdetése kö­vetkezett. Alapigéje: „Ne ag­gódjatok életetekért, hogy mit egyetek és mit igyatok, se teste­tekért hogy mivel ruházkodja- tok...” (Mt 6,25-34) Mit üzen nekünk Isten ezen az igén ke­resztül? - erre a kérdésre kereste a választ igehirdetésében a püs­pök. Érthető az emberek-íélel- me a holnaptól - mondotta. Az,,, atomháború veszélye súlyos ve­szedelem. Félünk természeti ka­tasztrófáktól, gazdasági válsá­goktól, időjárási károktól. Mél­tán féltjük evangélikus egyház zunkat is, mert Istentől kapott feladataink teljesítése lelki és anyagi terhek magunkra válla­lását is jelenti. De Isten gondvi­selő szeretetének jeleit is lát­nunk kell! Példa erre a bánki gyülekezet. Sok év szorgalmas munkájának és sokak imádsá­gának eredményeként ma új, korszerű gyülekezeti házat, lel­készlakást avat, és újonnan meghívott lelkészét köszönthe­ti. A püspök a meghívott új lelkész felé fordult: „Először az Isten Országát és kincseit ke­resd! A hívő szív, az igaz ember­ség mindent meg kell hogy előz­zön! Ez áldja meg az otthont és minden munkánkat. Nézzünk Krisztus keresztjére és ne legyen bennünk félelem a jövőtől! Isten atyai kezében az életünk!” A püspök igehirdetése után a lelkésziktatás szolgálatát Gara­mi Lajos esperes végezte. Át­vette Súlyán Pál gyülekezeti gondnoktól a lelkészi meghívó- levelet és ünnepélyes szavak kí­séretében átadta Lehoczky Endre lelkésznek. A beiktatott lelkészt egyenként áldották meg lelkésztársai, majd együtt énekelték: „Erősítsd meg Iste­nünk amit cselekedtél ér­tünk. ..” Ezután ismét a szószék felé fordult a figyelem, ahol az új lelkész tömören így foglalta össze lelkészi szolgálatának alapgondolatát: „Beleüljetek meg Istennel és egymással! Ez lesz szolgálatom lényege olyan elődök nyomában, mint a gyü­lekezet egykori lelkészei voltak: Bánki Károly, Schulz Aladár és L. Kovács András. Ehhez kérek ,§egí (sggej, /tnind?nkitől, de első­sorban Istentől.” A befejező ol- tári szolgálat imáit Lehoczky Endre és Garami Lajos szlovák nyelven énekelték, majd a püs­pök főpásztori áldása zárta az ünnepi istentiszteletet. A gyülekezeti közgyűlést Si­mon János felügyelő nyitotta meg. Az új lelkész ismertette a gyülekezeti ház építésének négyéves krónikáját. Kiemel­ten mondott köszönetét Simon János felügyelőnek és fiának, akik az építkezést kezdettől szervezték, valamint Petyánsz- ki Pál másodfelügyelőnek, Sú­lyán Pál gondnoknak, Pe- tyánszki János kántornak. . A köszöntések sorát dr. Nagy Gyula püspök nyitotta meg. Ezután Garami Lajos es­peres és Urban József egyház- megyei felügyelő az egyházme­gye köszöntését adták át. Gre- sina István, Rétság tanácsának elnöke, a község nevében, Ja­kab Róbertné, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szö­vetségének elnöke, szlovák és magyar nyelven, majd Pintér János, a helyi HNF elnöke, a Hazafias Népfront nevében kö­szöntötték az ünneplő gyüleke­zetét. A szomszédos gyülekezetek lelkészei folytatták a köszönté­sek sorát. A közgyűlés az új lelkész imádságával és a Him­nusz eléneklésével ért véget. A templomból kitóduló tö­meg az új gyülekezeti ház előtt megilletődött csendben hall­gatta az igéket, mellyekkel Is­ten áldását kérve felavatta az új gyülekezeti házat. A kulcsát­adást követően megnyílt az aj­tó és a hatalmas vendégsereg együtt ünnepelt a boldog gyü­lekezettel. Diakóniánk újabb mérföldköve Felavatásra került az újjáépített Budai Egészségügyi Gyermekotthonunk (Folytatás az 1. oldalról) szágos felügyelő és Blázy Lajos diakóniai ügyvivő lelkész mondta el áldáskívánásait. - Dr. Nemes Judit az Egészségügyi Minisztéri­um illetékes főosztálya képvisele­tében kifejezésre juttatta, hogy ál­lamunk nagyra értékeli azt a mun­kát, amit egyházunk a sérült gyer­mekek gondozásában magára vál­lalt. - Jelentős külföldi vendégeket is köszönthettünk ezen az ünne­pen: K. H. NEUKAMM elnök, a nyugatnemet Diakóniai Szolgálat vezetője, az NSZK evangélikus egyházainak és munkatársainak a köszöntését hozta el közénk. Ben­ne egyházunk vezetői és diakóniai szolgálatunk munkásai olyan „se­gítő testvérkezet” köszönthettünk, aki nemcsak jelentős, felelős hiva­tásánál fogva, hanem a „szive sze­rint is” sokat tett, ennek a nagy munkának a megvalósulásáért. A Galáciai levélnek ezt az üzenetét hozta közénk: „Egymás terhét hordozzátok: így teljesítitek a Krisztus törvényét”. Hordozza az erős a gyengét, az egészséges a fo­gyatékost - a diakónia legtágabb értelmezésében is: beleértve a csa­ládot, társadalmat, világunk gond­A vendégek egy csoportja ját is! - Együtt örültek velünk még: Käte Mahn egyházfőtanácsos asz- szony az NSZK-ból, Krause dia­kónus Neinstedtből (NDK); Tur- mezei Erzsébet pedig két budapes­ti, Bozorády Zoltán lelkész végül a nyíregyházi testvérotthonok kö­szöntését tolmácsolta. Evangélikus diakóniai intézmé­nyeink korszerűsítésének, a ben­Fotó: Batár B. nük lakók jobb ellátásának, az itt dolgozók munkakörülményei javí­tásának nem a „végállomását” jel­zi ez az ünnep, de valóban egy je­lentős, újabb „mérföldkő”! - Imádkozzunk együtt, s akiket Is­ten elhív - azokkal dolgozzunk együtt - a „holnap mérföldkövei­ért”. Csizmazia Sándor Interjú Karl-Heinz Neukammai, az NSZK protestáns egyházai diakóniai szervezetének elnökével „A diakóniai munkában szerzett tapasztalatokat szeretnénk kicserélni.” Elnök úr, mi volt a célja mostani látogatásának? Mivel áprilisban tervezett utazá­somat családi okok miatt rövid időre el kellett halasztanom, ennek a jelentős fogyatékos-otthonnak a felavatását használtam fel arra, hogy meglátogassam az evangéli­kus egyházat, de más egyházakat is. A Németországi Evangélikus (Protestáns) Egyház (EKD) Dia­kóniai Szervezet« (Diakonisches Werk) régóta kapcsolatban áll a Magyarországi Egyházak ökume­nikus Tanácsának minden tagegy- házával. Most az Evangélikus Egyház meghívására jöttem. Kál- dy és Nagy püspököket korábbi szolgálataim alkalmával többször meglátogattam; 1984-ben a Luthe­ránus Világszövetség nagygyűlésé­nek küldötteként voltam Budapes­ten. Szeretnénk a meglévő diakó­niai kapcsolatokat továbbfejlesz­teni. Magyarország az itteni teoló­giai megfontolások, a diakóniai* teológia révén mindnyájunknak, az evangélikusságon túlmenően az egész ökumenének indíttatásokat adott. Az volt a szándékom, hogy beszélgetésünket itt is elmélyítsük. - Mindenekelőtt a diakóniai mun­kában szerzett ismereteket, tapasz­talatokat szeretnénk kicserélni, különösen a fogyatékosokkal való foglalkozásban. Minden utazás­kor akad valami tanulnivaló. Megpróbáltunk továbbá ennek a nagy diakóniai intézménynek a né­metországi diakóniától és a világ evangélikusságától támogatást szerezni. Elnök úr ebben a két napban megbeszéléseket folytatott vezető egyházi személyiségekkel. Milyen témákat tárgyaltak meg? Mindenekelőtt fontosnak tar­tom a személyes beszélgetést, véle­ménycserét, keresztyének között is. Most különösen azon fáradoz­tam, hogy októberben Magyaror­szágon folytathassuk a diakónia teológiájával foglalkozó tanulmá-* nyi programunkat, erre kértem Nagy püspököt, aki a Teológiai Akadémiával együtt az előkészí­tést végzi. Itt elsősorban Cserháti professzor, dékánnal vagyunk kapcsolatban. Nagyon örülök te­hát, hogy európai területen egy újabb nemzetközi konferenciát tarthatunk erről. Ezenkívül szó volt az ökumené magyarországi helyzetéről, légköréről is - az utób­bi időben az egyházak vezetésében változásokra került sor. Mindig is fontos, hogy az új helyzetet, viszo­nyokat ismerjük. Most az az érde­künk, hogy a zsinati (konciliáris) folyamat egy igazi békezsinat ösz- szehívása felé haladjon, amelyen fontos a római katolikus egyház részvétele. Nagyon örültem annak is, hogy bőven volt időm dr. Gö­rög Tiborral, az ökumenikus Ta­nács főtitkárával beszélgetni. Lar- nacában, Cipruson ismerkedtünk meg egy nagy ökumenikus konfe­rencián. így szolgálják a személyes találkozások azt, hogy a szeretet küldötteiként, utasaiként tevé­kenykedhessünk, hogy mindkét irányba a bizalmat építsük. Úgy látom, hogy mi keresztyének igen fontos szolgálatot végzünk a biza­lom követeiként - most Budapes­ten is ebben a küldetésben jártam. Milyen tervek vannak további együttműködésre? Van egy úgynevezett Nemzetkö­zi Belmissziói és Diakóniai Szövet­ség, amelyben a magyar diakóniát is képviselik. Szeretnénk a kapcso­latokat emellett is tovább mélyíte­ni, így például a nyugat-németor­szági egyházak őszi diakóniai kon­ferenciájára magyar résztvevőket is várunk. Remélem, hogy a mun­katársak cseréjében is haladást érünk el. Egyházaink között sokfé­le kapcsolat van, és nagyon remé­lem, hogy a most is magammal vitt jó benyomások révén további eredmények születnek. Igen fontos volt számomra, hogy meggyőződ­hettem a magyar állami, illetve egészségügyi hatóságok bizalmá­ról az egyházak diakóniai munká­ja iránt. Az egyház jelentős szolgá­latot végez a társadalomban.- Hadd mondjam még egyszer, nagyon örvendetes, hogy sokféle kapcsolat van a magyar és a nyu­gatnémet egyházak között, a dia­kónia vonalán is, és csak remélhe­tem, hogy az egyházak hozzájárul­nak az európai népek közötti biza­lom és békés megértés növeléséhez. Ezeknek a mélyreható találkozá­soknak folytatódniuk kell. Hi­szem, hogy itt éppen az egyházak­nak van fontos feladatuk, hogy egy kicsit az államok számára is úttörők legyenek. Semmi sem fon­tosabb, mint az, hogy az emberek megismerjék és megértsék egy­mást. Ha a keresztyének a béke hírnökei, akkor, úgy hiszem, igazi feladatukat végzik, amelyben nem helyettesíthetők, amelyben pótol­hatatlanok. Budapesti lelkészek Hazafias Népfront ülése Beleznay Miklós halálának 200. évfordulójára Ökumené a XVIII-XIX. században! Újszerű kezdeményezésre vállalko­zott a fővárosi Népfront vezetősége karöltve a Katolikus Papi Békebizott­ság és az Egyházközi Békebizottság ve­zetőivel. A májusi békehónap keretében rövid vitaindító előadást tartott dr. Goják János, a Magyar Kurír felelős szerkesz­tője a katolikus-marxista szimpozion- ról. Előterjesztésében a párbeszéd fon­tosságát, távlatait elemezte. Szólt a ne­hézségekről is, amelyek a különböző antropológiai látásból erednek. Mind­két oldalon azonban az elvi meggyőző­dés kölcsönös tiszteletbentartása alap­vető feltétel, s ez a dialógusban résztve­vők számára természetes. A magyar kezdeményezést példamu­tatónak értékelte, különösen megnőtt a hazai marxista gondolkodás tekintélye a közelmúltban elhunyt Lukács József tudós-filozófus tevékenysége idején a külföldi katolikus teológusok táborá­ban. Dr. Adóiján József református espe­res, főigazgató a más világnézetű honfi­társainkkal való párbeszéd öt lehetősé­gét, említetté s részletesen kifejtette a dia­lógus fontosságát társadalmunk fejlődé­se s népünk előrehaladása érdekében. Az öt terület, amelyet az előadó em­lített, a következő:- elvi párbeszéd marxisták és keresz­tyének között- gyakorlati együttműködés az élet különböző területein- erkölcsi erőfeszítés a társadalom általános morálja emelkedéséért- veszélyeztetett helyzetbe kerültek gondozása- „intellektuális párbeszéd”. Ez utóbbi veszélyeit és ellenőrizhe­tetlenségét az előadó külön kiemelte. Hangsúlyosan tette fel a kérdést mindannyiunkat eszméltető módon: ha keresztyén és marxista párbeszéd folyik az országban, nem volna szükség arra is, hogy az eddigieknél szélesebb és el­mélyültebb formában sor kerüljön ke­resztyének (katolikusok) és keresztyé­nek (protestánsok) párbeszédére? A vitában felszólalók reménységüket fejezték ki, hogy erre a jövőben sor kerülhet. Végül dr.' Schöner Alfréd országos főrabbi számolt be a moszkvai békefó- rumról, melyet Gorbacsov főtitkár hí­vott egybe ez év februárjában. A nagy érdeklődéssel hallgatott elő­terjesztés kiemelte a jelen volt egyházi személyek aktív munkáját a béke, a leszerelés érdekében. A tudósok, művé­szek és egyházi vezetők jelenléte mutat­ta, hogy a szovjet vezetés a világ értel­miségét kívánta megnyerni egy új gon­dolkodásmód kialakítása érdekében. A papi fórum számos hozzászólással gazdagította az elhangzott témák tar­talmát és kifejezte felelősségét hazánk és a világ népei békés jövőjéért. Szebik Imre ( > Slnka István Végy karjaidra, idő Be jó lesz megbékülni s megbékülten megszépülni. Úgy, mint a pusztán a messzi s hanyatló viola, esti. Mint ég alján őszi kékség, mint a kunnyói szegénység. Megbékülni majd a tájban - s,megszépülni a halálban... Végy hát karjaidra, idő! S míg az estém árnyéka nő, ringass, mintha fiad lennék, mintha már békülni mennék. V __________________________> Ne vét hiába keressük a Protestáns Lexikonban. A feledés homálya takar­ja el szemünk elől. Méltatlanul! Életútját és tetteit - részben - az a márvány emléktábla őrzi, mely az álta­la építtetett pilisi evangélikus templom­ban, az oltár melletti falon tálálható. E templom kriptájába temették el 1787-ben. 65 évet élt. Megérdemli, hogy megemlékezzünk róla. Isten csodálatos eszköze volt. Te­metésekor Pétzeli József komáromi pré­dikátor - tudós irodalmár - hirdette Isten igéjét. Beszédének egy kiragadott részlete: „.. .alig érte el életének tizenne­gyedik esztendejét, amikor ment édes­anyának Regemenntyébe. Együtt uta­zott vele országokról-országokra s en­nek a nagy mesternek gondos szemei előtt tanulta azt a hadi mesterséget, bátorságot s mind azokat a tudományo­kat amelyek egy jó katonát, egy igaz hazafit s egy bölcs generálist megékesít­hetnek. Az 1744. esztendőben a Hollán- diai Közönséges Társaság látván, hogy örökség szerént bírja nagy híni Anyá­nak vitézségét, hívta őt a maga szolgá- lattyába s Regementtel kínálta: de kí­vánt inkább Hazája s Királya mellett Regement nélkül kisebb tisztségben szolgálni, mint az idegenek közön ifjú­ságának erejét elvesztegetni...” Emléktábla a pilisi templom falán A Beleznay család nagy becsben állt a bécsi királyi udvar előtt. A hős Belez- nay-huszárok sokszor siettek Mária Terézia megsegítésére. Ennek tudható be, hogy amikor 1751. augusztusában a királynő és férje látogatást tett Gö­döllőn a Grassalkovich kastélyban, on­nan Pilisre is elmentek meglátogatni a hős Beleznay János generálist, kinek felesége Grassalkovich lány volt. Belez­nay Miklós generális is gyakori vendég volt a bécsi királyi udvarban, hol őt is jól ismerték és tisztelték. A díszes katonatiszti ruha hívő szivet takart. Mint hitének harcosa nagyon sok említésre méltó dolgot vitt végbe és a magyarországi protestáns felekezetek nem érdemtelenül nevezték el „új Mó­zesnek”. A Dunamellyéki (református) Vene- rábilis Superintendent iának Fő Kurá­tora is volt. Ugyanakkor a pilisi evan­gélikus gyülekezet tevékeny, bőkezű felügyelője is. Kazinczy Ferenc, a nagy magyar író személyesen ismerte és többször is járt náluk. Leveleztek is! Egyik müvében ezeket olvashatjuk: „...Generális Be­leznay Miklós igen kedves választ hoza felekezetűnknek az Udvartól s mi egy­szerre gyulladánk örömekre s az új hőst úgy tekinténk, mint régebbjeinknek szerencsés követőjét” Más helyen ezt úja: „Beleznay Miklós jó hírt hozott az Udvarból: Bessenyei Györgynek pro­testáns ágensként való elismerését.” Még egy érdekes vallomása: „Belez- nayt úgy nézték a protestánsok, mint valamely új Mózest...” Érdekesebb ez utóbbi megállapítás, ha tudjuk, hogy a (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom