Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-11 / 2. szám
Evangélikus Elet 1987. január 11. Az Európai Egyházak Konferenciája új főtitkárának nyilatkozata Interjú Jean Fischerrel, az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkárával Jean Fischer 1933-ban született Tuniszban. Nős, három gyermeke van. Mérnöki diplomáját Zürichben szerezte. 1956-64 között Zambiában dolgozik, a Párizsi Misszió Szövetség misszionáriusaként. Ezt követően - 1982-ig - az Egyházak Világtanácsa Segély- és Menekültügyi Bizottságában. 1977-82-ig igazgató, majd 1986-ig a Svájci Protestáns Segélyszervezetnél dolgozik, mint az iroda lausanne-i titkára. 1987-től az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára. Jean Fischer 1986 decemberében járt első ízben Magyarországon. Részt vett az ökumenikus Tanács éves közgyűlésén, december 10-én, ahol felszólalt. Tájékoztatást adott az EEK előtt álló feladatokról. A közgyűlést követően az egyházi lapok szerkesztőinek, Győri Kornél - Békehírnök, Komlós Attila - Reformátusok Lapja, Lehel László - Evangélikus Élet, interjút adott. • Evangélikus Élet-Reformátusok Lapja: Főtitkár űr, ön első ízben járt Magyarországon. Útja során kikkel találkozott? Volt-e alkalma gyülekezeteket látogatni? Sajnos az időhiány miatt gyülekezeti találkozókra kevés alkalmam adódott. Mégis Veszprémben részt vettem a református istentiszteleten. Hiszen elsősorban azért jöttem Magyarországra, hogy minél több magyar egyházi vezetővel találkozzam. Örülök ennek az alkalomnak, mert olyan egyházi vezetőkkel is folytattam megbeszéléseket, amely egyházak nem vagy még nem tagjai az Európai Egyházak Konferenciájának. Találkoztam Kovách, Tóth és Kürti püspökkel, örültem, hogy találkozhattam Nagy püspök úrral, aki az EEK magyarországi „nagykövete”, valamint a Szabad- egyházak Tanácsának vezetőjével, Páll Lászlóval, az EYCE főtitkárával is folytattam megbeszélést, egy régi terv alapján. Itt egyben utalok a felszólalásomban elmondottakra, hogy igen fontos a fiatalokkal való együttműködés. Nagy súlyt helyezek a fiatalokkal való együttműködésre. Remélem, hogy az EYCE és az EEK között a kapcsolatok bővülni fognak. Teológus hallgatókkal, szeminaristákkal beszélgettem-. -Nagyon fontos volt hallani és tapasztalni azt, hogy a fiatalok miként vélekednek az ökumenikus mozgalomról. Ugyancsak találkoztam és megbeszélést folytattam az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettesével, Sarkadi Nagy Barna úrral. Békehírnök: Mennyire jelentős a baptista gyülekezetek részvétele az Európai Egyházak Konferenciájának munkájában? A baptisták részvétele az ökumenikus mozgalom fontos tényezője. Nagyon jól emlékszem igen tevékeny munkatársunkra, David Russelre, az angol baptisták részéről. De nemcsak ö, .hanem más országbeli baptisták is. Például nagyon jó az olaszországi baptistákkal a kapcsolatunk. Az olászorszá- gi baptisták elnöke most az EEK Tanácsadó Testületének tagja. De ugyanezt elmondhatom a szovjetunióbeli baptistákról is. Kétségtelen, hogy a baptista gyülekezeti tapasztalat meggazdagítja az ökumenikus közösséget. Reformátusok Lapja: Milyen az együttműködés az Európai Egyházak Konferenciája és a római katolikusok között? Már hagyomány az EEK és az Európái Római Katolikus Püspöki Konferencia között. Ez az együttműködés főként ökumenikus konferenciákon valósult meg. Már tervezzük a következő ökumenikus találkozásunkat, 1989-re, amikor is a Miatyánk témája szerepel napirenden. Úgy gondolom, hogy ezt az együttműködést folytatni kell. A magam részéről igyekszem ezt az együttműködést konkrétabb témák terén folytatni. Hadd mondjak egy példát: az én hazámban nagyon sok a vegyes házasság. Tehát szép, ha tárgyalunk a Miatyánkról, de szükséges beszélnünk a vegyes házasságok lelkipásztori kérdéseiről is. Az igazságosság és a béke területén is jobb _ kapcsolatokat .alaki? tunk ki. Meg kell a jövőben is tan lálnunk a módját, hogy ezek a dialógusok folytatódjanak, ne csak a püspöki konferenciák szintjén, hanem pl. a katolikus nőkkel, katolikus fiatalokkal és világiakkal. Evangélikus Élet: Az EEK-t a stirlingi nagygyűlés után számos kritika érte. Még olyan vélemények is elhangzottak, hogy nincs jövője az ökumenikus mozgalomnak. Mi az Ön válasza erre? Nehéz kérdés az ökumenikus mozgalom jövője. A mai délelőtt során hozzászólásomban megjelöltem az ökumenikus mozgalom előtt álló kihívásokat. - így többek között azt, hogy a modern ökumenikus mozgalom fontos része vagyunk, hogy a jövő nagy kérdése, ki tüdjuk-e alakítani az igazi ökumenikus közösséget. Végül pedig, hogy a keleti és nyugati tradíciók közötti egységet el tudjuk-e mélyíteni. - Számomra az egyházak közötti diplomáciai kapcsolat nem ökumenizmus. Elég sok közös együttlétünk volt már az elmúlt évtizedek során. De ha csak ezen a szinten maradunk, ahol kölcsönösen udvariaskodunk, akkor valóban nincs sok jövője az ökumenének. Másrészt lehet azt mondani, hogy az ökumenikus mbzgalom nem félénk, hanem igyekszik az ütköző problémákkal foglalkozni. Nemcsak teológiai kérdésekkel, hanem a mai világban,való keresztyén bizonyságtétellel is. S ha ezekkel foglalkozni tudunk, akkor új élet indul meg az EEK-n belül. Igen sokan vannak ma Európában olyanok, akik vágynak arra, hogy felfedezzék az élet igazi értelmét. Elég, ha csak utalok a most lezajlott párizsi diáktüntetésekre, akik a társadalom hasznos tagjai akarnak lenni, egy jobb világot akarnak maguknak és gyermekeiknek építeni. Az ökumenikus mozgalomnak ezekhez kell szólni és ezekről a problémákról kell beszélnie. Természetesen a teológusok segítségévek Vannak ugyanakkor útjelző táblák, amelyeken haladhatunk, amelyek megóvnak bennünket attól, hogy ne kerülhessünk zsákutcába. MENTSÜK MEG SOPRONI TEMPLOMUNKAT! Mint Híveink már értesültek róla lapunk hasábjairól, a kétszáz évesL soproni evangélikus műemlék- templomot súlyos veszély fenyegeti. A két és félezer ülőhelyes, hatalmas templom tetőszerkezetét két évszázad viharai annyira tönkretették, hogy a katasztrófahelyzetet csak ideiglenes megerősítéssel lehetett elhárítani. A déli főfal kidőlésével to- vábra is számolni kell, ami végzetes következményekkel járhat. A torony kőszerkezete is jelentős károsodásokat mutat. A hivatalos szakértői vélemény szerint a közvetlen veszély elhárítása és a műemlék- templom három szakaszban való helyreállítása a jelenlegi árakon II millió forint körüli összeget igényel. A soproni evangélikus gyülekezet, amely a második világháború után csaknem egyharmadára csökkent, ezt a rendkívüli terhet egyedül viselni nem tudja. Egyházunk nemrég tartott közgyűlése ezért elhatározta, hogy országos gyűjtést indít egyik legnagyobb és legszebb evangélikus templomunk megmentésére. Arra kérjük gyülekezeteinket és kedves Híveinket, hogy mindenki lehetőségei szerint, de igazi áldozatvállalással segítse soproni templomunk megmentését. A nagyobb adományokat lapunkban is nyugtázzuk. A felajánlott egyéni és gyülekezeti adományok rendes belföldi posta- utalványon az Evangélikus Országos Egyházi Pénztár címére (1085 Budapest,' Üllői út 24:) vagy az Evangélikus Országos Egyház 511-34725 sz. csekkszámlájára átutalási postautalványon küldhetők be. Átutalási postautalvány az illetékes lelkészi hivatalban szerezhető be. Minden befizetésnél kérjük a következő céknegjelölést feltüntetni: „Soproni templomunkért”. Kérjük és előre is megköszönjük Híveink szeretetét és áldozatkészségét! Erős vár a mi Istenünk! Dr. Fekete Zoltán országos felügyelő Dr. Nagy Gyula püspök nyitott ajtót adtam eléd... November 16-án kettős lelkésziktatás volt a Kelet-Békési egyházmegyében. Délután két órakor a csorvási gyülekezetben, négykor pedig Gerendáson iktatta be-lelkészi állásába Tá- borszky László esperes Szeverényi János lelkészt. Mindkét gyülekezet lelkészi állása két évvel ezelőtt ürült meg. A korábbi csorvási lelkész, Brebovszky Gyula a tápiószentmártoni gyülekezetben vállalt szolgálatot, Huley Alfréd volt gerendási lelkész pedig balesetet szenvedett, ezért kellett nyugdíjba mennie. Szeverényi János már két éve szolgál a két gyülekezetben, mint segédlelkész, most az egyházi (elsőbbség kiküldése alapján iktatták be a lelkészi állásokba. Ezek a tények, szárazán leírva. Mi azonban többet szeretnénk: átadni vaszabadítás is! Isten úgy mutatta meg magát ebben a világban egészen a mai napig, hogy 0 nem egy halott, sírba zárt Isten, hanem szabadító és gyógyító hatalom. Mi nem magunkat prédikáljuk, hanem a szabadító, élő Istenre szeretnénk rámutatni.” S a szabadító, élő Isten megszólalt. Most nem azt szeretném elsorolni, hogy kik köszöntötték a közgyűléseken a lelkészt és a gyülekezetét, hanem azt leírni, hogy hogyan szólalt meg Isten a köszöntésekben igéje által. „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.” (Mt 5,8) „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjék arról éjjel és nappal, hogy vigyázz, és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akTáborszky László esperes, Szeverényi János iktatott lelkész lamit a lap olvasóinak az ünnep hangulatából. Isten igéje hangzott az istentiszteleteken. Eleven volt, „élő és ható”: bátorított, figyelmeztetett, reménységet adott. „íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be” - biztatott a bibliai ige (Jel 3,8) s az esperes igehirdetése: „Isten nem személyválogató. Mindenkit szeret, mindenkit elfogad gyermekének. Éppen ezért te sem lehetsz személyválogató. Szeresd az embereket Csorváson és Gerendáson, akár keresztyének, akár nem, akár hívők, akár nem hívők. Légy szolidátiá a'má^embe^- rével, aki nehezen igazodik el a világ útvesztőjében, aki nehezen találja meg helyét, célját ebben a világban. Szeresd a gyermekeket és az ifjakat, hirdesd mindenkinek az üdvösség útját, légy mindenkinek igaz felebarátja, igaz testvére.” „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején. Én megszabadítalak és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50,15) - ol- .vasta az igét a szószéken a beiktatott lelkész a bibliaolvasó útmutató alapján. Egy részlet az igehirdetésből: „Nem hangzik idegenül ez a szó: nyomorúság. Mindenki maga tudja, hogy csak erre a mai délutánra is mit hozott a szívében, mit hagyott otthon, mi jár a fejében, mi terheli, mi nyomasztja. Isten minket arra hívott el, hogy a nyomorúságot meglátva hirdessük: van kor boldogulsz.” (Józs 1,8) „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki, és én rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és megmaradjon a ti gyümölcsötök.” (Jn 15,16) „Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem. Jól teszitek, az vagyok. Ha tehát én, az Úr és a Mester megmostam a ti lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát. Példát adtam nektek, ti js úgy tegyetek. Bizony mondom nektek: nem nagyobb a szolga az ő uránál, sem a küldött ar ö küldőjénél. Boldogok- vágytok;- ha megértitek, és így- is tesztek.” (Jn 13,13-17) „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne ijedj meg és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs 1,9) A két község képviselője is köszöntötte a beiktatott lelkészt: Csorváson a nagyközségi tanács elnöke, Gerendáson pedig a Hazafias Népfront községi bizottságának küldötte. Segítségét kérték a közös gondok megoldásában és sikert kívántak munkájához. Ez az ünnep nem a két gyülekezet vagy a lelkész ünnepe, hanem Isten ünnepe - hallottuk az istentiszteleten. Ha Isten jelenléte ünnep a keresztyéneknek, akkor kívánjuk, hogy a csorvási és a gerendási gyülekezet állandóan ünnepben éljen. cs. zs. LEGYÜNK UJ TEREMTES - KRISZTUS ÁLTÁL c ökumenikus Imahét a keresztyén egységért, 1987. január 18-25. I A bibliai szöveg, amelyet a keresztyén egységért folytatott imahét alapjául választottak, 2Kor 5,17-6,4a-ban található. Ez része annak a levélnek, amelyet Pál apostol szeretett korintusi gyülekezetének írt röviddel első látogatását és levelét követően. Ebben a közbeeső időben a koríntusi helyzet gyökeresen megváltozott. Ha az első levél idejében is előfordult széthúzás vagy méltatlan viselkedés, akkor a második levél megírásakor - legalábbis néhányan - kétségbe vonták már Pál apostoli tekintélyét is. Magát ajánlva Pál elmagyarázza a Krisztus halálával és feltámadásával előállt helyzet páratlanságát, amely forrása az ő apostolságának is. Két fő téma különíthető el ebben a szövegben: Az első téma az új teremtés (17. v.). A vers a keresztyén egyénre utal, akinek élete, Isten új teremtése lett. De ugyanúgy vonatkozik szélesebb körben Isten egész új népére, melyet Krisztus hívott életre, mely Isten alkotása „teremtvén általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre” (Ef 2,10). Ezért az egyház „új teremtés”. A 2Kor levél e részének második témája arról beszél, hogy ez az új teremtés hogyan kel életre. Bűnösök vagyunk, de Isten „minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által” (2Kor 5,18). Azonkívül Isten ránk bízta a megbékéltetés szolgálatát (19. v.). Hirdetnünk kell mindeneknek: „Krisztusért kérünk, bé- küljetek meg Istennel” (20. v.) Ez Pál szolgálatának is a forrása és értelme, és ez az a különleges küldetés, amely olyan sürgőssé és fontossá teszi, hogy az emberek még ma megkapják az üzenetet, mert „itt az üdvösség napja” (6,2). Mint keresztyének, kétségek közt találjuk magunkat. Egyrészt: már megbékéltettünk és magunkban hordjuk az új teremtést, a keresztség sákra- mentuma és más ajándékok és kegyelmi ajándékok révén, melyet az Úr már nekünk adományozott, egyénenként és egyházanként. De másrészt még mindig megosztottak vagyunk, még nem békéltünk meg teljességgel egymással. Ez az új teremtés betöltésének útján akadályt jelent Istennel és egymással való kapcsolatainkban. Elhivattunk és elküldettünk, de küldetésünk teljesítése minduntalan meghiúsul. így, megértve ezt a szöveget, méginkább tudatára kell ébrednünk a megtérés szükségességének, egyházanként és egyénenként egyaránt. Nem feleltünk meg „az Isten dicsőségének” (Róma 3,23). Ennek a helyzetnek a megváltoztatása kizárólag a megbékélésre irányuló imádság és a megújult elkötelezettség útján lehetséges, valamint a teljes úrvacsorái közösségben. A szöveg sürgető hívása nekünk szól, akár különféle keresztyén egyházak tagjaiként, akár egyházanként, hogy a mostani „kairos”-ban békül- jünk meg Istennel és ezért egymással. De ugyanakkor gyakorolnunk kell a „megbékéltetés szolgálatát” (19. v.) hogy láthassák: „Isten szolgái” (6,4a) vagyunk, mert most van az „üdvösség napja” (2. v.) Első nap „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az” (2Kor 5,17). A feltámadott Krisztusban minden hívő keresztyén új teremtés. Ez az új teremtés mindig a közösség segítségével található meg. Ez így volt már Izrael kiszabadításakor a fogságból (Ézs 65,17-19), de tovább él a közösség örömében (Zsolt 133). Méginkább igaz ez a Krisztusban lakozókra, az igaz „sző- lötőre”, melynek „vesszői” vagyunk (János 15,1-7). Az egyház a társadalmi osztály, politikai hovatartozás, faj és nem minden különbségét áthidalja. Gazdag és szegény, hatalmas és erőtlen egyenlő Isten előtt, és mindazok, akik hisznek és megkereszteltettek, Krisztus testében valósággal egyek. Ez a közösség valóban új teremtés. A keresztyén egységért elhangzó ima emlékeztet minket arra, hogy az egység nem csupán eszmény, hanem a lehető legnagyobb mértékben meg kell valósítanunk saját életünkben és egyházaink életében. Még ma. Imádkozzunk, hogy az egyházak úgy megújuljanak, hogy kapcsolataik egymással átalakulhassanak és egységre törekvésükkel tanúbizonyságot tehessenek, szolgálva ezzel a világban. A világon mindenütt vannak keresztyén egyházak. Imahetünk minden napján felhívjuk a figyelmet a világ egy bizonyos pontján élő egyházakra. Ma Ázsia egyházaiért imádkozzunk, ahol 19 országban kb. 1,5 milliárd ember él, köztük 63 millió keresztyén. Második nap „Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot”. Az új teremtés a Jézus Krisztus által véghezvitt megbékélés, mely Isten és az emberek között jött létre. Isten szerete- te úgy szólt népe szívéhez, mint szeretettjegyeséhez (Hós2,18-25). Szeretete olyan határtalan, hogy egyetlen Fiát adta a világért (Ján 3,14-17). Nincs más megbékélés, csak amely Őbenne jött létre (Kol 1,15-20), aki mindent \ teremtett és békességet ajándékozott. Nem tehetünk mást, mint hogy hálaadó zsoltárt énekeljünk (Zsolt 107,1-16). Felelnünk kell a megbékélésre hívó üzenetre, melyet Isten Jézus Krisztusban adott számunkra. Sürgető szükség van a megbékélésre az élet minden területén. Erőszak, kapzsiság és a mások szükségével szembeni érdektelenség a megbékítők szolgálatát létfontosságúvá teszik. Isten cselekvő szeretete azt jelenti, hogy itt és most a „megbékélés követeivé” kell lennünk. De gyakran saját széthúzásaink tartanak minket távol e küldetés végrehajtásától. Imádkozzunk, hogy a megbékélés üzenete ne gyengüljön meg, és el ne vesszen, mert látható szétszórtságunk szavainkat alig hallhatóvá teszi. Imádkozzunk azokért, akik sohasem hallottak róla. Imádkozzunk azokért, akiket eltávolít egymástól a gyűlölet, félelem és tudatlanság. Ma a csendes-óceáni térség, Ausztrália és Új-Zéland egyházaiért imádkozunk, ahol 7 országban kb. 150 millió ember él, köztük 15 millió keresztyén. Harmadik nap „Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel” (2Kor 5,20). A megbékélés üzenetét újra és újra hallanunk kell, ismételten az Úrhoz kell fordulnunk (Ézs 45,20-25), hogy Krisztus életének erői megragadjanak minket (Róma 5,6-11); hogy megiga- zult bűnösökként halljuk a Szabadító hívását (Mt 9,10-13); mert ő a mi erősségünk (Zsolt 118,14-29). Teljes szívvel kell válaszolnunk Isten szabaditására. Isten azokon keresztül küldi el üzenetét, akiket egyházzá hívott el. Az egyház üzenete jó hír, amely nagy örömet hoz. A méltó szolgálat, amellyel tartozunk az nem más, mint hogy hirdessük ezt az üzenetet. Követek vagyunk, de sebezhetők. Életünk és tanításunk minden részletében Krisztusnak kell láthatóvá válnia. Az egyházaknak közösen kell tanúságot tenniük a megbékélés üzenetéről, mely Krisztusiján érkezett az emberiséghez. Imádkozzunk azokért, akik örömmel és hálaadással, bátran és határozottan tesznek tanúbizonyságot. Imádkozzunk, hogy tétovaságunk és szívünk hidegsége ne homályositsa el Isten dicsőségét és a nekünk ajándékozott szabadi tást. Ma Afrika egyházaiért imádkozzunk, ahol 30 országban kb. 608 millió ember él, köztük 145 millió keresztyén. Negyedik nap „Bűnné tette értünk” (2Kor 5,21a). ő, aki sem bűnös, sem átkozott nem volt, bűnösökhöz méltó átok áldozata lett. És ez által megszabadított minket (Gál 3,13-14). És így mindannyian, férfiak és nők, akiket magához hív, új életre teremtetnek (Zsolt 51, Ján 12,27-33). Szenvedő szeretetével Krisztus betöltötte Isten örök tervét. Hisszük, hogy Krisztus jelen van bennünk és velünk, úgy, hogy részt veszünk Isten munkájában, amikor embereket hív új teremtésébe a hitben, teljességben és szeretetben. Isten megtisztítja és helyreállítja múltunkat, bármilyen töredezett és keserű legyen is az, amikor szeretetében és szabadságában ákarunk járni, másokkal együtt. Gyógyulásra és megbékélésre van szükségünk nemcsak egyházaink között, hanem egyházainkon belül is. Imádkozzunk, hogy a keresztyének teljesebben válaszolhassanak Krisztus gyógyító szeretetére. Imádkozzunk a békesség légköréért egyházainkban, és az erőért szenvedés és veszély idején. Ne feledkezzünk el keresztyén testvéreinkről és egyházaikról, melyek Jézus Krisztusért szenvednek el üldözést. Ma Latin-Amerika és a Karib-térség egyházaiért imádkozzunk, ahol 22 országban kb. 370 millió ember él, köztük 350 millió keresztyén.
