Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-04-05 / 14. szám
\ Evangélikus Élet 52. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 1987. ÁPRILIS 5. BÖJT 5. VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Mindent érettünk cselekedett Ahogy közeledünk a nagyhéthez, úgy erősödik a böjti igék hangja arról, hogy Isten Jézus Krisztusban mindent nekünk adott. Váltságul és orvosságul nem kevesebbet, mint tulajdon Fiát adta ártatlan bárányként érettünk. Mi többet tehetett volna Isten, hogy tökéletesen bebizonyítsa irántunk való szeretetét: minden érettünk van! A hibátlan és szeplőtlen Bárány minden szenvedése és kínja: érettetek. Azért volt ő szent és tökéletes, hogy eleget tegyen érettünk. Isten célgondolata Jézussal az volt, hogy az emberért küldi a világba. Már Jézus születését így értelmezte a Szentírás: „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte” (Jn 3,16). Az érettünk született Krisztus, érettünk élt, tanított, szeretett, érettünk halt meg, érettünk támadott fel, mindent érettünk cselekedett. Méltán foglalja össze Pál apostol Isten emberszerető szándékát így: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,32) Nem megrendítő az, hogy minket részesít Isten előnyben, és tulajdon Fiát hátrányban? Nem gondolkoztunk még ezen az értékrenden, hogy először mi szerepelünk Isten szeretetében, és azután egyszülött Fia? Nem bizonyította be Isten ezzel eléggé, hogy valóban mindent oda akar ajándékozni minekünk? Istennek erre a szavára: minden érettetek van - a mi válaszunk csak a hálaadás lehet. Az a hálaadás, amely túláradó örömben és ujjonr gásban magasztalja Istennek a jóságát, de amellyel együtt járnak a cselekedetek , is. Mindazt a kegyelmet, amit Istentől kaptunk, embertársaink között kell meghálálnunk. Akkor adjuk annak, akitől mindent kaptunk, a szívünket, az életünket ajándékul. Mindennek az ígéretnek és elkötelezés- nek a legtermészetesebb megnyilvánulási területe az emberek szeretete. Ha Isten azt mondja: minden érettetek van, akkor nekünk azt kell mondanunk erre: én pedig éretted vagyok, Uram! 0 viszont a feléje forduló és hozzá megérkező szívet visz- szafordítja az embertársak felé, azokra mutat, mintha mondaná: háládat ott bizonyítsd be közöttük! Ha Isten érettünk van, váija, hogy mi pedig a másik emberért, a mellénk adottért éljünk és szolgáljunk, mert ez a következménye Isten ajándékszavának: érettetek! Otdyk Ernő---------------------------------------------------------------------------------------\ Ahol nincs javulás, hasztalan a bűnbánat. Tertullianus V ___________________J RÜ GYFAKADÁS A tavasz várva várt vendég a hosszú, zord tél után üdítő melegével, a természet megelevenedésé- vel, a határ kizöldülésével. S ami egy fakadó rügyben lejátszódik, az számunkra nemcsak egy-egy tavasz érkezését jelzi, hanem állandó jelkép: a megújulás, új élet szimbóluma. rak, jöttek érlelő, vagy csalódást jelentő őszök, és bekövetkeztek fagyos lehelletű téli szakaszok is. Mindnyájan érzékeljük, hogy itt az évszakok is jelképek: küzdelmes, reményteljes, örömteli vagy fájdalmas, leverő, csalódást hozó szakaszokra emlékeztetnek minket. Voltaképpen ma is vita tárgya: ígéretes, rügyfakasztó tavaszban, vagy télbehajló, lombhullató őszben élünk-e? Mindenesetre itt nem csupán rajtunk kívül álló természeti dolgokról és jelenségekről van szó, rajtunk, az emberi tényezőn is áll, mi következik ezután? A rügyfakadás azonban társadalmunkban is visszatérő jelenség. Más szóval: az elmúlt 42 esztendő nem csupán bajokra, eltérésekre emlékeztet, hanem arra is, hogy társadalmunk képfes a megújulásra is. Szívből örülünk annak, hogy hangsúlyt kapott: a gondolkozásban, az ember belsejében végbemenő változásra van szükség az ájuláshoz és a békés élethez is. Éppen ezen a ponton tudunk és kívánunk a magunk egyházi módján és eszközeivel, társadalmunk megújulásához hozzájárulni. Keveházi László Új világi vezető az Északi Egyházkerület élén Beiktatták felügyelői tisztébe Farkasházi Ferencet Hazánk tavaszára emlékezünk. Mert nem túlzás, a felszabadulás: rügyfakadás, tavasz volt hazánk életében. Hosszú-hosszú tél után jött el. Szenvedések, tömeges pusztulások, városok vagy városrészek kiégése, lebombázása, sok-sok félelem után következett be. Ha pedig messzebbről nézzük: egy olyan társadalmi rendszer után, amelyben a tömegek nyögtek, hazánk történelmében pedig sok-sok véres szabadságharc után. 1945. április 4-e új tavaszt hozott: szabadulást és új reménységet, egy teljesen új társadalmi rendszert, emberséges életet. Az idei ünnepünk a negyvenharmadik már, évfordulóban a negyvenkettedik, annál inkább látjuk egyre jobban: ez a tavasz hazánk életében valóban rügyfakadás volt. Azóta persze más „évszakok” is következtek. Voltak fülledt, meleg, verítékes munkát hozó nyaORSZÁGOS DIAKÓNIAI EVANGÉLIZÁLÓ KONFERENCIA GYENESDIÁSON június 9-12-ig A Konferencia témája: KÖZÖSSÉG KRISZTUSBAN. A konferencia jún. 9-én délután 18 órakor kezdődik és jún. 12-én délután 16 óráig tart. - Részvételi díj: 700,- Ft. - Jelentkezni május 15-ig lehet: 1029 Budapest, Báthori László u. 8. címre. A konferenciára elsősorban a dia- kóniai szolgálat iránt érdeklődők jelentkezését várják. Budavári templomunk közel négy évtizede az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöki székhelye, március 21-én is szinte az egész országból fogadta a gyülekezetek képviselőit. Soprontól Nyíregyházáig hivatalos küldöttekként, míg hazánk déli fekvésű fal- vaiból és jelentős evangélikus központjaiból vendégként. Sokak imádságától övezve állt a budavári oltár elé Farkasházi Ferenc, egyházkerületünk újonnan megválasztott felügyelője, hogy dr. Nagy Gyula püspök beiktassa őt nagy felelősséget jelentő tisztségébe. Az ünnepi istentisztelet szolgálatában részt vett Szebik Imre budai és Lábossá Lajos fejér-komáromi esperes. Egyházkerületünk főpásztora Máté 11,29 alapján hirdette az Igét és a szolgálat igájáról szólt hangsúlyozott fontossággal. Az iga, a magunkra vállalt szolgálat terhe. E naptól kezdve Farkasházi Ferencre is reánehezedik az Északi Egyházkerület közel 150 gyülekezetének minden gondja és öröme. Az igát azonban mindig ketten viseük. Ősi hagyomány a Eskütétel Gazdagság, vagyon, karrier, tekintély ezek azok a kulcsszavak, amelyeknek ma is, mindig is, különös akusztikája van. Erre odafigyelünk. Lelkünk mélyén azt hisszük, hogy a boldogság, az életöröm alapfeltételéről van szó. A kiemelt mondatunk pedig éppen azt a különös helyzetet világítja meg, ami - ezek szerint - tapasztalati tény volt már az ókori világban is, hogy önmagában véve az anyagi jólét, a tekintély és a hatalom, a siker nem biztosítják az életörömöt. Aligha csak szegények és peches emberek bölcsel- kedő önvigasztalása volt ez, sokkal inkább egy tapasztalati tény: a vagyonos, sikeres, tekintéllyel rendelkező ember élete gyakorta nem életörömöt sugárzott. Ezt fogalmazta meg úgy az Ótes- támentumnak ez a bölcs könyve, hogy előfordulhat: van valaki, akinek „nem hiányzik semmi, bármit is kívánna, de Isten nem engedi meg, hogy élvezze azt” (6,2). Mindent megszerezhet, csak éppen azt nem, ami miatt érdemes élni. Lehet valaki nagyon gazdag, nagyon híres, nagyon tekintélyes, valami mégis hiányzik. Valami, ami az életet teljessé tehetné. Hiányzik az életöröm. Vajon mi lehet az oka, hogy nagyon sok embernek az életéből éppen az hiányzik, ami jóízűvé teszi az életet? Nyilván sokféle és összetett oka van, de kétségtelen, hogy a 6,9-ben lelhető bölcsesség is erre világit rá. Miért nincs az embernek ■■■ eaiawii Mindennapok bölcsessége - életörömről Préd 6,9 életöröme? Mert mindig más után sóvárog a lelke! Más után, mint ami éppen rendelkezésére áll! Könnyen úgy járunk, mint a híres mesemondó, Andersen kedves pásztorfiúja. Rozoga kunyhóban lakott ez a fiú egy dómbtetőn. Esténként kiült szegényes kunyhójának küszöbére és lenyűgözte egy látvány: csodálatos álompalotát látott a messzeségben, lenn a völgyben, Az egyik este azután nem tudta a fiú magát tovább tartóztatni, olyan hívogatóan és csábítóan csillogtak a csodapalota ablakai, hogy elindult megkeresni. Ment, mendegélt, már nagyon elfáradt a hosszú úttól, a lába csupa seb volt a tüskétől, kimerült az izzó naptól, de végre mégiscsak elérte célját. Megérkezett. S nagy csalódást kellett átélnie, mert amit ő onnan fent- ről csodálatos palotának látott, nem más, mint düledező viskó, férgek tanyája, rozzant pajta, töredezett ablakokkal. Könny szökött a szemébe a csalódás miatt és mit tehetett egyebet, megfordult és fájó szívvel hazafelé indult. De mit látott ekkor a messzeségben, a dombtetőn? Egy csillogó álompalotát - a saját pásztorkunyhóját látta! „Többet ér az, amit lát a szem, mint ami után sóvárog a lélek” - tanítja a bölcs. Mint a mesebeli pásztorfiú, mi is képesek vagyunk arra, hogy a mesebeli álompalotáinkat a tá- í volban lássuk, térben és időben távol. Az életöröm tékozlása az, ha mindig csak máshol és máskor reméljük, mert emiatt a jelen kisiklik a szívünkből. Dehogyis lenne jó valamiféle pillanatnak élő, pillanatnyi élvezeteket hajszoló életstílust propagálni. Semmiképpen sem kívánnánk a pillanatot fausti módon megállítani, de aligha jó azt figyelmetlenül eltékozolni, mert úgy az életörömöt, a megelégedettséget tessékeljük ki az életünkből. S mindezzel még valamit: ha képtelenek vagyunk annak meglátására, amit „lát a szem”, s mindig annak a függvényében élünk, „ami után sóvárog a lélek", akkor a hitéletünkből hiányozni fog a hálaadás! Sarkalló és nyugtalanító sóvárgásaink, vágyaink, terveink mindig csak arra ösztönöznek majd, hogy pusztán kéréseinkkel zaklassuk Istent, de képtelenek leszünk hálaadásra. A bennünk tomboló, sóvárgó elégedetlenség újra és újra csak arra ösztönöz, hogy kívánságainkkal, listákkal zaklassuk Istent, de képtelenek leszünk köszönetét mondani, szívből hálát adni; örök elégedetlenség tombol majd bennük és még azt is elveszítjük, amit már magunkénak mondhattunk. Ribár János Az iktatás szolgálatát dr. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület püspöke végezte. Tőle balra Szebik Imre budai esperes, jobbra Lábossá Lajos fejér-komáromi esperes protestáns egyházakban, hogy a gyülekezetek és különböző szinten működő egyházkormányzati szervezetek élén mindig ketten szolgálnak, egy teológiai képzettségű és egy más hivatásban forgolódó, egy lelkészi és egy világi személy. így áll most a szolgálatba - a dr. Mihály Dezső elhunytával megüresedett kerületi felügyelői tisztbe - a mi testvérünk az Úrban, aki a szentszáki gyülekezet felügyelője és a Fejér-Komáromi egyházmegye világi vezetője. Évtizedek során sok tapasztalatot gyűjtve érkezett az egyházkerület legmagasabb tisztségébe. Most a püspök elnöktársa az irányító szolgálatban. Ketten hordozzák az ország felé- nyi területén élő evangélikusság lelki életének felelősségét, de ebben az igavállalásban maga Jézus jár velük. Ő is magára veszi egyháza és vezetői minden terhét. S ez biztatás, amikor a felügyelői szolgálatra nézünk. Ezért gyönyörűséges és kedves ez az iga, amit most váltadra helyez Jézus. Találj benne sok örömöt! - fejezte be nagy figyelemmel kísért igehirdetését dr. Nagy Gyula püspök. Az istentisztelet ünnepélyességét emelte a budavári gyülekezet Schütz-kórusának szolgálata, akik Halmos László: Minden földek Istent dicséljék c. művét adták elő Csorba István karnagy vezetésével. Ünnepi közgyűlés követte - Pes- kó György orgonaművész szép játéka után - az istentiszteletet, amelyet jelenlétével megtisztelt Kovács András az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetőhelyettese, Lóránt Vilmos tanácsos és Fűzfa Imre a Fővárosi Tanács VB egyházügyi főtanácsosa. A Komáromi Megyei Tanács és Hazafias Népfront képviseletében Két tanfolyam Foton Az Igazgató Tanács döntése értelmében az idén két tanfolyam lesz Foton, csökkentett létszámmal. Az I. tanfolyam 1987. július 13-31-ig, II. tanfolyam 1987. augusztus 3-22-ig tart. Mindkét tanfolyamra az eddig eredményesen tanuló hallgatókat hívják be, ezért idén jelentkezéseket nem fogadnak el. A tanfolyamok részvételi dija ellátással együtt változatlanul 1800,- Ft. jelen volt dr. Havas György megyei Népfront titkár, dr. Berki Feriz esperes-adminisztrátor az orthodox egyház küldötteként vett részt a közgyűlésen, dr. Fekete Zoltán felügyelő országos egyházunkat képviselte. A közgyűlésen Farkasházi Ferenc tartotta meg felügyelői székfoglalóját. A Zsidókhoz írt levél 12. fejezetének első versét idézte: „Mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkömyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret.” Beköszöntőjében a felügyelő visszapillantást adott egyházunk múltjáról, majd kifejezte készségét az egyházkerület püspökével szeretetben való együttműködésre: kész megosztani a terheket s vállalja a felelősségét, Az elkötelezés megerősítése hogy mindenütt hangozzék Isten igéje, „templommá szépülő kicsi szobákban”, a szórványokban is. Majd így folytatta: „Munkálkodni szeretnék azért, hogy az evangélikus otthonokban már a szülők rajzolják be Isten nevét a gyermekek szivébe. A<családi otthonok legyenek példamutatóak az Isten szeretetében.” Ezt követően idézte az eperjesi vértörvényszék által halálra ítélt evangélikusok emlékére állított tábla feliratát: Istent imádni és hazát szeretni tőlük tanuljatok! E kettős gondolat jegyében fejtette ki, hogy az egész világot átfogó isteni szeretetet sokkal határozottabban kell ma megélnünk, mint ahogy eddig tettük. Isten nemcsak a gyülekezet népét, az egész teremtett világot szereti. Majd az élet védelméről szólt. Az (Folytatás a 3. oldalon)
