Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-15 / 11. szám
Evangélikus Élet 19B7. március 15. n Ui jfts GYERMEKEKNEK 1 Móz 44 A szeretet próbája Történt egy hosszú, viszontagságos idő után, hogy Józsefet a fáraó elé vitték, fejtse meg az álmát. József pedig Isten segítségével megmondta az álom megfejtését, hogy hét bő esztendő után hét'szűk esztendő jön. Jutalomként a fáraó Józsefet kinevezte helytartójának és rábízta az élelem összegyűjtését. Az éhínség éveiben nagyon sok ember jött Józsefhez, hogy gabonát vásároljon. Jákob is elküldte fiait Egyiptomba, csak legkisebb fiát, Benjámint tartotta otthon. Amikor József meglátta testvéreit, azonnal felismerte őket (bár testvérei őt nem), és ezért megparancsolta nekik, ha legközelebb jönnek élelemért, hozzák magukkal legkisebb testvérüket is. Amikor az élelem elfogyott, Jákób fiai útrakeltek Benjáminnál, bár Jákób igen nehéz szívvel engedte el legkisebb fiát. József szívesen fogadta testvéreit, és megparancsolta szolgáinak, hogy jól tölt- ség meg Jákób fiainak zsákjait, ő pedig elrejtette ivópoharát Benjamin zsákjába. Nem sokkal a testvérek távozása után utánuk küldte felügyelőjét, aki így szólította meg őket: Miért fizettetek rosszal a jóért? Miért loptátok el uram ivópoharát? Jákób fiai igen elcsodálkoztak, és mivel tiszta volt a lelkiismeretük, nyugodtan így szóltak: Akinek zsákjában megtalálod, az legyen rabszolgád. Keresni kezdték, és jaj, Benjamin az, akinél ott a pohár. Most hogyan menjenek Rajz: Kardos haza kistestvérük nélkül, hiszen megígérték idős édesapjuknak, hogy vigyáznak rá?! Nem volt mit tenni, visz- sza kellett menni Egyiptomba. És csak most jött ám az igazi próbatétel, hogy szeretik-e kistestvérüket, megvé- delmezik-e, és szeretik-e idős édesapjukat, aki belehalna, ha Benjámint is elveszítené. Mit gondoltok, mi történt? A testvérek leborultak József előtt, és Juda önmagát kínálta Benjamin helyett rabszolgának! József ekkor már nem tudta tovább titkolni, hogy ő József, a testvérük, hanem megmondta nekik. A testvérek megrémültek, hiszen ők adták el Józsefet Egyiptomba, és azt hitték, most bosszút fog állni. József azonban megbocsátott nekik és azt mondta: ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. így próbálta meg József testvérei szeretetét és így fordította Isten a rosszat jóra. Szabó Erzsébet BÖJT m 2. VASÁRNAPJÁNAK IGÉJE Ézs 42,1-4 AZ ÚR SZOLGÁJA Nagyon sokszor vetődik fel bennünk, hogyan van Isten köztünk, hogyan vqgzi munkáját a világban. Sokan úgy vélik, hogy Isten csak rendkívüli módon, csodás eseményekkel munkálkodik. Persze előfordul Isten munkájának ez a módja is, de legtöbbször Isten úgy munkálkodik, hogy szolgákat választ ki magának, akik egészen természetes emberi módon járnak és dolgoznak közöttünk. Ezek a szolgák lehetnek egyének, vagy közösségek. Mai igénk arról szól, hogyan munkálkodik Isten közöttünk szolgái által. Isten az ő országát akarja megvalósítani közöttünk. S mivel az ő országa egészen más jellegű, mint a földi közösségek, mindenek előtt azt kell észrevennünk, hogy Isten szolgái egészen másképpen viselkednek, mint e földi gondolkodásmóddal áthatott eínberek. Örök emberi törvény, hogy az emberiség előrehaladását a kiválasztódás törvénye mozdítja elő. Az erősek legyőzik a gyengéket, az egészségesek felülkerekednek a betegeken, a gazdagok uralkodnak a szegényeken. Isten azonban másképpen látja a fejlődést. Szerinte éppen az erőte- lenek, a betegek és a szegények a zálogai az előrehaladásnak. Ezért Isten szolgája nem töri össze a megrepedezett nádszálat, nem oltja ki a füstölgő mécsest. Mert Isten módszere szerint éppen a semmire való megrepedezett nádszál lehet erős kőszál és a már-már kihunyó mécses lehet mindeneket átható, lobogó tűz és fényesség, a megalázott és megvetett szegények lehetnek a jövő életének és gazdagságának zálogai. Mert az erős, az egészséges és a gazdag legtöbbször csak önmagában, a saját erejében bízik - ami legtöbbször csődhöz vezet - az erőtelen, a beteg és a szegény viszont alázatosan kitárulkozik és elfogadja Isten feléje hajló szeretetét és erejét. A világ a maga országát mindig látványos eredményekkel és hangos propagandával igyekszik megvalósítani. Ezért sokszor nincs is igazi eredmény és reális érték a látványos eredmények és a tetszetős propaganda mögött. A látszatokra épülő kártyavár hamar összeomlik. Isten szolgája azonban „nem kiált és nem lármáz, nem hallatja szavát az utcán.” Erről nem csak a történelem tanúskodik, hanem a mai események is erről beszélnek. Jézus működését, de az egyház szolgálatát is a történelem folyamán nem kísérték látványos eredmények és tetszetős sikerek. Az eredményeket csak a hit szemével lehetett felismerni. Áll ez Jézus igehirdetésére, a kereszten elvégzett áldozatára és az egyház működésére egyaránt. Sokan csak szegénységet, vergődést és fájdalmat látnak benne, de akiknek Isten megnyitja a szemét, meglátják benne Isten dicsőségének és Isten országa épülésének ragyogását. Az írásmagyarázók sokat vitatkoznak arról, hogy kire gondolt Ézsaiás próféta, amikor az Úr szolgájáról beszélt. A keresztyén, hagyomány kezdettől fogva Jézusra vonatkoztatja ezeket a jövendöléseket. Ennek alapja Ézsaiás 53. fejezete, amely arról szól, hogy az Úr szolgája „betegségeinket viselte, fájdalmainkat hordozta és mi az ő sebei árán gyógyultunk meg.” Eszerint Jézus Krisztus az Úr szolgája, de az ő szolgálata nyomán az Úr szolgái lesznek mindazok - egyének és közösségek egyaránt - akik elfogadják Jézus szeretetét és az ő erejéből maguk is képesek arra, hogy az ézsaiási jövendölés értelmében valósítsák meg szolgálatukkal Isten jelenlétét, és az ő országának növekedését világunkban. Mindnyájan az Úr szolgái lehetünk! Selmeczi János IMÁDKOZZUNK Uram! Távolítsd el tőlem a csüggedés, a hatalmaskodás, a kényelemszeretet és a nagyképűség lelkét! Az alázat, a tisztaság, a türelem és a szeretet lelkét add nekem, a te szolgádnak! Add, hogy meglássam erőtlenségemet és rá tudjam bízni magamat a te hatalmas erődre. Ámen. 350 éve halt meg Pázmány Péter Egy nagy ember - és az árnyéka Életének 68. esztendejében járt, amikor Pozsonyban - éppen Bécsbe készült - 1637. március 19-én utolérte a halál. Csaknem 21 éven át volt Esztergom (a török miatt Nagyszombatban székelő) érseke, élete utolsó két évében bíboros is az a Pázmány Péter, akit méltán tartanak a magyarországi ellen- reformáció kiemelkedő alakjának. Ragyogó szónoki képességét már a kortársak is azzal honorálták, hogy a „magyar Cicero” díszítő jelzőt kapcsolták nevéhez. Az éles hitviták korában elemi igényként jelentkezett, hogy akadjon végre a katolicizmus táborán belül valaki, aki a protestáns lelki-szellemi hatásoknak útját tudja állni, és éppen erre volt a csillapíthatatlan vitatkozó-kedvvel és kétségtelen vitaképességgel rendelkező Pázmány a legalkalmasabb. Még csupán 27 éves, amikor - tíz évig tartó elmélyült tanulás után - Rómában pappá szentelték és egyúttal a teológia doktorává is avatták. Néhány évi grazi egyetemi tanárkodást követően Forgách Ferenc nyitrai püspök (később esztergomi érsek) maga mellé vette és biztositott számára olyan körülményeket, melyek között nyugodtan folytathatta elsősorban írói-hitvitázói tevékenységét. Maradandót alkotott Kempis Tamás müvének gyönyörű fordításával, vagy a halála előtt egy évvel megjelent prédikációs kötetével éppúgy, mint a bécsi béke évében (1606) megjelent első magyar nyelvű katolikus imádságos könyvével. Hatalmas irodalmi munkássága mellett sokat tett a katolikus szellemű iskoláztatás felvirágoztatásáért is: iskolákat alapított, közöttük - s ez a legjelentősebb - 1635-ben a Nagyszombati Egyetemet. Jelentős részt vállalt a politikai életben is. Elkötelezett híve volt ugyan a Habsburgoknak, ez azonban nem gátolta abban, hogy élete utolsó harmadában egyensúlyi helyzet kialakítására törekedjék a királyi Magyar- ország és a protestáns Erdély között. Reálpolitikusi érzékét bizonyítja ez a vallomása: „A protestáns Erdély biztosítéka a magyar szabadságnak, a katolikus Magyarország pedig biztosítása annak, hogy Magyarország szive katolikus marad.” A nagy ellenfelekhez: Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelmekhez írott néhány levelének bensőséges hangvétele őszintének tűnik. Még az is elképzelhető, hogy - becsülte őket. Nagyívű életművével kivívta nemcsak a katolikus kortársaknak, hanem az utókornak is a bámulatát. A „bámulat” azonban kritikátlan. Jellemzőnek tartom, hogy még a legújabb Páz- mány-válogatás kötetének utószavában is igy összegez az igen alapos tanulmányt író szerző: „Pázmány igazi művész volt: olyan író, akinek művei fölött ma is (1983-ban!), négy évszázad távolából ,az örökkévalóság lehellete lebeg’.” Közhelyszerű „igazsággá” vált, hogy Pázmánynak hazánkban egyetlen méltó vitapartnere akadt csupán: a kassaiak tudós református prédikátora, Alvinczi Péter. Az evangélikusok közül - senki. Igazolásul azt szokták felhozni, hogy Thurzó nádor özvegye, Czo- bor Erzsébet a dunántúli evangélikus papokkal latinra fordíttatta Pázmány leghíresebb művét, a „Kalauzt”, s azt kiküldette Wittenbergbe, ahol aztán az egyik professzor: Balduin Frigyes terjedelmes iratban készített cáfolatot. Ez az - akkortájt Európa-szerte divatos - eljárás érdemtelen homályba borította azoknak a munkásságát, akik pedig minden tekintetben, tehát teológiai fel- készültségben, sőt íráskészségben is méltó ellenfelek voltak. Itt csak említeni tudom Magyari Istvánt, vagy a csep- regi 1223 vértanú egyikét: Zvonarics Imrét, vagy Sármelléki Nagy Benedeket, a kőszegi neves iskola rektorát. Hozzá kell tenni azt is, hogy ezek az ellenfelek zaklatott körülmények között éltek, sokszor meg éppen a pénz, vagy a mecénás hiányzott. Magyari István például - aki 1602-ben saját költségén nyomatta ki „Az országokban való sok romlásoknak okáiról” című könyvét, melyre Pázmány 1603-ban válaszolt - 1604 elején ezt írta: „Más írásomban is vetekedésem vagyon Pázmány Péter jezsuitával, kinek rágalmazó írására való feleletem is készei^ vagyon, csak költség héjával vagyok még.” Műve kéziratban maradt és elveszett. Mint ahogy elveszett Milotai Nyilas István szatmári református püspöknek vitairata is, mely megjelent ugyan nyomtatásban, de csak Pázmány válaszából ismerünk a tartalmából valamit. Ha ugyan azt ismeijük, amit a szerző írt és képviselt. Pázmány vitairatait olvasva ugyanis feltűnik egy nagyon lényeges'dolog: a tudós jezsuita főpap kivétel nélkül mindenkit, hazai és külföldi kortársakat, sőt magukat a reformátorokat: Kálvint, Melanchthont és Luthert is tudatlan sőt eszüket vesztett rágalmazókként tünteti fel, hitüket és tanításukat pedig az igaz katolikus hit meghamisításának mondja. Nem remeg meg kezében a toll akkor sem, amikor - ismételt tiltakozások ellenére - leírja, hogy'Lu- ther vér szerinti apja maga a pokolbeli Ördög, aki végül is saját gyermekébe fojtotta belé a szuszt. Úgy tűnik, következetesen feledni tudta saját apját és anyját. Igaz, ők hithű reformátusok voltak még. Amikor halála kapcsán megemlékezünk róla, megértéssel tekintünk hitvédő buzgalmára, tisztelettel adózunk politikai bátorságának és értékeljük ragyogó íráskészségét. Ugyanakkor látjuk az „árnyékot” is. Látunk dölyfös- ségbe hajló öntudatot, hitvédelem ürügyén előadott rágalmakat, a vitákban sokszor kirívóan sajátos logika sodró erejű áradatát. És - hiszem - kedvünk támad Pázmány szövegeinek olvastán arra, hogy a megsemmisítő kritikával illetett „ellenfeleket” ne csupán úgy ismeijük meg, ahogyan azt Pázmány akaija, hanem úgy is, amilyenek ők - és nézeteik - valósággal voltak. A víz is a forrásnál a legtisztább és a legüdítöbb: id. Magassy Sándor BESZÉLGESSÜNK FIATALOKNAK A háláról IGÉK Hálával áldozzatok az Istennek, és teljesítsétek a felségesnek fogadásaitokat. Zsolt 50,14 ♦ * * Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül. Zsolt, 116,17 * * * Aki hálával áldozik, az dicsőít engem. Zsolt 50,23 * * * Dicsérem az Istennek nevét énekkel és magasztalom hálaadással. Zsolt 69,31 * * * Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem. Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orcájának szabadítá- sáért. Zsolt 42,6 * * * Mi pedig a te néped és a te legelőd nyája hálát adunk néked mindörökké. Zsolt 79,13 * * * Énekeljetek az Úrnak hálaadással. Zsolt 147,7 * * * Hála az Istennek aki a diadalma t adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. lKor 15,57 * * * Háládatosak legyetek. Kol 3,15 * * * Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Jézus Krisztus által ti hozzátok. ITess 5,18 * * * Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban. 2Kor 2,14 * * * Mindent amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjétek, hálát adván Istennek és Atyának ő általa. Kol 3,17 * * * Hálát adok az Istennek akinek szolgálok őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel. 2Tim 1,3 * * * Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyör- géstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. Fii 4,5 IDÉZETEK Nem méltó a jótéteményre az, aki jótevője iránt hálátlannak mutatkozik. (Sz. Bernát) * * * Csak a hálás ember lehet boldog és megelégedett ember, mégis azt az egyetlen háládatosságot tanulják meg legkevésbé az emberek. (Dr. Ravasz László) * * * Hála csak szájjal, nincs alapja; hála szívből, csengőbb a hangja; hála kapcsolódva a tettel, ezt a tanácsomat fogadd el. (Reinick Róbert) * * * Az igaz szeretetet a hálátlanság sem tartóztatja vissza, hogy jót cselekedjék. (Ihász G.) * * * A hála semmibe sem kerül s kedves Isten s embereknél. (Talmud) * ♦ * Háladatos légy Isten iránt. (Al- korán) Vértesi Jolán IMÁDKOZZUNK Kegyelmes Atyám, neveld a hála érzését bennem, hiszen oly sok okom van a hálaadásra. Ha számbaveszem életem körülményeit, menynyi áldást vettem kezedből, melyekkel megajándékoztál. Dicsőítsen téged szüntelen hálás szivem gondolata és vigyen kegyelmed mindig előbbre az engedelmes élet útján. Ámen. Az emberiség sorskérdéseivel foglalkozik Gondolatébresztő kiállítás a Csepel Galériában „Duray Tibor mint ember, mint jellem az évek folyamán a legnagyobb tiszteletet váltotta ki belőlem. Hétköznapi szóval a legemberibb ember, nyílt tekintetével az emberek felé sugárzó szeretetével” - mondta a kiállítás rendezője, szervezője, Molnár József tanár meleg hangú köszöntőjében. Ezt a szeretetet sugározzák festményei, szobrai, káprázatos színekben tobzódó üvegablakai, itáliai képei, vagy finom rajzó bronzérmei is. Művészetének jellemzője az emberiség sorskérdéseivel való foglalkozás, az emberek szenvedésteli, mégis bizakodó hittel teli mindennapjainak ábrázolása. Ezt- tükrözi a több mint négy évtizede kiállításra váró - a csíki Gyimesben készített színes képsorozata, a népi élet szinte drámai megjelenítése: az akkor harmincéves művész „balladaszerűen tömör alkotásai" - mint méltatója, Balogh András írta. Műveit nem kell magyarázni, nem is lehét, annyira elgondolkoztatok, a gyönyörködésen kívül úgy megfogják a nézőt, az embert, aki talán maga is legbensőbb gondolatainak tükrözését látja. Művészetéről számos könyv jelent meg, hazai és külföldi kiállítások, elismerések, de sok küzdelem is kísérte útjain. Nem lehet véletlen, hogy a ma hetvenöt éves művész éppen az utóbbi években lett olyan müvek alkotója, mint a Jónás- trilógia, a Megriadtak, a Halálmadarak és nem utolsósorban a Meg- kinoztatott s a tizennégy bronz dombormű, a kálvária állomásai. Számára a festészet egy életre elkötelező hivatás és szenvedély, amelyet vallomása is megerősít: „Nehéz is, keserű is, de mégis gyönyörű. Újra és ezerszer vállalnám ezt a küzdelmet, ezt az utat”. Schelken Pálma
