Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-11 / 2. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 52. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1987. JANUÁR 11. VÍZKERESZT UTÁNI 1. VASÁRNAP ÁRA: 5,50 Ft ■ \ — Menj végig bár az imádságok minden nemén, véleményem szerint nem fogsz olyat találni, mely az Úr imádságában benn nem foglaltatna. Szabadságunkban áll ugyanezt más szavakkal kérni, de mást ne kérjünk, mint ami ebben az imádságban található. Agusztinusz V ____________- ______________J A keresztyének egységének leghatalmasabb pillére a közös imádság Egyetemes imahét Az egyház közel kétezer éves történetének egyik legszomorúbb és legfájdalmasabb mozzanata, hogy legtöbbször emberi gyarlóság és bűn következtében az egyházban rengeteg szakadás történt. E szakadások nyomán nagyon sok gyűlölet és ellenségeskedés támadt a keresztyén egyházak és népek között, amely nem egyszer vallás- háborúkhoz is vezetett. Az egyházak egységének keresése éppen olyan régi, mint maga az egyház, az egyésgtörekvés, az úgynevezett ökumenikus mozgalom mégis csak az utolsó száz évben lett igazán általánossá. A modern ökumenikus mozgalomnak egyik legjelentősebb felismerése az volt, hogy a sok szakadás és különbözőség ellenére az egyház ma is egy és oszthatatlan, mivel az egyház létének alapja, Jézus Krisztus is egy és oszthatatlan. Az ökumenikus mozgalom célja tehát nem az egyház egységének keresése, hanem a szakadások megszüntetése és az egyház külső látható egységének a megvalósítása. \ A modem ökumenikus mozgalom közel száz éves története során az is nyilvánvaló lett, hogy nem szervezeti, hanem lelki, egységre kell törekedni. E lelki egység megélésének pedig négy pillére van: a közös imádság, a közös szolgálat, a közös istentisztelet és a közös úrvacsora. Ezek közül az első kettő már ma is élő valóság és gyakorlat, a közös istentisztelet és úrvacsora^ is gyakorlat az egyes protestáns egyházak között, de hogy ebbe a római katolikus és ortodox testvéreink is bekapcsolódjanak, ahhoz még egy kis időre és sok megbeszélésre van szükség. . Hogy az egyház egysége megélésének egyik leghatalmasabb pillére a közös imádság, azt mindjárt a modem ökumenikus mozgalom kezdetén felismerték az egyház egységéért felelősséget érző keresztyének. Már a múlt század közepétől az egyházak egységéért folytatott közös imádkozásra hívta fel a keresztyének az anglikán egyház megújulási mozgalma, az úgynevezett oxford-mozgalom és a legelső átfogó ökumenikus mozgalom, az evangélikus alliance. Hosszú időn keresztül az volt a gyakorlat, hogy az esztendő első teljes hetében tartották meg ezt az imahetet. Az Egyházak Világtanácsa mindjárt megalakulása után (1948) magáévá tette a közös imahét gondolatát és azóta az ő szervezésében tartják meg világszerte az ökumenikus imahetet. A legtöbb országban és egyházban január harmadik hetében, másütt pedig pünkösd hetében - vannak egyházak, amelyekben mind a két alkalommal - tartják az ökumenikus imahetet. Az Egyházak Világtanácsa tagegyházai (a protestáns és az ortodox egyházak) mellett újabban sok országban a római katolikus egyházak is bekapcsolódnak ebbe a közös imádkozásba. Tartalmilag azért tartjuk az egyház egysége leghatalmasabb pillérének a közös imádságot, mert hitünk és tapasztalatunk szerint az egyház egységét nem mi munkáljuk, hanem mága az egyház Ura teremti meg a Szentlélek ereje által. Ezért olyan fontos, hogy könyörögjünk hozzá, hogy irgalmas szeretetével teremtse meg ezt az egységet. Az egyház Ura természetesen mindig úgy teremti meg az egyház egységét, hogy mint eszközöket, bennünket használ fel munkájában. Imádságunkhoz éppen ezért az a kérés is hozzá tartozik, hogy távolítson el szívünkből és életünkből minden akadályt, hogy tegyen bennünket alkalmas eszközeivé ebben a munkájában. Az egyház egysége, annak keresése és munkálása sohasem lehet öncél csupán. Az egyházban elsősorban azért van szükség a szakadások és ellentétek megszüntetésére, hogy az egyház Urától rábízott szolgálatát minél jobban be tudja tölteni. E szolgálathoz pedig nem csak a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel, az evangélium hirdetése tartozik, hanem az is, hogy az egyház, illetve az egész keresztyén- ség minden tőle telhetőt megtegyen az emberiség egységéért és földi boldogulásáért is. A közös imádságban tehát arról a kérésről sem szabad megfeledkeznünk, hogy az egyház Ura tegye alkalmassá erre a szolgálatra az egyháTanácskozott az Országos Egyházi Elnökség Egyházunk elnöksége december 11-én, valamint december 22-én tartott kibővített ülésén részletesen foglalkozott a dr. Káldy Zoltán püspök-elnökünk egy éve tartó* betegsége folytán előállt egyházi helyzettel és feladatokkal. Az elnökség továbbra is kéri gyülekezeteink és híveink szeretetét, állhatatos imádságait egész egyházunkért és beteg püspök-elnökünkért, valamint kéri a lelkészek és munkatársaik fokozott helytállását szolgálatukban. A december 1 l.-i ülésen dr. Nagy Gyula püspök beszámolt északamerikai útjáról, majd jelentése alapján az elnökség az időközben tartott egyházkerületi és országos egyházi presbitériumi és közgyűlések határozataival, valamint ezek . végrehajtásával foglalkozott. Tárgyalta az ülés egyházi életünk időszerű feladatait, foglalkozott az új egyházi Agenda bevezetésével, néhány személyi változással és egyházunk anyagi helyzetével. Az elnökség megbízta a püspököt, hogy fejezze ki egyházunk őszinte háláját és köszönetét az év végével nyugalomba vonuló dr. Bartha Tibor református püspök, a Magyarországi Egyházak ökuménikus Tanácsa elnöke iránt, több évtizedes hazai és nemzetközi egyházi szolgálatáért. A fent jelzett bibliavers egy életút kiragadott mozzanata. Történetesen fontos mozzanat. Útkereszteződést takar. Hágár, Sára szolgáló- leánya tarthatatlanná tette helyzetét. Gazdái be akarták vonni Isten tervébe, helyet ajánlottak számára Isten ígérete megvalósulásában, kulcsszerepet az ígéret népe történetében, de Hágár neiri tudta felfogni ennek kegyelmi jelentőségét. Elhízta magát és visszaélt helyzetével. Fiatalsága, termékenysége tudatában megvetette öreg gazdasszonyát, és el akarta foglalni az ősanya helyét. Emiatt a szolgálólány védett posztját is elvesztette. Várandósán kikerült az or-> szágútra. Egy útszéli forrásnál talál rá az Ür angyala: „Hágár, honnan jössz és hová mégy?” Hová tartasz? A honnan? kérdésre még csak tudott felelni Hágár: „Úrnőm, Száraj elől futok.” De a hova? kérdésre nem tud felelni. Szótlanságából is kiolvashatjuk: a teljes céltalanságba. Elrontotta helyzetét, fölégette maga mögött a hidat,'előtte a nagy világ ismeretlenségével, útvesztőivel, megfoghatatlanságával. A tájékozatlan, a já-' ratlan számára: a semmi. Sok ember nem tud felelni erre a kérdésre: hová tartok? mivégre élek? Él teljesen céltalanul egyik napról a másikra, kerül egyik elrontott helyzetből a másikba, és rendszerint mindig a rosz- szabba. Üres, tartalmatlan ifjúság után céltalan felnőttkor. A szülök bűne miatt elrontott gyermekkor, elhamarkodott, meggondolatlan házasság, komoly érdeklődés nélkül választott munkakör, unalmas, szürke taposómalom! Ezért kell sok embernek izgatószer: dohány, alkohol, szórakozás, kaland. Magának az életnek nincs értelme, a munkának nincs érdekessége, az igyek- vésnek, alkotásnak nincs jó ize, öröme, a jövőnek izgalma, ígérete. Ezért kanyarodik nagyon sok életút lefelé, a még rosszabbá. Ha valaki elrontott valamit, akkor a következő fordulót már rosszabb helyzetből, kedvezőtlenebb körülmények közül kezdi. Mindig alacsonyabbról indul a még valószínűbb kudarcba, a még mélyebb szakadékba. Amikor a társadalom peremére sodortakat, vagy akár a közelünkben, sorainkban otthontalanokat, a kedvükvesztett kortalanokat - nem kell feltétlenül fiataloknak lenniük - faggatjuk, rendszerint mindig eljutunk egy útkereszteződéshez, ahol válasz nélkül maradt - talán el se hangzott a „hová tartasz?” kérdés. Sokszor hiányzott az, aki feltegye, vagy aki meg is mutassa a jó irányt. Milyen jó, hogy a Biblia nemcsak kérdés elé állít - mint történetünkben az Úr angyala -, hanem kérdezőskö- désre, kérésre is biztat bennünket, útta- lanokat és tanácstalanokat: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!... Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ö útjára tanítja... Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ö, hogy -melyik utat válassza.” (25. zsoltár). Csepregt Béla zakat és keresztyéneket személy szerint is. Ebben az esztendőben az ökumenikus imahéten az Egyházak Világtanácsa programja szerint estéről estére azért fogunk könyörögni, hogy Isten tegyen bennünket új teremtményekké a Krisztus által. Összejöveteleink és imádságaink során ne feledkezzünk meg arról, hogy megtérésünkkel és megújulásunkkal Isten ebben az esztendőben is azt akarja, hogy legyünk alkalmasabbak a szolgálatra és ezáltal Isten eszközeiként tevékenyen részt vehessünk az egyház és az emberiség egységének munkálásában. Selmeczi János Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. (Zsolt 104,24) Szeretet és közösség Jézusban Új esperes a Veszprémi Egyházmegyében Síkos Lajos lelkész a Veszprémi Egyházmegye élén végzett 11 éves esperesi szolgálata után nyugdíjba vonult, így megüresedett a pápai lelkészi állás és ezzel egy időben a Veszprémi Egyházmegye esperesi széke. A gyülekezet új vezetőjéül Varga György volt bakonyszombat- helyi lelkészt választották meg, aki hamarosan az egyházmegye esperese is lett. Esperesi beiktatására az egyházi esztendő utolsó vasárnapját megelőző szombaton került sor dr. Nagy Gyula püspök szolgálatával, aki feleségével együtt érkezett Pápára, az egyháztörténetileg kiemelkedőjelentőségű városba, Gyurátz Ferenc dunántúli püspök volt székhelyére. Az istentisztelet előtt alkalom nyílt az éppen most felújítás alatt áÚó lelkészlakás megtekintésére, valamint a veszprémi és a szomszédos egyházmegyékből összesereglett lelkészekkel való beszélgetésre. A meleg, testvéri együttlét után kezdetét vette a sokszínű ünnepi istentisztelet. A püspök hirdette Isten igéjét a népes gyülekezetnek Zsid 10,35-37 alapján: A mai napon egy kipróbált és munkájában az örömöt is, a terheket is ismerő ember indul el új feladatkörében, hogy folytassa az Egyház Urától egy életre szólóan reá bízott pásztori szolgálatot. Isten arra szólítja fel őt, hogy fussa végig azt a pályát, melyen elindult, el ne veszítse bizalmát még akkor se, ha Befejeződött a pécsi ókeresztyén temető helyreállítása A székesegyház előtti Szent István téren befejeződött az 1600 éves műemlék helyreállítása. A 4. századi Pannónia Sopianae városában jeles egyházi vagy világi személy nyughelye lehetett e mauzóleum, alul sírkamra, felül templom. A hetvenes évek közepén bukkantak rá. A bibliai jeleneteket ábrázoló faliképeket Pintér Attila restaurálta. A szarkofágot Kovács György állította helyre. Az egész sírkamra „betondobozba” került, a belső teret kli- matizálták, állandó hőmérsékletet és meghatározott páratartalmat teremtettek a képek megóvása érdekében. November 28-án nyitották meg a látogatók számára. Üvegfalon át tekinthető meg. több lesz életében a tövis, mint a rózsa. Ezt a pályát azonban csak úgy lehet végigfutni, ha közben mindig Isten akaratát tartja a döntőnek. Egy esperes számára is lényeges, hogy tudjon fölfelé figyelni, hogy Isten akarata világos legyen előtte. Ugyanakkor Istennek ezt a fölismert akaratát hirdetniés cselekedni is kell. Az egyházi esztendő végén különösképpen is figyelünk arra, hogy mi is az a cél, amely felé keresztyén életünkben haladunk. A versenyfu- tó, amikor a hosszú, fárasztó futam végén végre feltűnik előtte a cél, minden erejét összeszedve, küzd, hogy övé legyen a győzelem. így kell futnia pályáját az új esperesnek is. Élete csak akkor lesz áldás, ha soha nem veszíti el bizalmát, állhatatos marad Isten akarata cselekvésében és mindig reménységgel néz az előtte álló célra. Az istentisztelet liturgiájában részt vett Lábossá Lajos, a Fejér- Komáromi Egyházmegye esperese és Horváth József espereshelyettes, aki Varga György szolgálatba állásáig hűségesen végezte a Veszprémi Egyházmegyében reá háruló feladatokat. Kedves zeneszámok tették még emlékezetesebbé a gyülekezet ünnepét. A malomsoki ifjúság képviselői több énekkari számmal, az új esperes családjának tagjai pedig kamaramuzsikával szolgáltak. Az iktatás során mintegy huszonöt lelkész állt az oltár elé, hogy elénekelje a Confir- mát. A szolgatársak közül sokan jöttek el, akik Varga Györgyöt előző gyülekezetében ismerték meg, mások pedig a Veszprémi Egyházmegyéhez tartozó egyházközségek lelkipásztoraiként látogattak el új esperesük beiktatására. Az istentiszteletet követő közgyűlésen Varga György mondott beköszöntőt, melynek központi mondanivalója a közösség volt. Célul tűzte ki a közösség építését egymással, a gyülekezet tagjaival, más gyülekezetekkel, az egyházmegye lelkészeivel, a különböző egyházakkal és népünkkel. Mindezt szeretettel, mégpedig a Jézustól kapott szeretettel, így végezte szolgálatát az előd, Síkos Lajos, és így akaija ezt folytatni az utód is. Isten szeretete fűzi össze az embereket, úgy, mint egy fonal a gyöngyszemeket, amely nélkül azok szerteszét gurulnának és hasznavehetetlenné válnának. Az esperesi beköszöntő után köszöntések hangzottak el. Dr. Nagy Gyula püspök megköszönte Síkos Lajos esperes sokéves fáradhatatlan munkáját és a nyugdíjba vonulása után a pápai gyülekezetben helyettesítő lelkészek ( Görög Zoltán és Tóth Sándor) szolgálatát és köszöntötte az egyházmegye új esperesét. Köszöntötte még Varga Györgyöt Horváth József espereshelyettes, Hargita Pál pápai református lelki- pásztor, Mógor József római katolikus apát-plébános, Farkasházi Ferenc felügyelő és Lábossá Lajos esperes a Fejér-Komáromi Egyházmegyéből, dr. Nagy István a Teológia képviselőjeként, Bárány Gyula és Fehér Károly, a szomszédos egyházmegyék esperesei, Síkos Lajos nyugalmazott esperes és dr. Somogyi László, a pápai gyülekezet felügyelője. Végezetül Szalkay József egyházügyi titkár mondta el jókívánságait a Veszprém Megyei Tanács elnöke, a Hazafias Népfront Megyei és Városi Bizottsága nevében. Az egyház és állam közötti hagyományosjó kapcsolatra hivatkozva biztosította az esperest készséges együttműködési szándékáról. Lapunk hasábjain mi is Isten gazdag áldását kívánjuk egyházunk új esperesének életére és egész szolgálatára. Vet6 István
