Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-01 / 9. szám

Evangélikus Élet 1987. március 1. Azután maga mellé vette a tizenkettőt és így szólt I hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Em­berfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megír­tak”. - Lk 18,31 I Vasárnap - „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.” Jak 4,10 (Jób 42,5-6 - Mt 8,31-38 - Zsolt 61) - A ma embere nem szeret megalázkodni. Volt idő, amikor híre ment egy-egy ember megalázkodásának, vagy ahogyan régebben mondták, Canossa járásának. Mi ne szégyelljük ma- I gunkat megalázni Isten előtt, mert egyedül ő tud felemelni műiket, de legyünk embertársainkkal szem­ben is megbocsátok, engedékenyek, s így egyszer talán ők is meg tudnak alázkodni. (Ék: 208,1) Htm - „De mindezekkel szemben diadalmasko­dunk az által, aki szeret minket.” Róm 8,37 (2 Móz 14,14-Lk 13,31-33-1 Sám 10,17-27) Akit szeretünk az fontos nekünk, érte mindent megteszünk, a minket szeretőket azonban hajlamosak vagyunk kihasznál- I ni. Isten szeretetét sem becsüljük meg kellőképpen, pedig nagy szükségünk lenne annak felismerésére, hogy nélküle semmit sem érnénk el. Mert mit ér a vagyon és a siker, ha valaki nem tud érte hálát adni és nem tudja azt felebarátaival megosztani. (Ék: I 445,1) Kwtd - „Isten mindenkit az engedetlenségbe zárt I egybe, hogy mindenkin megkönyörüljön.” Róm 11,32 (Zak 3,9 - Lk 10,38—42 - 1 Sám 13,1-14) Regények tucatjai, sőt százai szólnak összezárt embe­rek konfliktusairól, tragédiáiról. Az emberiség egy­mástól való függése, összezártsága egyre nagyobb méreteket ölt. A népek sorra rázzák le zsarnokaikat s idővel a bűn egyedül fog uralkodni felettük. Ennek a feszültsége összehasonlíthatatlanul nagyobb lesz minden korábbi helyzetnél. Isten azonban nem fog elmaradni könyörületességével. (Ék: 382,1) Szúrd* - „Jézus így jelentette ki dicsőségét és tanítvá- l nyai hittek benne.” Jn 2,11 (2 Móz 33,18-2 Pt 1,2-11 •&-RA —|-1 Sám 15,1-35) Isten dicsősége a legnagyobb dolog a világon. Azok akik tanúi voltak a kánai mennyegző alkalmával Jézus dicsősége kijelentésének, ugyanezt mondhatták el. Bármennyire különös is a helyszín, el kell fogadnunk, mert Isten akarta így. Egész éle­tünkkel azon legyünk, hogy Isten dicsősége el ne homályosodjék miattunk az emberek előtt. (Ék: 440,1) Caütürfdk - „Semmiért se aggódjatok, hanem az imádság és könyörgés alkalmával mindenkor hála­adással vigyétek kéréseiteket az Isten elé.” Fii 4,6 (Zsolt 50,23 - Hós 4,1-6 - 1 Sám 16,1-13) Az aggo­dalmaskodás megrontja az ember életét, ezenkívül teljesen haszontalan is. A hivő keresztyén embernek bíznia kell Istenben, úgy mint a hajósoknak a feltá­madó szélben. A kishitűség ellen sokat kell imádkoz­ni is. (Ék: 260,1) Péntek - „Jézus mondja: Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” Jn 9,5 (Zsolt 36,10 - Préd 7,13-14 - 1 Sám 16,14-23) A világosság érzékeléséhez sötétség kell. Hiába él azonban valaki bármilyen sötét bűnökben is, Krisztus megszabadító világosságát csak akkor ismeri fel, ha megtér. Egy­más leikébe nem látunk bele, a magunkéba pedig sokszor nem merünk belenézni. Krisztus megvilágo­sít minket, eloszlatja bűneink sötétségét és új életet ad. (Ék: 382,1) Szombat - „Jézus Krisztusban az egész épület egybe­illeszkedik és szent templommá növekszik az Úr­ban.” Ef 2,21 (Ézs 28,16 -Dán 5,1-30- 1 Sám 1-11) Az egyház Krisztus teste, mi pedig testének tagjai vagyunk. Ennek az érzésnek a megnyilvánulási for­mája az egymás iránt érzett felelősség és szeretet. Mindkettőre nagyon nagy szükség van a mai világ­ban. Kérjük Istent, hogy lehessünk mi is a magunk helyén részesei az ő hatalmas művének, amellyel megváltja a világot. (Ék: 447,1) Koháry Ferenc Horváth Gabriella Lala (Befejező rész) Lala sugárzott, mindenkinek újsá­golta a nagy hírt, apukájáról képet hozott be és mutogatta, amint csapa­tával együtt meg van örökítve, kezé­ben egy serleget tartva. Teltek a na­pok. Lali azért nem tudta megtagadni önmagát, egy ízben eldugta egy haza­induló kislány télikabátját, de az első felszólításra elő is adta. Hacsúnyán is, de rendszeresen írt á "füze lébe, olvasásórán a könyvefölé hajolt, s ha a tartalmat kérdeztem, azt mindig csak ő akarta elmondani, kiugrált a pádból, úgy jelentkezett. Ha olykor meg is feledkezett magáról, határo­zottan törekedett a jóra, s ezt nem is hagytam dicséret nélkül. Látszott, hogy jólesett neki, de azt is tudtam, hogy kobakjában más tervek, vágyak dolgoznak; a tanulás, a dicséretek, csak lépcsőfokai, ugródeszkái a nagy remény megvalósulásának. Egy reggel komoly arccal állt elém és föltette a sorsdöntő kérdést: - Ta­nító néni, az apukám kérdezteti, hogy mikor jöhetne be érdeklődni rólam. - Itthon van az apukád? Nálatok? - Igen, Gabi néni, tegnap este jött. - felelte katonásan. - Nagyszerű - mondtam. - Bármelyik reggel, fél nyolc után szívesen látom. Másnap a folyosón a tanterem előtt egy alacsony termetű, de jó megjele­nésű férfi várakozott rám, arcvoná­saiból nem volt nehéz kitalálni, hogy csak ő lehet az a mindig csak nagy A-val, szinte bálványként emlegetett, szeretett, tisztelt Afmka. Nagyon ud­variasan, részletekbe menően érdek­lődött fia viselkedéséről, tanulmányi előrehaladásáról, s nem titkoltam előtte, hogy mióta kilátásba került, hogy az édesapa magához veszi, gyö­keresen megváltozott, sokat javult és javított, s ha így indult volna év elején, nem sok hiányozna egy-egy tárgyból, hogy a hármast, sőt a négyest is elér­hesse. Az apuka elégedetten bólintott és kifejezte sajnálkozását, hogy ilyen nagy távolságból nem tudja irányítani a gyerek nevelését, a felesége nehéz helyzetét ecsetelte, amit úgyis tud­tam; hogy váltott műszakban dolgo­zik, nagyon fáradt és beteges stb... Lajos nem tudta türtőztetni ma­gát. Ki-kileskelödött az ajtófélfánál, végül lassan kimerészkedett, előre­settenkedett, majd nem messze tő­lünk habozva megállt. Odaszólítot­tam, mire sompolyogva odajött és ekkor az apjára függesztette vára­kozásteli, kikerekedett, nagy barna szemét. Tekintete ekkor megindító- an emlékeztetett egy hűséges, meg­hunyászkodó kutyuséra, aki még ha megverik is, alázatosan, előzéke­nyen lesi gazdája minden parancsát, mozdulatát. Az apa halkan rászólt, hogy igazítsa meg az ingét, mert ki­csúszott - egy szempillantás alatt betűrte és várt némán. Az édesapa szép lassan tagoltan elmondta neki, amit hallott, ő is megdicsérte, ma­gyarázta, hogy mindig így kellett volna, majd megveregette fia arcocs­káját és ezzel fejezte be: - Otthon még mindent megbeszélünk. Múltak a hetek, s nem történt sem­mi. Lajos kezéről már lekerült a gipsz, sérülésének nyomai eltűntek. Az apuka visszautazott Bajára, s nem lehetett sejteni, hogy mit határoztak. A gyereket nem kérdeztem, de az édesanyát egy délután fölkerestem. Lajos ugyanis aznap megint garáz­dálkodni kezdett, belefirkált egy tár­sa füzetébe, egy másiknak pedig filc­tollal a hátára - köpenyére - írt egy csúf kifejezést. Ezt a gonoszkodást nem mondtam el, hanem rögtön föl­tettem a kérdést, hogy miben állapod­tak meg az édesapával. - Miben? - szólt lemondó mosollyal az asszony. -rHát miben állapodhattunk meg?! En már az elején tudtam, hogy min­dén marad a régiben. Nyáron majd elviszi egy-két hétre, néha irogat... - Dehát akkor... - mondtam meghök- kenve - dehát arról volt szó... - az asszony csak legyintett, s nem isfoly­tattam. Elgondolkodva, tanácstala­nul ültem egy darabig csöndben. Szinte csak magamban tűnődve be­széltem tehetetlenségemben. - Lali akkor olyan volt, hogy madarat lehe­tett vele fogatni. Aztán az anya sze­mébe néztem. - Akkor miért csinál­ták végig mindezt?... - de mindjárt megesett rajta a szívem, ugyan miért vádolnám öt. - Sehogy se jó - kezd­tem egészen más hangon, - Hiszen a gyereknek az anyjára és az apjára is szüksége volna, az lenne a legjobb, ha együtt lennének. - Akadozva beszél­tem, tudtam, hogy itt már nem sok értelme van a szónak. - Dehát tudom, hogy ez nem megy... nem mehet. — O már megnősült - válaszolt csende­sen az anya, indulatok nélkül. - Most várják a kisbabát. A Lalinak nem sok helye lenne most ott. Éppen most... Lassan kitavaszodott. Lali egy na­pon az asztalom alá bújva fogadott. A régi kajánságával gumit a nevetés­től ötletén, amikor kiparancsoltam onnét. Egy másik szünetben kétség- I beesve sirdogált egy kislány, mert telefirkálta a padját és sorban kitörte minden cemzája hegyét. Egyszer megint megütötte a fülem egy har­sány hetvenkedése: - Az én apukám birkózó, legyűr téged is Tóth, csak szemtelenkedjél! - vágott vissza egy fiúnak, aki jóval erősebb volt, mint ö, és nem tűrte a kötekedését. A tavaszi szünidő előtt néhány jó­kívánsággal, jótqnáccsal búcsúztam a gyerekektől. Éppen befejeztem és indultam az ajtó felé. Hirtelen egy éktelen, dobhártyarepesztő csatta­nás. Mind összerezzentünk, szinte megdermedtünk. Aztán pillanatok múltán láthattuk, hogy szerencsére nem történt semmi, csak Lala felfújt és kidurrantott egy zacskót. Elége­detten vigyorgott. Megcsóváltam a fejem, s egy darabig csak néztem őt, majd megkönnyebbülten, s örömmel köszöntöttem az érkező napközis kolléganőmet. Amint lefelé tartottam a lépcsőn, a szívem még mindig kala­pált a váratlan ijedelemtől. Képzeletemben ismét megjelent Lajos arca, amint vigyorog, majd láttam, hogy kacag, egyre csúfondá- rosabban kacag. S végül torz gri­maszba rándul a szája. Elszorult a szivem. Különös, furcsa képek villan­tak eggyé most bennem. Összeka­paszkodtak fájón, görcsösen. Lajos édesapjának látogatása, a felcsigá- zottan várakozó remény... egy felfújt zacskó, egy durranás és máris min­dennek vége... Nem maradt más, mint az önfeledt, keserű, gyötrelmes kacagás: Lám, megint ezt tették ve­lem... Lala ezt mondta el most: Ők is ezt játszották velem. - Csak akkor az én szivem meghasadását nem hal­lotta meg senki sem... 1 X _r * • 9 ■! 4* lP1J ■Jó 1­SjO sr SB“ í l‘ a.) BIBLIAI KISLEXIKON VÍZSZINTES: 1. Az első nő, Éva nevének magyar jelentése. 9. Katedrálisok. 10. A kalória rövidítése. II. Klasszikus kötőszó. 12. A szobába. 13. Helyeslés a csehszlovákoknál. 14. Az argon vegyjele. IS. Angol közúti villamos. 16. E szó magyar jelentése: lakott fold (eredetileg görög). A belőle képzett jelző a felekezetek és az egész egyház egységét, a világtávlatban való gondolkodási jelenti. 17. Izom­szalagok. 18. Zokog. 20. Német utcarövidítés (a Strasse szóból). 21. A tehetetlen panasz indulatszava. 22. Éneklő szócska. 23. Lányunk férjével kapcsolatos megfordítva. 24. Színtelen, szagtalan szénhidra- gén-gáz. 26. A Józsué név magyar jelentése. FÜGGŐLEGES: 1. Ádám és Éva első lakása, ahonnan bűnük miatt távozniuk kellett. (A szó magyar jelentése: gyönyörűség.) 2. Abrahám unokaöccse, kinek felesége Sodomából menekülve sóbálvánnyá meredt. 3. Kiejtett betű. 4. Líbiai kikötőváros a Földközi-tenger partján. S. Földművelő eszköz. 6. Mindent lehet, csak ... kell! 7. Mitológiai királylány akit Zeusz aranyeső képében tett anyává. 8. Nehéz fém. 14. ...- akaratlanul (szándék nélkül). IS. A világ minden részébe eljuthat. 16. A virágnak vizet ad. 17. Szombathelyi szálloda. 19. Kobold. 21. Vonatkozó névmás. 22. Szemmel érzékel. 2S. Morzejel, személyes névmás, sőt vegyjel is. Zábó Gyula Beküldési határidő: március 10. Elmúlt havi rejtvényünk helyes megfejtése: doxológia, kánon, Dá­vid, Szűz Mária, dekalógus, Alexandra, dóm. A helyes megfejtést beküldők között megtartott sorsoláson könyvet nyert: Junior Ifjúság Bp-Zugló. A jutalmat postán kiküldtük! ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1987. március 1-Jén Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, du. 6. (családi) Ha­fenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. M un tag Andomé. Dózsa György át 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, déli 12. (magyar, úrv.) Kertész Gé­za. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) Rédey Pál. Kőbányádé. 10.(úrv.)családi: FabinyTamás. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Fabiny Tamás. Zugló de. 11. Szabó Lajos. Kerepesi át 69. de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kas­sák Lajos a. 22. de. 11. (úrv.) Reuss András. Vád át 129. de. negyed 10. Reuss András. Frangepán u. 43. de. 8. Reuss András. Újpest de. 10. Biázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pinténié Nagy Erzsébet. Sorok­sár-Újtelep de. fél 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlő­rinc de. 10. (úrv.) Havasi Kálmán. Pestlőrinc Szeme- re-telep de. háromnegyed -8. (úrv.) Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sán­dor. Pestújhely de. 10. Bízik László. Rákospalota Kis templom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. (úrv.) Kósa László. Rákoscsaba de. 9. Vető István. Rákosliget de. 11. (úrv.) Vető István. Rákoskeresztár de. fél 11. (úrv.) Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Szebik Imre, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fel 9. (úrv.) Sze­bik Imre. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. II. de. 9. Ittzés János, de. 11. Ittzés János,' du. fél 7. Ittzés János. Pestlddegkút de. fél 11. Kőszeghy Tamás. Modori u. de. fél 10. Kelen­föld de. 8. Missura Tibor, de. fél 10. családi: Sándor Frigyes (szuppL), de. 11. (úrv.) Sándor Frigyes (szuppl.), du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Kelenvőlgy de. 9. (úrv.) Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillag­hegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fel 11. Poza- zsanyecz Gyöngyi (szuppl.). ötvened vasárnapján az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltárí igéje: Lk 18, 31-43; az igehirdetés alapigéje: 2Pt 1, 3-11. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. 1987. március 22-én vasár­nap reggel 7.05 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: Sűmeghy József lelkész, Vadosfa. Szót kérek Azt mondtam magamban, ha törik, ha* szakad, nem írok Isauráról. Nem állok be a sorba, nem úszom a rajon­gók áradatával. Még ha tetszettek is valaha a kertbe néző szemek, most dü- hösített. Isaura félrehordó tekintete mintha nem lett volna őszinte. Egye­bekben - állapítottam meg - Isaurából is tizenkettő egy tucat. A múltkor közölte feleségem, baj van Isaura körül.- Hogy, hogy — kaptam fel fejem, s már-már kárörvendés lett úrrá rajtam..- Nincs még felszabadítva, s rabszol­ga bilincseivel közeledik édes hazánk felé. - Nem tudtam, tréfál-e, vagy ko­molyan mondja értesüléseit. De aztán kiegészítettem információját: - a rádió bemondta, sokan pénzt ajánlottak fel Isaura megváltását elősegítendő. Ez ránk vall! Hiába, nem veszett még ki a magyarból a lovagiasság. Ha baj van egy csinos, fiatal hölgy körül, „éle­tünket és vérünket” képesek vagyunk felajánlani. Mit nekünk az elakadt Nemzeti ügye, a sók milliárd dollár adóság, gazdasági gondjaink! Ha egy csinos, hosszú hajú hölgy sorsa forog kockán, akkor „gyerünk János, gyür- közz János, bajban van a messzi vá­ros!” Isaura kicsi fiáról azt mondta a TV riportere, most látott életében először havat. Szegény gyermek! Mekkora veszteség érte! Van fogalma arról, hogy mi tél elején azért rimánkodunk, hogy legalább 20-30 cm-es hó hulljon, amely betakarná didergő gabonatábláinkat, s megöntözné aszályos földjeinket. Ha azonban 20-30 cm-es fehér égi áldás hull, hallgatná meg sopánkodásunkat, hogy milyen „rendkívüli az időjárás”, tél van és hull a hó, de nem akárhol, hanem itt Magyarországon! Persze, minden nézőpont kérdése. A hó is, a hócsata, a küzdelem kimeríthetetlen té­májával egyben. Akárcsak Isaura látogatása Magyar- országon. Kérdezte is feleségem: - Te nem örülsz'ennek?- Már hogyne örülnék! örültem an­nak is, hogy legalább kétmillió ember lépte át határunkat, s valamennyi jól érezte magát nálunk.- De azokat nem könnyezték meg, mint Isaurát a Skálában.- Azért, mert azok valutát hoztak, Isaurának pedig mi fizetünk - mond­tam szinte elkeseredetten —. De vedd észre, Isaura tk. spanyolfal. Mögötte játszódnak kicsi sorsunk nagy esemé­nyei. A hócsaták, a kenyérelosztás ne­hézsége, a kávé árának emelése és a többi.- Te mindenben rosszat látsz.- Nincs kizárva. Mert valóban feles­legesnek látom, hogy az Új Tükör foly­tatásban közli Bernardo Guimaraes „Isaura, a rabszolganő” regényét, ho­lott már kötetben is megjelent. Ám ajánlottam volna meghatódásra min­dig kész társadalmunknak a Tamás bá­tya kunyhóját. Ahhoz legalább egy rabszolga-felszabádító háború legen­dája fűződik, s talán fizetni sem kellett volna érte.- Sajnálod Isaurától a dicsőséget! - így a feleségem.- Szó sincs róla! Magunkat sajná­lom. Mert attól, hogy Brazíliából ide­cseppen (erős hívásunkra) egy Lorelei, attól nem emelkedik a termelésünk, sem az életszínvonalunk, attól még nem állunk tudatosabban a reform mellé, nem csökken az adósságunk, de még csak a keresztyén hitéletben sem áll be döntő fordulat. Rédey Pál Inul will HÍREK iiiiiiiiiittiiiiiiiiiniiitfiiiimiiiiiHtfiiiniiHiifiiHiiiiiimiUliHiininmnKiiiHuiiif A W iiiiiiiiiiiiiiiiiiin Stálsett magyarországi útjáról Lapunk február 8-i számában az LVSZ főtitkárának budapesti útjáról adott - német nyelvű - nyilatkozatából közöltünk részleteket. Most közreadjuk a teljes nyilatkozatot. „Látogatásom rutinlátogatás volt az LVSZ egyik tagegyházánál. Felkeres­tem elnökünket, dr. Káldy Zoltán püspököt és feleségét, és nagyon jó beszélge­tést folytattam dr. Nagy Gyula püspökkel, ugyanígy Miklós Imre államtitkár úrral, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével, valamint dr. Görög Tiborral, az ökumenikus Tanács főtitkárával. Nagyon örültem, hogy vasárnap este elmehettem az operába, ahol Szokolay Sándornak jelentős kulturális munká­ját, „Ecce homo” cimű operájának premierjét láthattam és hallhattam. Evan­gélikus egyházaink és a világ evangélikussága számára élmény, hogy egy ilyen megható, keresztyén indíttatású operát komponáltak. Azt hiszem, hogy ennek az operának Európában szélesebb körben van jövője, és keresztyén, továbbá kulturális missziója. Megbeszéléseim igen konstruktívak voltak, és a lehető legjobban szolgálták mind magyarországi tagegyházunk, mind az LVSZ érdekeit. Beszámoltam arról, mit tekintünk az LVSZ-ben kiemelt feladatoknak, továbbá terveinkről, megváltozott szervezetünkről, pénzügyi kérdésekről és egyebekről. Megvitat­tuk a Békezsinat teljes témakörét. Világosan kifejtettem, hogy az LVSZ min­den módon támogatja ezt az Egyházak Világtanácsa által tervezett folyamatot. Véleményünk szerint nemcsak lehetséges, hanem nagyon fontos is, hogy bizo­nyos kiemelt feladatokat meghatározzunk, amelyek révén hamarabb fejezhe­tünk ki valamit világosan és kötelező érvénnyel. Az LVSZ-ben azt kívánjuk, hogy valamit világosan mondhassunk a nukleáris fenyegetésről, erkölcsi állás­pontot megfogalmazva, hogy növekvő egyetértés legyen a keresztyén egyházak között ebben az irányban. A nukleáris kérdés nemcsak kelet-nyugati és európai kérdés. Azt is látjuk, hogy például brazil, ecuadori, japán és csendes-óceáni tagegyházainkat is igencsak foglalkoztatja. Emellett úgy gondoljuk, hogy lehetséges a legközelebbi jövőben valami világosat, érthetőt mondani az adósságválságról (a harmadik világ országai­nak eladósodásáról). Konkrétan itt az egész világon érvényesülő igazságosság­ról van szó. Tudjuk, hogy naponta sok-sok ember hal meg az észak és dél között fennálló, igazságtalan gazdasági rend következtében. Megítélésem szerint feladatunk az LVSZ-ben az, hogy tanulmányi, tájékoz­tató munkánk és tagegyházakkal való kapcsolataink révén legalább ebben a két kérdésben konkrétan felvázoljuk a jövő lehetőségeit, és ezzel támogassuk szélesebb körben is az ökumené folyamatát. A magyarországi egyházi helyzet áttekintésekor különösen is a párbeszéd folyamatára tértünk ki. Tájékoztattak az egyházi vezetőség képviselőinek és néhány laikus, illetve lelkész közös munkacsoportjának üléseiről. Hajói értet­tem, fontos folyamatról van szó, amelyet az egyházi vezetőség teljes szívből üdvözöl. A jövőben meg akaiják próbálni, hogy a párbeszédet az egyház különböző szintjein folytassák. Beszélgető-partnereimtől úgy értesültem, hogy itt a magyar egyház belső ügyéről van szó, és megítélésem szerint ez a legjobb eljárás is. Különböző tagegyházakban érzik a nyílt, egyházon belüli, különbö­ző szinteken folytatott dialógus szükségességét, és remélem, hogy a magyaror­szági példa más tagegyházakra is hatással lesz, úgy hogy előrehaladást érhet­nek el. (IDL - szp) HAZAI ESEMÉNYEK A Keresztyén Nők Világimanapja el­indulásának 100. évfordulóján, 1987. március 6-án, pénteken este 6 órakor ökumenikus imaestek lesznek Buda­pesten: a XI. kér. Bocskai út 10. sz. alatti evangélikus templomban és a XIV. kér. Lumumba utca 197. sz. alatti reformá­tus templom mögött lévő imaterem­ben. Hatvan A gyülekezet őszi szeretetvendégsé- gén dr. Groó Gyula ny. teológiai tanár szolgált igehirdetéssel, és előadást tar­tott arról, hogy az egyháznak állandó reformációban kell élnie. Január 22-én ökumenikus imaest volt a Hatvan-belvárosi római katoli­kus templomban, ahol a helybeli római katolikus, a református és az evangéli­kus gyülekezetek lelkipásztorai igehir­detésekkel szolgáltak. A nagy templo­mot teljesen megtöltő, ökumenikus gyülekezet mély, hitbeli átéléssel éne­kelte a közös énekeket, imádkozott, és ismerte fel az együvétartozás közös ajándékait. A városban ez volt az első, ilyen jel­legű, közös alkalom az együttlétre. Kelenföld Böjt első hetében, március 9-13-ig, .hétfőtől péntekig este Vz 7-kor hitéb­resztő igehirdetési sorozat lesz a kelen­földi tanácsteremben (XI. Bocskai út 10) Ittzés János kőszegi lelkész szolgá­latával. Szombathely Az Egyházközi Békebizottság, a Ka­tolikus Békebizottság, valamint a nép­front megyei vezetői év eleji találkozón megvitatták a papi békemozgalmak és a népfront programjait, terveit. Dr. István Lajos professzor, megyei népfrontelnök köszöntötte a résztvevő­ket, hangsúlyozva, hogy idén is szeret­nék folytatni és elmélyíteni a Hazafias Népfront és a papi békemozgalmak közötti együttműködést. Ezt követően Mészáros Imre, a nép­front megyei titkára a megyei bizottság és elnökség terveit, dr. Varjas Győző a katolikus békebizottság és Fekete Sán­dor református esperes az Egyházközi Békebizottság 1987. évi programját is­mertette. Örömmel állapították meg, hogy a népfront tervei és a papi békebi­zottságok munkaterve majdnem mim deliben találkoztak. A világbéke, ha­zánk és népünk jövője érthető módon foglalkoztat minden becsületes magyar embert vallásra, világnézetre, társadal­mi helyzetre való tekintet nélkül. Ki­nyilvánították, hogy támogatjuk azo­kat a törekvéseket, amelyek az elért eredmények megőrzését szándékolják. Egyre nagyobb figyelemmel fordultunk a mai magyar társadalmi gondok felé: a népesedési probléma, az alkoholiz­mus, a családi élet számos nehéz kérdé­se, az ifjúság nevelése, a munkaerkölcs és a tulajdonhoz való viszony. Halálozás Fürst Ervinné sz. Szeretni Ilona életé­nek 76. évében, 1987. január 15-én el-, hunyt. Félje Fürst Ervin ny. lelkész tíz nap­pal később életének 87, házasságuk 55 évében január 25-én követte hitvestár­sát a minden halandók útján. Temeté­sük január 30-án volt Orosházán, az Alvégi temetőben. „A szeretet soha el nem fogy” Szabó Vilmos nyugdíjas evangélikus lelkész türelemmel viselt hosszas beteg­ség után 73 éves korában váratlanul csendesen elhunyt. Temetése február 12-én volt Nyíregyházán. „Életet és ke­gyelmet szereztél számomra és a Te gondviselésed őrizte az én telkemet” Jób 10,12 Apróhirdetés Esküvőkről, keresztelőkről VIDEO ren­delhető. 9-töl 12-ig 184-083, levélben: 1041 Bp., Deák F. u. 9. UNIFOTO. PedikfirSzni házhoz megyek. B. Szabó László 1201 Bp., Dráva u. 3. Toronysisak kisebb javítását, festési mun­káját vállalom. Török Lajos kisiparos, 8800 Nagykanizsa, Varasdi út 45. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedö Üzem (877032/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomés 86.60085 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős-vezető: BIRKÁS BÉLA igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivataléban, továbbá bármely hlrlapkézbesltö postahivatalnál, a hlrlapkázbesitóknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési dij: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszömlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk visszal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom