Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-22 / 8. szám
Ejvurigeiii\,us mei ^vor. rtpnuMn c*. A 450. évfordulóra ft A Schmalkaldeni Cikkekről A háttér A nürnbergi vallásbéke után a schmalkaldeni szövetség virágkorát élte: évről évre növekedett létszámban, erőben, tekintélyben. 1534-ben belépett Württenberg is. Hercege, Ul- rik, Hesseni Fülöp segítségével került újra hatalomra, és fontos feladatának tekintette az egyház megreformálását. A régi tübingeni egyetem is az evangélium ügyét szolgálta. A Ma lanchthon közvetítésével elkészített wittenbergi konkordia (1536) a délnémet területeket is közelebb hozta Lutherhez és a schmalkaldeni szövetséghez. A császár - felfigyelve a protestánsok megerősödésére - a már régebben tervezett egyetemes zsinat összehívását sürgette; erre az új pápa, III. Pál is hajlandónak mutatkozott. Elküldte egy püspökét, hogy a zsinatot előkészítse, de őszintén és komolyan ekkor sem akarták Rómában a zsinatot. A pápa 1537-re, Mantuába hívta össze a zsinatot, olyan időben, amikor - a nemzetközi politikai helyzet miatt - előre látható volt, hogy erre nem kerül sor. János Frigyes szász választó- fejedelem kérésére Luther egy iratot készített arról, hogy milyen pontokban lehetne megegyezni, és melyekben nem. így állította össze a Schmalkaldeni Cikkeket. A tartalom Az első részben az Istenről szóló tanítást foglalta össze, amelyben mindenki egyetért. A második részben azokat a tételeket találjuk, amelyekből az evangélikusok semmit sem engedhetnek (pl.: Krisztus az egyedüli közbenjáró, „egyedül, hit által”; a pápaság, a szerzetesség, a mise, a tisztítótűz elvetése stb.). A harmadik rész azokról a tételekről szó, amelyekre a Szentíráshoz közelebb álló katolikusokat meg lehetne nyértíi (pl.: bűn, törvény, bűnbocsánat, a szentségek, a papok házassága, stb.). E cikkeket a teológusok már Wittenbergben aláírták, Me- lanchthon azzal a megjegyzéssel, hogy a pápának a püspökök feletti főhatóságát „emberi jogon” el lehetne fogadni, ha megengedi az evangélium szabad hirdetését. 1537. februárjában a schmalkaldeni szövetség összejövetelén a rendeknek is, alá kellett volna írniuk ezeket a cikkeket, de Luther betegsége miatt hiányzott. Melanchthon nem terjesztette eléjük, így csak az Ágostai Hitvallást, az Apológiát és Melanchthon egyházjogi dolgozatát fogadták el, és írták alá. Ugyanott Held kancellár személyesen hívta meg az evangélikusokat a zsinatra, de - mivel nem ismerték el szabadnak a zsinatot - visszautasították a meghívást. A két tábor közötti feszültség kiéleződött. Jelentősége Luther tanítása mégis a Schmalkaldeni Cikkek néven lett ismertté, került be hitvallási irataink gyűjteményébe, és vált eligazító jelentőségűvé egyházunkban. Dr. Barcza Béla „Az egyházak jelentős segítséget I Közmondások az Ige fényében adhatnak népünk és társadalmunk mai gondjainak megoldásában” Egyházi és társadalmi vezetők év eleji találkozása Győrött A Győr-Sopron Megyei Tanács dísztermében, ünnepi fogadás keretében február 4-én rendezték meg a megyei és az egyházi vezetők hagyományossá vált, év eleji találkozását. Az ünnepi fogadás házigazdája, Szabó Mihály megyei tanácselnök, meleg szavakkal köszöntötte az egyházak és felekezetek megjelent képviselőit. Értékes beszámolót adott országunk és a megye sok gonddal járt, elmúlt évéről, a közös erőfeszítések megyei jó eredményeiről és az előttünk álló év új, nem könnyű feladatairól. Kiemelte: az egyházak, a hívő emberek eddig is jelentős segítséget adtak és adhatnak az új évben is mai gazdasági, társadalmi és erkölcsi közös gondjaink megoldásában. Ezután a jelenlévő egyházak és vallásfelekezetek vezetői, lelkészei nevében dr. Pataky Kornél győri római katolikus megyéspüspök, dr. Nagy Gyula evangéükus püspök, Kovách Attila dunántúli református püspök és dr. Szennay András pannonhalmi bencés főapát szóltak a nemzetközi viszonylatokban, hazánk és társadalmunk mai életében, a családi és a személyes emberi élet mai nagy kérdéseiben az egyházakra, a hívő emberekre váró tennivalókról, a „szeretet munkaterületeiről” népünk mai életében. Ezt követően dr. Kreiter Mária, Győr-Sopron megye párttitkára szólalt fel és kérte az egyházak együttműködését a közös nemzeti és helyi feladatokban. Befejezésül Szabó József, a Hazafias Népfront megyei titkár-helyettese köszönte meg az értékes megbeszélést és kívánt sok eredményt az egyházak képviselőinek. A találkozás során - amelyen evangélikus részről Bárány Gyula győri esperes és Sümeghy József vadosfai espereshelyettes is részt vettek egyházunk püspöke kifejezte egyházunk hálás köszönetét a Győr-Sopron Megyei Tanács félmillió forintos támogatásáért a súlyosan sérült soproni műemlék templom helyreállítására. Túrmezei Erzsébet Most élni - küldetés Minden háznak megvan a maga keresztje Minden háznak vagy mindenkinek, egyre megy. Amiképp azon sem érdemes szőrszálhasogatók módjára vitatkozni, hogy vajon keresztyén szempontból minden nyomorúságra, minden gondra, minden teherhordozásra „szabad-e azt mondani, hogy kereszt” vagy csak a kifejezetten az evangélium ügyéért vállaltakra? Most élni - küldetés! Elfogadni - alázat. Ez az én századom: ez a rohanó, véres huszadik század.' Legelején érkeztem. Egy világhábrú átkos árnyéka már .gyermekéveimre ráhullt... s ma viharszárnyakon már vége felé száguld. Atomkor százada lett. Észbontó kérdések kavarognak, és nincsen felelet. Két világháború véres emléke sikoltja bennünk: Béke, béke! Mért kellene gyűlölnünk, ölnünk?! Világűrbe törünk, s pusztul a Földünk. Soha nem tudtunk ilyen sokat és soha ilyen keveset. Feledésbe hulló szavak testvér, irgalom, szeretet. Viharzúgásba vész halk énekem. S most élni küldetés, mert így rendelte Isten énnekem?! ö egyszer számonkéri küldetésem, s ítél felettem: hogyan szolgáltam és hogyan szerettem... a szabadulás egyetlenegy útját Jézus Krisztust hirdetni szóval, tettel hogyan siettem! Még itt vagyok, s most élni- küldetés! Embermilliárdok kis porszeme, emberóceán kicsi cseppje, én, amit tettem és amit tehetek, olyan kevés! Vége felé viharzik a század, vége felé lehellet-életem. Köszönöm Krisztusom, hogy ezt a lehelletnyi életet ma újra csodatévó kezedbe tehetem. Továbbsodor magával századom, ez a viharszárnyú század. Most élni - küldetés! Elfogadni - alázat. Szivemet Krisztushoz emelem. Enyém a küldetés. Övé a kegyelem. A közmondás igaza és haszna Amikor egy ókori indiai bölcshöz elment valaki, aki elveszített hozzátartozója miatt vigasztalhatatlan volt, kérte a bölcs segítségét és vigasztalását, az 3 búzaszemet adott neki, mondván, hogy egy év alatt menjen el mindenhova, minden családhoz, és ahol olyan családot talál, hogy semmi gond, semmi nyomorúság nincs, nem siratnak senkit, hagyjon ott egyet a búza- szemekből, aztán jöjjön vissza. Egy év múlva visszajött, mindhárom búzaszem megvolt, nem volt aztán szüksége külön vigasztaló szóra. Valamit végérvényesen megértett. Minden háznak megvan a maga keresztje, egyiknek ez, másiknak az. Kívülről nézve egyiké kisebb, a másiké nagyobb. Felso- rolhatatlan és kimeríthetetlen a készlet. Amikor valaki ezt a közmondást igazán elfogadja, akkor bizonyos lelki haszonra máris eljut. Megerősödhet az összetartozás és együttérzés igen tág, igen általános, de azért mégis valamit jelentő szintjére. Belegondolhat abba, hogy nincs egyedül, megszámlálhatatlanul sokan vannak hozzá hasonló vagy még rosszabb helyzetben. Talán kevésbé zúgolódik, nem gondolja többé, hogy olyasmi történt, ami csak ővele történhet meg. Sőt amiképpen egy régi kis tanmese példázza: Isten, látva az emberek zúgolódását keresztjeik miatt, egybegyűjtetett minden keresztet és minden ember választhatott, amelyiket testhez illőbbnek találta az előbbinél. Végül, látván és mérlegelvén a többiek közelről megismert keresztjét, mindenki visszatért a magáéhoz. A hetvenöt évet Túrmeze) Erzsébetet köszörűjük ezzel a versével Az evangélium többlete Aki csak a közmondás alapján áll, nem áll vajmi szilárd fundamentumon. Aki csak azt látja és tartja szem előtt, csak azzal számol, ami a közmondás bölcsességébe belefér, nem jut messzire. Az evangélium nemcsak arról tud, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, hanem hirdeti Jézus ígéretével: „A Szentlélek eljő reátok és vesztek erőt”. Csel 1.8. Bárkinek saját erejét hamar felőrölhetik a gondok, kereszthordozások”, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul”. Ézs 40.31. Az evangélium többlete az is, amit az ének így fogalmaz: „Hordozni a keresztet, Téged is megta- nit”. 209. é.l.v. Hordozni, mégpedig nem egyszerűen beletörődve a legtöbbször úgyis megváltoztatha- tatlanba. Hordozni, azzal a bizonyossággal, hogy „az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják”, 25. zsoltár 10. Az evangélium többlete az is, amit a kereszteket hordozó Pál apostol a gyülekezetnek így ír: „örüljetek az Úrban, ismét mondom, örüljetek”, Fii 4.4. Minden háznak megvan a maga keresztje, de ahol az Úrra néző gyülekezet van együtt, ott semmiképp nem hiányzik a Szentlélek általi öröm. Evangéliumi kiegészítés. a közmondáshoz az is, amit az apostol a galáciabeliekhez ír: „Egymás terhét hordozzátok s úgy töltsétek be a Krisztus törvényét”. Gál 6.2. Az evangélium semmivel nem pótolható ajándéka az is, amit így vall Pál apostol: „Tudjuk pedig, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra van”. Rm 8.28. A legbizonyosabb többlet és segítség minden keresztet hordozó számára abban a bizonyos egy keresztben van, amely a Golgota hegyére állíttatott. Ha ehhez a kereszthez és a többi ember keresztjéhez méri magát az ember, megtörténhet, hogy a saját keresztjét egyre kisebbnek találja majd. Győr Sándor Püspökválasztás Debrecenben J Bartha Tibor református püspök megromlott egészségi állapotára tekintettel nyugalomba vonult. A Tiszántúli Református Egyházkerület gyülekezetei az így megüresedett püspöki tisztségre Kocsis Elemér debreceni teológiai tanárt választották meg a kettős jelölés során nagy szavazattöbbséggel. Bartha Tibor felmentéséhez és Kocsis Elemér püspökké választásához a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a törvényes előírásoknak megfelelően az előzetes hozzájárulást megadta. A Tiszántúli Református Egyházkerület új püspökét egyházunk nevében táviratban dr. Nagy Gyula püspök köszöntötte. erős evangélikus környezet vette körül a kislányt már bölcsőjében”. # Emlékezés Dukai Takách Judit költőnőre Dukál Takách Judit hárfás kepe A múlt év végén két Vas megyei városban, Sárváron és Celldömöl- kön emlékeztek Dukai Takách Judit halálának 150. évfordulójára és költészetére. Az áldott emlékű költőnő válogatott verseinek kiadása és ismertetése tette mindkét városban ünnepivé a megemlékezést. A verseket dr. Papp János, a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára válogatta, a kiadását Sárvár város Tanácsa vállalta, az 59 oldalas könyvecskét szép kiállításban Gyo- mán a Kner Nyomda készítette el. „Az én képem" címen megjelent könyvecske tükrözi a mély érzelmű, finom hangú költőnő lelkivilágának gazdagságát, emberi vonásainak színes varázsát és szépségét. Érzelmeiről így vall a címet viselő versében: „Magyar születésem hozza magával tán, Hogy természetem szomorúbb, mint vidám”. (Reformátusok Lapja, 1986. nov. 30.). „Sárvár város e kötettel tiszteleg Dukai Takách Judit halálának 150. évfordulóján a költőnő emléke előtt. Közvetlen költő-elődeinek értékteremtő munkásságát sajátságos eszközökkel ötvöző lírája a magyar felvilágosodás számon tartott öröksége. - Ezzel a válogatással is ápoljuk megyénk irodalmi múltjának értékeit, hogy jobban megismerhessük jelenünket, jövőnk hordozóját. - Sárváron 1986 áprilisában”. A költőnő verses hagyatékát először Döbröntei Gábor (1785— 1851), az MTA titkára gyűjtötte össze és átadta Toldy Ferencnek, az MTA elnökének, ő pedig Vadász Norbert csornai premontrei tanárt kérte meg a versek kiadására. Az 1909-ben megjelent verses gyűjteményből néhány példány talán még található főleg egyházi könyvtárakban. Papp János a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárnak egyetlen példányát használta fel munkájában. A sárvári könyvpremieren Papp János ismertette a költőnő verseit és életútját, Molnár Zoltán, a sárvári Könyvtár igazgatója pedig a versek tükrében mutatta meg a költőnő rövid földi életének és verseinek hű kapcsolatát. Celldömölkön 1986. dec. 10-én, JUDIT-napon a Kemenesaljái Művelődési Központban a helytörténet és honismereti szakkör rendezett irodalmi estet Dukai Takách Judit tiszteletére. Az ünnepi megemlékezést SIMONFFY ANDRÁS, Gáll-díjas író tartotta. A válogatott versekből Némethné őry Irma, celldömölki tanárnő olvasott fel, aki azóta meghívást kapott a Budapesti Rádióhoz a versek tolmácsolására. Az irodalmi est rendezősége meghívta Gyulaváriné Patthy Anna soproni tanárnőt, aki Dukai Takách Judit ükunokája, de szüleinek betegsége akadályozta megjelenésében. A celldömölki népes irodalmi esten jó volt tapasztalni a gimnáziumi fiatalság érdeklődését. Simonffy András író a Vas megyei kastély-program alapján újította fel a Berzsenyi Irodalmi Társaság támogatásával és a Műemléki Felügyelőség irányításával a Dukai Takách-kúriát. Bemutatta az épület tervrajzát, fotóját. Emlékszoba és helyi, valamint irodalmi rendezvények céljaira nagyobb helyiségek kialakítását tervezik. Kulcsos alkotóház létesítése az írók számára és az épület parkjának a rendezése is szerepel a közeli tervekben. Az író új otthonában szeretne zarándok- helyet teremteni, mely a szellemi élet kulturális központjává fejlődhetne Kemenesalján. Kissomlyó hegy tiszta levegője, Berzsenyi szülőföldjének szomszédsága, talán a közeli borgátai Thermál-fürdő is vonzaná főleg a nyári idény alatt városainkból, de külföldről is a vendégeket. Ennek már jelei mutatkoztak az elmúlt ősszel. 1986 októberében grúz írók hivatalos küldöttségét, novemberben lengyel és amerikai, decemberben kínai írókat láthattunk vendégül - mondta Si- monffy András író. A kínai írók számára emlékezetes marad Jákon, illetve az őrségben tett kirándulás. (Dala József: Vas Népe 8. sz. 1987. jan. 10.) Evangélikus Egyházunk történetében Dukai Takách Judit halálának 100. évfordulóján állított méltó emléket Istenben boldogult Payr Sándor (1861-1938), soproni teol. professzor. Az 1937. évi Képes Luther-Naptárban megjelent írásának kivonatos közlése ma is közel hozhatja az olvasóhoz a kézbe adott válogatott versekben kifejezett érzelmi vüágának gazdagságát. Payr professzor messzemenően közli a Dukai Takách-család származási adatait: „A nagy Wittnyédy Istvánnak (1612-1670), Zrínyi Miklós bizalmasának dédunokája volt Wittnyédy János dunántúli felügyelő (1753-81). Ennek legifjabb leánya, Terézia volt a költőnő anyja. Apja pedig Dukai Takách István, a he- gyeskissomlói felügyelőnek, Ferencnek fia, Berzsenyi Dániel feleségének fivére. Fényes keresztelőt tartottak Takáchék Dukában, midőn egyetlen leánykájuk, JUDIT 1795. szept. 9-én megszületett. Perlaky Dávid dömölki esperes és neje Si- monyi Zsuzsanna voltak az első komák s a keresztszülők között voltak: Wittnyédy István, Véssey Fe- rencné Wittnyédy Judit, Berzsenyi Lajos, a költő apja is, valamint a keresztelő lelkész, Hrabovszky György nejével, Gayer Rozinával. Ilyen erős evang. környezet vette körül a kislányt már bölcsőjében. Különösen Simonyi Zsuzsanna - ki mint fiatal özvegy Döbröntei Lajos uraiujfalusi lelkészhez ment nőül - volt Judit fejlődésére nagyobb hatással... / Szülei Juditot német szóra Sopronba adták. Nagynénjénél, Pruzsinszky József táblabíró özvegyénél, Dukai Takách Sáránál volt szálláson. Sopronnak akkor volt jeles leányiskolája. Kis János püspök és költő, a Takách-család jó barátja is nagy vonzóereje volt Sopronnak... Itt tanulta Judit a kézimunkát, az éneket és a zongorajátékot... Nem sokáig maradhatott Sopronban, beteg édesanyját kellett otthon ápolnia. Anyja betegágya mellett írta első versét imakönyvének belső lapjára, ő maga is a halál gondolatával foglalkozott: Ellankadok, elhervadok, Nem tudom, mi talál. Tán végemhez közel vagyok, Leszakaszt a halál. Mindegy, úgyis meg kell lenni, Mit akar az istenség. Oh, mi határt nem szabhatunk, Gyenge az emberiség. Anyja 1811. dec. 3-án elhunyt. Németh László kissomlyói lelkész búcsúztatta... Judit az imádságos könyv mellett még inkább kereste a vigasztalást a költők műveiben. Atyja másodszor is Sopronba vitte, hogy itt vezessék be rokonok és bölcs tanítók a művelt háziasz- szony tisztébe. Visszatérve a házvezetés és kertjének gondozása foglalta el... Anyja sírhalmát is felkereste naponként. Már 1811-ben irta „Dukai kriptában lételem” c. versét: „Oh kérlek, csak egyet szólj még zokogó hív lányodnak... Nem váltunk mi el örökre”. Mesterházy Sándor cikkének befejező részét lapunk következő számában közöljük.
