Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-15 / 7. szám

Evangélikus Élet 1987. február 15. &r Istenein, fordítsd felém füledet, és hallgass meg! Nyisd ki szemedet és lásd meg: milyen pusztulás ért bennünket és ezt a várost, amelyet a te nevedről neveztek el! Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgésünket.” - Dán 9,18 yftSáMWF „Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz- naKráaz őrzők.” - Zsolt 127,1 -(Ef 1,20-21 - Mt 20,1-16a - Zsolt 62) A „városok” békéje és a személyiség békéje valahol nagyon mélyen összefonódik. A megoldáshoz ve­zető út az imádsághoz, vagyis az Istenhez vezet. Jó volna már egyszer végre komolyan venni: ő Úr ég és föld felett, nála van az erő és a szeretet! „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanuld azt éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg.” Józs 1,8 - (Jak 1,25 - Jer 9,22-23 - iSám 1,1-20) Manapság, mikor oly sok könyv jelenik meg - átdolgozott bibliai mesék, mondák, exegézisek, bibliai ka­lauzok és biblia kritikák, nem is beszélve az útibeszámo­lókról, krimikről és szépirodalmi művekről - szükség van még egyáltalán az eredeti Biblia olvasására? A kérdést az ;lső parancsolatra adott válaszunk dönti el: Szükség van még egyáltalán Istenre? Ha igen, akkor „őt hallgassátok”! Sőt „tanuljátok” és szavát „megtartsátok”! „Aki tulajdon fiát nem kímélte, hanem mindnyá­junkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” - Róm 8,32 - (Zsolt 57,4 - Lk 17,7-10 - ISám 1,21-28) - Egy beszélgetés részlete: „Nem értem..., min­dent ami az övé?... És mit kér érte? - Mindent ami az enyém? Biztos, hogy jó csere ez?... - Járd végig az üzlete­ket, a városokat, ismerd meg az országokat, a naprendszer bolygóit, a kozmoszt..., s aztán néz szét házad körül, az életedben, a szívedben...! - Ez komoly?... De mi a biztosí­ték? - Nézz föl a keresztre! Még mindig nem érted?” S29ERDÁ „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő főijének is, és ő is evett.” - 1 Móz 3,6 - (Róm6,13- lKor 3,5-10- ISám 2,1-11)- Megkívánta..., meggyőzte magát arról, hogy igaza van..., megtette. Bár­gyú bibliai tanmese? Nem hinném, sőt inkább véres min­dennapi valóság. Nem ilyen séma alapján megy tönkre a legtöbb ember házassága? Nem ezen elv szerint vándorol haza sok „eltűnt”, „tönkrement” munkaeszköz? Nem emiatt kerül, s marad oly sok ember szenvedélyei rabságá­ban? Mi magyarázgatjuk, de Isten világosan kimondja: ez bűn. Egyszer felelned kell érte! CSÜTÖRTÖK „Az Úr igen-igen irgalmas és könyörüle­tes.” Jak 5,11 (Ez 36,36 - Mai 3,13-20a - ISám 2,12-21) -A vádlott számára a legjobb hír ha ügyvédje megüzenheti a tárgyalás előtt: Bízzál, ez a bíró nagyon emberséges! Ezt üzeni ma nekünk Jakab, éppen a törvény apostola. Nincs szükség a szentek protekciójára, magával a bíróval is lehet beszélni! Hogy mit mondjunk neki? Erre Jézus így tanított egyszer: „Miatyánk, ki vagy a...” PÉNTEKÍ „íme az Úré, Istenedé az ég.és az egeknek egei a föld és minden rajta levő.” - 5Móz 10,14 - (Zsid 1,2 - Dán 9,18.20-24- ISám 2,27-36) - Nincsen „senki földje” Ha a megbízottat, a gondozót nem is ismeijük, a tulajdo­nos személye közismert: az Úr az. Te és én is az övéi vagyunk. Ezen nem változtat semmit még az sem, hogy mit szólunk hozzá. Lehetünk lázadó szolgái, de gyermekei is Ebben már nekünk kell döntenünk. Az örökség osztásakoi a különbség is nyilvánvalóvá lesz. SZOMBAT „Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó', vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.” -r Péld 28,13 (Mt 12,41 - Mt 10,40-42 - ISám 3,1-21) Vannak „foltok”, amiket legfeljebb takargatni lehet; di; eltüntetni nem áll módunkban. Sok mindennel együtt ilyen a bűn is. Egy megoldás van csak, mint ahogy a használha­tatlan ruhát, ezt is ki kell dobni, s mint ahogy a ruha helyett is, egy újat kell felvenni. Hogy történhet ez? Aki „megvallja és elhagyja” bűneit - mondja igénk. Az új ruhát - új életet - pedig maga Jézus adja, ha akarjuk már most..., akár még ma. Brebov*"’ v J:* 5»' Molnár Barna Kóbor gondolatok Naponta sétálunk. Ketten, az unokámmal. Mert, hogy ketten vagyunk a családban, akiket még, illetve már nem köt hiva­tali elfoglaltság. Nem úgy ér­tem, hogy dologtalanok va­gyunk, mert kettőnk napi telje- sitménye a magunk és inások érdekében végzett,tevékenysége ben, úgy vélem, eléri, talán meg is haladja némely, ma általában dolgozónak titulált embertár­sunknak a társadalom érdeké­ben kifejtett hasznos munkálko­dását. Szóval sétálunk. Elöl Bálint; kényelmes, állítható támlájú, a mai technika által elérhető min­den igényt kielégítő kocsijában, mögötte jó magam. Mint a ha­ladást szolgáló farmotor. Az ő, egyébként az előbbre jutás cél­ját szolgáló tagjai ugyanis még nem eléggé fejlettek a közös cél eléréséhez. Sok embertársunk leledzik efféle állapotban. De ők másmilyen kocsiban ülnek. Irány: az „erdő". Itt húzódik a lakótelep meg a Határút kö­zött. Valaha Budapest határát körülvevő keskeny erdősáv ré­sze volt, mai állapotában kénes, nitrózus gázokban fuldokló, alig száz méter széles, szemét­tel, hulladékkal borított talajú vegetáció. De még él, és lomb­jaival, madárdalával, ösvényei­vel erdő illúzióját kelti. IQ. Fasang Árpád két Liszt-hangversenye 101 éve, hogy meghalt Liszt Fe­renc, a magyar zene óriása. 1886. július 31-én, 10 óra tájban ébred önkívületéből. Kérdik tőle: szen- ved-e? „Már nem.” Ez volt a vá­lasz, s egyben Liszt utolsó szavai is. Éjfélkor beállt a halál. Liszt Ferenc zeneszerzői hagya­téka - hatalmas mü - a magyar népnek is nagy öröksége. Műveinek összkiadását a Magyar Zeneműki­adó megbízásából mostanában ren­dezi sajtó alá Sulyok Imre és Mező Imre. Részletesen olvashatunk e nagy vállalkozásról Diakónia fo­lyóiratunk 1986/2. számában. Kitűnő zongoraművészünk, ifj. Fasang Árpád okosan merített a nagy örökségből, és ragyogó mű­sorokkal lepte meg május 22-i és december 1-i hangversenyein a Vi­gadó nagytermét megtöltő közön­ségét. Mindkét műsorát nagy gonddal állította össze. A nagy anyagra va­ló tekintettel ezúttal inkább csak a magyar és az evangélikus vonatko­zásokat emeljük ki. Liszt ugyanis az ökuméné híve volt már több, mint 100 évvel ezelőtt! A május 22-i műsor első részét a B-A-C-H fantázia és fúga virtuóz előadása zárta. Ez a mű Liszt Fe­renc egyik ünnepi hódolata volt a nagy Bach előtt. A „Consolations” (Vigasztalások) hat tételből álló sórozatának első látszatra nincs magyar vonatkozása; ha azonban megnézzük keletkezésük évszá­mát, az 1849-1850. évszámok so­kat sejtetnek. Nem nehéz kitalálni, hogy kinek volt szüksége vigaszta­lásra ezekben az években. Liszt zongoramuzsikával, emberi sza­vak nélkül vigasztalt. Liszt 1862-ben játszotta először a „Weinen, Klagen, Sorgen, Sa­gen” variációkat egy hannoveri hangversenyen, melynek jövedel­mét az eisenachi Bach-emlékmű ja­vára ajánlották fel. Ehhez Liszt Ferenc 2000 tallérral járult hozzá. Ifj. Fasang Árpád mély átéléssel szólaltatta meg a síró-fájó variá­ciókat, mígnem minden fájdalom feloldódott a „Mit Isten tesz, mind jó nekem” (Evangélikus Énekes­könyv 348.) kezdetű koráiban. A korái végső kicsengése összefog­lalta a május 22-i est hangulatát. Meleg taps köszöntötte az előadót, aki ráadásként még két evangéli­kus korállal köszönte meg a tapso­kat. Liszt ugyanis lutheránus korá­tokból is közreadott egy sorozatot. Ebből hallottuk ezen az estén az ,,Ó, siralom, szívfájdalom” (Ev. Én. 210.) és a „Királyi zászló jár elől” (Ev, Én. 189.) kezdetűt. A „Mit Isten tesz, mind jó nekem” kezdetű korái a december 1-i mű­sor ráadásaként is elhangzott. A december 1-i műsor darabjai nem tartalmaztak magyar vagy evangélikus vonatkozásokat. Ezen a hangversenyen inkább a nagy technikai nehézségű Liszt művek kerültek megszólaltatásra, amelye­ket művészünk virtuóz módon adott elő (Valléé d’Obermann, Pet- rarca-szonettek, Mazeppa). Ki­emelkedő volt a nagy h-moll szo­náta előadása, amely művet az egész Liszt-életmű egyik csúcs­pontjaként tartjuk számon. A hálás közönség soraiban igen sok ismerős arcot láttunk, akik mindkét alkalommal nagy élmény­nyel gazdagodva távozhattak. Rezessy László Itt tűnt fel először. Egy bo­kor előtt állt. lőttünkre még jó­kor eltűnt a sűrűben, csak az oldószer szúrós, émelyítő illatát hagyta maga mögött. Sietve húztam át a fertőzött terepen, hogy Bálint érzékeny szerveze­tébe minél kevesebb jusson a méregből... Másodszor újra ezen a tájon, egy pádon ülve, arcát mélyen egy műanyag zacskóba merítve leptük meg. Gyorsan összehajtotta, kabátjá­ba rejtette, felállt, és tisztelettel köszönt. Húsz év körüli, jól öl­tözött, értelmes tekintetű fiú volt. Finoman rajzolt vonásain még a gyermekkor bája sütött át az érettség karakterén. Sze­me azonban már nem a tárgyak képét tükrözte, hanem túl min­denen, valami irreális tér homá­lyos árnyait kereste. Azután visszahuppant a padra. Talán már azt az egy-két barátságos szót sem hallotta, amivel köszö­nését viszonoztam. Távolabb, egy kis játszótér padján, ahol az emberi gondos­kodás hiányát a természet dús fűvel, árnyas lombokkal pótol­ja, leültünk. Néhány perc múlva kilépett a bokrok közül ö. Bi­zonytalan imbolygásán áttet­szett a szándéka, hogy felénk szeretne közeledni, de tart tő­lünk. Megállt a szomszéd pad előtt. Kérdőn-kérőn nézett ránk, Bálint rámosolygott. Erre leült. Némán nézett minket. So­ha még ilyen meghatóan esdek­lő, szívet szorítóan rimánkodó tekintetet nem láttam. Nézett... Szólni akartam hozzá, de megelőzött. Szava csendes, mélyről zengő, talán nem is ne­kem szóló hangon, mint a kósza szellő susogása jutott a fülemig: „Az úgy kezdődött, hogy...“ Itt megszakadt. Felugrott, és el­tűnt a bokrok között. Továbbmenve kerékpározó gyermekek állítottak meg: Bácsi kérem, ne tessék erre menni! Egy szipós jár a bokrok között, mi is félünk tőle. Már a rendőröknek is szóltunk, mégis itt jár. Azért mi mégis a megszokott utunkat követtük, s közben az járt az eszemben, hogy talán nem is rendőri ügy ez. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1987. február 15-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. betegek istentisztelete: Hafenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 5. szeretetvendég- ség: Vető István. Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Fabiny Tamás. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. Zugló de. 11. Szabó Lajos. Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Lackner Pál (szuppl.). Váci út 129. de. negyed 10. Lackner Pál (szuppl.). Frangepán u. 43. de. 8. Lack­ner Pál (szuppl.). Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Soroksár-Üjtelep de. föl j 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc 1 de. 10. Havasi Kálmán. Pestlőrinc Er- zsébet-telep de. háromnegyed 8. Havasi | Cálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sán- or, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest i Vekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor, ’estújhely de. 10. Bízik László. Rákos­palota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. 10. Mátyásföld ' de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákoscsaba de. 9. Inotay Lehel. Rákos­liget de. 11. Inotay Lehel. Rákoskeresz­túr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Vető Ist- 'án, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) izebik Imre, du. 5. gyülekezeti szeretet- 'endégség. Torockó tér de. fél 9. Szebik .mre. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. "artsay Vilmos u. 11. de. 9. Donáth zászló, du. 11. Donáth László, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. Pesthidegkút de. fél 11. Kőszeghy Tamás. Modori u. de. fél 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Mis­sura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Hetvened vasárnapján az pltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 20, 1-16; az igehirdetés alapigéje: lKor 3,1-8. Ki, miért, mikor és évente hány­szor járul az Úr szent vacsorájá­hoz, az személyes kérdésnek lát­szik. Pedig mégsem az, mert az em­bert ebben a tekintetben is mindig meghatározza életsorsa, helyzeté­nek pillanatnyi alakulása csakúgy, mint annak a gyülekezetnek a ha­gyománya, amelybe beleszületett. Egy következetesen evangélikus gyülekezetben, családban nőttem fel. Az akkor két évszázados múlt­ra visszatekintő közösségben az volt a szokás, hogy az úrvacsora- vétel előtt nem illett enni, s az, hogy minden hozzátartozótól bo­csánatot kellett kérni. Szóval, be kellett vallani azt, amit a szüleim­mel, testvéreimmel, elérhető csa­ládtagjaimmal szemben elkövet­tem, s tőlük kellett kérnem a meg­bocsátást. De megfordítva is ugyanez történt. Nagyon kellemetlen pillanatok voltak ezek: bevallani mindazt, s éppen annak, aki ellen vétkeztem. S talán éppen ennek következté­ben mondták ki a valamikori „szakértők” a szentenciát: szektás dolog ez, el kell hagyni, mert meg­keseríti az úrvacsoravétel örömét. Igazuk volt-e vagy nem ezeknek a „szakértőknek”, arról nem kívá­nok vitatkozni, csak Lutherra hi­vatkozom, aki ezzel kapcsolatban ezt úja: „Ugyanígy benne van a Miatyánkban az a másik gyónás is, amelyet felebarátja előtt végez mindenki. Ennél egymásnak gyón­juk vétkeinket és megbocsátunk mielőtt Isten elé lépünk, és bocsá­natért könyörgünk. Bizony vala­mennyien vétkeztünk egymás el­len, ezért mindenki előtt készsége­sen kell gyónnunk, egészen nyíl­tan, nem is kell szégyenkeznünk egymás előtt”. Visszagondolva gyermekko­romra, máig is szégyenkezem, ha bocsánatkérés nélkül járulok az Úr oltárához és nagy tisztelettel gon­dolok azokra, akik ezt megteszik. És teszem ezt azzal a meggyőző­déssel, hogy néhány ilyen őszinte szó nemcsak az elmondóknak je­lent lelki megkönnyebbülést, ha­nem annak a családnak is, annak a közösségnek is, amelyben el­hangzik. Ez pedig egy olyan szétzi­lált világban, amelyben mindnyá­jan élünk, nem is olyan kis dolog. S. .mám írek t?Í&% A Keresztyén Békekonferencia és a Berlini Konferencia közös konzultációja Három kontinens tíz országából vet­tek részt 1986. november 20-21-én Prá­gában a KBK és az európai katoliku­sok Berlini Konferenciájának 9. kon­zultációján. Magyar katolikus részről Bíró Imre kanonok vett részt. A konzultáció áttekintette a két ke­resztyén békemozgalom 1986. évi tevé­kenységét. Elemezték az Egyházak Vi­lágtanácsának helyzetét egyrészt és a római katolikus egyház helyzetét 20 évvel a II. Vatikáni Zsinat után. Arra a megállapításra jutottak, hogy az egy­házaik tevékenységében a béke, igazsá­gosság és a teremtett világ épsége egyre nagyobb szerepet játszik. Eszmecserét folytattak a keresztyé­nek béke iránti felelősségéről, közös szándékokról és. akciókról és arról, hogy mit tehetnek a keresztyének, hogy 2000-ben atomfegyvermentes világban élhessünk. Elengedhetetlennek tartják az erőfeszítéseket az atomfegyver­kísérletek teljes beszüntetéséért, a csil­lagháború elvetéséért és a világ külön­böző részein vegyi és atomfegyvermen­tes zónák létesítéséért. (Cfl-RA) Filaret metropolita tiszteletbeli doktor Ökumenikus tevékenységének és béke­munkájának elismeréseként a Prágai Comenius Fakultás Filaretnek Minszk és Belorusszia metropolitájának, a Moszkvai Patriarchátus külügyi hiva­tala vezetőjének tiszteletbeli doktori cí­met adományozott. Az ünnepi aktusra 1986. november 25-én került sor. Ez alkalommal a metropolita előadásában arról szólt, milyen hatással volt a ke- resztyénség felvétele az orosz nép öntu­datára. (CFK-RA) A lipcsei Tamás-templom kórusa március 7-12. között ünnepli fennállá­sának 775. évfordulóját, természetesen a korábbi „Thomaskantor”-ok művei­nek bemutatásával. Konferenciát is rendeznek a karéneklés történetéről, valamint kiállítást az idők folyamán a kórus számára írott művekből. A vi­lághírű együttest 1212-ben alapították, leghíresebb vezetője, mint ismeretes, Johann Sebastian Bach volt 1723-1750 között. A kórusban ma 90, 9-18 éves fiú énekel, vezetője 1972 óta Hans Joa­chim Rotzsch. (epd - szp) Berlin 750 éves A berlini Humboldt Egyetem teoló­giai kara a város fenállásának 750. év­fordulója alkalmából nemzetközi kon­ferenciát rendezett, különös tekintettel az egyház legújabb kori történetének fontosabb eseményeire. Az alkalmon egyházunk képviseletében Lehel Fe­renc nyugalmazott szombathelyi lel­kész vett részt. HAZAI ESEMENYEK A LUTHERÁNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA február 15-én délután 6 órakor a Deák téri templomban előadja J. S. BACH H-MOLL MISÉJÉT Közreműködnek: Benczúr Erzsébet, Mohácsi Judit, Sánta Jolán, Baski István, Berczelly István, Kuncz László, Trajtler Gábor Vezényel: GÖRGEI GYÖRGY Karigazgató: D. WELTLER JENŐ Igét hirdet DR. HAFENSCHER KÁROLY A templomot fútjük. A belépés díjtalan. Február 22-én délután 6 órakor DEÁK TÉRI ORGONAZENÉS ÁHÍTAT Hock Bertalan Widor- és Vierne-műveket orgonái özv. Franczia Jánosné, született: Jobbágyi Erzsébet, a zalaszentgróti gyülekezet hűséges tagja, presbitere 87 éves korában elhunyt. Temetése január 24-én volt a zalaszentgróti temetőben. A vigasztalás igéjét Vajda István zala- istvándi s. lelkész hirdette Zsoltárok 29,11. v alapján. „Az Úr erőt ad népé­nek. Az Úr megáldja népét békesség­gel!” > Szőke Ferencné, sz. Szőke Eszter, az ajkai gyülekezet tagja, az esztendő első napján, 88 éves korában csendesen el­hunyt ajkai leánya otthonában. Teme­tése január 7-én volt szülőfalujában, Kertán, nagy részvét mellett. Gyászol­ják, Szőke Ferenc kertai gondnok és testvérei. „Oltalmam és váram, Iste­nem, akiben bízom!” 91. zsolt.” Apróhirdetés Idős néni eltartási szerződést kötne friss nyugdíjas, vagy középkorú nővel. Budai kétszobás jeligére a kiadó hiva­talba. Vidéki, 175 cm magas, 39 éves nőtlen (mező)gazdász, aki káros szenvedélytől mentes; evangélikus, gyermeket akaró, lehetőleg barna hajú házastársat keres 35 éves korig. „Együtt” jeligére a kia­dóba. Halálozás Vargha Miklósné sz. Berzsenyi Zsu­zsanna, Kornélia, Berzsenyi Dániel dédunokája 1986. november 9-én el­hunyt. Temetése 1986. november 16-án volt Niklán. Az elhalálozott dédunoka a Soproni volt ev. líceum, most Berzse­nyi Dániel Gimnázium 425. jubileuma alkalmával, a kimagasló tehetségű ta­nulók jutalmazása céljából alapítványt kezdeményezett, az egyetemes Egyhá­zunk, a Soproni Városszépítő Egyesü­let és volt líceumi öregdiákok hozzájá­rulásával. Temetésén részt vett Baráth Zoltán a Berzsenyi Gimnázium igazgatója és Hollósy Elek az iskola kebelén belül működő Berzsenyi Baráti Kör és egy­ben az alapítvány kuratóriumának is elnöke. Kegyeletüket a koszorúkra írt emlékező szavakkal rótták le, egyben a még életben lévő harmadik dédunoká­nak és a család tagjainak részvétüket nyilvánították.” özvegy Lukácsy Dezsőné sz. Tóth Edit, a téti gyülekezetünk korábbi 4 évtizedén át volt papnéja, 1987. január 11-én váratlanul elhunyt. Temetése ja- fruár 23-án volt a Győr-Révfalui teme­tőben. „Kezedre bízom telkemet, te váltasz meg engem, URam, igaz Isten!” Zsolt 31,6 Kojnok Jánosné sz. Farkas Mária a medgyesegyházi gyülekezet tagja, la­punk hűséges olvasója két hónapi be­tegség után 82 esztendős korában csen­desen elhalálozott. Férje, a gyülekezet presbitere felesége emlékére 10 000,- Ft-ot adományozott a gyülekezetnek (Jób 19,25) Bohus Andrásné sz. Filyó Mária a medgyesegyházi gyülekezet felügyelő­jének felesége rövid szenvedés-után 60 esztendős korában elköltözött Urához. (Jn 16,.32-33) Mindkét testvérünket a gyülekezet nagy részvéte mellett kísértük utolsó útjukra. 1988. őszén lesz 50 esztendeje, hogy Nagytarcsán megkezdte szolgálatát az első evangélikus népfőiskola. Kérjük, hogy mindazok, akik bármilyen formá­ban részt vettek a Népfőiskola munká­jában levélben jelentkezzenek. Cím: Gáncs Péter, 2142 Nagytarcsa, Petőfi u. 2. Pedikürözni házhoz megyek. B. Sza­bó László. 1201 Bp., Dráva u. 3. Sírgondozást vállalok Budapesten márciustól, egész évre. „Szeretet” jel­igére. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedő Üzem (877030/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 87.60085 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKAS BÉLA igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hlrlapkézbesltó postahivatalnál, a hlrlapkézbesftöknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hlrlapelöflzetésl és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Élöfizetési díj: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem örzünk meg és nem adunk visszal

Next

/
Oldalképek
Tartalom