Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-12-27 / 52. szám

Magyar evangélikusok Brazíliában Visszapillantó tükör Alapkőletétel Tradíció és újat akarás Békéscsabán Három év távlatából visszanézve jól­eső érzés volt látni, hogy egyházi la­punk hasábjain mindig akadt lehetőség beszámolni arról a szolgálatról, mely a déli féltékén, Saö Pauloban folyt egyhá­zunk kiküldetésében. Tavaly a celldömölki országos ün­nepség anyagát felhasználva Arany Já­nos Körünk szintén megemlékezett ní­vós keretek között a Berzsenyi Dániel­lel kapcsolatos jubileumokról. Neki ro­kona is élt itt. Hazatérve Rióból szomorú szívvel vettünk búcsút hirtelen elhunyt női kö­ri elnökünktől: Szakmáry Károlyné - Éva asszonytól, akinek a távozása fájó űrt hagyott maga után. Az élet azért itt sem állhatott meg, mert készíteni kel­lett a novemberi karácsonyi vásárt, mert a gyülekezeti élet egyik fontos tá­masza egyben a Női Kör munkája is. Asszonyaink fáradozása nagyszerű eredménnyel zárult. Advent ideje már a trópusi, tobzódó színpompájú tavasz idejére esett. Ilyen­kor a Figueira Brancán lévő Erdély- cserkészparkban bódítóan illatoznak a kaméliák, jázminok, teljes színpompá­jukban virulnak a bougenviliák, lila fu­tók, és kibontja szirmait a hófehér virá­gú magnolia-fa is. Karácsony bevezetője a cserkészek betlehemezése és karácsonyfa ünnepé­lyünk. Az egynapos karácsony mindig kiemelkedő eseménye a gyülekezeti élet­nek. Messziről is jöttek hívek. A január elsejei, esti számadó istentisztelet után visszafogottabb lett az egyházi élet és szolgálat. A nagy nyári szünetben a fiatalok táborozni mentek a nagy hőség elől. Ilyenkor csak a böjt idején, a kar­nevál után, pezsdül meg a gyülekezet élete. Megünnepeltük vacsora kereté­ben adott, két nyelvű műsorral március 15-ét, egyik fiatal brazilul, a lelkész ma­gyarul szolgált, szavalókórus mondta el a Talpra magyart, két nyelven előadott versek, után szépen énekelt a Bartók Béla-énekkar, Bálim Jánosné vezényle­tével. Lehetővé vált a nyár végén, már­ciusban ellátogatni a Női Kör segítségé­vel az Iguafo-vízeséshez és a világ egyik legnagyobb vízierőmüvéhez, a Parana folyón lévő Itaipuhoz. Fenséges mind a brazil, mind az argen­tin oldalról látni a közel 60 ezer négyzet- kilométeres vízgyűjtő területű, pirosas vizű Iguaf o folyó két km széles medrét, amint összeszűkülve, a vízesések szöve­vényén keresztül keres magának utat a 80 méter mélyen levő mintegy száz méte­res mederbe. Legfélelmetesebb a patkó­alakú, ún. „Ördögtorok-vízesés”. H " '-?í- %■ w ff, T mmm A homokkő „köváros” Hazafelé jövet átszeltük a mintegy 200 ezer km2-es Parana állam nagysze­rűen megművelt földjeit, ültetvényeit. Itt sok európai származású ember él. A fővárosban, Curitibában, pihentük ki az egy napos autóbusz-út fáradal­mait. Ez a valaha kis falucskából ala­kult, milliónál jóval nagyobb város, szé­pen parkosított és jól átgondolt útháló­zattal és jó közlekedéssel rendelkező je­lentős centrumként lesz a Lutheránus Világgyűlés legközelebbi- 1990-es szín­helyévé. Sáo Pauloban szinte megold­hatatlan lett volna a szédületes forga­lom miatt az ülések jó megközelítése, de ennek a városnak az evangélikus gyülekezeti háttere is sokkal jobb. Itt esett útba az a homokkő „kővá­ros”, mely az évmilliós erózió munkája révén kialakult, sokféle formájú szik­láival lenyűgöző látványt nyújt. A 995 méter magasan fekvő Curiti- bából le lehetett jutni vasúton, 110 km- es hegyi pályán a tengerparton fekvő Paranagua városba. A vasút 1885-ben épült, 41 híddal, 14 alagúttal s tör utat magának a folyó és a szakadékok fö­lött le a tengerre. Valaha, amikor közút nem volt, ez volt a közel 1000 km-re fekvő Paraguay állam útja az itt lévő szabadkikötő felé. Innen indultunk nagyszerű hegyi tájakon vezető 400 km-es úton Sáo Pauloba. Böjti időben sokfelé nyílnak a tobzódóan virágzó lila, aranysárga, rózsaszín virágú fák, az utat banánültetvények tarkítják. Nagypéntek és Húsvét mindig szé­pen látogatott ünnepei a gyülekezet­nek. Akkor járt itt a bennünket felkere­ső, Magyarországról jött, de az innen több ezer km-re lévő Pernambuco ál­lamban vendégeskedő Büki László test­vérünk, aki budai szeretetintézmé- nyeinkben tevékenykedik. Magnóra vette az istentiszteletet. Közben zajlott a mi mindenkori, minden vasárnapi istentiszteleti éle­tünk, a Magyar Szeretetházban lévő szolgálataink, továbbá a havi vándor bibliaórák, családlátogatások jelentet­tek változatosságot. Köztünk járt a Zrínyi-regősök meg­hívására Budapestről Falvay László, továbbá Köteles Pál iró, aki a Magyar Házban és a lapai ref. egyházban tar­tott előadást. Felkeresték a sáo pauloi evangélikusokat Gunnár Stálsett LVSZ főtitkár, Heimberto Kunkel dél-ameri­kai és Karib-tengeri titkárunk. Az Is­ten igéje utcában lévő itteni reprezen­táns evangélikus „BÉKE” templom ban tartott istentiszteleten szolgálva is­merkedett meg a főtitkár az itteni lelké­szek családjaival egy közebéd és az azt követő eszmecsere jegyében. Elkísérte az útjára Rolf Droste IECLB főtitkár is. Ez a felmérő látogatás volt hivatva előkészíteni a döntést legközelebbi Vi- lággyülésünk tárgyában. Június 24-én előadást tartottam a Magyar Házban: „Két Nobel-Béke- díjas élete, munkája az élet és az embe­riség szolgálatában. Múlt: Schweitzer Albert, jelen: Calcuttái Teréz” címmel. Sok barát és ismerős is eljött, egyben elköszönni is a téli szünet előtt. (Folytatás a következő számban) Benkő István Karácsony és Názáret Karácsonykor sósabbak a könnye­ink, szomorúbbak a szomorúságaink, kinzóbbak a gyötrelmeink, elviselhetet­lenebb a szegénységünk. És ez nemcsak azért van így, mert -r mint ahogyan ezt mondani szoktuk - a betlehemi csillag fényében megnőnek az árnyékok, meg­növekednek életünk árnyoldalai, ha­nem mindenekelőtt azért, mert ez óha­tatlanul eszünkbe juttatja azokat az ézsaiási igéket, amelyeket Jézus Krisz­tus, megváltói művének kezdetén, ma­gára vállalva olvasott fel a názáreti zsi­megfordítva - előbb azt vesszük észre, hogy mi, magunk vagyunk magányo­sak, kiszolgáltatottak és később azt, hogy mások még magányosabbak, még elhagyatottabbak. A magánynál és az elhagyatottságnál pedig nincsen gyöt- relmesebb; a szegénység terjedése a legmegdöb­bentőbb a számunkra. Ennek az Isten­elleni törvénynek, az éhhalál áldozatai­nak számát le se lehet írni. Pusztítóbb ez a gazdasági pestis, mint az eddig valaha is volt világháborúk bármelyike... Sokszor került már szembe egy­mással ez a kettő, a régihez, a meg­szokotthoz, a tradícióhoz való ra­gaszkodás és a merész újat kezdés, az eddig nem vállalt új akarása. Békéscsaba példája napjainkban a kettő szerencsés ötvöződését mu­tatja. A tradíció erejét bizonyította a november 15-i püspöklátogatásra megtelt nagytemplomban felhar­sanó ének. Az évszázados szlovák Tranoscius szövegei és dallamai ott voltak a kezekben magyarul is Békéscsabán, hazánk legna­gyobb evangélikus gyülekezetében jól megfér egymással a szlovák és magyar. Dr. Harmati Béla püspö­köt úgy üdvözölte Aradi András igazgató-lelkész a presbitérium élén és Táborszky László esperes a templomban, mint akit a családi tradíció a városhoz köt, dédapja itt szolgált kántortanítóként. Az egyházi örökséghez való ra­gaszkodást mutatja az is, ahogyan a gyülekezet rendben tartja temp­lomait. A földrengés okozta káro­kat óriási áldozattal, odaadó mun­kával tüntették el. Táborszky espe­res építőbrigádot szervezett és nemcsak irányította a munkát, ha­nem ha kellett, megfogta a lapát nyelét is. A gyülekezet presbitériu­mának és tagjainak egyházszerete- tét dicsérik azután az újabb egyhá­zi tervek. A gyülekezeti látogatás célja a gyülekezeti ház új épülete alapkövének elhelyezése volt. Az újat akarás a régi alapokra épít. A tradicionális kegyességből indulva elevenedhet meg a mai gyülekezet, az ifjúsági összejövetel Dr. Harmati Béla püspök elhelyezi az alapköokmányt vagy készülhetnek ifjak a teológiá­ra. Sokszor a régi alapok olyan mélyen vannak, hogy alig látszik belőlük valami, talán csak egy kö­vetkező nemzedék tér vissza hoz­zájuk. így van ez az egyházi örök­séggel és a kulturális hagyomány­nyal is. Ahogyan napjainkban nőtt az érdeklődés a régi csabai tradíció után, mint például De- dinszky Gyula nyugalmazott lel­kész kitűnő kultúrhistóriai könyve bizonyítja, a szlovák betű útjáról, úgy jelentkeznek az egyházi tradí­ció jobb megbecsülésének jelei is. A püspöki igehirdetés külön alá­húzta a keresztyén erkölcsi érté­kek megőrzésének és továbbadá­sának, a keresztyén nevelésnek a feladatát. A tradíció és az újat akarás sze­rencsés példája az erzsébethelyi új gyülekezeti ház. Tornácos folyosó­ja alföldi tanyákat idéz, belső fa­Mindezt leírtam. Leírtam azért, mert nekem is vannak könnyeim, szomorúságaim, gyötrelme­im és valahol én is szegény vagyok. Leírtam, mert én is hiszem és várom a Betlehemben megszületett Jézus Ná- záretben kinyilvánitott akaratának tel­jesülését. Leírtam, mert sokan vagyunk a vi­lágban, akik azt valljuk, hogy elérke­zett, érkezőben van az Úr ideig- és örökkétartó „kedves esztendje”. Vámos József Lukátsi Vilma IMMANUEL Komor idők homályán hatolt át prófétalelkek magányos fénye, nem táplálta más, csak az ígéret jövőbe vesző szent tüneménye, mégis nőtt egy-egy sugárnyalábbal, amíg - nem hamar és nem sokára, hanem „az idők teljességében” - fölkerült az ég boltozatára. És azóta ez a csillag tartja a Naprendszert. Mert ebben a hitben gyökerezik létünk és törvényünk, Immánuel: velünk az Isten! burkolatú mennyezete otthont te­remtő hangulatú. Zsúfolásig volt tele, amikor a vasárnap esti szere- tetvendégségen a püspök előadá­sában tíz éves külföldi szolgálata emlékeit sorolta más egyházak, más népek életéről. Ahány ország, annyi tradíció, de nem mindenütt sikerült megőrizni a réginek és az újnak olyan egységét, mint Békés­csabán. Bizonyos, hogy Békéscsabán, a Viharsarokban, ahogyan Békés megyét hívják, sem mindig egysze­rű a tradíció és az újat akarás ösz- szebékítése. Itt is vannak maradi öregek és gyökerüket vesztett fia­talok. A gyülekezetnek az a felada­ta, hogy példát mutasson, hiszen hitünk a múltba tekint vissza, re­ménységünk viszont a jövőbe néz. A legfontosabb azonban, hogy múlt és jövő között, a tradíció és az újat akarás küzdelmében le ne tér­jünk a szeretet útjáról. Ez azt is jelenti, hogy mindkét irányba gya­koroljuk a megértést. HB A kibontakozás időszerű kérdései A MUOSZ Egyházi és Fele­kezeti Lapok Szakosztálya őszi rendezvényén, november 25-én Boros Sándor, a Központi Bi­zottság osztályvezető helyettese tartott a fenti címen előadást. Elsősorban a társadalmi kibon­takozás emberi kérdéseit állítot­ta előadásának középpontjába. Hangsúlyozta, hogy össztár­sadalmi összefogás nélkül nem valósítható meg ez a program. Az egyházi sajtó munkatársai előtt szólt a demokrácia elmé­lyítésének szükségességéről, amelyben fontos szerepet tölt be a véleménycsere, a partneri vi­szony, az állampolgári kezde- ... ményezés. Ugyanakkor Boros Sándor a kritika és a bizalom egyensúlyá­nak fontosságát is hangsúlyoz­ta. A Központi Bizottság osz­tályvezető helyettese kiemelten foglalkozott előadásában az egyetemes emberi értékekkel, a család felelősségével, valamint szólt a tisztességről és becsület­ről, szülők-gyermekek megbe­csüléséről. Ezeket a humánus értékeket meg kell erősíteni a jövőben. A találkozón részt vett Gmák Károly, az Állami Egyházügyi Hivatal osztályvezetője. nagógában: „Az Úr Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hir­dessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy szabadulást hirdessek a fog­lyoknak, és a vakoknak szemük meg­nyílását; hogy szabadon bocsássama megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk 4,18-19) Igen, karácsonykor azért vagyunk panaszosabbak, szomorúbbak, azért kirívóbbak a gyötrelmeink és elviselhe­tetlenebb a szegénységünk, mert Jézus Krisztussal ugyan ránkköszöntött az „Úr kedves esztendeje”, a minden em­beri bűnt jóvátevő világkorszak, ko­runk általános helyzete ezt nem igazol­ja. Nem igazolja, mert: a magunkért, a közvetlen hozzátar­tozóinkért, felebarátainkért kicsorduló könnyeinket elrejthetjük ugyan, de ha szárazán és kellő önszigorúsággal visz- szaszorítva is - nem titkolhatjuk el azt, hogy szívünk, egész világunk sorsa mi­att aggódva könnyezik. Minden okunk megvan erre, hiszen a sok és jó, és ezért Istennek hálát adó jelek ellenére is. Földünk a fenyegető fegyverek árnyé­kában él, és sokhelyütt börtönökben élnek azok is, akik ennek és a maguk igazságtalan helyzetének - hitük és meggyőződésük szerinti - megváltozta­tására törekszenek; a szomorúságunk java is ebből fa­kad. Annyi ész, erő és értelem pocséko­lódik el nemhogy feleslegesen, hanem kárunkra. Ezért szomorúság vesz raj­tunk erőt, ha korán és értelmetlenül meghaló emberek esetét kell látnunk. Olyanokét, akik a földi javak hajhászá- sában pusztítják el önmagukat, és olya­nokét, akiket meggyógyíthatatna az emberi tudás, ha nem a fegyverekre, hanem a közjóra, a gyógyításra költe­nénk a pénzt; a gyötrelmeket úgy fokozzuk, hogy előbb másokban keltjük fel őket, majd reánk szállnak vissza. így - a dolgokat Karácsony, kétezer éve, - Jézus születése - óta, a művészet állandó témája. Egyszerű népművészek, vagy éppen gyermekek „Betlehe­mei” éppúgy tanúskodnak erről, mint nagy mesterek szinte meg­számlálhatatlan sokaságú világhí­res alkotásai. Elég csak átlapoz­nunk a „Karácsony a művészet­ben” című (Jajczay-Schwartz, 1942) kötetet, hogy erről valami fogalmat nyerjünk. A művészi alkotások közép­pontjában, mint azoknak egyetlen tárgya, Jézus születésének esemé­nye áll. S ezt az eseményt sokféle­képpen, de egyazon mondanivaló­val ábrázolják s ez: a Gyermek imádása. Némely képeken csak Máriát látjuk a Gyermekkel s Jó­zsefet, szinte elmaradhatatlanul a jászol mellett az ökröt és szamarat, mintegy a természet világának képviselőit s utalást az istállóban születésre (Lukács 2,7), s azután angyalok kisebb-nagyobb seregét. S azután, gyakran, a bethlehemi mező pásztorait s a Napkeleti Böl­cseket is, akikből hamar Háromki­rályokat formált az egyházi hagyo­mány. A karácsonyi kép, amelynek mondanivalóját most megszólal­tatni szeretnénk, sokunknak talán ismerős és kedves: Budapest-fasori evangélikus templomunk oltárképe, Benczúr Gyula (1844-1922) alko­tása. Elégszer láttam már ezt a ké­pet, de nem lehet eleget nézni. A képnek bár nem mértani, de eszmei középpontja - mint minden A gyermek imádása igazi karácsonyi képnek - a Gyer­mek, Jézus. A kisded testét, nem­csak fejecskéjét, leheletfinom dics­fény övezi. Sőt, mint annyi más világhíres karácsonyt ábrázoló al­kotásnál (Correggio, 1494, Ver- miglio, 17. sz. stb.), itt is minden fény, ami az egész környezetet megvilágítja, a Gyermekből árad. O a világ, az élet világossága, aki a sötétségben fénylik (János 1,4—5). A Gyermek arcát és jobb kezét az egyik, előtérben, a néző­nek háttal fordult alak - egyike a Háromkirályoknak - felé fordítja. Mintha e kitárt, hívogató kis kéz­ben már benne volna a felnőtt Jé­zus mozdulata és szava: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik meg­fáradtatok. ..” (Máté 11,28). Édesanyja, Mária, öltözéke sze­rint egyszerű falusi asszony, ha- zánkbeli is lehetne. Ahogy lehaj­tott fejjel a karjában tartott Gyer­mek fölé hajol, komoly, kissé elme­rengő tekintetében, óvó, féltő anyai szeretet. S talán átsuhan a jövő sejtésének árnyéka is. Mellet­te, az ülőpadkán, - ez is olyan, mint falusi házaink előtt a lóca - vándorbot, nyilván a Józsefé, és vi­zes korsó. A vándorútra készülés jelei - hiszen hamarosan bekövet­kezik a „menekülés Egyiptomba”, bujdosóvá lesz a Szent Család, He- ródes pribékjei elől mentve a Gyer­meket. S mintha ez is már a távo­labbi jövőbe utalna. Arra, hogy majd a Mesternek nem lesz fejét hova lehajtani (Máté 8,20). Félkörben az anya s a Gyermek körül a Napkeleti Bölcsek - Há­romkirályok. Ősi egyházi hagyo­mány szerint az egyházművészet három népfaj, három földrész kép­viselőiként ábrázolja őket. Leghá­tul áll szálfaegyenesen, Afrika kül­dötte, fényes öltözékű néger fejede­lem. Fején ékköves turbán, keze magasra emeli az aranyos királyi pálcát, hatalma jelvényét. Ko­moly, kissé tűnődő tekintettel néz a Gyermekre. Mintha azt akarná mondani: itt van, hát, akit keres­tem, megtaláltam a Messiást. Mellette, a Gyermek fölé hajol­va, vértes, mongolos arcú, ázsiai vitéz, a másik király. Felemelt bal­karja s keze, mintha védő mozdu­lattal lendülne a Gyermek fölé s elé. S talán megrendülést is fejez ki ez a mozdulat, mint tekintete is, ámulatot s meglepetést. íme, itt e kisded, szegény emberek szülötte, istálló lakója s mégis, ő a megígért, Izrael Királya, akihez csillagvezet­te útján megérkezett s immár cél­hoz ért. Az előtérben Európa képviselő­jeként, fehérszakállú aggastyán térdre hullva hódol a Gyermek előtt. Öltözéke elárulja: kit akart odatudni a Gyermek elé a művész. Mert gazdagon sujtásozott magyar nemesi mente borul vállára, alóla térdekében - féltérden - kilátszik a sarkantyús kecsegeorrú csizma s kilátszik a görbe szablya is, ami­lyent törökverő eleink viseltek egy­kor. Mellette a földön, kócsagtol­las bársony süvege. Arcát csak fél­oldalról látjuk kissé; a hagyomány szerint önmagát ábrázolta benne Benczúr Gyula. S ebben a napkeleti királyban odafestette magyar nemzetét az isteni Gyermek elé. Bárcsak költői álma mindújra va­lóra válhatna! A három király alakja mögött ifjú apród emel kezében míves, drá­ga aranyserleget, szelencét. Töm­jén vagy mirrha, illatos kenet lehet benne, fejedelmi ajándék a királyi Gyermeknek. Az apród égre emelt arcán ámulat és áhítat. Ifjúság a Gyermek előtt. A háttérben fehér humuszos, fegyveres alakok, ki ló-, ki tevehá­ton. A Háromkirályok fényes kísé­rete, karavánja. A kép jobb alsó sarkában kissé görnyedt, alig kive­hető alakok, összedugott arcukon álmélkodó megrettenés. A betle­hemi mező pásztorai lehetnek ők, akiknek szíve még az angyali jele­nés csodájától remeg. S egészen fent, a jobbsarokban a csillag. A királyokat a betlehemi jászol elé vezérlő tündöklő égi je­lenség. Mert „Csillag jön fel Já­kobból, királyi pálca támad Izrael­ből. ..” (4Mózes 24,17). Valahol, egészen a kép hátteré­ben, világosság dereng. Már pir- kad, hasad a hajnal, „meglátogat minket a felkelő fény a magasság­ból...” (Lukács 1,78). Említettem: sokszor láttam a képet, de nem lehet elégszer nézni. Nézzük hát most együtt, a Három­királyokkal, köztük az öreg ma­gyarral, pásztorokkal és hódol­junk a Gyermek előtt. Töltse el szívünket Karácsony szent ünne­pén a Gyermek imádata. Hadd szü­lessen meg mindig újra szívünkben a Megváltó, aki egyszer, akkor mindnyájunk számára megszüle­tett Betlehem városában. Groó Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom