Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-12-27 / 52. szám

' • I' ' ■ ' ■ „Mert megjelent az Isten kegyelme minden ember üdvösségére../' ont 2,11) * 52. ÉVFOLYAM 52. SZÁM 1987. DECEMBER 27. KARÁCSONY ÜNNEPE ÉS KARÁCSONY UTÁNI VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ÁRA: 11Ft Józan karácsony Pál apostolnak Tituszhoz írott le­velében fordul elő ez a kifejezés. „Megjelent Isten kegyelme minden ember üdvösségére, és ez arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlen­séget és a világi kívánságokat, józa­nul... éljünk a világban”. A fények és gyertyák, a reklám és ünnep karácsonyi hangulatának a ki­egészítő ellentétét, a hétköznapi kará­csonyt hangsúlyozza, a következmé­nyét annak, hogy megjelent Jézusban Isten üdvözítő kegyelme. Illik ko­runkhoz, a kereken kétezer éves ke- resztyénséghez ez a józan karácsonyi hang. Higgadtság, mégpedig értelmes higgadtság húzódik meg ebben a jó­zanságban. Az az apostol írja, aki szenvedélyes Krisztus-üldözőből lett apostola. A damaszkuszi út élménye nyomán egy olyan apostoli életpálya bontakozott ki előtte, amelyik a ne­héz próbák és üldözések útja volt. Maga sorolja el a korintusiaknak, hányszor börtönözték be, milyen ha­lálos veszedelmek között forgott, majd megpecsételte mindezt mártír­halálával. Ez is karácsony következménye, az a higgadt mérlegelés, amelyik ellen mond a hitetlenségnek és megtagadja a világi kívánságokat - józan hétköz­napok a karácsonyi ünnep után. A királyt kereső napkeleti bölcsek utánzásából, a pásztorok Jézus-kere­séséből nőtt ki a bethlehemezés szo­kása. A történelem tanúsága szerint I. Balduin volt a keresztes háborúk idején az első jeruzsálemi király 1101- ben, az utolsó pedig Ferenc József császár és király. A bethlehemi gyer­mek azonban, akinek keresésére in­dultak a bölcsek és pásztorok és aki­nek a nevében királykodtak és ural­kodtak e föld hatalmasai, sohasem igényelte magának a király cimet. Azért jött, hogy szolgáljon, hogy éle­tét adja alattvalóiért, nem pedig azért, hogy mint általában a hatalma­sok és királyók tették, alattvalóik éle­tét követelje. Mai bethlehemezők, mai kará­csonyt jinneplők, vajon mi van meg bennünk ebből a józanságból, ame­lyik higgadtan föl tudja vállalni az áldozatot is. Áldozatról van szó, amelyik meg tudja tagadni a világi kívánságokat is, amelyik föl tudja vállalni a másik ember gondját is, nemcsak mindig önzőén magára gondol. így az egyázeri ünnepből, karácsony fényeiből az esztendő .: t Jézus Krisztus véres keresztjének jóhíre, a bünbocsánat evangéliuma után ugyan még mit lehet mondani? Nyilván semmi mást, mint a zsoltár hátralevő szavait: „Ezért örül a szivem, és ujjong a lelkem... Teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon." Nem lehet már kétség a felől, hogy az én részem kies helyre esett, és szép örökség jutott nekem. Mégis időzzünk el ezeknél a verseknél is egy keveset, és tudatosítsuk, hogy miért van okunk erre az örömre és ujjongásra. Nekünk élő Krisztusunk van! A 16. zsoltár­ban Dávid végül is nem önmagáról beszél, hanem a Messiásról prófétái. A „nem hagyod telkemet a halottak hazájában, nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson" Jézus feltámadásának az ígérete. Ennek az Ígéret­nek a teljesedését ünnepelték húsvétkor, és hirdették az első pünkösdön az apostolok (ApCsel 2,31), és ennek a valóságát hisszük és vesszük mindig az úrvacsorában, sőt min­den istentiszteleten. Nekünk élő Krisztu­sunk van. Leveszi rólunk bűneink terhét, eloszlatja lelkünk sötétségét, megvigasztal, Zsoltármozaikok Van üdvösségem! Zsolt 16,9-11 megerősít, éltet, örökéletre táplál. Jöhetünk fáradtan, szomorúan, és tovább mehetünk frissen és örvendezve. Jöhetünk bűnösen, vádoló lelkiismerettel, és indulhatunk meg­tisztítva és békességgel. Lehet-e mindez más­képpen, minthogy nekünk élő Krisztusunk van. O munkálkodik közöttünk és bennünk igéjével és Szentleikével. Krisztusért nelcünk is életünk van, örökéle­tünk, üdvösségünk. A régi zsoltár nemcsak Krisztus feltámadásáról jövendöl, hanem minden szentek feltámadásáról. Dávid a ma­ga nevében és a mi nevünkben is vallotta: „testem is biztonságban van, mert nem hagysz engem a holtak hazájában." Van üdvössé­gem! Aki eszi Jézus testét és issza Jézus vé­rét, annak örök élete van (Jn 6,S3). Aki hisz a Fiúban, annak örökélete van, az nem megy a kárhozatra, hanem átment á halálból az életre (Jn 5,24). Nemcsak lesz, hanem van. Bizonyosan, elveszíthetetlenül. Minden okom megvan az örömre. Ezért örül az én szívem, és ujjong a lelkem. Te tanítasz engem az élet ösvényére. Teljes öröm van tenálad. A te jobbodon gyönyörű­ségek vannak örökké. A keresztyén élet öröm, és a keresztyén öröm élet. Jézussal járni ma is öröm. Jézussal szolgálni öröm. Hiánytalan öröm. Engedd, hogy egészen el- töltse a szívedet! Vedd át fenntartás nélkül Dávid ajkáról: az én részem kies helyre esett, szép örökség jutott nekem! hétköznapjaira is szóló meleg tá­mad. A Nüus áradása végigfut a földe­ken, megöntözi a szikkadt homokot és hátrahagyja iszapját. Ebből a meg­termékenyítő vízből és iszapból szök­ken szárba az új vetés. Isten szeretete karácsonykor beterítette a világot. Nyomában új termés, szeretet és öröm, megbocsátás és békesség kell, hogy növekedjék. Természetes, hogy számonkéri a világ körülöttünk na­gyon józanul, hol vannak bennünk és körülöttünk ezek az eredmények. Álljunk meg egy pillanatra ennél a kifejezésnél is : „megtagadva a világi kívánságokat”. Volt idő a keresz- tyénség történetében, amikor ezt úgy B értelmezték, hogy az igazi hívőknek vissza kell vonulni a világból egy-egy kolostor magányába és valamiféle „magasabb” erkölcsiséget kell kiala­kítani. A reformáció értelmezése szembe szállt ezzel a felfogással és a bibliai kegyességet, az élet minden­napjaiban megvalósítandó erkölcsi­séget hangsúlyozta. Ellene kell mon­dani a bennünk feltámadó rossz kí­vánságoknak, ahogyan a Tízparan­csolatban halljuk, harcot kell vállalni a saját önzésünk és rosszindulatunk ellen. Józannak lenni mértékletessé­get is jelent ételben, italban. Isten megjelent kegyelme „arra nevel min­ket”, azaz nem egyszerre változunk meg, hanem életre szóló nevelés, jó­ban való növelés a cél. A régi kifejezés az volt, megtartjuk karácsonyt. így a hangsúly az emberi ünnepkészítésre, külsőségekre, fel­adatokra kerül. Az apostoli ige azt hangsúlyozza, karácsony tart meg minket. Isten arra nevel, hogy józa­nul éljünk a világban. Harmati Béla Amikor egészen magunkénak érezzük ezt a hitvallást, utoljára még kérdezzük meg, mi is ez az osztályrész, mi is ez a szép örök­ség? ', Végigtekinthetünk az egész zsoltáron, és látni fogjuk, hogy nincs itt földi javaknak, különös védelemnek, testi-lelki kivételezés­nek, egészségnek vagy szerencsének az ígére­te. Az Úr az én osztályos részem/ Nincs itt másról szó. Egyedül az Úr! És Őmaga egye­dül elég a boldogsághoz, az örömhöz, a bé­kességhez, az üdvösséghez. Nem kell szerencsésebb munkahely, alkal- mazkodóbb hitvestárs, sikerültebb gyerekek vagy kedvezőbb légkör, még bennem sem több arravalóság, keményebb akarat, szívó- sabb természet, magasréndűbb lelkiség sem. Egyedül az Úr. A megfeszített és feltámadott Úr! Benne minden megvan. És ha 0 az Üd­vözítőm, akkor üdvösségem van. Higgyük bátran, és éljünk vele már most! Teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség job­bodon. Csepregi Béla Magyar evangélikusok Brazíliában 5. oldal „A mindenkori építészet funkciója, hogy az eget a földdel összekösse” Interjú Makovecz Imre építésszel 7. oldal ill IBI □ i Íj­Alapkőletétel Békéscsabán 5. oldal Finn-magyar találkozó 3. oldal Fórum Orosházán 3- oldal I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom