Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-12-06 / 49. szám

Evangélikus Élet 1987. december 6. A fiaink se látták már A finn titok Az óbudai templom a főváros evan­gélikus templomainak egyik gyöngy­szeme. Friedrich Lóránt tervei szerint épült 1940-ben. Harmonikus, rendkí­vül családias hangulatú templom. Alig négy évig állt, amikor Budapest ostro­ma alatt gyújtóbombát kapott. A fővá­rosi templomok között a második leg- sérültebb templommá lett (a budavári után). Teljesen kiégett. Hamuvá lett minden farésze, a toronysisak is leom­lott. Betonszerkezetének köszönhető, hogy a rendkívül siralmas látvány elle­nére aránylag hamar helyre tudta állí­tani a gyülekezet. Ma eredeti szépségé­ben áll. Nemrégiben ebben a templom­ban énekelte televízió-felvételre Sass Szilvia az Ave Máriát. Ám a gyújtóbomba híres orgonáját teljesen elpusztította, szétolvasztotta. Ezt nem tudta többé a gyülekezet hely­reállítani. Közismerten az ország har­madik legszebben hangzó orgonája volt az a hárommanuálos Rieger mű. Ez is pótolhatatlan háborús vesztesége­ink közé tartozik. A gyülekezet azóta többféle próbál­kozás és ideiglenes megoldás után (har­monium, orgonaharmónium, kölcsön­vett orgona) ma ismét szép orgonával rendelkezik. De ez persze nem feledteti a régi híres, és sajnos igen rövidéletű hangszert, amelynek akkor orgonistája Sulyok Imre volt. E templom háborúban kiégett belső képe örök mementóként a templom sekrestyéjében függ. K. E. Felsőpetény és Ősagárd • • Ünnepnap munkanapok után (Folytatás az 1. ódáiról) Osagárdon zúgnak a harangok. Mintha feltört volna belőlük is a hála. A közel kétszáz éves toronyban eddig némán hallgatták az előző napok ko- pácsolásait, Gyuricza Pál gondnok és Holicza Pál pénztáros utasításait, s csak a nagyharang kondította mcgbot- ránkozva a delet, látva, hogy a munka erre sem áll meg. „Ne csak a templom legyen szép, hanem az udvar is” - mondták. Sőt az alig ötéves új gyüleke­zeti ház is lambériát kapott. Püspököt köszöntenek a harangok boldogan. Mindenki örül. Samu bácsi, a harango­zó, a virágcsokrot átadó kislányok, püspököt, esperestleöszöntő felügyelő, nyolcvanhét éves idős lelkészházaspár, katlanok mellett sürgölődő asszo­nyok. .. de a munka megy tovább, szó­lít a szolgálat. Egy órán belül a püspök újabb igehirdetéssel lép a szószékre. Ahogyan Felsőpetényben az egész gyü­lekezet figyelmesen hallgatta buzdító szavait 1 Pét 3,8 és ezt követő versek alapján: „Aki szeretne örülni és jó na­pokat látni, annak három lépcsőt kell megtennie: 1. Mindig Isten színe előtt, 2. Krisztus akarata szerint, 3. szüntele­nül a másik ember, a közösség felé for­dulva kell élnie”. Ősagárdon Mt 6,25 kk-ről szólt az ige. A kétszáz éves templom is úgy épül­hetett meg, úgy maradhatott fenn, hogy az ősök nem aggodalmaskodtak. „Tegyük Isten kezébe teljes bizalom­mal életünket” - szólított fel a püspök, akinek igehirdetései nemcsak rendsze­res, világos gondolatmenetei miatt ha­tottak, hanem lelkesítő, buzdító ere­jükkel is. A közgyűlés szintén ünnepi volt, de a munkáról szólt. Id. Harmati Béla ny. lelkész verses szolgálata, Kalácska Béla esperes visszaemlékezései, á Hazafias Népfront elnökének, Hrkaj Jánosnak szavai, id. Győri János lelkész hozzá­szólása, Záborszky Csaba és Lehoczky Endre köszöntői és Kovácsáé Kosztra Ilona, aki tanári pályáját itt Osagárdon kezdte az 1940-es évek elején, mind a bizakodás erejével lelkesítettek. A vendéglátás örömteli és ünnepi al­kalom. Az ősagárdi presbiterek gazda­gon megterített asztalok mellé hívták a vendégeket. Ezzel azonban nem feje­ződhet be munkanaplóm beszámolója. A püspök fiatálos frissességgel kelt fel az asztaltól: „Mennünk kell, mert meg­ígértem, hogy a nógrádiak felújított templomát is meglátogatom 1” Nekünk is volt még egy szolgála­tunk. Halottak napja, temetői istentisz­telet Kovács Misi, a fiatalon Istenhez hazatért felsőpetényi teológiai hallgató sirjánál. - Trombitaszó közben - ezt két éve még ő is játszotta - próbálok az igére koncentrálni, de eszembe jut a forgalmas nap. A püspök az esperessel most léphet be a rám bízott nógrádi gyülekezet templomába. Én nem lehe­tek ott, és sokan nem lehettek ma már velünk, akik még velünk építettek. Mi volt ez: ünnepnap vagy munka­nap? Mindkettő! De a nagy ünnep odaát vár presbiterre, harangozóra, teológusra és püspökre egyaránt! Győri János Sámuel A finn önálló államiság 70. év- fordulójáhóz érkeztünk. Alig fiata­labb mint én magam. Egy állam életében ez rendkívül rövid. Külö­nösen, ha történelmi távlatokban gondolkodunk. Egy emberélet táv­latában sok. Már nincsenek sokan akik - őszülő hajjal - vissza tud­nak nézni a kezdetre. De időtlen, ha az eredmények távlatában néz­zük. Társadalmi formájuk töretlenül a polgári demokrácia. Akkor is az volt, amikor pú még félfeudális gondokkal küszködtünk, s ma is az, amikor a szocializmus építésé­ben vagyunk elfoglalva. Persze nem ilyen egyszerű a hasonítás. Az ő demokráciájuk is-szakaszok­ra bontható, mint nálunk a szocia­lizmus építése. S a szakaszok oly­kor éles határvonalakkal különül­nek el egymástól. Mégis valami összefogja a finn társadalmat. Ez a titok egyetlen rövidke szó, amit meg sem kísérlek megmagyarázni. Ez a „sisu”. Hiába is próbálnám, mert egy tanulmány is kevés volna a megértéséhez, nemhogy egy rö­vidke cikk. A szótár szerint 17 je­lentése van. Érteni mégsem a sza­vak etimológiája alapján lehet, ha­ALAPKŐ­LETÉTEL (Folytatás az 1. oldalról) Egyházunk megbecsülését és teológiai munkánk támogatásá­nak szándékát jelzi a Nyugatnémet Evangélikus Egyházszövetség, a Vesztfáliai Tartományi Egyház és a Finn Egyház jelentős anyagi se­gítsége, adománya, amely nagy­mértékben előmozdította az épít­kezést. Köszönet illeti a HOTEX Építőipari Kisszövetkezet megje­lent képviselőit és vezetőit, akik gondoskodtak az építkezés első ütemének pontos haladásáról és befejezéséről. Az ünnepségen megjelent Ko­vács András főosztályvezető­helyettes az Állami Egyházügyi Hivatal részéről, Fűzfa Imre, a Fő­városi Tanács egyházügyi főtaná­csosa, számos ökumenikus vendég belföldről és külföldről, a testvér­akadémiák képviselői, egyházunk két kerületének elnöksége és gyüle­kezeteink sok érdeklődő tagja. Urunk adjon erőt az építkezés további menetéhez, hogy minél ha­marabb szolgálatba állhasson egy­házunk új Teológiai Akadémiája! Vető István nem a finn lélek belső megismerése útján. Legrövidebben talán így értel­mezném - pedig a 17 közül egyik­ben sincs benne: - akar valamit és megteszi. Hogy milyen áron és úton-módon, erre 70 év történeté­nek ugyancsak benső ismerete a magyarázat. Eseményekben: 70 évvel ezelőtt Lenin átvonulván a finn területen Pétervár felé, az addigi orosz nagy- hercegségnek önálló állammá vá­lását munkálta. A nép pedig - mert az nem 70 éves - rálépett a kitelje­sedés útjára. Ma pedig betölti a sokszor lehe­tetlennek látszó feladatot: híd lett kelet és nyugat között. Ennek a kicsi népnek az elnöke, Urho Kek- konen, tárgyalóasztalhoz ültette Európa összes népeinek vezetőit, s még az amerikai elnököt is, az európai béke és biztonság ügyé­ben. Azóta pedig - súlyos inflációs évek után - olyan gazdaságpoliti­kát tud folytatni, ami a nép állan­dó emelkedéséhez vezet. Ma is ezt folytatja. Pedig természeti kincsek­ben szegény ország. Fája és némi érce van, s a gabona a déli részén is alig terem meg. De: akar vala­mit, és megteszi. Mi pedig büszkék vagyunk, hogy nem csak rokon-népünk, ba­rátaink, de testvérnépünk is. „Munka, morál és vallás. A mai harminc és ötven év közöttiek fele itt kemény luteránus” - fejtegeti az „Élet és irodalom” minap megje­lent cikke a „kölönös finnekről”. A másik fele, amelyik nem „kemé­nyen” luteránus, csak úgy tessék- lássék, lévén az összlakosság 92%- a az evangélikus egyház támogató tagja -, bár az elvilágiasodás ott is hódít - az is őrzi ezt a három érté­ket. A „sisu” termékeit. Hitbeli testvériségünket bizo­nyítja egyre fejlődő egyházi kap­csolataink sok eseménye: teoló­gus-csere, közös lelkészkonferénci- ák, professzor- és püspöklátogatá­sok stb., s most legújabban a szinte megállíthatatlanul bővülő testvér­gyülekezeti kapcsolatok. Koren Emil---------------------------------------------N Ür ögdi Ferenc Minden ádvent Minden ádvént kegyelem: vétkem jóvá tehetem. Minden ádvent vigalom: Isten Úr a viharon! Minden ádvent érkezés: átölel egy drága kéz! Minden ádvent alkalom: győzhetsz saját magadon! Minden ádvent ítélet: így kellene s így élek! Minden ádvent remegés: Isten felé epedés! Minden ádvent ima is: Uram, fogadj be ma is! Minden ádvent szeretet: Betlehembe vezetett, Köszönd meg hát a csodát: a világ karácsonyát! V_______________________ _______J Püspöki látogatás A Déli Egyházkerület új püspö­ke, dr. Harmati Béla november 16- án bemutatkozó látogatást tett Bé­késcsabán Gyulavári Pál, Békés megye tanácselnöke meghívására. A látogatásra a békéscsabai gyüle­kezet noyember 15-én rendezett ünnepi istentisztelete, valamint a gyülekezeti ház új szárnyának alapkőletételi ünnepsége kapcsán került sor. A püspököt és feleségét elkísérte Táborszky László helyi esperes és felesége, valamint Pintér Békés, megyében János orosházi esperes. A megye és város vezetői közül többek között jelen voltak Sasala János, a Városi Tanács elnöke és Lénárt Imre egy­házügyi titkár. A megbeszélés után megtekin­tették a Csaba Szőnyegszövő üze­mét, az új Pedagógiai Főiskolát és az épülő Sportcsarnokot, majd a megyei tanács elnöke ebédet adott a vendégek tiszteletére. A püspök rövid látogatást tett Tótkomlóson és Orosházán is. PAPI FÓRUM 1987. november 19-én az Orszá­gos Béketanács Katolikus és Egy- Úázközi Békebizottsága, valamint a Hazafias Népfront Budapesti Bi­zottsága a budapesti római katoli­kus, görögkatolikus, református, evangélikus, ortodox, izraelita, unitárius egyházak a Magyaror­szági Szabadegyházak Tanácsába tömörült felekezetek és a Magyar- országi Evangéliumi Testvérkö­zösség lelkészei részére papi fóru­mot rendezett. A békegyűlésen Peják Emil meg­nyitója után a jelenlevők Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesének előadását hall­gatták meg „Közmegegyezés, cse­lekvés: kibontakozás” címen. Az elnökhelyettes beszélt a magyar gazdaság jelenlegi helyzetéről, va­lamint azokról a tervekről és fel­adatokról, melyek megvalósításá­ban az egyházak tagjaira is számí­tanak. Az előadást követő megbeszélé­sen a felszólalók elmondták mind­azokat a problémákat, melyek - éppen a nehéz gazdasági helyzet kapcsán - az egyházakat és azok tagjait érintik. így a belső békét­lenségről, az önkéntes felajánlások várható csökkenéséről, a lelkészek bérének jövőbeni alakulásáról, a magyar társadalom érték és nor­marendjéről. A felszólalók aláhúzták azok­nak az egyházakban lévő erkölcsi és lelki tartalékoknak a fontossá­gát, melyek segítségére lehetnek minden embernek a nehezebb időkben való helytállásban is. Mindeddig megsegített minket az Úr!” 350 éves a vanyolai gyülekezet A vanyolai tentplom „Kertek közé van temetve a falu, szálas diófák sudarain át két tor­nyot látni jó távol egymástól. A két torony két szentegyházon van, s a két templomban egy Istent imád­nak. ...én eme kisebbikbe járok, ...és örömest megyek be, mert ked­vem van tanulni... az én lelkem üres könyv, melyet tele kell józanság igéivel írnom... Talán Isten tudnom adja, ha híven hallgatom igéjét, ha buzgón emelkedem föl hozzá - mi­képp orvosolhatom e szegénységet.” (Vajda Péter: Falusi templom) A Veszprémi Egyházmegye 320 lelkes evangélikus gyülekezete Va­nyola, Pápától 15 kilométerre fek­szik. Itt született a reformkori iroda­lom egyik érdekes, haladó szelle­mű képviselője, Vajda Péter (1808-1846). Pályafutása villa­násszerű. 1834-44 között 22 kötet­tel gazdagította a magyar irodal­mat. Munkái széles látókörről val­lanak. Magyarnyelv-tudományi és méhészeti szakkönyve, pedagógiai regény, dráma, versek, prózák mellett fordításai is sok nemzedék kedvelt olvasmányai (pl. Robinson Crusoe). Mellszobra a róla elnevezett is­kola előtt áll Vanyolán. A vanyolai nép és evangélikus- ság sok szenvedése, próbatétele ma már csak történelem, amelyről megrendülve, de hálás szívvel, Is­tent dicsőítve emlékeztünk meg a gyülekezet 350 éves évfordulója al­kalmával. Dr. Nagy Gyula püspök-elnök képviseletében Szebik Imre püs­pökhelyettes, Varga György, az egyházmegye esperese és Zügn Ta­más lovászpatónai lelkész végezték a liturgikus szolgálatot. A hálaadó istentiszteletet köve­tő ünnepi közgyűlésen Németh Ti­bor, a gyülekezet lelkésze köszön­tötte a megjelenteket és ismertette a gyülekezet 350 éves történetét, bizonyságtételként az igehirdetés két igeszakaszát erősítette meg. - Minden örvendetes eseménynek örvendetes előzménye van. A gyü­lekezet nagy szeretettel és gondos­sággal készült a hálaadó ünnepély­re. A férfiak is kivették részüket a templom és környékének szépíté­sében. Az asszonytestvérek új szó­szék- és oltárterítőt hímeztek, ezzel beírták nevüket á templom törté­netébe. A gyülekezet lelkésze külön sze­retettel köszöntötte dr. Balogh Ist­ván nyugalmazott bakonyszom- bathelyi körzeti orvost, a bakony- szombathelyi evangélikus gyüleke­zet volt felügyelőjét, aki Vanyolán született Balogh István lelkész fia­ként, aki jelenleg Budapesten él. Az ünnepélyen való megjelenésével ismét bizonyságot tett egyházsze- retetéről és hűségéről. Az ünnepé­lyen részt vett a községi közös ta­nács elnöke, továbbá Németh La­josáé nyugalmazott tanácsi dolgo­zó, aki a községi tanács nevében szólt. A 350 éves múltra tekintve hangsúlyozta az egyház közösség- formáló erejét, mely a nehézsége­ken átsegítette a népet. Különösen a mai nehéz gazdasági körülmé­nyek között szükségét látja az ösz- szefogásnak. A hit, a béke és a szeretet összefogja az embereket. A gyülekezet lelkésze felolvasta dr. Nagy Gyula püspök elnök kö­szöntő és áldást kívánó levelét, to­vábbá a gyülekezethez érkezett táviratokat és leveleket. Tóth Sándor mezőlaki lelkész a közgyűlést igével köszöntötte: „Légy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját.” Szakái Árpád kemeneshőgyészi lelkész is igével köszöntötte a je­lenlevőket: „Ne félj, mert megvál­tottalak, neveden hívtalak Téged, enyém vagy.” A hálaadó ünnepélyen jelen vol­tak a csóti filia tagjai és a különbö­ző gyülekezetek képviselői. Az ünnepi ülést gazdagította Szebik Imréné szólóéneke: Áll az Úristen temploma. Verset mond­tak : Kálmán Zsolt és Nagy Szilvia tanulók. A gyülekezet lelkésze megemlé­kezett Vajda Péter 130 éve mon­dott szavairól: „Minden háború az emberi gonoszság szüleménye. A józan ész a béke áldásait mun­kálja. Európa üdve a teljes leszere­lés, ezért kell dolgozni jó szívvel és meggyőződéssel. ” Varga György esperes Zsid 12,1 alapján szólt. Akiket a bizonyság­tevőknek akkora fellege vesz kö­rül, az előttetek járó nemzedékek bizonyságtevő életébe épüljetek. Az tudja a jelent építeni, aki érté­keli a múltat. Túrmezei Erzsébet „Ezerízig!” versét idézte „...hitük hitemmé legyen, szolgálni és győz­ni segítsen: megáldom őket csen­desen, akikért engem áld az Isten.” Az előttetek jártakra, szülőkre, nemzedékekre így emlékezzetek. Az ünnepi közgyűlést záró Him­nusz után a gyülekezet példás ven­dégszeretettel hívta a jelenlevőket a terített asztalokhoz. Délután a püspökhelyettes, va­lamint a gyülekezet lelkésze kísére­tében a vendégek egy csoportja A templom oltára Vajda Péter író szobránál az emlé­kezés virágait helyezte el. A csóti filiában megtekintették a templom renoválás munkálatait. Németh Tibor, a 36 éve Vanyo­lán szolgáló lelkész, a közgyűlésen elhangzottakra' válaszolva többek között megemlítette: Azt szokták mondani, hogy a múltat megszépí­ti az időbeni távolság és a feledés. Nem igaz. A múltat csak a szeretet szépiti meg. Nemcsak testvéri job­bot nyújtunk egymásnak, hanem a valóságban is testvérek vagyunk, akik segítik, támogatják egymást. Varga Györgyné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom