Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-12-06 / 49. szám

FT* r ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 52. ÉVFOLYAM 49. SZÁM 1987. DECEMBER 6. Advent 2. vasárnapja Kiáltó hangja szól, a pusztában: készítsétek el az' Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit:, minden szakadékot töltsétek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe egyenessé, a görön­gyös simává: és meglátja minden halandó az Isten szabadítását. Lk 3,46-6 V ítélet előtt, kegyelem alatt Egy türelmes gazdáról beszél Jézus a fügefáról szóló példázatban. Érde­kei ellenére is várakozik. Már túllépi az ésszerűség határát is. Egy meddő, nem termő gyümölcsfája van, és hagyja a helyén tovább. Kissé megzavarhat minket, hogy fügefáról van szó. Nálunk ez különle­gesség, ritkán ültetett növény. Nem bírja az erős téli fagyokat. Meleg, védett fekvésben, déli lejtőkön, házak között néhol megmarad és itt gyü­mölcsöt is hoz. Fává nem nő, cserje marad. Erős teleken tövig visszafagy és újra kell kezdeni nevelését. Ne erre gondoljunk most. Hogy valaki szeret kísérletezni, és nem bán­ja, ha fügéje csak ritkán terem. Meg­éri a különlegesség, a saját termésű déligyümölcs. Ez nálunk a kertészetet kedvelők hobbija. Ott Palesztinában azonban a füge­termés létkérdés volt, a füge népélel- mezési cikk a gabona mellett. Mindig az éhínség réme is fenyegetett, ha a termésr tönkrement. Ilyen fényűzést senki nem engedhetett meg magának, hogy megtűrje azt a fügefát, amelyi­ken a harmadik éve nincs gyümölcs. Figyelhetünk arra is: ez a fa szőlő közé ültetett. A gyümölcsfa a szőlő­nek nem is tartozéka, ha gyakorlat is. A modem mezőgazdasági szemlélet nem is tűri, a mai nagyüzemi telepíté­sekben nincs egy sem. Hiszen alatta senyved a szőlő, árnyékában az nem terem. Vagy egyik, vagy a másik. Még ha terem! A fa hasznáért eltűr­hető, hogy a szőlőnek kárára van. De igy, hogy nincs rajta termés évről év­re?! A gazdának tökéletesen igaza van, amikor igy határoz a fügefáról: „Vágd ki, miért foglalja a földet hiá­ba?” És mégis, türelmes marad egy újabb évig. A vincellér könyörög érte. A fa eddig is megkapott mindent, most újra gondoskodásának bőségé­vel halmozza el. „Hátha terem jövő­re.” Nincs erre biztosíték, csak meg­alapozatlan remény. A türelmes gazdán keresztül a tü­relmes Istenről szól Urunk. Ilyen az Isten! Türelmes velünk is, annyira, hogy az már régen nem természetes. Váija életünk gyümölcseit. Az akara­tának megfelelő életet. A neki tetsző cselekedeteket. A szeretetet iránta és embertársaim iránt, és nemcsak a jó­akaróink, hanem ellenségeink felé is. A megbocsátást hetvenszer hétszer is. Az erkölcsi tisztaságot. A becsületes munkában eltöltött hétköznapokat és a megszentelt vasárnapot. Az imádkozó életet és a másikat bajában felvállaló szolgálatot. Mindezt keresi életünkön és várja. Sőt jogosan várja el, hiszen ö mindig mindent megad nekünk. Teljesen indokolt elmarasztaló íté­lete. Urunk a gyümölcsnek életünk­ben is sokszor csak a hiányát látja. Nem talál sem Ő, sem mások. Külön­ben vonzóbb lenne a hitünk. Jönné­nek hozzánk tanulni szeretetet, meg­bocsátani tudást, boldogságot. Kü­lönben mondanák a kívülállók: mi lehet a titkuk, hogy annyira szép az életük? ..Jól tudjuk, nincs ilyen varázsunk. És Isten ítélete csak azért nem jön még, mert Jézus szót emel értünk. „Uram, hagyd még!” És Jézusért Is­ten megkegyelmez még nekünk. Időt ad a megtérésre. Akárcsak a példá­zatbeli ember, Isten is a következet­lenségig kegyelmes. így élhetünk mi kegyelme alatt. Idősödő emberek vallják: 60 év után már minden év ajándék. Ez a példázat arra tanít, hogy 60 év előtt is. Életünkben minden év Isten ke­gyelmének ajándéka. Zászkaliczky Péter Épül az új Teológiai Akadémia Felhívás Az Országos Presbitérium az új Teológiai Akadémia felépítésének áldozatos támogatására hívja fel minden gyülekezetünket és híveinket; legalább két éven ke­resztül kéri minden gyülekezet rendkívüli offertóriumát és híveink felajánlásait a mintegy 40 millió forintot kitevő építési költséghez való hozzájárulás céljából. Felsőpetény és Ősagárd • • Ünnepnap munkanapok után ALAPKŐLETÉTEL Egyre színvonalasabb hetilapunk, az Evangélikus Élet, tele van nagysze­rűbbnél nagyszerűbb beszámolókkal, örömünnepekről, hálaadó istentisztele­tekről, ünnepélyes beiktatásokról, jö­vőt reménységgel megtöltő alapkőleté­telről. Igen, ezek valóban ünnepi alkal­mak. Nálunk is ünnepnap volt novem­ber elseje, mikor dr. Nagy Gyula püs­pök-elnök feleségével együtt látogatást tett az Ősdagárd-Felsőpetényi evangé­likus gyülekezetben. Ha meg akarom írni ennek a napnak a beszámolóját, akkor egy „munkánaplót" kell megír­nom. Miért? Azért, mert ezt az ünnepnapot ke­mény, munkás hetek, hónapok előzték meg. Szinte leírhatatlan az a lelkesedés, ahogyan Horhi András gondnok és Nagy János pénztáros vezetésével ké­szült a petényi gyülekezet az újjávará­zsolt, teljesen átalakított gyülekezeti ház szentelőjére. Munkanaplót kell ír­nom, mert ezen a napon újból lezajlott lelki szemeink előtt a hároméves épít­kezés minden egyes munkanapja, a gyakran 60-70 fö önkéntes munkással. Volt olyan nap, hogy 12 kőművest, akik szintén adományként jöttek dol­gozni, kellett kiszolgálni malterral és téglával. Minden munkanapló feltün­teti a kezdést. Mikor kezdődött? Há­rom éve? - Nem! Már sokkal régeb­ben, valamikor az ószövetségi időben, mikor Izráel népe épített templomot lelkesedésből, és folytatódott az ellen­reformáció templom-elkobzásai után újraéledt gyülekezetek építkezésein át. Meddig? A kulcsátadásig? - Nem! A naplót nem lehet lezárni. Folytatás a Lelkészi Naplóban és a keresztelési anyakönyv lapjain található. Illik a munkanaplóban a munkavégzés han­gulatáról is beszámolni! Egy adat: a háromévi munka és a sok önkéntes adakozás után még az utolsó hónap­ban is egy hét alatt összejött száznegy­venezer forint. így a munkanaplót eb­ből a szempontból sem lehet lezárni. Ezt a szép adományt még „be kell dol­gozni” ! Munkanaplót kell írnom, mert püs­Jakab apostol a kételkedőről mondja: olyan, mint a tenger habja, „amit a szél hajt, és idesto­va hány” (Jak. 1,6). Valóban van­nak olyanok, akiknek legjellem­zőbb vonásuk az örök bizonyta­lankodás: hogy lenne jobb, vagy hogyan lett volna jobb. Nem me­rik rátenni magukat valamely ügyre, odaadni egy célnak, mivel attól tartanak, hogy másutt van a he­lyük, más úton tudnának boldogulni. Jellemző rájuk Túrmezei Erzsébet ver­se: „Talán szomorú szemű, halk leánya járt itt nagyon szerényen egyik este. Az útját és az életét kereste... Szemében bánatos bizonytalanság, és útjában könnyes kelyhét kínálva száz színben nyílik a ,talán’ virága.” A 16. zsoltár szerzőjének bizonyos felismerése: „Én Uram vagy Te,feletted való jóm nincsen.” Ez az énekes döntött Isten mellett. Urának fogadta el. Szá­mára már nem kérdés, hol a helye, ki­hez tartozik, hogyan kell viselkednie. Van Uram!-\allja. Választania kellett, és Istent választotta. Az ő szava lett parancs a számára. Mellette. Vele. Ér­te. Ez lett élete tartalma. E nélkül a személyes döntés nélkül megsokasodnak azoknak fájdalmaik, akik más isten után sietnek." Őrlődnek a parancsolt út és a kívánt életforma között. Az egyéni kegyességgyakorlás és a gyülekezeti kapcsolat csupa teher a számukra, amiből ki-kitömek, ha le­pök-elnökünk fiatalos lendülettel szol­gált közöttünk. Feszített tempó: 9-kor érkezés, fél tízkor istentisztelet,, utána kulcsátadás és imaházszentelés. Min­den szónak és gondolatnak helye van. Igyekezni kell, tizenegykor Ősagárdon templomszentelési hálaadó istentiszte­let kezdődik. Amíg a püspök az autóig megy Kalácska Béla esperessel, akit örömmel köszöntött mindkét gyüleke­zet mint régi lelkészét és új esperesét, tömör mondatok, elintézni való ügyek kerülnek szóba. (Folytatás a 3. oldalon) Nyugatnémet államtitkár látogatása dr. Nagy Gyula püspöknél Anton Pfeiffer, a Német Szövet­ségi Köztársaság ifjúság-, család- és egészségügyi minisztériumának parlamenti államtitkára, kísérete tagjaival együtt november 20-án - magyarországi hivatalos látogatá­sa során - felkereste dr. Nagy Gyula püspök-elnököt hivatalában. A megbeszélés során a nyugat­német vendég és kísérői tájékozta­tást adtak országuk család- és ifjú­ságvédelmi munkájáról, valamint a csaknem tízéves együttműködés­ről hazánkkal ezen a területen. A püspök beszámolt egyházunk mai társadalmi diakóniájáról, kü­lönösen a veszélyeztetett fiatalok között, és a magyar és a külföldi testvéregyházak közötti kapcsola­tokról az egyház diakóniai munká­ja területén. Az Evangélikus Élet lapjain egy­re gyakrabban olvasunk Teológiai Akadémiánkról és az új épület ter­veiről, munkálatairól. Riport ké­szült többek között Tillai Ernő Ybl-díjas, evangélikus építésszel, aki nagy szakértelemmel és szere­tettel dolgozta ki egy korszerű és színvonalas, a lelkészképzést szol­gáló, ugyanakkor egyéb nagysza­bású egyházi rendezvények tartá­sára is alkalmas teológiai „bázis” tervéit. Megszólaltak az Akadémia professzorai is, akik bizakodással tekintenek az erőt, türelmet és böl­csességet megpróbáló szervező, irányító és kivitelező munka elé. Bizakodásukat fejezték ki ugyan­akkor híveink egyházszeretete iránt is, amelyet eddig is megta­pasztaltak a gyülekezetek felelős­ségtudatában és áldozatkészségé­ben. Szükség van egyházunk ösz- szetartására a lelkész-utánpótlás biztosítása érdekében. „Üdvösségünk alapkövébe vetett hittel... ... helyezzük el a Teológiai Aka­démia alapkövét.” Végre elhan­gozhatott ez a mondat a zuglói Az új épület főbejárata templom melletti építkezés színhe­lyén! Megható kép fogadta az ér­deklődőket: azokból a téglákból; amelyek nemsokára az Akadémia falaiba épülnek be, most oltárt állí­tottak fel. Ennél az oltárnál hang­zott el dr. Nagy Gyula püspök pré­dikációja lKor 3,10—11 alapján. Isten kegyelme nem marad látha­tatlan. Jézusban Isten testté lett, de ez az inkarnáció folytatódik az egyházban. Ennek jele az épülő új Akadémia is. Ez a ház Isten igéjé­nek, a drága kincsnek a „tartóedé­nye” lesz, ahol majd tudományos munka folyik, s ahol élet és hit támad. Ez az épület ugyanakkor teológiai találkozók helye is lesz, ahol az egyház nagy családja gyűl­het egybe Isten nevében. Elsődle­ges feladata azonban mégis a lel­készképzés, a hétköznapi rendsze­res tanulmányi munka végzése lesz. Isten gondoskodjon mindig hűséges professzorokról, akik to­vábbadják, és hűséges hallgatók­ról, akik átveszik az ige tudomá­nyát! A legfontosabb azonban az, hogy az igazi alap maga Jézus és örök evangéliuma legyen. Nem emberekre építünk, hanem Jézus­ra, a „kőszikla-alapra”. Az alapító okiratot - miután an­nak szövegét dr. Cserháti Sándor dékán felolvasta -, Pintér Győző, a kivitelezés felelős mérnöke helyez­Most olyanok szólítanak meg, akik . szégyellnek kérni, mert becsületes munkában öregedtek meg s most még­is rád szorulnak; és olyanok, akik le­het, hogy soha életükben nem lesznek képesek megfogalmazni kérésüket. Szeretetotthonainkban élő öregek és fogyatékos gyerekek szólítanak megy siess, adj, segíts! Mind a három szó egyformán fontos! Siess! Kétszer ad, aki gyorsan ad. Akik ma kémek, lehet, hogy holnap már nem fognak megszólítani. Fe­lejtsd el az idegen szót: diakóniai of- fertórium, de jusson eszedbe, hqgy ma a kérni szégyenlő öregek és kezü­ket kinyújtani nem tüdő fogyatékos gyerekek nyújtják feléd a perselyt. Siess! Adj! Pénzt kérünk szeretetottho­naink számára. Szemérmesen nem be­szélünk intézményeink anyagi gond­jairól, pedig valós anyagi szükséget kell kielégíteni. Ma már mindenki pontosan tudja, hallja naponként mennyivel lett drágább az építőanyag, az élelmiszer. Egyházi intézményeink te el az épülő Akadémia alapjába. Az ünnepélyes kalapácsütések után áldást mondott egyházunk püspök-elnöke és D. Karlheinz Stoll, az Egyesült Német Evangéli­kus Tartományi Egyházak vezető püspöke. (Folytatás a 3. oldalon) ■ «X'**- VAifr A»***.. '-vkwVíA^.í« *;**• V N "•> H«e**V * > * MtMffl SCK.St**W*«*wi> '< A &*»£*>■*■*) »!>«* A *■»>*. í V**crv> - K t ort**;* » ' HtftJUM te ft-' A:.'a ?VANCt»<‘041C*»*£ & AZtMfttiVt»| 'V.M'Í V>» nWVltltí*''»5».UÍ» A .Óvó WWiMK W;VU Í«*>ÍÁ tfi*. VOt«HS) b «ÖMÖLI Vápt&At AIMlX Rmmol'. vfA? »seitjót* .'4 » **■: ÜBT' ■ -ár tW $-;• - <**■•• ■* ^ f Az alapkőletétel okirata is ugyanott vásárolják az építőanya­got, az élelmiszert, ahol te. Ha tényleg adni akarsz, jussanak eszedbe a való­ságos árak! ÖfTertóriumot, valóságos áldozatot kérünk. Segíts! Még egy perc: többet vá­runk mint pénzt. Segítséget is! Kevés a munkás kéz szeretetotthonainkban. Melegszívű, türelmes embereket vá­runk és a legszebb hivatást ajánljuk: emberekről kell emberhez méltóan gondoskodni. Ahogy talán már sok­szor énekelted: „E földön annyi a könny és annyi itt a seb, Mi volna boldogitóbb, Mi volna édesebb: Mint a könnyet szárítni, Ha bár egy cseppet is, Mint a sebet kötözni, Ha bár csak egyet is.” (455 é 3.v) Siess, adj, segíts! Ma olyanoknak adsz, akik Tőled soha nem fognak kérni, de akikért felelsz Isten előtt. A mai offertórium szeretetintézmé- nyeink megsegítését szolgálja.' Kertész Géza ÉLŐ VÍZ Zsoltár­mozaikok : Van Uram! Zsolt. 16,2-5 hét, lazítanak vagy meglépnek. Sietnek más isten, más boldogitó után. De nem boldogságot találnak ott, csak még több feszültséget, ellentmondást, fáj­dalmat. „Megsokasodnak fájdalmaik.” Vagy ahogyan Pál egy más vonatko­zásban, de ideillően is mondja: „kísér­letbe meg tőrbe, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embere­ket veszedelembe és romlásba merí­tik... és magukat által szegezik sok fáj­dalommal .” (I. Tim. 6,9-10). Milyen más annak az útja, aki dön­tött Isten mellett. „Mennek szilárdan, bizonyos léptekkel, bizonyos célig, és amit élnek, azt egészen élik.” (Túrme­zei). Zsoltárosunk is ilyen biztonságos útról vall az Űr melletti határozott döntés után. Istenben megtalálta leg­főbbjavát. „Feletted való jóm nincsen." Ha próbálnánk javainkból sorrendet felállítani, hová kerülne Isten? Valaho­vá középre - sok más mellett az Isten­ben való hit is hasznos és megbecsülen­dő -, vagy legalulra - hátha van, akkor kár lenne nem hinni benne -? Vagy legfelülre, első helyre, ami a Ma- gasságost igazán megilleti. Elő­ször Isten országa és az ő igazsá­ga, minden más utána következ- hetik (Máté 6,33). Az Isten mellett döntött zsol­táríró Isten dogában és az ő népé­ben találja minden örömét: „A szentekben, akik e földön vannak, és a felségesekben, bennük van minden gyönyörűségem." Hogyan vi­szonyulunk a templomhoz, Isten házá­hoz? Szeretjük-e, örülünk-e neki? Egy szórványhívő elmondta, hogy amikor csak bennjár a városban, igyekszik el­jutni abba az utcába is, amelyben az evangélikus templom van, hogy leg­alább a falát megsimogathassa. Le­lünk-e gyönyörűséget az istentisztelet­ben, a hittestvéri közösségben? El tud- juk-e képzelni az ünnepet, vasárnapot - az Úr napját! - mindezek nélkül? A zsoltáros szemében a hívő testvérek földön járó szentek, akiket együtt em­leget a mennyeiekkel. A „felségesek” bizonyára ezeket jelenti. Az Úr kezébe tette le véglegesen sor­sát, egész életét. „Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat." Az új fordításban: te tartod erősen sorsomat. Nem mi képviseljük, szolgáljuk öt és az ő ügyét, hanem Ő hordoz minket. 0 tart erősen. 0 vállal­ta fel sorsunkat. Teljhatalmú úr az éle­tünkben. Csepregi Béla Diakónia-vasárnap Siess, adj', segíts!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom