Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-29 / 48. szám

Felújított templom Barlahidán Együtt — egymásért (Folytatás az I. oldalról) nyát meghaladó minőségi szerepét a tájegység történelmében.) Szinte válaszul hangzottak a ko­rábbi lelkész, Pintér János esperes szavai, aki egyfelől arra buzdított, hogy ne kövesse lankadás a nagy munkát, másfelől arról szólt, hogy zási kultúrát is tükröző ebéd nagy pillanata volt, amikor Jakus Imre, az 52 évvel ezelőtti templomot épí­tő lelkész felolvasott Barlahida cí­mű könyvéből. Ahogy szerényen megjegyezte, siófoki lakos révén, papja, a már szintén nyugdíjas Jó- zsa Marci bátyánk unszolására. A zalaegerszegi énekkar negyedszázaddal ezelőtt, a korábbi renoválásnál nem volt ilyen össz­hang az állami-társadalmi szervek és a gyülekezet között. Nagyszerű dolog ez a tettekben is megnyilvá­nuló, őszinte, jó kapcsolat. Egy­másért. (Qtt ült a padokban Bohár Margit, a Novai Közös Tanács el­nöke; Kulcsár Gyula, a Hazafias Népfront részéről; Kancsal József termelőszövetkezeti elnök.) Dubovay Géza esperes meleg szavakkal köszöntötte a püspököt, kiemelve az egyházi élet csodálatos vonulatát, csaknem három évtized után az akkor szupplikáló teoló­gust püspökként üdvözölhetik. Dr. Blázy Árpád egyházmegyei fel­ügyelő a megújulás fogalmával összevetette a templom újjászüle­tése kapcsán, ezt az ősi, biblikus, gazdag tartalmú fogalmat. Az istentiszteleten az ökumeni­kus szeretetet a Zalaegerszegi Ökumenikus Énekkar magas szín­vonalú szolgálata fejezte ki, a köz­gyűlésen Tüske József római kato­likus esperes-plébános köszöntőjé­ben nyilvánult meg. Váratlan ajándék, igazi csattanó volt egy finnországi énekkar sze­replése. Ők Zalaegerszegen a Ván­dor Sándor munkáskórus találko­zón vettek részt. Értesülve a temp­lomi ünnepről, ellátogattak Barla- hidára és szereplésükkel nemzet­közivé tették az eseményt. (Ahogy a püspök megjegyezte, ezentúl a munkáskórusok találkozóját felte­hetőleg tervszerűen összekötik majd templomavatással.) A közgyűlést követő nemcsak szeretetet, hanem göcseji táplálko­De a stafétabot megy tovább, Jó- zsa Márton is templomot épít Sió­fokon. - Jakus Imrét Kutas Elek esperes követte Barlahidán a szol­gálatban, ő is nyugdíjas már, kí­vánta, mindig legyenek lelkészek egyházunkban a kis falusi gyüleke­zetekben is. Szép ünnep volt. Sok lelkész, gyülekezeti munkás jött el, ünne­pelni a barlahidaiakkal, közelről és távolabbról. Számomra, aki egy­házkerületi felügyelőként először kísértem el a szolgálatot végző püspököt, megható volt a szeretet, amellyel minket körülvettek. Őszintén úgy éreztem - megszorít­va a sok kinyújtott kezet, meghall­gatva a sok jókívánságot - elsősor­ban a mi számunkra nagy szó a szeretet és a bizalom, ami foga­dott, bár örömmel értettem meg, hogy sokat jelent az ünneplőknek a mi látogatásunk. Nyolc nappal korábban a Deák téri templomban •köszönthettem a 200 éves jubileu­mát ünneplő pesti egyházat, Barla­hidán valósággá vált, hogy nincs különbség. Mindenki fontos. Min­den a gyülekezetekben dől el. Év­százados múltú nagyokban és kis szórványgyülekezetekben. A kö­szönet, a biztatás és az ígéret sza­vával köszöntöttem a gyülekeze­tét. Köszönet mindazoknak, akik tettek a templomért, biztatás, Je­gyen a templom igazi lelki-szellemi otthona, központja az ott élőknek és ígéret, hogy ünnep után a hét­köznapokban is imádságban, sze- retetben, munkában velük le­szünk. Mindenki fontos. Dr. Frenkl Róbert Ülésezett az Országos Presbitérium Új útszakasz előtt állunk (Folytatás az 1. oldalról) megtisztíthatja hitünket, a meg­tisztult hit pedig erősítheti, teher­bíróbbá teszi szeretetünket egymás iránt. Bízunk Isten gondviselő ke­gyelmében, aki sokkal nehezebb anyagi helyzetből is kivezette ha­zánkat és egyházunkat a második világháború katasztrófája után. Egyházunk belső életéről a püs­pök-elnök megállapította:- Magyarországi Evangélikus Egyházunk útján új útszakaszba léptünk, amelyet meggyőződésem szerint három fő törekvés jellemez.- Egyfelől a legutóbbi évtizedek során sok küzdelemmel és közös erőfeszítéssel kimunkált, jó ered­mények megőrzése, mind egyhá­zunk teológiai és gyakorlati életé­ben, mind egyházunk és a magyar állam, a szocialista társadalom vi­szonyában. Ennek a történelmileg teljesen új útszakasznak a keresése során sokszor követtünk el hibá­kat, tévedéseket is, amelyektől ma már elhatároljuk magunkat. Köl­csönösen ejtettünk egymáson sebe­ket, amelyek begyógyítására őszin­tén törekednünk kell.-jA második, erősödő törekvés egyházunkban a nyitottság az új ki­hívások és új feladatok iránt. Aiz el­múlt másfél esztendő során - egyre táguló körökben - párbeszéd kez­dődött a szeretetben tevékeny hit, a diakóniai teológia mai, igei értelmé­ről és egyházi életünk egészének megújulásáról. A „Testvéri szó” és ezt követően a „nyolcas dialógus­csoport”, a lelkészi munkaközössé­gekben megindult dialógus idősze­rű kérdéseinkről, a már megtartott első teológiai országos lelkészkon­ferencia, a megkezdett és folytató­dó egyházi fórum-beszélgetések en­nek az őszinte nyitottságnak és pár­beszédnek nyilvánvaló bizonyságai.- Az új útszakasz harmadik, jel­legzetes vonása a törekvés egy szé­lesebb körű, dinamikus belső egység kialakítására, az eltérő vélemények nyílt megvitatása és a segítő, jó­szándékú kritika komolyan vétele és beépítése közös munkánkba. Ugyanakkor természetesen nem vállalhatjuk az „egyházi demokrá­ciával” való bármilyen visszaélést, a jó rend és belső egyházi fegyelem lazítását, az egymás iránti vádasko­A gyülekezeti életről szólva rész­letesen ismertette, értékelte a fel­adatokat, majd kiemelten szólt a keresztyén tanítás és nevelés kérdé­séről, és megállapította: Változatlanul fontosnak tartjuk az iskolai hitoktatást és hálásak va­gyunk államunknak ezért a lehető­ségért. Gyülekezeteink - elsősor­ban falusi gyülekezetek - egy ré­Dr. Harmati Béla püspök cs Szabó István Szombathelyről Fotó Batar B. dást és igazságtalan kritikát, általá­ban egyházunk belső megosztását. Mindehhez elengedhetetlen a belső lelki megújulás egyházunk­ban. Őszinte bűnbánat, a magun­kon kezdett kritika Isten igéjének ítélete alatt. Hitünk megújulása az evangélium fundamentumán. És a szeretet cselekvő gyakorlása egy­más és minden embertársunk iránt. Kérjük Isten Szendéikét, vezesse egyházunkat tovább ezen az úton! Sík Sándor Isten érkezése S egyszer, mint a tiszta hold a vizen, Mélyeimnek mormoló vizéből Fölmerült az Élő Isten arca. Hírnököt nem járatott előre, Fullajtár sem harsonázta jöttét: Nem mehettem hódolón elébe. Még csak nem is kopogott az ajtón, Meg sem rezzent léptein a padló, Meg sem lobbant mécsem lángja tőle. Halkan, halkan, mint beteg fiúnak Ágya mellé simul édesanyja, Úgy az Isten: csak hogy egyszer itt volt. Ráismertem: ez a dajka két szem Kísérgette kisgyerek koromban Pilleűző tarka futkosásom. Ráismertem: lobbanó szemétől Gyulladoztak hajnal-ifjúságom Fellegjáró büszke víziói. ö nézett rám kisfiú-szemekből, Szívüknek ha kátét nyitogattam, És ha mondtam pillangó meséket. Mintha mindig itt lett volna nálam, Mintha most már itt maradna mindig! Mintha most már itt maradna mindig!. szében aktív, értékes iskolai hitok­tatás folyik. Ugyanakkor sok he­lyen nem volt megfelelő keresztyén tanítás a gyülekezeti munka kere­tei között. Erre a jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk, mielőbb kialakítva a gyülekezeti hitoktatás törvényes kereteit, átfo­gó tantervét, új és modem tan­könyvek kiadásával és a katecheti- kai munka új módszereivel. A következőkben szólt a teoló­giai munka, az egyházi középisko­la, a sajtószolgálat feladatairól. Ezt követően pedig az egyházszer­vezet és egyházi törvényeink re­formjáról, hangsúlyozva: Ismételten, többen is felvetették az elmúlt év során egyházszervezet> tünknek ésa több mint két évtized­del ezelőtt kiadott Egyházi Törvé­nyeknek (1966) a reformja kérdé­sét. Kétségtelen, hogy sem az egyház szervezete, sem az egyház törvé­nyei nem örökéletűek. Az elmúlt két évtized sok változása nyomán kiegészítésre szorulnak és sok pon­ton megértek a felülvizsgálásra. ^ Ennek - alapos és széleskörű elő­készítés után - nincs akadálya. Jelentésének záró szakaszában a püspök-elnök tájékoztatást adott gyülekezeti és intézményes diakó- niánk helyzetéről, valamint a hazai és nemzetközi ökumenében elfog­lalt helyünkről. Nagy jelentőségű, sokak által régen várt, az egyházi közvéle­ményt élénken foglalkoztató kér­désben hozott határozatot az Or­szágos Elnökség javaslatára az Országos Presbitérium. Evan­gélikus Gimnázium és kollégium visszaállításával újabb hivatalos egyházi döntés született. Elvi je­lentőségű a szándék kinyilvání­tása. Ugyanakkor a határozat tartalma nagyon is gyakorlat- orientált. A középiskola az egy­ház iskolája, fenntartásáról rendszeresen az egyháznak kell gondoskodnia. Állami támoga­tás, külföldi segítség többletet jelenthet, elsősorban konkrét célok - átépítés, felszerelés, számítógépek beszerzése, bio­lógiai szertár, tornaterem fel­szerelése stb. - megvalósítását segítheti elő. Mások segítségére csak az számíthat, annak van rá erkölcsi alapja, aki maga min­dent megtesz az ügy érdekében. Ezért az elvi állásfoglalás mel­lett a legfontosabb lépés az egy- házvezetöség tájékozódása ar­ra nézve, mlyen terhet vállalnak a gyülekezetek és a hívek az is­kola fenntartása érdekében. A megkülönböztetés nem vélet­len. Egyrészt az a kérdés, a gyü­lekezetek jelen terheik mellett költségvetésükben tudnak-e vál­lalni, és ha igen, milyen összegű támogatást, az iskola érdeké­ben. Milyen tartalékokat, illetve milyen többletlehetőségeket lát­nak a gyülekezetek, vezetőik, amelyek mozgósíthatók az isko­láért. Másrészt remélhető, hogy a felhívás közvetlenül is meg­mozgatja a hívek két csoportját. Olyanokat, akinek az adománya járuléka része a gyülekezet költ­ségvetésének, de talán olyano­kat is, akik nem, vagy csak alka­lomszerűen adakoznak, de a Fa­sorért hajlandók nagyobb áldo­zatot hozni. Fontos, hogy az is­kola ügye ne ossza meg az egy­ház népét. Lehetnek eltérő véle­mények. Az anyagiakkal kap­csolatos állásfoglalás arra alkal­mas, hogy tisztázódjék, milyen reális áldozatválialó tábora van az iskola fenntartásának. Nem érheti megbélyegzés azokat sem, akik más kérdéseket fonto­sabbnak tartanak, másra szíve­sebben adakoznak. Egész pon­tosan nem mondható meg, mi­lyen terhet jelent az iskola. 10-12 millió forint között mozognak egy korszerű, magas színvonalú -gimnázium és kollégium fenn­tartásában a jelenleg várható, az egyházra háruló évenkénti ki­adások. Ez az összeg a jövőben valószínűleg növekszik. Min­denesetre a tájékozódás után könnyebb lesz a tervezés, illetve a döntés. Jó lenne minél koráb­ban tisztán látni, de lehet, hogy a május 31-i dátum is korainak bizonyul. Jelen döntés új fejeze­tet nyitott a folyamatban. Az Evangélikus Élet rendszeres tá­jékoztatással a felmerülő beér­kező közérdekű kérdések, az ezekre adott válaszok közlésé­vel kívánja segíteni a kibontako­zást, az Evangélikus Gimnázium ügyének elöbbrevitelét. Hangversenykörút Finnországban I A hattulai * A kelenföldi ifjúsági ének és zenekart még zeneakadémista ko­rában szervezte Bence Gábor és sok szép zenei élményt szereztek megalakulásuk után hamarosan. Ám az ifjú és nagyon tehetséges karnagy diplomahangversenye után a finnországi Tamperébe szerződött és árván hagyott együttesét csak hazalátogatásai során hívta össze egy-egy mű be­tanulására. Ezeket rendre hall­hattuk a kelenföldi templomban. Tavaly nyáron született az elha­tározás, hogy a kicsi és lelkes csapat hangversenykörutat tegyen Finnországban. Bence Gábor megkezdte a szervezést és tavaszra készen állt a program: tizenegy fellépéssel 14 nap alatt! Ősztől rendszeresen dolgozott a kórus és zenekar a szintén akadémista Nagy Iván irányításával. Ebben az időszakban a műhelymunka, a re­pertoár bővítése folyt, de emléke­zetes szereplések is voltak, mint pl. Bach 161. kantátájának nem ama­tőr szintű előadása. Augusztus elsejétől már Bence Gábor vezetésével naponta négy­órás próbákkal készültünk a nagy útra. Az intenzív munka akár egy edzőtábornak is beillett. Párhuzamosan ezzel egy másik kapcsolata is formálódott a kelen­földieknek. Kölcsönös megkeresé­sek eredményeként Helsinki egyik kerülete, a szigeten lévő Kulosaari választotta Kelenföldet testvér­gyülekezetnek és az elutazás előtt közvetlenül hagyta jóvá dr. Nagy Gyula püspök ezt a kapcsolatot. Augusztus 16-án szálltunk fel harminchétén a moszkvai repülő­re. Délben a Kreml falánál emlé1 keztünk meg egy csendes áhítattal a vasárnapról Bencze András lel­kész igehirdetésével és éjjel már a Tolsztojról elnevezett expressz szá­guldott velünk Helsinki felé. Az első találkozás a finn testvérekkel templom épp a Kulosaari gyülekezetben volt és első hangversenyünk hely­színe az ő templomuk. A zsúfolá­sig megtelt templom adott ünnepi és nagyon meghitt keretet a kap­csolatfelvételre. E sorok írója - mint kelenföldi presbiter - fejez­hette ki örömét a kelenföldiek ne­vében és közölhette dr. Nagy Gyula püspök hozzájárulását. Is­mo Törrönen, Kulosaari lelkésze válaszolt és a gyülekezetnek szánt értékes ajándékkal pecsételte meg a testvérgyülekezeti viszonyt. Két szép Helsinkiben töltött nap után indultunk finn körutazásunk­ra, amelynek központja Tampere és házigazdája a tamperei gyüleke­zet volt. Hangversenyeink nagy sikerrel zajlottak és mindig alkalmat talál­tunk arra, hogy egy rövid igehirde­tés, vagy imádság mellett tolmá­csoljuk a kelenföldi gyülekezet és a magyar evangélikus egyház üd­vözletét. így volt ez Kristinankau- punkiban is, ahol a hangversenyt közvetítette a helyi televízió. A műsor Bach, Haydn, Bruckner, Gárdonyi, Szokolay és Bence Gá­bor kórusműveiből, Vivaldi, Gluck, Cimarosa, Liszt, Debussy hangszeres, ill. zenekari műveiből állt, alkalmanként más-más össze­állításban. Azt nehéz felmérni, hogy a hallgatókban mennyire ha­gyott nyomot szolgálatunk, bár szinte mindenhol visszavárják az együttest. Azt viszont mi tudjuk, hogy milyen csodálatos élmény volt a tamperei Kaleva-templom lenyűgöző oszlopai között zengő hangok után a csöndet várni és újra megszólalni, vagy Ruovesiben négyszáz iskolás feszült kíváncsi­ságát kielégíteni, vagy Hattulában a 13. századból épen maradt falak és freskók között Bachot játszani, Haydnt énekelni! Áz utolsó szolgálat Hyvinkää öreg templomában volt és itt bú­csúztunk Bence Gábortól, aki még egy évig működik a tamperei gyü­lekezet alkalmazásában. Ő volt az, aki alkalmanként mindig tudá­sa és tehetsége legjavát adta. Kar­nagyként rendelkezik azzal a ritka képességgel, hogy ha kell, fáradt együttesétől is friss és magas szín­vonalú előadást kapjon. Várjuk őt haza és reméljük, hogy itthon is lehetősége lesz ezeket a képességeit kibontakoztatni mindnyájunk örömére. Szervezőkészségét iga­zolja, hogy két hétig utaztunk, él­tünk Finnországban és mindig minden rendben volt. Egy csöndes bölcsész dicsérete nélkül nem volna teljes beszámo­lóm. Ez a hórihorgas fiú nemcsak a basszusszólam oszlopa volt, ha­nem finn nyelvtudása révén az uta­zás egyik támasza. Ha kellett, a szervezésben segített, telefonált, sofőrrel tárgyalt, de tolmácsolt prédikációt és köszöntéseket is fá­radhatatlanul. Csepregi Zoltánnak hívják. Sok szép találkozás, hangver­seny utáni együttlét, vacsora adott alkalmat a finn házigazdákkal, lel­készekkel és hívekkel való találko­zásra. A fő kapocs közös hitünk volt, akkor is, ha ezt esetleg tört angolsággal, vagy közepes német nyelvtudással váltottuk meg egy­másnak. És mindig visszatérő volt az öröm, hogy együtt lehetünk és a reménység, hogy minél többen, minél gyakrabban újra találkozha­tunk. Prőhle Henrik A reformáció az egész egyházé Mint lapunkban hírül adtuk, október 31-én közös ökumenikus Reformációi Emlékünnepélyt tar­tottak a magyarországi egyházak és felekezetek. Ünnepi beszédet Tóth-Szöllős Mihály, a Bács-Kiskun Egyházme­gye esperese tartott. Előadásában a reformációból a máig megma­radt értékeket tárta fel. Az egyik ilyen érték az egyház kontinuitása, folyamatossága. Az esperes hang­súlyozta, hogy vállaljuk és vállalni kell a következő generációknak is Assisi Ferencet, Luthert és Kálvint és a többi reformátort, az azóta eltelt évszázadok egyházát minden pozitív és negatív jelenségével együtt, vagyis az egész egyház fo­lyamatosságát. A reformáció má­sik nagy értéke az újra megtalált evangélium, a teljes Szentíráshoz való kötöttség, Isten igéjének el­sődlegessége. A reformáció, a megújulás nincs megtérés nélkül - fejtette ki az es­peres -, mert a megtérésben újul meg az egyház külső rendje is. És a megtérésben lesz a hívő ember élete „magas hőfokú” élet. A sze- retetből fakadó szolgálat nem le­het csupán „takaréklángon”. Végül Tóth-Szöllős Mihály ki­fejtette, hogy az egyházban csak az ökumenikus gondolkodásnak és cselekvésnek van jövője. Mert a reformáció nem csak a protestan­tizmus ünnepe, hanem az egész egyházé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom