Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-25 / 43. szám
I Evangélikus Elet 1987. október 25. Egyházkerületi ifjúsági csendesnapok ve indulhatunk vissza családunkba, gyülekezetünkbe, hivatásunkKiskőrös Biztató kezdet néhány kérdőjellel Gyors búcsúzkodás és máris száguldunk hazafelé, már sötét van, és még messze az otthon. Újra csak útitársaimat „szondázom”, milyennek látták ezt az első kísérletet. Akárcsak a bibliaköri beszélgetésekben itt is van pozitív visszajelzés, de jogos kritika is. „Jó volt, de egy kicsit túl sokan voltunk, nem lehetne kisebb körzeteket mozgósítani? Öt órát utazÚton Kiskőrös felé az autóban próbálom faggatni a velem utazó fiatalokat, vajon mit várnak az első kerületi ifjúsági csendesnaptól. Némi bizonytalanság érezhető a válaszokban, ami érthető, hiszen ilyen még nem volt egyházunk legújabb kori történelmében^ Vajon hányán jönnek, lesznek-e ismerősök? Lehet-e egy rövidke nap alatt igazán közösséget teremteni, lesz amolyan „igazi gyenesi, fóti hangulat”? Ami a gyermekekben inkább csak bizonytalanság, bennem szorongással vegyes izgalom: nem mindegy, hogyan sikerül az első ilyen találkozó. Vajon megfelelő volt-e az előkészítés, szervezőknek, előadóknak sikerül-e kontaktust találnunk ilyen rövidke idő alatt számunkra többnyire még ismeretlen fiatalok százaival? Erősen nyomom a gázt, jó lenne minél előbb odaérni... A kezdés előtt félórával már alig találunk parkolóhelyet a gyülekezeti ház előtt. Nagy a nyüzsgés, egymás után érkeznek a lelkészkollégák kisebb nagyobb ifjúsági csoportok kíséretében. Az egyik főszervező, Tóth-Szőlős Mihály esperes nyugodtnak látszik: „Vidám, kötetlen igazi fiatalos együttlétet várok, ahol természetesen komoly dolgokról is lehet beszélgetni...” Lassan megtelik a gyülekezeti ház nagyterme, közös énekléssel próbálunk bemelegíteni, de elég nehezen nyílnak ki az éneklő ajkak. Talán sokan még nem merik elhinni, hogy ekkora tömegben is kell még az ő hangjuk is... Ribár János bevezető áhítata az első parancsolat alapján igazi alapot ad az egész napnak: valóban ezt a most induló új munkát is csak kizárólag a szabadító, dinamikusan cselekvő egyetlen Úrra figyelve szabad elkezdeni. Mindezek után Foltin Brúnó megpróbálja a „lehetetlent:” a mintegy harminc külöböző gyülekezetből érkezett fiatal összeismertetését. Pillanatok alatt bábeli zűrzavar a nagyteremben, de jó félóra múlva már néhány szóval be tudják mutatni egymást a gyülekezetek. Hatalmas körben elhelyezkedve figyelünk a következő témára: a hűségről kell beszélni hitben, egyházban, hivatásban. Szédítően nagy témakör, talán néhány fontos kérdést sikerül érintenem, közben az órát is figyelnem kell, versenyfutás az idővel, 12-kor már ebédelnie kell az első százas turnusnak. De egyre biztatóbban szól az ének: „Benne bízva miénk a jövendő...” Ebéd után örökzöld témát vezet be Brebovszkyné Pintér Márta: a barátság, szerelem, házasság témakörben „megalapítja” az Evangélikus Élet képzelt levelezőrovatát. Fiataloknak e témakörben íródott valós kérdéseikre kell válaszolnia a korcsoportok szerint kialakult bibliaköröknek. Rövid beszámolók, összegzés és máris indulunk a templombá záró úrvacsorái istentiszteletre. Az igehirdető esperes Isten hűségéről szól, hiszen ez hozott ide minket,' és ezzel a hűséggel feltöltekeztunk, hogy jó nyolc órát együtt lehessünk... Kicsit sokat markoltunk, kevesebb több lett volna... A Gyenesen bevált napirend nem biztos, hogy egy napra koncentrálva is jó...” Majd legközelebb már felhasználjuk ezeket az első tanulságokat. Hiszen éppen csak, hogy elindultunk egy új úton, s a kezdet máris bíztató. Érdemes továbblépni, várjuk, munkáljuk a folytatást, és ne felejtsünk el imádkozni érte, mert hű az Isten! , Gáncs Péter Budapest-Kelenföld Jövőre is eljövünk! András András (MezőberénybőI):Ne- kem a rendezés tetszett nagyon és a szpp templom. Mivel még csak 14 éves vagyok, számomra nehezek voltak az előadások témái. Az viszont jó volt, hogy ilyen sokan lehettünk együtt. Miklós (Budapestről): Nem volt túl szerencsés az óriási korkülönbség: 12 éves gyermekek és huszonéves felnőttek voltak együtt. A bibliaköröket nem korcsoportonként osztották be, hanem esetleges volt, ki hová került. Nekem idegen volt a sok gitáros ének. Mindezek ellenére jól éreztem magam, s szívesen eljönnék máskor is. Tamás (Pilisről): Jó egy ilyen ifjúsági találkozó, hiszen itt megismerkedhetünk más gyülekezetek fiataljaival. Persze hátrány, hogy nagy kérdésekről nem lehet igazán beszélgetni. Ez lehet az oka annak, hogy a bibliakörben sem jött össze a beszélgetés. Nem tudtunk ilyen rövid idő alatt igazán felmelegedni. Ennek ellenére szívesen éljövök jövőre is. Október 10. délelőtt negyed 10 - néhány lézengő fiatal. Négy kelenföldi fiú és lány a fogadóbizottság. Ők látnak el bennünket a szükséges tanácsokkal, s mindenkinek kis cédulát adnak, amelyre nevünket és gyülekezetünket kell felírni. Fél 10 után pár perccel a közös énekléskor már több százan vagyunk. S a végeredmény: a kelenföldi kerületi ifjúsági csendesnapra 50 gyülekezetből közel 500-an gyűltünk össze. Sok éneklés, nyitó áhitat (Szebik Imre), két remek előadás - Hűséggel hitben, egyházban, hivatásban (Fabiny Tamás), Barátság, szerelem, házasság (dr. Reuss András) -, bibliakörök, nehezen induló beszélgetések, majd parázs viták, s végül az úrvacsorái istentisztelet (Szirmai Zoltán, Szabóné Mátrai Marianna) - ez az, amit röviden le lehet írni erről a napról. De mit mondanak erről a hatalmas méretű összejövetelről maguk a fiatalok?- ez Tatnás Szilvi Kata (Kiskőrösről): Jó dolog ennyien együtt lenni. Nekem a zenei rész tetszett. Egy hete nálunk, Kiskőrösön is volt egy kerületi ifjúsági csendesnap, ahol kb. 200 fiatal gyűlt össze, többségük általános és közép- iskolás volt. Itt sok főiskolás korú volt, s ezért én itt jobban éreztem magam. Manassé (Tanzániából): Nálunk is vannak otthon, Tanzániában - bár kisebb szabású - ilyen jellegű összejövetelek. Szerintem a délutáni téma nagyon tágölelésű volt: barátság, szerelem, házasság. Otthon ilyen téma hallatán fiataljaink sokkal tüzesebben vitatkoznának, mint az itteni fiatalok. Judit (Keszthelyről): Jól éreztem magam ezen a napon. Lehetne gyakrabban is ilyen találkozót rendezni. Hogy mi tetszett? Sokan voltunk fiatalok együtt, jók voltak a témák, a bibliaköri megbeszélések, ezeken sokan hozzászóltak. Szilvi (Váckisújfaluról): Én vagyok az egyik legkisebb, mindössze 12 éves. Már jártam Foton, igy nem idegen számomra, hogy sokan vagyunk együtt. A bibliakörök tetszettek nagyon, és szívesen eljönnék máskor is.
