Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-01 / 5. szám

Evangélikus Élet 1987. február 1. Képriport Zimbabwéről Talán egy megoldás Bemutatjuk templomainkat MOHÁCS Egy évvel ezelőtt, a vidéki körkuny­hókba tett első látogatásaink alkal­mával született a gondolat: valamit tenni kell a körülmények javításá­ért. Hosszú út és fáradságos munka vezetett idáig, de Isten áldása kísér­te minden mozzanatát. És most, mi­kor már minden kész a sorozatgyár­tás elkezdéséhez, hálásan állunk meg Öelötte, hogy minket használt fel erre a feladatra. Bálintné, Kis Beáta f--------------------------------------Á Fa lu Tamás Valaki Itt valaki vigyáz rám, Elsimítja a párnám. ▲ Kiborult az ebéd! A földről az utolsó cseppjét is felkapargatták ◄ „Kunyhók füst nélkül? Lehetetlen!” Minden alkalommal a hitetlenkedő döb­benet moraja kíséri azt a „csodát”, hogy a füst kimegy a kéményen. Nyolcmillió ember tölti minden napját ilyen füstben. ► Biztonságos az edénynek, biztonságos a kicsiknek (Folytatás az 1. oldalról) adományozott a gyülekezet részére az építkezés céljaira. Ihrig Dénes, az Armentesitő Társulat igazgató- főmérnöke - egyben a gyülekezet akkori felügyelője - munkatársá­val, Dékány Vilmossal karöltve el­készítette a templom tervét. 1942- ben megkezdődött a nagyszabású munka. 1944 őszére pedig avatásra készen állt a templom. Időközben a bombázások folytán megrongá­lódott a templom szentélyfala, be­jöttek ablakai. Ezért a tervezett ünnep meghiúsult. Újjá kellett épí­teni a templom egy részét. Alig fel­ocsúdva a II. világháború borzal­maiból azonban végre elérkezett a templomszentelés várva várt ese­ménye: 1946. szeptember 15-én, az idén éppen 40 éve. A templom tervezői, alkotói, látható módon arra törekedtek, hogy az épület ne hivalkodó ma­gasságával tűnjék ki környezeté­ből, hanem jól illeszkedjen bele a környék lakóházainak együttesé­be. Alapanyaga nem más, mint a mohácsi löszből előállított tégla. Stílusát tekintve alfélé dunántúli tájjelleget visel magán, amit legin­kább a fehér falszín és a zöld abla­kok alkalmazása fémjelez. Keleti oldalán hangulatos tornác húzó­dik. Egyik végében gyülekezeti te­rem, a másik végében sekrestye van. A templomba innen is be lehet jutni, ám maga a főbejárat a déli oldalon található a torony mellett. Fölötte a közismert felirat: „Erős vár a mi Istenünk!” A boltíves be­járat alatt fekete vasrácsos ajtó vá­lasztja el az előteret, míg azt faajtó a templomhajótól. Nyugati olda­lán dupla üvegezésű ablak, a külső ablakok katedrálüveget kaptak. A templom északi oldalán lépcső vezet fel a szentélybe. A belső tér­hez híven igazodó oltár mögül nem egy bibliai jelenetet bemutató fest­mény tárul elénk, hanem a lényeg­re mutatóan egy sima fekete feszü­let magasodik ki. Ez utóbbi né­hány évvel ezelőtt egy pécsi ipar­művész által bronzból készített corpus-szal egészült ki. A szentély maga a néző elől láthatatlan két oldalablakból kap megfelelő fény­hatást. Boltíve fölött egy páli ige biztatása hívja fel a templomba lé­pők figyelmét: „Elég neked az én kegyelmem...!” A szószék a szen­tély nyugati oldalán található, elő­terében pedig a keresztelőkút. A templom egyszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy men­tes a fölösleges díszektől. Mindeze­ket mértéktartóan ismert egyházi szimbólumok helyettesítik. A torony maga is kedves lát­ványt nyújt. Egyetlen harangja - az idén húszéves - rendszeresen „hívogat” istentiszteletre. A 40 éves templomszentelési ju­bileumot bensőséges keretek kö­zött ünnepelte meg szórványgyüle­kezetünk népe. Ormos Elek ny. lel­kész az események hiteles tanúja­ként idézte fel a múltat, megemlé­kezve a templomépítés és -szente­lés legfőbb mozzanatairól. Az ün­nepi igehirdetés ugyanazt az evan­géliumi igét szólaltatta meg, mint amiről négy évtizeddel ezelőtt hangzott a prédikáció (Jn. 4,24.: „Az Isten Lélek...”). Ezen a kie­melt napon vehette használatba a gyülekezet nemrég vásárolt elekt­romos orgonáját. Az ünnep kedves színfoltja volt gyülekezeti kánto­runk - egyben gondnokunk - kis unokájának, Mohai Emesének a keresztelése Némethné Tóth Ildikó lelkész szolgálatával. Keszthelyi Márta, aki az idén tavasszal kon­firmált, Túrmezei Erzsébet „A ke­gyelem ege alatt” c. versének szép előadásával örvendeztette meg a népes gyülekezetét. Az évforduló ünnepélyességéhez méltóképpen járult hozzá az elmúlt 40 évet meg­örökítő és felidéző fényképekből, emléktárgyakból rendezett kiállí­tás is. Jubiláló templomunk az idő mú­lásával is csak arra szolgáltat pél­dát, miként lehet szerényen, hitből és szeretettel maradandóan szépet alkotni. Nemcsak egy tetszetős kö­zépülettel gazdagodott 40 éve a történelmi nevezetességű város. Valóban otthonára találhat benne Mohács és környékének evangéli- kussága. S persze sokan mások! N. P. Ennyi fa elég az étel megfözéséhez egy 7-8 tagú család részére. A tűzhely baloldali része hús, sütemény, kukorica sütésére alkalmas. Még a kenyér is megsül benne. , Fölemel, ha elestem, Megtámasztja a lelkem. Világosban, sötétben Irányítja a léptem. Érzem szívem táján át Daktiloszkópiáját. A szélben száll, mint porszem, Mindenütt van, s sehol sem. Ha majd lehull az est rám, Ö fújja el a gyertyám. \ V ___________________________________________________) 19 86. december 21-én iktatta be szolgálatába Fii 4,4.5 igéje alapján Szeverényi János lelkész a csorvási gyülekezet megválasztott tisztségviselőit és presbitereit. Az új felügyelő Bencsik András, a gondnok Győri Sándor. 40 éve a toll szolgálatában Magyar Ferenc az Új Eníber főszerkesztője, az Egyházi és Felekezeti Lapok Szakosztá­lyának elnöke januárban ünne­pelte sajtószolgálatban eltöltött 40 éves jubileumát. A publicisztikai és ökumeni­kus tevékenységéről is közis­mert főszerkesztőt az Evangéli­kus Élet nevében lapunk szer­kesztője köszöntötte. 300 éve, 1687 februárjában kezdte meg mű­ködését az a bíróság, mely az egy­háztörténetbe Eperjesi vésztör­vényszék név alatt vonult be. I. Lipót engedélyével gr. Caraffa An­tal tábornok Thököly híveinek ki­irtására és megrettentésére szer­vezte ezt a bíróságot. ítéleteit Ca­raffa akarata szerint hozta. A leg- válogatottabb kínzások után szá­mos előkelő, de kizárólag protes­táns férfit végeztetett ki és koboz- tatta el vagyonukat. A vármegyék és a nádor közbelépésére ugyan 1687 végére feloszlatta a hírhedt bíróságot, de Caraffát magas ki­tüntetésekkel jutalmazta a császár. 180 év«, 1837. február 2-án született Sze- pesváralján Händel Vilmos evangélikus lelkész. Nyíregyházán, Miskolcon és Eperjesen tanult. A jénai egyetem diákja is volt (18S9), majd a hallei egyetemen találjuk (1860). Miskolci segédlel­kész (1861), ezután Selmecbányán német-magyar lelkész (1862). Itt tanárként is működött. Egyházme­gyéjében alesperes (1885), majd fő- esperes (1888) lett. Több magas egyházi tisztséget is betöltött egy­házunkban. Selmecbányán halt meg 1925. december 25-én: 128 év«, 1862. február 9-én született Petrő- cön Kvacsala János evangéli­kus tanár. Szarvason gimnazista, Pozsonyban teológus volt. A lip­csei egyetemen bölcsészdoktorá­tust szerzett (1886). Hazatérve he­lyettes, majd rendes tanár lett a pozsonyi líceumban (1888). 1893- ban teológiai doktorátust is szer­zett Bécsben, s egyháztörténet ta­nár lett a dorpati egyetemen. 1920- tól a pozsonyi teológián tanított. 1933-ban ment nyugdíjba. A var­sói egyetem teológiai diszdoktorá- tussal tisztelte meg munkásságát. Bécsben halt meg 1934-ben. 78 év«, 1912. február 10-én született Orosházán Darvas József író, a Déli Egyházkerület felügyelője. Tanítóképzőt végzett Kiskunfél­egyházán (1932), de sokáig nem tudott elhelyezkedni. 1934-től új­ságíró volt. írói pályáját versek­kel kezdte, de regényei jelentették a maradandóbbat. 1945-től volt aktív résztvevője a politikai élet­nek. Országgyűlési képviselő volt haláláig. Építésügyi (1947), val­lás- és közoktatásügyi (1950—51), közoktatásügyi (1951-1953), nép­művelési (1953-1956) miniszter volt a magyar kormányban. Egy­házunkban felügyelői tisztet töl­tött be a Bányai Egyházkerület­ben (1950-1952), majd a Déli Egyházkerületben (1952-től halá­láig). Budapesten hunyt el 1973. december 3-án. 228 év«, 1762. február 15-én halt meg Po­zsonyban Serpilius Sámuel Vilmos evangélikus lelkész. Mo­dorban született (1707) lelkész­családban. Sopronban, Altdorf- ban, Lipcsében, Helmstedtben volt diák. Pár évi nevelősködés után pozsonyi német lelkész lett (1734). Haláláig töltötte be ezt a tisztét. 60 év«, 1937. február 18-án halt meg Nyír­egyházán Geduly Henrik evangélikus püspök. Bécsben szü­letett 1866. október 24-én. Loson­con és Selmecbányán volt gimna­zista. Pozsonyban végezte teoló­giai tanulmányait. Káplán volt Zólyomban (1889), Nyíregyházán (1891). Nyíregyházán lett lelkész (1896). 1911-ben lett a tiszai egy­házkerület püspöke. 278 év«, 1712. február 22-én született Felső- csernáton Bőd Péter, az egy­háztörténet és irodalomtörténet je­les alakja. Református lelkész lett. Pályáját tanítóként kezdte Felsőbá­nyán (1729), majd Nagyenyeden lett könyvtáros (1736). A leidend egyete­men folytatott tanulmányai után lett Bethlen Kata udvari papja (1743). Lelkészkedett 01 thévízen (1746) és Magyarigenben (1749). A haladó erdélyi művelődés jelentős alakja volt. 485 írót tartálmazó életrajz­gyűjteménye ma is érték. Egyháztör­ténet-íróként is értékes munkát vég­zett. Magyarigenben halt meg 1769. március 3-án. Detre János V . . , g < Lelkésziktatás a fennállásának 60. évfordulóját ünneplő keszthelyi gyülekezetben Az elmúlt év végén ünnepi isten- tisztelet keretében emlékezett meg a keszthelyi gyülekezet fennállásá­nak 60. évfordulójáról. Keszthely, mely korábban Kővágóőrs fiüája volt, 1926-ban lett önálló anyagyü­lekezetté. Az ünnepi igehirdetés szolgálatát végző Tóth-Szöllős Mi­hály esperes Isten iránti hálával em­lékezett meg az egykori gyülekezet­alapítókról: Menyhárt István lel­készről, és a szó szoros értelmében bátor hittel templom- és parókiaépí­tésbe kezdő presbiterekről, gyüle­kezeti tagokról. Az a munka, amit ők 60 esztendővel ezelőtt elkezdtek, új fejezetet nyitott Keszthely és kör­nyéke evangélikusságának életé­ben. Megható volt, amikor az igét hir­dető esperes tolmácsolta annak a jelenleg Kecskeméten élő idős öz­vegyasszonynak a köszöntését, aki annak idején fehér ruhás kislány­ként vett részt a Schulek Frigyes tervei alapján épült templom alap­kőletételének ünnepségén. A 60 éves jubileumát ünneplő gyülekezet azonban nemcsak a múltba tekintett vissza ezen az ün­nepen, hanem tanújelét adta, hogy felelősséget érez jövőjéért is. Hi­szen a mindössze 120 lelket szám­láló gyülekezet csakis az egyház Urába vetett hit bátorságával hoz­hatta meg döntését a megüresedett lelkészi állás újbóli betöltéséről. Ennek a döntésnek az eredménye­ként iktathatta be hivatalába Du- bovay Géza esperes a gyülekezet megválasztott lelkészét, Véghelyi Antalt. A Déli Egyházkerület elnöksé­gét képviselő Tóth-Szöllős Mihály esperes ünnepi igehirdetésének második felében éppen ezért az új lelkészhez és az őt pásztorául elfo­gadó gyülekezethez szólva tolmá­csolta Gál 6,14 igéit: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével...” A beiktatást követően az új lel­kész igehirdetése szívből jövő, sze­mélyes vallomásként ismételte meg mindazt, amit az esperes igehirde­tésében a lelkészi szolgálat lénye­géről mondott. Az ünnepi isten­tiszteletet követő díszközgyűlésen elhangzott köszöntések sorából ki kell emelni Kuti Géza helybeli re­formátus lelkész meleg, testvéri szívből jövő szavait, melyek utal­tak a két testvérgyülekezet közös történetére Keszthelyen, hiszen a református gyülekezet megalapítá­sának éve is 1926, és a két templom is egy időben épült. Hasonló test­véri szeretettel köszöntötte a gyü­lekezetét és lelkészét dr. Pacsay Já­nos, Keszthely, Fő téri esperes­plébános is. V. A. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom