Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-18 / 42. szám

Evangélikus Elet 1987. október is. Lelkésziktatás - Istendicsérettel Július 26-án a kétszáz éves bobai templom harangszava kezdetét je­lezte annak az ünnepi istentiszte­letnek, melyen Piri Magdolnát, az egyhangúlag meghívott lelkészt Fehér Károly esperes beiktatta szolgálatába. Minden ünnepi istentiszteleten olyan jó átélni azt, hogy a távolról jöttek, a különböző gyülekezetek­ből is összesereglő testvérek ho­gyan válnak ott, abban az órában egy néppé. Ez történt Bobán is. A templomot zsúfolásig megtöltő ünneplő gyülekezet ajkán felcsen­dülő ének „Erős vár a mi Iste­nünk!”, már úgy szólalt meg, hogy érezhettük: egy szívvel, egy lélek­kel vagyunk jelen oly sokan ebben az ünnepi percben az ősi templom falai között. Piri Magdolna több éve szolgált már segédlelkészként a gyülekezet­ben, amikor egyhangúlag meghív­ták őt lelkészül. Becsületes munká­jával, természetességével mind az Fehér Károly esperes beiktatja Piri Magdolnát idősek, mind a fiatalok szeretetét kiérdemelte. Nem egy ismeretlen, hanem a* gyülekezet által oly jól ismert lelkésznő állt az oltár előtt jobbján a gyülekezet felügyelőjével, balján a gyülekezet gondnokával. Fehér Károly az Efezusi levélből olvasta a páli sorokat: „Aki pedig mindent megtehet sokkal bősége­sebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálko­dó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örök- kön-örökké. Ámen.” Piri Magdol­na meghívóján olvasható igét vá­lasztotta textusul az esperes. Lel­készt iktatunk, de Istent dicsérünk - szólt igehirdetése kezdetén Fehér Károly. Nagyon személyes Isten­dicséret ez. A teológus Pál próbál­ja számba venni, hogy hol es mi­ben látta személyes Krisztus-köve­A gyülekezet új lelkésze a felügyelővel és a gondnokkal tésében, szolgálata során, munka közben Istent. A lelkésziktatás is jó alkalom arra, hogy mindazok, akik jelen vannak, jó memóriát kérjenek Is­tentől, hogy el ne feledkezzenek arról, amit Ő tett nemzedékről nemzedékre. Mivel Istenre figyelünk, a mun­kában lévőre, tudhatjuk, hogy több lesz a megköszönnivalónk, mint amire számíthatnánk. Re­ménység ez Piri Magdolna és a gyülekezet számára is, a lelkészek számára is. A „minden” és „bősé­gesebb” maga Jézus Krisztus, aki hatalmát megmagyarázhatatlan irgalommal gyakorolja szolgáin keresztül is. A gazdag Istent dicső­íthetjük, mert sok nyomorúsággal terhelt szolgálatunkat is felhasz­nálja, hogy egyházat gyűjtsön ma­gának. A gazdag Istent dicsőítjük, hogy nemzedékről nemzedékre szolgálhatunk. Egyrészt megkö­szönjük Piri Magdolnát is elődei­vel, sőt valamikori utódaival együtt, másrészt komolyan vesz- szük a gyülekezet nemzedéki ta­goltságát idősek és gyermekek kö­zött ugyanolyan súlya van a szol­gálatnak. Erre jó bizonyság a most itt álló lelkésznő eddigi mun­kája. A gazdag Isten távlatát is sejteti Pál. Kodály Budavári Te Deum- ának „in aeternem-a” megéreztet valamit ebből az Isten elé siető di­cséretből és távlatból. Az új lelkész szolgálatát Isten ebbe az új távlat­ba akarja állítani. Az a reménysé­gem - fejezte be igehirdetését az esperes -, hogy Piri Magdolna is, a bobai gyülekezet is, a lelkésztest­vérek is készséggel mondják rá erre a szándékra a gazdag Istent dicsé­rő Ament. Úrvacsorával fejeződött be az istentisztelet. Az ezt követő köz­gyűlésen többen köszöntötték a lelkésznőt, köztük az elődök és Dr. Koltay Jenő plébános is. A gyülekezet felejthetetlen ven­dégszeretetét a roskadásig terített asztaloknál élvezhettük. Késő este volt, amikor az utolsó vendégek is hazatértek. Lelkésziktatás volt, melynek minden perce Istent dicsőítette, hi­szen egyedül övé a dicsőség nemze­dékről nemzedékre. N. L Répcelaki csendesnap - és ami mögötte van Szeptember egyik meleg szombatján több százan érkeztek Répcelakra, hogy ott csendesnapon emlékezzenek a szol­gálatát 40 évvel ezelőtt megkezdő bel- missziói központra. Európa és benne hazánk is akkor még háborús romok­ban hevert. A világháborúban tenger­sok érték elpusztult, anyagiak is, lel­kiek, szellemiek, is. Megrendült a szí­vekben az ősi, családi hagyományokon épült, megszokott evangélikus kegyes­ség is. Új, más szelek fújtak... , 1947 elején egyházunk bérbe vette Ajkay István volt egyházmegyei fel­ügyelő répcelaki emeletes házát, hogy ott belmissziói otthont létesítsen. Az otthon vezetője Tekus Ottó „ifjúsági lelkész” és Malaga Elza diakonissza nővér lett. Kemenesalja, Rábaköz és Répcevidék evangélikus népe ezután megindult Répcelakra. A világháborús összeomlás után Isten Szentlelke sze­mélyes, tudatos hitet ébresztett nagyon sokakban, akik csendesnapra, konfe­renciára mentek el a missziói otthonba. Hitet, látást, küldetést kaptak. A Lélek áldott, megtermékenyítő esője hullt azon a tájon azok szivébe, akik serdülő fiúk, vagy serdülő lányok konferenciá­jára, gyülekezeti munkások tanfolya­mára, presbiteri konferenciákra, diá­kok, asszonyok csendesnapjaira, vagy kántortanfolyamra, téli táborokra, lel­készkonferenciákra mentek a barátsá­gos otthon falai közé. Ahogy romok­ból újjáépült az ország, úgy épültek újjá, tisztultak meg emberi szívek és kaptak békességet Jézustól. Meglepően sok és sokféle alkalomra várta és fo­gadta magába az otthon a közelről vagy távolabbról érkezőket. Pedig saj­nos csak öt évig, 1947-től 1952-ig tar­tott ez a „zúgás”, lelki-szellemi mozgás! Hitrejutott emberek indultak el innen szolgálatba haza, a családba, gyüleke­zetekbe, a társadalomba. Ennek most negyven éve! Zólyomi Mátyás lelkész a répcelaki vendéglátó gyülekezet szeretetével hívta most csen­desnapra mindazokat, akik annak ide­jén, legalább egyszer is, a belmissziói intézetben megfordultak. (Vadosfai gyülekezetünkből közel kettőszázan!) A négy égtáj felől a Kisalföldön, de távolabbról is megindultak a „még fia­talok” és idősebbek, megőszült fejjel, lassúbb mozgással - de jöttek örvende­ző szívvel találkozni, visszaemlékezni - és talán még egyszer meglátni egymást. Örömtől és szeretettől forrósodott át a laki ■ templom levegője. Nagy-nagy öröm az együttlét öröme! „Itt az Isten köztünk!...” énekeltük és tapasztaltuk. Balázs Béláné Bernáth Erzsébet, régi répcelaki szolgatárs megnyitó áhítatá­ban az ige fényébe vonta a 40 év előtti munkát és munkásokat, a még élőket és már hazahívottakat. Tekus Ottó ve­zette az élénk, kerekasztalszerű vissza­emlékezéseket. Tizenöten szóltak emlé­keikről, el-elcsukló hangon, de örömtől csillogó szemmel. Közben felcsendül­tek énekeskönyvünk énekei, „a régi, kedves répcelaki énekek!” Gyorsíró ce­ruzám alig győzte írni az emlékező val­lomásokat: „Én vagyok az a Pista, aki Ottó bácsinak afféle mindenes kertésze voltam!” „Isten mindig többet ad, mint amit mi el tudunk képzelni!” „Isten igéje egyszer gyümölcsöt terem!” „Há­lás vagyok édesanyámért...” „Öt éven át itt öröm, öröm és öröm volt!” „Isten megragadott engem - és általam fiata­lokat is!” „Személyesen éltük át az evangélium áldását!” „Isten soha nem szünteti meg azt, amit itt bennünk el­kezdett. Örüljünk, hogy alkalmassá tett bennünket a szolgálatra!” Tekus Ottó így summázta az emlékezéseket: „Isten irántunk való szeretete a döntő!!!” Délben a répcelaki gyülekezet testvé­ri szeretettel látta vendégül a sok száz résztvevőt. Ebéd után Dr. Kneffel Pál szombathelyi gyülekezeti felügyelő „Hitben és látásban” címmel tartott bizonyságtevő előadást. Csodálatos ajándéka Istennek a hit! Boldog aki hisz! „Most is, közéletünk rejtett tarta­léka egy sereg hitrejutott ember ember­sége, becsületes jó munkája, áldozatos élete!” Majd ezt mondta: „Szerettem volna hallgatóimat végigvezetni azon az úton, amelyen a hitben botorkáló boldog! - és a látást, megtapasztalást követélő boldogtalan ember halad”. Végül Bárány Gyula és Fehér Ká­roly esperesek szolgáltatták ki az úrva­csora szentségét a hatalmas emlékező seregnek. Jézus vérében bűnöktől meg­tisztult ünnepi sereg, örömmel éneklő és visszaemlékező gyülekezet, Istent' hatalmas tetteiért magasztaló nyáj, az egymással való találkozás és együttlét örömét átélő 400-500 tanítvány - mindez együtt: gyarló földi keretben szinte mennyei érzés! Dicsőség érte Is­tennek! Sümeghy József Esperesiktatás a Nógrádi Egyházmegyében Hűséget, türelmet, bizalmat megpróbáló szolgálat (Folytatás az 1. oldalról) figyelmeztetése a szeretetre. Pász­tori szolgálat ez, amire ma nagy szükség van. Ugyanakkor buzdíta­ni kell egymást a cselekvő keresz­tyén életre is, mégpedig a jól cse­lekvő életre. Az cselekszik jól, aki felelősen magára veszi mások ügyét, aki a szeretet belső magatar­tása szerint él gyülekezetben, egy­házban, népünkben. Ez a jól cse­lekvő szeretet jellemezze az új espe­resnek és a tisztségében megerősí­tett felügyelőnek az egyházmegye gyülekezeteiért és lelkészeiért vég­zendő szolgálatát! Az ünnepi közgyűlésen Kalács­ka Béla esperes székfoglalójában Pál apostol szavaival vallotta, hogy nem szégyelli Krisztus evan­géliumát, melynek hirdetésére hi­vatott. Az evangélium az egyház igazi kincse, amely új embert és új világot teremt Jézus Krisztus által Isten ígérete szerint. Ezek után az evangélium ökumenikus üzeneté­...\ ii ysa 200 éves megújított balassagyarmati templomunk ről szólt az.esperes. A. törvény saj­góra és az evangélium melege dön­tően elősegíti az emberek összefo­gását közös célok elérésében. Az ökumenikus törekvések történeté­ben most érkezett el az idő, hogy ne csak azt nézzük, ami összeköt bennünket - különböző hitű ke­resztyéneket -, hanem hogy figyel­met fordítsunk az egység útjában álló mai kérdések tisztázására is. Az evangélium harmadik üzenete szociális és békeüzenet. A jézusi misszió kötelezettségével egyhá­zunknak a só és világosság szolgá­latát kell végeznie a világban. Székfoglalója végén Kalácska Béla megköszönte egyházunk vezetősé­gének bizalmát. Köszönetét mon­Kalácska Béla dott az egyházmegye gyülekezeti presbitériumainak és elődjének, Garami Lajosnak, aki az előző két ciklusban - tizenkét éven keresztül - végezte esperesi szolgálatát. A köszöntések és hozzászólások hosszú sorából a hála szava csen­dült ki az előző esperes munkájá­ért, hűséget, türelmet, bizalmat megpróbáló szolgálatáért; és a re­ménység szavát fejezték ki a felszó­lalók a tisztségében megerősített Urbán József felügyelő, Kalácska Béla új esperes és a közgyűlésen esküt tevő új egyházmegyei tiszt­ségviselők iránt. Kiss István egy­házügyi titkár és dr. Bartalné dr. Borszéky Erzsébet országgyűlési képviselő az állami és társadalmi szervek együttműködési szándékát tolmácsolta az egyházmegye el­nökségének, a testvéregyházak pe­dig ökumenikus törekvéseiknek adtak hangot. Dr. Selmeczi János otthonigazgató meleg szavakkal biztatta az új esperest. Az esperesi kar nevében Táborszky László mondott köszöntést, a Nógrádi , Egyházmegye lelkészeinek üdvöz­letét és áldáskívánását pedig Zá- borszky Csaba egyházmegyei fő­jegyző, szügyi lelkész tolmácsolta. A közgyűlésen részt vett még Róka Lajos_ református lelkipásztor, Sághy Ferenc kanonok-esperes a római katolikus egyház részéről, Lábossá Lajos Fejér-komáromi Egyházmegyénk esperese és Blázy Lajos diakóniai ügyvivő lelkész. Kalácska Béla válasza és köszönő szavai után a közgyűlés megvá­lasztotta az egyházmegye új tiszt­ségviselőit, akik letették a hivatali esküt. A köszöntések és jókívánságok sora a közgyűlés után fehér asztal mellett - a balassagyarmatiak ven­dégszeretetétől övezve - a gyüleke­zeti teremben folytatódott, és kö­tetlen beszélgetéssel záródott a Nógrádi Egyházmegye ünnepe. Vető István A bizalomépítés: mindnyájunk feladata Az OBT debreceni üléséről Kétszáz éves a Pesti Evangélikus Egyház Krisztus népe Isten nagy csodája... (Folytatás az 1. oldalról) gyan Luther vallott a Szent Lélek munkájáról. - E két évszázadban voltak neves egyháztagok, akiket a magyar történelem jegyez, híres lelkészek és jónevű felügyelők, ta­nárok, kántorok, tanítók, egyház­zenészek, presbiterek és sok névte­len, de Isten előtt jól ismert gyüle­kezeti tag, eleinte németek, szlová­kok és magyarok, később mindin­kább magyarok. Szegény özvegyek filléreiből és jómódú polgárok tal­lérjaiból, koronájából, forintjából épült, szépült templomunk és élt a gyülekezet anyagilag-igazából Is­ten igéjéből, ahogyan oltárunk leg­felső díszítő elemén, egy nyitott Biblia lapjain olvassuk: Isten igéje megmarad örökké. Volt itt mindig sok nehézség, jelentkezett pénszű- ke, gyülekezeti tagok villongása, de Isten igéjének összetartó ereje mindennél erősebbnek bizonyult. Megtartotta, sőt gyarapította né­pét a gyülekezet Ura. A 200 év korszakait ki-ki másként osztja be: történelmi, nemzetiségi, nyelvi, szervezeti szempontok szerint, esetleg egy-egy kiemelkedő lelkész, Püspök, egyházi vezető működésé­nek ideje szerint. Valójában min­den felosztáshál marad hiányérze­tünk. Legegyszerűbben talán így fogalmazhatunk: él, 200 éve él a Pesti Evangélikus Egyház és ez nem magunktól, hanem az élet­adó Istentől van. Énekünk meder­be tereli gondolatainkat: Isten véd­te, megáldotta, nem győzhetett raj­ta a gonosz hatalma, megtartotta. Krisztus népe, bátran nézz előre! A holnapba is, az időtlen holnapba, az örökkévalóságba is. Ma sokan félnek a holnaptól, veszélyeztetett az emberi élet, nehéz gazdasági kö­rülmények vesznek körül, egyre bonyolultabb az életünk a 20. szá­zad végén. Isten népe mégis re­ménységről tanúskodik, erre báto­rítja az ige. Még nincs itt a teljes­ség, nem is lesz bizonyára egyhá­zunknak, gyülekezetünknek hibát­lan, tökéletes korszaka, de annyit hihetünk, hogy gyülekezetünknek itt a főváros közepén nemcsak múltja volt, hanem jövője is lesz. Hisszük őseinkkel, hogy az „egy­ház mindvégig megmarad”, de hogy itt Budapest szívében is meg­marad, ez a mi hűségünkön is mú­lik, ez az, amit sáfáraitól megkíván holnap is a gyülekezet Ura. Ez a hűség fontosabb tanultságnál, tak­tikai érzéknél. Nem vagyunk jövő­vel foglalkozó futurológusok, nem tudunk holtbiztos prognózist adni, legfeljebb körvonalakat sejtünk: a városiasodás következő szakaszá­ban egyre inkább elnéptelenedik templomunk környéke, ami a hely­ben lakókat illeti és templomunk igehirdető központtá válik, ahová nemcsak a nálunk lakók járnak. Reménységem, hogy a Deák téri gyülekezetnek lesz megbecsült he­lye és hasznos szolgálata a jövőben is. Ezért nézünk bátran előre. Krisztus népe, állj hát rendület­len, mert Isten győzhetetlen: ez a biztatás a jelenre. Meggyőződé­sem, hogy a mai életben nem csu­pán erkélyről szemlélődő páholy­keresztyéneknek kell lennünk itt, hanem fővárosunk és egész né­pünk életében cselekvő módon részt vevő, az életet alakító embe­reknek. Őriznünk kell a múltat, de mindig újra készen munkál­kodni kell ma a megújuláson, ahogyan ez a Belvárosban általá­nos program: őrizzük a múlt érté­keit és lépést tartunk az egyre újuló élettel. Végiggondolt, szintes igehirdetés, rendszeres úrvacsorái élet, hangsúlyos keresztelési és az egész gyülekezetét érintő tanító szolgálat, rászorultak komoly tá­mogatása, igényes egyházzenei munka, erős presbitérium, tényle­gesen dolgozó bizottságok, ahol nem címeket osztunk, hanem fel­adatokat, kiegyensúlyozott anyagi háttér, ami biztosítja a szolgálat minden ágát. Hétköznapokon és ünnepeken tapasztalom, Isten ügye legyőzhetetlen, munkánk nem hiábavaló, jelentős kisugár­zása van más gyülekezetekre és tágabb környezetünkre is. Mun­katársaim jól értik ezt. Méltó módon akarjuk ünnepel­ni a 200 éves évfordulót. Október 31-én de. 11-kor tartjuk ünnepsé­günket: igehirdetés, gyülekezetünk történetét értékelő előadás, kö­szöntések és Szokolay Confessio Agustana kantata-jából részletek az ünnepi műsor. - Előző héten minden este a volt Pesti Egyház egykori lelkészi köreinek mai lel­készei hirdetik az igét. Insula Lu- therana címen 120 oldalas kiad­vány készült Fabiny Tibor tollá­ból, időszaki kiállítás lesz a Mú­zeumban ugyanebből az anyagból. Végül, de nem utolsósorban dr. Harmati Béla püspök és dr. Frenkl Róbert kerületi felügyelő iktatása nyitja az ünnepi hetet - ez alkalommal természetesen túlnő gyülekezeti határainkon. Hívom mindazokat, akik úgy érzik, közük van a Pesti Evangéli­kus Egyház Deák téri Gyülekeze­téhez - ünnepeljenek velünk együtt! Krisztus népe Isten nagy csodája - áldjuk, magasztaljuk együtt a gyülekezet Urát! Hafenscher Károly Az Országos Béketanács szeptember 18-19-én Debrecenben tartotta ülését. A munka hat szekcióban folyt. Az egy­házak és felekezetek békeszolgálatával foglalkozó szekció munkájára a Refor­mátus Kollégium történelmi falai kö­zött került sor dr. Tóth Károly püspök, a Keresztyén Békekonferencia elnöké­nek vezetésével. A vendéglátó dr. Kocsis Elemér ti­szántúli püspök köszöntő szavait köve­tően dr. Tóth Károly püspök tartott előadást a Keresztyén Békekonferencia munkájáról. Elmondotta, hogy a jövő­re három évtizedes fennállását ünneplő KBK-nak jelenleg kilencvenhat or­szágban vannak szervezetei. (Csupán 1987-ben öt ilyen szervezet alakult.) A KBK élénk kapcsolatot tart az Egye­sült Nemzetek Szervezetével, a Béke Világtanáccsal, valamint az egyházi szervezetekkel, mint például az Egyhá­zak Világtanácsa. A KBK elvi-teoló­giai békeszolgálatának alapja az a felis­merés, hogy a lelki békesség és a világ békessége elválaszthatatlan egymástól. E felismerésből következően a KBK nagy hangsúlyt helyez - mind elméleti munkájában, mind gyakorlati szolgá­latában - a béke és az igazságosság közötti mély összefüggésre. Dr. Tóth Károly szólt a KBK jelenlegi feladatai­ról és az azok megvalósításához szük­séges konkrét módszerekről. A hivő emberek békeszolgálatának legfonto­sabb feladatai: az imádság, a békére nevelés, az egységre hívás és a bizalom- építés. Mindezekhez szükséges a közeli (leszerelés) és a távoli (atommentes vi­lág) célok közötti összhang megterem­tése, széles körű és kölcsönös tájékozta­tás. Az elnök végezetül az ökumenikus kapcsolatok elmélyitésének, valamint a hívők és nem hívők párbeszédének szükségességét hangsúlyozta. Ezt követően Bakonyi József, az OBT Katolikus Bizottsága titkárának és dr. Aranyos Zoltán, az Egyházközi Békebizottság titkárának az előadását hallgatták meg a résztvevők a két szer­vezet munkájáról. Az előadások nyomán a hazai fele­kezetek képviselőinek élénk eszmecse­réje bontakozott ki. Ebből kitűnt, hogy az égető kérdésekben akaratuk azonos: a fegyverkezés megszüntetését, enyhülé­sét, az ökumenikus szellem további erő­sítését szorgalmazzák. A békemunka területén ma a biza- lomépités, a bizalomerösítés és a kap­csolatteremtés a legfontosabb - hang­súlyozta az Országos Béketanács ple­náris ülésén Barabás Miklós főtitkár. Ezt követően ismertette a Béketanács tevékenységének közelmúltbeli esemé­nyeit, végezetül annak közelebbi és tá­volabbi terveiről szólt. Az OBT debreceni ülése alkalmából a Kollégiumi Kántus, Berkesi Sándor és Kurgyis András vezényletével, vala- .mint Karasszon Dezső orgonaművész közreműködésével ünnepi hangver­senyt adott a Nagytemplomban. A hangversenyből származó bevételt az Országos Béketanács szolidaritási alapjára ajánlották fel. G. Nagy Ágota

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom