Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-18 / 42. szám
r Evangélikus Élet 52. ÉVFOLYAM 42. SZÁM 1987. OKTÓBER 18. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 18. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS ÁRA: 5,50 Ft Milyen szegénnyé, koldusszegénnyé lettél mióta nem szeretsz mást, csak magadat. AUGUSTINUS V------------------------------------------------------------------------------------------) Járjunk szeretetben Kétszáz éves a Pesti Evangélikus Egyház Krisztus népe Isten nagy csodája... A vasárnapunk jellegét meghatározó címmondat végén nem találunk írásjelet. Mi ez a mondat? Egyszerű kijelentés, lapos, kegyes közhely? Vagy talán felszólító parancs, ami felkiáltójelet igényelne? Vagy talán inkább bizonytalan kérdés rejlik benne: járjunk-e szeretetben? Érdemes, kifizetődő a mai „nehezedő körülmények • között” még szeretni? Kérdéseinkkel legjobb, ha a testté lett Szeretethez, Jézushoz fordulunk. Nála a szeretet soha sem szólam, üres jelszó, hanem életet mozgató és életet mentő érő. Őhozzá fordult egy törvénytudó is látszólag ártatlan, elméleti kérdésével: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” A korabeli vallási élet törvényrengetegének útvesztőjében valóban kellett egy világos „főútvonal”, mint ahogyan a mi korunk ezernyi „bölcsessége, izmusa” között is nehezen igazodunk el. Jézus válasza, a szeretet kettős nagy parancsolatának meghirdetése ma is egyértelmű, világos útmutatás. A szeretet az a főútvonal, melyen járnunk kell, s ennek elsőbbsége van minden más, egyébként önmagában talán fontos úttal szemben. Ezen a főútvonalon kettős cél mozgatja az életünket: Isten és az embertárs szeretete. Nem szabad elsiklani a sorrend fölött,'hiszen a két nagy parancsolat valójában a Tízparancsolat két kőtáblájának tömény kivonata, koncéntrátúrna. Ami ott tiltó formában megfogalmazott életvédő korlát, az itt pozitív, aktív formába öntött életprog- ram. De hogyan szerethetem én az Urat teljes, egész, osztatlan szívvel, lélekkel, erővel? Rögtön „beugrik” a sablonos válasz: Istent az embertársban szerethetem. S ezzel máris tovább „egyszerűsítettük” a képletet, a kettős parancsolat első felét átugrottuk, az alapját adó Tízparancsolatot „lefejeztük”. Pedig Jézus szava félreérthetetlen: „Ha szerettek engem, tartsátok meg az én parancsolataimat.” S ez nyilvánvalóan az első három parancsolattal kezdődik. Az is nagy kísértés, hogy az első három parancsolat megtartására hivatkozva elsikkasztjuk a második kőtábla embertárs felé fordító üzenetét. Erre a veszélyre figyelmeztet maga Jézus is, amikor Lukács evangéliumában a kettős szeretetparancshoz fűzi az irgalmas samaritánus példázatát. De napjainkban kísért a másik véglet is: az embertárs megsegítésének programját hangsúlyozva megfeledkezünk a szeretet forrásáról, akivel éppen az első három parancsolat köt össze. Ha valóban Ő az első az életemben, ha neve drága számomra és „beszélő viszonyban” vagyok Vele, ha nevét nem szégyellem megvallaníi az emberek előtt, ha megbecsülöm a Vele való találkozás ünnepi és hétköznapi alkalmait, akkor van igazán esélyem arra, hogy jól tudom szeretni a másik embert. Mert lehet rosszul is szeretni! Jézus látszólag nagyon röviden elintézi az embertárs szeretetének mércéjét: „szeresd... mint magadat.” De szédítő mélységeket rejt ez a tömör fogalmazás. Vajon jól sze- retjük-e önmagunkat?! Nem élünk sokszor öngyilkos, önpusztító módon? Nem tesszük önmagunkat tisztátalanná, nem lopjuk, csaljuk meg nemegyszer önmagunkat?! Ha önmagunkat megfosztjuk Isten szeretetétől, rosszul szeretjük önmagunkat, s ebből következően egymást is. Nehéznek tűnik a „rákanyaro- dás” a szeretet főútvonalára? Talán már el is indultunk egyszer- kétszer, de nem bírtuk a tempót, a forgalmat, vagy talán zavart a „szembeforgalom”? Talán sokunknak segít Hallquist őszinte imádsága: „Istenem, sohasem láttalak, hogyan tudnálak szeretni Téged? Istenem, láttam az embereket, hogyan tudnám szeretni őket? És hogy Te mégis mindkettőre biztatsz, ez kegyelmedhez hajt Uram...” Gáncs Péter Jeles évfordulóra készülünk a Deák téren. Most, október végén lesz 200 esztendeje, hogy őseink Pest városában szervezett keretek között újra tarthattak evangélikus istentiszteletet. Nem vagyok egyháztörténész, lelkész vagyok, de nagyon becsülöm gyülekezetünk múltját és mai szolgálatomhoz gyakran jelent erőforrást múltunk, őseink hite, példás, áldozatos élete. Nem akarom feledni mit tett Isten közöttünk és velünk az elmúlt 200 évben. Nem akarok a múltban maradni és merengeni az idő múlásával megszépült eseményeken, a jelen feladatait akarom megoldani és a jövővel akarok szembenézni, de ehhez segít múltunk megbecsülése. Új énekeskönyvünk egyik új éneke zsong, dalol bennem hetek óta, a cimben megadott gyülekezeti énekünk (269), ez ad egyben keretet gondolataimnak. Hálámat, reménységemet éppenúgy kifejezi, mint azt a bátorítást, amire mindenkinek szüksége van az egyházban. Krisztus népe Isten nagy csodája ...Isten védett, áldott, megtartott 200 éven át. Micsoda két évszázad! Egy kicsiny vidéki jellegű városból - világváros lett. A városfalon kívül engedélyezett templomépületből egy európai metropoüs szívében, a Metro hármas kereszteződésében elhelyezkedő jelentős műemlék épület, ahogyan külföldi testvéreink gyakran nevezik az evangélikusok pesti „dómtemploma”. Mi most nem a templom épületét, építőit ünnepeljük, történetét idézzük, megtettük ezt tavaly a templomszentelés 175 éves jubileumán, mi most gyülekezetünk népére gondolunk, akiket Urunk „hívott, gyűjtött, megvilágosított és az igaz hitben megtartott” - aho- (Folytatás a 3. oldalon) ÉLŐ VÍZ Zsoltármozaikok Az Úr ott van szent templomában Alapkőletétel 1987. október 25-én vasárnap délután 4 órai kezdettel a zuglói templom melletti építkezés színhelyén az Evangélikus Teológiai Akadémia új épületének alapkőletételére kerül sor. Az ünnepi szolgálatot dr. Nagy Gyula püspök-elnök és D. Karlheinz Stoll, az Egyesült Német Evangélikus Tartományi Egyházak vezető püspöke végzik. A/ új épület alapozási munkái befejezéshez közelednek. Jelenleg a már meglévő betonalap szigetelése folyik. Erre kerül majd az alagsor födémszerkezete. Képünk a munka kezdetén készült. A következőkben egymás után három zsoltármagya- rázatot fog hozni az Elő víz rovat, melyek mind Dávid panaszát írják le. Mint a rovat címe jelzi, itt az a cél, hogy valami megmozduljon. Valami életre keljen, valami természetes mederben, de elinduljon. Templom, gyülekezet, történelmi egyház - megannyi mozdulatlan robosztus jelenség! Ami folyik az nagyon gyakran csak a panaszáradat. Lehet-e előrevivő a panasz, a kudarcok és a vereségek meddő felsorolása? Azt gondolom, nem. Nekünk különösen nem, akik valami kimondhatatlanul nagy világméretű győzelemről tudunk, a Krisztus győzelméről. Annak a Krisztusnak a győzelméről, aki a templomban is győzött. Nemcsak akkor, amikor megtisztította az imádságnak házát a hamis mozgalmasságtól, az üzletelés árjától, hanem sokkal inkább halálával, mikor kettéhasadt a templom kárpitja. Krisztus megváltói műve nyitottá tette a templomot. Még akkor is, amikor a templom szó a bezártságot jelenti, Ő a Golgotával megnyitotta a bezártat, a megközelítZsolt 11,1-7 hetetlent. Kinyitotta a zsilipet és a stagnáló vallásosság tavából élő vizet, sebesen folyó patakot indított el. Sokunkban ott a kísértés, hogy a templomot, hitünket csupán a befelé- fordulás, a bezárkózás tényének tekintsük. Szeretnénk múzeummá rendezni hitéletünket. Feladatunknak érezzük, hogy ennek a múzeumnak az ablakából panaszoljuk el a nagy romlást, az avulást, a templomrenoválás nagy költségeit, és természetesnek tűnik, hogy szolgálatáról számotadó lelkészünk csupán azt sorolja fel, hányszor renovált templomot. Ne értsen félre senki! Nagy dolognak tartom a külső munkákat, de nagyobbnak azt, ami „bent van”. Nagyobb dolog a templomnál a „bent lakozó ÚR!” A legnagyobb dolog pedig az, ámít O akar adni. 0 nem elfogadni, hanem adni akar. Megdöbbent az a tény is, melyet sokfelé tapasztaltam a templomrenoválásokkal kapcsolatosan. Az újjászen- telési istentiszteleten tömve van a templom. Örömmel számol be a lelkész, hogy mennyien vettek részt a munkában. Még ki is szái molják, hogy ez mennyi pénzt jelent) A hallgatóság körében többen összesúgnak: „Még X. Y. is dolgozott egy napot, pedig ő soha nem jár templomba!” - Elgondolkodom. Mi ,a fontosabb, az én munkám, amit én adok, vagy amit az Isten akar adni? X. Y. testvérünk éppen nem a legjobb úton jár, mert csak odáig jutott el, hogy ő adott. Mikor jön el az idő, mikor drága lesz neki minden vasárnapi harangszó, minden ének és igehirdetés!? Mikot jut majd el odáig, hogy olyan menedék legyen számára a gyülekezet, ahonnan megerősödve megy a világba, és várja az alkalmat, hogy'megint visszatérhessen. Mikor jut el odáig, hogy Istent, a bűnbocsánatot, az élet értelmét, az örökélet reménységét keresse a templomban, filozofálgatás, közhelyprédikációk és humanista tartalmú beszédek helyett? Mikor jut el odáig, hogy imádkozzék az egyházunk ébredéséért, az ifjúság és a felnőtt gyülekezeti tagok megtéréséért? Mikor jut el idáig, hogy panasz és botránkozás helyett imádkozzék és, könyörögjön ezért a drága véren megváltott emberiségért, annak külső és belső békéjéért!? Mikor jut el arra a tudatra, hogy az „ÚR ott van templomában!”? Győri János Sámuel Stoll püspök egyházunkban D. Karlheinz Stoll, a Német Evangélikus Tartományi Egyházak vezető püspöke - felesége, valamint Karlheinz Schmale, egyházfőtanácsos kíséretében hivatalos látogatást tesz október 23-28. között egyházunkban. Itt tartózkodásuk során részt vesznek a Déli Egyházkerület püspök és felügyelő beiktatásán, egyházvezetökkel, lelkészekkel találkoznak, valamint látogatást tesznek a Teológiai Akadémián és a Budai Szeretetotthonban. Püspök- és felügyelőiktatás Lapzártakor kaptuk a hírt: a Szavazatbontó Bizottság jelentése szerint 126 gyülekezetből 118 dr. Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelőjelöltre adta szavazatát. A megválasztott felügyelő új szolgálatára Isten áldását kérjük. Ennek alapján a Déli Egyházkerület megválasztott püspökének dr. Harmati Béla lelkésznek és megválasztott felügyelőjének dr. Frenkl Róbert egyetemi tanárnak együttes beiktatására 1987. október 24-én de. 11 órai kezdettel kerül sor a Deák téri evangélikus templomban. Az ünnepség rendje A kerületi közgyűlés megnyitása: szavazatbontó bizottság jelentése és a megválasztottak elfogadó nyilatkozata A beiktató ünnepi istentisztelet A kerületi közgyűlés folytatása:- A beiktatás megtörténtének hivatalos megállapítása és jegyzőkönyvbe foglalása- Dr. Harmati Béla püspök székfoglaló beszéde- Dr. Frenkl Róbert felügyelő .. székfoglaló beszéde- Üdvözlések. A püspök és a felügyelő válasza- Himnusz l)r. Harmati Béla m ^ Dr. Frenkl Róbert Esperesiktatás a Nógrádi Egyházmegyében Hűséget, türelmet, bizalmat megpróbáló szolgálat A Nógrádi Egyházmegyében meleg szívű, „jó palócok” élnek. Ismerik egymást, figyelnek egymásra, összetartozásuk számtalan jelét mutatja áldozatkészségük, szerete- tük egyházmegyéjük, gyülekezeteik és lelkészeik iránt. Ez a vidék, ahol ők laknak, területileg is egységes. Jellegzetes, festői szépségű nógrádi táj: az Ipoly völgye, a Mátra, Cserhát és a Börzsöny hegyvonulatai. Itt él 12 800 evangélikus 21 anyagyülekezetben és azok számtalan ffliájá- ban és szórványában. Hitüket élő, személyes Krisztus-hit, sajátos nógegyházmegyei felügyelő tisztségében való megerősítésének alkalmára jöttek. Az ünnepen részt vett és szolgált dr. Nagy Gyula püspökelnök, akit felesége is elkísért. Az ünnepi istentiszteleten elhangzott igehirdetésében néhány fontos üzenetet emelt ki ZÍsid 10,23-24- ből. Ez az alapige három irányba mutat: Istenre, a saját szivünkbe és egymás felé. „Hű az Úr, aki ígéretet tett.” Sokan beszélnek ma az egyház, a lelkészi szolgálat kríziséről. Amikor mindenkiben találunk hibát, egy valakiben mindig bízharádi kegyesség jellemzi. Gyülekezeteiket is ez tartja össze. Lelkészeiket szeretettel és megbecsüléssel veszik körül, és szívesen látják a gyülekezetekbe látogató teológusokat is. Nagy felelősséget éreznek egyházi épületeik iránt. Az elmúlt öt év alatt mintegy tíz gyülekezetben ünnepeltek a hívek renovált, újjáépített vagy teljesen újonnan épült templomokban, parókiákon. Ez a szeretet járta át a Balassagyarmatra gyülekezett híveket, akik Kalácska Béla megválasztott esperes iktatására és Urbán József tunk: Isten hű marad, ezt ígérte nekünk; s erre az ígéretre Jézus Krisztus golgotái keresztje nyomta a pecsétet. „Ragaszkodjatok a reménység hitvallásához!” Minden szolgálat alapja a hit, a feltétlen bizalom Istenben. Sokakban csalódunk. őbenne sohasem. Legyen ez erősítés a számunkra! „Egymást szeretetre és jócselekedetekre buzdítsátok!” Az egyházban szolgálni egyedül nem lehet. A lelkész - és különösen az esperes - feladata az egymás felé fordulás, egymás (Folytatás a 3. oldalon)
