Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-18 / 42. szám

r Evangélikus Élet 52. ÉVFOLYAM 42. SZÁM 1987. OKTÓBER 18. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 18. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS ÁRA: 5,50 Ft Milyen szegénnyé, koldus­szegénnyé lettél mióta nem szeretsz mást, csak magadat. AUGUSTINUS V------------------------------------------------------------------------------------------) Járjunk szeretetben Kétszáz éves a Pesti Evangélikus Egyház Krisztus népe Isten nagy csodája... A vasárnapunk jellegét megha­tározó címmondat végén nem talá­lunk írásjelet. Mi ez a mondat? Egyszerű kijelentés, lapos, kegyes közhely? Vagy talán felszólító pa­rancs, ami felkiáltójelet igényelne? Vagy talán inkább bizonytalan kérdés rejlik benne: járjunk-e sze­retetben? Érdemes, kifizetődő a mai „nehezedő körülmények • kö­zött” még szeretni? Kérdéseinkkel legjobb, ha a testté lett Szeretethez, Jézushoz fordulunk. Nála a szere­tet soha sem szólam, üres jelszó, hanem életet mozgató és életet mentő érő. Őhozzá fordult egy törvénytudó is látszólag ártatlan, elméleti kér­désével: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” A ko­rabeli vallási élet törvényrengete­gének útvesztőjében valóban kel­lett egy világos „főútvonal”, mint ahogyan a mi korunk ezernyi „böl­csessége, izmusa” között is nehe­zen igazodunk el. Jézus válasza, a szeretet kettős nagy parancsolatá­nak meghirdetése ma is egyértel­mű, világos útmutatás. A szeretet az a főútvonal, melyen járnunk kell, s ennek elsőbbsége van min­den más, egyébként önmagában talán fontos úttal szemben. Ezen a főútvonalon kettős cél mozgatja az életünket: Isten és az embertárs szeretete. Nem szabad elsiklani a sorrend fölött,'hiszen a két nagy parancsolat valójában a Tízparancsolat két kőtáblájának tömény kivonata, koncéntrátúrna. Ami ott tiltó formában megfogal­mazott életvédő korlát, az itt pozi­tív, aktív formába öntött életprog- ram. De hogyan szerethetem én az Urat teljes, egész, osztatlan szívvel, lélekkel, erővel? Rögtön „beugrik” a sablonos válasz: Istent az ember­társban szerethetem. S ezzel máris tovább „egyszerűsítettük” a képle­tet, a kettős parancsolat első felét átugrottuk, az alapját adó Tízpa­rancsolatot „lefejeztük”. Pedig Jé­zus szava félreérthetetlen: „Ha sze­rettek engem, tartsátok meg az én parancsolataimat.” S ez nyilván­valóan az első három parancsolat­tal kezdődik. Az is nagy kísértés, hogy az első három parancsolat megtartására hivatkozva elsik­kasztjuk a második kőtábla em­bertárs felé fordító üzenetét. Erre a veszélyre figyelmeztet maga Jé­zus is, amikor Lukács evangéliu­mában a kettős szeretetparancshoz fűzi az irgalmas samaritánus pél­dázatát. De napjainkban kísért a másik véglet is: az embertárs meg­segítésének programját hangsú­lyozva megfeledkezünk a szeretet forrásáról, akivel éppen az első há­rom parancsolat köt össze. Ha valóban Ő az első az életemben, ha neve drága számomra és „beszélő viszonyban” vagyok Vele, ha nevét nem szégyellem megvallaníi az em­berek előtt, ha megbecsülöm a Ve­le való találkozás ünnepi és hét­köznapi alkalmait, akkor van iga­zán esélyem arra, hogy jól tudom szeretni a másik embert. Mert lehet rosszul is szeretni! Jé­zus látszólag nagyon röviden elin­tézi az embertárs szeretetének mér­céjét: „szeresd... mint magadat.” De szédítő mélységeket rejt ez a tömör fogalmazás. Vajon jól sze- retjük-e önmagunkat?! Nem élünk sokszor öngyilkos, önpusztító mó­don? Nem tesszük önmagunkat tisztátalanná, nem lopjuk, csaljuk meg nemegyszer önmagunkat?! Ha önmagunkat megfosztjuk Isten szeretetétől, rosszul szeretjük ön­magunkat, s ebből következően egymást is. Nehéznek tűnik a „rákanyaro- dás” a szeretet főútvonalára? Ta­lán már el is indultunk egyszer- kétszer, de nem bírtuk a tempót, a forgalmat, vagy talán zavart a „szembeforgalom”? Talán so­kunknak segít Hallquist őszinte imádsága: „Istenem, sohasem láttalak, hogyan tudnálak szeretni Téged? Istenem, láttam az embereket, hogyan tudnám szeretni őket? És hogy Te mégis mindkettőre biztatsz, ez kegyelmedhez hajt Uram...” Gáncs Péter Jeles évfordulóra készülünk a De­ák téren. Most, október végén lesz 200 esztendeje, hogy őseink Pest városában szervezett keretek kö­zött újra tarthattak evangélikus is­tentiszteletet. Nem vagyok egyháztörténész, lelkész vagyok, de nagyon becsü­löm gyülekezetünk múltját és mai szolgálatomhoz gyakran jelent erőforrást múltunk, őseink hite, példás, áldozatos élete. Nem aka­rom feledni mit tett Isten közöt­tünk és velünk az elmúlt 200 év­ben. Nem akarok a múltban ma­radni és merengeni az idő múlásá­val megszépült eseményeken, a je­len feladatait akarom megoldani és a jövővel akarok szembenézni, de ehhez segít múltunk megbecsü­lése. Új énekeskönyvünk egyik új éneke zsong, dalol bennem hetek óta, a cimben megadott gyülekeze­ti énekünk (269), ez ad egyben ke­retet gondolataimnak. Hálámat, reménységemet éppenúgy kifejezi, mint azt a bátorítást, amire min­denkinek szüksége van az egyház­ban. Krisztus népe Isten nagy csodája ...Isten védett, áldott, megtartott 200 éven át. Micsoda két évszázad! Egy kicsiny vidéki jellegű városból - világváros lett. A városfalon kí­vül engedélyezett templomépület­ből egy európai metropoüs szívé­ben, a Metro hármas kereszteződé­sében elhelyezkedő jelentős műem­lék épület, ahogyan külföldi test­véreink gyakran nevezik az evan­gélikusok pesti „dómtemploma”. Mi most nem a templom épüle­tét, építőit ünnepeljük, történetét idézzük, megtettük ezt tavaly a templomszentelés 175 éves jubileu­mán, mi most gyülekezetünk népé­re gondolunk, akiket Urunk „hí­vott, gyűjtött, megvilágosított és az igaz hitben megtartott” - aho- (Folytatás a 3. oldalon) ÉLŐ VÍZ Zsoltár­mozaikok Az Úr ott van szent templomában Alapkőletétel 1987. október 25-én vasárnap délután 4 órai kezdettel a zuglói templom melletti építkezés színhe­lyén az Evangélikus Teológiai Akadémia új épületének alapkőle­tételére kerül sor. Az ünnepi szolgálatot dr. Nagy Gyula püspök-elnök és D. Karl­heinz Stoll, az Egyesült Német Evangélikus Tartományi Egyhá­zak vezető püspöke végzik. A/ új épület alapozási munkái befejezés­hez közelednek. Jelenleg a már meglévő betonalap szigetelése folyik. Erre kerül majd az alagsor födémszerkezete. Ké­pünk a munka kezdetén készült. A következőkben egymás után három zsoltármagya- rázatot fog hozni az Elő víz rovat, melyek mind Dávid panaszát írják le. Mint a ro­vat címe jelzi, itt az a cél, hogy valami megmozduljon. Valami életre keljen, valami természetes mederben, de el­induljon. Templom, gyülekezet, történelmi egyház - meg­annyi mozdulatlan robosztus jelenség! Ami folyik az nagyon gyakran csak a panaszáradat. Lehet-e előrevivő a pa­nasz, a kudarcok és a vereségek meddő felsorolása? Azt gondolom, nem. Ne­künk különösen nem, akik valami ki­mondhatatlanul nagy világméretű győ­zelemről tudunk, a Krisztus győzelmé­ről. Annak a Krisztusnak a győzelmé­ről, aki a templomban is győzött. Nem­csak akkor, amikor megtisztította az imádságnak házát a hamis mozgalmas­ságtól, az üzletelés árjától, hanem sok­kal inkább halálával, mikor kettéha­sadt a templom kárpitja. Krisztus meg­váltói műve nyitottá tette a templomot. Még akkor is, amikor a templom szó a bezártságot jelenti, Ő a Golgotával megnyitotta a bezártat, a megközelít­Zsolt 11,1-7 hetetlent. Kinyitotta a zsilipet és a stag­náló vallásosság tavából élő vizet, sebe­sen folyó patakot indított el. Sokunkban ott a kísértés, hogy a templomot, hitünket csupán a befelé- fordulás, a bezárkózás tényének tekint­sük. Szeretnénk múzeummá rendezni hitéletünket. Feladatunknak érezzük, hogy ennek a múzeumnak az ablaká­ból panaszoljuk el a nagy romlást, az avulást, a templomrenoválás nagy költségeit, és természetesnek tűnik, hogy szolgálatáról számotadó lelké­szünk csupán azt sorolja fel, hányszor renovált templomot. Ne értsen félre senki! Nagy dolognak tartom a külső munkákat, de nagyobbnak azt, ami „bent van”. Nagyobb dolog a temp­lomnál a „bent lakozó ÚR!” A legna­gyobb dolog pedig az, ámít O akar adni. 0 nem elfogad­ni, hanem adni akar. Megdöbbent az a tény is, melyet sokfelé tapasztaltam a templomrenoválásokkal kapcsolatosan. Az újjászen- telési istentiszteleten tömve van a templom. Örömmel számol be a lelkész, hogy mennyien vettek részt a munkában. Még ki is szái molják, hogy ez mennyi pénzt jelent) A hallgatóság körében többen össze­súgnak: „Még X. Y. is dolgozott egy napot, pedig ő soha nem jár templom­ba!” - Elgondolkodom. Mi ,a fonto­sabb, az én munkám, amit én adok, vagy amit az Isten akar adni? X. Y. testvérünk éppen nem a legjobb úton jár, mert csak odáig jutott el, hogy ő adott. Mikor jön el az idő, mikor drága lesz neki minden vasárnapi harangszó, minden ének és igehirdetés!? Mikot jut majd el odáig, hogy olyan menedék legyen számára a gyülekezet, ahonnan megerősödve megy a világba, és várja az alkalmat, hogy'megint visszatérhes­sen. Mikor jut el odáig, hogy Istent, a bűnbocsánatot, az élet értelmét, az örökélet reménységét keresse a temp­lomban, filozofálgatás, közhelyprédi­kációk és humanista tartalmú beszédek helyett? Mikor jut el odáig, hogy imád­kozzék az egyházunk ébredéséért, az ifjúság és a felnőtt gyülekezeti tagok megtéréséért? Mikor jut el idáig, hogy panasz és botránkozás helyett imád­kozzék és, könyörögjön ezért a drága véren megváltott emberiségért, annak külső és belső békéjéért!? Mikor jut el arra a tudatra, hogy az „ÚR ott van templomában!”? Győri János Sámuel Stoll püspök egyházunkban D. Karlheinz Stoll, a Német Evangélikus Tartományi Egyházak vezető püspöke - felesége, valamint Karlheinz Schmale, egyházfőtanácsos kísére­tében hivatalos látogatást tesz október 23-28. között egyházunkban. Itt tartózkodásuk során részt vesznek a Déli Egyházkerület püspök és felügyelő beiktatásán, egyházvezetökkel, lelkészekkel találkoznak, vala­mint látogatást tesznek a Teológiai Akadémián és a Budai Szeretetott­honban. Püspök- és felügyelőiktatás Lapzártakor kaptuk a hírt: a Szavazatbontó Bizottság jelen­tése szerint 126 gyülekezetből 118 dr. Frenkl Róbert egyház­kerületi felügyelőjelöltre adta szavazatát. A megválasztott fe­lügyelő új szolgálatára Isten ál­dását kérjük. Ennek alapján a Déli Egyházkerület megválasz­tott püspökének dr. Harmati Béla lelkésznek és megválasztott felügyelőjének dr. Frenkl Róbert egyetemi tanárnak együttes beiktatására 1987. október 24-én de. 11 órai kezdettel kerül sor a Deák téri evangélikus templomban. Az ünnepség rendje A kerületi közgyűlés megnyitá­sa: szavazatbontó bizottság jelen­tése és a megválasztottak elfogadó nyilatkozata A beiktató ünnepi istentisztelet A kerületi közgyűlés folytatása:- A beiktatás megtörténtének hi­vatalos megállapítása és jegyző­könyvbe foglalása- Dr. Harmati Béla püspök szék­foglaló beszéde- Dr. Frenkl Róbert felügyelő .. székfoglaló beszéde- Üdvözlések. A püspök és a felü­gyelő válasza- Himnusz l)r. Harmati Béla m ^ Dr. Frenkl Róbert Esperesiktatás a Nógrádi Egyházmegyében Hűséget, türelmet, bizalmat megpróbáló szolgálat A Nógrádi Egyházmegyében me­leg szívű, „jó palócok” élnek. Isme­rik egymást, figyelnek egymásra, összetartozásuk számtalan jelét mutatja áldozatkészségük, szerete- tük egyházmegyéjük, gyülekezeteik és lelkészeik iránt. Ez a vidék, ahol ők laknak, területileg is egységes. Jellegzetes, festői szépségű nógrádi táj: az Ipoly völgye, a Mátra, Cser­hát és a Börzsöny hegyvonulatai. Itt él 12 800 evangélikus 21 anyagyüle­kezetben és azok számtalan ffliájá- ban és szórványában. Hitüket élő, személyes Krisztus-hit, sajátos nóg­egyházmegyei felügyelő tisztségé­ben való megerősítésének alkalmá­ra jöttek. Az ünnepen részt vett és szolgált dr. Nagy Gyula püspök­elnök, akit felesége is elkísért. Az ünnepi istentiszteleten elhangzott igehirdetésében néhány fontos üzenetet emelt ki ZÍsid 10,23-24- ből. Ez az alapige három irányba mutat: Istenre, a saját szivünkbe és egymás felé. „Hű az Úr, aki ígére­tet tett.” Sokan beszélnek ma az egyház, a lelkészi szolgálat krízisé­ről. Amikor mindenkiben találunk hibát, egy valakiben mindig bízha­rádi kegyesség jellemzi. Gyülekeze­teiket is ez tartja össze. Lelkészei­ket szeretettel és megbecsüléssel ve­szik körül, és szívesen látják a gyü­lekezetekbe látogató teológusokat is. Nagy felelősséget éreznek egy­házi épületeik iránt. Az elmúlt öt év alatt mintegy tíz gyülekezetben ün­nepeltek a hívek renovált, újjáépí­tett vagy teljesen újonnan épült templomokban, parókiákon. Ez a szeretet járta át a Balassa­gyarmatra gyülekezett híveket, akik Kalácska Béla megválasztott esperes iktatására és Urbán József tunk: Isten hű marad, ezt ígérte nekünk; s erre az ígéretre Jézus Krisztus golgotái keresztje nyomta a pecsétet. „Ragaszkodjatok a re­ménység hitvallásához!” Minden szolgálat alapja a hit, a feltétlen bizalom Istenben. Sokakban csa­lódunk. őbenne sohasem. Legyen ez erősítés a számunkra! „Egymást szeretetre és jócselekedetekre buz­dítsátok!” Az egyházban szolgálni egyedül nem lehet. A lelkész - és különösen az esperes - feladata az egymás felé fordulás, egymás (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom