Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-11 / 41. szám

Evangélikus Elet 1967. október 11. Tanácskozott az országos esperest értekezlet Új feladatok előtt Esperesek egymás között (Folytatás az 1. oldalról) vonás jellemez. Egyfelől a megma­radás az elmúlt negyven év során, küzdelmesen kimunkált, jó úton. Másfelől a nyitottság és megújulá­si készség az új kihívások között.” A bevált jó út három dolgot je­lent. Teljes hűséget Isten igéjéhez, evangéliumi hitünkhöz. Sokrétű és széleskörű segítő szeretetet az em­bertárs, a család, a gyülekezet, a társadalom életében. Végül az egy­ház és állam között hazánkban ki­alakult jó viszony megőrzését és elmélyítését. ( Amiben viszont meg kell újul­nunk, nyitottaknak kell lennünk, az hitünk és teológiánk új, mai át­gondolása és egyházi életünk min­den területének alapos megvizsgá­lása, a hiányosságok és gyengesé­gek kijavítására, új feladatok vál­lalására való készséggel - mondta a püspök-elnök. „Szívesen vállal­juk a segítő kritikát is, a széleskörű párbeszédet. De az egyházunk és gyülekezeteink egységéért való fe­lelősség nem engedi meg, hogy azok belső közösségét, jó rendjét valaki is megbonthassa.” Útalt a püspöki beszámoló a fontos személyi változásokra egy­házunkban, és kifejezte reménysé­gét, högy dr. Harmati Béla nagy egyetértéssel történt püspökké vá­lasztása és dr. Frenkl Róbert or­vosprofesszor egyhangú jelölése kerületi felügyelővé, segíti az egy­séget és belső megújulást egyhá­zunkban. Befejező részében a püspöki elő­terjesztés részletes áttekintést adott a hazai egyházakhoz való viszonyról, a Lutheránus Világszö­vetség fontos nyári döntéseiről és terveiről, az egyházi világszerveze­tek jövő terveiről és egyházunk bi­laterális kapcsolatairól a testvér­egyházakkal. Előtérben a gyülekezetek Az esperesi értekezlet több mint négyórás tanácskozása előterében mégis belső egyházi életünk idő­szerű kérdései állottak. A püspöki beszámoló kapcsán, amely átte­kintette gyülekezeteink istentiszte­leti életét, teológiai munkánk mai' helyzetét, a gyermek- és ifjúsági munkát és egyházi nevelést, egyhá­zunk diakóniai és sajtószolgálatát, az esperesek főleg négy témakört vitattak meg, igen eleven és min­den esperest felszólalásra indító aktivitással. Az első a gyülekezeti hitoktatás ügye volt. Sok bííálat hangzott el a hitoktatás ki nem elégítő helyze­téről számos gyülekezetünkben. Az esperesek sürgették az egységes új tantervet, új és modern hittanköny­veket és a hitoktatás új, mai mód­szereinek közös megvitatását. Ez­zel kapcsolatban jó szó és kritika egyformán elhangzott sajtó mun­kánkról, egyházi lapjainkról, egy­házi könyvkiadásunkról és a gyüle­kezetek sokszor hiányzó támogatá­sáról az egyház sajtótermékei iránt. Sólyom Károly püspökhelyettes előterjesztése nyomán az esperesek értékelték az egyházmegyékben tar­tott lelkész-evangélizációkat, ki­emelve, hogy a lelkészek éppúgy rá­szorulnak hitük és életük belső meg­újulására az Ige alatt, mint gyüleke­zeteik. Ugyancsak részletesen fog­lalkozott az értekezlet egy „lelkészi becsületszék” felállításával: szükség van arra is, hogy a lelkészek intsék, segítsék egymást életük, szolgálatuk etikai kísértései, próbái között. \ Egyházunk anyagi helyzete Végül élénk vita kisérte dr. Karner Ágoston országos főtitkár beszá­molóját egyházunk nagy építkezé­seiről, a gyülekezeti épületek reno­válásáról és az új adótörvény vár­ható következményeiről. Gazdasá­gi életünk mai gondjai egyházun­kat, gyülekezeteinket is nagyobb terhek vállalására kényszerítik; a lelkészi szolgálat és az egyházi munkaágak fenntartása nagyobb személyes áldozatokat, céltudatos tervezést és takarékos gazdálko­dást kívánnak mindenkitől. A tanácskozás a délutáni órák­ban ért véget. A felvetett sok kér­dés, a véget érni nem akaró, eleven hozzászólások jól mutatták: espe­reseink látják is, vállalják is fele­lősségüket egyházunk és népünk mai életében.- Évnyitó ünnepség az Evangélikus Teológiai Akadémián ­Hit és reménység az új tanévben is Az első éves hallgatók Egy új tanév mindig reménységet ébreszt a szívekben. Nagy várako­zással indulnak az újonnan felvett hallgatók a legszebb és legszentebb tudomány tanulására, izgalommal készülnek a végzősök szigorlati vizsgáikra. Reménységgel tekinte­nek a professzorok is a lelkészi szol­gálatra készülő fiatalokra. Imádsá- gos szívvel várják a gyülekezetek, hogy az üres parókiákra fokozato­san újra lelkészek kerüljenek. Re­ménységgel ünnepel egész egyhá­zunk, hogy hűséges, új munkások lépjenek az Úr aratásába. Az 1987/ 88. tanév az evangélikus egyház és Akadémiánk számára különösen is a reménység éve. Építik már a Teo­lógia új épületét. Hittel és imádkoz­va kísérik figyelemmel egyházunk tagjai az építkezés folyamatát. Bár­csak minél hamarabb elkészülne, bárcsak mindig lennének annyian a Teológiára jelentkező fiatalok, hogy megtöltsék az új, modern elő­adótermeket! Az ünnepi istentiszteletre sereg­lő népes gyülekezetnek dr. Nagy Gyula püspök-elnök tolmácsolta Isten üzenetét Lk 13,22-30 alap­ján. Nyitva van az ajtó Isten orszá­ga felé, de ez az ajtó egyszer bezá­rul. A szekularizálódó világban egyre többen elfeledkeznek Isten dolgairól. Evangélikus teológusnak lenni annyit jelent: Isten országa fényében járni, a nyitott kapura nézni, és erre a kapura rámutatni, hogy minél többen beléphessenek rajta. Ezen a kapun már most be kell lépni! Lehet, hogy holnap már késő lesz. Betlehemben, Jézus szü­letésének helyén templomot építet­tek. Kapuja azonban olyan ala­csony és szűk, hogy csak lehajtott fejjel, terhek nélkül lehet belépni rajta. Ilyen az Isten országába ve­zető kapu is. Evangélikus teológus­nak lenni annyit jelent: lehajtott fej­jel tanulmányozni az Istenről szóló tudományt, a teológiát, és ugyan­ilyen alázatossággal élni az embe­rek között a mindennapi életben. Nehéz belépni a szoros kapun, ke­vesen jutnak át rajta, de ez az egyetlen út Isten országába, ez a szabadulás útja. Evangélikus teoló­gusnak lenni annyit jelent: ezen az úton járni és másokat is erre az útra - a hit és szeretet útjára - vezetni. Imádkozzunk, hogy tud­juk vállalni ezt az utat! Az évnyitó ünnepségen részt vettek egyházunk vezetői és mun­katársai, állami vendégek, többek között a XIV. kerületi Tanács kép­viselője, a testvéregyházak és test­vérakadémiák vezetői és profesz- szorai, esperesek, lelkészek és az evangélikus gyülekezetek számos érdeklődő tagja, köztük a teológiai hallgatók szülei, hozzátartozói. Dr. Cserháti Sándor dékán szék­foglalójában ugyancsak a remény­ség hangja csendült meg: „...Vál­tozatlanul törekszem a páli intés alapján a reám bízott szolgálatot betölteni, vagyis a magam részéről is odahatni, hogy gyülekezeteink­be Krisztust értő, Benne hívő, a feladatukat Uruk szándéka szerint vállaló fiatal lelkészek kerüljenek. Változatlanul feladatomnak tekin­tem Akadémiánk szellemi műhely­lyé formálását, teológiai színvona­lának emelését.” Minden bizony­nyal e cél megvalósítását mozdítja majd elő az Akadémia új, korszerű iskolaépülete is. Egyházi szolgála­tunkban azonban mindenekelőtt Jézust kell tájékozódási pontul vá­lasztani. Jézus sohasem saját ma­gát vagy saját körét védte a táma­dásoktól. Szeme előtt mindig kül­detését és a reá bízott szolgálatot tartotta. Munkatársai pedig azok voltak, akik az „ügyet” segítették, tekintet nélkül vallási vagy elvi kü­lönbözőségekre. „Aki nincs elle­nünk, velünk van.” Örökkévaló sorsunk azon dől el, miként vál­tunk Isten szeretetének eszközeivé már ebben a földi életben - hang­súlyozta a dékán. A teológusok éneke után követ­kezett azok felvétele, akik idén kezdik meg tanulmányaikat az Akadémián: Bácsi János, Bácskai Károly, Cselovszky Ferenc, Han- vay Enikő, Huszka Csaba, Lucza Vilmos, Menyes Gyula, dr. Petrik- né Büky Orsolya, Póczy Zsolt, Stark Beáta, Szabó András, Uram Zsuzsanna, Vető András és Zima Mihály. „Teológushoz méltó, pél­dás életet élek egyházam és hazám javára, Isten dicsőségére” - hang­zott a fogadalomtétel. Ebben az esztendőben három ösztöndíjas is Teológiánkon tanul: Anna-Kaisa Kallio-Pellikka (Finnország), Christoph Singer (NDK) és Ulrike Mittendorf (NSZK). Az ünnepség kiemelkedő esemé­nye volt azok köszöntése, akik 50 esztendővel ezelőtt kezdték meg lelkészi szolgálatukat. Nevükben D. Koren Emil ny. esperes szólt: „Nagy létszámú évfolyamunkból jelentős egyházi személyiségek ke­rültek ki, mégsem ez a legfonto­sabb. Gyülekezeti lelkészek va­gyunk! A nyugdíjas években sem vonultunk nyugalomba. Ma is ké­szek vagyunk a szolgálatra. Ebben a szolgálatban megállni: a legna­gyobb tisztesség!” Isten adjon erőt a mai teológu­soknak is, hogy ugyanezt elmond­hassák 50 év múlva, amikor lelké­szi szolgálatuk jubileumát ünnep­ük! Vető István Az évnyitón résztvevő gyülekezet Fotó: B. B. Dr. Nagy Gyula püspök-elnök köszöntése • i Az Országos Egyház Elnöksége, a DÓM és Északi Egyházkerület és a közvetlen munkatársak nevében szeptember 22-én Sólyom Ká­roly püspökhelyettes köszöntötte az országos egyházi tanácsterem­ben dr. Nagy Gyula püspök-elnököt 5 éves püspök szolgálati jubi­leuma, az Országgyűlés tagjává történt megválasztása és születés­napja alkalmából. A meleg hangú köszöntő szavakra válaszolva a püspök-elnök megköszönte munkatársai szeretetét, figyelmességét, és további segítségüket kérte egyházunk előttünk álló feladatainak megoldá­sában. Túrmé^ei Erzsébet Hol vannak? Beszélgetünk, és az „égó fiút" emlegetem. Emléke átlép évtizedeken. Még meg se érkezett a távol testvérhazából, „Tudod, olyan égő fiú!"- írta valaki nekem. Mert égett, lángolt Krisztusért. S ahova eljutott, akit elért, mennyien tüzet fogtak! Bár ne lennénk soha híjával „égő fiúknak-leányoknak", Krisztusért égő sziveknek, akik lángolva, lobogva segítenek, szolgálnak, szeretnek! Sokszor olyan dermesztő a hideg... Ég-e az enyém? Ég-e a tied? Hol gyújthat a Szentlélek lángot? Hol vannak az égő szivek?! Ülésezett az Ökumenikus Tanács Elnöksége Nagyszabású ünnepségsorozat a református testvéregyházban Díszdoktorrá avatták Robert Runcie-t, Kenneth Kaundát és Johannes Raut Átadták az újjáépített Ráday Kollégiumot Fontos, a hazai és a nemzetközi ökumenikus életet érintő kérdése­ket tűzött napirendjére szeptember 11-én a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöksé­gi tanácsa Budapesten, az evangé­likus egyház Üllői úti országos iro­dájában megtartott ülésén. A dr. Tóth Károly püspök, ügy­vezető alelnök vezetésével végbe­ment tanácskozáson dr. Görög Ti­bor főtitkár jelentést tett az öku­menikus Tanács munkájáról, ame­lyet a tagegyházak az egymás irán­ti szeretet és felelősség jegyében vé­geznek gyülekezeteik javára. Kü­lön foglalkoztak a főtitkári jelen­tés kapcsán az ökumenikus Ta­nács segélyezési lehetőségeivel. Az ökumenikus elnökségi ta­nács megvitatta a tagegyházak és a magyarországi római katolikus egyház közötti testvéri viszony ala­kulását, különös tekintettel az egyetemes imahét korábbi jó ta­pasztalataira és az ebből fakadó lehetőségekre. Kürti László püspök beszámolt az ökumenikus Tanács küldöttsé­gének a közelmúltban, Kubában tett látogatásáról, az ottani test­véregyházakkal folytatott eszme­cserék eredményeiről. A nemzetközi egyházi élettel kapcsolatban a testület megvitatta az Egyházak Világtanácsával fenntartott kapcsolat alakulását és a világszervezet által kibocsátott, a nemzetközi ökumenikus életet érintő kérdéseket taglaló kérdőívre adott magyarországi választerve­zetet. Ezt követően megtárgyalták az ökumenikus Tanács előtt álló programok előkészületét. Különös figyelmet szenteltek az oroszországi keresztyénség mille- neumi ünnepségeinek előkészüle­teire, és megállapodtak abban, hogy a hazai közvélemény tájékoz­tatására kiadványban emlékeznek meg a jelentős évfordulóról. Nagy figyelmet szenteltek egy ökumenikus gyermek-énekes- könyv kiadásának, és úgy határoz­tak, hogy a kiadás előkészítésére szerkesztőbizottságot hoznak létre. •Továbbiakban megvitatták és elfogadták az ez év október 31-i ökumenikus reformációi emlékün­nepély programját. Behatóan fog­lalkoztak dr. Adorján József espe­resnek a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió múnkájáról szóló ügyve­zető elnöki jelentésével. Beszámo­lót hallgattak meg dr. Ottlyk Ernő ny. evangélikus püspöktől, a Theológiai Szemle felelős szerkesz­tőjétől az ökumenikus folyóirat munkájáról, és megvitatták a fo­lyóirat következő számainak ter­veit. A tanácskozás dr. Nagy Gyula evangélikus püspök-elnök imádsá­gával fejeződött be. 1987. szeptember 27-én adta át dr. Tóth Károly püspök, a Magyarországi Re­formátus Egyház zsinatának lelkészi elnöke rendeltetésének az újjáépített budapesti Ráday Kollégiumot. A hazai református lelkészképzés az 1855. október 10-én kapuit megnyjtó Dunamelléki Egyházkerület Theoló­giai Intézetében indult. Épülete a Kál­vin téren emelkedett, majd a Lónyai utcába került. Mai helyére, a Ráday utcába, 1912-ben költözött. Az épület­ben helyet kapott az Akadémia, az In- temátus és a Ráday könyvtár. A II. világháború nem okozott súlyos károkat, így munkájukat folytatni tud­ták. 1955-ben az Intemátust korszerűsítet­ték (ekkor 100 éves az Akadémia), ám az épület elöregedett és a benne levő intézmények is kinőtték az épületet, így gondoltak az épület korszerűsítésé­re és bővítésére. Az intézet 1979-ben vette fel a Ráday Kollégium nevet. Az újjáépítés 1981- ben indult meg. Először az új épület- szárny készült el, majd ennek átadása­kor - 1983-ban - kezdték meg a régi épület felújítását. Az építkezés következtében melynek költségeit a hazai református gyüleke­zetek adományából, államsegélyből, valamint többségében külföldi adomá­nyokból fedezték, a kollégium díszte­remmel és tanácskozóteremsorral gaz­dagodott; a Teológiai Akadémia to­vábbi két tanteremmel, tanári és szemi­náriumi szobákkal, társalgóval gyara­podott. Az Internátusbán 75 kétágyas, zuhanyozós diákszobát, a professzo­rok és segédszemélyzet részére nyolc lakást alakítottak ki. A könyvtárban - kisebb tudományos ülés rendezésére is alkalmas - olvasóhelyiséget is létrehoz­tak. Az átadási ünnepséget követően a Budapesti Református Teológiai Aka­démia ünnepi közgyűlésén az egyházi tudományos életben és békemunká­ban kiemelkedő több külföldi egyházi és közéleti személyiséget avattak dísz­doktorrá. Díszdoktori címet kapott R. Runde canterbury érsek, az Angli­kán Egyház feje (Nagy-Britannia); K. Kaunda államelnök (Zambia); J. Rau Északrajna-Vesztfália miniszterelnöke (NSZK); D. G. Brandt a Rajnai Evan­géliumi Egyház elnöke; Nicolas Becker a Rajnai Evangéliumi Egyház főtaná­csosa; K. H. Ting. a Kínai Keresztyén Tanács elnöke; E. Brinkman a Veszt­fáliai Evangéliumi Egyház főtanácsosa (NSZK); Kyrill orosz ortodox metro- polita (Szovjetunió); J. Smolik teoló­giai professzor (Csehszlovákia). Tóth püspök a díszdoktorokat köszöntve hangsúlyozta: Meggyőződésem szerint a mai ünnepi aktus négy nagy célt szolgál. Ezek az egység építése, a bé­kesség munkálása, az igazságosságért folytatott küzdelem és a reménység életben tartása. Az a körülmény, hogy diszdoktoraink a legkülönbözőbb tár­sadalmi rendszerben élnek, különböző felekezetekhez tartoznak, a legvilágo­sabban kifejezésre juttatja, hogy Jézus Krisztus anyaszentegyháza politikai, ideológiai és nemzeti határok felett át­ívelő valóság. Világunk és az emberi­ség csak úgy tud úrrá lenni a nagy problémákon, ha megtalálja az egy­séghez vezető utat. Azok a hatalmas kihívások, amelyeket a modem kor hozzánk intéz, csak egységben vála­szolhatók meg. Ezzel már meg is jelöl­tem azt a sajátos hozzájárulást, ame­lyet a keresztyén egyházak nyújthat­nak a világ békességéhez. Meg vagyok győződve arról, hogy velünk együtt valamennyi díszdoktorunk hiszi és vallja, hogy a Jézus Krisztustól kegye­lemből, ajándékba kapott békességnek gyümölcsöket kell hoznia az emberi élet minden területén, a legszűkebb körtől kezdve a legtávolabbakig. Este a Zsinat Elnöksége a díszdokto­rok tiszteletére fogadást adott. Az ese­ményen megjelent és köszöntőt mon­dott Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, aki átadva a kormány köszöntését többek között kijelentette; ha a vallásos emberek jól értelmezik hitüket és a marxisták is jól értelmezik meggyőződésüket, akkor nem zavaiják egymást. Hangsúlyozta, hogy a Ráday Kollégium, bár a refor­mátus egyház tulajdona, a magyarság nemzeti értékét is jelenti, s jól szimboli­zálja, hogy a szocialista társadalomban is képes az egyház megújulni. A fogadáson megjelentek a magyar- országi egyházak vezetői is. Dr. Paskai László prímás-érsek, köszöntőjében el­mondta, - a mai felavató ünnepen min­denekelőtt átéltem az ökumenizmus szellemének a megnyilatkozását és erő­södését. Valódi ökumenikus együttlét- nek voltunk a tanúi, résztvevői, mun­kásai. Az ökumenizmus korunk jelleg­zetes vonása, amelyben az „idők sza­vát” ismeijük fel. Mind erőteljesebben éljük meg az egység keresésének az igé­nyét. A kollégium megújulása korunk­nak ebbe az igényébe bekapcsolódva szolgálta az ökumenizmust hazánk­ban, és.hiszem, hogy határainkon kívül is: együtt örvendeztünk, együtt adtunk hálát Istennek a tőle kapott jótétemé­nyekért, együtt éltük át a testvéri szere­tetet és együtt vallottuk meg hitünket a mi Urunk Jézus Krisztusban. Dr. Nagy Gyula egyházunk püspök­elnöke az Ökumenikus Tanács tagegy­házai nevében köszöntötte a megjelen­teket. Elmondta, hogy az izoláltság volt jellemző az egyházakra, s csak a legutóbbi 40 esztendő eredménye, hogy az egyházak megtalálták egymás kezét. Az ünnepségsorozat tudományos ülésszakkal folytatódott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom