Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-11 / 41. szám
Evangélikus Életí 52. ÉVFOLYAM 41. SZÁM 1987. OKTÓBER 11. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 17. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS ÁRA: 5,50 Ft Én egyben vagyok teljesen biztos: hiszek Istenben a magam módján, végtelenül szeretem Jézust, ami majdnem több a hitnél, mert a szeretet több a hitnél, és hiszek az egyházban is - túl mindenen. PILINSZKY JÁNOS Egyek vagyunk a Krisztusban Az egyháztörténelem egyik legszomorúbb tapasztalata, hogy a Krisztus egyházában szakadások keletkeztek. Krisztus követői kezdetben még el tudták hárítani a különböző felfogások miatt támadt feszültséget és a szakadást. Gondoljunk csak az első apostoli zsinatra, amelyről Csel 15 tudósít. Később azonban a Jézus Krisztus személyéről és megváltói munkájáról vallott különböző felfogások miatt kiközösítették egymást a Krisztus követőinek különböző csoportjai, és ez nem csak szakadásokhoz, hanem sokszor egymás kegyetlen üldözéséhez is vezetett. Az inkvizíció véres eseményei az egyház történetének a legszomorúbb fejezetei. Igaz, voltak próbálkozások a történelem során az egyház egységének a helyreállítására, de ez sohasem sikerült igazán. Legszebb eredményeket ezen a területen a századunk elején megindult úgynevezett ökumenikus mozgalom érte el. Egyháztörténészek éppen ezért a huszadik századot máris az ökume- né évszázadának nevezik. Az ökumenikus mozgalomban részt vevő keresztyének kezdetben úgy gondolták megvalósítani az egyház egységét, hogy a különböző keresztyéneknek meg kell egyez- niök a legfontosabb tanításokban, s azután létrehozhatják az egyház szervezeti egységét. Amikor azonban elkezdtek beszélgetni arról, hogy mi legyen az a minimális tanítás, rájöttek, hogy a különböző egyházak közötti tanbeli különbözőségek sokkal nagyobbak annál, hogy ilyen rövid idő alatt ki lehessen azokat küszöbölni. Ezután az egység keresésének azt az útját választották, hogy a tanbeli különbözőségek ellenére elkezdtek együtt szolgálni. Mindenekelőtt a világban jelentkező feladatokat próbálták közösen megoldani. Együtt munkálkodtak az emberiséget fenyegető veszedelmek, elsősorban a háború elhárításán és közös erőfeszítéseket végeztek a szenvedések és nyomorúságok megszüntetéséért és az emberiség jobb életéért is. A közös szolgálatnak a másik módja pedig az volt, hogy megpróbáltak közösen imádkozni és Isten igéjét együtt hallgatni. Közben terEvangélikus Országos Egyházunk Lelki Segély Szolgálata az alkoholizmus rabságából és lelki megkötözöttségekből szabadulni vágyók segítésére csendesnapokat tart október 12-től 16-ig Tápiószelén az evangélikus parókián (Rákóczi út 7.). Erre az alkalomra szeretettel hívjuk mindazokat a megromlott családi életük miatt vergődő, kallódó, különféle szenvedélyekben és megkötöttségekben élő testvéreinket, akik lelki és fizikai életük megújulására vágynak. A program hétfő délután kezdődik, és pénteken délutánig tart. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően azt kérjük a gyülekezetektől, hogy a részvételi díj (előreláthatólag 500 Ft) vállalásával legyenek a részvevők segítségére, ugyancsak kérjük a lelkészeket, hogy segítsék a részvevőket a csendeshétre, valamint a visszautazásnál kisérettel is. Kérjük a részvevőket, hogy ágyhuzatot lehetőleg hozzanak magukkal. Ezúton is köszönjük a szolgálat'céljára eddig küldött adományokat, s kérjük továbbra is testvéreink áldozatkészségét. Ezekből az adományokból tudunk esetenként segítséget adni azoknak, akik más forrásból nem tudják fedezni az ellátási költséget. Adományokat az Evangélikus Országos Egyház csekkszámlájára vagy címére (1085 Budapest, Üllői út 24.) postautalványon a „Lelki Segély Szolgálat céljára” megjelöléssel lehet küldeni. Bízunk abban, tmgy szolgálatunk nem hiábavaló az Úrban. Ezért imádkozunk, s kérjük testvéreink imádságát is. mészetesen folytatták a párbeszédet egymás jobb megismerésére és a tanbeli különbözőségek kiküszöbölésére. Mindezek során a különböző egyházakhoz tartozó keresztyének két áldott tapasztalatra tettek szert. Az egyik az volt, hogy az egyházban valójában nem is történt szakadás, hiszeh az egyház egy. Ha különbözőképpen is gondolkodunk bizonyos dolgokról, mégis ugyanabban a Jézus Krisztusban hiszünk, s ezért őbenne ugyanannak az egyháznak vagyunk a tagjai. Mivel az egyház egysége valójában megvan, a keresztyéneknek nem is lehet feladata az egyház egységének az építése, hanem csak a különböző, a látható különbözőségek és ellentétek megszüntetése. Az ökumenikus mozgalomnak másik áldott tapasztalata az volt, hogy ezeknek a külső szakadásoknak a megszüntetését is maga Jézus Krisztus munkálja és végzi el bennünk. Amikor Jézus Krisztus Leikétől áthatva együtt tudunk imádkozni és együtt tudunk igét hallgatni, akkor személyesen is megtapasztaljuk, hogy Jézus Krisztus milyen hatalmas erővel tudja munkálni és megvalósítani közöttünk az egységet. Az ökumenikus istentiszteleteken és imaórákon átélt tapasztalatok a bizonyságai annak, hogyan munkálja és teremtheti meg Jézus Krisztus közöttünk és bennünk az egyház egységét. A Jézus Krisztusban megtapasztalt egység csúcspontja az lenne, ha közösen tudnánk úrvacsorázni, azaz részesedni Jézus Krisztus testéből és véréből. Azok a keresztyének, akik a különböző felekezethez való tartozás ellenére megteszik ezt, át is élik a Jézus Krisztusban való egységnek ezt a csodálatos titkát. Több keresztyén csoport - elsősorban a római katolikus és ortodox testvéreink - tanbeli különbözőségre hivatkozva még nem jutottak el ide. Azonban a közös úrvacsora lehetőségéről folytatott párbeszédek azzal a reménységgel tölthetik el szívünket, hogy csak idő kérdése és erre is sor kerül majd. Akik szívükön hordozzák az egyház egységét és a különböző keresztyének közösségét, szabad könyörögniük azért, hogy a Jézus Krisztus testéből és véréből való közös részesedés minél előbb megvalósuljon a keresztyének között, s ezáltal beteljesüljön Jézus Krisztusnak a főpapi imádságában kinyilvánított akarata, hogy mindnyájan egyek legyünk őbenne. Selmeczi János Tanácskozott az országos esperesi értekezlet Űj feladatok előtt Tizenhat egyházmegyénk esperesei találkoztak az egyház vezetőségével szeptember 23-án, hogy az új, őszitéli munkaidőszak kezdetén megvitassák egyházunk mai helyzetét és legfontosabb föladatait. Ott láttuk a megjelentek között dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelőt és dr. Nagy Gyula püspök-elnököt, Sólyom Károly püspökhelyettest, dr. Karner Ágoston országos főtitkárt, dr. Fabiny Tibor professzort a Teológia képviseletében és Szemerei Zoltán pénzügyi osztályvezetőt. A Déli Egyházkerület' püspökhelyettesének igeolvasása és imádsága után Nagy püspök adott részletes tájékoztatást egyházunk életének fő területeiről. Remények és gondok között A világ ma újra reménykedni tanul - mondotta. Jelentős eredményre vezettek a két világhatalom tárgyalásai a nukleáris tömegpusztító fegyverek egy részének teljes megsemmisítéséről. Az egyházak, a hívő emberek örömmel köszöntik ezt az „első, korszakalkotó lépést”, és a maguk eszközeivel kívánnak segíteni abban, hogy végül is eltűnjenek földünkről a minden pillanatban halálos veszélyt jelentő, borzalmas fegyverek. A reménység erői járják át a népek életét. Ugyanakkor népünk, hazánk életében nehéz, próbás idők előtt állunk. A kibontakozásért, a gazdasági és társadalmi nehézségek leküzdéséért mindenkinek vállalnia kell az áldozathozatalt; de segítenie is a gyengébbeket, az idős nyugdíjasokat, sokgyermekes csaTeológiai konferencia 1987. október 12-15. között kerül megrendezésre a gyenes- diási Egyházi Üdülőben az országos teológiai konferencia, melynek fő témája: Mai teológiánk és szolgálatunk. A konferencián - egyéni jelentkezés alapján - mintegy 50 lelkész vesz részt. ládokat, pályakezdő fiatalokat és a testi-lelki sérülteket. Ez az idő az egyházakban hitünk és szeretetünk próbája lesz, az áldozatok vállalásában is, a segítő szeretetben is mindenki iránt! Fotó: Batár Bea Új feladatok előtt „Egyházunk életében is új útszakasz kezdődik - folytatódott a püspöki beszámoló -, amelyet két (Folytatás a 3. oldalon) Nagyszabású ünnepségsorozat a református testvéregyházban Átadták az újjáépített Ráday Kollégiumot Cikkünk a 3. oldalon Az első sorban a díszdoktorok MTI fotó. Varga László Milyen kegyetlen tud lenni az ember. A gyermek kitépi a bogár lábait, belerúg a macskába, megbántja szüleit. És milyen mélyre süllyedhet, ezt akkor láttam, amikor a dachaui koncentrációs táborban emberek bőréből készült „dísztárgyakat” mutattak. Milyen jó, hogy fölöttünk nem egy emberfeletti ember, egy szuperember, egy „Übermensch” áll, és irányítja sorsunkat, hanem olyan Isten, aki megérti, szereti teremtményeit és javukat munkálja. Pedig micsoda különbség van a Mindenható Isten és a halándó ember között. Ennek a csodának a megsejtése indítja a zsoltárírót arra, hogy felkiáltson: Micsoda a halandó, hogy törődsz vele? Mit jelent számunkra egy pók, egy hangya, mit egy szülő és egy gyermek? Hányszor borzadhatunk a ív-híradó előU: terroristák lelőttek, felrobbantottak ennyi és ennyi embert. Mit ér egy emberélet ma? Tudom, vannak sokan, akiknek sokat, sőt, mindent. De vannak sokan, akiknek semmit. Isten az előbbi kategóriába tartozik. Számára egy ember egyszeri, minden ember egyedi, és mindegyiket egyformán szereti. Számára legfontosabb az ember. Kicsoda az ember? Hadd valljon most is egy tudós, Thomas A. Edison, aki ezt írta a párizsi Eiffel-torony építőjének: Zsoltármozaikok Micsoda a halandó, hogy törődsz vele? Zsolt 8,4-10 „Eiffel úrnak, a mérnöknek küldi ezeket a sorokat egy olyan ember, aki csodálattal és tisztelettel néz minden nagy mérnökre, de különösen a legnagyobbra, Istenre.” És hadd folytassam Leonardo da Vinci vallomásával: „Te ember, berzenkedsz, hogy mi felboncoljuk a hullát, és nem háborodsz fel, ha megölik az embereket. Ne azon ámulj el, hogy milyen csodálatos épület az emberi test, hanem gondold meg, hogy a test semmiség a lélekhez képest, aki, mint Isten küldötte, benne lakik. Vigyázz, ez a vendég úgy lakozzon házadban, hogy Istennek öröme teljék benne.” Öröme telik vajon benned? Ilyennek képzelt el téged Isten? Lehet, hogy a tested ép, de a lelked korcs. És lehet fordítva is: a tested beteg, de ép és boldog lélek lakik benne. Milyen sokat hallhatjuk ma a jelszót: „A legnagyobb érték az ember”. így igaz, de csak Isten szempontjából, ő teremtett, Ö gondoskodik rólad, úgy, ahogyan az leginkább javadra van, és O küldte el Fiát, Jézust, hogy kapcsolatot találj vele, s egykor majd örökké ott élhess az ö közelségében. Ampere, a híres fizikus így nyilatkozott egyszer: „Tanuld, keresd a fényt, de másik szemed az örök lámpán legyen! Hallgasd a tudósokat, de csak egyik füleddel. Iij, de csak egyik kezeddel, a másikkal fogd meg Isten kezét, mint gyermek az atyjáét. Enélkül szétroncsolod fejed a sziklán.” Hadd álljon itt végül egy kérdés, az örök kérdés, ki is vagyok én? „Ki vagyok én, ki vagyok én, kinek lát engem az Isten? Sok bűnömért, vétkeimért elítél engem az Isten! Veszendő, halandó bűnös vagyok, szivemben sötétség, kívül bajok, Ha nem jön segítség elpusztulok. Ki vagyok én, Id vagyok én, kinek lát engem az Isten? Sok bűnömért, vétkeiméit, Valaki szenvedett értem, Megváltó Jézusom befogadtál, azért, mert szerettél megtartottál, Újjászült életem parancsra vár.” Balícza Iván EGYHÁZI FÓRUMOK Ezen az őszön - gyülekezeti tisztségviselők, presbiterek és érdeklődő gyülekezeti hívek részére megrendezik az egyházi fórumokat az ország különböző gyülekezeti központjaiban: október 17-én Balassagyarmaton, november 14-én Orosházán és november 21-én Budapesten. A balassagyarmati egyházi fórum szolgálatát dr. Prőhle Károly teológiai professzor, tanulmányi főigazgató, dr. Stur Dénes budavári gyülekezeti felügyelő és Kalácska Béla nógrádi esperes végzik. Ezeket az új típusú egyházi találkozókat azzal a céllal rendezik, hogy a hívek megbeszélhessék egymás között az egyházi élet mai legfontosabb kérdéseit és teljesebb, részletesebb információt kaphassanak az egyház életéről. Beszélgessünk! Rohanó életünkben alig jut idő beszélgetésre. Beszéd van sok, de beszélgetés alig. Fiatalok panaszkodnak arról, hogy mindenük megvan, csak senki nem ér rá velük beszélgetni. Amikor sok kérdés feszül bennünk, amikor tanácsot szeretnénk kérni, amikor az élet útján eligazodni kellene - oly jó, ha van egy beszélgető partner szülő, testvér, tanár, barát, lelkipásztor, akihez ~ bizalommal fordulhatunk. Nagy szükségünk van a személyes kapcsolatnak erre a nélkülözhetetlen formájára. Egyházunkban e hetekben szeretnénk elindítani a beszélgetés alkalmait. Igény van erre a beszélgetésre - ezt sokan kifejezésre juttatták. Enélkül nem képzelhető el egy* házi életünk és gyülekezeti szolgálatunk megújulása. Kétféle alkalom is készül. Az egyik a lelkészek számára tartandó gyenesi teológiai konferenciák sora. Különböző okok miatt egy idő óta szüneteltek, most újra kezdjük az ősz folyamán és jövőre folytatni szeretnénk.: Itt lehetőség lesz a diakóniai teológia elemzésére, időszerű teológiai kérdések felvetésére, teológiánk továbbfejlesztésére és a gyülekezeti élet és munka kérdéseinek meg beszélésére. A másik alkalomra gyülekezeti tagokat várunk. Az ország különböző pontjain tartunk ősszel és. tavasszal fórumokat, vagyis olyan egynapos találkozókat, melyeken kérdésekre igyekszünk feleleteket adni. Váijuk a gyülekezeti felügyelőket és tisztségviselőket, presbitereket és mindenkit, aki felelősséget érez egyházunk jelene és jövőjé alakulásáért Miről beszélgessünk? Beszélgessünk - egyházunk belső életéről. Gyülekezetek elevenségének vagy mozdulatlanságának okairól. A szolgálat vállalásról és elosztásról. Arról, hogy miként lehetünk eszközei a Szentlélek Istennek az ige és szentségek által végzett összegyűjtő munkájában. Hol a helye gyermekek, fiatalok és általában a gyülekezeti tagok istentiszteleti szolgálatának? Elnőiesednek-e gyülekezeteink azzal, hogy több szolgálatot bízunk reájuk? □yen és hasonló kérdések bizonyára sokakban megfogalmazódtak már. Beszélgessünk róluk! Beszélgessünk - egyházunknak társadalmunkban betöltött vagy betöltendő feladatairól. Ha komolyan vesszük azt a felelősségünket, hogy Isten teremtett világát az emberre bízta, hogy művelje és őrizze azt, akkor beszélhetünk arról, hogyan alakíthatjuk, szolgálhatjuk azt a társadalmat, azokat az embertársainkat, akikkel együtt építjük jelenünket és jövőnket éppen most egyre nehezedő helyzetünkben. Milyen a felelősségünk ezért a társadalomért? Hogyan gyakorolhatjuk mindezt hitünk feladása nélkül? Beszélgessünk - azokról az egyházi életünkkel kapcsolatos kérdésekről, melyeket talán már sokszor feltettünk, de válasz nélkül maradtak. A dialógusok korszakában éppen az egyházban ne keresnénk a jobb megértést úgy, hogy leülünk egymással beszélgetni? Lehet, hogy nem tudunk minden kérdésre feleletet adni és kapni, de a beszélgetésnek akkor is megvan az a haszna, hogy egymás gondolatait jobban megismerjük, jobban becsüljük egymást, meglátjuk a másikban azt a testvöt, aki ugyanazért az ügyért hévül, aki más nézőpontból ugyanazt a Jézust keresi, hozzá szeretne eljutni és másokat is elvezetni. Beszélgessünk - igen nagy szükségünk van erre. A család élete úgy lesz őszintébb és teherbíróbb, ha a családtagok nemcsak egymás mellett élnek, de beszélgető kapcsolatban, közösségben vannak, közösen veszik az akadályokat, közös elhatározással vállalnak terheket vagy segítenek egymáson. Ugyanez áll a nagyobb családra, Isten házanépé- re, az egyházra is. Ne rejtsük el egymástól gondolatainkat. Legyünk nyitottak! Beszélgessünk azzal a reménységgel, hogy egyetértésre jutunk! „Oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.” (Zsolt 133,3) Tóth-Szöűős Mihály
