Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-20 / 38. szám

Evangélikus Élet 52. ÉVFOLYAM 38. SZÁM 1987. SZEPTEMBER 20. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 14. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGEUKÜS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Ne hidd, hogy csak úgy besétálsz Isten országába! Először újjá kell születned víztől és Lélektől. LUTHER A Lélek elevenít meg Milyen gyönyörű tartalmat hor­doz ez a szó: megelevenedés! Tava­szi rügyeket ígér. Megpezsdülő éle­tet. Tagjainkba visszatérő erőt. Vi­dámságot. Reménységet. Kelő na­pot. Tiszta levegőt. Nyíló szeme­ket. Életet. Ezzel a jókedvre derítő, ragyogó fényű ígérettel köszön ránk a mai vasárnap. Megelevenedést hirdet. De nem a természet örök körfor­gása szérint. Nem valami menet­rendszerűen érkező és tovasuhanó hangulatot ígér. Isten munkájáról beszél, amely életre kelt őszi köd­ben is. Amely megmozgat betegen, öregen, roskatagon is. Amely látni tanít homályos szemekkel is. Amely a holnap fényét ígéri a ránk boruló sötétségben is. A megelevenedés csoda. Isten csodája. A Lélek munkája. Elér minden évszakban, minden élet­korban, minden helyzetben kivétel nélkül minden embert, akinek ele­ge van a sötétségből, a tunyaság­ból, a tudatlanságból és a tehetet­lenségből. Az eleven ember lát. Szemüveg nélkül, torzítások nélkül, teljesen tisztán. A Lélek megelevenítő munkája nélkül csal a Szemünk. És nem is bánjuk a homályt, az össze­mosott kontúrokat. Ez a jótékony , bizonytalanság hozzátartozik a szendergő tétlenséghez. Lekerekíti arcunk érdes, szögletes, szúrós vo­násait. Szebbnek mutat a valóság­nál. Menteget és további szender- gésre biztat. Ám élesre állít, tán nagyít is, ha bűnbakot keresünk. Találunk is így könnyen közelben és távolban. A megelevenedés a szemünket nyitja ki először. Fel­oszlik a megtévesztő köd, és mi látunk. Valószínűleg új lesz a kép. Nem is megnyugtató. De a Lélek bátorrá tesz, hogy szembenézzünk igazi tükörképünkkel és szelíddé tesz, hogy felfedezzük és elviseljük más emberek szép vonásait. Az eleven ember érez. Bizalmat érez. Mert a bizalmatlanság elszi­getel és megöl. A bizalom hordoz életet. A Lélek bizalmat ébreszt. Azt a legfőbbet, amely minden más bizalom forrása. Bízni tanít Istenben. Mélységesen és igazán. Valami megingathatatlan, kipró­bált bizalommal. Az igazi bizalom­Burgenlandi segítség a soproni templomra - a vártnál kedvezőbben Az osztrák evangélikus sajtószol­gálat híradása szerint jó visszhangra talált a burgenlandi gyülekezetekben a súlyosan károsodott soproni temp­lom megmentésére mozgósító felhí­vás. Három alkalommal 50-50 ezer schillinget utaltak át, ez azt jelenti,' hogy a gyűjtés végösszege messze meg fogja haladni az eredetileg kilá­tásba helyezett 150 ezer schillinget. Azóta is számos adomány érkezett, nemcsak gyülekezetektől, hanem ma­gánszemélyektől is. - Az eddigi ősz- szegben már benne van a burgenlandi tartományi kormány 20 ezer schillin­ges adománya, továbbá több jelentő­sebb egyházi rendezvény offertóriu- ma, így például a márciusban és jú­niusban tartott női napoké, a pinka­fői (Pinkafeld) Gusztáv Adolf- Qnnepségé, részben a Tarcsafürdőn (Bad Tatzmannsdorf) tartott evangé­likus bálé, valamint a csávái (Stoob) múzeumban az „Evangélikus templo­mok Nyugat-Magyarországon” című kiállítás megnyitásakor rendezett gyűjtés eredménye. A tudósítás szerint is a burgenlandi segítség a renoválási költségeknek csak egy kis részét fogja fedezni. Mégis a határokat átlépő testvéri ösz- szefogás szép példája. Sopron 1921 előtt a mai burgenlandi gyülekezetek nagy része számára is fontos, köz­ponti hely volt. nak nem feladata a vizsgáztatás. Nem agyai ki megoldandó felada­tokat és teljesítendő feltételeket, hogy bízni tudjon. Bizalma mégis kipróbálttá válik, mert a szeretet a forrása. Az eleven ember túljutott a vizsgabiztos és a felügyelő szere­pén. Meghallja és tudomásul veszi Isten szavát és ígéretét, és bízik benne, mert szereti őt. A fásult, tunya ember menekül bizalmatlan­ságba, mert azt hiszi, bezárkózva biztonságban van. Az eleven em­ber bátor. Rábízza magát Istenre, és épp emiatt a merészség miatt talál biztonságos és elrejtett életre. Az eleven ember céltudatos. Ká­ba emberek kóborolnak céltala­nul. Ok sodródnak a tömeggel, mert mindegy nekik, hová men­nek. Őgyelegnek az utcákon, mert fogalmuk sincs, merre kéne tarta­niuk. Az eleven ember ismeri az irányt. Nem tér le hamis utakra, nem kalandozik zsákutcákba. Pontosan tudja, hova tart. A Lélek irányt mutat. És nemcsak mutat. Kísér és támogat, kijavít és fölse­gít. Ha a Lélek megelevenít, egye­nes irányú, biztos belső tartással rendelkező, céltudatos emberekké formál. Tavaszt ígér ez a vasárnap. Pezs- dülő életet. Megelevenedést. A Lé­lek megelevenítő fuvalmát. Akinek elege van a fásult bénaságból, ott­hagyhatja a fülledt szobát. Odaáll­hat a szélbe, és tagjait átjárja a megelevenítő Lélek. Szabóné Mátrai Marianna Országos esperesi értekezlet Egyházunk vezetősége a tizenhat egyházmegye es­pereseinek részvételével az őszi munka-időszak feladatainak megbeszélé­sére szeptember 23-án or­szágos értekezletet tart Budapesten, az Üllői úti tanácsteremben. Tillai Ernő építész a Teológiai Akadémia tervéről 99 MÉLTÓSÁGTELJES LEGYEN” Württemberg! evangélikus egyházi küldöttség látogatása egyházunkban A Württembergi Evangé­likus Tartományi Egyház (NSZK) küldöttsége dr. Hans von Keler püspök, a Lutheránus Világszövet­ség Végrehajtó Bizottsá­gának tagja, és Walter Arnold egyházfőtaná­csos, az Egyházak Világ­tanácsa Központi Bizott­ságának tagja, október 1-5. között látogatást tesz egyházunkban. Az Országos Egyházi Elnökség ülése Szeptember 2-án dr. Fekete Zoltán országos felügyelő és dr. Nagy Gyula püspök-elnök vezetésével ülést tartott egyházunk vezetősége. Őszi első ülésén az elnökségi ér­tekezlet táviratban köszöntötte dr. Harmati Bélát, a Déli Egyházkerü­let megválasztott új püspökét, aki genfi szolgálata befejeztével szep­tember végén költözik vissza Bu­dapestre. Ezután beszámolókat vitatott meg az elnökségi ülés. Dr. Nagy Gyula püspök örömmel számolt be a nyári ifjúsági konferenciákról, amelyeken 82 gyülekezetünkből háromszáznál több fiatal vett részt; a fóti két kántorképző tanfo­lyamról és a gyenesdiási evangeli­zációs diakóniai konferenciáról. A tizenhat egyházmegyében lel- kész-evangelizációk voltak az első félévben, és folyamatban vannak a papnék csendesnapjai is. Teológiai Akadémiánkra 14 elsőéves hallga­tót véttünk fel, és három külföldi ösztöndíjas (Finnország, NDK, NSZK) folytatja nálunk tanulmá­nyait. Dr. Karner Ágoston főtitkár be­jelentette, hogy a Teológiai Aka­démia építése a nyáron megindult, az épület alapozása folyik, és októ­berben lesz az új épület alapkőleté­tele. Megtörtént a siófoki modern, szép evangélikus templom alapkő- letétele. Renoválási és bővítési munkák lesznek az ősszel és jövő tavasszal a kerepestarcsai, bala- tonszárszói és győri diakóniai in­tézményeinkben. Szemerei Zoltán pénzügyi osz­tályvezető ismertette az országos egyház és a két egyházkerület pénzügyi helyzetét. Örömmel szá­molt be a soproni, súlyosan sérült templom helyreállítására megin­dult országos gyűjtés 1,7 millió fo­rintot meghaladó eddigi eredmé­nyéről és a burgenlandi (Ausztria) evangélikus gyülekezetek jelentős támogatásáról. Az elnökségi értekezlet ezt köve­tően az őszi egyházi munkaprog­ram soron következő feladatait te­kintette át, és néhány időszerű sze­mélyi kérdéssel foglalkozott. Ha nem ismernénk a zsol­tár feliratából Dávid imád­sága születésének körülmé­nyeit, azt gondolhatnánk, hogy egy üldözési mániában szenvedő mindenkit ellen­ségnek lát maga körül. Dá­vid azonban nem túloz: el­lenséget valóban sokat lát. Eltűnt mellőle a védettséget, biztonságot sugalló udvari I környezet, a testőrök vasfala, a csak szépet és kellemeset hazudó udvaron­cok mindent rózsaszínre festő mester­kedése. Találkozik a valósággal. A me­nekülés útján találkozik a „sok ellen­séggel”. Közöttük a fiával és annak híveivel. Alig pár tucat hűséges kíséri ezen a úton, amelyet szívességből ka­pott szamáron, kegyelemkenyérrel a tarisznyájában tesz meg, szenved végig. (2Sám 15,16) Vannak élethelyzetek, amelyek min­den illúziótól megfosztanak bennün­ket. Mindez akkor a legkeservesebb, amikor a veszély nem a személytelen „sors” ruháját, hanem az emberarcot, az ellenségarcot viseli. Az aktív táma­dók képét, meg azokéit, akik kárör­vendve lődözik a gúny nyilait. Sőt Isten visszahúzódását, vagy esetleg egyene­sen támadó ítéletét vélik felfedezni a veszélyben. Az a bizonyos Simei (2Sám 5.kk) jó példa erre. Minden emberarcot, ellenségarcot viselő veszedelem üdvösséges alkalmat nyújt arra, hogy az ellenségek láttán megszólaljon a lelkiismeretünk: én ki­Zsoltár­mozaikok Imádság a veszélyben I Zsolt 3,1-9 nek váltam ellenségévé? Miattam kinek kellett veszélyben éreznie magát? Ki­nek a testi-lelki nyugalmát borítottam fel? Nem tetszelegtem abban a magam választotta szerepben, hogy én leszek Isten igazságos ítéletének a végrehaj­tója? Az életveszélyben lévő Dávid is el tudja képzelni, hogy még Isten ítélete is benne rejtőzhet a veszélyben, még a rátörő ellenfelek haragjában és a sunyi gúnyolódok piszkolódásában is. Erről beszél is, megrendítő alázattal. (2Sám 16,10) Dávid azonban nemcsak fél a sok ellenség láttán, nem csupán meditál a „miért” lehetséges magyarázatain, ha­nem imádkozik. Nem támad, nem vé­dekezik, hanem imádkozik. Védekezni is szabad, esetleg támadni is. Ha valaki mégis inkább imádkozik, nem a gyen­geségéről, vagy a gyávaságáról vall, ha­nem arról a lehetőségünkről, sőt kivált­ságunkról, hogy ne maradjunk a ve­szélyben, még a saját vétkünk okozta veszélyben sem magunkban a bajjal. Az a bizonyos „de te, Uram..nagyon jellemző fordulat az imád­ságban. Van, hova fordul­nunk. Akkor is, ha minden külső körülmény, vagy akár a lelkiismeretünk maga le akarna állítani bennünket, el akarna bennünket bi- zonytalanítani ettől a lépés­től. Isten ítélőnkké válhatik bajaink, veszedelmeink so­rán, de ellenségünkké nem válik. Jézus Krisztus kiveri a fejünkből ezt a kísértő gondolatot. Dávid imádsága nem arra szolgál, hogy kibeszélje magából a veszedelem okozta félelmet, vagy igazolja magát. Egyszerűen rábízza magát Istenre. Azt is rábízza, amiben ő maga is ludas a veszedelem felidézésében. Még aludni is tud Isten oltalma reménységében. (6.v.) Imádságában nem válik makulátlan szentté az ember. Dávid sem tudja úgy maga mellé állítani Istent, hogy az a bizonyos arculverés ne váljék saját arca pirulásává és a „fogak kitördelése” a saját szarvak letörésévé. Ami az imád­ságban mások ellen szól, az visszahull reánk. Lehet, hogy Dávid valamit elront a veszélyben elhangzó imádsága során. Egy azonban biztos: a veszedelem nem teszi embergyűlölővé, megkeseredetté. Személyes sorsából kitekint: „Legyen áldásod népeden.” Ez már szinte új- szövetségi hang. Fehér Károly Kezdetben még csak szép elképzelésnek tűnt Az idd múlásával egyre többen beszéltek róla. Tervek, elgondolások rajzolódtak ki. Ez után következett az anyagi erőforrások felmérése. Majd megtörténik az egyházvezetés állásfoglalása, jegyzőkönyvben nyomait találjuk. 1987-ben elkészült az Evangélikus Teológiai Akadémia végleges terve. Ennek kapcsán megkérdeztük Tillai Ernő evangélikus építészt a pécsi Tervező Vállalat műterem vezetőjét, a terv készítőjét. Hallhatnánk arról néhány szót, hogyan indult ez a pálya és miként jutott el ez az Evangélikus Teoló­giai Akadémia tervezéséhez. Eredetileg az édesapám szeretett volna épitész lenni, de az első vi­lágháború és az utána következő időszakok ezt megakadályozták. Festőnek indultam volna, de apám nem volt hajlandó ezt finanszíroz­ni, csak építészként tanulhattam. Közben egy évet végeztem Pécsen a bölcsész karon olasz-filozófia-, művészettörténet szakon, a Mű­egyetemet 1950-ben végeztem el. Ott a rajztanszéken voltam tanár­segéd négy évig, közben a Budai várban dolgoztam, a Várnegyed­ben. Majd Pécsre kerültem 1955- ben. Akkor - miután pécsi vagyok eredetileg is - bekapcsolódtam a pécsi evangélikus gyülekezeti ifjú­ság életébe. Építészeti tevékenységem lakó­épületek, kultúrházak, iskolák, bölcsődék, óvodák, SZOT-üdülők terén volt változatos. A Balaton mentén egy-két nagy, negyedmil­liárdos SZOT-üdülő épült meg, Pécsen inkább iskolák, lakóépüle­tek és egy-két középület, mint pél­dául Domus áruház, MÉSZÖV irodaház, és rengeteg paneles lakó­épület, vagy huszonötezer lakás. Ez volt a fő profilom. Kultúrháza- kat is terveztem Szekszárdra, Szombathelyre, Tabra és Szakcs községekbe. Ezek nagyon kedves A Déli Egyházkerület közleménye Dr. Harmati Béla, az Egyház- kerület megválasztott püspöke genfi szolgálatának befejezése után október 5-től véglegesen Budapesten tartózkodik. munkáim voltak és eléggé meg is becsülték őket, a mai napig is van kapcsolatom ezekkel a létesítmé­nyekkel. Közben kaptam kitünte­téseket, Ybl-díjakat, nívódíjat, kü­lönböző elismeréseket. Ez az élettörténet - ha szabad így mondanom - a világi építészé. Mi­kor kapcsolódott be az egyházi épü­letek tervezésébe? Ez körülbelül tíz-tizenkét éve kezdődött, amikor a komlói refor­mátus lelkész keresett meg, és egy kis imaház tervezésére kért fel. Ez nagyon szerény kis épület a komlói katolikus templom mellett egy fer­de, furcsa domboldalon az akkori lelkészlak mellett. Maga az épület közben változott, mert fiatalabb kollégák is bekapcsolódtak a ter­vezésbe önkéntes alapon, és egy kicsit át is alakították, de javára, így egy szerény, de szép, érdekes, hangulatos belső terű Ids templo- mocska lett. Később a paksi evan­gélikus lelkészlakást és imatermet terveztették velem, ahol szintén nagyon jó volt a kapcsolat az épít­tetőkkel. A végén ugyan a sok kü­lönféle önkéntes felajánló, akik sa­ját elképzeléseiket építették be az épületbe, kicsit megváltoztatta az épületet, dé a megbízó elégedett, én kevésbé. De nem volt kellemet­len a végeredmény. Körülbelül 8-9 évvel ezelőtt a pécsi Baptista Egyházközség meg- (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom