Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-13 / 37. szám
Evangélikus 52. ÉVFOLYAM 37. SZÁM 1987. SZEPTEMBER 13. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 13. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet ÁRA: 5,50 Ft Minden gondolatnak és cselekedetnek olyannak kell lennie, mintha e pillanatban meghalnál. AUGUSTINUS Élő vagy halott hit? Biológiai létünkben az orvos feladata a holttá nyilvánítás. Hitünk akkor hal meg, amikor mások nem látják cselekedeteinkből, hogy Istenhez tartozunk. Ha fájdalmas egy-egy testvérünk távozása közülünk, aki szivünkhöz közel állt, akinek embersége minkét is gazdagított, még szomorúbb, ha egy keresztyén hitéről vonják le a végső következtetést: cselekedetei nincsenek szinkronban vallott elveivel. De miért is olyan fontos a cselekedet? Nem a hit az első protestáns gondolkodásunkban? Nem fér hozzá kétség. Valóban a hit az elsődleges. Isten kegyelmes közeledésének elfogadása a hit teljes bizalmi aktusában. De igazat kell adnunk Jakab apostol szavának: A hit, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. (Jakab 2,17) Nincs ellentét hit és cselekedet között, mert a cselekedet mindig a hit következménye. Ha pedig nincs a hitnek gyümölcse, akkor a hit halott. Méltán írja Luther: „A hit valami eleven, nagyszerű dolog. Mielőtt még kérdezné, hogy mit kell tennie, már meg is tette.” Az élő, valódi hit tehát nem tud tétlen maradni, leleményes módon keresi, hogy mit cselekedjék. Amint az élet jele a mozgás, akként a hit megnyilvánulása is dinamikus cselekvés. Sokan közülünk csak beszélnek a hitről. Csak mondják, csak imádkozzék: Uram, uram! - de nem cselekszik a mennyei Atya akaratát. Közülünk sokan jogosan büszkék evangélikus eleinkre. Balassi, Bornemissza, Kossuth, Petőfi, Szemere Bertalan, Bajcsy-Zsilinszky Endre egyházához tartozónak méltán vallják magukat. Protestáns múltunk és keresztyén hitünk azonban a puszta szónál többre kötelez. A hitnek cselekedetekben is kifejezésre kell jutnia. Nagyszerű történelmi példák biztatnak mindnyájunkat elmúlt évszázadok távolából. Johann Wiehern az utca kóborló gyermekeit karolta fel Hamburgban, meleg otthonba hívogatva őket, Bodelschwing az epileptikusokat gyűjtötte össze Bielefeld- ben, a magyar Sztehló Gábor a menekültek és üldözöttek megmentője e század negyvenes éveiben, Wrede Matild a börtön fogságában sínylődök védő angyala. Az Isten kegyelmében elrejtőző hit üdvözít Krisztusért,.de hitünknek napi feladatai, cselekedetei igazi krisztusi elkötelezettségünk látható megnyilvánulásai. Naponta érzékennyé kell válnunk az isteni és emberi elvárások iránt. Jézus aranyszabálya: Amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is aszerint cselekedjetek velük (Máté 7,12), ebbe az irányba mozdít bennünket. Mit várnak ma tőlünk kortársaink? Több törődést hétköznapi gondjaik között, több megértést családi és hivatali munkájuk feszültsége között, több időt és nyitottságot fiatalok és idősek, vezetők és beosztottak között. Modem törekvés függetlenségünk biztosítása. Lehetőleg ne szóljon bele életvezetésünkbe senki. Minél erősebb a vágy az önállósulásra, annál valósabb a felismerés: egymásrautaltságban tudunk csak élni. A fiatal szülő váija a nagymama őrző jelenlétét gyermekei közt, az idős ember rászórni felnőtt unokája ápolására. A pályakezdőjoggal igényli a szolgálati éveiben elöljáró tapasztalatainak gazdagságát. A nyugdíj előtt álló örül, ha kímélő munkára fogják, hiszen tört egészségét kikezdte az évek mújása. Az élő hit kezdeményező a különböző emberi együttélési közösségek területén, hogy cselekedeteivel jelezze Jézushoz, Urához tartozását. Nincsen ez másként a gyülekezet testvéri közösségében sem. Észre kell vennünk, ha a mellettünk ülő hiányzik az Isten házából. Ha beteg, meglátogathatjuk. Ha hitében megfáradt, hívogathatjuk. Ha magányos, gondját megoszthatjuk. Ha bánat szomorítja, megvigasztalhatjuk. Az élő hit a cselekedeteiben válik hitelessé Isten és emberek előtt. Aki életének cselekedeteivel meg- vallja Jézust, arról Ő is vallást tesz majd a mennyei Atya előtt ama napon. Ezért jogos a szinte imád- ságos sóhaj: - Hitem ha volna, volna mindenem. Kérjük, hogy legyen élő hitünk! Szebik Imre Makovecz-tervezte templom Siófokon Az Isten szeretet Bemutatjuk templomainkat Tótkomlós Elhelyezték a négykapus, fölfelé tájolt templom alapkövét Siófok ősi település. Már a pannon korban utasok raktak itt fészket, amikor útban Pécs és Győr között rácsodálkoztak a táj szépségére, a messze távolban hegyek koszo- rűzta tengernyi vízre. Ám a város fiatal. Alig húsz éves. De fejlődésben mintha évszázadokat akarna utolérni, építkezik. A város tanácselnöke, dr. Gáti István, megkérdezte a kicsiny evangélikus gyülekezetét: maguknak miért nincs templomuk? S hogy nincs, telket adott a város. Tudjuk, hogy az álmok percek, vagy pillanatok alatt pergetnek le hosszú időszakokat is. A siófoki hívek, amikor felébredtek, álmaik valóságára ocsúdtak. Makovecz Imre, hazánk egyik legnevesebb építésze olyan templomot rajzolt nekik, hogy ha meglesz, csodájára fog járni nemcsak a kicsiny gyülekezet, de nyaranta az itt üdülők százezrei is. „Csak felépüljön! És felépül!” - mondotta lendületes versében a nyolcvánéves Jakus Imre. Most tették le az alapkövét. Józsa Márton nem akármilyen ember. Nem azért, mert erdélyi, s teológiai tájékózódása Kolozsvárhoz köti. Hanem azért, mert Isten „rajta tartja a kezét, minden oldal// / / tf l> II I« • 1 M N \ \ í ll 1 i A templom terve Szolgálatvégzők balról jobbra: Dubovay Géza, dr. Karner Ágoston, Józsa Márton, középen háttérben Makovecz Imre építész Tűz és' víz ellentéte sem nagyobb, mint az örömé és a reszketésé, a vacogó félelemé. Szembeállítani sokkal könnyebb a .kettőt, mint szót fogadni a zsoltárnak: reszketve vigadni. Biztosan lesznek, akik képtelenségnek tartják, hogy egészséges gondolkodású ember kapható ilyesmire. Esetleg annak a hiedelemnek a forrását vélik itt felfedezni, amely szerint az Istenhit eredetét valahol a félelem környékén kell keresni. A zsoltáros azonban nem vallástörténész. Nem leir, hanem éli hitét. Istenről nem véleménye van, hanem kapcsolata van vele. Ezt a közösséget csak ezzel a szinte botránkoztató, elvileg képtelenségnek tűnő ellentmondással lehet érzékeltetni. Az Istenhívő ember „reszketve vigad”, amiközben a történelmet érzékeli, akár a „nagy” történelemről, akár a „kicsi”-ről, saját élete históriájáról van szó. Az' élet csodája félelmetes csoda. Ügy vagyunk vele, mint az a bizonyos hályogkovács: bizony összerezzenünk, sőt bele is remegünk, amikor a magunké gyanánt mondjuk a zsoltáros ámuló szavát: mi az ember, hogy rágondolsz és megáldod ezerszer? Aki már tartott kezében kisgyermeket, csecsemőt, a saELŐ VIZ Zsoltármozaikok Örüljetek reszketéssel Zsolt 2,10-12 ját gyermekét, az tudja, hogy a „rész? ketve vigadás” nem képtelen elv, hanem az élet félelmetes csodájával járó valóság, ami nem tűnik el a gyerekévekkel, hanem úgy erősödik reszketősében s vigadásában is, ahogy gyermekeink is nőnek. A Jézus Krisztussal való találkozás számára sem találhatnánk találóbb jelzést a „reszketve vigadás”-nál. Ez a találkozás, minden elképzelhető keresésünk ellenére is annak a csodája, hogy „megszán, ha utunk sötét, ránk ejti tekintetét." A bűnök bocsánata soha nem magától értetődő. Még mindig beleremegett az, aki megértette, miről is van szó, akár Ezsaiás volt az illető, akár Péter, akár az, aki soha nem merészelné a nevét ebbe a sorba állítani, mégis egy velük. Lehet arról hideg tárgyilagossággal beszélni, vagy gondolkodni, hogy Jézus Krisztusban olyan Istenünk van, Aki „szent és felséges, lehajol mégis népéhez”. A Krisztuskövetés is a „reszketve vigadás” valóságában történik. Még menet közben vagyunk. A, jót” elkezdte bennünk Isten. Célhoz is akaija juttatni, de hol az a kitartás, amivel meg kell futnunk az előttünk lévő pályát? Milyen hamar elfelejtjük, hogy az Isten kegyelme azért jelent meg, hogy szent életre sarkaljon bennünket. Keressük meg énekeskönyvünk imádságos részében a „Magaszta lásod at hallotta fülünk...” kezdetű úrvacsorái hálaadó imádságot és egyszerre világos lesz, mit jelent reszketve vigadni az úrvacsorái oltár tövében és mindenütt, ahol szeretnénk élni az Étel erejéből. Reszketve vigadunk, amikor halálunk órájára és az örökkévalóság ígéretére gondolunk. Ugyanabból a szájból és szívből született ez a hitvallás: „Tudom, kinek hittem!” és ez az óhajtás: „ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására...” Nem véletlenül emlegetik a második zsoltárt a messiási zsoltárok sorában! Jézus Krisztus személye felől lesz igazán félelmetesen szent Isten felsége és hozzánk hajló szeretete. A megbecsült kegyelem titka ez: „örüljetek reszketéssel!" Fehér Károly ról körülfogja”. (Zsolt 139,5) Nem tehet róla, hogy így vallott magáról, amikor a három jelképes kalapácsütéssel lezárta az alapkőokmány fölött a betonlapot, a Fő u. 220. alatt, a magas topolyafák mögött. Nem tehet róla, mert ezt a zsoltárverset Isten nyitotta ki előtte. Ez a nyugdíjas állapotában és betegségében is fáradhatatlanul mozgó ember kezében és kezén át futott a templomépités ügyé. Elsőnek a finnországi Oulu, Siófok testvérvárosa sietett megvalósulás felé lendíteni az ügyet. Az oului evangélikusok egymillió forintot küldtek erre a célra, Arvi Seppanen püspökhelyettes és Risto Laitila magyarul is beszélő lelkész segítségével. Megelőzően már dr. Gáti István tanácselnök is tárgyalt Ouluban a testvérváros vezetőivel.- Csak azt nem értem - mondotta útközben dr. Karner Ágoston országos főtitkár hogy miből csinálták a betonalapokat, amelyek már körös-körül állnak, amikor az ittlévő egymillió forintból még egy fillért sem használtak fel? Hamar erre is fény derült. A siófoki hívek boldog öntudattal azt mondták, hogy ekkora adakozó szeretet előtt nekünk is meg kell mutatnunk, hogy nem akárhová megy az ajándék. Összeadott az alig háromszáz lelkes gyülekezet félmillió forintot. Ezt építették be az alapokba. Hozzáadva a saját kétkezi munkájukat is. Az álmok temploma így épül. Kirajzolódott már a képe. Hazai egyházunk valóban legszebb és legmodernebb épülettömbje lesz a templom, parókia és gyülekezeti terem. 80%-a. faszerkezet. Most folynak a tárgyalások, hogy ennek az anyaga is Finnországból küldött fenyő legyen. Négy kapuja lesz, a négy égtáj felé. Jelezve, hogy ez a „mindenki temploma”. „Az északi lesz a finn kapu / azt lépik át s tudom, örülnek / hogy hitük is építette / e templomot, s ki fenn lakik / meg (Folytatás a 3. oldalon) Evangélikus Egyházunkban akik forgatták az 1944. évben megjelent Evangélikus Templomok című kiadványt, annak 278., 549., 553. oldalán láthatták a tótkomló- siak 1792—1795-ig épült barokk műemlék templomát. A nagyközség főterén álló hatalmas templom bazilika stílusra emlékeztető műemlék, jellegénél fogva is egyedülálló evangélikus templom egyházunkban. 42 méter hosszú, 19 méter széles, 22 méter magas, 57 méteres tornya pedig a környék büszkesége. Az 1795. nov. 8-án felszentelt templomunk lelki otthona volt a korábban 11 000 lelket számláló hatalmas gyülekezetnek. Benne naponként találkozott örömei és nyomorúságai között az élő Istennel. A szlovák nyelvű gyülekezetét nagyon megrázta először az 1946- ban történt áttelepülés, amikor is a gyülekezet fele települt át a mai Csehszlovák Köztársaságba. Majd az 1978-ban történt földrengés a templomot „rázta” meg. Az elmúlt idők társadalmi jelenségei, amelyek az elvándorlásban okoztak jelentős mozgást, a tótkomlósi gyülekezetét is összezsugorították. Mindkettőt magán hordozza, azonban a földrengés következményei kísértetiesek. Templomunk déli és északi főfala 10 cm-en megrepedt, ennek következtében a csehsüveg boltozaton is jelentkeztek a főfalak elmozdulásai, megrepedt a boltozat hossz és kereszt- irányban, az első két mező beom- lással fenyeget. Az Építési Hatóság életveszélyessé nyilvánította. Az alapkő elhelyezés pillanatai Még 1984-ben megkezdtük a helyreállítás előkészületeit. Bene- dickty Gyula statikus tervező főmérnök elkészítette a helyreállítás terveit, valamint szakvéleményét, amely szerint „ha jelen állapotában éri a templomot egy jelentősebb földmozgás, összedőlés következik be”. A gyülekezet közben készült az anyagi fedezet biztosítására. Az előbecsült költségek 12 millió Ft- ot tesznek ki. Saját építő részleget hoztunk létre, amely a bekerülési költséget igen jelentősen csökkenti, vállalva az anyagbeszerzés gondjait és a műszaki irányítás fe- ’ lelősségét. A munkálatok a technológiai követelményeknek megfelelően folynak. Eddig elvégeztük a teljes nedvesség elleni szigetelést Wandex anyaggal, kívül és belül. Oromfalak újrafedését horganylemezzel. Megtörtént a keleti fal teljes felújítása, a torony sem úgy néz ki, mint a képünkön. Fehér Moda- szil festékkel imponálóan tükrözi a nagyközség jellegét. Jóváhagyások és egyeztetések után most készül a főfalakon a vasbeton koszorú, (Folytatás a 3. oldalon)
