Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-06 / 36. szám
Imádságos közösség Evangélikus Élet 1987. augusztus 30. Imádságos közösségben A fiaink se A volt oltárkép Vidovszky Béla festménye Szolnoki templomunk a wittenbergi templom formáját és stílusjegyeit hordozza, ami főleg a torony fedésében messzire látszó bizonyság arról, hogy a lutheri keresztyénség híveinek lelki otthona. Belül viszont az oltárképe neves magyar festőművész alkotása volt. Vidovszky Béla (1883-1973) Gyomán született, Békéscsabán és Szarvason nevelkedett. Korának egyik legnevesebb és legcsendesebb festőművésze volt. Békéscsabán az evangélikus gimnáziumban Gyóni Géza osztálytársa és „kamaratársa” volt. Első olajképét is róla festette. Voltaképpen Ferenczy tanítványként tartják számon. A barbi- zóniak hagyományát folytatta. 1911-től a szolnoki művésztelep tagja, posztimpresszionista festő. Arcképeket, tájképeket, várakat, s főleg az alföldi tájakat festette, végül egyre több, A Bajor Diakóniai Egyesület részéről hazánkban járt a közelmúltban Steinhäuser lelkész vezetésével egy delegáció. A delegáció látogatást tett dr. Nagy Gyula püspök-elnöknél, aki dr. Kamer Ágoston országos főtitkárral együtt fogadta a vendégeket. Ezen a tárgyaláson kiemelkedő hangsúlyt kapott a Bajor Diakóniai Egyesület és a Magyarországi Evangélikus Egyház közötti jó kapcsolat. A delegáció látogatást tett a Kere- pestarcsai özvegy Papnék Otthoná\ látják már színeiben, hangulatában rendkívül finom interiőröket. Egyenletes művész, hullámhegyek és völgyek nélkül, egyre előre és fölfelé fejlődve. Békéscsabai evangélikus család gyermeke, aki szülei házában fiatalkorában együtt élt Munkácsy Mihállyal. Testvére Volt a két világháború közötti idő híres ifjúsági lelkészének, Vidovszky Kálmánnak. Oltárképet egyetlen egyet festett, szolnoki templomunkba. A szolnoki művésztelep hatását mutatta. Jézus alakját festette meg, amint kinyújtott karral hívogat: .jöjjetek énhoz- zám...” Alföldi levegő, a háttér csodálatos tiszta kék ég, amilyen csak abban a délibábszülő világban van. Lágy mozdulattal áll előttünk Jézus, ruhája redőkben omlik le alakján. Virágos, alföldi réten áll. Arca nem a megszokott Krisztusarc. A fejtetőn kissé hullámos haja simán omlik a vállára. Szakálla, bajúsza szinte magyaros. Mély tekintetéből szelídség árad. Széles, madáchi homloka szinte a művész önarcképére emlékeztet. Személyes bizonyságtétel? Átvett szerep? Egy élet célkitűzése? Nem érte háborús károsodás. Nem lőtték szíven, mint a vecsési oltárkép Krisztusát a visszavonuló náci katona. Eltűnt a kép. Eltűnt. Menteni vitte valaki, s maga is elpusztult? Vagy valamely elsodródott család otthonát díszíti? Negyven éve titok, semmi nyoma. Háborús műkincseink vesztesége. Korén Emil ban, valamint ellátogatott a Békéscsabai Szeretetotthonba. Steinhäuser lelkész Békéscsabán és Mezőberényben igehirdető szolgálatokat is végzett. Dr. Edmund Ratz látogatása Dr. Edmund Ratz egyháztanácsos a Német Szövetségi Köztársaságban működő „Weltdienst” (Világszolgálat) vezetője felesége és Heusermann asszony társaságában látogatást tett dr. Kamer Ágoston országos .főtitkárnál. Tárgyalásaik során előtérbe került a Weltdienst és egyházunk közötti kapcsolat további elmélyítése. (Folytatás az 1. oldalról) ásáról, gazdag mondanivaló- ját jól összefoglalja az általa íasznált hasonlat: „Egy tengeren hánykolódó, viharban küszködő hajóban sok-sok vitás kérdés háttérbe szorul és a sorsközösség, az egymásrautaltságuk közelebb hozza egymáshoz az embereket”. A béke ügye nem csupán azoknak ügye, akiknek sejtjeibe beleivódott a második világháború borzalmainak emléke, hanem azoké is, akik reménységgel vagy félelemmel telve gondolnak saját jövőjükre, a fiataloké is. Ezért örültünk, hogy ők szép énekkari és gitáros énekeikkel járultak hozzá az imaest bensőségességé- hez. Bizonyára nem a fasori templom volt az országban az egyetlen, ahol hívő emberek az Ige üzenetére figyelve imádkoztak a békéért. Ha ezekben a napokban, 42 év előtti eseményekre emlékezve - templomokban és békerendezvényeken - az emberek agyában és szívében megmozdult valami, akkor talán tenni is fognak valamit a maguk helyén, hogy több legyen a bizalom, a megértés, kevesebb a feszültség, az ellenségeskedés... Muntagné Bartucz Judit Győr Az Evangélikus Szeretetház- ban voltak együtt a református és evangélikus gyülekezet tagjai énekben, imádságban és igehallgatásban. Bárány Gyula evangélikus esperes imádsága és bevezető szavai után Sáhó Andor református esperes hirdette az igét. A Káin és Ábel története alapján elhangzott igehirdetés rámutatott arra, hogy az első gyilkosságtól hogyan vezetett út a hirosimai tragédiához. Az emlékezésen túl a ma élők felelősségére helyezte a hangsúlyt. Nem mondhatja senki, hogy nem vagyok „önzője a testvéremnek”. A résztvevők többsége az idősebb generációhoz tartozott. Számukra tapasztalati tény a háború borzalma. Éppen ezért sürgető a feladatuk, hogy bizonyságtevő erővel hívják fel a fiatalok figyelmét a békéért való küzdelemre. A történeti eseményen túl, nekik is meg kell látniuk a jelen veszélyeit is, mert csak így tudnak eredményesen tevékenykedni saját maguk, társadalmunk és az egész emberiség nyugodt életéért. Az igehirdetés erőteljes biztatás volt a békéért való imádkozásra is. A jelenlevők értesültek arról, hogy ugyanebben az időpontban a győri székesegyházban is együtt voltak római katolikus testvéreink hasonló céllal. A szívekben megerősödött az a reménység, hogy a jövőben nemcsak az időpont és a téma lesz azonos, hanem a helyszín is. Bárány Gyula Békéscsaba Miután tavaly az evangélikus műemlék Nagytemplomban kezdődött az ökumenikus istentisztelet, idén először a római katolikus templom kapuja nyílt meg a többféle hitvalláshoz tartozó, a Krisztust követni és a békéért imádkozni és tenni akaró keresztyének előtt. Itt az ősi liturgia keretében hangzott fel az imádság, az ének, a közös hitvallás, a prédikáció. Az ünnepi istentisztelet után harangok zúgása közben vonult át a jelenlevő gyülekezet az evangélikus Nagytemplomba, amelynek ősi falai között a hatalmas gyülekezet ajkán zengett „A keresztfához megyek” kezdetű ének. Együtt énekeltünk evangélikusok, katolikusok, reformátusok, baptisták. Együtt könyörögtünk bűnbocsánatért és Isten egyik legdrágább ajándékáért, a békességért. Verseket hallgatva együtt idéztük fel a háborúk borzalmait, s tudatosítottuk magunkban, hogy mi a feladatunk. Megragadott bennünket a léc- dóként felolvasott és a hirdetett ige, s az evangélikus gyülekezeti vegyeskar és az ifjúság éneke. Mély benyomást tett ránk a Bajor Evangélikus Egyház Diakóniai Egyesület képvt- y seletében Békéscsabán tartózkodó küldöttség lelkészének?' E. Steinhausernek testvéri köszöntése és áldáskívánása. Szívet gyönyörködtető volt Biró Lajos orgonaművész orgonajátéka. Az ünnepi ökumenikus istentisztelet végén elhangzó Himnusz után azzal a meggyőződéssel fogtunk kezet egymással, hogy az Úr Jézus Krisztus, aki megajándékozott minket az ő békességével, reánk bízta a békéltetés szent szolgálatát. Ezt a szolgálatot végezni nemcsak parancs, hanem áldott lehetőség. Táborszky László TÚRMEZEI ERZSÉBET Tihanyi üzenet Illyés Gyula emlékének Tihanyi este... finn-magyar költő-találkozó... a percek, órák, mint homokszemek, sebesen peregnek. S a finn vendég megkérdi búcsúzáskor a tréfálkozó, kedves házigazdát, mit üzen a távoli testvéreknek. Vidám a válasz, csuda lenne, ha meg nem mosolyognánk: „Azt üzenem, hogy költözzenek közelebb mihozzánk!” Tihanyi este... régi, kedves emlék... s a finn tavak, erdők, hegyek között olyan elevenen csendül meg bennem, mintha az üzenet most hangzott volna nemrég. Olyan csodálatos ez az ország! ♦ Hogyan lehétnébúcsútvefini tőle, elköltözni innét közelebb hozzánk?! A finn testvér se hagyja itt hazáját, a magyar se a Duna-Tisza táját! Áldott a finn föld, a magyar is áldott! Mi messzaszakadt finn-magyar testvérek hogyan győzhetnénk le a távolságot?! Mint szélsodorta, őszi levelek hullanánk szerteszét, ha hitben-szeretetben meg nem fognánk egymás testvérkezét! De egyszeretetben lehet, lehet legyőzni egymástól elválasztó ezer meg ezer kilométereket! Bajor Diakóniai Egyesület delegációjának látogatása Interjú dr. Aranyos Zoltánnal, az Egyházközi Békebizottság főtitkárával 55 Isten megáldotta ezt a kezdeményezést 55 Főtitkár úr, mi volt a mottója az augusztusban megtartott békevirrasztásnak? „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk.” (lTim 2,1-2) - ez az alapja az augusztus 8-án tartott békevirrasztásnak. Vagyis a keresztyén embernek a békéért való felelőssége, elkötelezettsége. Az imádság a mi hitünk szerint a leghathatósabb tett. Miért az augusztusi imaéjszakákat választotta az Egyházközi Békebizottság? Azért, mert ekkor dobták le az első két atombombát, augusztus 6-án Hirosimára és augusztus 9-én Nagaszakira. Ebben a fájdalmas visszaemlékezésben kifejezésre jut a keresztyén ember bűnbánata mindazért, amit a múltban nem tett meg a béke érdekében, a háborúk elhárításáért és kifejeződik a felelősség, az elkötelezettség: minden tőle telhetőt tegyünk meg, uOPV isten nltávn7tasca tnliint H7. atomháború pusztító veszedelmének a rémét, hogy valóban békés boldog életet élhessen az emberiség. Az idei esztendőnek melyek a legkedvezőbb tapasztalatai? Melyek az örömök és mik azok az esetleges gondok, amelyek az Egyházközi Békebizottság keretén belül felmerültek? A legalapvetőbb öröm, hogy Isten megáldotta ezt a tavalyi kezdeményezést, amely immár sokak kívánságára hagyománnyá válik. A fővárosban és a 19 megyében az Egyházközi Békebizottság helyi tagozatai megrendezték ezeket az imaestéket többnyire ökumenikus közösségben. A Katolikus Békebizottság is bekapcsolódott, az izreli- ta testvéreink külön is megtartották ezeket az alkalmakat. Tavaly és idén egyaránt a minket körülvevő társadalom is igen lekötelező figyelemmel kísérte ezt a kezdeményezést, felfigyelt rá és nagyon pozitív módon fogadta. Külföldről is jelentős érdeklődés nyUvánult meg. A gondok között lehet említeni: nehéz megszokni, hogy a böjt és az áldozathozatal kategóriájában gondolkozzunk. A saját árnyékunkat nehéz átugorni. Áz imaszolgálatunk, a békeszolgálatunk és az áldozathozatalunk is olyan, amilyen a hitünk és a keresztyénsé- günk. Miközben nagy örömmel és Isten iránti hálaadással vesszük számba mindazt, ami van; el lehetne képzelni, hogy nagyobb számban, több helyen is megtartsuk ezeket az ima alkalmakat és jó lehetőség volna ez a fiatal keresztyének bekapcsolására, a felelősség és az elkötelezettség ébresztésére. Fedezzük fel újra a böjtöt mint a Szentírás tanítását, az értelmes önmegtartóztatásnak, önmegtagadásnak a gyakorlatát: amikor lemondok valamiről valakinek vagy valaminek a javára. Ily módon böjt és áldozat, hogy a napunkból az éjszakánkból néhány órát feláldozunk azért, hogy a békéért imádságban együtt lehessünk Istennel. A katolikusoknál ismeretes a vigília. Ez nem jelenti azt, hogy ami eddig nálunk nem volt - az ökumenikus érintkezés kölcsönösen ne gazdagíthatna bennünket új formákkal. Főtitkár úr, ezek az imaalkalmak, az Egyházközi Békebizottság tevékenységének csak egy kis részét képezik. Milyen tervek foglalkoztatják még az Egyházközi Békebizottságot? Az Egyházközi Békebizottság igyekszik a maga szerény, de talán nem jelentéktelen lehetőségeihez mérten aktívan részt venni a hazai békeszolgálatban, mint a magyar békemozgalom része és a nemzetközi békeszolgálatban is. Én személyesen is, az elmúlt hónapok során két jelentős nemzetközi béke- konferencián vehettem részt. Az egyik a koppenhágai béke világkongresszus volt Dániában, a másik pedig most július közepén a nukleáris leszerelésért folytatott békekonferencia, amelyet Ángliá- ban Coventryben rendeztek meg. Azt kell mondani, hogy sajnos a nemzetközi békemozgalom megosztott. Nincs meg a megfelelő egység, amely a megfelelő hatékonyságot biztosíthatná. Ezeken a nagy konferenciákon végül is a keresztyén vagy az egyházi hang rendkívül halkan és halványan szólt, ez különösen is érvényes Co- ventryra. Az évtizedek óta prófétai szolgálatot végző és pillanatnyilag is a legjelentősebb mozgalom a Keresztyén Békekonferencia mellett különböző egyházi békemozgalmak Európában ugyancsak megosztottak. Mi arra gondoltunk az Egyházközi Békebizottságban, hogy a szerény lehetőségeinkhez képest Európában az egyházak, az egyházi békemozgalmi erők egymás jobb megismeréséhez szeretnénk hozzájárulni, hogy esetleg közösen ismerjünk fel lehetőségeket, feladatokat, szolgálatokat, jobb legyen az együttműködésünk. Ennek jegyében került sor a bilaterális kapcsolat felvételére az ausztriai keresztyén békemozgalommal, ennek jegyében hívtuk meg ide most a közgyűlésünkre Filaret metropolitát, a Szovjetunióbeli egyházi békemozgalom vezetőjét, és került sor arra, hogy felvegyük a kapcsolatot a hollandiai Egyházközi Béketanáccsal. Új kezdeményezést indítottunk el: szeptember 20-án békeszolgálati vasárnapot rendezünk, aminek az a lényege, hogy hollandiai és erre vállalkozó magyar gyülekezetekben azonos bibliai igéket olvasnak, azonos témával foglalkoznak. Ebben az esztendőben a téma: a Szövetség, Isten szövetsége az emberrel, ebből az embernek emberrel való viszonyára vonatkozó konzekvenciák. Lehetőleg azonos liturgiát alkalmazunk, lehetőleg azonos énekeket éneklünk, azonos imádságokat mondunk. És így lélekben összekapcsolódva végezzük a szolgálatot az istentiszteleteken a békéért. Ez már tavaly néhány gyülekezetben megvalósult, mint holland és magyar gyülekezetek alulról jövő kezdeményezése. A két békemozgalom felismerte a lehetőséget, ezt integrálni óhajtja az együttműködésébe és a saját szolgálatába. Ebben az esztendőben ide várunk 4-5 holland testvérünket, és reménység szerint küldünk különböző felekezetekhez tartozó négy-öt magyar egyházi személyt Hollandiába, hogy ott az istentiszteleteken bizonyságot tegyenek a magyar keresztyének békeszolgálatáról. A liturgiát az Egyházközi Békebizottság Központi Irodája küldi a jelentkező gyülekezeteknek. Lehel László
