Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-08-09 / 32. szám

r Evangélikus ÉKtBlet 52. ÉVFOLYAM 32. SZÄM 1987. AUGUSZTUS 9. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 8. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft „Szolgáljatok egymásnak!” - mintha csak hozzánk szólna az apostol bizta­tása, mint olyan nemzedékhez, mely­nek megmaradása attól függ, hogy felfogja-e ezt az igazságot. A. SCHWEITZER V y Szeretet által Isten gyermekeivé Hirosimái imanap Hirosima árnyai címmel volt kiállítás a Pataky István Művelődési Központban ez év májusában, a Béke- és Barátság hónap keretében. Ezen a kiállításon állították ki Ilka Dohrn (NSZK) és Gauthier Walter (Svájc) képünkön látható közös művét Fotö: Kieb Attila Ünnepi előkészület Nagy ünnepre készül az orosz keresztyénség. Jövőre lesz ezer esztendeje annak, hogy 988-ban Olga hercegnő fia, Vlagyimir fejedelem megkeresztelkedett és ezzel elindult szolgáló útjára az orosz keresztyénség. Az évforduló méltó megünneplését az Orosz Ortodox Egyház szervezi. Az elmúlt év nyarán Kijevben tartott nemzetközi konferencián egyháztörténészek és világi történészek azt elemezték, milyen utat futott be az orosz keresztyénség a történelem során. Az idei esztendő tavaszán Moszkvában tartott konferencián pedig teológusok és világi tudósok azt vizsgálták, mi jellemzi az Orosz Ortodox Egyház teológiáját, milyen az orosz keresztyénség lelkülete, s hogy mindezek milyen hatással voltak és vannak az orosz nép életére, kultúrájára és a világ keresztyénségére. Igen sok ember életében meghatározó erő, amit Ady Endre egyik közismert verse fo­galmaz meg így: „szeretném, hogyha szeretnének...” Ennek a versnek olvasása nyomán fia­talok, öregek szeme válik har­matossá, mert életük nagy hiá­nyát érzik meg benne. Ezért is hajszolják életükben a szerete- tet. Gyakran azonban kiderül, hogy amit találtak és szeretet­nek véltek, az mégsem az, amit reméltek. Ilyenkor csalódott­nak, becsapottnak, üresnek ér­zik magukat és cinikussá vál­nak. Kételkedve minden szere- tetben. Nagyon sok ember él ennek különféle fokán. Akkor kapunk életünkben egy egészen különös hatást, amikor Isten - szeretete érint meg, azzal kerülünk kapcsolat­ba. Igaz olykor megragad em­bereket Isten gondviselésének felismerése is. Életük egyik vagy másik vonatkozásában meglátják Isten vezető, oltal­mazó kezét. Igazán és életünk teljes mélységében Jézus Krisz­tus keresztjén ragad meg Isten szeretete. Lehet, hogy nem egy­szerre, de ha olvassuk Bibli­ánkban a szenvedéstörténetet, ha elcsendesedve elgondolko­zunk rajta, ha keresni kezdjük íz értelmét, egyszerre kérdések ijzöne árad belőle felénk. En­gem szeret az Isten? Hiszen mi van rajtam szeretni való? Mi érdemes erre a szeretetre? Ha sn méltatlan vagyok erre, ak­kor mi indítja mégis erre, hogy szeressen? Értem hozza ezt az áldozatot, hogy az egyszülött­jét halálra adja? Most már egy­re izgalmasabbak a kérdések. Bizonyos, hogy szeret? Merhe­tek erre hagyatkozni? Nem fo­gok ebben csalódni? Hiszen szeretném, hogyha szeretné­nek... Ott értem meg, hogy Is­ten szeretete ajándékozó szere­tet. Nékem adja azt ami az övé, az ő szent és tiszta életét és kész elvenni tőlem, ami az enyém, az én bűnös, engedeti len, megkeseredett, méltatlan életét. Amikor így betölti a szívem irgalmának békessége, így kö­rülvesz szeretetének melege, akkor értem meg, hogy újjászü- lettem, megújultam, és az ezzel együttjáró boldog örömben életem legfőbb tartalma lett: szeret az Isten, Ady verse még úgy fogalmazta meg: „szeret­ném, hogyh^ szeretnének, és lennék valakié...” Az így újjá­született ember, most már tud­ja, hogy lettem valakié, az én Uramé, Istenemé. Mily öröm ezt tudni, élni ebben. Figyeljük csak meg mennyi énekünk van, amelyekben ez az öröm vissz­hangzik. „az életem már Istené lett...” Ebben a szeretetben újul meg az életünk naponta. Lehetnek napok, amikor kissé halvá­nyabb ez az őröm, olykor elr foghat a kétség is, de Isten sze­retete megújul és újra átmele­gít, örömünket megújítja, éle­tünk napja felderül és beragyog Isten napsugara, övé lettem, hozzá tartozom, á gyermeke vagyok. Isten szeretetének ez a mele­ge azonban tovább is árad be­lőlünk. Ha valóban átmelegítette a szívünket, ha boldoggá tett, nem is lehet elrejtenem, hanem árad belőlünk mások felé is. - Lelki szükségletünkké válik, hogy a megtapasztalt örömöt, békességet, a szeretetre vágyó embertársaim felé elmondjam. Aki ebben él, az az Isten szerete- tében él és így az ő gyermekévé vált. Szeretetének ebben a leve­gőjében élve nem nehéz engedel­meskedni Istennek és nem teher követni akaratát, mert á szív csupa hálával van tele iránta. János apostol számára Isten szeretetének ez az átélése olyan élmény volt, hogy szüntelenül erről ír leveleiben. Úgy látja, hogy Isten szüntelenül ebben a szeretetben élésre szólítja fel övéit, de azt is világossá teszi, hogy Ő a forrása az egymás iránti szolgáló szeretetünknek, mert belőle meríthetünk ehhez erőt, melegséget, türelmet. így aki az Ő szeretetében él, az az ő gyermeke. Istennek ez a szeretete nem valamilyen érzelmi tényező, ha­nem cselekvő, ható erő. Lássuk most ennek néhány jellemzőjét. Másokért való. Az az emberi vágy, hogy engem szeressenek egy kissé mindig önző, mert kapni szeretném a szeretetet. Amikor Isten szeretete hat át, az éppen mások felé való cselek­vésre indít. Mozdít mások felé való bizonyságtevő életre, hogy tanúskodjunk Isten szereteté­nek életünkben megismert ere­jéről. Ugyanakkor azonban ar­ra is indít, hogy másokért segí­tő, áldozatos, mentő szeretetet gyakoroljunk. Ezt igazán Jézus példája mutatja a számunkra és ha az ő tanítványaivá lettünk ebben is kell, hogy Őt kövessük. Ő sohasem mondotta mi közöm a más dolgához, hanem min­dent megragadott, megpróbált, csodálatos találékonysággal, hogy segítsen. Kezdeményező az ilyen sze­retet. Nem várja meg, hogy hozzánk jöjjenek gondjaikkal az emberek, hanem kész elébe menni, kezdeményezni, mert a szeretet belső kényszere hajtja ebben. Alázatos, mert tudja, hogy Jézus szeretete ragadta meg és mentette ki a bűn rabságából. Mint kegyelmet talált bűnös közeledik a többi emberhez és ilyen alázattal, megértéssel ha­jol le bárkihez. Ez a szeretet győzedelmeske­dő, áldást árasztó, mert hisz annak erejében, aki őt is szere- tetével új életre hivta és vezette. Ez a szeretet kiváltképpen való út. Isten kegyelmi ajándé­ka. Semmiféle emberi indulat, jó szándék nem helyettesítheti. Ezt a szeretetet nem lehet meg­tanulni, erős akarattal követni, csak kérni Istentől, csak kapni kegyelemből, és továbbáraszta­ni a szolgálat belső örömével. Isten gyermekei ezért imádkoz­nak, ezt kérik életük és szolgá­latuk számára, mert ez teszi őket igazán Isten gyermekeivé. Sólyom Károly Az Egyházközi Békebizott­ság - a Katolikus Békebizott­sággal karöltve - felhívást tett közzé: az első atomtámadásra emlékezve, idén is tartsanak a két békebizottsághoz tartozó gyülekezetek országszerte ima­napot. Amint már lapunk ha­sábjairól értesültek kedves ol­vasóink, a felhívás közzéteszi: augusztus 8-ról 9-re virradó éj­jel ebben az évben is legyenek együtt a hívek ökumenikus kö­zösségben egy - értelemmel és akarattal, önmegtartóztató böjtölésben, énekmondásban, a szent iratok tanulmányozásá­ban, elmélkedésben és buzgó imádkozásban az atomháború pusztító rémének elhárításáért, az emberiség békés jövőjéért, boldog életéért - mindenkor fi­gyelve az intésre: „tartassanak Századunk nagy teológusa, Barth Károly szólott „Isten humorá”-ról. Tőle függetlenül egy magyar teológus így fogalmazott: „Isten iróniája, Isten gúnyja”. Nem arról van tehát szó, hogy Isten­nek van mintegy „humor érzéke”. Amikor csak úgy, „szórakozásból”, l’art pour Tart humorizál. Ez nagyon is emberi vélekedés volna. Az emberi ér­telemben vett humorizáláshoZ hozzá­tartozik valami vagy valaki nevetséges voltának, viselkedésének mosolyra késztető jellemzése. Egyúttal rendsze­rint van benne valami „más kárán” derülés is. Vannak jelenségek, történé­sek a Bibliában is, amelyek csak az embergondolkodás felől tűnhet komi­kusnak. (Például: 2Sám 6,16 kk stb.) De a halálos végveszedelemben vergő­dő ember megmentésére szenvedést, halált vállaló Jézus nenfi „humorizált”. Akkor sem, ha mi - szent áldozata gyümölcsének boldog részesei - moso­lyoghatunk is esetleg pl. a farizeusok­nak adott frappáns válaszain. (Mt 22,23-46) Viszont sokat tudunk Isten öröméről, sőt az örök örömről és az üdvösségről mint „Isten örömébe való bemenetelről (Ézs 35,10; 65,18; Mt 25,21). A 2. zsoltárban az emberi elvete­mültséget, beképzeltséget megítélő Is­teni magatartást jelzi az Isten iróniája, gúnyja. Isten fenségével, hatalmával szemben minden emberi erőlködés, dü- hösködés komikus képtelenségnek tű­nik. A bibliai fogalmazás észre akar téríteni. Figyelmeztető előjel a bűnös emberi gőg „kinevetése”. S ha belegon­dolunk, tényleg nevetséges is. A bekö­vetkező ítélet még elnéző előjele a már könyörgések, imádságok, ese- dezések minden emberért... minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk” (lTim 2,1-2). Budapesten a hirosimai megemlékezés keretében az Egyházközi Békebizottság a Katolikus Békebizottság rész­vételével ebben az évben a fa­sori evangélikus templomban (VII., Gorkij fasor-Bajza u. sarok) rendezi meg az ökume­nikus imaestet, augusztus 8-án szombaton este 7 órai kezdet­tel. Erre az alkalomra szeretettel váiják - felekezetre való tekin­tet nélkül - mindazokat, akik­nek szívügye a világ békéjének megőrzése, és akik hisznek a Békesség Fejedelmében és az imádság erejében. fájdalmas „megcsúfolás” ténye előtt. Egyben szomorú, de még mindig ke­gyelmi jelenség, hogy Isten magyarázó, megoldást is tanácsoló igéje kíséri: „majd szól nékik haragjában...” Lesúj­tó ítélete előtt meghirdeti: 0 adott me­nekvést Felkentje, Messiása, szent Fia által. Sionon, az egyházává, népévé fo­gadni szándékolt emberiség számára... És akkor csodás szerepcsere törté­nik. A bűnében fogságára eszmélő megrettent lelkiismeret számára felra­gyog a kegyelem. Éppen ott, ahol vét­keztünk, épp a „gúnyolódó” Golgotán. A megcsúfolt Isten lett büntető harag­jától szabaditó Istenünk! „Magasztal­lak, hogy bár haragudtál reám, de el­fordult haragod (Ézs 12,1). Sőt, a bűn fogságából szabadultunk: „mikor visz- szahozta az ÚR Sionnak foglyait, ak­kor megtelt szánk nevetéssel...” (Zsolt 126) ... Fájó szive, riadt tekintete árulko­dott kétségbeesett, felzaklatott állapo­táról. Lelkipásztora az aznapi igével próbálta nyugtatni: Csillapodjál le az ÚRban és váijad őt...” (Zsolt 37,7) Első pillanatra megdöbbentő hatás: szinte eszelősnek tűnő nevetés. „Ne ha­ragudjon, mondta könnyes bocsánat­kérésként, de hónapok óta nem volt mosolyom, már szinte búskomorrá let­tem. Az ige oly csodás örömöt keltett bennem, hogy nevetnem kellett..És: egy hét múlva ugyanaznapon keblére ölelhette fogságból érkező, halottnak hírlelt és hitt féijét... Igen, Istenünk megszégyenítően vál­toztatja a bűnös ember csúfolódását szent Fia megcsúfoltatásáért boldog nevető örömmé... Gyűri János Kitárulkozó Ökumene A konferenciára az ökumenikus sokszínűség volt a legjellemzőbb. A kereken 150 résztvevő között á világ minden tájáról találkozhat­tunk küldöttekkel. Bulgáriától Nagy-Britanniáig, Svédországtól Ciprusig, az Amerikai Egyesült Ál­lamoktól Japánig, Kubától Etió­piáig és Indiáig voltak résztvevők a konferencián. Nem csak a világ valamennyi ortodox egyháza, ha­nem szinte valamennyi egyháza - a római katolikus egyháztól kezd­ve a szabadegyházi közösségekig ­képviseltette magát e jelentős kon­ferencián. Magyarországi evangé­likus egyházunkat e sorok írója képviselte. De nem csak egyházi értelemben volt ökumenikus a konferencia, hanem világi értelem­ben is. Számos világi egyetem és kutatóintézet küldte el tudósait, történészeit, nyelvészeit, vagy filo­zófusait. Az egyik résztvevő nyilat­kozata szerint, ilyen sokszínű és ökumenikus jellegű konferencia még nem volt. Színes tematika •A konferenciára majdnem min­den résztvevőtől kértek előadást, vagy rövid referátumot. így közel száz előadás, vagy referátum hang­zott el. Gondolhatjuk, hogy mi­lyen színes tematikát jelentett ez. Ä teológiának, a szellemi és kultu­rális életnek szinte minden terüle­téről volt szó a konferencián. A megbeszélések és viták mégis ak­kor váltak legizgalmasabbá, ami­kor arról volt szó, hogyan tudja az Orosz Ortodox Egyház ma végezni és a jövőben is folytatni azt a szol­gálatát, amit a történelem során végzett az orosz nép életében a vi­lág keresztyénségében. Igen sok szó esett arról, mit tehetnek az orosz keresztyének az emberiség békéjéért, a Szovjetunió népeinek testvériségéért, jövőjéért. Megújuló hagyomány Az Orosz Ortodox Egyház ve­zetői és teológusai nem titkolták azt a meggyőződésüket, hogy ezt a szolgálatukat úgy kívánják vé­gezni, hogy ragaszkodnak az ősi hagyományokhoz. A résztvevők­nek a sok előadás hallgatása mel­lett arra is nyílt lehetőségük, hogy egy kicsit belekóstoljanak abba, hogy él és újul meg az Orosz Or­todox Egyház tradíciója az isten- tiszteleti liturgiában, a szerzetesek életében és az egyházművészet sok területén. Ez utóbbira jellemző, hogyan került a templomok iko- nosztázaira az utóbbi időben pi­ros neonbetűs megoldással, az ősi ikonok hatásába mégis harmoni­kusan belesimulva az orosz orto­dox keresztyének hitvallása: Chrisztosz voszkreszje, azaz Krisztus feltámadt. De ugyanez jellemző az istentiszteleti liturgiá­ra, vagy a kolostorokban folyó di­namikus életre is. Serény készülődés Az állam és az egyházak közötti .viszony egyre mélyülő jó kapcsola­tára jellemző, hogy az elmúlt évek­ben több mint ötven templomot vehetett újonnan használatba az Orosz Ortodox Egyház. Az ezer­éves évforduló méltó megünneplé­se érdekében az egyház visszakap­ta Moszkva szivében a hatalmas területet magába foglaló ősi Da- nyüov kolostort. A kolostor átépí­tése és ezzel az Orosz Ortodox Egyház új központjának a kialakí­tása most van folyamatban. A ka- tedrális már kész és szolgál. A fel­újított központi épületben már működik az egyház külügyi osztá­lya. A hatvan szerzetes befogadá­sára alkalmas kolostorépület épí­tése befejezés előtt áll. Most rakják le egy nagy szállodaépületnek az alapjait, amely arra lesz hivatva, hogy elsősorban az egyház vendé­geit szállásolja el. Az egyik nagy templomnak konferenciaépületté való átalakítása befejezés előtt áll. Amikor a kolostorban jártunk, akkor is serényen folyt az építő munka. A szorgos építőmunkások között azonban a hívők már gyüle­keztek az esti istentiszteletre. Templomba igyekvő hívők szor­gos építőmunkások között! Jelké­pesnek látom ezt a jelenetet. Az Orosz Ortodox Egyház úgy kíván­ja megünnepelni a nagy évfordu­lót, hogy szolgálatával segítse a társadalmat munkájában, jöven­dőjének építésében. Selmeczi János ELŐ VIZ r, , ... A megmosolygott Zsoltarmozaikok , , emberek Zsolt 2,1-6 A moszkvai Novogyevicsij-kolostor, amelyben a konferencia nyitó istentiszteletét tartották

Next

/
Oldalképek
Tartalom