Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-09 / 32. szám
r Evangélikus ÉKtBlet 52. ÉVFOLYAM 32. SZÄM 1987. AUGUSZTUS 9. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 8. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft „Szolgáljatok egymásnak!” - mintha csak hozzánk szólna az apostol biztatása, mint olyan nemzedékhez, melynek megmaradása attól függ, hogy felfogja-e ezt az igazságot. A. SCHWEITZER V y Szeretet által Isten gyermekeivé Hirosimái imanap Hirosima árnyai címmel volt kiállítás a Pataky István Művelődési Központban ez év májusában, a Béke- és Barátság hónap keretében. Ezen a kiállításon állították ki Ilka Dohrn (NSZK) és Gauthier Walter (Svájc) képünkön látható közös művét Fotö: Kieb Attila Ünnepi előkészület Nagy ünnepre készül az orosz keresztyénség. Jövőre lesz ezer esztendeje annak, hogy 988-ban Olga hercegnő fia, Vlagyimir fejedelem megkeresztelkedett és ezzel elindult szolgáló útjára az orosz keresztyénség. Az évforduló méltó megünneplését az Orosz Ortodox Egyház szervezi. Az elmúlt év nyarán Kijevben tartott nemzetközi konferencián egyháztörténészek és világi történészek azt elemezték, milyen utat futott be az orosz keresztyénség a történelem során. Az idei esztendő tavaszán Moszkvában tartott konferencián pedig teológusok és világi tudósok azt vizsgálták, mi jellemzi az Orosz Ortodox Egyház teológiáját, milyen az orosz keresztyénség lelkülete, s hogy mindezek milyen hatással voltak és vannak az orosz nép életére, kultúrájára és a világ keresztyénségére. Igen sok ember életében meghatározó erő, amit Ady Endre egyik közismert verse fogalmaz meg így: „szeretném, hogyha szeretnének...” Ennek a versnek olvasása nyomán fiatalok, öregek szeme válik harmatossá, mert életük nagy hiányát érzik meg benne. Ezért is hajszolják életükben a szerete- tet. Gyakran azonban kiderül, hogy amit találtak és szeretetnek véltek, az mégsem az, amit reméltek. Ilyenkor csalódottnak, becsapottnak, üresnek érzik magukat és cinikussá válnak. Kételkedve minden szere- tetben. Nagyon sok ember él ennek különféle fokán. Akkor kapunk életünkben egy egészen különös hatást, amikor Isten - szeretete érint meg, azzal kerülünk kapcsolatba. Igaz olykor megragad embereket Isten gondviselésének felismerése is. Életük egyik vagy másik vonatkozásában meglátják Isten vezető, oltalmazó kezét. Igazán és életünk teljes mélységében Jézus Krisztus keresztjén ragad meg Isten szeretete. Lehet, hogy nem egyszerre, de ha olvassuk Bibliánkban a szenvedéstörténetet, ha elcsendesedve elgondolkozunk rajta, ha keresni kezdjük íz értelmét, egyszerre kérdések ijzöne árad belőle felénk. Engem szeret az Isten? Hiszen mi van rajtam szeretni való? Mi érdemes erre a szeretetre? Ha sn méltatlan vagyok erre, akkor mi indítja mégis erre, hogy szeressen? Értem hozza ezt az áldozatot, hogy az egyszülöttjét halálra adja? Most már egyre izgalmasabbak a kérdések. Bizonyos, hogy szeret? Merhetek erre hagyatkozni? Nem fogok ebben csalódni? Hiszen szeretném, hogyha szeretnének... Ott értem meg, hogy Isten szeretete ajándékozó szeretet. Nékem adja azt ami az övé, az ő szent és tiszta életét és kész elvenni tőlem, ami az enyém, az én bűnös, engedeti len, megkeseredett, méltatlan életét. Amikor így betölti a szívem irgalmának békessége, így körülvesz szeretetének melege, akkor értem meg, hogy újjászü- lettem, megújultam, és az ezzel együttjáró boldog örömben életem legfőbb tartalma lett: szeret az Isten, Ady verse még úgy fogalmazta meg: „szeretném, hogyh^ szeretnének, és lennék valakié...” Az így újjászületett ember, most már tudja, hogy lettem valakié, az én Uramé, Istenemé. Mily öröm ezt tudni, élni ebben. Figyeljük csak meg mennyi énekünk van, amelyekben ez az öröm visszhangzik. „az életem már Istené lett...” Ebben a szeretetben újul meg az életünk naponta. Lehetnek napok, amikor kissé halványabb ez az őröm, olykor elr foghat a kétség is, de Isten szeretete megújul és újra átmelegít, örömünket megújítja, életünk napja felderül és beragyog Isten napsugara, övé lettem, hozzá tartozom, á gyermeke vagyok. Isten szeretetének ez a melege azonban tovább is árad belőlünk. Ha valóban átmelegítette a szívünket, ha boldoggá tett, nem is lehet elrejtenem, hanem árad belőlünk mások felé is. - Lelki szükségletünkké válik, hogy a megtapasztalt örömöt, békességet, a szeretetre vágyó embertársaim felé elmondjam. Aki ebben él, az az Isten szerete- tében él és így az ő gyermekévé vált. Szeretetének ebben a levegőjében élve nem nehéz engedelmeskedni Istennek és nem teher követni akaratát, mert á szív csupa hálával van tele iránta. János apostol számára Isten szeretetének ez az átélése olyan élmény volt, hogy szüntelenül erről ír leveleiben. Úgy látja, hogy Isten szüntelenül ebben a szeretetben élésre szólítja fel övéit, de azt is világossá teszi, hogy Ő a forrása az egymás iránti szolgáló szeretetünknek, mert belőle meríthetünk ehhez erőt, melegséget, türelmet. így aki az Ő szeretetében él, az az ő gyermeke. Istennek ez a szeretete nem valamilyen érzelmi tényező, hanem cselekvő, ható erő. Lássuk most ennek néhány jellemzőjét. Másokért való. Az az emberi vágy, hogy engem szeressenek egy kissé mindig önző, mert kapni szeretném a szeretetet. Amikor Isten szeretete hat át, az éppen mások felé való cselekvésre indít. Mozdít mások felé való bizonyságtevő életre, hogy tanúskodjunk Isten szeretetének életünkben megismert erejéről. Ugyanakkor azonban arra is indít, hogy másokért segítő, áldozatos, mentő szeretetet gyakoroljunk. Ezt igazán Jézus példája mutatja a számunkra és ha az ő tanítványaivá lettünk ebben is kell, hogy Őt kövessük. Ő sohasem mondotta mi közöm a más dolgához, hanem mindent megragadott, megpróbált, csodálatos találékonysággal, hogy segítsen. Kezdeményező az ilyen szeretet. Nem várja meg, hogy hozzánk jöjjenek gondjaikkal az emberek, hanem kész elébe menni, kezdeményezni, mert a szeretet belső kényszere hajtja ebben. Alázatos, mert tudja, hogy Jézus szeretete ragadta meg és mentette ki a bűn rabságából. Mint kegyelmet talált bűnös közeledik a többi emberhez és ilyen alázattal, megértéssel hajol le bárkihez. Ez a szeretet győzedelmeskedő, áldást árasztó, mert hisz annak erejében, aki őt is szere- tetével új életre hivta és vezette. Ez a szeretet kiváltképpen való út. Isten kegyelmi ajándéka. Semmiféle emberi indulat, jó szándék nem helyettesítheti. Ezt a szeretetet nem lehet megtanulni, erős akarattal követni, csak kérni Istentől, csak kapni kegyelemből, és továbbárasztani a szolgálat belső örömével. Isten gyermekei ezért imádkoznak, ezt kérik életük és szolgálatuk számára, mert ez teszi őket igazán Isten gyermekeivé. Sólyom Károly Az Egyházközi Békebizottság - a Katolikus Békebizottsággal karöltve - felhívást tett közzé: az első atomtámadásra emlékezve, idén is tartsanak a két békebizottsághoz tartozó gyülekezetek országszerte imanapot. Amint már lapunk hasábjairól értesültek kedves olvasóink, a felhívás közzéteszi: augusztus 8-ról 9-re virradó éjjel ebben az évben is legyenek együtt a hívek ökumenikus közösségben egy - értelemmel és akarattal, önmegtartóztató böjtölésben, énekmondásban, a szent iratok tanulmányozásában, elmélkedésben és buzgó imádkozásban az atomháború pusztító rémének elhárításáért, az emberiség békés jövőjéért, boldog életéért - mindenkor figyelve az intésre: „tartassanak Századunk nagy teológusa, Barth Károly szólott „Isten humorá”-ról. Tőle függetlenül egy magyar teológus így fogalmazott: „Isten iróniája, Isten gúnyja”. Nem arról van tehát szó, hogy Istennek van mintegy „humor érzéke”. Amikor csak úgy, „szórakozásból”, l’art pour Tart humorizál. Ez nagyon is emberi vélekedés volna. Az emberi értelemben vett humorizáláshoZ hozzátartozik valami vagy valaki nevetséges voltának, viselkedésének mosolyra késztető jellemzése. Egyúttal rendszerint van benne valami „más kárán” derülés is. Vannak jelenségek, történések a Bibliában is, amelyek csak az embergondolkodás felől tűnhet komikusnak. (Például: 2Sám 6,16 kk stb.) De a halálos végveszedelemben vergődő ember megmentésére szenvedést, halált vállaló Jézus nenfi „humorizált”. Akkor sem, ha mi - szent áldozata gyümölcsének boldog részesei - mosolyoghatunk is esetleg pl. a farizeusoknak adott frappáns válaszain. (Mt 22,23-46) Viszont sokat tudunk Isten öröméről, sőt az örök örömről és az üdvösségről mint „Isten örömébe való bemenetelről (Ézs 35,10; 65,18; Mt 25,21). A 2. zsoltárban az emberi elvetemültséget, beképzeltséget megítélő Isteni magatartást jelzi az Isten iróniája, gúnyja. Isten fenségével, hatalmával szemben minden emberi erőlködés, dü- hösködés komikus képtelenségnek tűnik. A bibliai fogalmazás észre akar téríteni. Figyelmeztető előjel a bűnös emberi gőg „kinevetése”. S ha belegondolunk, tényleg nevetséges is. A bekövetkező ítélet még elnéző előjele a már könyörgések, imádságok, ese- dezések minden emberért... minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk” (lTim 2,1-2). Budapesten a hirosimai megemlékezés keretében az Egyházközi Békebizottság a Katolikus Békebizottság részvételével ebben az évben a fasori evangélikus templomban (VII., Gorkij fasor-Bajza u. sarok) rendezi meg az ökumenikus imaestet, augusztus 8-án szombaton este 7 órai kezdettel. Erre az alkalomra szeretettel váiják - felekezetre való tekintet nélkül - mindazokat, akiknek szívügye a világ békéjének megőrzése, és akik hisznek a Békesség Fejedelmében és az imádság erejében. fájdalmas „megcsúfolás” ténye előtt. Egyben szomorú, de még mindig kegyelmi jelenség, hogy Isten magyarázó, megoldást is tanácsoló igéje kíséri: „majd szól nékik haragjában...” Lesújtó ítélete előtt meghirdeti: 0 adott menekvést Felkentje, Messiása, szent Fia által. Sionon, az egyházává, népévé fogadni szándékolt emberiség számára... És akkor csodás szerepcsere történik. A bűnében fogságára eszmélő megrettent lelkiismeret számára felragyog a kegyelem. Éppen ott, ahol vétkeztünk, épp a „gúnyolódó” Golgotán. A megcsúfolt Isten lett büntető haragjától szabaditó Istenünk! „Magasztallak, hogy bár haragudtál reám, de elfordult haragod (Ézs 12,1). Sőt, a bűn fogságából szabadultunk: „mikor visz- szahozta az ÚR Sionnak foglyait, akkor megtelt szánk nevetéssel...” (Zsolt 126) ... Fájó szive, riadt tekintete árulkodott kétségbeesett, felzaklatott állapotáról. Lelkipásztora az aznapi igével próbálta nyugtatni: Csillapodjál le az ÚRban és váijad őt...” (Zsolt 37,7) Első pillanatra megdöbbentő hatás: szinte eszelősnek tűnő nevetés. „Ne haragudjon, mondta könnyes bocsánatkérésként, de hónapok óta nem volt mosolyom, már szinte búskomorrá lettem. Az ige oly csodás örömöt keltett bennem, hogy nevetnem kellett..És: egy hét múlva ugyanaznapon keblére ölelhette fogságból érkező, halottnak hírlelt és hitt féijét... Igen, Istenünk megszégyenítően változtatja a bűnös ember csúfolódását szent Fia megcsúfoltatásáért boldog nevető örömmé... Gyűri János Kitárulkozó Ökumene A konferenciára az ökumenikus sokszínűség volt a legjellemzőbb. A kereken 150 résztvevő között á világ minden tájáról találkozhattunk küldöttekkel. Bulgáriától Nagy-Britanniáig, Svédországtól Ciprusig, az Amerikai Egyesült Államoktól Japánig, Kubától Etiópiáig és Indiáig voltak résztvevők a konferencián. Nem csak a világ valamennyi ortodox egyháza, hanem szinte valamennyi egyháza - a római katolikus egyháztól kezdve a szabadegyházi közösségekig képviseltette magát e jelentős konferencián. Magyarországi evangélikus egyházunkat e sorok írója képviselte. De nem csak egyházi értelemben volt ökumenikus a konferencia, hanem világi értelemben is. Számos világi egyetem és kutatóintézet küldte el tudósait, történészeit, nyelvészeit, vagy filozófusait. Az egyik résztvevő nyilatkozata szerint, ilyen sokszínű és ökumenikus jellegű konferencia még nem volt. Színes tematika •A konferenciára majdnem minden résztvevőtől kértek előadást, vagy rövid referátumot. így közel száz előadás, vagy referátum hangzott el. Gondolhatjuk, hogy milyen színes tematikát jelentett ez. Ä teológiának, a szellemi és kulturális életnek szinte minden területéről volt szó a konferencián. A megbeszélések és viták mégis akkor váltak legizgalmasabbá, amikor arról volt szó, hogyan tudja az Orosz Ortodox Egyház ma végezni és a jövőben is folytatni azt a szolgálatát, amit a történelem során végzett az orosz nép életében a világ keresztyénségében. Igen sok szó esett arról, mit tehetnek az orosz keresztyének az emberiség békéjéért, a Szovjetunió népeinek testvériségéért, jövőjéért. Megújuló hagyomány Az Orosz Ortodox Egyház vezetői és teológusai nem titkolták azt a meggyőződésüket, hogy ezt a szolgálatukat úgy kívánják végezni, hogy ragaszkodnak az ősi hagyományokhoz. A résztvevőknek a sok előadás hallgatása mellett arra is nyílt lehetőségük, hogy egy kicsit belekóstoljanak abba, hogy él és újul meg az Orosz Ortodox Egyház tradíciója az isten- tiszteleti liturgiában, a szerzetesek életében és az egyházművészet sok területén. Ez utóbbira jellemző, hogyan került a templomok iko- nosztázaira az utóbbi időben piros neonbetűs megoldással, az ősi ikonok hatásába mégis harmonikusan belesimulva az orosz ortodox keresztyének hitvallása: Chrisztosz voszkreszje, azaz Krisztus feltámadt. De ugyanez jellemző az istentiszteleti liturgiára, vagy a kolostorokban folyó dinamikus életre is. Serény készülődés Az állam és az egyházak közötti .viszony egyre mélyülő jó kapcsolatára jellemző, hogy az elmúlt években több mint ötven templomot vehetett újonnan használatba az Orosz Ortodox Egyház. Az ezeréves évforduló méltó megünneplése érdekében az egyház visszakapta Moszkva szivében a hatalmas területet magába foglaló ősi Da- nyüov kolostort. A kolostor átépítése és ezzel az Orosz Ortodox Egyház új központjának a kialakítása most van folyamatban. A ka- tedrális már kész és szolgál. A felújított központi épületben már működik az egyház külügyi osztálya. A hatvan szerzetes befogadására alkalmas kolostorépület építése befejezés előtt áll. Most rakják le egy nagy szállodaépületnek az alapjait, amely arra lesz hivatva, hogy elsősorban az egyház vendégeit szállásolja el. Az egyik nagy templomnak konferenciaépületté való átalakítása befejezés előtt áll. Amikor a kolostorban jártunk, akkor is serényen folyt az építő munka. A szorgos építőmunkások között azonban a hívők már gyülekeztek az esti istentiszteletre. Templomba igyekvő hívők szorgos építőmunkások között! Jelképesnek látom ezt a jelenetet. Az Orosz Ortodox Egyház úgy kívánja megünnepelni a nagy évfordulót, hogy szolgálatával segítse a társadalmat munkájában, jövendőjének építésében. Selmeczi János ELŐ VIZ r, , ... A megmosolygott Zsoltarmozaikok , , emberek Zsolt 2,1-6 A moszkvai Novogyevicsij-kolostor, amelyben a konferencia nyitó istentiszteletét tartották
