Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-07-12 / 28. szám

>v Evangélikus Élet 1 52. ÉVFOLYAM 28. SZÁM 1987. JÚLIUS 12. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 4. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Ha magadat nem tudod olyanná ten­ni, aminőnek szeretnéd, miképpen akarsz más embert kedved szerint alakítani? Kempis Tamás <__________________________________________________________; Küldetés A megszokott életmódunkat a nyár folyamán mindnyájan egy ki­csit megváltoztatjuk. A nyári sza­badság kiragad a hétköznapok egyformaságából. De a többi hét­vége is arra csábít, hogy valahová elmenjünk kikapcsolódni, világot látni, a természetben felüdülni. Ezek az alkalmak nemcsak a pi­henést szolgálják. Ilyenkor érünk rá gondolkozni azon, mit kellene életünkön változtatni. így válhat a pihenés a gondolkodó ember ön- eszmélődésének alkalmává. Vizsgáljuk meg mi is hétköznap­jainkat, de most a Biblia szemszö­géből. Mindnyájan dolgozunk valahol. Bizony a legtöbben igen fáradtan érkezünk este haza. Ott vár még a házi munka és a gyerekek, akik szeretnének velünk beszélgetni. Este ágyunkban sem tudunk rög­tön elaludni, mert eszünkbe jut, hogy mi mindent kellett volna el­végeznünk. De igaz az, hogy a munka bün­tetés? Betegség után milyen örömmel megyünk vissza a sokszor kritizált munkahelyünkre. A nyugdíjasok milyen örömmel beszélnek a volt munkahelyükről. A foglyok sok­szor a tétlenséget mondják elvisel­hetetlennek. Figyeljük meg a ter­mészet világát is. A munka, a tuda­tos tervezés (holnap mi legyen az ebéd), a világos előrelátás, a kör­nyezetért való felelős cselekvés te­szi igazán emberré az embert. Nem a munka büntetés, hanem a munkához kapcsolódó fáradtság, az „arcunk verítéke” (lMóz 3,19). Van azonban „embertelennek” érzett munka, ahol az ismétlődő mozdulatokat, a változatlanságot tartjuk elviselhetetlennek (az ABC pénztárában, vagy a futószalag mellett). Az ilyen munka a mo­dern, ipari termelésmód következ­ménye, de ez teszi lehetővé, hogy sok minden olcsóbban, olyan áron készüljön el, hogy azt mindenki megvásárolhatja. Ha tudatosul bennünk, a monoton munka „ál­dása”, akkor egyszerre nem érez­zük már annak embertelen voltát. Jó volna, ha a mostani nyár el­vezetne annak a tudatára is, hogy a munka Isten akarata és ajándéka nekünk. Ezen keresztül leszünk igazán „felnőtt” emberré, aki már nemcsak kapni akar, mint a gye­rek, hanem tudatosan ad, másokat segít. Lehet, hogy azért érezzük elvi­selhetetlennek a munkánkat, mert nem vagyunk a helyünkön. A nyá­ri pihenés idején jó ezen is elgon­dolkodnunk. „Nemcsak kenyérrel él az ember”, mondotta Jézus. Ne elégítsen ki az, ha csak a fizetésünk nagy. Ne oda küldjük gyerekein­ket, ahol csak sok pénzt kapnak. Vannak munkahelyek, ahol köz­vetlenül érezhetjük és látjuk, hogy másoknak segítünk. Keressük meg ezeket a helyeket, a mi igazi he­lyünket. Nem szomorú az, hogy diakóniai intézeteink és a kórhá­zak munkaerőhiányban szenved­nek? Ha nem érezzük azt, hogy igazán a munkahelyünkön va­gyunk, ha nem ad örömöt a mun­kánk, nem kellene elmennünk a szeretetszolgálatba, ahol közvetle­nül látjuk szolgálatunk jelentősé­gét az öregek és a beteg gyerekek közt? A gyerekeinknek is többet adunk akkor, ha nemcsak pénzt keresni tanítjuk meg őket, hanem szeretni is. így lesznek ők is igazán „gazdaggá”. Mert az a boldog em­ber, aki úgy „gazdag”, hogy adni tud másoknak idejéből, erejéből, emberségéből, pénzéből. Az emberré válásunk útja a be­csületes munka. Ezt is számon fogja kérni tőlünk Isten az utolsó ítélet­kor. Csak az tudja az éhezőt táplál­ni, a mezítelent ruházni, a beteget látogatni (Mt 25,35), aki megtanult a munkán keresztül másoknak ad­ni, a közösségért dolgozni. A hétköznapi munkánk ezek szerint szoros kapcsolatban áll Is­tennel, még a fárasztó és egyhangú is! őt szolgálhatom azzal, neki él­hetek ott is. A munkám ezek sze­rint nemcsak valamilyen egyszerű foglalkozás, hanem Istentől kapott küldetés is, amin keresztül az ő világfenntartó akarata érvényesül. Erre tanítson a mostani nyári öneszmélődésünk! Missura Tibor A Lutheránus Világszövetség negyvenéves jubiteuma A Lutheránus Világszövetség - a világ 104 evangélikus egyházá­nak szervezete - idén ünnepelte megalakulásának negyvenedik év­fordulóját. A jubileumi ünnepsé­geket a svédországi Lund városá­ban július 4-én és 5-én tartották. Itt ülésezett 1947-ben az első, ala­pító nagygyűlés. A LVSZ meghívására egyhá­zunk képviseletében dr. Nagy Gyula püspök-elnök vett részt fe­leségével az ünnepségeken. Mint a Világszövetség meghívott vendége volt jelen a jubileumi találkozáson dr. Káldy Zoltánná, a Világszövet­ség elhunyt elnökének özvegye. Ezt követően július 6-15. között a dániai Viborgban tartja ez évi ülését a LVSZ Végrehajtó Bizott­sága, amelyen egyházunkat ugyan­csak dr. Nagy Gyula püspök kép­viseli. „Történelmi találkozó” „Történelmi találkozónak” ne­vezte dr. Tóth Károly református püspök, a Keresztyén Békekonfe­rencia elnöke azt a megbeszélést, amelyet a KBK delegációja Genf- ben, június 18-án a Lutheránus Vi­lágszövetség vezetőivel folytatott. Ezen áttekintették a két egyházi szervezet, illetve mozgalom mun­káját a béke és igazságosság kérdé­seivel kapcsolatban, egészen a teo­lógiai alapokig menően. Dr. Gunnar Stálsett, az LVSZ főtitkára üdvözölte a KBK készsé­gét a különböző egyházakkal, egy­házi szervezetekkel folytatott pár­beszédre. Ennek a világ valóságos problémáival kell foglalkoznia, mint például az atomfegyverkezés és a nemzetközi adósságválság, - bibliai alapon állva, anélkül, hogy a befelé fordulás, bezárkózás hibá­jába esnénk - mondotta. A megbeszélésen a Keresztyén Békekonferencia részéről az elnö­kön kívül jelen volt Filaret kijevi metropolita, a Folytatólagos Bi­zottság elnöke, Kenyon Wright skót episzkopális (anglikán) kano­nok, alelnök, Paulosz Mar Paulosz indiai szír ortodox püspök, a Mun­kabizottság tagja és dr. Lubomir Mirejovsky főtitkár. A Lutheránus Világszövetség képviseletében a főtitkáron kívül dr. Johannes Hanselmann bajor püspök, dr. David Preus amerikai püspök, mindketten alelnökök, to­vábbá kilenc munkatárs vett részt a kétórás megbeszélésen. (lwi - szp) Köszöntjük a 75 éves Bartha püspököt Dr. Bartha Tibor, ny. refor­mátus püspök ezekben a na­pokban ünnepli 75. születés­napját. Egyházunk népe nevében is. szeretettel köszöntjük őt e ki­emelkedő jubileumon. Bartha Tibor 27 éven keresztül a refor­mátus egyház zsinatának lelké- szi elnökeként és ökumenikus egyházi vezetőként nemcsak a református, hanem a hazai egy­házak útkeresésében is mara­dandót alkotott. Egyházunk elnöksége és gyü­lekezeteink nevében dr. Nagy Gyula püspök-elnök táviratban fejezte ki jókívánságait, méltat­va az ünnepelt jelentős mun­kásságát és további életére Is­ten gazdag áldását kérte. Dr. Bartha Tibor életművé­nek méltatására lapunk követ­kező számában visszatérünk. Interjú Vikström finn érsekkel Igét hirdet dr. Gustav Reingrabner Biblia eddig ismert legrégibb és legértékesebb dokumentumára. Miközben Kneffel Pál diaképek se­gítségével bemutatta a Szentföld csodálatos tájait, személyes bi­zonyságot tett arról, hogy élmé­nyei rádöbbentették őt a Szentírás történeti hitelességének realitásá­ra. Ezzel fejezte be előadását: „A Biblia három legfontosabb sza­va az, amivel kezdődik maga a Szentírás: Kezdetben teremtette (Folytatás a 3. oldalon) Amint lapunkban már beszámoltunk róla, dr. John Vikström finn érsek, Risto Cantell titkár és Heikki Ahonen lelkész, volt ösztöndíjas kíséretében június 3-8. között látogatást tett Magyarországon, egyházunk elnökségének meghívására. Elutazása előtt az alábbi interjút adta Lapunknak Cikkünk a 3. oldalon Idén rendezték meg kilencedik alkalommal a Nemeskéri Napot, amelyet mindig nagy érdeklődéssel fogadtak eddig is a burgenlandi és nyugat-magyarországi gyülekezetek. Ebben az évben különösen is sokan látogattak el a gazdag múltú Nemeskérre, és zsúfolásig megtöltötték az egyedülállóan híres és szép templomot. Az ünnepségen részt vett dr. Nagy Gyula püspök-elnök feleségével, Bárány Gyula, a Győr-Soproni és Fehér Károly, a Vasi Egyházmegye esperese, a Dunántúl közeli és távoli gyülekezeteinek számtalan érdeklődő tagja, dr. Gustav Reingrabner szuperintendens több osztrák lelkész társaságában és a burgenlandi gyülekezetek több autóbusszal érkezett képviselői. A csodálatos napsütésben már messziről tündöklött a hófehér templom, szinte hívogatva a ven­dégek tömegét. A Nemeskéri Na­pok történetének eddig legmozgal­masabb, legtöbb érdeklődőt vonzó ünnepségére készültünk. Örömmel és hálaadással tapasztaltuk, hogy egyre inkább növekszik a már ha­gyományosnak mondható éven­kénti alkalmak iránti érdeklődés. A délelőtti istentisztelet kereté­ben dr. Gustav Reingrabner szuper­intendens hirdette Isten örömre buzdító igéjét Mt 21,14-17 alap­Dr. Nagy Gyula püspök-elnök és Bárány Gyula esperes úrvacsorát oszt ján, melyet Ittzés János kőszegi lel­kész eleven és színes tolmácsolásá­ban hallgathattunk. „Azért jöt­tünk itt össze Magyarország és Burgenland sok-sok gyülekezeté­ből, hogy együtt énekeljünk dicsé­retet Istennek, hogy őt magasztal­juk, és rázendítsünk kedves lelki énekeinkre. Mai együttlétünknek középpontjában egyedül Jézus áll, senki más. ő az egyedüli oka an­nak, hogy mi egyáltalán belefog­hatunk ebbe a dicsőítő énekbe.” Jézus áll a középpontban, de jelen­léte megosztja az embereket. így volt ez az ő korában is, így van ez ma is. Jézus azokhoz fordul, akik megfáradtak, akik meg vannak terhelve; nekik van legnagyobb szükségük támogatásra. Jézus nem úgy viselkedik, mint a nagy embe­rek: úgy áll az emberek között, mint aki közéjük tartozik, mint egy a sok közül, mégis kimagaslik a tömegből. Ezt vették észre a gye­rekek, és vidám hozsánnát zengtek neki. Valamit megértettek abból, hogy Jézus megjelenésével valami új kezdődött... De mások is álltak a templomudvarban! őket felhá­borította ez a viselkedés. „Jöhet-e valami jó Názáretből?” Sokan vannak ma is, akik különféle okokból elfordulnak Jézustól. Nem látják az új lehetőséget, me­lyet Isten Fiában adott. Az ilyen embertől elfordul az Úr. Rajtuk nem tud segíteni, mert hiányzik be- lülük a vele való kapcsolat... Sok­szor mi is beleveszünk problémá­inkba, nyomorúságos helyzetünk fölötti siránkozásunkba, és elfe­lejtjük Jézus hívását, felénk for­duló szeretetét és megtartó kegyel­mét... Jézus döntésre hív: sirán­kozni akarunk továbbra is, vagy bekapcsolódunk a gyerekek ujjon­gó énekébe? Kérjük Isten Szendéi­két, hogy helyesen döntsünk!... Az istentiszteletet a Deutsch-Jahm- dorf-i Evangélikus Énekkar szép szolgálata tette még színesebbé. A délutáni együttlétet Bárány Gyula esperes nyitotta meg. Kö­szöntötte a megjelent vendégeket és a sok érdeklődőt. Elmondta, hogy a Nemeskéri Napok jellem­zője mindig a távolság: sokan jön­nek a távoli magyar gyülekezetek­ből, de a szomszédos Ausztriából is. Ezeknek az alkalmaknak éppen az a célja, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, és mindenekelőtt kö­zelebb kerüljünk Istenhez az ige­hallgatásban, a közös úrvacsora­vételben és a testvéri közösségben. A Deutsch-Jahrndorfi testvérek énekeltek F. Hütter vezényletével, majd dr. Kneffel Pál nyugalmazott főorvos tartott lebilincselő elő­adást „Mai utazás a Sínai-félszige- ten” címmel. Elmondta, hogy az Egészségügyi Minisztérium megbí­zása alapján járt a Szentföldön, és ott-tartózkodása idején végigjárta Tischendorf útját, aki a múlt szá­zadban - a Szentírás régi kéziratait kutatva - a Sinai kolostorban rá­bukkant a Codex Sinaiticusra, a ÉLŐ VÍZ Kaméleontermészet? ■I lKor 9,19-23 1 A kaméleonról mondják, hogy színében mindig környe­zete színéhez igazodik: zöld fű között zöldbe játszik pikkelyes bőre, korhadó avarban rozsda­barna, száraz hantok között szimpla szürkeségbe öltözik, sárguló levelek között pedig sárgán siklik tova. Amikor em­berekről mondják, hogy kamé­leontermészetű, könnyedén váltja a színét aszerint, milyen társaságban van, az nem hangzik dicséretes jellemvonás­ként. Pál apostol a fent jelölt igeszakaszban azt mondja magáról, hogy ő a zsidóknak olyan mint a zsidó, pogányoknak olyan mint a pogány, törvényeskedönek, mintha ő is a törvény uralma alatt lenne, törvény nélküli­nek, mint aki túlteszi magát a hagyományos parancsolatokon, sőt mindenfélékhez kész alkalmazkodni, .mindenkinek mindenné let­tem". Ez nemde igazán kaméleontermészet? - kérdezhetnénk. Mielőtt azonban elhamarkodnánk ítéle­tünket, jó arra gondolnunk, hogy ez az ügyes kis állat önmagát menti gyors szinváltoztatá- sával. Veszedelmet kerül el azzal, amikor láthatatlanná teszi magát. Pál apostolnak egészen más a célja: ó lelkeket akar menteni. Azért kész sokféle ember gondolkodásmód­jához alkalmazkodni, azok szintjére leszáll- ni, világába magát beleélni, hogy melléjük, közéjük, emberközelségükbe az ő Urát és Megváltóját vigye magával. „Mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen meg­mentsek némelyeket." Pál áldozatot hoz, magát tagadja meg ezzel az azonosulási törekvéssel. Hiszen egész világ választotta el korának Krisztus-ellenes zsi­dóitól és pogányáitól, a Szentlélek csodás erői birtokában messze felette állt minden gyenge­ségnek, mégis kész volt lemondani, alászállni, azonosulni emberek leikéért és Krisztus ural­ma érvényesüléséért minél több ember életé­ben. „Bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgá­jává tettem, hogy a többséget megnyerjem.“ Vajon hogyan fest a mi nagy öntudatunk, keresztyén meggyőződésünk, vélt felsőbb­rendűségünk ennek a páli magatartásnak a fényében? Kényesek vagyunk jóhírünkre, óvott biztonságunkra, s közben mély szaka­dék tátong környezetünk, a másképpen gon­dolkodók, eltérő elveket vallók többsége és a mi - sokszor - kis keresztyén körünk kö­zött. Hiányzik a páli készség, áldozatválla­lás, szeretet. De hiányzanak Pál szolgálatá­nak a gyümölcsei is: a Krisztusnak megnyert emberek, a kárhozattól meg­mentett lelkek, a hívők és üdvö­zölök gyülekezetének nyilván­való gyarapodása (ApCsel 2,47). Pedig nemde a mi keresztyén- ségünk is annak az áldozatnak a gyümölcse, hogy Valaki már Pál előtt átlépte a nagy szakadékot, és még nagyobb távolságból ér­kezett hozzánk, lett úrból szol­gává a szolgákért, szentből bű­nössé (II- Kor 5,21) a bűnösökért, dicsőített- ből átkozottá, áldottból káromolttá, teremtő erejűből kiszolgáltatottá, erőtelenné, hogy bűnös, elveszett embereket tegyen áldottak- ká, megtisztítottakká, megszenteltekké, Is­ten boldog gyermekeivé. Az ő teljes áldoza­tából, Jézus Krisztus véres keresztjéből és ajándék-igazságából vehetünk mi is bocsá­natot minden elbizakodottságunkra, hamis önál tatásunkra, szere tétlenségünkre és enge­detlenségünkre. Hadd menjen végbe a mi „színváltozásunk” a kegyelem feltétjére, a mi erőtlenségünk a Szentlélek erejére, hogy in­dulhassunk a mj világunk és korunk elfelej­tettjei, elhanyagoltjai, eltévelyedettjei után, közé, mellé, vive magunkkal, magunkban az ő számukra is elégséges és hatalmas felisme­rést, bizalmat örömre, békességre és üdvös­ségre. Fűtsön bennünket is Pál vágya, célja, hogy megmenthessünk legalább némelyeket. Cselekedjük mindezt az evangéliumért, hogy részestársak lehessünk az evangélium áldá­sában. Csepregi Béla Élő híd - határok fölött

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom