Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-28 / 26. szám
r Evangélikus wKm Élet ‘ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS 52. ÉVFOLYAM 26. SZÁM 1987. JÚNIUS 28. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 2. VASÁRNAP ÁRA: 5,50 Ft Ha azt akarod, hogy mások viseljék a te terhedet, te is vállald mások terhét. Kempis Tamás „Mi hajlékot akartunk emelni az Urnák” 50 éves a gerendási templom tel szólt volt gyülekezetéhez a templomtisztítási ige alapján. (Mt 21,12-17) Az istentiszteleten több énekszámmal a békéscsabai ifjúsági énekkar szolgált Bakay Péter segédlelkész vezetésével. A lekciót Kun Mária helyi konfirmandus olvasta fel. Az ünnepi közgyűlésen Sze- verényi János gerendási lelkész emlékezett az 50 évvel ezelőtti eseményekre, a korabeli dokumentumok alapján. Külön öröm volt, hogy megjelent az ünnepen a templomépítő lelkész Solymár Pál özvegye és az építkezés vezetője, Darida János nyugalmazott építőmester is. Megható része volt a közgyűlésnek, amikor a lelkész köszöntötte az 50 évvel ezelőtt megkeresztelt, megkonfirmált és házasságot kötött testvéreket. A jubilánsok között volt Gábor István is, aki 35 éve felügyelője a gyülekezetnek. Ezek után következtek a köszöntések. Táborszky László, az egyházmegye esperese felhívta a gyülekezet figyelmét a közeljövő komoly feladatára: ki kell cserélni a templom süvegét. A közgyűlés a Himnusz elének- lésével ért véget. Sz. J. A gerendási templom A gerendási Evangélikus Egyházközség 1987. május 3- án, vasárnap délután négy órakor kezdődő ünnepi istentiszteleten adott hálát Istennek az ötven éve felszentelt templomáért. A vendégek és a gyülekezet zsúfolásig megtöltötték az Úr házát. Isten ünneppé tette ezt a napot. Emlékezett a gyülekezet az elődökre, akik nagy hittel és áldozattal vitték véghez a templomépítés magasztos szolgálatát. Solymár Pál lelkész, az építkezés szervezője így jellemezte az akkori közgyűlésen az építők szándékát: „Mi hajlékot akartunk emelni az Úrnak.” Mivel nagyon akarták, sikerült is. Az új templomot Dr. Raffay Sándor püspök szentelte fel. Egy maroknyi gyülekezet, nagyrészt önerőből, a világgazdasági válság idején 8 hónap alatt építette fel a templomot úgy, hogy közben tél is volt. A templom ma is a község legszebb (legmagasabb) építménye. Az oltárképet neves festőnk Csáki-Maronyák József festette. Az 50 éves jubileumon püspökhelyettesi megbízásból Keveházi László Pest megyei esperes, volt gerendási lelkész hirdette az igét. Személyes hitAz oltár A finn egyház vezetője a Teológiai Akadémia új díszdoktora Vikström érsek Magyarországon A díszdoktori oklevél átvétele John Vikström finn érseket és két munkatársát, Dr. Risto Cantell érseki titkárt és Heikki Ahonen lelkészt egy hétig vendégül láthatta egyházunk. Az érseknek harmadik látogatása volt ez hazánkban, a titkárának első, Ahonen lelkész pedig tizennégy évvel ezelőtt stipendiás- ként tanult Teológiai Akadémiánkon. Egy évvel voltunk akkor a Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlése előtt. És nyolc évvel első magyarországi útja után, amikor feleségével, Brigitta asszonynyal körüljártuk a Balatont, jártunk Pécsett, Kiskőrösön, az akasztói szikes pusztán, a Dunakanyarban. Főleg Budapesten ismerkedett - akkor még porvóo-i püspökként - egyházunk életével s útkereső törekvéseivel új arculatú társadalmunkban. Azt latolgattuk a turkui érseki palotában, mi várható a nagygyűlésen Budapesten. Visszanézve s előretekintve kimondott egy mondatot, ami most is a fülembe cseng, s megvalósulva látom: „engem meghatároz az egyházaink között kifejlődött jó kapcsolat, s a magyarok szeretete.” A repülőtéren bizottság fogadta a vendégeket dr. Nagy Gyula püspök-elnökkel az élen. Ott volt az Állami Egyházügyi Hivatal részéről Bai László főosztályvezető, a Finn Nagykövetség részéről Arto Mansala nagykövet is. Már az érkezés napján egyházunk vezetőséPrédikátor könyvének a végéreértünk. Az utolsó fejezet utolsó két verse fölött próbálunk elcsendesedni, meditálni. Prédikátor összefoglalja a könyvét, a fölhalmozott bölcsességet összesű- ríti. A végkövetkeztetés meglehetősen érdekes. Megszoktuk már, hogy olyan sokan és sokat beszélnek egészséges életről, a hosszú élet titkáról, kímélő életmódról és egyebekről. Prédikátor mindezekről hallgat. Úgy látja a tapasztalataiban, hitében érett ember, hogy az emberélet optimuma máshol keresendő. „Féld az Istent és tartsd meg parancsolatait...” Az Ószövetség tapasztalata ez: a bölcsesség kezdete, az Isten félelme. Nagyon jól tudom, hogy lehet konzervatívnak mondani ezt az állítást, lehet legyinteni rá. Mégis, ha figyelmesen nézünk körül a világunkban, környezetünkben, mi mindent láttunk! Mennyire másképpen élnek az emberek, mint akár egy emberöltővel ezelőtt. Régi, szentnek hitt értékek, hogyan lettek semmivé! Hogyan mentettük föl magunkat törvények, konvenciók alól, mondván, ez a modern, ez a divatos. Talán el is hittük, hogy jól cselekszünk. Ne lopj! Mondja a Tízparancsolat. Ezzel szemben bevett gyakorlattá lett a ELŐ VIZ Végső tanulság Préd 12,13-14 közös dézsmálása, hiszen minden a mienk. Ha a lopott holmik megszólalnának, építőanyagok, szerszámok, irodai eszközök és egyebek, mekkora lenne a hangzavar országszerte!? Ne pa-' ráználkodj! - így a másik parancsolat. Jószerint nem is értjük, mit jelent. A szexualitással kapcsolatos törvény nem a nemi életet tiltja, hanem a szabadosságot. A monogám házasságot védi, hogy az harmonikus, örömteli, egészséges legyen. És mi a mindennapi gyakorlat? Sokszor pontosan az ellenkezője. Egy kis félrelépés, más karjaiban való fölfrissülés, izgalmas kaland - „ez igen, ez férfias (nőies!)” Ahhoz már kevesen veszik a fáradságot, hogy a dolgok mögé nézzenek. Ki veszi észre a lelkileg megrabolt, kihasznált, majd „ejtett” férfiak és nők fájdalmát. Ki tartja számon rengeteg gyerek vergődését apja-anyja között? A tiltott gyümölcsnek mindig csak az egyik fele édes, ha ugyan édes. A másik fele viszont mindig keserű. A példasort sajnos vég nélkül lehetne folytatni. Talán nem szükséges. Van megoldás? Van! „Féld Istent és tartsd meg a parancsolatait...” Prédikátor úgy látja, hogy a rendet, a törvényt megtartani minden ember kötelessége. A törvény mindig kettős hasznú. Véd engem a mások gonoszságától, és véd másokat az én indulataimtól. Rend, külső-belső harmónia, emberség, tisztesség, tisztaság, erkölcs, megbízhatóság, hűség csak ott van, ahol komolyan veszik, hogy Valaki számonkér minden gondolatot, minden tettet, minden napot. „Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az. ” Luther így tanít a Kiskátéban: „Isten büntetéssel fenyegeti azokat, akik megszegik ezeket a parancsolatokat. Félnünk kell tehát haragjától és nem szabad vétkeznünk e parancsolatok ellen. Viszont kegyelmet és minden jót ígér azoknak, akik megtartják ezeket a parancsolatokat. Szeretnünk kell tehát Őt és bíznunk Benne, és szívesen kell cselekednünk parancsolatai szerint.” Itt csendül össze az Ó- és Újszövetség, „mert a törvény célja és vége Krisztus” és a hitből való szeretet. Ezt kell tehát gyakorolnunk! Varsányi Ferenc ge ünnepi vacsorán fogadta a vendégeket, ahol mindkét részről meleghangú köszöntések hangzottak el. A látogatás második napján az érsek és kísérői az Országos Egyház egyes munkaágainak vezetőivel találkoztak, s tájékozódtak az országos egyházi munkaágak feladatairól s végzett munkájukról. Majd három egyházmegye képviselői, a budai, a pesti s a fejér-komáromi lelkészek előtt tartott áttekintő, értékes előadást a finn egyház mai helyzetéről és problémáiról. A lelkészek részéről kérdések hangzottak el, amelyek élénk beszélgetés megindítói voltak. Délben az Állami Egyházügyi Hivatal adott az érsek tiszteletére ebédet, ahol Sarkadi Nagy Barna elnökhelyettes és John Vikström érsek kölcsönös pohárköszöntőben szóltak arról a jó viszonyról, amely hazánkban az állam és az egyházak között kiépült, hiszen a társadalomban mindkét részről egy a törekvésünk: az ember ügyének szolgálata. Egyházunk részéről dr. Nagy Gyula püspök és Koren Emil lelkész volt jelen. Délután az érsek magánlátogatást tett dr. Koren Emiléknél, megtekintvén azt a lakást, amelyet a Finn Egyház az Országos Egyháznak vásárolt, amelyben jelenleg Koren Emilék laknak. Az érsek és titkára ezután dr. Nagy Gyula püspök-elnöknél volt vacsorán, ahol egyházunk mai kérdéseiről folytattak őszinte beszélgetést. Ahonen lelkész pedig Csepelre ment, ahol találkozott a gyülekezet éppen finnországi látogatásra készülő népes csoportjával. Itt közvetlen tapasztalatot szerzett arról, hogyan folytatódik a finn-magyar testvérgyülekezetek kapcsolatainak ápolása nálunk. Harmadnap délelőtt hosszas beszélgetést folytattak a vendégek dr. Nagy Gyula püspöknél egyházunk sajátos ügyeiről. Főképpen arról, hogy milyen mértékű és tartalmú kapcsolat-tágítást jelent a testvérgyülekezetek kölcsönhatása egymásra s ezzel milyen módon épitik eredményesen a finn-magyar rokoni szálak bővülését, miben segítik a két nép egymásra találását s hogyan tanulhatnak egymástól. Ezúttal adta át az érsek a finn egyház meghívását a finnugor lelkésztalálkozók következő alkalmára 1989-re Finnországban. A díszdoktor avatás A látogatás fénypontja pénteken, június 5-én délután következett be, amikor is az Országos Egyház székházában rendezett ünnepség keretében Teológiai Akadémiánk az egyházunk által juttatható legmagasabb megbecsüléssel, a teológiai tiszteletbeli doktori címmel tüntette ki John Vikström érseket, amelyet egyházaink és országaink testvéri kapcsolatainak építése területén kifejtett munkássága, valamint egyháztársadalmi, etikai és vallástudományi munkássága nálunk is ismert és ható eredményei elismeréseként érdemelt ki. Az érsek köszönetét székfoglaló beszédében fejezte ki. Szólt arról, hogy a finn egyházban a püspöki kar miképpen foglalkozik a gyülekezetekből jövő gondolatokkal, indításokkal, valamint azzal, hogy ezeknek miként kell beépülniük az egyház egészének életébe, hogy a gyülekezetekből jövő kérdések és teológiai felvetések gyümölcsözővé válhassanak a püspöki kar vizsgálatai és döntései alapján. Az avatáson a hosszabb tanulmánynak csak egy részletét olvasta fel. Teológiai Akadémiánk tanári kara az ünnepség során hangsúlekezeti énekkar is jelen volt, s énekkel emelték a gyülekezet áhítatát. Az ünnep másnapján pedig do- monyi gyülekezetünk Baranyai Tamás lelkész és felesége vezetésével látta vendégül a küldöttséget. Itt dr. Risto Cantell érseki titkár prédikált. Vikström érsek és dr. Nagy Gyula püspök köszöntötték az egybegyűlt nagyszámú gyülekezetei. Utána „fehér asztal” mellett élénk megbeszélés következett. Három gyülekezet presbiterei hallgatták és kérdezték a vendégeket, hosszúra nyúlt együttlét keretében. Az egyhetes, rendkívül ünnepélyes együttlét a budapesti Finn Nagykövetség vacsoráján ért véget, ahol Arto Mansala nagykövet köszöntötte az érseket, kíséretét, Miklós Imre államtitkárt, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét, s a magyar vendégeket. Vikström érsek pohárköszöntőjében arról szólt, hogy az egyház nem önmagáért van, hanem az emberért. Az a szolgálata egyháznak is, az államnak is, hogy az emberek jólétét A diszdoktoravató ünnepi ülés résztvevői lyozta, hogy Vikström érsek azon tiszteletbeli doktorok sorába lép, akiknek elsője az a Söderblom Náthán volt, aki korának nagy ökumenikus gondolkodója és kiegyenlítő szelleme volt. Érre este, az akadémia tanári kara által adott vacsorán is rámutattak. Másnap a Teológiai Akadémián tartott megbeszélésen tanáraink beszámoltak „doktori karunk új tagjának” az Akadémia munkájáról, az egyes professzorok munkaköréről, a munka kontinuitásáról múlt és jelen között, a levelező teológiai tanfolyamok jelentőségéről, a nemrég alakult Teológiai Társaság terveiről, teológiánk irányvonaláról, valamint bemutatták a zuglói templomban folyó munkálatokat, a Teológiai Akadémia épületének bővítési terveit és helyszínét. Ennek megépítéséhez a finn egyház is jelentős adománnyal járult hozzá. Délután a Budai Szeretetotthon új épületszárnyát mutatta meg a vendégeknek Csizmazia Sándor igazgató munkatársaival együtt. Ehhez is hozzájárultak idők folyamán a finn testvérek, hazai gyülekezeteink áldozata s a német egyházak jelentős segítsége mellett. Pünkösd vasárnapján Vikström érsek a Deák téri zsúfolt templomban prédikált „a Szentlélek megtanít minden igazságra” igéről. Oltá- ri szolgálatot dr. Nagy Gyula püspök-elnök végzett. Kedves meglepetés volt, hogy éppen istentisztelet alatt „váratlanul” egy finn gyümunkálja. Ehhez kell az anyagi jólét is, a lelki-szellemi jólét is, de teljessé a jólét csak akkor lesz, ha maga körül olyan közösséget, egymásra találó légkört teremt, amely minden társadalom igazi célkitűzése kell legyen. Örömmel fedezte fel itt az állam és egyház jó viszonyáA Deák téri templom szószékén (Fotó: Koós) ban ezt a törekvést, s ennek örömével mondott köszönetét ezért a hétért. Mi pedig köszönjük, hogy ebben a törekvésben igen jó barátoktól búcsúzhatunk. Koren Emil
