Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-21 / 25. szám
• I Evangélikus Élet 52. ÉVFOLYAM 25. SZÁM 1987. JÚNIUS 21. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 1. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGEUKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft---------------------------------------j . Az a döntő, hogy saját szívünk és lelkiismeretünk ellenében arra a következtetésre jussunk, hogy bár szegény bűnös vagyok, nem tagadom, nem tagadhatom, de azért nem esem kétségbe, mintha Istennek nem keltenék. LUTHER \_________________________________________________________ Az Egyházközi Békebizottság közgyűlése „Országszerte legyenek együtt a hívők ökumenikus közösségben...” Filaret metropolita köszönti az Egyházközi Békebizottság elnökséget, valamint a közgyűlést Az Egyházközi Békebizottság június 2-án, a Református Zsinat székházában tartott közgyűlésén megemlékezett a közelmúltban elhunyt alelnökéröl, dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök-elnökről. Köszöntötte dr. Nagy Gyula evangélikus püspököt püspök-elnökké és dr. Schöner Alfréd főrabbit az Országos Rabbitanács elnökévé történt megválasztásuk alkalmából. A közgyűlés megköszönte dr. Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkárnak „A társadalmi fejlődés és a béke építésének összefüggé- sei”-ről tartott előadását, amely segítséget jelent a hívő emberek számára. Az Egyházközi Békebizottság közgyűlése üdvözölte az eredményes békeszolgálatukért kitüntetetteket, köztük Balogh András és Lackner Aladár evangélikus lelkészeket. Az ülésen részt vett Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára, aki megköszönte az Egyházközi Békebizottság munkáját. A közgyűlés köszöntötte Filaret metropolitát, az Orosz Ortodox Egyház Külügyi Hivatalának vezeAz Egyházközi Békebizottság - hangot adva a benne együttmunkálkodó hívek és lelkipásztorok álláspontjának is - kinyilvánítja azt a meggyőződését, hogy a nukleáris korban a legfontosabb feladat az emberiség békéjének megőrzése. Kifejezi a hívők készségét, hogy - együttműködve a béke minden igaz hívével - hitük erkölcsi tanításait követve hozzájáruljanak a béke ügyének szolgálatához, részt vállaljanak a népünk előtt álló gondok és feladatok megoldására irányuló fáradozásokban, támogatva a megújulás folyamatát a társadalmi fejlődésben. Az- Egyházközi Békebizottság a magyar békemozgalom részének tekintve magát, hazai és nemzetközi tekintetben egyaránt a maga sajátos vallási módján és eszközeivel is munkálni kívánja a társadalom és a béke építésének ügyét. A vallásos élet képviselői elítélik a világűr militarizálásának a tervét, a fegyverkezési hajszát, ami kicsiny kiváltságos körök profitját növeli, s világszerte fokozza az éhséget és a nyomort. Egyetértéssel, bizakodva fogadják azokat a konstruktív kezdeményezéseket, tőjét, a Szovjet Béketanácsnak a vallási békeerőkkel együttműködő bizottsága elnökét, aki meghívást adott át az Egyházközi Békebizottságnak. Ezután meghallgatta dr. Aranyos Zoltán főtitkár beszámolóját, melyben értékelte az elmúlt esztendő munkáját, beszélt az Országos Béketanáccsal, Hazafias Népfronttal, valamint Katolikus Békebizottsággal való együttműködésről, majd a szeptember 3. vasárnapján megrendezendő békehétvégéről szólott, melyeken egy időben 7 holNYILATKOZAT javaslatokat - származzanak bárhonnan -, amelyek az enyhülést szolgálják és táplálják a reménységet a békés jövőre vonatkozóan. A hívő emberek üdvözlik a bizalomépítő, sokoldalú, leszereléssel, haderőcsökkentéssel és kiegyenlítéssel, továbbá a katonai doktrínákkal foglalkozó tárgyalások gondolatát a Varsói Szerződés és a NATO között. Támogatják azt a törekvést, hogy számolják fel a nukleáris elrettentés koncepcióját, kerüljön a hangsúly a támadó fegyverek helyett a védekezésre, semmi-’ sítsék meg a vegyi fegyvereket, szüntessék be a nukleáris fegyver- kísérleteket és oszlassák fel a katonai szövetségeket. Magukénak érzik az atomfegyverektől mentes világ látomását az ezredfordulóig, s azt a célt, hogy addig is távolítsák el a rakétákat Európából és létesítsenek atomfegyvermentes övezeteket, szavatolják a kölcsönös és egyenlő biztonságot hatékony ellenőrzés mellett, a fegyverzetek minél alacsonyabb szintjén, amely a biztonsághoz szükséges és a védeland és 7 magyar gyülekezet közös liturgia és igeolvasás alapján csendesednek el. Fötéma: a szövetség. A közgyűlés alelnökként az elnökség tagjai sorába választotta dr. Nagy Gyula evangélikus püspökelnököt, az elnökségi tanács tagjai közé pedig dr. Kocsis Elemér református püspököt és Kiss Emil baptista lelkészt, a SZÉT főtitkárát. Az ülésen Szakács József, a SZÉT elnöke elnökölt, Schöner Alfréd főrabbi, valamint dr. Nagy Gyula püspök-elnök igét olvasott és imádkozott. lemhez elégséges. Szívből óhajtják: szűnjön meg a háború örökre mint a véleménykülönbségek megoldásának eszköze, s minél több állam jelentse ki: nem kezdeményez háborút és nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvereket. Az Egyházközi Békebizottság - engedve a lelkésztestvérek javaslatának legyen a tavalyi kezdeményezésből hagyomány, ismét felajánlva az együttműködésre irányuló készségét a testvéri Katolikus BÍékebizottságnak, idén is felhívja a köréhez tartozó gyülekezeteket: augusztus 8-áról 9-ére virradó éjjel ebben az évben is országszerte legyenek együtt a hívek ökumenikus közösségben egy értelemmel és akarattal önmegtartóztató böjtölésben, énekmondásban, a szent iratok tanulmányozásában, elmélkedésben és buzgó imádkozásban az atomháború pusztító rémének elhárításáért, az emberiség békés jövőjéért, boldog életéért - mindenkor figyelve az intésre: „tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések minden emberért ... minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk” (lTim 2,1-2). ÉLŐ VÍZ A por visszatér.... Préd 12,4-7 Számtalanszor hallottam már, hogy a Bibliát idilli könyvnek mondták, amely a való élettől távol van, ezért a modern ember, számáía nincs is sok mondanivalója. Akik ilyen véleményt hangoztatnak, nyilván vagy felületesen, vagy egyáltalán nem olvasták a Bibliát. Prédikátor két lábbal áll ezen a földön. Az emberélet végső kérdéseire is realisztikus választ ad. Minden nemzedék számára kikerülhetetlen a kérdés: mi lesz velem az öregségben, mi lesz, ha véget ér az életem, lesz-e még valami, ha már én nem leszek...? Helyenként fájdalmas kérdések ezek. Hogy gyűlik bennünk az elmúlás sokféle terhe! Rendetlenkedő szív, ziháló tüdő, erőtlenedő lábak, reszkető kezek, feledékenység, fáradékonyság. Újra kell tanulni a mindennapokat, új rendbe beleszokni. A buszmegállóig bizony nem elég már a megszokott öt perc. A bevásárló kosarat is mind nehezebbnek érezzük. Az emeleti lépcsőfordulóban meg kell állni néhány szusszanásra. Pedig néhány éve még... Mennyire másképpen volt. Nem is hittük volna el, hogy a mi fejünk fölött is eljár az idő. Hiába, öregszünk. Egyre többször hoz a postás fekete szalagos levelet, értesítést halálesetről. Régi iskolatársak, volt munkatársak, rokonok... Olvassuk a sztereotip mondatot: „Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett ... elhunyt”. Átsuhan az ember agyán a gondolat, lehet, hogy nemsokára az én nevem díszeleg azon a bizonyos értesítésen. Vagy megdöbbenünk, vagy cinikusan legyintünk, ez már nem a mi dolgunk lesz. Mégis csak-csak föltör a kétely: mi lesz velem? Fölbomlás, pusztulás, utókor emlékezetében való továbbélés, esetleg föltámadás, netán örökélet? Nem is tudjuk pontosan megfogalmazni, mitől félünk. A haláltól, vagy a halálfélelemtől? Mi is együtt jajongjuk a Tragédia-beli Ádámmal: „Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni! -”? Bizony nagy kérdések ezek. Belül viaskodni a nem számítható- val, a meg nem érthetővel, a rettenetessel. Igaza van Petőfinek: „Elhull a virág, eliramlik az élet.” A por visszatér a földbe... Az élet kihunytéval valóban ennyit látunk csupán. Porrá lesz, ami porból vétetett. Micsoda lelketlen, rideg materializmus. De a tények minden érzelemnél kono- kabbul nyugtázzák: nincs más út. A test, az ember nem kerülheti el a nagy ellenséget, a halált. Prédikátor ezzel a ténnyel reálisan számol, de van csodálatos hite is. Mai Egervölgye ünnepelt Hálaadó istentisztelet. Középen dr. Nagy Gyula püspök-elnök, jobbról Varga György esperes, balról Kiss János kapolcsi lelkész 1987. május 3. nagy ünnepe volt az Egervölgyének. Dr. Nagy Gyula püspök Varga György esperes kíséretében ekkor tartott hálaadó istentiszteletet a kívül-belül felújított, zsúfolásig megtelt kapolcsi templomban. Ahol a Balaton-felvidék és a Bakony nyúlványai között legszűkebb a szemet gyönyörködtető völgy, ott fekszik a régi római hadi úton Kapolcs. A gyülekezet a többi kis Balaton-felvidéki gyülekezettel együtt már a reformáció korában alakult. Régi történetéről azonban alig tudunk valamit. Tö- rökdúlás, tűzvész, a nem-folyamatos lelkészi szolgálat miatt a régi feljegyzések elpusztultak. A falu Árpád-kori település. Egyházi adatok 1333 óta vannak, de valószínűleg már korábban is lehetett papja. A korabeli templom állt a XVIII. század végéig. A reformáció korában lett evangélikus templom. A XVII. században azonban közösen használta a faluban élő három felekezet (evangélikus, református és római katolikus; ez a sorrend a felekezetek nagyságrendje volt akkor). A kb. 50 km-es körzet evangélikussága számára a régi templom nagyon kicsi volt, ezért 1771-ben hosszas utánjárás és tanúkihallgatások után engedélyt kaptak a bővítésre, de torony nélkül. A tornyot 1791- ben építették hozzá. 1818-ban a fülnek talán furcsán cseng a test- lélek szembeállítása, mi már tudjuk, hogy a kettő nem ellentéte egymásnak, hanem kiegészítője, mint teremtettségbeli egység. „.. .a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta...” Ezen a ponton magától értődőén csak újszövetségi szemlélettel, jézusi szempontokkal lehet tájékozódni. Prédikátor megsejtett, megértett valamit Isten szereteté- ből és akaratából. Számára bizonyosság az, hogy az élet Isten által és Istennél teljesedik ki. Mennyivel jobban értjük, vagy érthetnénk mi, az Újszövetség népe! Egyszerre igaz, hogy a Jézus követés kereszthordozást, tehát szenvedést, megpróbáltatást, betegséget, halált is jelent, de jelenti a föltámadás jó hírét is. Minden vasárnap a föltámadásra való emlékezés alkalma is. A kikerülhetetlen út ránk, még élőkre is vár, de aki hisz, annak reménye lehet, hogy az út végén Jézus várja. .Jézus él, én is vele!” - énekeljük bátran, így igaz! Varsányi Ferenc régi templomot teljesen lebontották, csak a tornyot hagyták meg, és megépítették a mai háromhajós, nagy templomot, amihez a tornyot később építették, majd ezt 1859- ben megmagasították. A templom külső formája azóta nem változott. A templomtető eredetileg fazsindely volt, a század elején lett bádogtetős, majd palás. A templomot 1905-ben festették utoljára. Ez természetesen azóta nagyon elkopott. 1945-ben háborús sérüléseket szenvedett a templom, amiket csak ideiglenesen tudott a gyülekezet kijavíttatni. A javítás tehát nagyon szükséges volt. Mivel jelenleg már csak 105, jórészt idős evangélikus él a faluban, nagy gondot jelentett a templom állapota. Egyházi vezetőink biztatására és a Műemléki Felügyelőség segélyének megérkezése után elhatározta a gyülekezet a munka megkezdését. Megindult az adakozás. A helyben élő hívek és a gyülekezetből elszármazottak egymás után hozták és küldték adományaikat. Pénzben és társadalmi munkában két év alatt 180 000 Ft volt a gyülekezet hozzájárulása a munkához. Segítséget kaptunk a Lutheránus Világszövetségtől és a Gyülekezeti Segélytől. De még így is szükség volt egyházi kölcsön felvételére. A tényleges munka 1986. májusában kezdődött. Bár voltak nehézségek, mégis Isten kegyelméből elértük azt, hogy a megszépült templomban ünnepet ülhettünk. Áz ünnepre számos, a gyülekezetből már évekkel, sőt évtizedekkel ezelőtt elszármazott testvérünk eljött. De eljöttek a szomszéd falvakból is. Nagy jelentőségűnek tartjuk, hogy plébánosaik vezetésével római katolikus testvéreink is nagy számban megjelentek. A környéket gondozó református lelki- pásztor is természetesen jelen volt. Az ünnepi istentisztelet oltári szolgálatát dr. Nagy Gyula püspök, Varga György esperes és a helyi lelkész végezte. Az igehirdetést püspökünk a „Jó pásztor” evangélium alapján tartotta. Rámutatott, hogy minden templomjavítás a Jó Pásztor szolgálatára és dicsőségére kell, hogy szolgáljon, hogy ott a Jó Pásztorral találkoz- hassék a nyája. A Jó Pásztor gondot visel a földi pásztorokra és a nyájra is. Jobban ismer minket, mint mi magunk. Erősít és vígasztal, Ő vezet. Vezetése ma: a biblia és a templom által történik. Kiemelte Jézus szavait: „más juhaim is vannak nékem.” Hálát adunk, hogy megindult az egyházak között az egymás keresése. Jézus pásztori szeretete átöleli az egész világot. Az ő népe követi Jézust, ezért légy báránya a jó pásztornak! Az istentisztelet után közgyűlésen számoltunk be a végzett munkákról. A helyi lelkész megköszönte mindenkinek a segítségét. Ezután a köszöntések során püspökünk, esperesünk, majd Kanizsay Katalin VB-elnök a politikai szervek, Horváth Imre esperes-plébános és Suhay Lajos református lelkipásztor a testvéregyházak, Győr Sándor ajkai lelkész az ajkai gyülekezet nevében köszöntötték a gyülekezetét. Az ajkai gyülekezet 10 000 forint segítséget ajánlott fel az adósságok törlesztésére. Az ünnepséget gyermekek éneke, budapesti testvéreinkből alakult alkalmi énekkar és orgonaszám tette még szebbé. Kiss János A felújított templom belseje