Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-04 / 1. szám
Evangélikus WmWm 52. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1987. JANUÁR 4. ÓÉV-ÜJÉVI SZÁM ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS ÁRA: 5,50 Ft Minden idők Ura, Aki az egész világnak Ura vagy, tedd rám is a te kezedet ebben az évben is: Tedd kezeidet az én közeli és távoli szeretteimre; az én népemre; erre az egész világra. A tieid azok! Ámen” (W. Lühti) Hálás szívvel köszönjük... Már elmúltak az ünnepek. Csendesen kimondjuk: elmúlt egy év. Gondolataink végigsuhannak az elmúló esztendőn, s talán fel is sóhajtunk: mily goyrsan elrepült. Bizony szinte repült. Volt benne gond és áldott eredmény, volt aggodalom és reménység. Hálás szívvel köszönjük Istennek. Az év elején megremegtette szivünket a gyorsan szálló hír: Káldy püspök-elnök beteg, súlyos beteg. Riadt szívvel kérdeztük, ilyen hirtelen? Máris jött az új kérdés: hogyan tovább? Tovább a szolgáló szeretet a diakónia útján. Máról holnapra a helyetteseknek kellett átvenni egyházunk irányítását, ismeretlen problémák között. Mindez akkor, amikor az LVSz budapesti nagygyűlése után olyan lendületben volt egyházunk, amit Isten iránt hálás szívvel és örömmel mondhattunk el. Éledő gyülekezetek, növekvő lutheránus öntudat, országos társadalmi megbecsülés. Egyházi épületeink renoválási kedve folytatódott. Egy sor gyülekezet sok személyes munkával és nagy áldozatot hozva újította meg templomát. Ezek sorában külön leéli említenünk a Türelmi Rendelet utáni, most 200 éves templomok jubileumi renoválását, amelyben szinte érezni lehetett a két évszázad előtti hosszú elnyomásból életre kelő gyülekezetek lelkes áldozatvállalását, mely még most is inspirálta ezeket a gyülekezeteket. Tolna, Baranyai gyülekezeteinkben ezek az ünnepek egybeestek a német kitelepítés 40 éves évfordulójával és az ünnepekre hazatérő soksok száz volt gyülekezeti tag a közös úrvacsorában átélte a sebek gyógyulásának, a kiengesztelésének áldott alkalmát. Késő unokák hálaadása volt ez, akiknek drága az ősök áldozatából épült templom. Hálás szívvel köszönjük fstennek. Gyülekezeteink Élete Gondoljunk gyülekezeteink belső életének élénkülésére. Mindkét egyházkerületünkben egy sor fiatal segédlelkész és lelkészi munkatárs tett lelkészvizsgát és nyert lelkészi oklevelet. A legtöbbet közülük már meg is választotta, be is iktatta rendes lelkészéül egy-egy gyülekezet. Ezek az iktatások is a gyülekezeti öröm alkalmai voltak ahol csillogó szemek mutatták mennyire örülnek az új lelkipásztornak. Az év kezdetén tapasztalt megdöbbenés, egyházi életünk lefékeződése feloldódott és egyre fokozódó aktivitásba lendült. A nyári ifjúsági konferenciák, a kántorképzés ügye már az új lendület jegyében folytak. A gyenesi ifjúsági konferenciákon kb. 2S0 a kántorképzési tanfolyamokon kb. 200 fiatal áldotta Istent és meg nem lankadó hűségét egyházunk életében. Hálaadásra indító adat, hogy teológusaink száma 62-re emelkedett ebben az évben és ebből 22 az elsőéves hallgató. Ugyancsak növekedést mutat a levelező tanfolyamon részt vevő hallgatók száma is. A gyülekezetek belső éledését mutatja, hogy már S0 énekkar működik egyházunkban, van néhány olyan gyülekezetünk ahol kettő is ugyanabban a gyülekezetben. Évente országos énekversenyen találkoznak az énekkarok és ez minőségileg is növeli szolgálatukat. Van néhány nemzetközi szintet megütő énekkarunk is, amelyek külföldön is szép sikereket arattak. Örömmel adhattunk számot, hogy ebben az évben is növekedett a gyermekmunka egyházunkban, hatékonyabb lett a hitoktatás, a konfirmáció. Emelkedett a keresztelések és az úrvacsorázók száma. Készül egyházunk 12 fokozatú tanítási tervezete, amely elvi és gyakorlati szempontok szerint átfogóan rendezi egyházunk gyermek és ifjúsági szolgálatát. Nemzetközi jelentőségű, hogy lelkészeink a Lelkészi Munkaközösségek keretében milyen széles körű önképzést végeznek. Ennek mintegy kiegészítéseként folyt egyházunkban az elmúlt évben a Teológia Akadémiánkon a különféle korosztályú lelkészekkel olyan konzultáció sorozat, amely a teológiai munkánk, lelkészi hivatástudatunk elmélyítését szolgálta. Folytathatnánk a Gyülekezeti Segély (most új elnevezéssel Gusztáv Adolf segély- szolgálat) eredményeivel, a Központi Alap szolgálatával, amely most már havi 2000,- Ft-os támogatást is kész nyújtani a rászoruló lelkészeknek és előkészíti további szolgálatát a sokgyermekes illetve beteg gyermeket gondozó lelkészcsaládok további megsegítésére. Egyházunk Diakóniaa szolgálata az Evangélikus Lelki Segély működtetésével igyekszik segíteni gyülekezeteinket és társadalmunkat az alkohol szenvedélyében vagy a kábítószer hatalmában élőket e rabságukból való megszabadításra. Mindezt hálás szívvel köszönjük Istennek. Külügyi Szolgálatunk Új lendülettel folyt tovább külügyi szolgálatunk. Egyházunk élete az LVSz VII. Budapesti nagygyűlése után a nemzetközi érdeklődés előterébe került. Mind több egyéni és csoportos egyházi emberekből álló turista jön hozzánk, érdeklődik gyülekezeteink felől, vagy kér egyházunktól szervezést ilyen útja számára. A teológiai érdeklődés is jelentősen megnövekedett. Ennek jele, hogy ebben az évben osztrák— magyar, finn-magyar, westfáliai (német)-magyar teológiai konferenciák voltak, de volt Steiermarki (osztrák)-magyar, szlovéniai-magyar kapcsolat is, Teológiai professzoraink több helyen jártak mint vendégprofesszorok. Részt vettünk a különféle LVSz-EVT-KBK konferenciákon. Élénkültek a finn-magyar testvérgyülekezeti kapcsolatok és már 30 ilyen testvérgyülekezeti kapcsolatot tartunk nyilván. Egyházi vezetők, püspökök jártak több alkalommal egyházunkban, hosszú lenne a nevek felsorolása. Mindez világos jele külügyi szolgálatunk aktivitásának. Egyházunk püspökei, professzorai mellett, mind több lelkészünk, fiatalok és női lelkészek is vesznek részt ebben. Mindezt hálás szívvel köszönjük Istennek. Sajtómunka Gondoljunk egyházunk sajtómunkájára is. Pontosan jött hetente az Evangélikus Élet, havonta a Lelkipásztor. Időszakonként a Diakónia. Nagyon sok munka van ezek pontos megjelenése mögött. Folyamatos volt a biblia ellátásunk, volt Naptárunk és bibliaolvasó Útmutatónk. Mostjelent meg egyházunk új Agendája. Tisztelettel állunk meg őszhajú szerkesztője előtt, akinek mérhetetlen sok munkája, éjszakába nyúló fáradozása, de határtalan egyházszeretete rejlik benne. Szolgáljon ez az Agenda egyházi életünk további áldására. Nincs megállás, újabb kiadványok készülnek, új öröm lesz megjelenésük, új ajándék híveink asztalán. Hogyne lenne hálás a szivünk Istennek. Aki idáig jutott az- olvasásban kérdezheti, csak eredményről, sikerről beszéltem, hiány, hiba nincsen? De van. Azokat bűnbánattal visszük Urunk elé. Amit elrontottunk Ő igazítsa ki, ő hozzon belőle elő mégis áldást, az Ő dicsőségére. Még egy hiány, nincs benne egyetlen név sem. Nem embereknek, Istennek vagyunk hálásak, aki embereken át munkálkodott. Mindezt hálás szívvel köszönjük Istennek. Ő legyen áldott a már mögöttünk lévő 1986-os esztendőért. - m - y Az Cr dicséretét hirdeti ajkam, áldja mindenki az 6 szent nevét mindörökké (Zs 145,21) Erősíteni az egyházak tanúságtételét A mélyebb ökumenizmus útján A számadás és a tervkészítés szerepelt a napirenden a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának 1986. december 10-én megtartott közgyűlésén. Amiként azt dr. Tóth Károly református püspök, az Ökumenikus Tanács ügyvezető elnöke bevezetőjében hangsúlyozta, ma az ökumenikus mozgalom központi gondolata a szövetség. Isten egységre hívja, az egyházakat. A szövetség tartalma, hogy a világban béke és igazságosság jelenjék meg. Ma új, ökumenikus spiri- tualitást kell kialakítani - hangsúlyozta Tóth püspök. Az Ökumenikus Tanács közgyűlése részletesen foglalkozott az 1987. januárjában ismét sorra kerülő ökumenikus imahéttel. A közgyűlés állásfoglalása hangsúlyozta... ne legyen egyetlen gyülekezet sem, amely nem részesül a közös imádságnak ebben a nagy lehetőségében. Buzdítja a különböző egyházakhoz tartozó, azonos településen élő gyülekezeteket, hogy az ökumenikus Tanács által közreadott vezérfonal alapján - jó rendben és testvéri lelkülettel - egymással közösséget gyakorolva tartsák meg az imahetet. Ennek előkészítéséül a helyi gyülekezetek lelkészei lépjenek érintkezésbe egymással és együtt alakítsák ki a kölcsönösség szempontjának figyelembevételével a közös alkalmak rendjét A közgyűlés határozata egyúttal azt is megállapította - A reformátort egyhá zak az imahét alkalmával számos helyen örvendetes módon közösen élnek az úrvacsorával. Ugyanakkor tiszteletben kell tartani azokat a fenntartásokat, amelyeket a római, illetve görög katolikus, valamint az orthodox egyházak e vonatkozásban még érvényesítenek. A közgyűlésen részt vett és felszólalt Jean Fischer az Európai Egyházak Konferenciájának új főtitkára. (Lapunknak adott interjúját következő számunkban közöljük.) Az Ökumenikus Tanács közgyűlése meghallgatta dr. Görög Tibor főtitkár jelentését, a Tanács 1986. évi munkájáról. Foglalkozott a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió munkájával. Bátorításáról, támogatásáról biztosította az e szolgálati területen tevékenykedőket. Meghallgatta a jelentést a Miatyánk közös ökumenikus szövegének előkészítéséről valamint számos egyéb kérdést vitatott meg- í Az ökumenikus Tanács közgyűlésen megnyitó igét olvasott és imádkozott dr Nagy Gyula evangélikus püspök, záró imádságot és áldást mondott Kovács Attila református püspök. CTAt 1/ t- Gondolatok egy új év kapujában Az ember mindig félelmek és reménységek között lépi át egy új esztendő küszöbét. Ismerjük a félelmes lehetőségeket, amelyek világunk és a népek életét, egyházunk és gyülekezeteink sorsát, családjaink és személyes életünk jövőjét ma beárnyékolják. Nem csoda, hogy a félelem a jövőtől ott van valamennyiünk szívében. Mit hoz 1987? 1. Az újévi gondolatok legközvetlenebbül családunk és személyes életünk körül forognak. Hogyan alakul majd életem a legszűkebb és legközvetlenebb életkörben, családomban? Milyen örömök és milyen próbatételek várnak rám? Bizonyos, hogy lesznek örömök, rózsák is ezen az úton; de tövisek is, szenvedések, megpróbáltatások és kudarcok is. A hivő emßer mégis bizalommal és reménységgel lépi át az ilyen határvonalakat. Hittel vallja: ez az új esztendő is erős és biztos kézben van: Isten világot és sorsunkat formáló, kegyelmes atyai kezében. Egyet azonban tudnunk kell: Isten gondviselő szerete- te sohasem old föl minket a saját döntéseink, útválasztásunk felelőssége alól! Keresztyénnek lenni 1987-ben is azt jelenti: rábízni teljes bizalommal, hittel a magam és enyéim sorsát életünk Urára. Ugyanakkor hivő szívvel választani a sokféle lehetőség közül mindig azt, amit Isten igéje tanácsok amit lelkiismeretemben mint az 0 akaratát tudok vállalni és elfogadni. Ilyen döntések elé kerülünk szinte minden órában, 1987-ben is: melyik önző énem, saját érdekeim tanácsa, és melyik Jézus útja, a hit és a szeretet keskeny útja? A keresztyén ember élete „naponkénti megtérés” - mondja Luther. Az önzés útjáról visszatérés Istenhez, a hit döntésével, a szeretet cselekedeteivel. Az új esztendő személyes és családi életünkben erre az állandó megtérésre, megújulásra hív. Csak így lesz az életünk valóban biztos kézben. Isten atyai kezében! Újévi félelmek és reménységek töltik el a szivünket akkor is, amikor egyházunk és gyülekezeteink közvetlen jövőjére gondolunk. Nem könnyű év van mögöttünk! Gyülekezeteink, lelkészeink, híveink életét sokszor tette próbára az elmúlt esztendő. Isten azonban reménységen felül, gazdagon megáldotta az elmúlt hároméves időszakot egyházunkban. A közelÓév este és az élet-este egyformán az idő' múlását juttatja eszünkbe. Alkalmas ez arra, hogy az öregekre és a magunk öregségére, gondoljunk. Legyen ebben segítségünkre két bibliai öreg:' Simeon és Anna példája. Sokan nem kívánnak megöregedni. Indokolják ezt azzal, hogy az öregkor már nem hozhat semmit, amit ők nem láttak, nem hallottak, meg ne tanultak volna. Az öregség már kényszerű levetkőzés, kifosztatás, amit legjobb megspórolni. A fent jelzett történetben derűs, boldog öregek szerepelnek. Az éltette őket, hogy még volt vámivalójuk az élettől. Simeonnak ígérete volt arra, hogy „addig nem lát halált, míg meg nem látja az Urnák Krisztusát". Anna pedig azok közé tartozott, „akik Jeruzsálem megváltását várták." Telhettek felettük az évek, fogyhatott az erejük, őket éltette a bizonyosság, hogy Isten tartogat még számukra valamit, sőt a legnagyobbat, a legfontosabbat tartogatja számukra. Ki ne érezné megöregedve, hogy a legfontosabb, a legdöntőbb dologra nézve még mindig keveset tud? Ki merné azt állítani, hogy neki Isten már nem tud új leckét feladni, újat tanítani? Ellenkezőleg: a halál közeledtére, a számadás gondolatára legtöbbünk lelkére az a felismerés zuhan rá, hogy készületlen, tájékozatlan, tudatlan a halál, a feltámadás, az örökélet dolgaiban. Ha Estére kiderül az ég Lukács 2,25-38 élni szeretnének, leginkább azért szeretnének élni, hogy még többet higgyenek, reméljenek, ismerjenek Isten üdvözítő munkájából. Ez vonja fénybe, ragyogásba, tölti meg tartalommal az életüket, hogy Istennek még sok üzenete, tanítása van számukra, sok csiszolni valója rajtuk. Azért szaporítja éveiket, napjaikat, hogy Fia vérén megtisztítva, az üdvösség bizonyos hitében megerősítve, tisztán és szentül állíthassa őket maga elé az utolsó napon. Nekik is - mint Simeonnak és Annának - meg akarja mutatni a Megváltót, hogy minden saját igazságukat szemétnek ítélve, bizakodásukat egyedül Jézus véres keresztjébe, ártatlan halálába vetve az ítélet napján egyedül őreá támaszkodjanak. Isten nyújtotta és tanította ezt persze az élet reggelén és delén is, de akkor nem volt elég figyelem, türelem és csend erre az üzenetre. Isten az1 öregkorban fokozatosan elveszi a földet, hogy közelebb hozhassa és valóságosabbá tehesse a mennyet. És ezzel nem a fontosabbat és döntőbbet mutatja-e múlt budapesti evangélikus világgyűlés, új énekeskönyvünk és új lelkészi Agendánk, megújuló templomok és diakóniai intézmények, sok eleven gyülekezet és hűséggel szolgáló lelkész, világi munkatárs, a világ evangéhkusságának és társadalmunknak megbecsülése, szeretete - mindezek jelei Isten kegyelmének irántunk; mindez reménységre bátorít az új évben is. Ugyanakkor fokozza, növeli a saját felelősségünket is az egyház életében. Csak úgy lesz ez az új év valóban áldott egyházunk és gyülekezeteink számára, ha magunk is félre tudunk tenni minden egyéni sérelmet és önzést, bizalmatlanságot és képmutató szép szavak mögötti gyűlölködést, vádaskodást. Isten akarata, Jézus útja az egyházban csak egy lehet: az egymást bizalommal vállaló és közös felelősség a ránk váró, nagy feladatok végzésében. Kérjük Istent, hogy ilyen új évet adjon egyházunkban: a bizalom és szeretet közös útját mindannyiunk szamara! 3. meg? Telik Isten gazdagságából akár száz évre is újabbnál újabb üzenet, kijelentés és tanítás. Csak kérd, várd és fogadd el. Nem fogod unni és sokallani az öregkort. És tennivaló is lesz. A két bibliai öreg se volt tétlen. Áldást mondtak, bizonyságot tettek, imádkoztak. És az emlékük még ma is él. Hogy fiatal korukban mit csináltak, azt nem tudjuk, de amivel életük végén szolgáltak, arra örökké emlékezik Isten népe. Minél jobban elfeledkezik egy kor Istenről, annál égetőbb szükség van emlékeztetőkre. Bizonyságtevő öregek után kiáltan'ak a mai családok és gyülekezetek. És imádkozó öregek után! Amíg kezedet össze tudod kulcsolni, s amíg a körülötted élőket Isten elé tudod vinni, addig nem vagy haszontalan. „Mert igen hasznos az igaz ember buzgó könyörgése.” (Jakab 5,16b) „Estére kiderül az ég!” Régi megfigyelés, népi bölcsmondás. * Azt mondják, visszanéz a nap, hogy még egyszer bearanyozza a földet. Áz élet-este is akkor derűs, ha a kegyelem napja eloszlatja a bűn, a kétség, a félelem és a hitetlenség felhőit,'és a bűnbocsánat öröme bearanyozza a lelket. Az életnap lehanyatlásakor a hivő szívre előre veti fényét a feltámadás és. az örökélet. És ezt érdemes megérni! Csepregi Béla Ez az új év elkerülhetetlenül odafordítja a tekintetünket népünk és a világ jövője felé is. Hogyan, alakul 1987-ben az emberiség és hazánk sorsa? Isten kezében tudjuk mindkettőt, a világ és népünk jövőjét. Ezért nem reménytelenséggel, hanem bizalommal tekintünk előre. Ez a hívő reménység azonban újra csak magában rejti emberi döntéseink, a felelősség és szeretet parancsát. Országunk, hazánk mai helyzete, földi jövőnk közös építése ezután sem enged meg percnyi lazítást sem, de önző, felelőtlen magatartást sem. Hanem a közös erőfeszítést, a becsületes munkát, az erkölcsi értékek őrzését és megújítását kívánja meg mindannyiunktól. Mindebben a hívő emberekre ma különösen is nagy felelősség hárul. A gazdasági és etikai válságok ideje a keresztyén ember igazi helytállásánál az ideje - és ez nem megy szeretet, személyes áldozatok nélkül hazánk, népünk jobb jövőjéért! Ahhoz, hogy 1987 magyar népünk számára boldogabb esztendő lehessen, béke kell a világban is, „béke a földön”. Ezt is csak Isten kegyelmes gondviselése adhatja meg számunkra. Isten azonban itt is felelős szolgálatra hív bennünket. Imádságra a világ békés jövőjéért. Világos, felelős állásfoglalásokra az egyházak részéről. Békességet munkáló döntésekre, cselekedetekre a családban, társadalomban, az egyházban és a népek sorsáról tárgyaló fórumokon. Hogy 1987 is a „béke esztendeje” lehessen, itthon és a nagyvilágban. Elhangzottak az új évet jelentő, éjféli óraütések. Ilyenkor és utána is mi, keresztyének, szemünket hittel Istenre emeljük, akitől jön a segítségünk. Szívünket, értelmünk és kezeink munkáját pedig odaszánjuk a szeretet, az igazságosság, a jó cselekvésére. „Az éjszaka elmúlt, a nappal elérkezett. Vessük el azért a sötétség cselekedeteit és öltsük fel a világosság fegyvereit. Járjunk becsületesen ... öltsük fel Jézus Krisztust!” (Római levél 13.12-14). így lesz majd 1987 a kegyelem és béke áldott új esztendeje személyes és családi életünkben, egyházunkban, népünk és a teremtett világ életében! Dr. Nagy Gyula
