Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-06-15 / 24. szám

Evangélikus Elet 1986. június 15. All a templom, él a gyülekezet a Deák téren r "N Egyházi világszervezetek felhívása 175 éves jubileum (Folytatás az 1. oldalról) A tornyot 111 évvel ezelőtt le kel­lett bontani, a harang azóta a szmrecsányi gyülekezetben szol­gál, hangját ott vették hangszalag­ra, s így idézte most föl a régmúlt időket. A templomépület mai érté­kelését Gryllus Vilmos építész mondta el az ünnepségen, tiszte­legve a tervezők és építők: Pollack Mihály és Hild József előtt. Száz- hetvenöt esztendő jelennek számí­tó legutóbbi esztendeiről, az élő gyülekezetről adott számot dr. Ha­fenscher Károly igazgató lelkész. Szavait ő is régi mondásra építette: Spiritus Sanctus conservat et reno- vat ecclesiam, a Szentlélek őrzi meg és újítja meg a templomot, az egy­házat. Az eklézsiáról, az élő gyüle­kezetről szólt, amint - dr. Nagy Gyula püspökkel az élen - a kö­szöntők is mind arról vallottak, mi minden köti-kapcsolja őket a Deák téri templomhoz, a gyüleke­zethez, az igehirdetéshez. Ha a kövek is megszólalnak, amint Kölcsey az itt mindig éne­kelt Hymnus alcímébe írta: a ma­gyar nép zivataros századairól szólhattak volna, amikor árvíz elől vagy üldözők elől menekültek ide, s menekültek meg emberek, el­mondhatták volna, hogy az építés­kor vagy az újjáépítésekkor ki A gyülekezet az emléktábla leleplezésekor a Deák téri templom udvarán mindenki keze munkája épült bele a falakba. Az ünnepélyt befejező imádságában Pintér Károly a gyü­lekezet háláját foglalta szavakba, megköszönve Istennek a gyüleke­zetét, a 17S év alatt püspökök és lelkészek ajkán megszólalt evangé­liumot. Igazi pünkösd volt ez a kettős-hármas? többes? - ünnep a Deák téren s mindenütt, ahol (itt­hon vagy bárhol a nagyvilágon) az itt hallott evangélium szavával szí­ven talált hívők élnek, Vagy főhaj­tással megállnak azok sírja mellett, akik örökül hagyták a mai eklézsi­ára a templomot, és az igét. Z. L. A Miatyánk — ma Tied a dicsőség A tanítványok gyülekezete, a ke- resztyénség, de maga Jézus Krisz­tus földi élete sem igényelhette a dicsőséges jelzőt. Az egyház Ura, a Názáreti Jézus formája nem ha­sonlított az akkori és későbbi dicső uralkodók stílusához. Nyomorúsá­gos körülmények között „ingyen istállóban” születik. Kölcsönkért sírba temetik. Bevonulásakor nem hajtat maga előtt rabszíjra fűzött, leíg'ázótt rabszolgákat, levert had­vezéreket. Nem építtet magának diadalívet, csak hervadó pálma­gallyak ívelnek feje fölé. Hol van itt a dicsőség? Tanítványaiban? Nem nagy alakok ők sem. Egyszerű ha­lászok. Félénkek, és talán nem erős a szó, ha azt mondom: ingatagok. Egyszóval: nem hősök! Mi a dicső­séges tehát a keresztyénségben? Még a szimbólumként használt jel­vényünk is, a kereszt, nem más mint egy szégyenfa, vesztőhelyek gyalá­zatos eszköze! - Vagy talán a ke- resztyénség „uralmi századaira kell gondolnunk”. Inkább eljátszottuk hitelünket a hatalmaskodó, dicső gazdagságot hajhászó korszakok­kal a a történelem folyamán. Talán Luther és a reformáció dicső!? Nem mondanám. Nem találunk olyan kort, jelenséget, egyéniséget a ke- resztyénség- történetében, melyre azt mondhatnánk, hogy dicső! In­kább csak kicsiny seregről beszél­hetünk, akiket bátorítani kell: Ne csüggedj el!” Nem véletlen tehát az Úrtól ta­nultimádságban a dicsőség említé­se, az ugyanis nem a gyülekezeté, nem á tanítványoké, nem az egy­házé, hanem Istené. Erre a dicső­ségre nemcsak az jellemző, hogy Mária éneke szerint Isten azt más­nak nem adja, vagy az ismert mon­dás szerint, egyedül az övé (Soli Deo Gloria) hanem az is, hogy ne­künk nincs szükségünk dicsőségre. Ha lenne, akkor valószínűleg a Miatyánk egyik kérése ez lenne! Isten dicsőségének azonban él­vezői lehetünk reménység szerint az örökkévalóságban, itt a földön pedig az önzetlen szolgálat gya­korlása közben. Győri János S. Imanap június 17. A Keresztyén Békekonferencia 1986 június 17-ét Leszerelési Imanappá nyilvánította. A Béke Évében - mint ahogy a KBK körlevele hangsúlyozza - felemeljük hangunkat: minden keresz­tyént arra hívunk fel, vesse be erejét a béke és leszerelés ügyének szolgálatába; a Leszerelés Napját: 1986. június 17-t ülje meg mél­tóan - velünk könyörögvén - nyilvános istentiszteleteken, közös és csendes imádságban! Máté evangéliumának igéje vezéreljen minket az Imanapra való felkészülésünkben és annak méltó megünneplésében. Túrmezei Erzsébet Szóljon az ének! Zengjen a hála! Évek suhannak, Századok szállnak... tovatűnt tegnap üzen a mának. Előttünk jártak, rég célhoz értek, hitvalló ősök emléke.ébred... emléke annyi régi csodának! S dicséret zend ül és hála árad. Mert felidézni és számbavenni ezen a földön nem tudja senki, annyi év alatt mit végezett itt lenn e szent hajlékban az élő Isten. Kegyelme árja hány szívbe áradt... új erőt hányszor lelt itt a fáradt... hányszor törölt le keze könnyeket... hányán nyertek új, boldog életet, bűnbocsánatot és békességet. Földi feljegyzés annyi elégett... de Isten égi statisztikája századok minden viharát állja. Ö nem felejti, ö számontartja kinek volt e ház reménység partja, l<inek otthona, szent menedéke. Krisztus szavából áradt a béke. ö maga szóit itt! ö maga járt itt! Leikével Ö tett annyi csodát itt! Ma sincs új élet, béke, csak nála. ■'S^öljörVaz'énék!' ! '■' 1 Zengjen a hála!'11' ■'Ä'> Hisz ma is itt jár, hogy megsegítsen! Te háromságos egy örök Isten, ezért a drága házért is áldunk!... S új csodák felé indul a lábunk. Kedves Deák téri templomunk 175 éves jubileumi ünnepén áldást kérő szeretettel Budapest, 1986. máj. 19. ___________________________________________________J Kö zös imádsággal Dél-Afrikáért! I960 márciusában a fajgyűlölő dél-afrikai rendszer rendőrsége meggyilkolt 69 embert és további 180-at megsebesített a hírhedt Shapeville-i vérengzésben. Ez az esemény indította el a négerek el­lenállási mozgalmát, melynek ál­dozatai napról napra egyre többen lesznek. Pontosan tíz évvel ezelőtt tör­tént, amire most emlékezünk. „So­weto, 1976. június 16. a dél-afrikai fekete ellenállás leghatalmasabb jelképe. Hétszáz halott és több száz sebesült: e számok jellemzik azt a zavargást, amely hamarosan kiterjedt az egész országra. Ezek az események olyan válságba sodor­ták Dél-Afrikát, amelyben a ható­ságok jelenleg képtelenek dönte­ni. ..” - így értékeli az eseményeket a Dél-Afrikai Egyházak Tanácsa. Desmond Tutu, johannesburgi anglikán püspök így emlékezik vissza a gyászos napra: „A* rend­szer Sowetóban őrizetbe vett több, mint 800 gyereket - voltak közöt­tük hétévesek is... Próbáltunk közbenjárni a rendőrségnél, és ezt mondtuk: ’Nem tarthatnak fogva 7-9 éves gyermekeket!’. Én pedig így szóltam a kerületi rendőrbiz­toshoz: ’A rendőrség épülete előtt egyre csúnyább a helyzet, mert az édesanyák az elmúlt éjszaka eljöt­tek, és keresték a gyermekeiket, de nem találták, és ma reggel is eljöt­tek. Kérem, tegyenek valamit!’... Amikor a rendőrséghez értünk, rendőröket találtunk ott, akik fegyverüket az asszonyok mellére szegezték. Anyáink, feleségeink, asszonyaink, védtelen nők voltak ők, akik csak azzal törődtek, hogy megoltalmazzák gyermekeiket...”. Az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség és a Reformátusok Világszövetsége a sowetói mészárlás évfordulója kapcsán közös felhívást intézett az EVT tagegyházaihoz, hogy tartsa­nak emlék-istentiszteleteket a gyü­lekezetekben, amelyek alkalmat adhatnak árra, hogy a keresztyé­nek közös imádságban, emlékezés­ben és böjtben fejezzék ki Dél- Afrika békéjéért és igazságosságá­ért , érzett elkötelezettségüket. A három egyházi világszervezet közösen kidolgozott egy külön is­tentiszteleti rendet erre a rendkívü­li alkalomra „Könyörgő istentisz­telet az igazságtalan rend végét éréséért” megjelöléssel. Ez a litur­gia tükrözi az elnyomottak elkese­redettségét az apartheid emberte­lensége miatt, ugyanakkor érződik benne, milyen görcsösen kapasz­kodnak az ÚR megígért kegyelmé­be. Isten az, aki hatalmat ad a földi vezetőknek. Ezzel a hatalommal lehet élni és visszaélni. Isten türel­mes, nem ítél azonnal, de az igaz­ságtalanságot, embertelenséget és fajgyűlöletet nem tűri sokáig! Végezetül hadd idézzem az em­lék-istentisztelet egyik imádságát; imádkozzunk együtt Dél-Afriká- val! „A mélységből kiáltunk hozzád: tépd ki szívünkből fájdalmunk gyökerét ­az apartheid elnyomását!” ( ví ) „Az egyházi sajtó a magyar sajtó jelentős része” A Magyar Újságíró Szövetség keretében működő Egyházi és Felekezeti Lapok Szakosztálya május 15-én tartott ülést a MU- OSZ székházában. A szakosztály tagjai Németh Jenőnek a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hivatala általános elnökhelyettesének tá­jékoztatóját hallgatták meg. Az előadó a szeptemberben életbe lépő új sajtótörvény kapcsán behatóan foglalkozott a tájékoztatáspolitika történeti és mai kér­déseivel. Aláhúzta - többek között - a sajtó tájékoztatási köteles­ségének, a realitás iránti érzékenységének, a társadalmi közmeg­egyezés erősítésének a fontosságát. A Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettese részletesen szólt az egy­házi sajtóról, amely - mint mondotta - a magyar sajtó egységes és jelentős része. A tájékoztató és az elismerő szavak nyomán az egyházi sajtó képviselői valamint az előadó között élénk megbeszé­lés alakult ki. Emlékezés Nádasdy Tamás sárvári iskolájára a négyszázötvenedik évfordulón „Mint csillag ragyogón a vak homályt űzd Szét és égi sugárt deríts a jámbor S gyarló emberi szív komor ködében”. (Sylvester János, 1539) A reformáció egyik alaptanítása volt, hogy minden templom mellé épüljön iskola. A középkor feudális viszonyai között nagyon elhanyagolt volt a nép­nevelés. Ennek érdekében történt a bib­lia anyanyelven való kinyomtatása is. Luther: A német nemzet kér. nemességé­hez írt reformátori iratában kívánja: „Hát nem kellene-e minden egyes kér. embernek kilenc vagy tíz éves korában ismernie az egész evangéliumot, amely­ben neve és élete vagyon”? Nemcsak népiskolákat, hanem Jközép- és főisko­lákat is szervezett a reformáció.' Ez ma­Nádasdy Tamás képmása gyár hazánkban is hatással volt a kevés róm. kát. káptalani, városi, falusi és szerzetesi iskolák számának növelésére. A pápai iskola 1531-ben az első Du­nántúlon, Nádasdy Tamás sárvári isko­lája 1536-ban a második, időrendben 1557-ben a soproni iskola következett, mely jelentőségére nézve kiváló helyet foglalt el a protestáns iskolák sorában. A XVI. század sok próbáltatása és szenvedése idején országosan is nagy előrehaladás történt a népnevelés, mű­velődés és a tudományosság területén. Tehetséges magyar fiatalok látogatták a külföldi egyetemeket. Legtöbben a wittenbergi egyetemen tanultak, Luther és Melanchton előadásait hallgatták. Hazatérésük után mint magyar refor­mátorok, tanítók itthon gyümölcsöz- tették tudásukat. A sok közül megem­líthetjük: Dévai Biró Mátyást, Sylves­ter Jánost, Ozorai Imrét, Heltai Gás­párt, Méliusz Juhász Pétert, Bornem­issza Pétert, Sztárai Mihályt, Szegedi Kiss Istvánt és Szegedi Máté, első du­nántúli pöspök nevét. A protestáns iskolák alapítói és fenntartói a reformáció korában buzgó főurak, patrónusok voltak. E téren Ná­dasdy Tamás mutatott jó példát a Sár­vár melletti Ujszigeten (a Rába folyó és a Gyöngyös patak közti terület). Syl­vester János feljegyzése szerint téglá­ból, szilárd anyagból építtetett iskolát. A sárvári iskola alapítását és fenn­tartását feleségével, Kanizsay Orsolyá­val, Kanizsay László vasvármegyei fő­ispán egyetlen fiúsított leányával ka­pott nagy jövedelmű földbirtokai tet­ték lehetővé. Már az eljegyzéskor, 1532-ben birtokába jutott a Kanizsay- uradalmaknak. Az egybekelés 1534- ben történt, ettől kezdődően választot­ta lakóhelyéül Sárvárt. Nagy kiterjedé­sű birtokaik voltak Sárváron kívül Ka­puváron, Lékán, Egerváron, Csóka­kőn, Nagykanizsán és Somogy megyé több községében. Adománylevelek és Musay Gergely püspök feljegyzései ta­núskodnak a Nádasdy-uradalmakról. Nádasdy Tamás (1498-1562) kisne- mesi családban született. Tanulmánya­it szülei házában kezdte, majd Grácban folytatta. Egyetemen Bolognában filo­zófiát tanult, a bécsi egyetemen huma­nista tanulmányokat folytatott. Szol­gált II. Lajos, majd Mária királyné ud­varában, volt Ferdinánd budai kapitá­nya, szenvedett török fogságot, szaba­dulása után Szapolyai János harcostár­sa volt. Házassága után ismét Ferdi­nánd oldalára állt, aki 1533-ban meg­erősítette birtokaiban. Az új iskola alapításával kapcsolat­ban Melanchton meleg hangú levelet intézett Nádasdy Tamáshoz: „Az iskola alapítójának békevágyát és jobbjövőbe vetett hitét jelképezi... örülök a kedvező jelnek. Mert amikor ilyen időkben törő- döl a tudományokkal, megmutatod, hogy reményied a békét és Pannónia jobb sorsát. Mert ki szánná rá magát iskolák építésére, ha azt vélné, hogy az ország szétszakítottsága örökös lesz, vagy hogy hazája szolgaságra jut? Ezért ezt a szándékodat, mint a béke eljövete­lének megjövendölését magyarázom. Bizonyos okok engem is arra késztet­nek, hogy higyjek ebben és gyakran Mátyásnak (Dévai) is kifejeztem abbeli jó reménységemet, hogy egykor a törö­kök kiűzése után ismét békesség honol majd Pannóniában”. Végül Melanchton egyszerre két ta­nítványát, Dévait és Sylvestert Nádas­dy jóindulatába ajánlja. „Talán bőveb­ben szóltam, mint illett volna. Mátyást e jel^s tudományú, bölcs és jámbor fér­fiút jóindulatodba ajánlom. A tudós Sylvester Jánost is ajánlom Nagysá­godnak. Isten oltalmazza Nagyságodat mindnyájunk üdvére”. Sylvestert Mindszenti Tamás egri őr­kanonok (püspök) is ajánlja Nádásdy- nak. 1534. április közepén azt írja Sár­vár földesurának, Dalmácia és Horvát­ország bánjának: „Rábeszélésemre és tanácsomra Nagyságodhoz utazik Syl- véster János mester (magister Johannes Sylvestri). Arról értesültem, hogy Nagyságod valami tudós embert sze­retne maga mellé venni. Úgy gondo­lom, hogy ő alkalmas és mindenben meg fog felelni... Nagyságodnak ezt az óhaját Thurkowyth Miklós uram kö­zölte velem. Fogadja Nagyságod e nem közönséges tudományú bölcs férfi­út”... Sylvestert Thurkowyth Miklós budai városbíró és mostohatestvére, Gyzdawith Péter pápai tanító ajánlot­ták Nádasdynak. Sylvester János 1534. május első napjaiban érkezett Nádasdy Tamáshoz, aki akkor már nagy tekin­télyű államférfi volt. Sylvester János (1504-1555) a Szat- már megyei Szinérváralján született. 1526-ból való egyetemi anyakönyv sze­rint Krakkóban tanult. Két ízben is látogatta a wittenbergi egyetemet, má­sodik útján tanulmányozta a könyv- nyomtatást és a betűöntést. Sárvári ta­nítóként gyümölcsöztette a külföldi egyetemeken tanultakat. Iskolájában (gimnázium) tanította a latin, görög nyelv mellett a németet és hébert is. Az első magyar és latin nyelvtant a sárvári nyomdában nyomtatták 1539-ben. Két év múlva, 1541-ben Sárváron jelent meg Sylvester János fordításában a tel­jés Újszövetség magyar nyelven. Dévai Biró Mátyás (15007-1545), re­formátori működésének nagy részében Luther és Melanchton hű követője volt, magyar Luthernek nevezték. Több alkalommal került a sárvári isko­lához, 1535. év elejétől 1536 májusáig tartózkodott Nádasdy Tamás udvará­ban. Ebben az időben írta latin nyelvű munkájának ajánlólevelét, 1535-ben. A következő évben ismét Wittenbergbe utazott, de Nádasdyval továbbra is le­velezett. Sylvester János közel tíz évig állott a sárvári iskola élén. 1544-ben a bécsi egyetem hívta meg tanárának. A sár­vári iskola jó hírnevét ő alapította meg. Híres iskola volt, korán benépesült. Itt tanult Sylvester János Tivadar fia, Ko­vács Márton diák, aki saját munkáját mutatta be Nádasdynénak, Egerszegi István, Zvonarics Imre és Mihály, Kiss Ádám és Pál Kiss Bertalan püspök fiai és a dunántúli lelkészek és tanitók nagy része. Nádasdy Tamás nádor létesítette a csepregi főiskolát is, mely 1644-ig állt fenn. Ebben az iskolában tanult dr. Lackner Kristóf, a későbbi neves sop­Sybester Jánosnak századunk elején szülővárosában, Szinérváralján emelt emlékoszlopa róni polgármester. Német fiúk is jártak ide Sopronból, Becsből, Bécsújhelyről, sőt Németországból is. Felvidéki tót ifjak is tanultak Csepregben. A csepre­gi iskolából kikerült ifjakat lelkészekké avatták. Az Árva megyei Philippi Má­tyást Musay Gergely püspök 1649-ben Nagygeresdre avatta fel lelkésznek. Nádasdy iskoláját a múlt század ele­jén újjáépítették. Az 1883-84-es tanév­ben ebben az épületben tanított Gárdo­nyi Géza írónk. Ma óvodai célt szolgál a felújított épület a Széchenyi u. 7. alatt. „Gyújtsd a tudást, mert látod pusztul minden e földön, És csak a szellemi kincs élheti túl a halált”. Mesterházy Sándor „•Bizony mondom néktek: | ha akkora hitetek volna mint egy mustármagnak, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom