Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-04-06 / 14. szám
Evangélikus Elet 1986. Április 6. j3 .w QQ # GYERMEKEKNEK 1Kir 3,5-14 Hogyan jutalmaz meg az Isten? Reménységen felül ad A ^ VASÁRNAP IGÉJE Ezékiel 11,19-21 Álmodoztatok-e már arról, milyen jó is lenne, ha valaki egyszer elétek állna ezzel a biztatással: kérhetsz tólem akármit, én teljesítem! Kíváncsi lennék arra, hogy ti mit kérnétek? A nagy pillanat. Eljött az őrségváltás ideje. Az idős Dávid király Isten akarata szerint fiát, Salamont jelölte ki, hogy kövesse őt a trónon. Eljött az ünnepélyes pillanat: Ná- tán próféta és a főpap Dávid öszvérére ültették, majd a szent sátor elé vezették a trónörököst. Miközben Nátán az Úr igéjét mondta, a főpap olajos szarujából felkente királlyá és fejére tette a koronát. Felharsant a kürtszó és az egész nép így kiáltott: éljen Salamon király! Az ünneplő menet most a palotáig kísérte az új uralkodót, aki elfoglalta a királyi trónt. Ami a legszükségesebb. Egységes, jól. vezetett, erős birodalmat vett át Salamon apjától. Izrá- elnek más országok előtt is tekintélye volt. Hogyan fog megbirkózni ezzel az erőt meghaladó feladattal - ez a kérdés,foglalkoztatta Salamont éjjel-nappal. Egy éjjel álmában Isten szólt hozzá: Kérj valamit, én megadom neked! Akkor Salamon így imádkozott: Uram, te királlyá tettél engem, de én még egészen fiatal vagyok, nem értek a közügyek intézéséhez! Adj szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve jó és rossz között. Istennek tetszett Salamon kérése. Azt kérte, ami szolgálatában a legszükségesebb volt. Ezt mondta: Teljesítem kérésedet, bölcs és értelmes szívet adok neked. Sőt azt is megadom, amit nem kértél: gazdagságot, dicsőséget, hosszú életet. Isten reménységen felül ad. Az álom valóra vált. Isten teljesítette ígéretét. Salamon uralkodása a béke idejét hozta el népe számára, mint ahogy neve is békességet jelent. Bölcs ítélete a legzavarosabb helyzeteket is megoldotta. (3,16—18.) Példabeszédei, énekei messze földön híressé váltak. Olyan sok bölcs gondolata volt, mint tenger partján a homok (5,9.)' Bölcsességével csak gazdagsága vetekedett. Távoli országokból jöttek el hozzá, hogy minderről meggyőződjenek. Sába királynője is eljött, hogy próbára tegye bölcsességét, de amit látott és tapasztalt,;az minden képzeletet felülmúlt. „Áldott legyen az Úr, aki Izráel trónjára ültetett, hogy jogot és igazságot szolgáltass - mondta a királynő Salamonnak - bölcsességed és gazdagságod felülmúlta a hírt, amelyet hallottam." Mert Salamon bölcsességével és gazdagságával Istent akarta szolgálni. (gy jutalmaz Isten! Kérjük tőle mi is a legszükségesebbet: a ráfigyelő, bölcs, értelmes szívet! S mi ennél még többet tudhatunk: Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Rm 8,32.) Keveháziné Czégénvi Klára A MEGÚJULÁS CSODÁJA Ma, a szívátültetések korában talán szemléletesebb számunkra ez a régi prófécia. Tudjuk, micsoda ellenállást - a szervezet immunreakcióját - kell leküzdenie az orvosoknak ahhoz, hogy a műtét sikeres legyen. Az eredmény pedig még ma is kétséges. S ha hosszabb-rövi- debb ideig életben marad az újszíves - az „csoda”. - De nagyobb csoda, ha az ember feladja ellenállását s gondolkodásában és lelkületében megújul és Isten engedelmes gyermekévé lesz. Ezékiel ezt a csodát hirdeti meg kortársainak. S nem egy ember, de egy egész nép megújulásáról szól. Az első századokban ezen a vasárnapon keresztelték meg a katechumeneket. De mit sem ért a keresztség felvétele, ha az nem a szív belső, őszinte meggyőződéséből fakadt. A formális keresztyénség akkor és ma is erőtelen és üres. Tapogatom magam. Vad-idegenül kutat a kezem A hely körül, Hol a szívemnek lenni kellene- írja jól ismert versében Reményik Sándor. A „szívtelen” keresztyén ajkán koppan a szó hidegen és keményen, mert nem szűrhette át a szívén. A szeretet mozdulata félszeggé lesz, mert nem a szív dirigálja azt... Mindez költői túlzás? Nem. Megkeményedett, megüresedett életünk közös megtapasztalása ez. Isten azonban hiszem, minket is megújítani akar. Új szívet akar adni. Szendéikével le akarja győzni ellenállásunkat és munkálni akarja gondolkodásunk és lelkületűnk megváltozását. Úgy gondolom, ez az amire egyéni és gyülekezeti életünkben egyaránt szükségünk van. Ennek a vasárnapnak az üzenete drága evangélium: átélhetjük a megújulás csodáját. Hogyan? Nem a mi elhatározásunk nyomán. Jézus egyszer a tanítványok aggódó kérdésére ezzel a biztatással válaszolt: „embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges”. A mi megújulásunk titka is ez. Kérjük Őt sürgetve, mint kértük a lelki ébredés idején: Új szívet adj, Uram énnekem; Új szívet adjr én Istenem, Amely csupán csak teérted ég S véled jár szüntelen, Csak véled szüntelen. Pintér Károly IMÁDKOZZUNK Uram, ébreszd egyházadat, és kezdd rajtam. Uram építsd gyülekezetedet, és kezdd velem. Uram, békességed örömhírét juttasd el mindenütt a földön, és kezdd nálam. Uram, gyújtsd meg szereteted tüzét minden szívben, és kezdd bennem. Ámen. KERESZTYEN ETIKA ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM Ezzel a Núninel tartott az LVSZ taníVmányi osztálya egyhetes konzultációt a Becs melletti Purkei3sdorfban a Predigerseminar épületében. A kislétszámú, épp jyísz főt számláló konferencia ógyik sajátossága volt, hogy résztvevőit természettudósok és teológusok alkották. A megbeszélés elsőrendű célja a címben megjelölt téma diszkussziós feldolgozása volt, feladata pedig tanács és iránymutatás az LVSZ részére az elkövetkezendő időszakra. A közel tíz, egymástól eltérő gazdasági és politikai rendszerű országból érkezett küldöttek részletesen beszámoltak hazájuknak a témával kapcsolatos helyzetéről. Már az első beszámolók után vilá- . gos volt, hogy a közös programadás igényének csak akkor tudunk eleget tenni, ha egymás helyi adottságait valóban megismerjük és csak azután fogalmazunk meg általános irányvonalakat. Ennek a programpontnak keretében dr. Muntag Andor teológiai tanár részletesen ismertette az 1976. évi magyar környezetvédelmi törvényt. Nagy érdeklődés kísérte ezt az alapos, sok irányban példának is tekinthető iratot. Szabó Lajos zuglói lelkész a magyar környezetvédelem aktuális kérdéseit és hazai, teológiai álláspontunkat ismertette. A konferencia záródokumentuma biztatja a felelős egyházi vezetőket és az egyes gyülekezeteket, hogy az Isten által teremtett világért elengedhetetlenül felelősek vagyunk s ezt a felelősséget vállalnunk kell. Időszerű fehsmerés lehet ráébrednünk arra, hogy mi is ahhoz az emberiséghez tartozunk, amely a természeti károkat okozta, de ahhoz is, amely nemzedék ezeknek a károknak a következményeit elszenvedi. Teológiai tisztázódás csak úgy képzelhető el, ha újra átgondoljuk a teremtés teológiai kérdéseit. Ezt követné az a lépés, hbgy a témával foglalkozó teológusok körét kibővítenénk természettudósokkal, politikusokkal és közgazdászokkal közös tanácskozás céljából. Minden tagegyháznak meg kell keresnie azt a területet, ahol a természetvédelem, illetve környezetvédelem érdekében igehirdetésben, tanításban és lelkigondozásban, vagy ha tömegkommunikációs eszközök állnak rendelkezésére, azok kereteit kihasználva hathatós lépésekre képes. Egyetlen egyház sem térhet ki ez elől a küldetés elől. Kettős teológiai alappal rendelkezünk ebben a kérdésben. Egyik a szeretet érzése a teremtettség iránt, másik az élet és természet szépsége feletti örömünk. Ezért magasztaljuk mi Istent az ő „jó teremtéséért”. A keresztyén etika és a környezetvédelem témájában kiváló segítség számunkra az NSZK-beli evangélikus egyházak tanulmány- kötete „Teremtéshit és felelősség környezetünkért” címmel. Ugyancsak ezen a területen jelent meg egy ökumenikus kiadvány, amely rövid és világos magyarázatot nyújt „Komolyan vett felelősség a te- remtettségért” címmel. Az egyhetes konzultáció munkáját dr. Harmati Béla, az LVSZ tanulmányi referense vezette. Együttlétünk kedves színfoltja volt az az este, amelyet Dieter Knall osztrák püspökkel tölthettünk el szívélyes légkörben. A rövid, hazafelé tartó úton ébredtünk rá arra, hogy a budapesti nagygyűlés konkrét felhívásai mennyire alapos és vüágos kereteket rajzoltak meg, s hogy az eltelt idő alatt csak növekedtek a' környezetvédelem feladatai.-sz1986 nyarán Is megrendezzük Gyenesdiáson az Országos Ifjúsági Konferenciákat. A gyülekezeti Ifjúsági bibliakörök meg. konfirmált tagjainak jelentkezését a helyi lelkészt hivatalon ke. resztül várjuk, 1986. május 5-ig Szirmai Zoltán esperes elmére (1071 Budapest, Damjanich u. 28/b). Az idei konferenciák fölé- mája: „Az Úr a te IstenedT Az Időpontok: I. Június 22.-júnlus 28. II. Június 29.-július 5. III. Július 7.-júllus 13. IV. Augusztus 13.-augusztus 19. V. Augusztus 21 .-augusztus 27. Mt 5,21-26 KÉPMEDITÁCIÓK A HEGYI BESZÉD ALAPJÁN Fontos emberek találkozóján, államfők tárgyalásán, fogadásokon, különféle rendezvényeken mit fényképeznek legszívesebben a fotóriporterek? A kézfogást. Két összekapcsolódó, egymásba fonódó kéz. Ősi jelkép, melynek eredeti tartalmát nehéz lenne föltárni, mégis mindenki számára egyértelmű közlés, a kapcsolatteremtés nemzetközileg elismert formája. Még akkor is, ha az egyes népek más és más módon értelmezik és gyakorolják. A németek a legközvetlenebb barátaikat is kézfogással üdvözlik. Angliában azonban ez sértő bizalmaskodásnak számit. Ott az üdvözlés formája a fejbiccentés vagy a meghajlás. Mi magyarok pedig, nem. fogunk kezet akárkivel! Úgy érezzük, többet jelent ez a mindennapos üdvözlésnél. Nemrég egy híres zongoraművésszel fogtam kezet. Neki talán nem jelentett semmi különöset, én azonban tudtam, olyan ujjakat érintek, melyek csodálatos zeneműveket szólaltatnak meg koncerttermek szikrázó fényében. Egy kéz érintésekor a teljes emberrel lépünk kapcsolatba. A kézfogás erejéből, jellegéből az egész emberről szerzünk információt. Lelki alkatáról, gondolatairól, jó- kedvéről-rosszkedvéről, szándékairól. Nem véletlen, hogy egy szerelem történetében is döntő fordulatot jelent: „Egyszerre csak megfogtad a kezem ...” (Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú). Nem igazi a kézfogás, ha az nem kapcsolódik a szív érzéseihez. „Fogjatok kezet! Béküljetek ki!” - gyakran szólnak így a szülők veszekedő gyermekeikre. Igen, a kézfogás a békekötést is jelképezi. Nem haragszom a másik emberre többé, nem undorodom az érintésétől, sőt szívesen megszorítom a kezét baráti melegséggel. Ezzel fejezem ki, hogy helyreállt a béke, újra együtt lehetünk, együtt dolgozhatunk, játszhatunk, beszélgethetünk, szórakozhatunk. A békét jelentő kézfogás összekapcsol és segít, hogy együtt haladjunk közös célunk felé. (Talán azért nyüzsög olyan sok fotós a jelentős fogadásokon, hátha el tudják kapni azt a pillanatot, amikor két nagyhatalom vezető politikusa egymásnak nyújtja a kezét.) „Békesség néktek!” Jézus mindig e két szóval üdvözölte tanítványait és a sokaságot, mely köré gyülekezett. Tudta, hogy ha nincs békesség 1 ember1 és ember között, hiába tanít- I ja őket egymás szeretetére, egymás I terhének hordozására, az egymá- I sért élésre. Jézus békességet árasztó szavait a békétlen szív képtelen meghallani és megérteni. Ezért álltak a farizeusok és az írástudók mindig értetlenül Jézus előtt. Nem akarták megszeretni Jézust, nem akartak békét kötni vele, sőt mindvégig ellenségei maradtak. Jézus a Hegyi Beszédben békességre szólítja föl az őt követőket. Isten elé nem lehet úgy odaállni, hogy szívünk forr a haragtól. Hogy merünk úgy az Úr oltára elé térdelni, hogy közben gyűlöletünket nem tudjuk felejteni?! Hogyan tehetünk bármit is Isten nevében, I miközben a mellettünk állóra rá se I nézünk?! Hogyan ajánlhatjuk fel I szolgálatainkat Urunknak, ha a legközvetlenebb szomszédunkon sem akarunk segíteni?! Mindez csak képmutatás, nem méltó Krisztus követőihez. , „Békülj ki előbb atyádfiával!” I Isten színe elé csak megbékélt szív- I vei járulhatsz. Csak így remélheted, hogy a mennyei Atya feléd nyújtja békességet kínáló baráti kezét. Vető István Húsvéti számunkban Huszárik Zoltánról szóló cikkünk mellett nem jutott már hely az ismertetett könyv címlapjának. Az evangélikus filmrendezőre emlékezésül most közöljük. > „ • < hogy eszünkbe vegyük. Ünnepélyes alkalomnak lehettünk részesei március 8-án az Evangélikus Országos Múzeumban. Az egyházi és kulturális szempontból is páratlan jelentőségű emlékkiállítás keretében a kőbányai gyülekezet fiataljai valóságban és előadásukkal is á tisztelet gyertyáját gyújtották meg Bornemisza Péter sokat szenvedett tudós reformátor emléke előtt. Amint a megjelenteket köszöntő fiatalember mondta, tették ezt azért, hogy eszünkbe vegyük, mit tettek a XVI. század próbás évtizedeiben reformátor eleink az ország megmentéséért, szellemi felemelkedéséért, a Jézus Krisztusról szóló felszabaditó evangélium hirdetéséért. A termet körülvevő vitrinekben elhelyezett tárgyi emlékek, írásos dokumentumok, vaskos postillák között, ihletett légkörben elevenedtek meg Bornemisza Péter életének főbb állomásái, küzdelmei bécsi diákéveitől kezdve a detrekői várban bekövetkezett haláláig. Korabeli zene, ének, Szokolay Sándor kétszólamú kórusműve - amelyet Bornemisza Péter Sulyok Annának írt bölcsődalára szerzett a mester - tették még melegebbé az előadást. Megrendí- tően hatottak az előadás folyamán Bornemisza Péter korabeli nyelven idézett mondatai. A Bomemisza-évfordulók kapcsán ez az előadás küldetés volt a XVI. sz. magyar egyháztörténete és benne Bornemisza Péter emléke felidézésében. F. T. Békülj ki!
