Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-12 / 2. szám

9 N Bizony igaz a szólásmondás, hogy a szülők, ha semmi egyebet nem tennének is, tulajdon gyermekeiken üdvösséget nyerhetnek. Isten helyes szolgálatára való gyermeknevelés ér annyit, mint két tele marék jócse­lekedet. (Luther) v ___________________________________________ J Ül ésezett az Északi Egyházkerület Presbitériuma Reménységgel nézünk a jövőbe Verőfényes nap fogadta az ország távoli részéiről érkező presbitereket november 28-án Üllői úti székházunk épületébe. Az őszvégi, szokatlanul kelle­mes napsütés mintha szimboli­kusan is kifejezésre juttatta vol- II na a kerület legmagasabb szin­tű testületé ülésének derűs lég­körét és jövőbe vetett kemény­ségét. Dr. Nagy Gyula püspök egy. évre visszatekintő jelentésében ! eseményekben, munkában gaz­dag esztendőről adott számot. Szólt arról a teológiai alap­ról, amelyen tájékozódva vé­gezzük szolgálatunkat. Feltette a kérdést: miért él az egyház az idői világban, mi létének és szolgálatának értelme? Napja­inkban újra találkozunk azzal a téves látással, amely e kettőt, I az egyházat és a világot, egy­mással szembeállítja. Az egy­házi konzervativizmus és fun- damentalizmus irányzata e sa­játos ellentétre épül. Akik haj- I lamosak e beszűkült és hamis nézet elfogadására, elfelejtik, t hogy a bűnös és Istentől elsza­kadt világ mai létformájában is látnunk kell Isten teremtett vi- > lágát, amelyet meg akar szaba­dítani és szüntelen meg akar újítani. Ebbe a világba küldte Fiát. Ebben a világban mun­kálkodik a Szent Lélek. Ezért az egyház sem tehet mást, mint hogy a világért él és szolgál. Ugyanakkor tudja, hogy maga is megváltásra szorul. A világ- keresztyénség nagyobb részé­ben ez a látás egybekapcsoló­dik a teremtett világ megőrzé­séért és megváltásáért való fele­lősséggel. Ezt követően egyházkerüle­tünk főpásztora szólt a nemzet­közi helyzet - feszültségek kö­zepette is mutatkozó - remény- teljes jeleiről. A Genfben elkez­I dődött tárgyalások folytatása­ként véget érhet az esztelen I fegyverkezési verseny. Az egy­házak felelős vezetői a békés W tárgyalások erősítéséért, a béke "lelki hátterének minden irány­ban való megvalósításáért munkálkodnak. így a mi egy­házunk is. Majd egyházunk szolgálatát értékelte dr. Nagy Gyula püs­pök népünk körében. Megálla­pította, hogy a magyar állam és egyházunk közti kapcsolat egy­mást segítő, sok területen ör­vendetesen tovább épül és gaz­dagodik. Lelkészeink részvéte­le a különböző társadalmi szer­vek - a tanácsok és a Hazafias Népfront - munkájában ennek Í nyilvánvaló jele. Egyházkerületünk élete - 140 anyagyülekezetben és 883 szórványban - képezte a jelen­tés további részét. A nyolc > Lelkészi Munkaközösségben 76 ülésen gazdagították a lel­készek teológiai ismereteiket. Fokozott felelősséggel szólt dr. Nagy Gyula püspök a lel­készi létszám szükséges növe­kedéséről. Majd az intézmé­nyes és gyülekezeti diakóniai munka fontosságát emelte ki. Örömmel számolt be arról, hogy átadta rendeltetésének a nyíregyházi Élim Gyermekott­hon Sztehló Gábor üdülőjét a tokaji volt parókiális épület­ben, és használatba vettük a budai szeretetotthon új, há­rom szintes épületszárnyát. Egyházkerületünk gyülekeze­teiben 111 lelkész, 23 segédlel­kész, ill. gyülekezeti munka­társ és 289 önkéntes munkás látta el a szolgálatot. Örvende­tes, hogy az elmúlt évekhez ké­pest nőtt a hitoktatásban részt vevők száma, az úrvacsorázók részvétele és a gyermek- és if­júsági bibliaórák száma is nö­vekedett. Sajnálatosan csök­kent a keresztelések és eskü­vők kérése gyülekezeteinkben. Híveink anyagi áldozatkészsé­ge nem változott; renoválások esetén örvendetesen nagy fele­lősségről tanúskodnak gyüle­kezeteink. Püspöki szolgálatai során ke­rületünk főpásztora 41 gyüle­kezetben és 3 szeretetintéz- ményben szolgált az előző gyű­lés óta eltelt időszakban. Több megyei és városi tanács elnöké­vel folytatott fontos tárgyalást. Nemzetközi szolgálatai Argen­tínától Ausztrián és Genfen át Kínáig terjedtek. Itthon pedig részt vett a nagyjelentőségű Európai Kulturális Fórum ma­gyar delegációjának munkájá­ban. Végül elismeréssel és kö­szönettel szólt a nyugállo­mányba került lelkészek szol­gálatáról, egyházunk vezetői és közvetlen munkatársai - köz­tük Kari Károly egyházkerületi felügyelőhelyettes - hűséges, megbízható feladatvállalásáról és segítségéről. Az alapos teológiai átgon­doltsággal elkészített és a gyü­lekezetek életének minden részletére kitekintő püspöki je­lentéshez elemző módon szól­tak hozzá: dr. Nagy'István teo­lógiai professzor, Szabó Gyula, Bárány Gyula, Fehér Károly és Szebik Imre esperesek. Majd az egyes munkaágak előadói terjesztették elő jelentésüket a kerületre vonatkozó részlete­zéssel. Különösen élénk vita alakult ki egyházunk lelkész­képzéséről és az utánpótlás biztosításáról, amely a Kerüle­ti Presbitérium felelősségét tükrözte. Istennek legyen hála az el­végzett szolgálatokért, s amit Ő végzett el híveink életében. „Mert jó az Úr, örökké tart szeretete és hűsége nemzedék- ről-nemzedékre” (100. zsoltár 5. v.) Szebik Imre Tanácskozás az Emberi Jogok Napja alkalmából A Magyar ENSZ Társaság és a Magyar Jogász Szövetség 1985. de­cember 10-én, az Emberi Jogok Napja alkalmából - amelyről az ENSZ 1950-ben hozott határozata alapján e napon világszerte megem­lékeztek - tanácskozást tartottak a Hazafias Népfront Országos Taná­csának Székházában, felidézték azt, hogy 1948. december 10-én, az ENSZ harmadik közgyűlése adta ki az emberi jogok egyetemes nyilatko­zatát. A Magyar ENSZ Társaság elnöke: Dr. Simái Mihály akadémikus kö­szöntötte a megjelenteket és nyitotta meg a tanácskozást. A napirenden három előadás szerepelt. Bevezető előadást Dr. Matolcsy Károly, a Ma­gyar Nemzet főszerkesztő helyette­se, a Magyar ENSZ Társaság Intéző­bizottságának tagja tartott „Meg­emlékezés az Emberi Jogok Napjá­ról" címmel. D. Uranovicz Imre nagy­követ „Az emberi jogokról rendezett ottawai szakértői értekezlet tapasz­talataidról, Nádor György, a Nem­zetközi Kulturális Intézet főigazgató­ja, a Kulturális Fórum Magyar Nem­zeti Bizottságának titkára pedig „Az Európai Kulturális Fórum” címmel tartott előadást. Az emlékülésen az egyházak kép­viseletében a Magyar ENSZ Társa­ság Intézőbizottságának két tagja: Dr. Aranyos Zoltán zsinati tanácsos és Biró Imre kanonok, az Országos Béketanács Egyházközi Békebizott­ságának, illetve Katolikus Bizottsá­gának főtitkára vett részt. Egyházi hozzájárulás a Hazafias Népfront VIII. kongresszusán „Egyenrangúként ebben a társadalomban” Amint olvasóink a napilapokból, a rádióból, televízióból már értesül­tek, a nemzeti összefogás jegyében ülésezett az elmúlt esztendő decem­berében a Hazafias Népfront VIII. kongresszusa. A felelősséggel, az őszinte nyíltsággal áthatott tanács­kozáson életünk számos kérdése ke­rült napirendre. Pozsgay Imre főtitkár szavaival élve a kongresszus népgyűlés volt. Nem lekerekítetten, hanem aránya­iban megfelelően tárgyalta az el­múlt évek erkölcsi, gazdasági, poli­tikai tapasztalatait. Jól eső érzés volt hallgatni az egyházak közre­működésére vonatkozó észrevétele­ket. Látni azt, hogy örömmel fo­gadta a kongresszus azt a segítséget is, amelyet az egyházak az ifjúság nevelésében való részvételtől, a béke védelmén, a demokrácia szélesíté­sén át a családvédelemig és sok más kérdésben felajánlottak. A nemzeti összefogást, az egyhá­zi részvételt mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy 1980-ban 672 egyházi személy vett részt országo­san a HNF munkájában. Az 1985- ös választások után 857-re emelke­dett e szám. A VIII. kongresszuson felszólalt egyházi személyek sorából most ki­emelten közöljük dr. Káldy Zoltán püspök-elnök beszédének részleteit. ELŐ VIZ Az evangélium hódításának nincsenek korlátái „Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt” ApCsel 12,24 A növekedés az életjelenségek­hez tartozik. Az élők világára jel­lemző, a növényekre és állatokra éppen úgy, mint az emberekre. Fa­jonként, de azon belül egyénen­ként is különböző a növekedés le­folyása, sebessége, tartalma és rit­musa, számos környezeti tényező is mélyrehatóan befolyásolja azt, - de törvényszerűen végbemegy. Az élet tartozéka. Növekedés nincs élet nélkül, de az élettel szükségsze­rűen velejár. Elet és növekedés el­választhatatlanok. Isten igéje is azért növekedik, mert élet van benne. „Isten igéje élő és ható” I mondja Isten szaváról a Zsidókhoz írt levél (4,12). Isten sza­vának csodája ez. Szava nem csu­pán a közlés eszköze, mint az eihbe- ri szó, hanem hatalom, amely cse­lekszik, és világosság, amely kinyi­latkoztat - mondja róla egy bibliai szótár. Teremtő szó: „Az Úr igéje alkotta az eget..., amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, elő­állott” (Zsolt 33,6). Éltető szó: „Hatalmas szavával hordozza a mindenséget” (Zsid 1,3). Megeleve­nítő szó: „Romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és mara­dandó igéje által” (lPt 1,23). Örök­kévaló szó: „Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad” (És 40,8). Ilyen élő módon jön az Úr igéje hozzánk közel és növekedik ben­nünk. „Beszéded megelevenít en­gem” - fedezi fel csodálkozó örömmel a zsoltáros is Isten igéjé­nek élő valóságát és éltető hatal­mát (Zsolt 119,50). Egyszer bűn­bocsánatot hirdet, máskor gyász­ban vigasztal. Reménységet közve­tít és örömöt nyújt. Hitemet erősíti és szeretetemet növeli. Elveszi a csüggedést és nyitottá tesz mások felé. Urunk teszi ezt szaván keresz­tül. Csak szó, amelyik megterhelt az emberi közvetítés esendőségével is. Mégis, mert az Úr igéje, megele­venítő élet számunkra, amelyik nö­vekedik bennünk. Valóban nem­csak kenyérrel kell élnünk, „ha­nem minden igével, amely Isten szájából jön (Mt 4,4). Másokban is növekedve terjed közöttünk is. A növekedés életje­lensége a növényélettan szerint megfordíthatatlan térfogat- és tö­meggyarapodás. Az élő ige életje­lensége is ez a folyamatos gyarapo­dás. Terjed megfordíthatatlanul és megállíthatatlanul. Meggyőződés­sel hirdették ezt az apostolok is: ha őket korlátozzák is bilincsek, „az Isten igéje viszont nincs megbilin­cselve” (2Tim 2,9). Miért is félte­nénk? Győzelme nem rajtunk mú­lik. Ez esetben régen felszámoló­dott volna. Terjedésének biztosíté­ka önmagában van, ahogyan min­den élőlény növekedése genetikai­lag szabályozott. Nem tud nem nö­vekedni, mert az élet beleírt prog­ramja ez. Ugyanígy növekszik és teljed Isten igéje is, mert Isten bele­írt programja ez, az Isten által adott élete biztosítja. Nézzünk je­lenére és jövőjére reménységgel. Növekedése nem áll meg, terjedése nem szűnhet meg soha. Istennek gondja van igéjére (Jer 1,12). Zászkaliczky Péter Kállay Gyula a HNF elnöke és Pozsgay Imre a HNF főtitkára találkozott, s baráti beszélgetést folytatott a magyarországi egyházaknak és felekezeteknek a kongresz- szuson résztvevő képviselőivel. mti foto - Manek Attila más lehetőség és holnap sem lesz más lehetőség, csak a béke, vagy nem leszünk. Ez ma már világos. Itt nukleáris elrettentésre jövőt építeni nem lehet. Békét félelemre építeni nem lehet, hanem bizalom­ra, közös munkára, közös cselek­vésre. Ide kellene eljutnia az embe­riségnek. Remélem, hogy ezt szív­ben, lélekben, értelemben az embe­riség többsége be fogja látni, de nekünk itthon magyaroknak a Ha­zafias Népfronton keresztül is meg kell erősítenünk ezt a gondolatot. Annyit szenvedtünk háborúktól, hogy elegünk van. Nekünk nem kell! A második, az élet. Az élet szere­tete. Egység az élet szeretetében. Nekem külföldön egy püspök azt mondta, - nem tudtam napokig miatta aludni -, Önök még rosz- szabb helyzetben vannak, mint mi. Megkérdeztem, hogy miért? - Önök nem akarnak élni! - mon­dotta. Nagyon felkaptam a feje­met: ez nem igaz, élni akarunk! De ő kezdte felsorolni a gyermekek fogyását, az öngyilkosságot, a ká­bítószert, az alkoholt stb.-t. - Önök nem akarnak élni! Tiltakozzunk ellene, mi élni aka­runk, igenis, élni akarunk, ennek a népnek van jövője! De az életnek Tisztelt Kongresszus! ...Magyarországon . az egyhá­zam, az evangélikus egyház otthon érzi magát ebben a társadalom­ban, otthon érzi magát, még akkor is, ha megvan az egyházamnak - velem együtt - a kritikája is, de otthon vagyunk. Az egyház nem idegen ebben az országban. Szeret­ném nagyon megköszönni ennek a kongresszusnak és a kongresszu­son keresztül egész társadalmunk­nak, hogy a társadalom sem érez bennünket idegennek... Végignéztem ezeket a feliratokat itt a kongresszusi teremben. Meg­akadt a szemem ezen: Erősítsük a szocialista nemzeti egységet! Ha megengedik, ezzel kapcsolatban hadd mondjak néhány szót. A Ha­zafias Népfront ezért nagyon sokat tett. Jól tette, helyesen, jó módsze­rekkel, jó célkitűzésekkel. Örülünk annak, hogy az egyházaknak is fó­rumot adott. Az egyházak képvise­lőinek, így mi, az egyházak képvi­selői, gyülekezeti tagok nemcsak egyszerűen élvezői vagyunk an­nak, amit mások dolgoztak a né­pért, hanem mi is a néppé! együtt dolgozunk a közös célokért. Nem egyszerűen haszonélvezők, hanem cselekvők vagyunk a célokért és eredményekért. Egy kis büszkeség­Kongrcsszusi pillanatok MTI FOTO - Pólya Zoltán gél hadd mondjam, hogy a hívők eredményei is benne vannak eb­ben, amit elértünk. Termelőszö­vetkezetekben, gyárakban, műsza­ki értelmiségnél, pedagógusok­nál... Ezzel kapcsolatban négy vagy öt hangsúlyra tenném a szót. Éspedig, hogy miben kellene ne­künk, vagy kell ezt a nemzeti egy­séget erősíteni. * Az első, amit így mondok, a bé­ke. Ne tessék szólamnak tekinteni, béke, béke csakis a béke. Nincs a tiszteletét, az abban való egysé­get, azt nagyon fel kellene fokozni. ...Amikor Káin megölte Ábelt, így szólt Isten: Hol van a te testvé­red, Ábel? - Káin odalökte: Önző­je vagyok én testvéremnek? Erre azt mondta Isten: Igen, de a vére kiált. Kiáltott... Az élet olyan drá­ga, olyan nagy, hogy ha azt elve­szik, kiált, ordít! Az égre kiált! Schweitzer Albert óriásira érté­kelte az életet, tudjuk nagyon jól. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom