Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-03-02 / 9. szám
Evangélikus Elet 1986. március 2. J3 QQ * # GYERMEKEKNEK „Bibliai TOTÓ” A január 26-án közölt „Bibliai TOTO" helyes megfejtése a kővetkező: 1=2; 4=2; 7=X; 10=1; 13=X; 2 = X; 5=X; 8=1; 11=2; 13+1 =X 3=1; 6=1; $f& 12=1; Újra sokan vettek részt a játékunkban, de helyes megfejtést most kevesen tudtak beküldeni. Volt három nehéz kérdés. A 6. kérdés: Csak azért adta Isten a mannát a pusztában, hogy ne halljon éhen a nép? Itt az 1 válasz volt a jó válasz. Most azok tették helyesen, akik az ószövetségi szövegen túl gondolkoztak és meglátták, hogy nekünk keresztyéneknek a manna, az élet kenyerének, Jézusnak az előképe is. Erre utalt az újságunk. Mi az újszövetség felöl értelmezzük a régi eseményeket. A másik buktató kérdés a 12. volt: Miért bízott az özvegy asszony Illés szavában? Itt is az 1 felelet volt a jó és nem a megtévesztő 2, mert a rendkívüli jelt az asszony csak azután tapasztalta, hogy engedelmeskedett. A harmadik kérdés, ami sokaknak gondot okozott a 10. kérdés volt: Hol van Kerít patakja a térképen? Ennél minden feleletet elfogadtunk, mert tévedésből X került a kérdések közé. Eredetileg a Karmel hegyét kellett volna megkeresni, ami rajta van a térképen. Az alábbiak értek el teli találatot, illetve akiknek neve kiemelt betűkkel olvasható, azok a „Bibliai TOTÖ" első három fordulóját helyesen oldották meg és ezért az Evangélikus Élet újságunktól postán külön jutalmat is kapnak. Az újabb 3 fordulóhoz mindenkinek sok szorgalmat kívánok. Helyes válaszok: Albertirsa: Erős Zsolt, Kerepeszki Zsuzsa, Matyovszki Katalin, flácz Angéla. Bakonyszombathely: Dákai János és Tamás. Nagytarcsa: Győri Tamás, Preszter Balázs. Pécs: Légrádi Judit és Tamás. Sopron: Pityer Gabi. Szarvas: Stecz István, Gyermekbibliakör (újtemplom). Szügy: Gyermekbibliaóra, Doma László és Cservenák Katalin. 1. Miért akarnak királyt az izraeliták? 1 Mert más népeknek is királyaik vannak. X Mert megunták Sámuel bíráskodását. 2 Mert egy király mindig békét és jólétet teremt. 2. Miért indult el Saul hazulról apja utasítására? 1 Azért, hogy megkeresse Sámuel prófétát. X Azért, hogy megkeresse az elkóborolt szamarakat. 2 Azért, hogy bevásároljon a szomszédos városban. 3. Miért éppen Sault választotta ki királynak Isten? 1 Aki gyengének érzi magát az jobban figyel Istenre. X Mert ó egy nagy nemzetségnek a képviselője, tehát sok támogatója lesz. 2 Mert igen ügyes volt Saul, ezért biztos jól fogja kormányozni az országot. 4. Miért büntette meg Isten Jóbot? 1 Mert rosszat tett. ■X Mert gőgös volt. ' 2 Isten nem büntette, csak a Sátán' ártott neki. 5. Mivel vádolta Jóbot a Sátán? 1 Csak érdekből szereti Istent és a baj idején elfordul tőle. X Csak megszokásból imádkozik. 2 A családját nem neveli hitben. 6. A szenvedés idején mit csinált Jób? 1 Megtagadta Istenét. X Imádkozott. 2 A barátai előtt zúgolódott. 7. Mikor mondhatjuk, hogy Isten velünk van? 1 Ha minden földi bajunk rendeződik. X Ha sikereink vannak. 2 A baj idején is, mert Ö azokon keresztül is tud nevelni. 8. Miért nem akart Jónás Ninivébe menni? Beküldési határidő: 1986. március 9. A VASÁRNAP IGÉJE 1 Pt 1,17-21 MÉGSEM HIÁBA! A legszörnyűbb bűnöket hiábavalósággal büntetik a görög mítoszok. A Danaidák gyilkosságukért azzal fizetnek, hogy egy lyukas hordót kell megtölteniök. Sziszifusznak hatalmas sziklát kell felgörgetnie egy hegy tetejére, s mikor végre fenn van, a kő megint visszagurul a mélybe. Elkeserítő a hiábavaló munka: ha a szőlőt elveri a jég; ha a ruhát fel kell fejteni; ha a kutató munka negatív eredménnyel zárul; ha minden nevelői fáradozás visszájára fordul; ha nem jön meg az ebédre várt vendég... Szorongató érzés. Hát még, ha életünkkel kapcsolatban lep meg a hiábavalóság gondolata?! Néha indokolni sem tudjuk, hogy miért, de sűrű ködként telepszik lelkünkre, elveszi életkedvünket és bomlasztja erkölcsi tartásunkat is. Ilyenkor nem találunk választ a Babitsot gyötrő „Esti kérdésire: „minek az árok, minek az apályok s a felhők, e bús Danaida-lányok s a nap, ez égő sziszifuszi kő? miért az emlékek, miért a múltak? miért a lámpák és miért a holdak? miért a végét nem lelő idő? vagy vedd példának a piciny fűszálat: miért nő a fű, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha új nő?” Hiábavaló az élet? Nem biblikus ez a pesszimista gondolat. A Szentírás azt tanítja, hogy az élet hiábavaló LETT! S ennek oka az ember bűnös lázadása, amelyben nemcsak Istent veszítette el, hanem vele együtt önmagát, s az élet értelmét is. Isten nem hiábavalóságra teremtett minket, hanem szeretetben tartalmas, céltudatos életre. Ennek megtagadása miatt van rajtunk Isten Ítélete, aki a teremtett világot hiábavalóságnak vetette alá (Rm 8,20). „Úgyis hiába” - ez a fojtogató életérzés bűneink következménye és Isten haragjának nyilvánvaló jele. Ám szemünk arra a Krisztusra nézhet, aki hiábavaló életünkből megváltott: nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon, hanem drága vérén, hogy megszabadulva ettől a roskasztó tehertől, boldogan valljuk: mégsem hiába! Sokan tehetnek bizonyságot arról, hogy céljavesztett, üres életük hogyan telt meg tartalommal és reménységgel Jézus közelében. Mai igénk írójának, Péternek élete is erről tanúskodik. Egész éjszaka hiába húzta az evezőt, hiába törte tenyerét a háló kötele, hiába bízott tapasztalatában: egyetlenegy halat sem fogott. Nemcsak izmaiban, de idegeiben is érezhette a hiábavalóság bénító fáradtságát, ami túlnőve annak az éjszakának ösődjén, egész ‘életét*, kériiésfessé tette.-Akkor találkozott a Mesterrel. Parancsára mégis visszaevezett a mélybe. De akkor már nem hiába: alig fért csónakjába a rengeteg hal. S amikor már ember-halászként húzta-vonta a hálót: akkor sem hiába. Felszakadt a hiábavalóság sötét felhője és a fényes napsütésben reménységgel követte Jézusát. A Szentírás nemcsak azt tanítja, hogy életünk hiábavalóvá lett, hanem arra a Krisztusra mutat, aki megszabadít ettől. Mert Isten nem akarja, hogy életünk a Danaidák gyötrelme legyen és a hiábavalóság ölje ki lelkűnkből a lelket. Isten megváltó szeretete nemcsak a félelmet űzi ki belőlünk, de feloldja a pesszimizmus bénultságát is és elvezet a felszabadító vallomásra: mégsem hiába! Madocsai Miklós IMÁDKOZZUNK Köszönöm Jézusom, hogy rád nézhetek, aki hiábavaló életemből megváltottál. Kérlek segíts, hogy a tőled kapott feladatokat és célokat vállaljam és teljesítsem, hogy értem hozott áldozatod hiábavalóvá ne legyen. Amen. 5 1 Mert Isten esetleg megbocsát a niniveíeknek. X Mert szémélyes haragosai voltak ott. 2 Mert nem tudta az utat Ninivébe. 9. Miért tört ki a vihar a tengeren? 1 Mert ősszel sokszor viharos a tenger. X Mert a kapitány nem vette figyelembe az időjárásjelentést. 2 Mert Isten büntetése volt az. 10. Mit csináltak a niniveiek Jónás figyelmeztetését hallva? 1 Feljelentették a királynál. X Böjtöt tartottak. 2 Nem törődtek vele. 11. Miért menekült rrifeg a város az ítélettől? 1 Mert Isten megszánta a nagy várost. X Ment Jónás imádkozott értük. 2 Mert Isten Ítéletével csak ijesztgetni akar. 12. Ki az igazi próféta a Biblia szerint? 1 Aki a jövendőt ismeri. X Aki Isten akaratát szólaltatja meg. 2 Akire mindenki fölnéz és mindenki tiszteli. 13. Miért a Jordán folyó mellett élt Keresztelő János? 1 Mert itt kellemes volt az éghajlat. X Mert a folyó biztosította a naponkénti eledelét és a tiszta vizet. 2 Mert sok ember fordult meg a Jordán folyónál. 13+1 Kikhez jutott el Keresztelő János igehirdetése? ■ 1 Még Heródes, a fejedelem is meghallotta, hogy mit mond Keresztelő János. X Jeruzsálem lakosai is tudtak a prófétáról. 2 Akik kimentek hozzá a Jordán folyóhoz. összeállította: Missura Tibor Isten gyermekei Mt 5,9 KÉPMEDITÁCIÓK A HEGYI BESZÉD ALAPJÁN Ha találkozhatnánk elmúlt korok embereivel, sok dicsekedni- valónk akadna. Századunk sok vívmányáról beszelhetnénk nekik. Büszkén említhetnénk, hogy a világról, az emberről többet tudunk, mint valaha, olyannyira, hogy ismereteinket már képtelenség áttekinteni, egységbe foglalni. Az egész életünket átszövő technikát sem hagyhatnánk ki, mely az egyszerű ember számára már a csoda határát súrolja néha. De egy biztos: azt semmiképpen sem állíthatnánk jó lelkiismerettel, hogy mindezek nyomán nagyobb lenne a békesség a földön, mint bármikor. Mert a békesség nem a tudomány és a technika függvénye. Nem is az magától értetődő eredménye. A békesség megteremtője maga az Isten, akinek békessége minden emberi értelmet meghalad. Akit Pál apostol sok helyen csak úgy emleget, mint a békesség Istenét. Az igazi békesség forrása az, ha Hozzá hazatalálunk, ha Nála érezzük ott-' hon magunkat. Ha életünkre úgy tudunk nézni, hogy annak ez a hazatalálás adja meg egyedül az értelmét. Es nem elhibázott-e minden próbálkozásunk, mikor lelkünk egyetlen igazi Otthona helyett tárgyakban, eszmékben, emberekben akarunk hazatalálni, megtalálni békességünket, nyugalmunkat? A Nála otthoniét adja a végtelen nyugalmat és éltető biztonságot, hogy bármit is tegyen velünk, még az érthetetlen nehézségekkel is a javunkat akarja. Mert az Ő szeretete tovább lát, mint mi, rövidlátó terveinkkel. „Az Ő akarata a mi békénk” - írja Dante az Isteni színjátékban. „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők az Isten fiainak neveztetnek” - mondja Jézus a Hegyi Beszédben. Ez a „béke-felhívása” életünk minden területére, minden élethelyzetére vonatkozik: hétköznapjaink apró csatározásától kezdve a sorsdöntő válaszhelyzetekig. Nem könnyű vállalkozásra hív Jézus bennünket: a békességet teremtés útja az évezredek múlásával semmivel sem lett kényelmesebb. Ha rajta akarunk járni, akkor le KELL KÖZBEN GYŐZNÜNK A MAGUNK És mások előítéleteit, melyek csoportokba osztják az embereket, és a különböző szempontú osztályozgatással mérhetetlenül eltávolítják őket egymástól. Erőt KELL VENNÜNK A KÍSÉRTÉSEN, hogy igazunknak és személyünknek bármi áron is érvényt szerezzünk. Felül KELL KEREKEDNÜNK A TÜRELMETLENSÉGÜNKÖN, mely hamar letérít bennünket a békesség-teremtés útjáról, ha nem látjuk azonnal fáradozásunk eredményét. Isten gyermekeinék, nekünk ez a hivatásunk: legyünk kisugárzói Isten békességének, melynek forrása a szeretet és megbocsátás. Mert ez a békesség semmi mással össze nem téveszthető, nem pótolható. Ez után sóvárog most a világ, talárt jobban, mint valaha. A Nobel- díjas természettudós, Szentgyörgyi Albert így öntötte szavakba ezt a sóvárgását egyik zsoltára végén: „Uram! Küldd el hozzánk a Te szolgáid, Hogy megmutassák az utat, mely Tehozzád, a békébe, Amely embert emberhez vezet." Tóth Márta 1 2 1 r v d s li li n r ■ v b k öl n h cl zl b a a d n a k A kisfiút otthon felöltöztetik. A bölcsődében levetkőztetik. Majd sétához újra átöltöztetik, aztán újra fel, és újra át, és újra le, a nap folyamán sokszor; hiszen „mindene” megvan, levegőzik, játszik, eszik, alszik, de a gyakori ruhaváltás közben mintha csomaggá válna, kézről kézre adják a futószalagon, s alig- alig intéznek hozzá néhány emberi szót. A jónevű budai gimnázium diákjait megkérik, vennék föl magnóra az otthoni beszélgetéseket. A javarészt értelmiségi családokban a következő „eszmecserék” hangzanak el reggel és este: „Szaladj le kenyérért, vidd le a szemetet, hozd föl az újságot, kapcsold ki a rádiót stb. A legemberibb mondat, mert mégis valami érzelmet, gondoskodást fejez ki: „etesd meg a macskát!” Magyar József dokumentumfilmje, „A mi családunk" képekben tárja elénk annak a járványnak a tüneteit, amelyet „családválság- szindróma” névvel illethetnénk leginkább, s amely elsősorban a gyermekeket sújtván, csak később bontakoztatja ki teljes veszedelmét. A mi családunk Mert vajon milyen életérzéssel, hangulattal, bizakodással jön-megy az életben az a felnőtt, aki abból a szomorú szemű, soha meg nem hallgatott kisfiúból lesz? Aki a szülőkhöz húzódás bensőséges melegét nem is^ ismeri, mert ilyesmire nincs idő. És vajon miféle családapa (anya) lesz abból a kamaszból, aki el sem tudja képzelni, hogy a szülőkkel beszélgetni is lehetne? „Szóínség-sújtotta házakról” beszélt egyik könyvében (Engedjétek hozzám a szavakat) a kiváló erdélyi író, Sütő András. Hozzátéve, hogy „szavaink hét szűk esztendejét éljük”. Erről szól ez a dokumentumfilm is. A szavak hét szűk esztendejéről, az egymás mellett szavak nélkül elmenő családtagokról, a kihűlő érzelmekről és a kihűlt otthonokról. Azért hűlnek ki az érzelmek, mert elhalkul a szó? Vagy azért halkul el, mert úgy sincs mit mondani? Ki tudja? Egymással kölcsönhatásban lévő folyamatok ezek, s az el- magányosodott emberre mutatnak, aki oly nehezen tud a másik felé hidat építeni, mert „hosszú az út lélektől lélekig”. Hosszú még akkor is, ha a saját akart, vágyott gyermekéről van szó, akit futva visz a bölcsődébe, szajkózva a rég megcáfolt föltételezést, miszerint korán kell megszokni a közösségi életet, s nem tudva, hogy inkább abból lesz közösségi ember, aki minél tovább megkapaszkodhatott a szülőjében. Pesszimista volna a film rendezője? Csak a bölcsődébe igyekvő anyukákat mutatja, nem pedig azokat, akik boldogan töltik otthon a gyes éveit? Mutat egy édesanyát az utóbbi típusból is, aki szinte sugárzik hét gyermeke körében, nem fukarkodik se a szép szóval, se a mesével, de olyan fehér hollónak látszik a többi között, amennyire a hét gyermekes család is a felettébb „ritka madarak” kategóriájába tartozik. De vajon milyenek az arányok? Igaz-e, hogy többségben lennének a kihűlt szívű emberek, akik a javakért hajszolód- va már észre sem veszik, hogy cél lett az eszközből, és már nem a családért fáradoznak, hanem a családtól menekülnek munka-narkózisba, birtoklás-tébolyba? Talán itt, az arányok kérdésénél szállhatnánk vitába a film rendezőjével. Amit ő bemutat, kétségkívül igaz. Hogy bemutatja, s hogy ilyen torokszorító módon teszi, felettébb helyes; „mert növeli, ki elfödi a bajt” - hirdette nagy költőnk, Illyés Gyula. Ám jogosan hiányolhatjuk az igazi összetartozásban élő családok részarányos szerepeltetését, még ha a téren csupán becslésekből indulhatunk is ki. Aminthogy az sem derül ki világosan, hogy ki miben hibás? Ki az, aki maga tehet róla, hogy űzi a szerzés ördöge, és ezért dal nélkül száll a fészkére, mint a fáradt madár, és ki az, aki a körülmények hálójában vergődik, mert otthont kell teremtenie? A filmen nem csendül fel, még véletlenül sem egyetlen bölcsődal, de még a közös otthoni fáradozás munkadala sem. Ahonnan elszökik a szó, elhalkul ott az ének is, hiába tanulták Kodály-módszerrel a népdalokat az apukák és anyukák. A rendező nem mondja meg - nem tudja tán? - miként hozhatnánk vissza. De a film arra késztet, és ez a fő érdeme, hogy gondolkozzunk rajta. Bozóky Éva Bizonyára mindannyian átböngésztük már - talán van aki többször is az ez idei Evangélikus Naptárunkat. Legyen szabad azonban éppen most, a böjti időben újra felhívni a figyelmet az újraolvasás- ra, hiszen nagyon aktuális üzenetet tartalmaz mindannyiunknak. A tetszetős és felejthetetlen emlékeket felidéző bontón túl azonnal szembetűnt, hogy új tipográfiai technikával készült a Naptár. Világos, olvasható és alaposan szerkesztett. Bevezetésként 13 böjti meditáció készít fel Jézus Krisztus szenvedésének és halálának, megváltásának újra átélésére. Ezek az igetanulmányok rövidek, lényegre törők és magvasak. Érdemes lenne böjti időben akár bibliaórai sorozatnak is elővenni és hiszem, hogy általuk nagyon meggazdagít a Szentlélek. Nagyon olvasmányos az „Évfordulók” rovata, mely nemcsak eseményeket elevenít fel, hanem emberközelbe hoz már elköltözött püspököket, teológiai tanárokat, halhatatlan zenei zsenit és ma is közöttünk élő és szolgáló országos felügyelőt. Különösen áktuális és ragyogó választás ebben a sorban a „Szózat”-ra való megemlékezés. Azt hiszem nagyon régi hiányt pótol az egyházmegyék bemutatása. Nagyszerű ötlet. Az olvasóhoz így közel kerül az összes egyházmegye, megismerik az espereseket, az egyházmegyék gondjait, örömeit. Tulajdonképpen Naptárunkon keresztül így bemutatkozott a Magyarországi Evangélikus Egyház az olvasók felé. Kegyelettel emlékeztünk meg halottainkról. Nagyon színes, eleven - természetesen a teljesség igénye nélkül - a „Krónika” és a „Gyülekezeteink Élete” fejezet. Mutatják, hogy egyházunkban az elmúlt esztendőben is eleven volt az élet, szerteágazóan szolgálhattuk Mindenható Urunkat. A versek és elbeszélések jól válogatottak, nyilván sok kellemes estét adtak az olvasónak. Szándékkal hagytam a végére: telitalálatnak érzem a képi anyag megválasztását. Nem egysíkú, sok területet ölel fel és újra „elénkvará- zsolta” a felejthetetlen LVSZ Nagygyűlés pillanatait. Mindezeken túl az sem mellékes, hogy jó időben, 1985 karácsonya előtt és alatt került híveink kezébe az ez idei Naptár, melynek szerkesztéséért, jól összeállított anyagáért olvasóink nevében hálás köszönetét mondunk! Biztos vagyok benne, hogy sokan, sokszor elővesszük még az esztendő folyamán, hogy erősödjünk és evangéliummal megtöltött perceket merítsünk belőle! Solymár Péter 1 F e s s. k F 1 ( é t: c d ti S ti e li r 1 e I s d r Evangélikus Naptár 1986
