Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-07-20 / 29. szám
Evangélikus Elet 1986. július 20. 0Í jfts GYERMEKEKNEK „Bibliai TOTO” Eredményhirdetés A május 18-i számunkban közölt „Bibliai TOTÓ" helyes megfejtése a következő: 1 =x; 2=1; 3=2; 4=1; 5=x; 6=1: 7 = x; 8=2; 9=1; 10=2; 11 =x; 12 = 2; 13=2; 13+1 =x. Sokan eltévesztették a feleleteket, ezért kevés telitalálat van. Rögtön az első kérdésnél tévedtek többen, mert nem vették figyelembe, hogy ott nem az egyiptomi kivonulásról, ahol még Mózes a nép vezére, hanem az ígéret földjére való bevonulásról van szó. Ekkor már Mózes nem élt, ezért a Józsuéra adott válasz a helyes. Egyesek eltévesztették a 9. kérdést. Isten a különleges parancsolatán keresztül a családok elszegényedését akarta megakadályozni. Erre hivatkozott Nábot, amikor nem akarta eladni Áháb királynak a szólóját. Az utolsó kérdés nehéz volt. Mind a három felelet látszólag elfogadható és jó. De a „Bibliai TOTÓ" kérdései előtt ez is olvasható volt: Gondoljátok meg, hogy mi Jézus megváltói kereszthalála .után élünk, ezért már többet tudhatunk Isten akaratáról, mint az ótestámentumi időben éló emberek... Ezek után érthető, hogy a helyes megfejtés: Nem kell félnünk Istentől, mert ó Jézus kereszthaláláért minden bűnt megbocsát. Az alábbiak értek el 13+1 megfejtést: Albertijáról Erős Attila, Kerepeszki Zsuzsa; Dunaegyházáról az Ifjúsági kör, Kecskemétről Péter Jolán, Nádudvarról Maczik Erika, Siófokról Zsolnay László, Szarvasról Galó „A”, Styecz István és Tünde. Tudom, hogy a nyári szünetben kevesen maradnak otthon, ezért nem tudjátok újra kikeresni az Evangélikus Életben a Gyermekeknek szóló rovatot, hogy tüzetesebben utánanézzetek a kérdéseknek. Ezért azok most könnyebbek, olyanok, amiket a nyaralás alatt is meg lehet oldani. De egy buktató kérdés azonban ebben is van! Várjuk leveleiteket. 1. Hol járt Jézus a vizen? 1 A Jordán folyón. X A Holt-tengeren. 2 A Genezáret taván. 2. Melyik tanítvány kérte Jézust, hogy ó is mehessen a vizen? 1 András. * X Péter. 2 János. 3. Kinek a hitét nevezi Jézus nagynak? 1 A pogány asszony hitét. X Az irgalmas samaritánus hitét. 2 Péter apostol hitét. 4. Hogyan vitték a bénát barátai Jézushoz? 1 A ház tetején keresztül. X A ház ablakán keresztül. 2 A ház ajtaján keresztül. 5. Miért gyógyította meg Jézus ezt a gutaütött bénát? 1 Mert ő nagyon kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg. X Mert Jézus látta a beteg barátainak hitét és ezért gyógyította meg. 2 Mert Jézust édesanyja kérte, hogy gyógyítsa meg. 6. Miért támasztotta fel Jézus a naini ifjút? 1 Az anyja kérlelte és ezért támasztotta fel. X A tanítványok kérlelték, hogy Jézus segítsen. 2 A hatalmát mutatta meg Jézus, hogy válságos időben is bízzanak benne az emberek. 7. Miért beszél Jézus az elrejtett kincsről? 1 Azért, hogy mi is elmenjünk aranyásó kincskeresőnek. X Isten országa hasonló az elrejtett kincshez, amiért érdemes áldozatot is hozni. 2 A régi emberek szerették a kalandos történeteket, ezért beszél nekik Jézus regényes kincskeresésről. 8. Jézus igazi kincskeresőknek tekinti-e az irgalmas samáriai példázatában a rablókat? Beküldési határidő: augusztus 10. 1 Igen, mert ezzel pénzt keresnek. X Nem, mert rossz úton szerzik meg a kincset. 2 Nem, mert Jézus a mennyei kincsek megszerzésére tanít a kincskeresés példázatán keresztül. 9. A saját hibájából került bajba a Jeruzsálemből Jerikóba utazó ember? 1 Nem, mert nem tudhatta előre, hogy ott rablók vannak. X Igen, mert számítani lehetett . a rablókra. 2 Nem, mert arra számított, hogy barátai megvédik? 10. Hogyan segített az irgalmas samáriai? 1 Pénzével, mert kifizette az ápolási díjat. X Ügyességével, mert bekötözte a sebeket. 2 Idejével, erejével, ügyességével, mert a jó segítséghez ez mind kell. 11. Miért jött Jézus a földre? 1 Azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett. X Azért jött, hogy megtartsa a hívókét. 2 Azért jött, hogy a vallásos ember megismerje Istent. 12. Elveszett-e a tékozló fiú példázatában a kisebbik fiú? 1 Igen, mert elpocsékolta a pénzét. X Ném, mert visszatért az apjához. 2 Nem, mert felismerte apja szere- tetét a disznók mellett. 13. Mi vitte a megtérés útjára a tékozló fiút? 1 Az, hogy elfogyott a pénze. X Az, hogy el tudott gondolkodni életéről a disznók mellett. 2 Az, hogy éhínség volt azon a vidéken. 13+1 Mikorkerültrosszútraatékozlófiú? 1 Amikor megunta a szülői házat. X Amikor kikérte a vagyonból reá eső részt. 2 Amikor elköltötte a vagyonát. Missura Tibor A A x VASÁRNAP 1 IGÉJE 1 Jn 5,1-3 KI SZERETI ISTENT? Ritkán szokott a kérdés így felvetődni: Ki szereti Istent? Sokkal többször rejtettebb formában: Kinek a hite helyes? Kinek van igaza? Ki igazán megtért? Ki az, akit Isten Lelke vezet? Az emberek nagyon sok mindent tesznek, amivel Isten iránti hűségüket, szeretetüket akarják igazolni. Követelményeket állítanak fel, embertársaikat lelki terror alatt tartják, hitükért háborút viselnek, saját önzésüket, bűneiket Isten akaratára hivatkozva jótettnek tüntetik fel, s nem veszik észre, hogy szeretetlen magatartásukkal mennyi szenvedést okoznak és hány embert idegenítenek el Istentől. Az az Isten iránti buzgólkodás, amely másokban Isten iránti gyűlöletet ébreszt, biztos, hogy1 hamis. János apostol az Isten iránti szeretet legalapvetőbb vonásaira figyelmezteti a gyülekezet tagjait. Az szereti Istent, aki szereti Jézus Krisztust. A legtöbb ember más szeretetet vár Istentől, mint amit ő nekünk Jézus Krisztusban feltárt. Nem érzik, hogy szükségük van Isten bűnbocsánatára s az örök élet reménységére. Sérti őket, ha valaki bűneikre emlékezteti őket, s vágyaik csak arra irányulnak, ami a halálon innen van. Krisztus azonban mindig szembesít bennünket bűneinkkel. Nyilvánvalóvá teszi szeretetlen- ségünket és Isten parancsaival szembeni engedetlenségünket. Rámutat, hogy viseljük is bűneink következményeit. Isten azonban „nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ altala.” (Jn 3,17) ő a bűnösök barátja, ki „azért jött a világra, hogy megtartsa a bűnösöket” (1 Tim 1,15). ő az, aki szenvedett és meghalt bűneinkért, „az Igaz a nem igazakért, hogy elvezessen minket az Istenhez” (1 Pt 3,18). Krisztust azok tudják szeretni, akik szenvedtek bűneik súlya alatt s reményvesztettségükben, és örülnek az általa kapott bűnbocsánatnak és a feltámadásában kapott reménységnek. Akik Krisztust szeretik, azok Isten szeretetét becsülik meg, mely Jézus Krisztusban többet ad az embernek, mint amire vágyik. Az szereti Istent, aki szereti Isten gyermekeit. Nem feltételként állítja ezt Isten elénk, hanem ő maga tesz készségessé erre a szeretetre. Jézus példaadó alázatával, életet áldozó szolgálatával tanít erre a testvéri szeretetre. Nem bízta tetszésünkre, hogy úgy tegyünk, ahogy jónak látjuk, hanem megparancsolta, hogy úgy szeressük egymást, ahogy ő szeretett minket. Igehirdetésben, példázatban, imádságban tanított arra, hogy Isten bűnbocsátó kegyelme bennünket is megbocsátó szeretetre kötelez. Még az ellenség iránt is szeretetet parancsol, ahogyan ő maga is az iránta ellenséges emberért jött a világra és áldozta életét. Pál apostol a házastársakat is olyan szeretetre inti egymás iránt, „ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.” Aki így szereti embertársait, az magatartásával Isten iránti szeretetéről tanúskodik, és építi Krisztus egyházát. Az szereti Istent, aki örömmel teszi parancsolatait. Aki számára kényszert jelent az Isten parancsolataira való figyelés, az mindig kibúvót keres, mert úgy érzi, hogy szabadságában korlátozzák. Aki felismerte, hogy Isten parancsolatai javunkat szolgálják, annak a számára nem korlátok, hanem Istentől kapott küldetésünk betöltésében segítő útmutatások. Figyelmeztetésükkel Isten meg akar óvni attól, hogy vele való kapcsolatunkat és embertársainkkal való viszonyunkat elrontsuk. Attól is, hogy önmagunk életét tönkretegyük és üdvösségünket elveszítsük. Isten parancsolatai annak nem nehezek, akit megtartásukban a szeretet ösztönöz. Az Isten iránti, és ebből fakadóan az embertárs iránti szeretet. Magyar László IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Amikor szereteted mélységét látjuk, hálával telik meg a szivünk. Köszönjük, hogy ingadozó bizalmunk, szeretetlenségünk és engedetlenségeink ellenére is gyermekeid lehetünk, s te végzed rajtunk újjáteremtő munkádat, hogy jobban ismerhessünk és szerethessünk Téged. Ámen. A bakonycsernyei ifjúság életéről A várt hétvégék mindig elérkeznek. Szombat délutánonként gitár- és énekszó tölti be a gyülekezeti házat. A közös éneklések; imádságok és a néha-néha elhúzódó vitás beszélgetések kovácsolták össze az ifjúságot közösséggé. A kezdetek kezdeténél - ez mintegy 5-6 éve volt - az idő nagy részét játékkal töltöttük el, persze azért a beszélgetés sem maradt el soha. Később a társaságot két csoportra osztottuk. Az idősebbek csoportja elhagyta a játékot, mert a beszélgetésekre volt nagyobb igény. Ezek témája időszerű kérdések megvitatása, életünk alapvető dolgainak megbeszélése - természetesen Bibliával a kezünkben. Ez a serdülők csoportjában sem marad el, de ők továbbra is kedvelik a vetélkedőket, játékokat is. Vetélkedők havonta egyszer vannak, anyagát a serdülő csoport tagjai állítják össze bibliai, zenei, általános műveltségi és ügyességi kategóriákban. Ilyenkor zsíros kenyér és tea is van, a nyerteseknek pedig jutalom. A közösségek nem zárt körűek. Mindig szívesen látunk új tagokat,' vagy olyanokat, akik régen tagjai voltak az ifjúságnak. A gyülekezet életében tevékenyen részt veszünk. Néhány vasárnap, de főleg ünnepnapokon a gyülekezet éneke mellett az ifjúság és a serdülők gitáros éneke is dicséri Istent az istentiszteleten. Most legutóbb ápriüs 27- én, templomunk 200 éves jubileumi ünnepélyén énekeltünk az oltár előtt, a fénykép is ekkor készült. Örömmel látjuk és halljuk, hogy az idősebbek nem idegenkednek az ifjúság zenéjétől, sőt nagyobb alkalmakkor már az istentisztelet részeként tekintik. Karácsonykor, húsvétkor, a konfirmáció alkalmával szolgálatunk nemcsak gitár kísérte éneklésből áll, hanem imádságok^ igeszakaszok felolvasásából, versek elmondásából is. Volt már karácsony, hogy a gyülekezet betegeinél énekeltünk. Idén karácsonykor szeretnénk a kórházban is szolgálni így azoknak, akik az ünnepre nem jöhetnek haza. Ezek az alkalmak a felnőtt gyülekezettel kapcsolnak össze és így is részt veszünk egyházunk életében. A segítség kölcsönös. A nénik szívesen küldenek süteményt, ha megtudják, hogy nagyobb ifjúsági találkozót szervezünk. S mi fiatalok ennek különösen örülünk. Sajnos azonban nemcsak napos oldala van közösségeink életének. Az idősebb csoport elöregedőben van. Többen megházasodtak (esküvőjükön is mindig énekelünk!), mások, elkerülve itthonról, tanulnak vagy dolgoznak. így ritkán láthatók otthon és az alkalmakra is csak néha jönnek el. A serdülők pedig játékközpontúak, igen nehéz kiragadni őket és „áttenni” az ifjúságba. így nehéz megoldani az átmenetet serdülők és ifjúságközött. A ?eídülők utánpótlásába^ nincs hiány, mert az új konfirmandusokkal a folytonosság fennmarad. Jézus társaságában, közösségében lenni igen jó. Isten áldását kérve reméljük, hogy az ifjúság munkája és közössége nem szűnik meg, és a jövőben is felhangzik a kezdő énekként ismert dallam: „Gyertek velünk még ma énekelni és örülni, S megértitek ti is, olyan jó, hogy Jézus itt van velünk. Megszabadít a halálfélelemtől, s boldog lehet már, Aki ma még az oldalára áll.” Benis József 5 sé se b: d< hí k< Ui eí Ví 01 m V te „1 n gi m 1! ki E E ti S3 fc fe d Cí s: n ál g S( ti el k á a r< t( b ti n d S b n a E r e g 450 éve halt meg Erasmus Emlékezés egy nagy humanistára Életével adott példát Beszélgetés Sztehlo Gábor pedagógiájáról Itáliában a humanizmussal a „forma szépsége” került előtérbe; a régieket igyekeztek követni, és eljutottak a nemzeti irodalomig. Németországban a humanista jellegű kutatások és tanulmányok egyházi jellegűek voltak. Reuchlin és Erasmus tevékenysége eléggé ismert. Reuchlin szerkesztette meg az első, korszerű héber nyelvtant, és így lehetővé tette az Ószövetség tudományos szintű tanulmányozását. Erasmus az Újszövetség felé fordította figyelmét. Rotterdami Erasmus (tkp: Gerhard Gerhards) Rotterdamban született, valószínűleg 1469. október 28-án. Humanista szokás szerint vette fel szülővárosa nevét. Életének elejéről keveset tudunk: Deventerben járt iskolába, korán árvaságra jutott, és gyámjainak akaratára került a steini kolostorba, amelyet már 1491-ben elhagyott. Ekkor vette fel a papi rendet. 1506-ban ment Itáliába. Tudásával egyre nagyobb tekintélyt és népszerűséget szerzett magának: pápai kitüntetéseket kapott, a torinói egyetemtől pedig teológiai doktorátust. Élete második felében, 1514-től leginkább Németországban tartózkodott; szegényen élt, és nagyon népszerű volt. 1516-tól kedvezőbbre fordult anyagi helyzete, mert V. Károly császártól évente 400 forintot kapott. Eleinte Lő- wenben, majd 1521-től Bázelben tanított az egyetemen; 1529-től pedig Frei- burgban élt. Egy látogatás alkalmával halt meg Bázelben, 1536. július 12-én. A 16. sz. egyik legkiválóbb humanistája, tudós filológus és író volt. Többek között kiadott egy gyűjteményes kötetet közmondásokból, verseket, egy áhítatos könyvet, egy könyvet a grammatikai szabályok csökkentése, egy másikat pedig az üres, és egyoldalú latiii széppróza ellen. írt a „bolondság dicséretéről”. Sok görög szöveget fordított latinra. Két müvét külön is megemlítjük. Eleinte rokonszenvezett a reformációval, Lutherá működésével, de a tanításban attól elhatárolta magát. A reformáció neki csak a latolgató értelem tárgya volt. Keményen támadta^ Luthert „Diatribe de liberó arbitrio” (Értekezés a szabad akaratról, 1524) c. értekezésében. Luther ugyancsak élesen utasította vissza Erasmus skolasztikus fejtegetéseit; Pál és Augusztinusz nyomán határozott tanítást adott „az emberi akarat szolgaságáról” - tagadta és elutasította az emberi akaratnak a jóra való képességét, az üdvösséget pedig egyedül és kizárólagosan Istennek tulajdonította („De servo arbitrio, 1525). Görög filológiai munkásságával, az Újszövetség görög szövegének gondozásával, és első, kritikai kiadásával (1516) - akarata ellenére - nemcsak a reformáció előkészítésében töltött be fontos szerepet, hanem a felvilágosodásnak is előkészítője lett. Mi elsősorban ezért emlékezünk reá! B. B. Sztehlo Gábor emlékiratának második megjelenése alkalmából a fenti témáról kérdeztem Bartosné Stiasny Évát, aki a 44-45-ös évben a leghívebb segítőtársak egyike volt, s ama néhány képzett pedagógus közé tartozott, akikre a „Gyermekmentő” nagyszabású vállalkozásában számíthatott. Stiasny Éva, az akkor frissen végzett, fiatal tanár, a fasori ifjúsági bibliakör vezetője, még káplánkorából ismerte Sztehlo Gábort, aki ifjú kollégáival együtt gyakran látogatta a fasori fiatalokat. 1944 nyarán pedig, segítőtársakat keresvén, rögtön a Fasort hívta föl, és a vonal végén éppen ott ült a Kemény Lajos esperes megsokasodott hivatali munkájában segédkező tanárnő. - Otthon már van, gyerek is, pedagógus kell!- hangzott az üzenet, amelyre Éva villámgyorsan felelte: - Megyek! - És estére kelve már ő vacsoráztatta az első fecskéket. Később a Bogár utcai otthon vezetője lett, ő hozta le utóbb a frontvonalba szorult gyereksereget Sztehloékhoz a Lo- rántffy utcába, ahol a zsúfolt pincében született a Pax otthonok és Gaudiopolis gondolata, és az elhatározás, hogy ha mindezt túlélik, továbbra is gyerekeket mentenek majd. Sztehlo Gábor pedagógus „törzskariból” (Endrődi Hedda, Benes Lujza, Stiasny Éva, Fóti Pál és a néhány diakonissza nővér) Éva maradt legtovább (a világiak közül) Sztehlo mellett, még 1945 nyarán is részt vett a munkában, akkor a legkisebb gyerekek pasaréti otthonát vezette; csupán ősszel vett búcsút, mert úgy látta, most már visszatérhet eredeti hivatásához, tanári katedrájára. Stiasny Évát arról kérdeztem tehát, ami évek óta annyit foglalkoztatott: miben rejlett Sztehlo Gábor pedagógiájának titka? Milyen elvek vezették, milyen gyakorlati megfontolások felé? Miként tudott közösséget kovácsolni abból a sokfelől összeverődött különféle életkorú, felekezetű, világnézetű, osztályhelyzetű gyerekből? Hogyan tartott fegyelmet? A manapság legizgalmasabb kérdésre (amikor annyi gyerek szökik az intézetekből), hogy szökés miért nem fordult elő soha, Éva nem válaszolhatott, hiszen a Pax otthonok korában ő már nem volt jelen; a 44-es időkben viszont természetes, hogy senki sem távozott (kivéve néhány fiatalasszonyt a fasori gimnáziumban, akik a razzia hírétől ijedtek meg). Stiasny Éva szavai, megfigyelései utalnak Sztehlo Gábor személyes vonzására: vannak pedagógusok, akiknek a kezében művészetté válik a tudomány, s akiknek útja azért követheteüen, mert nélkülük nem járható... A szakma művészei ők, lényük, alkatuk jogán pedagógusok.- Pedagógiai alapelve volt, hogy „édesapa” legyen minden védence számára. Az én egykori főiskolai jegyzetemben még ez állott: „A gyerek Istentől rendelt legjobb nevelője a saját szülője” - nos, Sztehlo a „saját szülő” érzelmi melegével fordult a más gyerekei felé, de hozzátehetem, hogy papként a hívei felé úgyszintén. A rábízottak mindig érezhették, hogy „értük van a világon”, hogy érettük fáradozik akkor is, amikor nincs a közelükben; hogy a személyes magánélete is elválaszthataüan az övéktől, még talán az álma is csak arra való, hogy kipihenten újra értük tehessen mindent.- Ahogy emlékirata stílusából sejthető, ezt minden érzelmeskedés, ajnározás nélkül éreztette meg velük; őszinte, közvetlen lényével, bölcs humorával és persze a példájával.- Szinte hihetetlen, hogy az akkor 35 éves fiatal lelkész milyen életbőlcsesség- re tett szert. Hozzájárult ehhez bizonyára, hogy finnországi ösztöndíjasként világot látott, meg hogy nagytarcsai lelkész korában nemcsak népfőiskolát alapított, de vasárnapi iskolai vezetőképzőt is létesített nyaranként, egyszóval sokfelöl szerzett tapasztalatokat. A pedagógiai szakirodalmat is ismerte, Rousseau-tól Makarenkóig. Lelkesedett az akkoriban szinte a „levegőben lévő”, demokratikus közösségekre alapozó szisztémáért, amely Gaudiopolis esetében kiváló eredményekhez vezetett. Ám a 44-es évben még nem „gyerekköz- tarsaságról”, „fiúk városáról” és hasonlókról volt szó, hanem a túlélésről! Akkor a legfőbb fegyelmező, nevelő ereje a példaadásnak volt. 0 á maga példájával nevelt. Ahogy fölrobogott a nyílt célpontot kínáló Ostrom utcán, hogy élelmet hozzon a gyerekeknek. Ahogy máskor, sokszor a hátán cipelte a nehéz zsákokat kilométereken keresztül. A gyerekek látták, hogy van itt valaki, aki mindezt értük teszi, teljesen önzetlenül. '- A mai gyerekek, közül sok elhinni sem tudná, hogy létezik ilyen ember, vagy kétségbe vonná a józan eszét...- Bizonyára a régi gyerekek közül is sokan elcsodálkoztak, megdöbbentek, és ez hozzájárult, hogy kezelhetőbbek lettek. Az érzelmi kötődés minden nevelés kulcsa. Aztán itt volt, mint példa a Kovai-eset is: valaki hoz egy cédulát, egy ismeretien küldi, és kéri, Sztehlo Gábor jöjjön érte, és segítse le a Várból, ahol rejtőzik. 0 pedig azonnal megy, ágyútűzben, életveszélyben, gondolkodás nélkül indul, hogy megmentsen egy sosem látott idegent.- És milyen megrendítő hatású lehetett a jótett jutalma: a megmentett ide- r gén tudott oroszul kiáltani a pincéből:- vigyázat, itt gyerekotthon van! - mert a katonák német fedezéknek vélték a pincét, és lángszóróval akartak behatolni.. „- A gyerekek mindezt látták. És a példa hatott rájuk, az nevelte őket. A szemben lévő, elhagyatott Scitovszky I palota tekintélyes könyvtárából hoz- I tunk olvasnivalót. De mindent vissza is I vittünk tisztességgel. Egy napon lőve- I. dék vágódott be, épp a könyvesházba. I- Érdemes volt visszavinni? - kérdezték I a fiúk, hiszen a háború az emberi tisztes- I séget is veszélybe sodorja, nemcsak a I testi épséget. Gábor magatartása'azt su- I gallta: Csak visszavinni leheti Csak be- I csületesnek maradni, mindhalálig, bár- I mi történjék is, minden egyéb lehetetlen. I- Az ostrom alatt is megőrzött rend- I szeresség, foglalkoztatás is az ő irányitá- I sa szerint folyt? I- Természetesen, bár itt találkoztak I elképzelései a „törzsgárdáéival”, ezeket I közösen adtuk tovább a nem pedagó- I gus, de áldozatkész, tanulékony, ötletes I segítőtársaknak. A pontos napirend, a szellemi foglalkoztatás, az irodalmi műsorok betanítása, a gondolkodásra késztető játékok mindenütt megvoltak, de a fizikai mozgás már a körülményektől függött. Nálunk, a Bogár utcában, majd a Lorántffy utcai pincében a kicsik ími-olvasni tanultak, a nagyobbak sok minden egyebet, történelmet, földrajzot, még francia nyelvet is. Amikor még nem kellett belövésektől tartanunk, kinn hólabdáztunk a kertben. Kilényi Tomi naplójában olvastam az annyira jellemző sorokat: „kinn ostrom folyt, benn pámaharc...”- Vagyis ez a „benn” a biztonságot jelentette, nyugalmat, összetartozást, Isten tenyerén levést.- Pontosan! De ebbe az isteni kézbe Sztehlo Gábor kapaszkodott, ő tartott benne mindannyiunkat. Bozőky Éva Él
