Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-07-06 / 27. szám

Evangélikus Elet 1986. június 29. DL -0--RA „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, I és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” Ef 2,8 VASÁRNAP - „Megismertettem velük a te nevedet, [ és meg is fogom azt ismertetni, hogy az a szeretet, j amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is I őbennük” Jn 17,26 (Zsolt 17,7 - Lk 5,1-11 - Zsolt j 54). Nekünk keresztyéneknek, ha valóban azok va- I gyünk, Jézuson kell tájékozódnunk. Benne látjuk ( meg igazán, hogy Isten mivé teremtett minket. Part- I nerei lettünk a szeretetben! Ezt megérteni, elfogadni I és megélni: legszentebb szolgálatunk ma. Isten is ezt { várja tőlünk! HÉTFŐ! - „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, I amelynek nagy jutalma van” Zsid 10,35 (Józs 1,9 - I Lk 14,25-33 - Jn 2, 13-22). Mindnyájunknál van I úgy, hogy örömteli órákat keserű pillanatok válta- I nak fel. Egyszer megajándékozottak vagyunk, I másszor veszteségeket élünk át. Valóra válnak terve- j ink, olykor kudarcok érnek. Tanuljunk meg min- I dent Isten kezéből elfogadni. Ő tudja mindig: mit I miért ad, vagy mit miért vesz el. A rosszból is jót tud I előhozni, a régit is újjá tudja teremteni. Bizzunk I Benne és építsünk Rá! KEDDI - „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Űr, az a nép, amelyet örökségül választott” Zsolt 33,12 - (Jn 1,16 - 2Thessz 3,1-5 - Jn 2,23-25). Isten I szüntelen akcióban van ma is. Megszólít, akaratát cselekedni küld, evangéliumával gyógyít, megigazít. Mindezt azért teszi, mert még nem mondott le arról, hogy népe Krisztus-képűvé váljék. Olyanná, amely egyre jobban kezd hasonlítani a Fiú és a Testvér arcához, és egyre inkább kezdi kiábrázolni Megvál­tóját. Összhangban vagyünk Vele? Rajtunk is múlik! S2£RDA - „Keressétek az Urat mind, akik alázato­san éltek a földön, és teljesítitek a törvényt! Töre­kedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra” Zof 2,3 (Lk 1,53 - 2Kor 8,10-15 - Jn 3,1-13). Isten felajánlja magát Jézus Krisztusban, hogy életünk és szolgálatunk meggazdagodjék. Ne legyen üres a ke­zünk, a szavunk, a szeretetünk, hanem teljék meg új tartalommal, új erővel, új indításokkal. Nemcsak a magunk örömére. Azért, hogy mindenkit gazdagító- vá legyen! CSÜTÖRTÖKI.- „Hittem, ha így szólok is: Igen nyo­morult vagyok!” Zsolt 116,10 (Zsid 13,9 - lKir 19,19-21 - Jn 3,14—21,). Nem elég magunkat erősít- getnünk szorult élethelyzetben, gondokkal viasko- dásaink közben, bűnökkel való küzdelmeinkben. Nagy szükségünk van mások biztatására is. Nem csupán azért, hogy talpra tudjunk állni, előre mer­jünk nézni, újulásban reménykedni. Sokkal inkább azért, hogy el ne fogyjon a hitünk. Ebben is egymás­ra vagyunk utalva: a biztató szóra, és a meleg szívre. Kapni is jó - de adni is! PÉNTEK - „ítéleted idején is benned reményked­tünk, Uram” Ézs 26,8 (IKor 11,32 - Ez 2,3-8a - Jn 3,22-30). Egyáltalán nem köbnyű kimondanunk eztfc a mondatot. Hát még így éreznünk és így élnünk! Hogy mégsem lehetetlen: Jézus halálig tartó enge­delmessége az erőforrás. A legsúlyosabb.ítélet alatt is az Atya szerető kezében tudta magát. Példája bizonyságtétel az Őt követőknek: soha ne adják fel! SZOMBAT - „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött” Jn 6,29 (Zsolt 119,66 - Mt 19,27-30 - Jn 3,31-36). Ha úgy érzed, hogy keveset tudsz Jézusról, ne a csodatevő Mester­hez menekülj, hanem a kereszt Krisztusára nézz. Bejárhatsz Vele hosszú életutat, közben csodákat J látsz, szép beszédet hallasz, mégis titok marad előt­ted. De keresztjére nézve bizonyossá lesz: valóban Isten Fia. Neked is, érted is küldetett. Isten Szentlel­ke vezessen Hozzá! Eszlényi László ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1986. június 29-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelina, de. II. (úrv.) Hafenscher Károly, du 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11 > úrv.) Muntag Andorne, du. 6. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Karú csony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vető Béla. Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Vető Béla. Zugló de. 11. (úrv.) Muntag An dor. Kerepesi út 69. de. 8. Muntag Andor. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Muntag Andor. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Zoltai Gyula. Vád út 129. de. negyed 10. Bachorecz Katalin. Frangepán u. 43. de. 8. Bachorecz Katalin Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. 10. Bízik László. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmi­hály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Inotay Lfehel. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákos­liget de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Inotay Lehel. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szebik Imre, de. fél.l 1. (német), de. 11. (úrv.) Szebik Imre, du. Bozóky Éva. Torockó tér de. fel 9. Gálát György. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Buczolich Márta, de. 11. Buczolich Márta, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. 11. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. II. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Né­metvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Ben- Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. íü HÍREK m w iimiiii mm iniiiiiii w Az Afrikai KBK találkozója Gyarmathy Irén Protekció A gyógyüdülő orvosi várószobájában öten ülünk. Egy fiatalasszony, két idő­sebb, egy férfi és jómagam. Mindegyi­künk a maga bajával. A tapasztaltabb beteg már könnyen megfejti itt a másik baját. Egyik mellett bot, a másik mellett mankó, a harmadik a nyakát tekergeti, az oldalát simogatja, mert nem nagyon tud felállni. Az idős férfi fel-fel sóhajt:- Jaj, Istenem, segíts! A sóhajt értő csend követi, aztán a barátkozóbb beteg megszólal:- Szintén a föorvosasszonyt tetszik várni?- Igen.- A dereka?- Nem, a nyakam.- Jó lélek a főorvosasszony, legalább megmondja, miért nem tudok a bajomtól szabadulni, és azért mindent megad, hogy könnyebben tudjam viselni. „.-Azt hallottam, hogy tegnap sokan haltak meg, és még két fiatalember ön­gyilkos is lett.- Akinek már halni kellene, az él, aki­nek meg élni kellene, az meg akar halni. Ezen el lehet gondolkodni. A hatni vagy élni egyszer mindnyájunkat érintő kérdése elcsendesiti a beszélgetőket.- A szanatóriumban tetszenek lakni? - kérdi az idősebb asszony. - Én a fiam­nál lakom. Jó gyerek, de nem jár az Isten házába. A menyem sem forszíroz­za. Kérdem is tőlük gyakran: miért nem szentelitek meg az ünnepnapot? Itthon is lehet imádkozni - mondják -, meg amúgy sem szeretem az új pap beszédjét. Hát hallottak már ilyet? A templom nem színpad, hogy kedvence játsszon vagy sem. Isten házába megyünk. Istent tisz­telni vagy nem igaz?- Igaza van - szól a fiatalasszony. Sajnos, nálunk meg a kisfiam eljönne, de a férjem nem hisz Istenben. Pedig úgy gondolom, hogy a gyermek erkölcsi alapjait nagyon is erősíti a. vallásban való jártassága és biztos alapot adna neki mindig az élet nehézségei között. Jó lenne, ha ezt otthon meg tudnám értetni. De szeretem az uramat és nem akarok folyvást vitatkozni vele. Én otthon anyámtól mindig azt hallottam: ne félje­tek, Isten nem hagy el, megsegít bennün­ket, mert apánkat korán elvesztettük és a sok nehézségen mindig anyánk hite segített át. Isten meghallgatta őt!- Az én drágáim is így neveltek - szól a másik asszony. - Öten voltunk testvé­rek. Együtt imádkoztunk, énekeltünk, ilyenkor mindig éreztük Isten közellétét. De a menyem el nem vinné az unokáimat a templomba. Elunják! - mondja.- A templom nem szórakozóhely, nem tévé, hogy elunják, de az sem bizo­nyos, hogy a templombajárás a hit jele, mint ahogy az eldarált Miatyánk sem imádság. A templom Isten háza. Édes­anyánk boldog örömében először odavitt Isten elé a templomba. Házasságunkat nem érezzük teljesnek, ha meg nem ál­dották a templomban. A templombajá­rás őszinte vágy az Istennel való találko­zásra. Az igazi imádság a lélek beszéde Megváltójával. Megbékélés, megnyug­vás száll a szivünkbe utána.- Erezni lehet, hogy él az Isten — mondja az idős parasztember. Imára kulcsolt kezén lilás a bőre. Szeme csuk­va, mintha nyitott szemmel már nehezen bírná a világot. - Beszéljen csak tovább -fordulfelém - lélek van magában, nem is akármilyen. Es beszélek csendesen a várószobában ötünknek arról, hogy nem hágy el az Isten és hogyan jutunk el ehhez az igaz­sághoz a hit erején át. De nyílik az ajtó.- A következőt kérem! - szól a főor­vosasszony. A bácsi föláll, csoszogva megy végig a várószobán.- Majd szólok magáért, én már 20 éve járok ide - mondja felém.- Hogy van, Komáromi bácsi? - hal­lom a főorvosasszony hangját.- Most jobban. Istentiszteletről jövök, itt tartották a maga várószobájában. Csupa jó ember van künn, kérem, tessék őket meggyógyítani, hívő emberek.- így se kértek még tőlem protekciót! - hallom az ajtón át az orvosnő csodál­kozó hangját. Fekete keretes gyászjelentés, egy igei vallomás: „Életünkben, ha­lálunkban az Úréi vagyunk!” (Róma 14,8) - a megváltottságra emlékeztető fekete kereszt - alatta szomorú szívvel tudatott név: Prőhle Jenő ny. középis­kolai tanár, a soproni ev. Lyceum utolsó igazgatója meghalt. Testében 77 éves volt, lélekben fiatal, mint aki tanítványaival és a diákköri emlékek­kel fiatal marad. Váratlanul halt meg a soproni kór­házban. Temetése soproni temetőnk­ben június 5-én volt. Felesége, gyerme­kei, testvérei, kiterjedt nagy családja és rokonai, a Berzsenyi Gimnázium tanárai és növendékei, az,öregdiák ta­nítványok, sok-sok barátja és tisztelő­je gyülekezett szomorú szívvel ravata­la köré. Az egyházi szolgálatot Szi- mon János lelkész végezte. Prőhle Je­nő személyes vallomása is volt az ige­hirdetés alapigéje: Az ÚRéi vagyunk! Az igehirdető szeretettel emlékezett a soproni gyülekezet hűséges presbiteré­re, aki életepéldájával, egyház- és gyü- lékezettörténeti, könyvtári kutatásai­val nagyon értékes és hasznos tagja t Prőhle Jenő volt gyülekezeté­nek. Mint Jézus tanítványának „tündöklötLvilá­gossága az emberek előtt”. Élete, munkája, tanári szolgálata Isten aján­déka volt. Hiszen ő maga is, mint az igehirdetésben hallottuk: az ÚRé volt! A feltámadás és örök élet reményében helyezzük őt a temetőnk sírjába. A Berzsenyi Gimnázium tanári ka­rának, a kedves iskolának búcsúkö­szöntését Piacsek István tanár mondta el. Megemlékezett „Jenő bácsiról” a jó barátról és tanártársról, az iskola egy­kori igazgatójáról, tudományos és közéleti tevékenységéről. Jelentős munkát végzett az iskola neves, nagy könyvtárában. Az igaz szeretetet és tiszteletet tükröző szavak is bizonysá­gai voltak annak, hogy Prőhle Jenő kedves kartárs, sokoldalú és kiváló nyelvtanára, igazgatója volt a neves soproni gimnáziumnak. Igaz a gyászjelentésre írott ige: az ÚRéi vagyunk! Istené volt, ezért tudott olyan sokak számára tanító példa, világító tu­dás és szerető szívű ember lenni. Amit Istentől kapott, azt adta tovább nekünk, tanítványainak. Sümeghy József ZENG A HARANG... Mennybemenetel ünnepén történt meg velem. Megfeledkeztem, hogy ün­nepre virradtam, elindultam az előző este eltervezett teendőim elvégzésére, amikor egyszer csak harangszóra let­tem figyelmes. Megváltoztattam útirá- * nyomat és a kis templomunk felé men­temben elgondolkoztam a harangok je­lentőségéről, életéről és történetéről. Mert bizony a harangoknak is megvan a maguk története, sőt van sorsuk is. A harangok élete összeforrt a keresz- tyénség történetével. Valószínűleg a III—IV. századtól használták, és pedig először kisebb harangokat a kolosto­rokban a közös imákra szólító hivó jel leadására. A XV-XVII. században a harangöntés nagy virágzását érte el, valóságos művészetté vált. Harangön­tő dinasztiák keletkeztek, ahol családi titokként szállt apáról fiúra az öntés módjának titka. Mind nagyobb harangokat öntöttek és helyeztek el a templomok tornyába, hogy zúgásuk falujuk határán túl is. szóljon az emberekhez. Ahol nem volt templomnak tornya, ottan sem hiá­nyozhatott a harang, amelyet úgyneve­zett haranglábra helyeztek el. A harang zengése, csengő-bongó hangja az önt­vény összetételétől függ. A megkondí- tott harang dallamától is következtet­hetünk arra, hogy mikor kiért, miért szólal meg, hisz nemcsak az élőket hí­vogatja istentiszteletre, a halottakat megsiratja s elkíséri utolsó útjára. Régen a harangszó a falusi emberek időmérője volt, de manapság is falu­helyen hajnali harangszó ébreszti fel az embereket, délben nemcsak az ebéd­időt jelzi, de egyben emlékezteti az em­bereket a -keresztyénség nándorfehér­vári győzelmét a törökök felett, naple­mentekor pedig az estharang indítja pihenésre a napi munkában elfáradt embereket. A harangszóban a régi emberek va­rázserőt sejtettek, hittek abban, hogy a' harangzúgás elhárítja falujuktól az ele­mi csapásokat, a zivatart, a termést elpusztító jégverést. Tűzvész esetén a félrevert harangszó riadóztatja a falu lakosságát. Természetes, hogy a harangozónak tekintélye is van, hisz fontos, hogy a harangszó dallama az alkalomnak megfelelően hangozzék, másként szól, ha istentiszteletre hív, és másként, ha végtisztességként kisér el földi halan­dót. ■ , A harangoknak sorsuk is van. A bé­kesség, az emberi jóság hirdetésére hi­vatottak, előfordult mégis a múltban, hogy háborús anyagínség idején lesze­relték a tornyokból a harangokat és embert pusztító ágyúkat öntöttek belő­lük. A művészien alkottakat múzeu­mokban csodálják meg, így a világ leg­nagyobb harangját is, amelynek súlya 202 tonna. Ma már vannak elnémult harangok is-, hívők híján nem kondul- nak meg. Adjunk hálát a Mindenhatónak, hogy nálunk csengnek-bongnak a ha­rangok, hirdetik az Isten dicsőségét Örüljünk, hogy boldogan énekelhet­jük: „Zeng a harang hívó szóval...” Szakonyi D. Elemérné Istentiszteletek a Balaton mellett 1986. június 29-én Balatonalmádi (Bajcsy-Zs. u. 25.) du. 4 Ba- latonfúicd (ref. imaterem) de. 8. Kapemaum (Gyenesdiás, Béke u. 57.) du. fél 3. Keszthely (úrv.) de. 11. Siófok (Fő u. 93.) de. 11. Zánka de. 11., du. 6. (német). Szentháromság utáni 5. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti is­tentisztelet oltári igéje; lPt 3,8-15; az igehirdetés alapigéje: Lk.8, 16-18 EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. 1986. július 6-án, vasárnap reggel 7.05 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: Bárány Gyula esperes, Győr. A HÉT PORTRÉJA Dávid Ferencné i «.€ Isten nagy csodája a mezőtúri maroknyi kis gyülekezet. 26 család fizet hozzájárulást, s mégis még nem társult, önállónak tartja ma­gát. Más földrajzi körülmények között már szórvány- vagy leáijy- gyülekezet lenne. Ennek a kis közösségnek a fel­ügyelője Dávid Ferencné született Bagdán Erzsébet. A templom, a gyülekezet szeretetét édesanyjától látta, aki miután fiatalon özvegyen maradt, 6 gyermekével második otthonának tekintette az Isten há­zát. Megtapasztalták Isten ajándé­kait, s a kapott ajándékot elfogad­va ebből éltek felnőtt korukban is, ez a szeretet vált az életük mozga­tórugójává. 23 éve presbitere a gyülekezet­nek, felügyelőséget a gyülekezet kritikus, válságos időszakában vállalta el 1983. február 2-án. Az anyagi, személyi, más feszültségek ellenére beállt a szolgálatba. Bízott a békességet teremtő mennyei Atyában, hogy elvégzi a szívekben azt, amit eltervezett, s újra megta­lálja helyét és feladatát ez a marok­nyi nyáj. Hite, szolgálata nyomán egyre szépül a lelkészlakás 1 konyha és fürdőszoba hideg-meleg víz ellátá­sa a gyülekezeti ház külső 1 a gyülekezeti terem belső rendbeté­telén volt a szeme... felügyelete... szolgálata. A félje református presbiter. Mindenütt együtt vannak. Ez is azt bizonyítja, hogy ott áll a felesé­ge mellett segítőkészen. Egy fiuk volt, akit felnőtt korban veszítet­tek el. Nem vádolták ezért Istent, hanem megnyugodva fogadták az Atya döntését, akaratát. „Mind jó az amit Isten tészen”. Örülnek az egy szem unokának. Uram szeretem a te házadban való lakozást - vallják... élik! A Nemzetközi Keresztény Békekon­ferencia különböző programokat szer­vez a Nemzetközi Békeév alkalmából. Ennek jegyében találkozott az Ázsiai KBK, s ehhez kapcsolódik az Afrikai Keresztyén Békekonferencia megren­dezése is június 23-27. között Dar es- Salaam-ban, Tanzánia fővárosában. Afrika megsegítéséért adakoztunk az Afríka-vasárnapon. Ennek szükséges­ségét fejezi ki a Konferencia mottójául tűzött bibliai Ige: „Azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek”. (Jn. 10:10.) A Konferenciát Julius K. Nyerere, Tanzánia nyugalmazott elnöke, elköte­lezett keresztyén nyitotta meg, a ven­déglátó pedig a Tanzániai Egyházak Tanácsa. A Konferenciára több mint 20 országból érkeztek résztvevők, hogy megvitassák a gyűlés fő témáját: „Kihí­vás a keresztyénekhez: békét minden embernek”. > A tanácskozáson magyar részről a Nemze.tközi Keresztyén Békekonferen­cia elnöke, dr. Tóth Károly püspök vett részt. A H. N. Adventista Egyház európai szervezetének ülése A H. N. Adventista Egyház Trans- Eürópa Divíziója a svédországi Boras- ban tartotta évközi ülését,-1986. máj. 5-8. között. Ezt követően került sor ötéves tervkészítő konferenciára, vala­mint a skandináv uniók konferenciájá­ra. A magyar egyházat négytagú dele­gáció képviselte Dr. Szigeti Jenő egy­házelnök vezetésével. A delegáció tag­jai voltak: Erdélyi László, Szőllősi Ár­pád és Szilvási József. A divízió ülés jelmondata kapcsoló­dott a Nemzetközi Békeév felhívásához a hegyibeszéd egyik boldogságmondá- sávah „Boldogok, akik békét teremte­nek”. Ebben a témakörben hangzottak el igehirdetések is, többek között Dr. Ralph Thompsontól, a Generál Konfe­rencia titkárától. A magyar küldöttek részt vettek az egyes munkabizottsá­gok megbeszélésein és tárgyalást foly­tattak Dr. J. Paulsennel, a divízió elnö­kével. Dr./Szigeti Jenőt megválasztot­ták a divízió Teológiai Bizottságába, valamint az ADRA segélyszervezet bi­zottságába, Erdélyi Lászlót pedig az Európai Könyvkiadók Koordinatív Tanácsába. A plenáris ülésen beszámo­lók hangzottak el az egyes uniók részé­ről, így a magyar egyház részéről is. A magyar delegáció a divízió ülés után, a finn unió meghívása alapján egyhetes látogatást tett Finnországban, ahol megtekintette az ottani egyház né­11111111 hány intézményét - szanatóriumát, is­koláját és szeretetotthonát, valamint kiadóhivatalát. Igét hirdettek ezekben az intézményekben, valamint Turku- ban és Tamperében, az ottani adventis­ta templomokban. Ez volt az első hiva­talos látogatás a két unió között, amely várhatóan a kapcsolatok kiszélesedését teszi lehetővé a jövőben. A magyaror­szági egyház és általában a magyar val­lásos élet iránti érdeklődésben tükröző­dött a két nép közötti rokonság té­nye is. Keresztyén orvosok kongresszusa A Keresztyén Orvosok Nemzetközi Kongresszusa (ICCP) idén a lengyelor­szági Wislában gyűlt össze. Házigazda a lengyel Keresztyén Etikai Társaság (TKEC) volt. Festői hegyek között a Beszkidekben van ez a helység, ahol egy szép, modern bányászüdülő és a kultúrház adott otthont a kongresszus­nak. Káros szenvedélyek okozta betegsé­gekről (alkoholizmus, narkománia, szexuális aberrációk), ezek eredetéről és a belőlük való szabadulásról volt szó. 18 ország résztvevői előtt lett ismét nyilvánvaló, hogy kontinensektől, gaz­dasági és társadalmi különbségektől függetlenül az ember az elveszett para­dicsomot (békét, boldogságot) keresi ezekben a szenvedélyekben, és a poklot (betegséget, szenvedést, békétlenséget, halált) találja maga és környezete szá­mára. A különböző országok, intézmények különböző módszereket használnak a szenvedélyektől való szabadításra. Szá­munkra új‘volt a Patterson házaspár által bemutatott neuroelektromos keze­lés, amely egy zsebrádióhoz hasonló kis készülékkel megfelelő frekvenciájú gyenge árammal 10 nap alatt 85%-os sikerrel detoxikálja (niéregteleníti) az alkoholistákat, dohányosokat, kábító­szerek rabjait, gyógyszerfüggőségben szenvedőket. A beteg a kezelés időtar­tama alatt a készüléket magán hordva tevékenykedhet, mozoghat, sportol- I hat is. A kongresszus előadóinak egyöntetű véleménye, hogy a betegek teljes reha­bilitációjához a gyülekezetbe, mint i Krisztus testébe Való beépülés vezet. Ennek a testnek a feje Krisztus a j mennyben van, keze, lába itt a földön mi vagyunk. Adja Isten, hogy a mi gyülekezeteink is ilyen valóságos tagjai legyenek a Krisztus testének, ahol szeretetben élve megvédjük egymást a szenvedély beteg­ségektől és a gyógyultakat befogadjuk. D. I. 7 A| IhM I ESEMENYEK Bibliaismereti vetélkedő A Budapesti Evangélikus Teológia Akadémián ez idén is megrendezték a szokásos Bibliaismereti Vetélkedőt. Követelmény a Krónikák két könyvé­nek és az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvnek tüzetes ismerete volt. Dr. Muntag Andor professzor, a tőle megszokott gondossággal készítette elő és vezette le a vetélkedőt. Zsűritagok voltak: dr. Cserháti Sándor, dr. Sel- meczi János és id. Harmati Béla, akik szintén aktívan bekapcsolódtak a kér­dezésbe. A 6000 (hatezer) forint pénz­jutalom pontszámok aránya szerint ke­rült kiosztásra. Első lett Zay Balázs (II. évf.). A helyezés további sorrendje: Brebovszky János, Cserháti Sándor, Blázy Árpád, Torda Dóra, Szabó Mag­da. - „Tudakozzátok az írásokat!” (Já­nos 5,39). PÁLYÁZAT A Magyarországi Egyhá­zak Ökumenikus Tanácsa Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója dalpályázatot hir­det meg keresztyén ifjúsági együttesek és szólisták részére. A pályamunkák tartalmazzák az evangélium üzenetét a mai magyar fiatalokhoz úgy, hogy az egyben választ is adjon a kallódó ifjúság céltévesztettsé- gének problémáira. Jelentke­zés maximum öt dallal, demo- kazettán (elfogadható minő­ségű felvétellel), vagy kottán. Gépelt szöveget kérünk két példányban mellékelni. Az el­ső hat helyezett nyilvános be­mutatóra kap lehetőséget. Beküldési határidő: szep­tember 30. A nevezéseket az alábbi címre küldjétek: Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió 1071 Budapest VII., Gorkij fasor 7. Halálozás Dorn Vilmos evangélikus lelkész 1986. jún. 13-án, 50 éves korában visz- szaadta életét Terem tőjének. Temetése jún. 20-án volt Veszprémben, a Vámosi Úti temetőben. „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Tim 4,7). Keresztelés Szeverényi János csorvás-gerendási lelkész és felesége, Andaházy Ludovika harmadik gyermekét, Áront június 8- án, a gerendási templomban, az ároni áldás igéje alapján keresztelte meg az édesapa. Ugyanekkor még négy geren­dási ^gyermeket is megkereszteltek. „Áldjon meg téged az ÚR...” (4 Móz 6,22-27) Születés Kiss Miklós mosonmagyaróvári lel­készéknek 1986. május 23-án Moson­magyaróváron Enikő nevű első gyer­mekük született. Isten áldása legyen az Újszülöttön és Családján! Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedö Üzem (867071/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 86.60086 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: ABLAKA ISTVÁN igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hfrlapkézbesltó postahivatalnál, a hfrlapkézbesltöknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hfrlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési dij: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem örzünk meg és nem adunk vissza! i /

Next

/
Oldalképek
Tartalom