Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-06-29 / 26. szám

Folytatás az 1. oldalról Előremutató öröm Bakonycsernyén HSi : ti*A '& Äk üMr Balról jobbra Lábossá Lajos esperes, dr. Nagy Gyula püspök, Zászkaliczky Péter lelkész, Boleraczki István tanácselnök Fotók: Kadiecsik hangsúlyozta a tanács elnöke. S már csak 'utalni lehet Lábossá Lajos espe­res, Kovács Attila református és Pataki Albert pünkösdi lelkész más köszön­tőkkel együtt elmondott örvendező és áldást kívánó szavaira, Fazekas István- nénak a gyülekezet tagjai részéről el­mondott köszöntésére, a vendégeket virágokkal köszöntő konfirmandusok­ra, Borsos Ildikó átélésből fakadt vers­mondására, a gyülekezet énekkarának és ifjúságának énekeire is. Az ünnepséget befejező Himnusz hang­jaira a belső meggazdagodás meghatott­ságával állt fel az ünnepi gyülekezet. Va­laki utána így fogalmazta megélményét: úgy éreztem, mintha nem'is a földön let­tem volna... Egybecsengett ez Nagy püspök igehirdetésének befejező monda­taival is, amelyek a két évszázadot meg­élt templomról az örök templomra te­kintettek. Minden földi templom előre­mutat Isten országára, ahol azok ajkán zeng a hálaadás, akik előrementek, s akikkel egyszer majd mi is együtt dicsér­jük {stent - hangzott az előreigutatás. Én is így hiszem, hogy ez a nap Ba­konycsernyén megéreztette ezt az eljö­vendő örömöt is, és ízelítőt adott be­lőle. Zászkaliczky Péter Imaház-szentelés Legénden Új imaház szentelésére érkeztünk jú­nius elsején a vendégszerető gyülekezet meghívására a megye különböző ré­szeiből. Mire délután elkezdődött az ünnep, esett az eső. Jó volt hallgatni az új imaház fedett előtere alól és később a templomból a rég várt eső kopogását. De ami még fontosabb: lelki eső is hul­lott. Sok áldást és örömet rejtegetett ez a nap vendégeknek és vendéglátóknak. A fölszentelés ünnepi szolgálatát Ga­rami Lajos esperes és a jelenlévő lelké­szek végezték. „Az Úrnak szentelt le­gyen ez a hajlék” - visszhangzott az áldás és vált hő imává a népes gyüleke­zet szivében. A templomba bevonuló lelkészeket és gyülekezetei az ősagárdi fúvószene­kar hangjai fogadták: „Erős vár a mi Istenünk!” Zsúfolásig megteltek a pad­sorok. Az ünnephez kapcsolódott az új tisztségviselők és presbitérium beikta­tása is. Az esperes Jn 5,45-47 alapján hirdette az igét: Aki az igét ismeri, az elveszett voltát, de Jézust is ismerheti. S aki megismerte, az tudja szolgálni Őt. Mai igénk Isten önmagához közelebb hívó szeretetéről beszél. Kedves színfoltja volt az ünnepnek, hogy a templom különböző pontjairól szólaltak meg az énekkarok: A helyi asszonyok kórusa a karzatról, egyik oldalt az ősagárdi zenekar és énekesek, a-szószék előtt pedig a lucfalvi gyüleke­zet négyszólamú kamarakórusa. Sok szép ének hangzott el az istentisztelet során, s mindben ott volt a'biztatás: adjunk hálát az Úr ajándékaiért és tel­jes szívvel Neki adva magunkat, szol­gáljuk Őt. A közgyűlésen Babka Tivadar helyi lelkipásztor számolt be, nem csupán a gyülekezeti terem építésének a meneté­ről, hanem történetileg a templomok mellé épített meleg gyülekezeti házak szerepéről és fontosságáról. „Ezek az épületek, sokszor mint iskolák is, a tu­dás hordozói és a hit erősítői voltak. Szolgálja ezt áz új imaterem is.” . Végül a helyi tanács elnöke, majd az ipolyvecei, lucfalvi, ősagárdi és béri gyülekezet lelkésze köszöntötte szívből jövő jókívánságokkal a helyieket. A papné által betanított gyermekbib- liakörösök kedves énekével és virággal való köszöntéssel ért véget az együttlét. Utána visszatértünk a szerény mére­tű, de szép, világos gyülekezeti terembe és a szives vendéglátás mellett beszél­gettünk, jobban megismerve egymás életét. Nagy dolog, hogy egy ősz hajú, csak helyben több mint 32 évet szolgált lel­kipásztor még építésre vállalkozik. Mert van reménysége. Ő már a jövőnek épít. S ha lesz lelki eső, és igére, bűnbo­csánatra, áldásra és szolgálni vágyako­zó szívekbe hullhat, akkor nem marad üresen Legénden és sehol sem a temp­lom és az imaház. Széli Bulcsú r------------------------------------------------------------------------------------n Káldi János Mindannyiunk emlékkönyvébe Bennünk is fel kell rakni az új, erős téglafalakat, s ültetni kell az utcára fát, el kell rendezni a napfény-mosásos tereket. Legyen belül is megművelt V a világ! Mert csak az, s csakis áz tudja kint is megépíteni az emberi békét, az tudja helyükre rakni a dolgokat, aki nem össze-visszaxseveg, kiben a szív. és léleír elrendezett. Hogy tudna rendet alkotni, akiben a szenvedély, harag szinte szüntelen süvölt, jajongva szabdalja a lombot, • s elüldöz a hegyoldalról minden madarat? Hogy tudna az rendet alkotni, akiben összeszórtan hevernek a drótkötegek, a lécek, a gerendadarabok, az eltépett nárciszok, - a szerelmek, akiben a nap tán sose süt föl, - de még csak a holdfény se ragyog? Rendet kell teremteni odabent! Álljon a: helyére minden: az érzés, a' csönd, a szó. S ha hull a hó, - mert tél van, - s a föld havas, álljon a helyén ( betűi is, priás hóban is a villanyoszlop és a rózsalugas. Ez a nehezebb. - A lerakott tégla helyén mprad, a kő is ott marad, de bent egy-egy remek, reggeli gondolatsor ,, , hányszor szórqdik szét .már .alkonyaikor, , s’másnapra pora sincs. A szív álma Ts ' ' ■ ■ ’ ; tünékeny, akár^egy kiáltás a januári szélben. Nap-pap után építeni kell, s tán sokszor újrakezdeni, üszkös romok közt, mégis, újra csak, a téglát-követ téglára-kőre fel, mert tartozunk a világnak, ■ de önmagunknak is ennyivel! Megjelent a költő A világító kapanyél kötetében (1970) V ______________________._J Ev angélikus Élet 1986. június 29. .'Lt' _ '■** Gyülekezeti énekkar - felsőfokon -■ Országunkban egyre több külföldi rendszámú autóbusszal találkozunk, megindult a turistaszezon. Ez egyhá­zunkat is érinti, mivel külföldi gyüleke­zetek is szerveznek utakat, találkozni akarnak a mi gyülekezeteinkkel. A leggyakoribb az énekkarok látogatá­sa. Természetesen ez akkor teljes érté­kű egy énekkar számára, ha nemcsak rólunk szerezhetnek benyomásokat, hanem adhatnak is a maguk tudásából, szolgálhatnak közöttünk. így készült magyarországi útjára a Mögeldorfi Evangélikus Gyülekezet énekkara. Mögeldorf Nürnberg egyik kerülete, a mögeldorfi gyülekezet egyi­ke a sok nürnberginek. Ismertté egy lelkes ember, Eckart Grasser, a gyüle­kezet kántora tette, aki ott az egyház­zenei életet megszervezte. Nyolc évvel ezelőtt kezdte a munkát tizenhárom emberrel. Évről évre többeket gyűjtött össze a szent zene szolgálatára. Ma már 76 tagú énekkara van, amellyel rend­szeresen szolgál az istentiszteleteken, és koncerteket is adnak. Templomukban ez évben hat koncert volt, többek kö­zött a teljes Karácsonyi oratóriumot is előadták. A kórus egyházunk meghívására május 22-től hat egyházzenei alkalmon szolgált közöttünk: Sopron, Pécs, Bé­késcsaba, Budapest-Fasor, Budapest- Budavár evangélikus gyülekezeteiben és a pécsi székesegyházban. Az egy­házzenei áhítatok rendje mindenütt a helyi szokásnak megfelelően egészült ki igehirdetéssel és gyülekezeti ének­kel. A mögeldorfiak magyarországi prog­ramjukat az evangélikus kórusiroda­lom legnehezebb darabjaiból állították össze... A másfél órás műsoron mind­végig hangszerkíséret nélküli művek, s majdnem egészében kétkórusos alko­tások szerepeltek. Attól függően, hogy a művek milyen megosztásban kíván­ták a két kórust, a műsor folyamán az énekkari tagok többször is helyet cse­réltek. Hol két, egyenrangú kórust kel­lett kialakítaniuk, hol a női kar állt szemben a férfikarral. Majd a maga­sabb hangszínezetű vegyeskar a mé­lyebb hangfekvésű együttessel, majd pedig egy nagyobb kórussal szemben egy kisebb. így a kétkórusos művek a mai, sztereo-hatásokra érzékeny hall­gatóság számára különösen is nagy él­ményt nyújtottak. A mögeldorfiak műsora két nagy Schütz-zsoltárral indult: a 137.-kel és az elsővel. Meglepő volt, hogy az egyes szövegi részek zeneileg is milyen élesen elváltak egymástól. A gyors tempóvál­tások, a hirtelen dinamikai fokozások a szöveg jobb kiemelését szolgálták. Schütz után Bach-mü következett, a legnehezebb és legkényesebb motetta, az első, az „Énekeljetek az Úrnak új éneket” kezdetű. Ez a negyedórás, ha­talmas alkotás próbakő minden ének­kar számára. Ha csak ezt az egy dara­bot éneklik is, meg lehet állapítani, mit tudnak. Hangigény, á hangszín finom­sága, a kórus egysége, a biztos hang­megszólaltatás, a szöveg érthetősége és virtuozitás mind-mind követelmény e műben. A mögeldorfi énekkar remekül állta a próbát. Műsoruk második felében romanti­kus szerzőktől énekeltek. Mendelssohn 22. zsoltára után két Reger-motettát énekeltek. -A második, az „Ó, halál, mily keserű vagy” kezdetű ismét a kó­rus erőpróbájához tartozott. Hallatla­nul gehéz e- művet tisztán énekelni. A későromantika minden hajlékonysá­ga, az állandó átmenetek az egyik hangnemből a másikba, az egészet jel­lemző kromatika olyan megoldottan hangzottak, amilyen jól ritkán hallha­tunk kórusművet a romantika stiluskö- réből. Minderre csak koronát tett Brahms híres kar-ciklusa, a magyarra nehezen fordítható című: „Fest- und Gedenksprüche”. Külön kell szólnunk a karmesterről, Eckart Grasserről. Rendkívül szug- gesztív és agilis egyéniség. Nemcsak a nyolcéves kórusépítő munka ennek a bizonysága, hanem az is, ahogyan ve­zényel. A teljes műsort kívülről dirigál­ta. A legkisebb részletre is figyelt, s az énekkartól is megkövetelte a legjobb megoldást. Kiváló stílusismeret, magas fokú zeneiség, fegyelmezettség, s ha kellett, teljes oldottság jellemezte ve­zénylését. Mind a kórus, mind a karmester munkájának gyökere és létalapja a hű­séges szolgálat a gyülekezetben. Ez a forrása annak a magas szintű koncert­tevékenységnek, amiről közöttünk is bizonyságot tettek. Isten adja áldását, hogy egyházszeretetükben és zeneisé­gükben gyarapodjanak, és szolgálatu­kon keresztül sokakat gyarapítsanak. Trajtler Gábor „Szívembe zártam Magyarországot” » ■ Május 26-28. között Budapesten járt Teréz anya a Szeretet Misszionáriusainak alapítója dr. Lékai László bíboros-érsek meghívására. Teréz anya neve és tevékenysége közismert a világon. Az albán parasztlányból lett rendalapitó apáca ma is kitartóan járja Kalkutta és a világ nyomornegyedeit, segíti az éhség, az alkohol és a kábítószer áldozatait. A világ elesettjeiért végzett tevékenységéért már számos megbecsülésben részesült, így 1979-ben Nobel-díj- ban is. Magyarországi útja során látogatást tett többek között tyláriaremetén, Farkas- réten, a XXIII. János Szeretetotthonban és szolgált a városmajori római katolikus templomban. Itt-tartózkodása során megbeszélést folytatott Lékai László bíborossal. Látogatása során fogadta őt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is. A 600 éves heidelbergi egyetem emblémája Mogontiacum, a mai Mainz már a történelem előtti időkben lakott hely volt a Rajna partján^ a Majna folyó torkolatánál. A későbbi tar­tományi főváros igazán a Mero- vingok idején indult virágzásnak. Itt koronáztak először német feje­delmet német-római császárnak II. Konrád személyében. Barbarossa Frigyes egyik birodalmi gyűlésén fél Európából állítólag 40 000 lo­vag gyűlt itt össze. A mainzi érse­kek pedig egy évezreden át mint választófejedelmek Európa egyhá­zi és politikai történetének előteré­ben álltak. Az „arany Mainz”-ban - Guten­berg szülővárosában - Dürer, Cra­nach és Erasmus is megfordult. De magyar emlékekkel is találkozunk benne: a Rákóczi-emigráció több tagja élt a városban, s néhányuk sírja látható is a X. század forduló­Vendégelőadáson a mainzi és heidelbergi egyetemeken Ősi kövek között ján épült, Toursi Szent Mártonról elnevezett dómban. Utam azonban most elsősorban nem az ősi kövekhez vezetett. Meg­hívóm, Hanfried Krüger profesz- szor, Teológiai Akadémiánk tiszte­letbeli doktora mindjárt a Johannes Gutenberg Egyetem teológiai fakul­tására vezetett, amely egy viszony­lag új, 50-60 éves egyetemi város szerves része. Gépkocsink az angliai kollégiumok tágas légkörét idéző, parkokkal tarkított egyetemi ne­gyed sorompója előtt megáll, és csak külön engedéllyel mehet to­vább. A sok tízezer diák csak gyalo­gosan lépheti át a városkapukat. Színes, nyüzsgő élet fogadja a láto­gatót, - és mégis valamiféle áhítat: a tudomány megszentelt levegője. A teológiai dékán, Gerhard May professzor a nemrégiben el­hunyt osztrák evangélikus püspök fia. Pesti családi emlékeket is idéz. Hallgatósága nagyon nyitott és ér­deklődő. Előadásom végén - több szakkérdés mellett - egy nőhallga­tó megkérdezte, tudatos vült-e, hogy, számukra szokatlanul, Ked­ves Testvéreimnek szólítottám őket. Éreztem: arra utal, hogy ta­lán nálunk nemcsak teoretikus az akadémiai oktatás. Valóban örömmej nyugtázta válaszomat, hogy idehaza a teológiai tanulmá­nyok és a gyülekezeti élet nagyon szorosan összefüggnek. (Megjegy­zem, hogy a „Spectabilis” köszön­tése után a „Hölgyeim és Uraim” előtt önkéntelenül tolult az ajkam­ra ez a nekik fakultási szinten szo­katlan gyülekezeti megszólítás.) Élmény volt a May professzor egyháztörténeti szemináriumában való részvétel. Az egyik évfolyam Luther hires teológiai iratát, a Szolgai Akaratról szóló munkáját (De servo arbitrio) tanulmányozta az eredeti, latin, és az újabb német kiadás alapján. Sokoldalúan és ak­tív részvétellel cseréltek eszmét e nem könnyű teológiai kérdésről, különösen az elrejtőző (abscondi- tus) és a magát kijelentő (revela- tus) Isten titkairól. Az idén 600 éves heidelbergi egyetem - ahová második meghí­vásom vezetett -1. Ruprecht pfalzi választófejedelemről kapta a ne­vét. 'Ő alapította itt Németország első egyetemét 1386-ban. A II. vi­lágháborúban teljes épségben meg­maradt város ma Baden-Württem- berghez tartozik. Épületeinél csak fekvése szebb: erdős hegyek, kies sétányok övezik a Neckar folyó mindkét partján. Vendégelőadásom beletartozott abba a tudományos sorozatba, amelyet az év elejétől fogva rendez a jubiláló egyetem mindegyik fa­kultása. A délkelet-európai refor­mációról tartott előadásomon Rit­ter teológiai kari dékánon kívül jelen voltak Ritschl, Peters és Phi­lippi professzorok is. Saját tudom<|nyos munkánk to­vábbfejlesztése szempontjából is igen jelentős volt a Ritschl profesz- szor által vezetett Ökumenikus In­tézet és Nemztközi Tudományos Fórum, valamint a neves SPD- politológus, Klaus ’von Schubert által irányított Egyetemi Tudomá­nyos Kutatóközpont (FEST) munkájának a megtekintése. Az erdélyi születésű Paul Philippi professzor jóvoltából alkalmam volt a Neckar-parti Schloss Hof- neck egykori várépületében 1960 óta elhelyezett erdélyi szász egyházi könyv- és levéltár, valamint a július­ban felavatásra váró múzeum tá- nulmányozására. Nagy tudomá­nyos apparátussal, sok szakértő al­kalmazottal és természetesen állami támogatással igyekszik ez az intéz­mény a több, mint 800 éves erdélyi szász kultúra fennmaradt értékeit megőrizni, bemutatni és újabb ki­adványokkal is gyarapítani. Mainz és Heidelberg teológiai fakultásainak vezetői - köztük régi barátunk, D. Hanfried Krüger professzor is - megbecsüléssel és szeretettel küldték köszöntésüket egyházunknak és Teológiai Aka­démiánknak. Fabiny Tibor r A Hark érsek jubileuma Az Észt Evangélikus Egyház érseke, Edgar Hark április 3-án ünnepelte lelkésszé szentelésé­nek 50. évfordulóját. 1908-ban született munkásszülők gyer­mekeként. Tanulmányait a Dorpatí Teológiai Fakultáson végezte, és szentelése után 1936-ban Tadulinnába és Mustveebe került mint gyüleke­zeti lelkész. A II. világháború után Hark ismét gyülekezeti lel­kész lett Mustveeben és Tormá­ban. 1954-ben pedig átvette a tallinni Károly templom hiva­talát. 1946 óta a Konzisztórium tagja, 1956 óta elődjének, Alf­red Toomingnak a helyettese. Az egyetemes zsinat 1977-ben választotta meg érseknek. A ju­bileumi ünnepségen az észt egy­ház vezető személyiségei mellett a szomszédos balti egyházakból érkezett vendégek is részt vet­tek, többek között Jonas Kal- vanas, litván püspök. Hark érsek - Teológiai Aka­démiánk díszdoktora - Ma­gyarországon járva legutóbb réází vett a budapesti finn-ma- gyar-észt lelkészkonferencián is, és előadást tartott egyháza életéről. Jubileuma alkalmából szeretettel köszöntjük. (-vi-)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom