Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-06-22 / 25. szám

Evangélikus Élet 1986. június is. r-Ó--RÓL -Ö--RA „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.” Lk 19,10 VASÄRNAP - „Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni? Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdsá­got” Zsolt 34,13-14 (Ef 4,25 - Lk 15,1-10 - Zsolt 92). Nincs olyan ember, aki ne szeretne jó napokat látni. Olyan sincs, akinek mindenestől tetszene ez az I élet úgy, ahogy van. Fájdalmat okozunk egymás- I nak, megkeserítjük a magunk és a másik ember életét. Legtöbbször azzal, amit mondunk, vagy ahogy mondjuk. Tisztulnia kell gondolkodásmó- I dunknak, érzelemvilágunknak, szavainknak. Lehet Istenhez igazítani beszédünket, életünket! HÉTFÓ - „Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj hozzám, mert megvál­tottalak” Ézs 44,22 (Ef 5,25-26 - Mt 9,1-8 - 5Móz 18,9-22). Sokan állítják, hogy van Isten. Már keve­sebben, hogy nemcsak létezik, de uralkodik is. Mi azt is tudjuk, hogy uralmát Krisztusnak adta át. Jézus pedig ezt a hatalmat mentésre, hordozásra, szeretetre használja. Szabad valamennyiünknek hin­nünk: miattunk, értünk is. Ha eltávolodóban va­gyunk Tőle, ma még visszatérhetünk Hozzá. Ne­hogy holnap késő legyen! KEDD - „Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket, folyóvizekhez vezetem egyenes úton,1 mert atyja vagyok Izraelnek” Jer 31,9 (Zsid 12,7 — Bir 10,6-16 - 5Móz 30,11-20). Hányszor kapaszko­dunk emberi ígéretekbe: segiteni fogok, nem hagy­lak el, imádkozom érted. Mennyi keserű tapasztala­tot szereztünk erről életünk során, és milyen sok csalódást okoztunk másoknak. Isten ígéreteiben merjünk feltétel nélkül bízni. Szavára mindenkor lehet építeni. Nem fogunk Benne csalódni! SZERDA - „Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?” Jób 38,41 (Mt 15,36 - Lk 15,11-24 - 5Móz 33,1-3.26-29). Van ennivalónk - néha már pazarlóan sok. Van lelki eledelünk -, talán keveset éhezünk rá. Miénk az Elet Kenyere is - mondhatjuk, hogy szegények vagyunk?! A magunk gazdagsága közben ne feledkezzünk meg mások ke­nyeréről. Erre is küldettünk! CSÜTÖRTÖK - „Ne fogj össze a bűnössel, nehogy az erőszak mellett tanúskodj!” 2Móz 23,1 (Jak 5,12 - 2Móz 25,17-22 - 5 Móz 34,1-12). Jézus nemcsak kö­vetésre hívja övéit, de fel is készíti arra az útra, ame­lyen járniuk kell. Építő embereket formál tanítványai­ból. Olyanokat, akiket nyugtalanít a széthúzás, az em­bertelenség, a bűn. De tenni is akarnak, és tudnak az igazságosabb, a békésebb, a mindenkit boldogítóbb világért. Még sokat tehetünk érte mai tanítványok! PÉNTEK - „Az Úrnak, Istenednek a szent népe vagy te, téged választott ki az Úr, hogy az ő tulajdon népe légy mindazon népek közül, amelyek a föld színén vannak” 5Móz 14,2 (lKor 3,22-23 - 2Móz 32,30-04 - Hab 1,1-11). Egyre több energiabefektetéssel éle­tet gazdagító élményeket keresünk. Ugye tudod, hogy Jézusban Isten országa jött közénk? Vonzás­körében élhetünk! Több ez, mint tantétel. Boldog meglátása és megtalálása a legnagyobb élménynek: érdemes élni, szeretni! SZOMBAT - „Ahogyan megmarad az új ég és az új föld, amelyet én alkotok - így szól az Űr -, ugyan­úgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is” Ézs 66,22 (Jel 3,5- Ézs 43,22-28 - Hab 1,12-17). Min­denkor rácsodálkozhatunk arra a valóságra, hogy Istenhez tartozunk. Perspektíva nyílik meg előttünk: Jézus szeret. Hűsége és kegyelme szüntelen biztatás: győzelmet ad nekünk. Merjük-e hinni, hogy a mienk lehet?! Eszlényi László Gyarmathy Irén Istennek legyen hála! Kedves Asszonyom! Lehet, sőt majdnem biztos, hogy levelem nem jut el Önhöz, de mégis szükségét érzem annak, hogy tar­talmát más is elolvassa. Nem azért, mintha ez a pár sor irodalmi remek lenne, hanem azért, mert sokakat figyelmeztet valamire, ami kinek- kinek nagyon is fontos lenne, ha nem életbevágóan fontos. Mert mindenkinek ügye, dolga, kapcso­lata, összetartozandósága Istennel nem mindig csak magánügy, hanem lehet közügy is, amiből tanulhat és adott alkalommal hasznát is veheti bárki. Egyetlen mondatról van szó, Asz- szonyom, amelyet Ön ejtett ki, hoz­zám intézett, anélkül, hogy ismer­nénk egymást. Nem is hiszem, hogy hallottunk valaha egymásról, ezen felül én nem is láttam az Ön arcát, tulajdonképpen csak segítő kezét foghattam és most mégis úgy ér­zem, nagyon jól ismerem. Bevallom, sajnálom, hogy ilyen Magához hasonló, segítő kezű em­berekből nem sokan sétálnak a bu­dapesti utca forgatagában. Olyan pedig, aki köszönetét sem vár, meg éppen kevés van. De hadd írjam le, mi is történt, hogy más is gazdagodjék örömben és elgondolkodjon példáján. Nehéz napom volt. Szokáshoz hí­ven többet vállaltam, mint amennyit elbírok. Végtagjaimat is éreztem, mintha lábaimat nehezebben emel­gettem volna. Gondolatokba merül- ten igyekeztem a villamosmegálló­hoz, ahol már valami késedelem mi­att sok várakozó ácsorgóit. Megun­tam a várakozást és gyalogszerrel indultam hazafelé. Amikor a síne­ken átmentem, felléptem a járdaszi­getre és lábujjhegyen nyújtózkod­tam, hogy végiglássam az autók kö­zül nem közelit-e egy. Amikor ere­deti állásba kerültem, meginogtam és az úttestre zuhantam, kiejtve ke­zemből a táskámat, a csomagomat _ és a kabátomat. Első pillanatban nem is értettem, mi történt velem. Es akkor hirtelen két-két kéz nyúlt a hónom alá, hogy felsegítsenek. Nő volt mind a kettő. Egyiknek sem láttam az arcát, ko­rát, el voltam foglalva azzal, hogy sodorjam elszakadt harisnyámat, letisztítsam piszkos ruhámat. Maga asszonyom a jobb oldalamon állt. Mikor már talpra állított, azt mondta:- Istennek legyen hála, hogy na­gyobb baj nem történt! Engem annyira meglepett az az öröm, amellyel mondta, hogy külön is meg akartam ezt köszönni, de rriire körülnéztem, már eltűnt. Ma­gamban álltam a bámészkodók te­kintetének tükrében, aztán én is las­san elindultam. A lábam sajgóit, de tudtam járni, a karom fájt, de tud­tam vinni a csomagomat.- Istennek legyen hála, hogy na­gyobb baj nem történt! Mindennap előfordulhat, hogy valaki elvágódik az utcán, a szobá­ban, de nem mindennapi dolog az, hogy egy ember ismeretlen ember­társáért úgy aggódjon, ahogyan Ön tette, Asszonyom. Hogy helyettem Ön köszönje meg Istennek egyik embertársa szerencsés kimenetelű balesetét. Megvallom Magának, hogy meleg, féltő hangját azóta is hallom. Istennek legyen hála - és én most még hozzáteszem -, azért is, hogy mindezt én elmondhattam ma­gának írt levelemen át másoknak is. Megköszönöm Teremtőmnek azt, hogy megtartott, felhívta a figyel­memet a lényegre: megköszönni, hogy nem történt nagyobb baj, hogy miként kell segiteni a kö­szönetét meg sem várva, hogy állandóan készenlétben kell lennünk, mert minden percben pró­bára tehet bennünket Isten. .. .járom megint az utakat. Meg­állók az első templom előtt. Tor­nyán aranyosan ragyog a kereszt, mögötte leszáll a nap. Istennek hála, hogy ma sem tör­tént semmi komolyabb velünk és a nagyvilágban. Szeretettel búcsúzom! Szinte mindenki így szólította, Gyurka bácsi, pedig megillette a Nagytiszteletű úr - evangélikus lelkész volt. Szólíthattuk volna Igazgató Lelkész úrnak is, hiszen szolgálata utolsó negyedszázadát Békéscsabán töltötte, ahol a lelkészek egymást váltották ebben a feladatkörben. S hogy milyen sokan érezték sajátjuknak, azt láttuk a temetésén, amikor az ország sok részéből jöttek el a Rákoskeresztúri JÚj Köztemetőbe, hogy szeretetüket és részvétüket kifejezzék a családnak. „Igen Atyám” - énekelték a sok Luther-kabátos lel­késszel együtt a Békéscsabáról, Szarvasról, Bényéről, Monorról jött barátok, gyülekezeti tagok az ismert éne­ket. Akit temettünk, annak életét átjárta ez a csendes „igen”. Soha nem hivalkodott hitével, szerény volt, pedig Uppsalában is tanult, miután elvégezte a Soproni Teoló­giai Fakultást. Isten hívására azonban mindig igent mondott. így mondta ki a hivó szóra az igent, amikor a szarvasi érett­ségi után Isten a lelkészi pályára hívta, - később Bénye, Kiskőrös, Szarvas, végül békéscsabai hívásnak engedett, Kiss György 1906-1986 ahonnan nyugdíjba ment. Élete egyik áldott igenje volt, amikor Bényén házasságot kötött. Csa- ládszeretetét nem csak négy gyer­meke, két unokája, és egy déduno­kája élvezte, de az ismerősök, ba­rátok gyermekei is. Senkit nem láttam olyan tartózkodó melegséggel gyermek fölé hajolni, ahogyan ő hajolt ko­csiban ülő kislányom fölé. Amikor műtét előtt lányával beszélgetett, ő vigasztalta az egészségeseket: „többet kaptam Istentől, mint amit reméltem” - így tudott csendes szívvel igent mondani az Atya küldő és 1986. március 3-án hazahívó szavára. Akik itt maradtak^ azokat Lukács Evangéliuma egy mondata erősítette: „És miközben beszélgettek és kérdez­ték egymást, maga Jézus is odaszegődött hozzájuk”. (Lk 24,15) így szegődött egykor Jézus a szomorú tanítványok mellé az emmausi úton, hogy megértsék az Isten akara­tát. S szegődött mellénk is ott, a temető ravatalozójában, hogy vigasztaljon, erősítsen minket, hogy ne csak énekel­jük, de éljük is: „Igen, Atyám, mert így kedves előtted.” Kertész Géza Sokan, sokféleképpen határozták meg. Nem könnyű általános érvényű meghatáro­zást keresni rá. Mégis megpróbálom. Még­pedig a magyar közmondások segítségével. Minden évszaknak megvan a maga szépsége, több, a másikban kevesebb. Legyen bármilyen Mi a szép Egyikben szép is a természet.. 7 „elhull a virág s annak minden szépsége” - mondja az írás. Milyen szépek a sárga kiskacsák, libák, pelyhes csibék, s minden állat kiskorában. Ez is múlandó, az idő múlásával veszendő. Egyiknek-másiknak tiszavirágnyi az egész élete, íker-ókor előbújik s aztán eltűnik. Milyen szép egy kisgyermek? Ha valaki csodát akar látni, menjen el egy bölcsődébe, vagy óvodába. Nem tud betelni a szépségükkel, formás kis testükkel, ragyogó szemükkel, mosolyukkal. Sajnos ez is múlandó. Milyen mások lesznek kamaszkorukban, ece-boca mozgásukkal, kihívó, szemtelen viselkedésükkel? Hová lett á régi szépség? így mondják a népi mondások: „A szépség se tart örökké.” „Nincs oly szép virág, mely el ne hervadna.” „Leszedi az idő orcánkról is a rózsákat.” Vannak, akik ebbe nem tudnak belenyugodni. Sziszifuszi küzdelmet vívnak szépségük megtartásáért. Sokat áldoznak rá pénzben és időben. Az eredmény: meghosszabbítani lehet, de többet nem. Az ifjúság hamvas pírját visszanyerni nem lehet. Másutt kell keresnünk az igazi szépséget. Ott és azt, ami nem hervad el soha. „Szép az, ami jó!” - mondta Arisztote­lész. A közmondások pedig így mondják: „Szép és jó nem kis csuda!” „A szépért és jóért messzire kell fáradni.” „Szépség a jósággal, Istennek nagy adománya.” „Szép a színe, de szebb a szíve.” Az ember igazi értéke, szépsége a belső, az elveszíthetetlen. Kinek mennyi van belőle, az az igazi becse. Krisztus népe ezért a szépségért küzd és fárad. Miközben igyekszik élete végéig megtartani e mondás igazságát:” Szebb, aki magát szépnek nem ösméri.” Hernád Tibor ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1986. június 15-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szir­mai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Üllői űt 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9..Kertész Géza. Rákó­czi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vető Béla. Du. S. Szeretet vendégség: Missura Tibor. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Vető Béla. Zugló de. 11. tanévzáró istentisz­telet: Szabó Lajos. Kerepesi út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Kas­sák Lajos u. 22. de. 11. Bachorecz Katalin. Váci út 129. de. negyed 10. Reuss András. Frangepán u. 43. de. 8. Reuss András. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pin- témé Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Pestlőrinc Erzsébet-telep de. . háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sán­dor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Bízik László. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rá­koshegy de. 9. Kosa Pál. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 11. Kosa Lász­ló. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szebik Imrei de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Mik­lós, du. 6. Szebik Imre. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Ti­bor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Buczo- lich Márta, de. 11. Buczolich Márta, du. fél 7. Takács József. Modori u. de. fél 10. Pesthi- degkút de. fél 11. Takács József. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Kelenvőlgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. A w IIIIIIIIIIII ... HÍ REK »Sä W ' A Lutheránus Világszövetség tisztségviselőinek levele a Nemzetközi Békeév alkalmából Balaton mellett 1986. június 15-én Alsó-Dörgicse de. 11. Balatonalmádi (Baj- csy-Zsilinszky u. 25.) du. 4. Balatonboglár (református templom) du. 3. Balatonfenyves (ref. templom) du. 6. Balatonfured (ref. ima- terem) de. 8. Balatonkenese (ref. templom) du. fél 4. Balatonlelle (ref. templom) du. 4. Kapernaum (Gyenesdiás, Béke u. 57.) de. 9. Keszthely (úrv.) de. 11. Kisdörgicse déli 12. Kővágóőrs du. 3. Révfülöp du. 4. Siófok (Fő u. 93.) de. 11. Sümeg (protestáns templom) du. fél 4. Zánka de. 11. Szentháromság utáni 3. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: lPt 5,6-11; az igehirdetés alapigéje: Lk 7,36-50 EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. 1986. július 6-án, vasárnap reggel 7.05 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet Bárány Gyula espe­res, Győr. POR REJA Szabó László a szolnoki gyülekezet felügyelője immár másfel évtizede. A gyüleke­zet életében egyik jelentős es szép szolgálata az, ha lelkészét elkísér­heti hosszú szórványútjaira. Sze­mélyében ilyenkor a szórványban jelen van az anyagyülekezet, szava bátorító, biztató a szórványhívő felé. Érdeklődése és felelős szolgálat­vállalása túl is terjed az egyébként igen nagy területű szolnoki gyüle­kezet határán: tagja a Csongrád- Szolnoki Egyházmegye Presbitéri­umának, s részt is kér annak min­den jelentős munkájában. Legnagyobb öröme mindig az, midőn egy-egy ismeretlen, új arc tűnik fel a szolnoki templomban, s kiderítheti róla, hogy egy új, ide­költözött evangélikust talált. - Mert olyan ember volt mindenkor Szabó László felügyelő, aki maga is egy egész életeit át szórvány­evangélikusként élt és él ma is, s innen eredően becsüli, szereti és félti a keveset, közte is az újat, akivel - ha csak eggyel is, de több lett a gyülekezet! Szolnokon született 1912-ben, és azóta is megszakítás nélkül e vá­rosban él az övéivel. Munkája a vasúthoz kötötte, ahol szinte vala­mennyi munkaterülettel kapcso­latba került. Mint MÁV főfelügye­lő ment nyugdíjba. Gyülekezeti felügyelői szolgála­ta alatt a szolnoki (wittenbergi ha­sonmás) templom külső, majd ké­sőbb belső renoválása volt jelentős esemény. A munkák egyik szerve­zője és irányítója volt. Ma is a gyülekezet megbecsülé­sétől övezve szolgál jó szívvel és örömmel. A Lutheránus Világszövetség tiszt­ségviselői év elején tartott értekezletü­kön az alábbi levelet tették közzé a Béke Nemzetközi Évével kapcsolat­ban: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!” (Lk 19,42) Isten ma az elé a nagy feladat elé állítja egyházát, hogy keresse, ismerje fel és hirdesse, mi szolgálja a békét a világban. Ennek a feladatnak alapja az a cél, amelyre Isten a világot teremtet­te, ez a feladat pedig- Krisztusban kinyilatkoztatott ke­gyelmes és megbékéltető szeretetét jel­zi,- a keresztyének számára minden jó- akaratú emberrel együtt közös,- az emberek és népek reményvesz- tettség és kétségbeesése miatt ma külö­nösen sürgős. Hálásak vagyunk az LVSZ sok tag­egyházának konkrét békemunkájáért; az egyes személyek és gyülekezetek ér­telmes és elkötelezett fáradozásaitól kezdve a leszerelési tárgyalásoknak és az igazságosság új formáinak a kormá­nyoknál és hatalmi szerveknél történő közös sürgetéséig. Ez a tevékenység, bármennyire is véges, mégis éppen a lényegét fejezi ki annak, amit egyesek szívesen tekintenek sok egyházi nyilat­kozatban előforduló közhelynek. A Világszövetség támogatja az ilyen pozitív és konkrét tevékenységet egy „ökumenikus béke-zsinat” helyeslésé­vel és az LVSZ-nek az egész világ béké­jét, az igazságosságot és az emberi jo­gok érvényesítését célzó programjai­nak erősítésével. Az 1986. év elején a Lutheránus Vi­lágszövetség elnöksége emlékeztet arra, hogy az Egyesült Nemzetek az elkövet­kezendő hónapokra a Béke Nemzetkö­zi Évét hirdette meg. Az ENSZ-nek, amely kifejezője és eszköze az emberi­ségnek szabadságáért, igazságos rend­jéért és békéjéért folytatott erőfeszíté­seinek, szüksége van az egész világ ke­resztyénéinek támogatására. A mostani Nemzetközi Békeév té­mája: „Megőrizni az emberiség békéjét és jövőjét”, - ezt azzal a realista értéke­léssel hirdették meg, hogy „a béke to­vábbra is inkább cél, mint valami, amit már elértünk”. Az előttünk álló hónapok szolgálják egyházainkban az összpontosítást és átgondolását annak, hogy mire van szükség világunk békéjéhez. Az ENSZ. a következő pontokat jelölte meg:- A fejlődés és a társadalmi haladás; a biztonság, nemzeti függetlenség és igaz­ságosság feltételeinek megteremtése.- A leszerelés és vele az atomkataszt­rófa megelőzése.- A nemzetközi együttműködés párbeszéd, a kölcsönös megértés és« kormányok közötti bizalom erősítése- Felkészülés olyan életre, amelybej a nevelés, a tudomány, a kultúra, a vallás és a tömegtájékoztatási eszközök jelentős szerepet játszanak, és ahol a társadalom különböző .csoportjai, a nők, a fiatalok, az idősek és a háborúk áldozatai aktívan közreműködhetnek Az említett - teológiajlag megalapo- zott és igazi, szenvedélyes odaadással járó - összpontosítás és átgondolás az egyházi vezetés, a gyülekezetek és min­den gyülekezeti tag tevékeny, tájéko­zott és építő közreműködésével történ­jék. Bátorítjuk azokat az egyházakat, amelyek életét a békéért való aggódás áthatja, és felhívjuk mindazokat erre a nagy feladatra, amelyek ezeket a sür­gős követelményeket még nem tették magukévá. „Ami a békét szolgálja” mint kocká­zat, reménység és bizalom áll előttünk. Krisztus nevében helyezzük szívetekre a fentieket, miközben tudjuk, hogy el­lenségekkel szemben is, akik igazságta­lanságot és háborút hoznak, „veletek lesz a békesség Istene”. (Fii 4,9) (LWB dokumentáció) Keresztyén Nők Fóruma Az Európai Keresztyén Nők Öku­menikus Fórumának nagygyűlését jú­nius 2-11. tartották Järvenpääban (Helsinki mellett, Finnország). Az al­kalomra egyházunk vezetősége Keve- házi Lászlóné Czégényi Klára pilisi lel­készt küldte ki. Ökumenikus tanulmányi hét A Bajor Evangélikus Egyház (NSZK) idei ökumenikus tanulmányi hetét június 2-11. között rendezték Jo- sefstal-Schliersee-ben, az ottani tanul mányi központban „Megbékélés, üd vösség, gyógyulás” címmel. Egyházun kát dr. Hafenscher Károly Deák téri igazgató lelkész képviselte. NDK diakóniai közgyűlés Az NDK-beli egyházak diakóniai szervezetének idei közgyűlését június 10—11-én tartották Berlinben. Egyhá­zunkat Blázy Lajos, a Diakóniai Osztály ügyvivő-lelkésze és Bálint Éva, a Budai Szeretetotthonok vezetője képviselte. Egyházi Napok és Gusztáv Adolf-ünnepség A Kurhessen-Waldecki Egyház (NSZK) június 3-10. között egyházi napokat rendezett Bad Salzschlirfben (Fulda közelében), majd az egyház Gusztáv Adolf egyesülete tartotta éves ünnepségét. Egyházunkat dr. Kamer Ágoston országos főtitkár, a Gyüleke­zeti Segély vezetője képviselte. HAZAI ESEMENYEK Bér 1986. május 4-én Vető István V. évf. teológus szupplikáció keretében isten- tiszteleti szolgálatot végzett a gyüleke­zetben. Délután a gyermekekkel foglal­kozott a templomban, az esti áhítaton pedig diaképeket vetített arról a teoló­gushétről, melynek során a teológusok az Otthonigazgató vezetésével Bérre is ellátogattak és előadták Jézus szenve- déstörténetét. A gyülekezet imádságos szívvel gondol a Teológián folyó mun­kára, és Isten gazdag áldását kéri az ötödéves hallgatók felkészülésére. Eb­ből az alkalomból a gyülekezet 4100 Ft-ot adományozott a lelkészképzés céljaira. Kerta Szabó Lajos és felesége 5000 Ft-ot adományozott a kertai gyülekezetnek, és 1000 Ft-ot a lelkészképzés támoga­tására, szeretett testvére, Szabó Karo­lina emlékére. Köszönet adományu­kért. Szőke Ferenc és felesége, Pécz Má­ria, a kertai gyülekezet hűséges gond­nokai és gondviselői, az április 27-én tartott istentiszteleten, 25. házassági évfordulójukon adtak hálát Isten meg­segítő kegyelméért. „Légy újból nyugodt lelkem, mert jól bánt veled az Úr” (Zsolt 116,7). Halálozás Röder Péterné lapunk hűséges olva­sója május 7-én, 82 esztendős korában elhunyt. Május 16-i temetésén népes gyászoló család kísérte utolsó útjára. Koporsója felett Köszeghy Tamás lel­kész hirdette a feltámadás evangéliu­mát: „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára porom felett megáll” (Jób 19,25). Apróhirdetés Balatonszárszón 1 szobás nyaraló családnak is kiadó. Simonfay Barnabásné 1149 Budapest Varga Gyula A. park 4/B IV. 22. Vanyarc Pünkösd vasárnapján a gyülekezet és az énekkar meleg szeretettel köszön­tötte Schultz Jenőnét, a gyülekezet kántorát, karvezetőjét, aki 1951 pün­kösdje óta nem lankadó hűséggel végzi szolgálatát. A 35 éves jubileum ajándé­kai között talán a legkedvesebb és leg- meghatóbb volt a gyülekezet tagjai sze­mében csillogó sok-sok könnycsepp: a meghatottság, a hálaadás, a szeretet gyöngyszemei. Ifj. Detre János II. évf. teológus szupplikációs szolgálatot végzett a gyülekezetben. A gyülekezet 10 000 Ft offertóriummal támogatta ebből az al­kalomból az evangélikus lelkészkép­zést. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedó Üzem (867069/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 86.60084 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: ABLAKA ISTVÁN igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hlrlapkézbesitó postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta • hírlapüzleteiben és a Hlrlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HpLIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, jvagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem örzünk meg és nem adunk visszal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom