Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-06-15 / 24. szám
Evangélikus Elet 1986. június 15. All a templom, él a gyülekezet a Deák téren r "N Egyházi világszervezetek felhívása 175 éves jubileum (Folytatás az 1. oldalról) A tornyot 111 évvel ezelőtt le kellett bontani, a harang azóta a szmrecsányi gyülekezetben szolgál, hangját ott vették hangszalagra, s így idézte most föl a régmúlt időket. A templomépület mai értékelését Gryllus Vilmos építész mondta el az ünnepségen, tisztelegve a tervezők és építők: Pollack Mihály és Hild József előtt. Száz- hetvenöt esztendő jelennek számító legutóbbi esztendeiről, az élő gyülekezetről adott számot dr. Hafenscher Károly igazgató lelkész. Szavait ő is régi mondásra építette: Spiritus Sanctus conservat et reno- vat ecclesiam, a Szentlélek őrzi meg és újítja meg a templomot, az egyházat. Az eklézsiáról, az élő gyülekezetről szólt, amint - dr. Nagy Gyula püspökkel az élen - a köszöntők is mind arról vallottak, mi minden köti-kapcsolja őket a Deák téri templomhoz, a gyülekezethez, az igehirdetéshez. Ha a kövek is megszólalnak, amint Kölcsey az itt mindig énekelt Hymnus alcímébe írta: a magyar nép zivataros századairól szólhattak volna, amikor árvíz elől vagy üldözők elől menekültek ide, s menekültek meg emberek, elmondhatták volna, hogy az építéskor vagy az újjáépítésekkor ki A gyülekezet az emléktábla leleplezésekor a Deák téri templom udvarán mindenki keze munkája épült bele a falakba. Az ünnepélyt befejező imádságában Pintér Károly a gyülekezet háláját foglalta szavakba, megköszönve Istennek a gyülekezetét, a 17S év alatt püspökök és lelkészek ajkán megszólalt evangéliumot. Igazi pünkösd volt ez a kettős-hármas? többes? - ünnep a Deák téren s mindenütt, ahol (itthon vagy bárhol a nagyvilágon) az itt hallott evangélium szavával szíven talált hívők élnek, Vagy főhajtással megállnak azok sírja mellett, akik örökül hagyták a mai eklézsiára a templomot, és az igét. Z. L. A Miatyánk — ma Tied a dicsőség A tanítványok gyülekezete, a ke- resztyénség, de maga Jézus Krisztus földi élete sem igényelhette a dicsőséges jelzőt. Az egyház Ura, a Názáreti Jézus formája nem hasonlított az akkori és későbbi dicső uralkodók stílusához. Nyomorúságos körülmények között „ingyen istállóban” születik. Kölcsönkért sírba temetik. Bevonulásakor nem hajtat maga előtt rabszíjra fűzött, leíg'ázótt rabszolgákat, levert hadvezéreket. Nem építtet magának diadalívet, csak hervadó pálmagallyak ívelnek feje fölé. Hol van itt a dicsőség? Tanítványaiban? Nem nagy alakok ők sem. Egyszerű halászok. Félénkek, és talán nem erős a szó, ha azt mondom: ingatagok. Egyszóval: nem hősök! Mi a dicsőséges tehát a keresztyénségben? Még a szimbólumként használt jelvényünk is, a kereszt, nem más mint egy szégyenfa, vesztőhelyek gyalázatos eszköze! - Vagy talán a ke- resztyénség „uralmi századaira kell gondolnunk”. Inkább eljátszottuk hitelünket a hatalmaskodó, dicső gazdagságot hajhászó korszakokkal a a történelem folyamán. Talán Luther és a reformáció dicső!? Nem mondanám. Nem találunk olyan kort, jelenséget, egyéniséget a ke- resztyénség- történetében, melyre azt mondhatnánk, hogy dicső! Inkább csak kicsiny seregről beszélhetünk, akiket bátorítani kell: Ne csüggedj el!” Nem véletlen tehát az Úrtól tanultimádságban a dicsőség említése, az ugyanis nem a gyülekezeté, nem á tanítványoké, nem az egyházé, hanem Istené. Erre a dicsőségre nemcsak az jellemző, hogy Mária éneke szerint Isten azt másnak nem adja, vagy az ismert mondás szerint, egyedül az övé (Soli Deo Gloria) hanem az is, hogy nekünk nincs szükségünk dicsőségre. Ha lenne, akkor valószínűleg a Miatyánk egyik kérése ez lenne! Isten dicsőségének azonban élvezői lehetünk reménység szerint az örökkévalóságban, itt a földön pedig az önzetlen szolgálat gyakorlása közben. Győri János S. Imanap június 17. A Keresztyén Békekonferencia 1986 június 17-ét Leszerelési Imanappá nyilvánította. A Béke Évében - mint ahogy a KBK körlevele hangsúlyozza - felemeljük hangunkat: minden keresztyént arra hívunk fel, vesse be erejét a béke és leszerelés ügyének szolgálatába; a Leszerelés Napját: 1986. június 17-t ülje meg méltóan - velünk könyörögvén - nyilvános istentiszteleteken, közös és csendes imádságban! Máté evangéliumának igéje vezéreljen minket az Imanapra való felkészülésünkben és annak méltó megünneplésében. Túrmezei Erzsébet Szóljon az ének! Zengjen a hála! Évek suhannak, Századok szállnak... tovatűnt tegnap üzen a mának. Előttünk jártak, rég célhoz értek, hitvalló ősök emléke.ébred... emléke annyi régi csodának! S dicséret zend ül és hála árad. Mert felidézni és számbavenni ezen a földön nem tudja senki, annyi év alatt mit végezett itt lenn e szent hajlékban az élő Isten. Kegyelme árja hány szívbe áradt... új erőt hányszor lelt itt a fáradt... hányszor törölt le keze könnyeket... hányán nyertek új, boldog életet, bűnbocsánatot és békességet. Földi feljegyzés annyi elégett... de Isten égi statisztikája századok minden viharát állja. Ö nem felejti, ö számontartja kinek volt e ház reménység partja, l<inek otthona, szent menedéke. Krisztus szavából áradt a béke. ö maga szóit itt! ö maga járt itt! Leikével Ö tett annyi csodát itt! Ma sincs új élet, béke, csak nála. ■'S^öljörVaz'énék!' ! '■' 1 Zengjen a hála!'11' ■'Ä'> Hisz ma is itt jár, hogy megsegítsen! Te háromságos egy örök Isten, ezért a drága házért is áldunk!... S új csodák felé indul a lábunk. Kedves Deák téri templomunk 175 éves jubileumi ünnepén áldást kérő szeretettel Budapest, 1986. máj. 19. ___________________________________________________J Kö zös imádsággal Dél-Afrikáért! I960 márciusában a fajgyűlölő dél-afrikai rendszer rendőrsége meggyilkolt 69 embert és további 180-at megsebesített a hírhedt Shapeville-i vérengzésben. Ez az esemény indította el a négerek ellenállási mozgalmát, melynek áldozatai napról napra egyre többen lesznek. Pontosan tíz évvel ezelőtt történt, amire most emlékezünk. „Soweto, 1976. június 16. a dél-afrikai fekete ellenállás leghatalmasabb jelképe. Hétszáz halott és több száz sebesült: e számok jellemzik azt a zavargást, amely hamarosan kiterjedt az egész országra. Ezek az események olyan válságba sodorták Dél-Afrikát, amelyben a hatóságok jelenleg képtelenek dönteni. ..” - így értékeli az eseményeket a Dél-Afrikai Egyházak Tanácsa. Desmond Tutu, johannesburgi anglikán püspök így emlékezik vissza a gyászos napra: „A* rendszer Sowetóban őrizetbe vett több, mint 800 gyereket - voltak közöttük hétévesek is... Próbáltunk közbenjárni a rendőrségnél, és ezt mondtuk: ’Nem tarthatnak fogva 7-9 éves gyermekeket!’. Én pedig így szóltam a kerületi rendőrbiztoshoz: ’A rendőrség épülete előtt egyre csúnyább a helyzet, mert az édesanyák az elmúlt éjszaka eljöttek, és keresték a gyermekeiket, de nem találták, és ma reggel is eljöttek. Kérem, tegyenek valamit!’... Amikor a rendőrséghez értünk, rendőröket találtunk ott, akik fegyverüket az asszonyok mellére szegezték. Anyáink, feleségeink, asszonyaink, védtelen nők voltak ők, akik csak azzal törődtek, hogy megoltalmazzák gyermekeiket...”. Az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség és a Reformátusok Világszövetsége a sowetói mészárlás évfordulója kapcsán közös felhívást intézett az EVT tagegyházaihoz, hogy tartsanak emlék-istentiszteleteket a gyülekezetekben, amelyek alkalmat adhatnak árra, hogy a keresztyének közös imádságban, emlékezésben és böjtben fejezzék ki Dél- Afrika békéjéért és igazságosságáért , érzett elkötelezettségüket. A három egyházi világszervezet közösen kidolgozott egy külön istentiszteleti rendet erre a rendkívüli alkalomra „Könyörgő istentisztelet az igazságtalan rend végét éréséért” megjelöléssel. Ez a liturgia tükrözi az elnyomottak elkeseredettségét az apartheid embertelensége miatt, ugyanakkor érződik benne, milyen görcsösen kapaszkodnak az ÚR megígért kegyelmébe. Isten az, aki hatalmat ad a földi vezetőknek. Ezzel a hatalommal lehet élni és visszaélni. Isten türelmes, nem ítél azonnal, de az igazságtalanságot, embertelenséget és fajgyűlöletet nem tűri sokáig! Végezetül hadd idézzem az emlék-istentisztelet egyik imádságát; imádkozzunk együtt Dél-Afriká- val! „A mélységből kiáltunk hozzád: tépd ki szívünkből fájdalmunk gyökerét az apartheid elnyomását!” ( ví ) „Az egyházi sajtó a magyar sajtó jelentős része” A Magyar Újságíró Szövetség keretében működő Egyházi és Felekezeti Lapok Szakosztálya május 15-én tartott ülést a MU- OSZ székházában. A szakosztály tagjai Németh Jenőnek a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala általános elnökhelyettesének tájékoztatóját hallgatták meg. Az előadó a szeptemberben életbe lépő új sajtótörvény kapcsán behatóan foglalkozott a tájékoztatáspolitika történeti és mai kérdéseivel. Aláhúzta - többek között - a sajtó tájékoztatási kötelességének, a realitás iránti érzékenységének, a társadalmi közmegegyezés erősítésének a fontosságát. A Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettese részletesen szólt az egyházi sajtóról, amely - mint mondotta - a magyar sajtó egységes és jelentős része. A tájékoztató és az elismerő szavak nyomán az egyházi sajtó képviselői valamint az előadó között élénk megbeszélés alakult ki. Emlékezés Nádasdy Tamás sárvári iskolájára a négyszázötvenedik évfordulón „Mint csillag ragyogón a vak homályt űzd Szét és égi sugárt deríts a jámbor S gyarló emberi szív komor ködében”. (Sylvester János, 1539) A reformáció egyik alaptanítása volt, hogy minden templom mellé épüljön iskola. A középkor feudális viszonyai között nagyon elhanyagolt volt a népnevelés. Ennek érdekében történt a biblia anyanyelven való kinyomtatása is. Luther: A német nemzet kér. nemességéhez írt reformátori iratában kívánja: „Hát nem kellene-e minden egyes kér. embernek kilenc vagy tíz éves korában ismernie az egész evangéliumot, amelyben neve és élete vagyon”? Nemcsak népiskolákat, hanem Jközép- és főiskolákat is szervezett a reformáció.' Ez maNádasdy Tamás képmása gyár hazánkban is hatással volt a kevés róm. kát. káptalani, városi, falusi és szerzetesi iskolák számának növelésére. A pápai iskola 1531-ben az első Dunántúlon, Nádasdy Tamás sárvári iskolája 1536-ban a második, időrendben 1557-ben a soproni iskola következett, mely jelentőségére nézve kiváló helyet foglalt el a protestáns iskolák sorában. A XVI. század sok próbáltatása és szenvedése idején országosan is nagy előrehaladás történt a népnevelés, művelődés és a tudományosság területén. Tehetséges magyar fiatalok látogatták a külföldi egyetemeket. Legtöbben a wittenbergi egyetemen tanultak, Luther és Melanchton előadásait hallgatták. Hazatérésük után mint magyar reformátorok, tanítók itthon gyümölcsöz- tették tudásukat. A sok közül megemlíthetjük: Dévai Biró Mátyást, Sylvester Jánost, Ozorai Imrét, Heltai Gáspárt, Méliusz Juhász Pétert, Bornemissza Pétert, Sztárai Mihályt, Szegedi Kiss Istvánt és Szegedi Máté, első dunántúli pöspök nevét. A protestáns iskolák alapítói és fenntartói a reformáció korában buzgó főurak, patrónusok voltak. E téren Nádasdy Tamás mutatott jó példát a Sárvár melletti Ujszigeten (a Rába folyó és a Gyöngyös patak közti terület). Sylvester János feljegyzése szerint téglából, szilárd anyagból építtetett iskolát. A sárvári iskola alapítását és fenntartását feleségével, Kanizsay Orsolyával, Kanizsay László vasvármegyei főispán egyetlen fiúsított leányával kapott nagy jövedelmű földbirtokai tették lehetővé. Már az eljegyzéskor, 1532-ben birtokába jutott a Kanizsay- uradalmaknak. Az egybekelés 1534- ben történt, ettől kezdődően választotta lakóhelyéül Sárvárt. Nagy kiterjedésű birtokaik voltak Sárváron kívül Kapuváron, Lékán, Egerváron, Csókakőn, Nagykanizsán és Somogy megyé több községében. Adománylevelek és Musay Gergely püspök feljegyzései tanúskodnak a Nádasdy-uradalmakról. Nádasdy Tamás (1498-1562) kisne- mesi családban született. Tanulmányait szülei házában kezdte, majd Grácban folytatta. Egyetemen Bolognában filozófiát tanult, a bécsi egyetemen humanista tanulmányokat folytatott. Szolgált II. Lajos, majd Mária királyné udvarában, volt Ferdinánd budai kapitánya, szenvedett török fogságot, szabadulása után Szapolyai János harcostársa volt. Házassága után ismét Ferdinánd oldalára állt, aki 1533-ban megerősítette birtokaiban. Az új iskola alapításával kapcsolatban Melanchton meleg hangú levelet intézett Nádasdy Tamáshoz: „Az iskola alapítójának békevágyát és jobbjövőbe vetett hitét jelképezi... örülök a kedvező jelnek. Mert amikor ilyen időkben törő- döl a tudományokkal, megmutatod, hogy reményied a békét és Pannónia jobb sorsát. Mert ki szánná rá magát iskolák építésére, ha azt vélné, hogy az ország szétszakítottsága örökös lesz, vagy hogy hazája szolgaságra jut? Ezért ezt a szándékodat, mint a béke eljövetelének megjövendölését magyarázom. Bizonyos okok engem is arra késztetnek, hogy higyjek ebben és gyakran Mátyásnak (Dévai) is kifejeztem abbeli jó reménységemet, hogy egykor a törökök kiűzése után ismét békesség honol majd Pannóniában”. Végül Melanchton egyszerre két tanítványát, Dévait és Sylvestert Nádasdy jóindulatába ajánlja. „Talán bővebben szóltam, mint illett volna. Mátyást e jel^s tudományú, bölcs és jámbor férfiút jóindulatodba ajánlom. A tudós Sylvester Jánost is ajánlom Nagyságodnak. Isten oltalmazza Nagyságodat mindnyájunk üdvére”. Sylvestert Mindszenti Tamás egri őrkanonok (püspök) is ajánlja Nádásdy- nak. 1534. április közepén azt írja Sárvár földesurának, Dalmácia és Horvátország bánjának: „Rábeszélésemre és tanácsomra Nagyságodhoz utazik Syl- véster János mester (magister Johannes Sylvestri). Arról értesültem, hogy Nagyságod valami tudós embert szeretne maga mellé venni. Úgy gondolom, hogy ő alkalmas és mindenben meg fog felelni... Nagyságodnak ezt az óhaját Thurkowyth Miklós uram közölte velem. Fogadja Nagyságod e nem közönséges tudományú bölcs férfiút”... Sylvestert Thurkowyth Miklós budai városbíró és mostohatestvére, Gyzdawith Péter pápai tanító ajánlották Nádasdynak. Sylvester János 1534. május első napjaiban érkezett Nádasdy Tamáshoz, aki akkor már nagy tekintélyű államférfi volt. Sylvester János (1504-1555) a Szat- már megyei Szinérváralján született. 1526-ból való egyetemi anyakönyv szerint Krakkóban tanult. Két ízben is látogatta a wittenbergi egyetemet, második útján tanulmányozta a könyv- nyomtatást és a betűöntést. Sárvári tanítóként gyümölcsöztette a külföldi egyetemeken tanultakat. Iskolájában (gimnázium) tanította a latin, görög nyelv mellett a németet és hébert is. Az első magyar és latin nyelvtant a sárvári nyomdában nyomtatták 1539-ben. Két év múlva, 1541-ben Sárváron jelent meg Sylvester János fordításában a teljés Újszövetség magyar nyelven. Dévai Biró Mátyás (15007-1545), reformátori működésének nagy részében Luther és Melanchton hű követője volt, magyar Luthernek nevezték. Több alkalommal került a sárvári iskolához, 1535. év elejétől 1536 májusáig tartózkodott Nádasdy Tamás udvarában. Ebben az időben írta latin nyelvű munkájának ajánlólevelét, 1535-ben. A következő évben ismét Wittenbergbe utazott, de Nádasdyval továbbra is levelezett. Sylvester János közel tíz évig állott a sárvári iskola élén. 1544-ben a bécsi egyetem hívta meg tanárának. A sárvári iskola jó hírnevét ő alapította meg. Híres iskola volt, korán benépesült. Itt tanult Sylvester János Tivadar fia, Kovács Márton diák, aki saját munkáját mutatta be Nádasdynénak, Egerszegi István, Zvonarics Imre és Mihály, Kiss Ádám és Pál Kiss Bertalan püspök fiai és a dunántúli lelkészek és tanitók nagy része. Nádasdy Tamás nádor létesítette a csepregi főiskolát is, mely 1644-ig állt fenn. Ebben az iskolában tanult dr. Lackner Kristóf, a későbbi neves sopSybester Jánosnak századunk elején szülővárosában, Szinérváralján emelt emlékoszlopa róni polgármester. Német fiúk is jártak ide Sopronból, Becsből, Bécsújhelyről, sőt Németországból is. Felvidéki tót ifjak is tanultak Csepregben. A csepregi iskolából kikerült ifjakat lelkészekké avatták. Az Árva megyei Philippi Mátyást Musay Gergely püspök 1649-ben Nagygeresdre avatta fel lelkésznek. Nádasdy iskoláját a múlt század elején újjáépítették. Az 1883-84-es tanévben ebben az épületben tanított Gárdonyi Géza írónk. Ma óvodai célt szolgál a felújított épület a Széchenyi u. 7. alatt. „Gyújtsd a tudást, mert látod pusztul minden e földön, És csak a szellemi kincs élheti túl a halált”. Mesterházy Sándor „•Bizony mondom néktek: | ha akkora hitetek volna mint egy mustármagnak, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.”