Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-06-15 / 24. szám

Evangélikus Élet 1986. június 8.-Ö--RÓL *-RA „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradta­tok, és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek.” Mt 11,28 VASÁRNAP - „Ezért arra törekszünk, hogy akár hazaköltözünk, akár távol lakunk, kedvesek le­gyünk neki” 2Kor 5,9 (Péld 21, 2 - Lk 14,15-24 - Zsolt 37,21-40). Életünkben egyre szaporodnak a figyelmet felhívó táblák. Nemcsak a közlekedés biz­tonsága érdekében elengedhetetlenül fontosak, de a normális emberi együttélés miatt is nélkülözhetetle­nek. Keresztyén életvitelünkben ezt is komolyan kell vennünk: Vigyázat, Isten kezéből ki lehet esni! HÉTFŐ - „Aki befogadta bizonyságtételét, az pecsé­tet tett arra, hogy az Isten igaz” Jn 3,33 (Ézs 46,10 - Mt 22,1-14 - 5Móz 8,1-20). Isten-ismeretünk Krisztus-ismeretünk függvénye. Minél többet ismer­tünk meg és értettünk meg Krisztusból, annál való­ságosabban és teljesebben ragyog fel előttünk gond­viselő Istenünk arca. Jézuson látjuk igazán: kicsoda, és milyen az Isten?! Többet akarunk megtudni Róla? Higgyünk vakmerőbben Krisztusban, és kövessük bátrabban Őt! KEDD - „Megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igázultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által” lKor 6,11 (Ez 36,25 - Mt 10,7-15 - 5Móz 9,1-6). A jézusi hívó szó nem lett erőtelenebb! Talán csak mi mondjuk halkabban, vagy halljuk vissza csendesebben. A jézusi szolgálat sem lett kevésbé vonzó! Talán csak a mi életünk sugároz kevesebb melegséget és szeretetet. Enged­jük, hogy Krisztus újra győzzön bennünk. Enged­jük, hogy Isten Szentlelke újra hatalmába vegyen minket. Vele ma is csodákban lesz részünk - és magunk is csodákra leszünk képesek! SZERDA - „Dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban” Ef 1,12 (3Móz 19,2 - lKor 14,1-3.20-25 I 5Móz 9,7-29). Bizony nem mindig sikerül megragadnunk Istent! Hallgatjuk üzenetét, de nem halljuk meg. Imádkozunk Hozzá, de üresen kong a mondaniva­lónk. Találkozni szeretnénk Vele, de nem érezzük áldott jelenlétét. És mégis: örömmel éljük át, hogy Ő az, Aki megragad minket. Isten maga siet segítsé­günkre Fiában: megjelent dicsősége! CSOTÖRTÖK - „Kegyelmét kiárasztotta ránk teljes bölcsességgel és értelemmel” Ef 1,8 (Péld 2,6 - ApCsel 20,7-12- 5Móz 10,10-22). Megoldásra váró feladataink vannak. Nem árt tudatosítanunk: erőt adó Urunk is van! Nemcsak Jézus nevében végezhet­jük szolgálatunkat, de Jézussal is. Segít, tanácsol, hordoz - magára vette bűneinket, betegségeinket, gyarlóságainkat. Ne nyugtalankodjunk: ügyünk Is­ten kezében van! Reá bízhatjuk magunkat és felada­tokkal teli jelenünket. PÉNTEKI - „Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” Jn 8,36 (Zsolt 18,20 - lKor 9,16-23 - 5Móz11,1-12. 22-26). Mindnyájan terhe­ket hordozunk. Olykor az éveink száma, a minden­napi élet, az emberi igazságtalanság nagyon nehéz súlyait. Nem ritkán mi magunk rakunk terheket I önmagunkra. Ezek a legnehezebbek. Pedig Krisztus I már levette rólunk a kísértés kudarcának, a megalá- I zó bűnnek, a halál félelmének terheit. Az Ő keresztje I megszabadít! Szabadok vagyunk a szeretetre, az ir- I galomra, az Istennek tetsző életre. SZOMBAT - „Aki azt mondja: ismerem őt, de nem I tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs I meg az igazság” ÍJn 2,4 (Zsolt 19,12 - Jer 3,14-17 I - 5Móz 15,1-11). Embertársi viszonylatunkban til- I takozhatnánk is: becsületesek vagyunk, nem hazud- I toltunk meg senkit, nem csaptuk be a másikat. De j Istennel való kapcsolatunkban vádlottak vagyunk! I Bűntudattal és bűnbánattal fordulhatunk csak Felé: I könyörülj rajtunk! Eszlényi László j ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1986. június 8-án | Deák tér de.- 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zel- I. ma, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. szeretetven- dégség: Győri János, Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 6. M un tag Andomé. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán a. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vető Béla. Vajda Páter u. 33. de. fél 12. Vető Béla. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Reuss András. Váci út 129. de. negyed 10. Ba- chorecz Katalin. Frangepán u. 43. de. 8. Bachorecz Katalin. Űjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél ! 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bony* nyai Sándor. Pestújhely de. 10. Bízik László. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákos­szentmihály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Kósa László. Rá­koscsaba tie. 9. (úrv.) Inotay Lehel. Rákosliget de. 11. Inotay Lehel. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szebik Imre, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Gunnar Stálsett, Nagy Gyula, du. 6. Szebik Imre. Torockó tér de. fél 9. Madocsai . Miklós. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Köszeghy Tamás, de. 11. Kö- szeghy Tamás, du. fél 7. Buczolich Márta. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Buczolich Már­ta. Budakeszi de. 8. Buczolich Márta. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. II. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Missu­ra Tibor. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Szentháromság utáni 2. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: ÍJn 3(13), 14-18; az igehirdetés alapigéje: Mt 23,37-39 EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. 1986. július 6-án, vasárnap reggel 7.05 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet Bárány Gyula espe­res, Győr. Gyarmathy Irén Három könnycsepp Mindig megráz, ha könnyező em­bert látok. A gyermekkönnyek ellen serit vagyok felfegyverkezve és az öregekét egyszerűen nem tudom el­viselni. Életem folyamán sokszor talál­koztam a könnyekkel. Magam is gyorsan elsírom magam, ha valami megindít. De vannak könnyek, amelyeknek emléke különösen erő­sen él bennünk. Nekem is vannak. Három emlékezetes könnycseppet nem törölt ki az idő belőlem. Ma is, ha csak rájuk gondolok, könnybe lábad tőle a szemem. Még a háború előtt történt, ami­kor a véletlen folytán tanúja voltam egy elhurcoltatásnak. Klein bácsi ügyfelünk volt, egy kis bolt tulajdonosa Kézdivásárhe- lyen. Közszeretetnek örvendett fele­ségével együtt, akit Rózának hív­tak. Mintaházasságban éltek, bárki tanulhatott volna tőlük. A házas­párnak hárqm gyermeke volt, há­rom fiú. Mind a hármat behívták a katonasághoz. Azóta nem volt ró­luk hírük. Egyik nap, a déli órákban három fiatalember jött Klein bácsiék üzle­tébe.- Készüljön, egy óra múlva jö­vünk! - mondták és Róza néninek úgy félvállról:- Tessék a rolót lehúzni. Rendes ember nem jöhet ide vásárolni. Klein bácsit mindez nem lepte Dr. Friedrich Károly, aki már 1970- ben „Pro űrbe” kitüntetést kapott „Sopron városért végzett kiemelkedő munkáért”, most 80. évében beérett a ritka elismerés, melyet a város vezetősé­gétől kapott: a díszpolgári oklevél. Nem minden évben érik be ilyen gyümölcs. Kutatom a kitüntetett életében a csalá­di, városi és gyülekezeti gyökereket. A családi gyökerek mélyek Sopron életének talajában.- Nagyapám bognármester volt, édesapám városi főszámvevő, öten vol­tunk testvérek - vallja, aki a város életé­ben terjedő családi gyökerektől nem tudott, de nem is akart és ma sem kíván elszakadni. Előttem van a minden év­ben újév előtt küldött képeslap, melyen 'meg. Hallott már arról, hogy sok sorstársát deportálták. Megborot­válkozott, felvette ünneplő fekete ruháját, kezébe vette ezüstvégű sé­tabotját, amit még édesapjától örö­költ, megölelte Róza nénit, aztán mint aki csak kisétál a házból, mo­solyogva, lassú léptekkel végigment a kerten. A kapunál megállt, vissza­fordult. Egy könnycsepp rezgeti a szeme sarkában, benne ragyogott a felhőtlen ég, a kis kert és Róza néni meggörnyedt alakja az üzletajtó­ban. Aztán lehullott a porba, meg­szürkült tőle és ma már csak az én szivemben él kitörölhetetlenül, mert a gyermekei elpusztultak, Róza né­ni is elment ás ha én is indulok, nem marad már senki, aki ismerné an­nak az egyetlen könnycseppnek az életét. A másik könnycseppet a televízió képernyőjén láttam egyszeretetott- honban lakó öregasszonynak a sze­mében, akit gyermekei jobb megol­dás híján odahoztak.- Mikor látta a gyermekeit? - kérdi a riporter.- Nem láttam őket - néz maga elé az öregasszony.- Hány gyermeke van?- Négy.- Mikor voltak magánál?- Nem voltak, nincs idejük, na­gyon elfoglaltak.- Nem szeretné látni őket? Az asszony nem válaszol. soproni háttérrel az unokái is láthatóak. Ez a képbeli háttér is tükrözi: A városhoz is erős szálak kapcsolják. Nem tudom, hogy van-e még ma a városban olyan ember, aki mint Sopron szülötte úgy ismeri, úgy szereti és olyan lelkesedéssel tudná megismertetni a ha­zai és külföldi turistákkal, vendégekkel a „civitas fidelissima”-t, mint ő. De néz­zük csak 1921. évet, hol volt, amikor a „leghűségesebb város” címet érdemelte ki a mai „aranyérmes” műemlékváros?- 15 éves diák voltam, amikor a nép­szavazás folyt és az eseményeket szomo­rú gimnazistaként éltem át, mert csórna-- goltunk a költözésben lévő iskolánk­ban. Akkoriban sokat jelentett szá­momra Ziermann esperes igehirdetése, mert mindegyikben hazaszeretetre buz­dított. Ez a szeretet Kari bácsi szavain is ma még átsüt, ha bemutatja a várost és kapcsolatteremtő szolgálatot végez ha­zaiak és külföldiek kalauzolásában. - Nemrég Steger osztrák vicekancellárt vezettem. De egészségi okok arra kény­szerítenek, hogy lazítsak. Legtöbbször mégsem tudok nemet mondani, ha a város vezetősége, vagy a GYSEV igaz­gatósága kér „magas” vendégek érkezé­sekor. Csak ne ütköznének a terminu­sok. .. (Amit kifelejtett: nekünk sem tud ellentmondani, ha külföldi vendégeink érkezésekor - legutóbb a paderbomi énekkar - felkérjük.) Gyülekezetéhez kötődő kapcsok is- Nem tetszett a kérdést érteni? Az asszony nem válaszol. Nézi a padlót. Szeme sarkában egy könny­csepp remeg. Benne csillog keserű fájdalma, meghalt reménye, egész keserves élete. Kezefejével törli le a megnőtt könnycseppet. Elfordul, nem akarja, hogy lássuk életkeser­vének beszédes jelét. A harmadik könnycsepp egy Bu- kovinából áttelepített székely asz- szony szemében csillogott. Es annyi mindenről beszélt... keserű csalódá­sáról, a hontalanság fájdalmáról, a jövő bizonytalanságáról, a hogyan tovább sorsdöntő kérdéséről, a hová hajtsuk le fejünket, a mi lesz velünk, a ki segít rajtunk, ki fogad be ben­nünket sürgető megoldása, elha­gyott otthonuk képe. Annyi a könny a világban, ha nem is láthatjuk valamennyit. Ahogy sokasodik a bánat, úgy so­kasodnak a könnycseppek. Kik tör­lik le a megfáradt arcok könnyeit, a síró gyermekekét, az öregek arcá­nak barázdáin legördülőket? Nem tudom. Kevés a könnyeket felszárí­tók száma a növekvő gondokkal szemben. Hol az a csodálatosnak ígért új világ, amely nem ismeri majd a könnyet? Nincs más menedékünk, csak Te, Uram! Oltalmazó jóságodat ne vond meg tőlünk, emberektől, megpróbált hazánktól, az egész könnyes szemű világtól. erősek. Egy lélegzettel szívta magába a hazája-városa és egyháza-gyülekeze- te iránti szeretetet szinte az „anyatej- jel”.- A soproni templomunkban része­sültem keresztségbed, konfirmációban és esküdtem. Édesapám, mint a gyüle­kezet presbitere, a pénzügyek intézésé­ben is aktív, vezető szerepet töltött be. Magam is hosszú ideje presbiter va­gyok. Személyes élményem: amikor 1980- ban első szolgálatra jöttem Sopronba és leszálltam az állomáson, egy külföldi csoport vezetőjeként Friedrich Károlyt ismerhettem meg elsőnek a soproni presbitériumból. Számíthattunk eddig szolgálatára: tartott előadást gyüleke- zeti-presbiteri együttléten. Vezette az Evangélikus Világgyülés hozzánk érke­ző vendégeit. A legutóbb templomunk­ban szolgáló külföldi énekkar karnagya így köszöni meg levelében a „csodálatos vezetést”: „Nagy tudása, párosulva hu­morral és mesélő adottsággal lebilin­cselt, megvidámított bennünket és ba­rátunkká tette a várost”. Isten adjon Sopron idei díszpolgárá­nak, gyülekezetünk szolgáló presbiteré­nek erőt, egészséget, hogy a címerében nyitott kapujú városunk benne olyan polgárt mondhasson sokáig magáénak, aki baráttá tud tenni még sokakat váro­sunk és gyülekezetiink számára nyílt szívű szolgálatával! Szimon János Szabó Dénesné Az 1923-ban alakult vecsési gyü­lekezetnek sorrendben a hetedik felügyelője 1982 óta, s mint ilyen, az első nő. Előbb már 12 éven át presbiteri tisztet töltött be. Egész életével Vecséshez kötődik. Itt szü­letett 1945-ben és itt is keresztel­ték. Itt volt konfirmációja és há­zasságkötése. Lelki fejlődését első­sorban áldott emlékű édesanyjá­nak köszönheti, aki nagy odaadás­sal segítette a Jézusban való hit útjára. Nem volt vasárnap, hogy anya és leánya ott ne lettek volna az istentiszteleten az egykori fa­templomban, míg az édesapa más felekezet templomába járt buzgón. A tízéves leányka életében döntő hatást jelentett dr. Benes Miklós néhány hónapos vecsési lelkészi szolgálata. Örömmel készült' ké­sőbb a konfirmációra. Áldó igéje nem a Biblia kiemelkedő igéi közül való volt, hanem egy egyszerű zsol­tárvers: „Az Úr Istennek nagy tet­teivel járok.” (Zsolt 71,16) Talán akkor ez nem is jelentett számára sokat, de azóta egyre drágább tar­talmat nyert, és erről nem szégyell vallást tenni* senki előtt. Esketési igéje is ez volt, ami azután a családi életben hálás megtapasztalássá lett. Férjével - aki a vecsési refor­mátus gyülekezet főgondnoka - teljes lelki egységben élnek igében és imádságban. Házasságukat Is­ten két fiúgyermekkel áldotta meg. A vecsési felügyelőasszony nem dísznek vagy rangnak tekinti tisz­tét, hanem szolgálatnak, amiben nem válogat. A templomablakok tisztításánál ott áll a létrán. A gyü­lekezet anyagi ügyeinek intézésé­ben tevékenyen közreműködik, sőt tagja az egyházmegyei számvevő- széknek. Az énekkarban ott van a szoprán szólamban, és ünnepsége­ken szavalattal szolgál. A gyüleke­zet tagjainak látogatásából kiveszi a részét, és az igeszolgálatban alka­lomadtán helyettesíti a lelkészt. Életéről és szolgálatáról Pál apostollal vallja: „Isten kegyelmé­ből vagyok, ami vagyok...” (lKor 15,10) . ' . ‘ Sopron díszpolgára flIRil I«!;» w !IIIIII!IIIÍI!ÍIIIIII!III1III!II>::: Magyar résztvevő német tudományos bizottságban A Német Demokratikus Köz­társaság Egyházainak Pietizmus- történeti Bizottsága (Berlin) tava­szi ülésén levelező taggá választot­ta dr. Fabiny Tibor teológiai ta­nárt. „Nemet a nukleáris fegyverekre” Az Országos Béketanács meghí­vására május 12-18 között dán bé­kemozgalmi delegáció tartózko­dott hazánkban. Kaj Bolmann evangélikus lel­kész, a Dán ökumenikus Tanács Békebizottságának elnöke, a moz­galom keleteurópai munkacso­portjának tagja, valamint Lone Hass ugyancsak a keleteurópai munkacsoport tagja itt tartózko­dásuk során találkozott az Égy- házközi Békebizottság főtitkárá­val dr. Aranyos Zoltán zsinati ta­nácsossal, aki az Egyházközi Bé­kebizottság hazai és nemzetközi te­vékenységéről adott tájékoztatást. A megbeszélésen részt vett Lehel László evangélikus lelkész az Egy­házközi Békebizottság titkára is. MENYEK MEGHÍVÓ Az Evangélikus Teológiai Aka­démia 1966. június 20-án, pénte­ken délután 16.00 órai kezdettel, a Zuglói Evangélikus Egyházközség templomában (XIV., Lőcsei út 32.) tanévzáró Istentiszteletet tp/1, amelynek szolgálatát Dr. Nagy Gyula püspök végzi. Ezt követően, 16.30 órai kezdet­tel tartjuk Akadémiánk tanévzáró ünnepi ülését. Tárgysorozat: 1. Mily nagy az Úr kegyelmes- sége, 58. ének 1. v. 2. Dékáni jelentés 3. A teológus énekkar éneke 4. A végzett hallgatók búcsúzá­sa 5. A teológus énekkar éneke 6. Jutalmak kiosztása 7. A 40 éve végzettek köszönté­se 8. Himnusz Erre az alkalomra tisztelettel meghívom. Dr. Vámos József e. i. dékán A keszthelyi templomban (Deák F. u. 20.) június 22-én, vasárnap este fél 8-kor egyházzenei áhítat lesz. Műsoron: Walther: h-moll concerto Bach: Vor deinen Thron tret ich hiermit... Bach: c-moll preludium és fúga Musica antiqua hungarica: Wohlmuth János: Pastorale Zimmermann Antal: Fuga super Alleluja paschale Liszt: Tu es Petrus Liszt: Desz-dúr Consolation Kodály: Ite missa est Orgonái: dr. ÁMENT LUKÁCS orgonaművész bencés tanár Igét hirdet: Véghelyi Antal lelkész T ápiószentmárton Szabó Erzsébet III. éves teológus Exaudi vasárnapján igehirdetéssel szol­gált a gyülekezetben. A Lelkésznevelő Intézet részére 7700,- Ft-ot adott ek­kor a gyülekezet. Gyenesdiás Egy magát megnevezni nem akaró evangélikus hittestvérünk a gyenesdiási Kapemaumban folyó egyházi munka anyagi támogatására 50000,- forint rendkívüli adományt adott. A Kapema- um Igazgatótanácsa a legutóbbi ülésén jegyzőkönyvileg nyugtázta és köszönte meg ezt a nagy összegű adományt. Születés ifj. Deme Károly szák-szendi lelké­széknek 1986. május 5-én Sára nevű ötödik gyermekük született Tatabá­nyán. Isten áldása legyen az újszülöt­tön és családján. Házasság Zólyomi Mátyás répcelaki lelkész Gombos Teréziával Balassagyarmaton 1986. június 7-én házasságot kötött. Halálozás Lábossá Lászlóné sz. Jäger Margit kölesei lelkész hitvese 1986. május 12­én 52.'életévében váratlanul elhunyt. Temetése 1986. május 21-én a soproni evangélikus temetőben, kölesei búcsúz­tatása május 15-én volt. Mindkét he­lyen Lábossá Lajos esperes, a férj báty­ja hirdette a vigasztalás igéit. („Igen Atyám, mert így volt kedves előtted” Mt 11,26.) özv. Májunké Józsefné (szül. Becker Ida) lapunk régi olvasója, a kaposvári templom évtizedeken át hűséges oltár- készítője nagyszombaton, 84 éves ko­rában csendesen elhunyt. Koporsójá­nál Szabóné Piri Zsuzsanna tabi lel­késznő hirdette Isten igéjét. Az el­hunytban Dubovay Géza kaposvári es­peres felesége az édesanyját gyászolja. „Ha hajnal szárnyaira kelnék és a tenger túlsó szélére szállanék, ott is. a Te kezed vezérelne engem, és a Te jobb kezed fogna engem.” Apróhirdetés Kisebb, márkás templomi orgona el­adó. Budapest 1192, Zalaegerszeg u. 24. Bussányi Zenés áhítat június 14-én, szombaton du. 6 órakor az Oroszlányi Evangélikus Templomban június 15-én vasárnap du. 6 órakor á Kiskőrösi Evangélikus Templomban MOZART: REQUIEM Előadja az Oroszlányi Evangélikus Gyülekezet Ének- és Zenekara Közreműködnek: Oberstné Mohácsi Judit, Edelényiné Palojtai Zsuzsa szoprán, Bokor Jutta alt, Fülöp Attila tenor, Mezöfi Tibor basszus, Trajtler Gábor orgonaművész Igét hirdet Oroszlányban: Dr. Nagy István teol. tanár Vezényel: Nagy Dániel Mindkét alkalomra szeretettel várunk minden érdeklődőt! Újra megjelent1 Sztehlo Gábor Isten kezében című könyve Megrendelhető a Sajtóosztályon változatlan 85 forintos áron Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedő Üzem (867068/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 86.60083 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: ABLAKA ISTVÁN igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hirlapkézbesltó postahivatalnál, a hfrlapkézbesitöknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hirlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi tenesztés az Evangélikus Élet Kiadóhivatala útján. Előfizetési dij: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem örzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom