Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-05-11 / 19. szám
Evangélikus wKmiet* 51. ÉVFOLYAM 19. SZÁM 1986. MÁJUS 11. HÚSVÉT UTÁNI 6. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft ( _ - ; rzrm Isten azt akarja, hogy arra nézzünk s hallgassunk, amit az ember-Krisztus mond s az ő beszédét hallgassuk. Igéjét ne okoskodd el, se felőle ne vitázz - egyszerűen csák hallgasd. Akkor majd jön a Szentlélek, s elkészíti a szívedet, hogy Isten igéjének hirdetését szívből hinni tudjad, s azt mondhasd: ez Isten igéje, a tiszta igazság, melyre életemet is ráhagyhatom. (Luther) Hafenscher Károly KOMOLYAN VETT SZAVAK Ma gyakran könnyen vesszük a szót. „Csak" szónak, üres beszédnek tartjuk, értéktelennek. Nem kötelez semmire, hiszen szó csupán. Pedig a szó nagyszerű ajándék, pompás kifejezési eszköz, kapcsolatteremtő tényező. Emberségünk egyik jele. Vigyáznunk kell rá! Ápolnunk, fejlesztenünk, tisztítanunk, gyógyítanunk kell. Vissza kell állítani rangját, ha elveszett. Helyre kell állítani értékét, ha elértéktelenedett. A szó hatalom Komolyan kell vennünk a szót: magunkét is, a másokét is. A szó hatalom, tudták ezt a költők mindig. Sokat tudtak erről az apostolok is. Juhász Gyula ismert versében a következő sorokat olvassuk: „Szavak, csodálatos szavak, Békítenek, lázíta- nak. / Eldöntenek egy életet, Följárnak mint kísértetek. / Szárnyalnak mint a gondolat. Görnyedve hordnak gondokat. / Világokat jelentenek. Meghaltál, ha már nincsenek. / Dalolnak és dadognak ők, Gügyögnek mint a szeretők. / ölnek és feltámasztanak. Szavak, csodálatos szavak." íme ilyen hatalma van a szónak egy költő szerint. - Pál apostol kedves tanítványának, Timóteusnak hasonlót ír tiszteletet parancsolóan az „egészséges beszédről” (II. Tim. 1,13). E szónak is hatalma van, ezért kéri, vegye komolyan, hiszen kincset hordoz az, drága örökséget, Jézus Krisztus evangéliumát. Beszédünk és Imádságunk Komolyan kell vennünk saját szavunkat, akár embereknek mondjuk, akár Istennek. Csak annak szavát veszik komolyan, aki maga is komolyan gondolja, amit mond, így szavának súlya van. Komolyan kell vennünk a szót,-ha ígéret, hogy mások is építhessenek rá. Nem kell színpadiasán esküdözni, elég a szó: a tiszta, egyszerű, a világos igen, az egyértelmű nem. Óvakodjunk a túlságosan nagy szavaktól. Szavam, ha komolyan veszem, nem lehét homályos, csak világos, nem lehet pontatlan, csak pontos. Nem lehet tisztátalan, romlott beszéd, csak tiszta, ha megtisztított szívből fakad. Nem lehet üres fecsegés, felelőtlen, semmitmondó locsogás, szózuhatag, csak komolyan vett, „gyökeres szó”. Nem lehet öncélú, csak kapcsolatteremtő. Boldog vagyok, ha szavam szívbe talált és megértenek. Jaj, ha öl; áldott, ha életet munkál. Komolyan kell venni a szót, ha imádság. Hogyan veheti Isten komolyan kérésünket, ha magunk sem tudjuk igazán, mit akarunk kérni. Fegyelmezett imádságos életünkben tisztulhat a gondolkodásunk és a beszédünk is. Gyógyulnak, erőre kapnak szavaink. Tiszteletlenség kusza, zűrzavaros gondolatokkal, papírvirág értékű szóvirágokkal állni Isten elé. Jézus gyermeki egyszerűséggel tanított imádkozni. Szavai minden korban elmondhatók, ma is. Fedik szükségleteinket. Valójában úgyis csak kevésre van szükségünk: kenyérre, bűnbocsánatra, megmaradásra. Aki a Miatyánkon tanul imádkozni - imádságunk édes anyanyelve ez - annak rendbejön az élete: Istén uralma alatt él, bizalmas, jó viszonyban Vele, megkapja az emberek között a békességet, félelem nélkül nézhet a jövöbe, hiszen erőn felüli kísértésbe nem kerül, még a halál sem választja el Isten szeretetétől. Mások szava és Isten szava Komolyan kell vennünk a szót, akár ember mondja, akár Isten. Ha a másik ember szóba áll velem, becsülnöm kell e kísérletét. Közeledni akar, emberi’kapcsolatot óhajt, elhagyta magányos szigetét, s az én kikötőmben akár kikötni. Segítenem kell, hogy valóban partot érjen. Segítenem kell, ho<jy átélje, valaki őt is megérti. Meg kell éreztetnem vele, hogy komolyan veszem szavát. Azzal becsülöm meg igazán, ha meghallgatom, azzal tisztelem meg emberségében, ha figyelek rá. Hamar észreveszi, hogy nem mindegy, mit mond. Gyorsán megérzi: nálam nyitott ajtóra talál, valóban találkozni akarok vele, nem vagyok közönyös, öntelt. Felbátorodhat, megoszthatja titkát velem, testvérre lel bennem. Komolyan kell vennünk Isten szavát. Isten nem néma bálvány, hanem beszélő Isten a Szentírás szerint. Jézus Krisztusban egyszerre imádjuk és szeretjük a néma Bárányt és a beszélő Istent. Ö a testté lett Ige, az emberré lett Szó. Isten minden embernek szánt mondanivalóját megismerhetjük Őbenne. Amit egykor próféták által mondott, azt a mi utolsó időnkben Fia által mondja. Szavai: térjetek meg! Kelj fel és járj! Kövess engem! öröm van a tnennyben, Szomjazom, Elvégeztetett - csodálatos szavak. Az igére hallgató gyülekezetben, az egyházban becsülete van a szónak, és Isten beszédének megbecsülése növeli az emberi szavak becsületét is. Gyógyulunk. Jézus ném írott könyvtekercseket vagy röplapokat adott át tanítványainak, hanem igéjét adta szájukba. Nagyra értékelte a szót, látott benne fantáziát, rábízta merészen országa terjesztésének ügyét. Egyházában éppen ez biztosítja a folyamatosságot: húsz évszázada nem némul el az evangélium, hangzik a Róla szóló és a Tőle való beszéd. Szavai csodálatos szavak: ölnek és feltámasztanak, ölik óemberünket, feltámasztják az újat. Eldöntenek egy életet; sok életet, máskor görnyedve hordnak gondokat - idézhetjük a költő megállapításait. Nem elég panaszkodnunk arra, hogy ma romlanak a szavak, elértéktelenedtek, mocskossá lettek, megüresedtek. Nekünk magunknak kell komolyan venni a szavakat, nekünk, akik ismerjük az Ige egészséges beszédét és a szó hatalmát, hogy újra értékessé, tisztává, tartalmassá lehessen a szó, az emberi beszéd, a vox humana. Hsilld meg Uram hangomat, hívlak - ez az imádság szava. Halld meg Testvér hangomat, hívlak - ez a társat kereső szó. Meghallom Uram hangodat - ez a hit szava. Meghallom Testvérem hangodat - ez a szeretet szava. Szavak, komolyan vett szavak. Egyházzenénk külföldön A Lutheránia Burgenlandban így kezdődött az európai keresztyénség - hol tart ma? A keresztyénség többféle módon terjedt el, és különböző csatornákon áramlott be Európába. Elsőnek - és nagyon korán - az apostoli bizonyság- tétellel, ami nem történt csak szóval, hanem a Szentlélek erejével is (1 Thess 1,5), nemcsak a viszontagságos utakat - szárazon és vízen (2 Kor 11,26) hanem az élet odaáldozását is vállalva (2 Tim 4,6). A keresztyénség gyors térhódítása a római birodalom területén nem csupán Nagy Konstantinusz császári rendeletére, hanem sok tízezer mártír vérének gyümölcseként is történt. Meg sok neves és névtelen bizonyságtevőnek (Bonifáciusz, Anszgar, Cirill és Method, Gellért stb.) munkája nyomán, akik az evangéliummal együtt vitték az írás-olvasás tanítását, a rendezett együttélés meggyökereztetését, a szeretet cselekedetei meghonosítását intézményekben é$ azok falain kívül is. Terjedt persze a keresztyénség hatalmi szóra is, amikor fegyverrel is őrködtek a felett, hogy mindenki keresztvíz alá hajtsa a fejét. Most, amikor különösebben is figyelem tárgya, milyen eszközökkel téríttettek egyes népek, országok keresztyén hitre, nem árt visszaemlékezni arra, hogy Pál apostol hogyan látta Isten uralma megvalósulásának módját egy új földrészen, egészen más feltételek között is. Az athéni beszéd ennek is nagyszerű példája. Pál apostol értékeli a pogányokban meglevő vágyakozást az általuk még nem ismert Isten felé, de nem hagy kétséget a felől, hogy gyökeres változásra van szükségük. „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg!" A megtérés egyetlen kapu a bűnös számára Istenhez. Senki nem vihet maMindenki mindenütt térjen meg! gával semmit a régiből. Az athéni polgárság, Európa kvalifikált szellemi elitje sem. Kívül marad a görög filozófia, az azóta is utolérhetetlen ókori művészet, a görög városállamok eszményített demokratizmusa, a számtalan oltárra hordott sok áldozat, minden. Athén dicse- kedésének tárgya is. Pál apostol előkelő hallgatóságát is pőrére vetkőzteti Isten előtt: mindenki mindenütt térjen meg! A bűnt ugyanis elkerülhetetlenül követi az ítélet. A világot teremtő és fenntartó Isten „rendelt egy napot, amelyen igazságos 'ítéletet mond majd az egész földkerekség felett." Senkinek nem lehet majd mentségére, hogy „nem tudtam”, nem nyújt védelmet az, hogy „tévedtem”. Nincsen kicsi vagy nagy bűn, elhanyagolható, megbocsátható botlás, amire nem terjed ki az isteni emlékezés. Minden Isten szent felségét sérti és kijelentett akaratának való ellenmondás. Ha a tudatlanság időszakait - talán nagyon hosszú időszakokat - el is nézte Isten, de rendelt eg napot - az ítélet napját -, amelyen minden hiábavaló szóról számot kell adniok az embereknek. Ezért hirdetteti Isten már most, még jó időben: mindenki mindenütt térjen meg! Az, esélyeitől, lehetőségeitől megfosztott embernek más segítségre, más Segítőre van szüksége. Ez az a férfi, akinek Isten az ítéletet kezébe adta (Jn 4,22), akinek páratlan tisztét és müvét azzal igazolta, hogy feltámasztotta a halálból. Előtte kell meghajolni, porba hullni, és átszegezett kezeiből elfogadni a bocsánatot és az új életet. Ez a mai Európának, európai keresztyén ségnek is egyetlen megoldása, boldogító szolgálatának egyetlen forrása: mindenki mindenütt térjen meg! Burgenland Ausztriának az a keleti országrésze, amely a történelmi Magyarországon őrség néven egységet alkotott mai nyugati határterületünkkel. Ausztriában hozzánk hasonlóan az evangéli- kusság a lakosság öt százaléka, ezen a területen azonban nagyobb százalékban élnek evangélikusok. Népesebb gyülekezeteik közé tartozik Oberschützen (Felsőlövő) gyülekezete is. A nemes lutheri hagyományoknak megfelelően gazdag egyházzenei programmal dolgoznak: március és április hóra készített egyházzenei műsorfüzetük nyolc zenei alkalmat hirdetett. Ennek keretében került sor a Lutheránia szolgálatára. A meghívó egyházak: Oberschützen és Markt Allhau (Alhó) gyülekezetei voltak. A Lutheránia boldogan tett eleget a meghívásnak. Jó alkalom volt e háromnapos útra április 4-e, 5-e és 6-a, amikor az énekkari tagok többsége szabaddá tudta tenni magát. Hetvenketten utaztunk Burgen- landba: ötven énekkari, tizenöt zenekari tag, négy szólista és a vezetőség, D. Weltler Jenő karnagy, dr. Hafenscher Károly, a Deák téri gyülekezet igazgató-lelkésze és a cikk írója, mint a kórus orgonistája. Szombathelyen már várt ránk két osztrák autóbusz, ezekkel folytattuk utunkat. Negyven kilométer után meg is érkeztünk Oberschüt- zenbe. Barátságos, meleg testvéri fogadtatásban volt részünk. Lelkészük, Gottfried Fliegenschnee és kántoruk - a vendéglátás és a hangversenyek lelkes szervezője - Erik Barnstedt köszöntöttek minket. Ebéd után próbák, ismerkedés a vendéglátókkal. Este pedig az első szolgálat. Az oberschützeni templom padjai szépen megteltek, az énekkar az oltártérben állt fel, a zenekar pedig a padok előtt foglalt helyet. Két Bach-kantáta hangzott el ezen az esten: a 4. Christ lag in Todesbanden (Jézus, Megváltónk sírba szállt) és a 39. Brich dem Hungrigen dein Brot (Oszd meg kenyered az éhezővel). A szólókat Verebics Ibolya (szoprán), Sánta Jolán (alt), Kállai Gábor (tenor) és Berczelly István (basszus) énekelték. Mind a Magyar Állami Operaház szólistái, kivéve Verebics Ibolyát, aki pályája kezdetén áll ugyan, mégis egyre több rangos felkérést kap oratóriumokon való közreműködésre. Weltler Jenő karnagy szuggesztív átéléssel vezette kórusát. A két kantáta közé iktatott órgonamű (Bach a-moll prelúdium és fúgája) változatosabbá tette az est programját. Az alhói evangélikus templomban a Lutheránia megismételte Bach kantátáinak előadását. Ennek az estnek különösen is meghitt volt a hangulata. Ugyanis Weltler Jenő édesapja ebben a faluban született, s a hallgatóság soraiban többen is jelen voltak a rokonok közül. Vasárnap délelőtt az énekkar ismét az oberschützeni templomban szolgált. Az istentiszteleten és az úrvacsora alatt kórusműveket énekelt magyar szerzőktől. Hafenscher Károly lelkész ezen az istentiszteleten német nyelven hirdette az igét. János evangéliuma 9. fejezete alapján a meggyógyított vak válaszáról beszélt, aki Jézus kérdésére így felelt: „Hiszek, Uram.” Hafenscher Károly a két kantáta-esten is szólt a gyülekezetekhez, köszönő szót mondott a vendéglátásért, imádkozott és áldással zárta a Deák tériek szolgálatát. E három nap gyorsan eltelt, vasárnap este már mindenki otthonában számolhatott be az élményekről. Ha rövid volt is a látogatás, mégis jelentősnek ítéljük. Olyan evangélikusokkal kerültünk kapcsolatba, akikkel közös a múltunk, részben a jelenünk is. Olyan evangélikusokkal, akikről kevesebb szó esik köztünk, pedig testvéri szomszédok vagyunk. A vendéglátó családokkal való beszélgetés során jobban megismertük egymás egyházát, gyülekezetét. Az ismeretségek folytán barátságok is szövődtek. Ott-tartózkodásunk második napján emlékezetes autóbuszkiránduláson vehettünk részt, három szép, magyar múltú városkát, illetőleg várat tekintettünk meg. Beszélhettünk kisebbségben élő magyar, testvéreinkkel, akiknek igen sokat jelentett az anyaországiak szolgálata, magyar szava. Az egyházak közötti kapcsolatok erősítése, a testvériség ápolása mindannyiunk feladata és kötelessége. Az apostoli korban is így keresték a gyülekezetek az egymással való kapcsolatokat. Ezt a feladatot teljesítette az egyházzene szolgálatán keresztül a Lutheránia, Burgenlandban, testvérek között. Trajtler Gábor A lengyel Ökumenikus Tanács igazgatója Nagy püspöknél Andrzej Wójtowicz, a lengyel ökumenikus Tanács igazgatója, 1986. április 16-17-én hivatalos budapesti tartózkodása alkalmával látogatást tett dr. Nagy Gyula püspöknél és átadta a testvér lengyel evangélikus egyház, valamint püspökének, Janusz Narzyhskinak szívélyes üdvözletét és jókívánságait. Majd a magyar ökumenikus Tanács új főtitkárával, dr. Görög Tiborral folytatott megbeszélést. Mindkét találkozáson részt vett dr. Gottfried Mierau, a Budapesten müködö IOL (Európai Lutheránus Kisebbségi Egyházak Információs Szolgálata) főszerkesztője is. ApCsel 17,29-31 Csepr égi Béla Az oberschützeni (felsőlövői) templom