Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-04-20 / 16. szám

Evangélikus Élet 1986. Április 20. J3 CP * GYERMEKEKNEK | Józs 7 Hogyan büntet az Isten? Leleplez r A ^ VASÁRNAP IGÉJE IISaMHK Mt 18,11-14 Izráel népe lépésről lépésre ha­ladt annak az országnak a belseje felé, amelyről Isten azt ígérte: ez lesz a hazájuk. Nehéz küzdelmek, ostromok álltak már mögöttük, az Úr azonban mindeddig csodálato­san mellettük állt és győzelemhez segítette őket. így érkeztek el Ai város falai alá. Ai Város bevétele nem tűnt külö­nösebben nehéz feladatnak. Ép­pen ezért Józsué, a vezér úgy dön­tött, hogy elég lesz úgy háromezer ember az ostromhoz. Mikor azon­vétkezett ellene. Ákán volt a bű­nös, egy Júda törzséből való férfi. A bűnös eddig hallgatott, de most, hogy Isten maga leplezte le őt, to­vább már nem titkolhatta, mit tett. Térdre borult Józsué előtt, és így szólt: „Vétkeztem az Úr, Izráel Iste­ne ellen, mert megláttam a jerikói zsákmány közt - amit teljes egé­szében Neki kellett volna szentelni egy gyönyörű babiloni köntöst, 200 sekel ezüstöt (kb. 3 kgX és 50 sekel súlyú aranyrudat (kb. 83 dkg). Nem bírtam ellenállni a kísér­ban a kife sereg a falak alá érke­zett, váratlan dolog történt. Ai har­cosai kirohantak a városból, meg­futamították őket, sőt: 36 embert le is kaszaboltak közülük. Amikor Izráel népe megtudta, mi történt, nagyon megrémült. Senki sem értette, hogyan szenvedhettek ilyen csúfos vereséget, amikor Is­ten azt ígérte, hogy az ő oldalukon fog harcolni. Valami miatt megha­ragudott talán, azért hagyta' el őket? Valamennyien megszaggat­ták hát ruháikat, hamut és port hintettek a fejükre - ez volt a bűn­bánat és a gyász jele Izráelben, - és úgy mentek Isten elé, hogy meg­tudják, miért történt mindez? Isten így válaszolt Józsuának: Van valaki köztetek, aki megszegte a velem kötött szövetséget: Jerikó ostromakor lopott a nekem szen­telt dolgokból, és a holmit eldugta a (sátrában. Holnap reggel hívd össze az egész népet, majd én megmutatom, ki az. így is történt. Másnap reggel va­lamennyien fölsorakoztak Isten parancsának megfelelően, és ö sorshúzás útján tudtukra adta, ki tésnek; az egészet hazavittem, és elástam a sátram alá a földbe." A vallomás után Józsué gyorsan elküldött valakit, hogy járjon utá­na: valóban úgy van-e minden, ahogyan Ákán mondta. Elő is ke­rült minden hiánytalanul. Nem volt sok az, amit lopott, mégis: - ezzel Ákán megszegte az Istennel kötött szövetséget, így miatta hagyta el a népet az Úr Ai ostromakor. Sőt: egész végig 'hallgatott, epedig a' sorsolás megkezdése előtt lett vol­na még idő a bűnvallásra. Ákánnak bűnhődnie kellett. A nép megragadta őt és mindenét, amije csak volt, kivitték a táboron kívülre, ott megkövezték, végül el­égették. Majd a kivégzés helyén egy nagy halmot emeltek emlékez­tetőül és figyelmeztetőül vala­mennyiük számára. Emlékeztessen ez a történet ben­nünket is arra, hogy „...nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lep- leződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.” (Mt 10,26) Ha mi nem valljuk meg bűneinket, Isten előbb- utóbb mégis napvilágra hoz min­dent. Luptákné Hanvay Mária ÖRÜLJETEK! Ez a vasárnap örömre szólít fel bennünket: Jubilate! örüljetek! - De lehet-e felszólításra örülni?! Azt gondo­lom - nem. Bizonyosan vannak többen, akik odahaza vagy kórházi ágyon betegen fekszenek és ott olvassák SS ezt a lapot, örüljetek...? Hogyan örüljön az, akinek a problémái vagy családi gondjai szinte megoldhatatla- nok? Éjszakákat sír át álmatlanul, örüljetek! Könnyen mondja ezt, aki egészséges, fiatal s akinek nincsenek roskasztó terhei. Ha figyelmesen elolvassuk a vasárnap igéjét, akkor kiderül, hogy itt nem egyszerűen a mi örömünkről van szó. Az öröm, a tévelygő, de megtalált bárány miatt tölti el azt, aki otthagyva a kilencvenkilencét, megkeres­te az elveszettet. Keressük ki ennek a példázatnak a Lukács evangéliumában található párhuzamát (Lk 15,4-7). Ott félreérthetetlenül ezt mondja Jézus: „Mondom nektek... öröm lesz a mennyben egyetlen bűnös megtérésén, mint kilencvenkilenc igaz miatt, aki­nek nincs szüksége megtérésre”. Jézus Krisztus öröméről beszél tehát az ige, aki azért i jött, hogy senki el ne vesszen. Isten mentő szeretete amikor célhoz ér - az öröm. Öröm mennyen és földön. I - Nem ez az egyetlen példázata Jézusnak, amelyik erről szól. Az elveszett drachma előkerülésekor ugyanezt hangsúlyozza. Az asszony összehívja barátnőit és szom­szédait és arra kéri őket: „örüljetek velem...” Jézus hozzáfűzi: „így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen bűnös megtérésének”. De a jól ismert tékozló fiú példázata is ezt hangsú­lyozza. Az apa így kérleli duzzogó nagyobbik fiát: „Vi­gadnod és örülnöd kellene, hogy ez a testvéred meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott”. Isten országára lenne jellemző ez az öröm? Pál apos­tol számára ez nem kérdés. Meg van győződve róla, hogy az Isten országa „Szentiélekben való öröm” (Rm 14,17). - Jézus mondja: „ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket” s „ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek * és a ti örömötök liéljes legyei!” (Jn 15,9-1 T).i’to Ji l Ezen a vasárnapon tehát nem parancs hangzik fe­lénk: örüljetek! Hanem annak a kereső, féltő szeretet­nek a tudatosításáról van szó, amivel minket a mi Urunk szüntelenül körülvesz. Betegágyon, családi gondok között ezért töltheti el a mi szívünket is - a szomorúság, csüggedés és kétséges­kedés helyett - az öröm. Ez az öröm természetesen nem harsány vidámság, hanem a lélek belső nyugalma és bizonyossága: örülök, mert Isten mentő, megtartó sze- retetében tudhatom magam. Pintér Károly IMÁDKOZZUNK Uram! Győzd le szívem szomorúságát és kétségeit, hogy meg­tartó, mentő szeretetednek örülni tudjak. Add meg nekem, hogy országod örömében éljek mindennap. Ámen Igen, vagy nem Mt 5,33-37 A beszéd lényegét fogalmazga- tom. Szeretnék minden felesleges hordalékot elvinni, mit évszáza­dok bűne, tévedése rárakott, hi­szen mint minden „emberit”, ezt is megrontotta a bűn. Erre 'figyel­meztet Jézus szava. A nyelv, az emberi beszéd nem önmagában rossz, hanem mert mi romlottak vagyunk, tesszük tönk­re a beszéd adta lehetőségeket. Az Ige azért lett testté, hogy - többek között - visszaadja a beszéd méltó­ságát. A beszéd: válasz. Válasz a Meg- szólítónak. Igent mondani a hívás­nak, hogy a tényeken túli létezést is megfogalmazzuk, a szeretet va­lóságát és valódiságát. A beszéd: lét-ige. Létünk - az emberi lét - állítása. Megigézése tárgyaknak, melyeket először ne­vezünk meg, s az értelem világos­ságába emelünk a nyelv teremtő ereje által. A beszéd: ígéret. A történelmi párbeszéd és megértés ígérete, hogy a logoszférában is sikerül ta­lán majd egyöntetűen megfogal­mazni az emberi minőség feltéte­lét. A beszéd: önközlés. „Az ige arról ismerszik meg, hogy aki el­méje méhében hordja: szenved; aki kimondja: teremt; aki hall­gatja: megtisztul. Az ige jelentése tehát sohasem személytelen, mint az egyenruhában járó, frá­zisban menetelő szavaké. Attól és úgy van értelme, akiben és ahogyan megfogamzik és meg- nyilatkozik. Az ige többé már nem szótári szó, kincstári kellék, hanem lényegedben gyökerezik, s mint viharmarta tölgy, csak^ön^ ■ nőn talajával, „veled. Pgyütt^dönt:,. hető ki. Megszűnik az alany és a kijelentés különléte. Szolga vagy csupán, izzó-szál, amelyen az ige fénye kigyúl.” (Cs. Gyimesi Éva: A szó hatalma.) A beszéd: hatalom. Isten beszé­de teremtő hatalom volt a világ hajnalán, s maradt ma is. A mi beszédünk, ha nem is Uy hatalmas, mégis eszköz, mely építésre, vagy ölésre alkalmas. A beszéd: lehet a helytelen élet kifejezője is. Bibliánk számtalan példát említ: a fecsegő, aki osoto- baságba bonyolódik, megsérti a titkot és megutáltatja magát; az ostoba, akit a nyelv botlásairól le­képmeditAciók A HEGYI BESZÉD alapján hét megismerni, a rossz bárát, aki vigasztalásul csak „szélnek bocsá­tott szavakkal” szolgál. További félelmetes veszélyek a káromlások, az erkölcstelen szavak és a hamis eskük. Észrevétlen baj, mikor csapda lesz a szó, mert nem a való­ságot (tehát, ami VAN) fejezi ki, hanem a valótlanságot (ami NINCS). Jézus ezzel szemben az őszinteségről beszél. A beszédről így vall Pilinszky János: „Ha van is tudománya, ma­ga a nyelv nem tudomány. Első­rendűen: közlés és összeköttetés. Kimeríthetetlen eszköz arra, hogy hírt adjak magamról másoknak, s azonos szinten híreket szerezzek másokról a magam számára. A beszéd tehát: adás és befogadás. Nyitottság. Szeretet. Ahol vissza­élnek a szeretettel, vagy ahol meg­szűnik a szeretet, ott nyilvánvaló­an elhal a beszéd eredendő értel­me, és visszájára fordul művésze- i szeretet elhalása mindem . jnyelyromlás igazi gyökere s az így, támadt betegséget nem gyógyítja semmiféle tudós kezelés, nyerész­kedő gond, szerkezeti elemzés... Minden beszéd legmélyén csönd lakik. Isten mindén beszédet felül­múló csöndje, az a legfőbb és ki­mondhatatlan beszéd, mely szava­inkban örökösen megtestesülni kí­ván, hasonlóképpen ahhoz, aho­gyan az Ige testet öltött közöt­tünk. .. A nyelv elsőrenden nem nyelvészet, még csak nem is költé­szet, hanem az ember megszentelő- désének, a szeretet teljességének és kiteljesítésének gondja.” Ami ezen felül van, a gonosztól van. Laborczi Géza KÉKÉN ANDRÁS IGEHIRDETÉSEI ES ELŐADÁSAI LÁTNI ÉS ÉRTENI 1------------------------------------------------------------------------­­A 300 lap terjedelmű könyv né­hány hónap alatt elfogyott. Már Sajtóosztályunknál se kapható. Elsősorban azok vették meg ma­guknak, akik ismerték Kékén Andrást, meleg hangú, világosan és tömören fogalmazott, széles kö­rű műveltségről tanúskodó szavai­nak hatása alatt kötődtek hozzá. Számuk nem csekély. Valószínűleg több a múlt évben megjelent könyv ezer példányszámánál. Az első világháború utáni lel­késznemzedék sajátos, szinte egye­dülálló igehirdető típusa volt. Nem vált modellé. Még csak epigonjai sem voltak. „Hogyan prédikáljak a modem embernek?” - ez a kér­dés foglalkoztatta. Emiatt sokan liberális teológusnak tartották. Ez a megjelölés azonban oly sok értel­mű és leterhelt, hogy jobb tartóz­kodni tőle. Nem tartozott az ún. „evangelizátorok” táborába. Füg­getlenség és szabadság utáni vá­gyát a Petőfi szellemét őrző aszódi evangélikus gimnáziumból hozta magával. A soproni teológián á lutheránus ortodox tanokkal azo­nosult. Mégis, ki mondhatná őt ortodoxnak? Raffay Sándor mel­lett töltött segédlelkészi éveiben a püspök puritán magyar beszédstí­lusa hatott rá. Hódmezővásárhelyi szolgálata idejétől válik igehirdeté­se mindinkább gyülekezetszerűvé. Itt fokozódik érzékenysége a társa­dalmi kérdések iránt is. Legérdekesebb életének utolsó szakasza. A Deák téri gyülekezet­ben, munkatársai körében, beha­tóan foglalkozott korunk teológiai irányzataival. A kötetben közölt húsvéti beszédek is jól tükrözik en­nek hatását. Rengeteget olvasott, önálló gondolkodását, független­ségét azonban megőrizte. Mindent életprogramja szempontjából használt fel. A gondolkodó ember segítőkész komolyanvételére töre­kedett, mert „a tág szellemi pers­pektíva sok akadályt elháríthat az Istenhez vezető úton”. Ha a közép­kori teológus azt mondta: „Hi­szem, hogy megértsem” -, ő a meg­értés útján igyekezett hitre juttatni, hitben megtartani. A kötetben közölt előadásai a tudományos eredmények népsze­rűsítésének gyöngyszemei. Nem­csak önmagával, hallgatóival szemben is igényes. Micsoda széles skála! Múltunk: a magyar reformá­torok teológiája, történelemszem­lélete, igehirdetése. Nagyjaink: Wiener, Heidegger, Planck, Illyés. Társadalmi kérdéseink: a magyar földkérdés, a nagyváros, a megkri­tizált Tízparancsolat, az életkorok erkölcsi krízise stb. Csak kiraga­dott példák tájékozottsága gazdag tárházából. A szándék mindig ugyanaz: ismeretek közlése útján is hitet ébreszteni és erősíteni. A könyv kétharmada igehirdeté­seit tartalmazza. A hit felelős gon­dolkodásra felszabadító erejéről tanúskodik. Akaratunkhoz, szi­vünkhöz is a gondolkodás útján közelít. Igehirdetései ezért sokszor előadásszerűek, de mindig a lelki- pásztor szeretetétől áthatottak. A hit tudatosítását és a hit erejével kialakított gondolkodást kívánja elősegíteni. Érthető ezért, hogy hinni és gondolkodni akaró evan­gélikusok - nemcsak értelmisé­giek! - tisztelték, szerették és von­zódtak hozzá. Esketési, temetési beszédei tanúsítják, milyen széles körben érvényesült vonzása. A könyv csak ízelítő, .jelzi egy­házunk teológiájának gazdagságát és sokszínűségét” az előszó megál­lapítása szerint is. Benczúr László A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyházi vonatkozásai Az idén március 14-től 23-ig ötödik alkalommal került sor a Tavaszi Fesz­tivál megrendezésére. A hangver­senyek, színházi és operaelőadá­sok, kiállítások, nemzetközi szak­mai találkozók ilyen sűrítését az indokolja, hogy egyrészt a hazai közönség kapjon összefoglaló ké­pet kulturális értékeinkről, más­részt hogy a külföldiek számára jelentsenek vonzóerőt ezek a programok. Az idei fesztivál tartalmát a programfüzet bevezetője így hatá­rozza meg: „A fesztivál tíz napja alatt megrendezésre kerülő közel ezer kulturális és idegenforgalmi esemény minden művészeti ágat felölelve mutatja be a magyar kul­túra keresztmetszetét, amely olyan szellemi óriásokat adott a világ­nak, mint Liszt Ferenc, Bartók Be­la és Kodály Zoltán, s amely nyi­tottan és őszinte szeretettel fogadja . és vallja magáénak, az egész embe­riség kincsének, bármely más nép igazi művészi alkotásait. Az 1986. évi Budapesti Tavaszi Fesztivál központi témája Liszt Ferenc mű­vészete.” Ebben az évben három vidéki város: Kecskemét, Sopron és Szentendre is bekapcsolódott a programba. Az események sűrűjéből azokat emeljük ki, amelyek valamilyen módon egyházi vonatkozásúak. Ezek programba állítását szüksé­gessé tette a Liszt-év - hiszen al­kotásainak jelentős része egyházi mű és lehetségessé vált a ma­gyarországi egyhazak és az állam közti rendezett viszony eredmé­nyeként. Örömünkre a fesztivál program­jába bekerült Trajtler Gábornak a Deák téri templomban márc. 15-én adott koncertje, melyen Liszt és Bach művei szólaltak meg. A Kálvin téri református temp­lom három alkalommal adott ott­hont a fesztivál koncertjeinek. Ott márc. 19-én Zászkaliczkv Tamás orgonaestjére, 21-én pedig Sebes­tyén János orgona és csembalóest­jére került sor. Márc. 22-én a Ma­gyar Állami Operaház Gyermekka­ra adott itt hangversenyt. A Mátyás templomban a feszti­vál mind a tíz napján volt hangver­seny. Különösen ünnepélyes volt ezek között a márc. 16-i hangver­seny, amelyen a Szegedi Szimfoni­kus Zenekar és a DELÉP Szegedi Zenebarátok Kórusa Oberfrank Géza vezényletével Liszt „Koroná­zási Misé”-jét adta elő, amelynek ősbemutatója is ebben a templom­ban volt. De emlékezetes marad a Magyar Rádió és Televízió Gyer­mekkarának márc. 14-i hangverse­nye is, amelyet a tv egyenes adás­ban közvetített. A gyermekkar ve­zetője Reményi János. Márc. 16-án itt szerepelt a most alakult Állami Énekkar, Pászti Miklós vezetésé­vel. A Corelli Kama­razenekar Ella Ist­vánnal az élen, a Magyar Rádió és TV Énekkara Sapszon Ferenccel, a Bu­dapesti Madrigál Kórus Szekeres Ferenccel és a Magyar Néphadse­reg Művészegyüttesének Férfikara Zámbó Istvánnal ugyancsak itt sze­repelt. E hangversenyeken orgo­nán közreműködtek: Elekes Zsu­zsa, Ella István, Kovács Endre, Ifi- Révész László és Ruppert István. A Dohány, utcai Zsinagógában héber liturgiái énekek hangzottak el és kántorverseny volt. A fesztivál kiemelkedő esemé­nye volt a Kongresszusi Központ­ban tartott nyitó hangverseny is, amelyen Gilbert E. Kaplan (USA) Mahler II. szimfóniáját vezényelte. E mű címe: „Feltámadás.” Ugyancsak nagy érdeklődés mellett mutatta be a Győri Balett Markó Iván vezetésével a Liszt Krisztus oratóriuma alapján ko- reografált Jézus az ember fia c. művet. A fesztivál során az ősbe­mutatót még hét előadás követte a Budapesti Sportcsarnokban. E kiragadott események is mu­tatják, hogy az idei,. Liszt emléké­nek szentelt Tavaszi Fesztivál mo­numentális vállalkozás volt. Méltó Liszt nagyságához. Bennünk pedig - Arany János szavait idézve - azt az érzést erősíti meg, hogy: „Nép, mely dicsőt, magasztost igy magyasztal, Van élni abban hit, jog es erő!” Fasang Árpád

Next

/
Oldalképek
Tartalom