Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-04-20 / 16. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 51. ÉVFOLYAM 16. SZÁM 1986. ÁPRILIS 20. HÚSVÉT UTÁNI 3. VASÁRNAP ÁRA: 5,50 Ft Az öröm titka ez: tartsa magát az ember teljes szívvel az igéhez, vigasztalván ma­gát Krisztus drága ígéretével, hogy ő az Atyával együtt velünk marad s megoltal- \ máz, hogy semmi baj ne ártson, ördög s világ semmi hatalma el,ne tiporjon, se tőle el ne szakítson. Ebben mindig örö­met s vigaszt lelünk, sőt egyre örvende- zőbbek leszünk. (Luther) \____________ _____________J I \ Ö RÖM KRISZTUSBAN DR. FEKETE ZOLTÁN ORSZÁGOS FELÜGYELŐ KÖSZÖNTÉSE Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, április 1-én hivatalában fejezte ki jókívánságait dr. Fekete Zoltán országos felügyelőnek, hetvenötödik születésnapja alkalmából. Egyházunk képviseletében dr. Nagy Gyula püspök volt jelen az ünnepélyes alkalmon. Ezt követően az egyházi vezetőség köszöntötte dr. Fekete Zol­tánt az Üllői úti székházban. Dr. Nagy Gyula püspök köszöntésé­ben kiemelte, hogy országos felügyelőnk hosszú évtizedeken ke­resztül hűséggel végezte sokoldalú egyházi szolgálatát: 1949-től kezdve mint a Pesti Egyházközség, majd a Fasori Gyülekezet felügyelője, másfél évtizeden keresztül mini az Északi Egyházkerü­let felügyelője, végül mint az országos egyház legmagasabb világi tisztségviselője. Egész egyházunk hálás köszönetét kifejezve, kérte Isten gazdag áldását további szolgálatára egyházunkban. ÉLŐ VÍZ így kezdődött az európai £££■*“ , , kutattak kérész tyenseg a2 jrásokat...­- hol tart ma? ApCsel 17,10-15 Konfirmáció Angyalföld 1983 (Archív fotó) Együtt örülünk Még frissen cseng a fülünkben a húsvéti ünnepekben oly gyakran hallott és énekelt mondat: Krisz­tus feltámadt! De már tovább kell lépnünk. Nem maradhatunk meg az ünnepnél. Ránk köszöntöttek a hétköznapok. A hétköznapi küzdelmek. Kísértések sorozata próbálja meg életünket és hitün­ket. A döntő kérdés változatlan maradt számunkra: mennyire tu­dunk élni abból az örömből, amit Jézus Krisztus jelenléte teremt meg a naponkénti megtérés aján­dékával? Sok gyülekezetünkben ezekben a napokban zajlanak a konfirmá­ciós vizsgák és ünnepi istentiszte­letek. A konfirmandus fiatalokat látva gondolunk-e arra is, hogy számunkra is erőforrás lehet, ha őszintén megkérdezzük önmagun­kat: mennyire él bennem a Krisz­tussal való találkozás öröme? Mi­lyen mértékben uralkodik rajtam a döntő változás élményének ha­tása, hogy merek és akarok újat kezdeni az életemben, mert Jézus Krisztus is újat kezdett el bennem. Átéltem-e már az első lépések életmentő szerepét az életemben? Van-e személyes tapasztalásom arról, hogy milyen hatalmas erőt és átrendeződést jelent, amikor Jé­zus kezébe vesz egy-egy emberi életet, s ami tegnap még hihetetlen volt, az mára járható úttá válik. Nem szegényedett-e meg túlságo­san az élménytárunk? Nem hall­gattunk-e el abból nagyon sokat egymás előtt, amit személy szerint kaptunk? Nem vagyunk nagyon önzőek abban az értelemben, hogy hamis visszafogottsággal és higgadtsággal magunkba zárjuk személyes vallomásainkat s ezzel szűkítjük a testvéri erősítés lehe­tőségeit? Az első húsvétot követő emberi lépések nagyon nehezen indultak el. Mégis ebből a bizonytalanság­ból vált kitörölhetetlenné Húsvét élménye és híre. Az sem véletlen, hogy az evangéliumok és az első gyülekezetek megőrző gondossága épp ebben az irányban volt hihe­tetlenül színes és gazdag. Húsvét után a kérdés mindössze ennyi ma­radt tanítvány és érdeklődő szá­mára: van-e örömöd Jézus Krisz­tusban? Az öröm állandó eleme az élet­nek. Már a kezdetről szóló mon­datokban jelen van a mindenség öröme. A nap, a hold, a hegy, a völgy és a pusztaság is örül. Arról az örömről tud az Ószövetség, amely a mennyet és a földet_ át­fogja. Istennel való kapcsolatunk­nak is meghatározó eleme az öröm. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szomorúság és elkeseredés, hanem azt, hogy Isten akkor is örömforrás, amikor^ mi magunk­nak és másoknak rengeteg szomo­rúságot és bajt szerzünk. Az ün­nep általában örömnap. Öröm, ha a nép és az egyes ember ismeri a törvényt és cselekszi a jót. Örö­möt jelent az Isten szolgálata s az Isten népéhez való tartozás is. Örömöt jelent a tapasztalat, hogy Isten meghallgatja az imádságot. Örömöt jelent a bűnbocsánat el­nyerése s az örökélet reménysége is. Már az Ószövetség is ilyen sok­féle kapcsolatban ábrázolja az Is­tennel járó ember életében az örö­möt. Az Újszövetségben az öröm egy egészen új teljességben jelentkezik. Krisztusban köszönt ránk egy örömkorszak, amelyben mi már az aratók, a győzők és a menyegző résztvevőinek örömével élhetünk. Valóságos emberi örömöt jelent Is­ten öröme ott, ahol a kilencvenki­lenccel szemben az egyetlenen éb­red az öröm. Öröm yan Zákeus házában. Örömöt hoz a találkozás Lévi otthonában. De milyen párat­lan erejű az az öröm, amely a haza­térő tékozló fiút fogadja! Ez a cse­kély számú példa is mutatja, jjogy Isten öröme megtérésünkön nem tan, hanem az élet minden terüle­tén érezhető és tapasztalható kisu­gárzás. Ami lehetetlennek tűnt, az válik lehetségessé. Amihez erőtlen­nek érzem magam, az lesz a szolgá­latom területe. Ahol már-már visz- szavonulni készülök, mert elfo­gyott a kedvem és az energiám, Ő ott is tud velem újat kezdeni. Ha már a mélységekig süllyedtem, és nagyon messzire rohantam az atyai ház oltalmazó kerítései mö­gül, ha már csak valahol az emlé­kezetem poros mélységeiben él egy foszlány arról, hogy milyen is len­ne a visszatalálás, Ő ott és akkor utat teremt arra, hogy még egyszer átélhessem az öröm csodálatos perceit életemben. Az örömhöz szervesen hozzátar­tozik a megszabadulás érzése. Csak ott születik öröm, ahol felfe­dezem, szétfoszlott a rabtartó ere­je, nem kell többé félnem és retteg­nem. Nem az óemberem határozza meg a tetteimet. Jézus szabaddá tesz arra, hogy új énemmel vessem bele magam az ő követésébe. Egy- egy elvégzett munka, egy-egy meg- küzdött eredmény milyen hatal­mas fellélegzési lehetőséget jelent! Mennyivel inkább kellene felléle­geznünk akkor, amikor Jézus ne­künk is címzi a tanítványoknak megfogalmazott mondatot: ne an­nak örüljetek, hogy a lelkek enge­delmeskednek nektek, hanem azon örvendezzetek, hogy neveitek fel vannak írva a mennyekben. Enél- kül a ténylegesen hitt és átélt nagy távlat nélkül mindig erőtlen és hé­zagos a keresztyének öröme. Néz­zünk bele bátran ebbe az öröm- szerző eseménybe: Krisztusért ne­veink felírattak. Nem egy képzelet­beli, hatalmas táblára, hanem oda, ahová mindannyian tartunk. Ő ígéri, aki ezt hirdeti a legnagyobb jövőről: íme, én mindent újjá te­szek! Addig azonban a mi örömünk olyan lehet, mint a gyógyuló be­teg számára az a nap, amikor hosszú idő után újra felkelhet. Olyan, mint a rabságból való szabadulás napja az elítéltnek. Benne van az új kezdet öröme, de kíséri a visszaesés veszélye. Óriási nap az, amikor valaki megtér bűneiből. Ettől kezdve azonban kétszeresen ébernek kell lennie, mert valóság az az erőtér is, amely azon fáradozik, hogy az angyalok és a megtértek örö­mét bűnre csalogató hivalkodá­sával összetörje. Nem marad számunkra más, csak az Erőseb­bel, a Krisztussal való napon­kénti találkozás. Ez a kiapadha­tatlan örömforrás az igazi bizto­síték ‘mindig'megújulást váró hi­tünk számára. Szabó Lajos Úgy tűnik, mintha megnőtt vol­na az érdeklődés a Biblia iránt. Keresett könyv lett újra. Egyre többen ismerkednek meg vele. A templomokban természetesnek tűnik, hogy ott az emberek a nyi­tott Bibliával találkoznak. Ez van az oltáron, a II. vatikáni zsinat óta a római egyházban is. Ezt tartja kezében az igehirdető a szó­széken. Az egyház számára nemcsak „templomi felszerelés”, vagy kí­váncsi érdeklődés tárgya a Biblia. Sokkal több ennél: a nyitott Biblia az egyház létfeltétele. Áhol az egy­házban becsukva felejtik a Bibliát, ott elsorvad az egyház élete. Ahol viszont kinyílik, ott mindig meg­elevenedik a keresztyénség. Ez mindig így volt az egyház hosszú történelme során. Ma sincs más­ként. Igazában véve a Biblia csak ott válik nyitott könyvvé, ahol a szí­vek „készséggel fogadják az igét”. Csak nyitott szívek számára lesz nyitott könyv a Biblia. így volt ez egykor Bereában is. Többről van szó, mint kíváncsi érdeklődésről, tudásunkat gazdagító ismeretek megszerzéséről. A Biblia igazán „érdekessé” csak akkor lesz a szá­munkra, ha az evangélium otthon­ra talált a szívünkben. Vagyis: ha Jézus Krisztus és Általa Isten sze- retete megragadott bennünket. Az Ige befogadása a Bibliával való rendszeres és kitartó foglalko­zásra ösztönöz. Itt nem futó isme­retségről van szó, hanem alapos megismerésről. Ez qem megy a „kutatás” fáradságának a vállalá­sa nélkül. A mi fogalmaink szerint a „Biblia-kutatók” a szakértő tu­dósok, teológusok. Bereában a gyülekezet tagjai váltak a Biblia kutatóivá. Ha ilyen hozzáállással foglalko­zunk a Bibliával, csak akkor lesz csodálatos könyv a számunkra. Mások számára elrejtett titkából így tárul fel egyre több előttünk. Lapjairól láthatatlanul, de mégis valóságosan Jézus Krisztus lép elénk. Ő ismerteti meg magát ve­lünk egyre jobban és erősíti-szilár- dítja Benne való hitünket. A nyitott Biblia összehozza és közösséggé formálja a gyülekeze­tei. Fontos és nélkülözhetetlen a Bibliával való egyéni foglalkozás is. Ezt egyetlen igazán hívő keresz­tyén Sem spórolhatja meg magá­nak. A Biblia „kutatása” igazában véve azonban közösségi munka. így juthatunk egyre mélyebbre a Biblia megismerésében és így jut­hatunk egymással egyre meghit­tebb testvéri közösségbe is. Mindennek még egy igen fontos következménye van. Ahol meg­nyílnak a szívek az evangélium be­fogadására és nyitott könyvvé vá­lik a Biblia, ott szükségszerűen fel­ébred a felelősség az evangélium ügyéért. Ez nem egyes emberek ügye, Pálé, vagy bárki másé, ha­nem az egész gyülekezeté. Ezért nyújtanak Pál apostolnak testvéri segítséget a thessalonikai, majd a bereai keresztyének. (10.14—15. v.) Ezért „vállalnak közösséget az evangéliummal” a filippi-beliek is. (Fii 1,5) Az evangéliumtól elvá­laszthatatlan küldetés Isten egész népének közös feladata. Az evangé­lium csak akkor válik hódító erő­vé, ha ilyen segítő szeretet és áldo­zatos szolgálat hordozza. Hol tartunk ma? A nyitott Bib­lia bennünket, mai keresztyéneket komoly önvizsgálatra indít? Te­gyünk fel ismét néhány kérdést magunknak. Az egyház népének találkozása a nyitott Bibliával nem korlátozó­dott-e teljesen az istentiszteletre? A római egyházban eleven ér­deklődés támadt a Biblia iránt. Az „Ige egyházadként _ emlegetett evangélikusok nem kerülünk-e alapos lemaradásba? Ä Biblia iránti érdeklődéstől el­jutnak-e híveink a vele való ko­moly foglalkozásig? Nem szégye- nítenek-e meg bennünket ebben még az egyházon kívüliek is? Áz egyháznak a mai világban való szolgálatát, missziói küldeté­sét felvállalják-e és áldozatosan se­gítik-e mai gyülekezeteink? Az evangélium hirdetése és terjesztése nem lett-e szinte teljesen klerikális, papi ügy? Az egyházban minden megúju­lás a nyitott Bibliából született. A reformáció is. Éppen ezért: ko­runk keresztyénségének csak ak­kor van jövője, ha a hívek életében újra központi helyre kerül a Biblia és a gyülekezetek közös ügyévé vá­lik az evangélium szolgálata. Laborczi Zoltán Húsvét után kiemelkedő és szép gyülekezeti alkalom a konfirmáció. Együtt örülünk azokkal a csalá­dokkal, ahonnan oltár elé lépnek a fiatalok. Együtt imádkozunk ér­tük, mert sajátjainknak tudjuk-és érezzük őket. Együtt megyünk ve­lük az oltárhoz, hogy erősödjünk és bátorítást kapjunk Jézus teste és vére által. Idén húsvét igen korán volt, ezért gyülekezeteink nem tudták a megszokott időben, húsvét utáni vasárnap megtartani a konfirmá­ciót, hanem április valamelyik va­sárnapján teszik ezt. Minden gyü­lekezet örömmel készül erre. Ez al­kalom, hogy visszatekintsünk a múltba és lássuk Isten segítő ke­gyelmét. Gondolataink a gyereke­ink kereszteléséig szaladnak vissza. Mennyi öröm és gond volt a mostani szép ünnepi alkalomig! De velünk volt Isten segítő szerete- te. A jelenünkön is elgondolko­dunk. Mennyi mulasztás és bún terheli életünket. Á gyerekek talán nem tanultak úgy, mint ahogy le­hetett volna, mi viszont nem éltünk eléjük egy olyan örömteli keresz­tyén életet, amit szívesen és önként tudtak volna vállalni... De együtt járulhatunk az oltárhoz és fiatal- nak-idősebbnek egyszerre hang­zik Jézus bűnbocsátó kegyelme. Boldog közös élmény ez! A jövőt is szeretnénk kutatni, amely előttünk van. Ismeretlennek tűnik, vagy mégsem? A jövőben is velünk lesz és segít Istennek a keresztségben megtapasztalt kegyelme. A jövő­ben erre biztosan építhetünk! A konfirmáció szó jelentése: megerősítés. Egyrészt megerősít; jük azt az ígéretet, amit a szülők a gyermek keresztelésekor mondtak el. Tehát ez az az alkalom, amely­nél a felnőtt gyermek vallást tesz arról, hogy megismerte a kereszt­ségben nyert kegyelmet és kijelen­ti, hogy ebben a kegyelemben akar járni. Ezért nagy hangsúly esik a konfirmációi oktatás hitéb­resztő és hitben erősítő jellegére, mert a keresztség hit által üdvözít. Másrészt a Szentlélek erősíti meg hitünket. A konfirmáció a Szentlé­lek vételének alkalma, bár nem az egyetlen és nem is feltétlenül az első alkalma. Ezért a konfirmandu­sok vallástétele után következik a Szentlélek segítségül hívása a gyü­lekezeti énekben, az imádságban és az áldásban. A konfirmáció továbbá az úrva­csorához bocsátás és az első úr­vacsoravétel alkalma. A konfirmá­ciói oktatás feladata, hogy felké­szítse a gyerekeket erre az alka­lomra. Látszólag most a gyerekek vizs­gáznak, ők járulnak először az úr­vacsorához, körülöttük forog min­den. A valóságban együtt vizsgá­zunk. Az ő tudásuk és a mi életünk, értük való imádságunk, együtt ke­rül a mérleg serpenyőjébe. A Szent­lélek beárad a fiatalok életébe, de bennünket is formál, megújít, ami­kor felelősségteljesebb életre indít. A fiatalok először veszik az úrva­csorát és tudatosul bennük, hogy a keresztség óta hordozza őket Isten szgre te te. Bennünk az úrva­csora azt tudatosítja, hogy nem estünk ki Isten kegyelméből, Isten visszafogad bennünket is. [gy lesz a konfirmáció a közös öröm alkalma. Nemcsak a konfir­mandusokkal, hanem velünk is történik valami: tapasztaljuk Isten kegyelmét. Ezért örüljünk együtt! Missura Tibor A RAJNA-PFALZI MINISZTERELNÖK LÁTOGATÁSA / EGYHÁZUNKBAN Húsvéthétfőn délután jelentős külföldi vendégek keresték fel egyházunk központját. Dr. Bernhard Vogel, a Rajna-Pfalz tarto­mány (Német Szövetségi Köztársaság) miniszterelúöke, magyar- országi hivatalos útja során látogatást tett dr. Nagy Gyula püspök­nél az országos egyház székházában. Kíséretében voltak dr. Chris­toph Stollenwerk államtitkár és dr. Ernst-Friedrich Jung, a NSZK budapesti nagykövete. A magas külföldi vendégek kifejezték legjobb kívánságaikat a gyógyuláá útján levő dr. Káldy Zoltán püspök, a Lutheránus Világ- szövetség elnöke iránt. A több mint egyórás megbeszélés során tájékozódtak egyházunk mai életéről, valamint szolgálatáról társa­dalmunkban és az egyházak ökuméníkus közösségében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom