Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-04-06 / 14. szám

Evangélikus Elet i986. április 6. A Miatyánk — ma Jöjjön el a Te országod! Isten országának eljöveteléért való könyörgésünk „Te” szócskája könnyen annak látszatát kelti, mintha magunkról mondanánk le, az ő kedvéért engedelmeskednénk alázatosan. Valóban igaz, hogy ez a kérés is magában hordozza Isten mindenek felett való hatalmának, uralmának és fenségének felismeré­sét és tudatát, de mégsem az a hely­zet, mint mikor világi felettesünk­nek, főnökünknek hajtunk fejet en­gedelmesen más meggyőződésünk ellenére, vagy kedvéért hajlandók vagyunk nekünk hátrányos helyzet elviselésére. Isten soha nem kíván ilyet. Sőt ellenkezőleg, minden cse­lekedete arra irányult és irányul, hogy javunkat munkálja. Országa, uralma nem magunkról való le­mondás, hanem a legfőbb jó szá­munkra, melyben hatalma meg­szüntet minden életet rontó erőt. Ott megszűnik igazságtalanság, gyűlölet, harag, békétlenség, vi­szály és háború, nem lesz fájdalom, könny és halál. Azért az maga az igazság, szeretet és békesség; élet, amelyet nem torzít el, nem ront meg a bűn, igazi boldog élet. Ennek megvalósulását óhajtotta és várta századokon át Isten népe. Róla szóltak, kegyesei és a prófé­ták róla jövendöltek. Jézus Urunk kortársai is ennek várásában éltek, s tudatosan, vagy öntudatlanul a legtöbb ember szívében ott él a vágy ez után az „elveszett paradi­csom” után. Azzal, hogy Urunk imádkozni tanít érte, elismeri en­nek a vágyakozásnak jogos voltát. Nyilvánvalóvá teszi azonban azt is, hogy Isten országa ajándék, amelyet ő hoz el. Mi meg nem va­lósíthatjuk, ki nem érdemelhetjük, eljövetelét még csak nem is siettet­hetjük. Könyöröghetünk érte, hogy az a mienk is legyen, azaz az ő uralma alatt élhessünk. Eljövete­le azonban nem tőlünk függ, Isten hozza el annak napját. EA ugyanis elsősorban a jövő nagy eseménye. Krisztus Urunk visszajövetelének reménysége, melyről Péter második levelében azt olvassuk: „Új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.” (3,13). Uralma alatt való élésün­kért azonban nemcsak arra az eljö­vendő napra nézve könyörgünk, hanem földi életünkre vonatkozó­an is, hogy már most lehessen va­lóság életünkben. Ez pedig úgy le­hetséges, ha hiszünk igéjének, ben­ne bízunk és akaratának engedel­meskedve élünk. Ha már most a szeretet, békesség, igazság cselek­vői és követei vagyunk. Ez a kérés azért azt jelenti: Cse­lekedő meg velünk és engedd meg nekünk, hogy benned való hitben, neked engedelmeskedve éljünk itt, egykor pedig üdvösségedben. Báni! Béla Folytatás az 1. oldalról KALDY ZOLTÁN Egyházunk diakóniai szolgálata - intézményes diakónia Az egyház diakóniára hivatott S most egy fokkal tovább me­gyek. Ha egyszer az evangélium közepe a diakónia, ti. Jézus diakó- niája, akkor ebből mi következik? Ha egyszer ez igaz, amit eddig el­mondottam - és én meg vagyok róía győződve, hogy így igaz - ak­kor felteszem a kérdést: Kinek kell ezt a diakóniát csinálnia? Kinek kell követnie Jézust? Kinek kell odaadnia magát azért, hogy végez­ze a diakóniát? Ki az alany? Itt ki kell mondanom a szót: - a gyüle­kezet! Jól tessék megfigyelni, nem az intézményes diakóniát, hanem a gyülekezetei neveztem meg. Na­gyobb összefüggésben az egyház. Az egyház hívatott el, a Krisztus népe hívatott el erre a diakóniára. S ezen belül pedig az egyes gyüle­kezetek. Ennek a gyülekezetnek - a Krisztus népének - kell élnie abból a diakóniából, ami a keresz­ten történt,'azokat u példákat kell szeme előtt tartania, amit Jézus mutatott, ázokat az igéket kell a szívében forgatnia, amit a diakó­niai szolgálatáról mondott és a gyülekezetnek, mint gyülekezetnek kell ezt a diakóniát végeznie. Tá- gabb értelemben, a Magyarországi Evangélikus Egyháznak mint olyannak kell a diakóniát végez­nie. Tehát az egész egyháznak és ezen belül az egyes gyülekezeteknek. (Következik a III. befejező rész) Sajtóvasámap Április 13-án - egyházunk rendje szerint - a vasárnapi offertórium sajtókiadványaink támogatását szolgálja. Testvéreink áldozatos szeretetébe ajánljuk. Túrmezei Erzsébet Békesség nektek! Ernst Lange után németből Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!- hirdetik a sírnál járt asszonyok. De a tanítványok hitetlenül bezárkóznak. Zárt ajtók mögött idézgetik emlékeiket, csalódásaikat. Vádolják Mesterüket: nem csálta-e meg sajátmagát és barátait? Nem tette-e őket nevetségessé mindenki előtt? Vádolják a népet. Hogyan ujjongott feléje, elfogadta segítségét, hallgatta igéit, aztán halálra ítélte. Vádolják önmagukat: . Nem hagyták-e el öt gyáván a bajban? Zárt ajtók mögött szállnak perbe Istennel, a világgal, önmagukkal. De Jézus behatol a zárt ajtón át bezárt szívükbe. S ahogyan egykor a hullámoknak csendet parancsolt, kinyújtja kezét a panaszok és az önvád háborgása fölé: Békesség nektek! Feltámadott, a Te békeköszöntésed több, mint köszöntés! Győzelmed az és aratásod! Azért lettél testté, hogy békét szerezz! Azért éltél, tanítottál, szerettél és szenvedtél. Azért szálltál le a halál mélységébe. Megszerezted a békességet, és most hozod a békességet. Te vagy a békesség! Megbékélteted az embert Istennel és önmagával, hogy mint megbékélt, legyen embertársai testvére, barátja. Feltámadott! Rejts el .békességed be minket, barátainkat, ellenségeinket - embereket és állatokat - korokat és tereket - most és mindörökre! (Megjelent a költőnő Most élni - küldetés cfmü kötetében 1984-ben) „ÖKUMENIKUS ELKÖTELEZETTSÉG ÉS NYITOTTSÁG” Az Egyházak Világtanácsa köszöneté egyházunk válaszáért a Lima-Iratra Néhány hete hirt adtunk arról, hogy a Magyarországi Evangéli­kus Egyház elküldte hivatalos vá­laszát az Egyházak Világtanácsa által sokéves munkával kidolgo­zott és a keresztyének és egyházak egységével foglalkozó, híres „Li- ma-Iratra” (pontos címe: Kereszt- ség - úrvacsora - egyházi szolgá­lat). A magyar választ dr. Pröhle Károly professzor vezetésével egy kisebb teológiai munkabizottság készítette el. Azt egyházunk Orszá­gos Presbitériuma legutóbbi ülésén egyhangúlag a magáévá tette és egyházunk teológiai állásfoglalá­sává nyilvánította. Nemrég érkezett meg Géniből dr. Günter Gassmann professzor­nak, az EVT Hit és Egyházszerve­zet Osztálya (Teológiai Osztály) igazgatójának válasza dr. Nagy Gyula püspökhöz. A levélben dr. Gassmann kifejezi hálájukat a ma­gyar evangélikus válaszért. Szó szerint a következőket írja levelé­ben: „Sok egyház küldi el most hoz­zánk válaszát. Ezért jelenleg csak az első, gyors áttekintést végezhe­tem el a szövegeknél. De - már az első olvasásra is - meg kell valla­nom, hogy nagy hatással volt rám, ahogyan egyházuk válaszolt a „Ke­reszt ség - úrvacsora - egyházi hiva­tal" c. iratra. A válasz tiszta öku­menikus elkötelezettséget és nyi­tottságot tükröz az Irat széles körű teológiai távlatai iránt. Válaszuk­nak mind általános, mind speciális megjegyzései sokat segítenek majd nekünk egyfelől a sok válasz kiérté­kelésében, másfelől a Hit és Egy­házszervezet (Osztály) munkájá­ban. Megköszönjük mindazok munkáját, akik egyházuk válaszá­nak kidolgozásában részt vettek." Örülünk ennek a jó visszhang­nak, melyet egyházunk hivatalos teológiai válasza az Egyházak Vi­lágtanácsa részéről kiváltott arra a teológiai dokumentumra, amely több mint egy évtizede az egyhá­zak közös teológiai munkájának a középpontjában áll, és köszönjük elsősorban Prőhle Károly profesz- szor értékes szolgálatát egyházunk válaszának kidolgozásában. N. DIAKÓNIAI EVANGÉLIZÁCIÓS KONFERENCIA GYENESDIÁSON Felhivjuk a lelkészek figyelmét arra, hogy június 9-től 12-ig Gye- nesdiáson - országos jellegű - Diakóniai Konferenciát tartunk. A konferencia célja: munkatársi és testvéri közösség kialakítása, ame­lyik diakóniai szolgálatunk külön­féle feladataiban (diakóniai mun­kásképzés, intézményes diakónia, gyülekezeti diakónia, a „lelki­segélyszolgálat”, testi-szellemi fo­gyatékosok gondozása stb.) tevé­keny részt., vÓilfŰ •. rrQJlÉaó<Ste&; vünk és várunk, akik szdvjikön hordozzák ezt az ügyet és készek abban segíteni is, akik készek szolgálni az evangélikus diakónia jövőjét. - A konferencia összefog­laló témája: SZOLGÁLATODAT MARADÉKTALANUL TELJE­SÍTSD. A reggeli és esti áhítatok (Fii. 2,5-11.) mellett a délelőtti bibliatanulmány alapja I. Korin- thus 12—13 lesz. Délután pedig „Fórum a diakónia ügyében” címmel megbeszélés szerepel a programban. Lelkészek, diakóniai munkások, gyülekezeti tagok ön­kéntes jelentkezését várjuk, a költségeket is mindenki maga vi­seli. A konferencia hétfőn (június 9-én) este 6 órakor kezdődik és jg&ijtörtökön (június 12-én) estlúr- vacsoraosztással fejeződik be, el­utazás péntek reggel. Jelentkezni május 15-ig lehet: Budai Evangéli­kus Szeretetotthonok Központja, 1029. Budapest, Báthory László u. 8. címen. A részvételi díj 700,- Ft. Lelkészképesítő vizsga az Északi Egyházkerületben Az Északi Evangélikus Egyházkerület Lelkészképesítő Bizottsága előtt 1986. március 19-én Budapesten lelkészi vizsgát tettek és lelkészi okleve­let kaptak: Bence András székesfehérvári, Zólyomi Mátyás répcelaki segédlelké­szek és Piri Magdolna bobai lelkészi munkatárs. Dr. Joachim Fischer itteni egyháztör­ténész professzor most készített tanul­mányt arról, hogy miként vált egysé­gessé 1949. okt. 26-án a brazíliai, közel másfél milliós, evangélikus egyház szervezete és szolgálata. Az addigi sy- nodális .(zsinati) szétszakadozottsag után jött a porto alegrei központú egy­séges vezetes. Ennek az itteni több or- szagnyi egyháztestnek parányi része a mi magyar gyülekezeti közösségünk is Sáo Paulóban. Az itteni egyházvezetés dinamikus. Éppen most újult meg a Magyarországon is járt D. Augusto Er­nesto Kunért elnök püspök nyugdíjba vonulása után az egész porto alegrei vezetés. Utódja, a volt helyettese, egy­kori teol. prof. dr. Gottfried Brake­maier lett. Már november 23-án tervez­te többek között a mi gyülekezetünk meglátogatását is, ebben csak az aka­dályozta meg, hogy a déli államokban uralkodó felhőszakadások miatt gépe indulása három órát késett. Aznap este gyülekezetünk elnökségének Bálint Já­nos felügyelő vezetésével volt alkalma az egyik nagy gyülekezetünk összejöve­telén találkoznia és kapcsolatot terem­teni vele is. Az ő karácsonyi körlevele érdekes módon ad az otthoniaknak ízelítőt ar­ról, hogy egy ilyen mérhetetlenül nagy, gazdag, sok részében világszínvonalon iparosodott (hiszen gyárt a mikroelekt­ronikától, az autók százezrein át min­dent a repülőgépekig), de széles rétegei­ben mégis 'elmaradott nép evangélikus egyházának a vezetője hogyan közelíti meg az uralkodó problémákat az evan­gélium fényében: „Saját világába jött és az övéi nem fogadták be őt.” (Ján 1,11 /a.) - „íme a karácsony csodája. Az Isten meglátogatta teremtményét. Jött, hogy velünk legyen. Megkeresi az embereket, akik félelemben, szegény­ségben, kétségbeesésben és bűnben él­nék. A sötétség kellős közepén megjele­nik^ világosság. Ez az Isten szeretete az ő teremtményeihez. - Jézusban ez a Dél-amerikai mozaikok szeretet emberré lett. Hozza a bűnö­söknek a bűnbocsánatot, az elcsügged- teknek a hitet, szolidaritást az igazság­talanságban élőknek. A bethlehemi gyermek születése óta megjelent az em­beriség reménysége. Fény ragyog a sö­tétségben. - „És az övéi nem fogadták be őt...” (Ján 1,11/b.) íme a karácsony tragikuma. Elvetik, elutasítják az Isten szeretetét. Nincs helye az Isten Fiának, istállóban született meg és végül is ke­resztfára feszítették. Az emberek rész­ben, vagy egészben elutasítják a meg­változást. Inkább előnyben részesíte­nek egy erőszakos világot, ahol az ön­zés és az agresszió uralkodik. Félnek a szeretet rizikójától. Ünnepük a kará­csonyt, de nem azonosulnak vele. - Mindennek bizonyságai nyilvánvaló­ak. A földön körös-körül konfliktusok (ellentétek) vannak, az erőszak ott van az utcákon, az éhezők szenvedései iga­zolják, hogy milyen távol vagyunk a karácsonytol. A fény ragyog, de a sö­tétség azt nem fogadja be. Mit jelent a karácsony a mi személyes társadalmi valóságunkban? - „Akik pedig befo­gadták, azoknak megadta azt a kivált­ságot, hogy Isten gyermekeivé legye­nek.” (Ján 1,12/a.) íme a karácsony esélye. Az emberi­ség baja, szerencsétlensege nem vissza­fordíthatatlan. Minden megváltozhat, Isten gyermekeivé lehetünk és elkezd­hetünk úgy élni, ahogyan az szükséges lenne. De a társadalom is megváltoz­hat. Szeretet, béke, együtt az igazsá­gossággal nem kellene, hogy irreális ál­mok maradjanak. Mindezek konkrét lehetőséggé válhatnak. A karácsony igényű a mi átalakulásunkat is. - Bár a karácsony fénye felszíthatna más fényforrásokat is, hogy hatásosan szórhatná a maga világosságát 1986. évében is.” Meggyőződésem, hogy az itteni lelké­szek hordozói ennek a világosságnak a jó igehirdetésben és a minden jóért való evangéüumi állásfoglalásaikban is. A brazil közélet legnagyobb problé­mája a pénzügyi helyzeten kívül a négy év (1985-89) alatt végrehajtandó föld­reform alakulása. Mivel kölcsönösen nagy a feszültség, nem ritkák az igény­lők erőszákos földfoglalásai sem (In­formáció IECLB; N? 73/85). Az egy­házaknak igen nehéz a helyzete, de az álláspont a római katholikusokkal együtt haladó és pozitív. Múlt év októ­ber 27-én Monte Mórban 120 km-re Sáo Paulótól volt egy nagy sportcsar­nokban az itteni esperesség nagy Egy­házi Napja. A közel 800 főnyi sokaság és az úrvacsorázók kétharmada csupa fiatal volt. Magam is oszthattam 20 lelkésszel együtt az úrvacsorát. Az ige­hirdetés, lendületes, evangelizáló jelle­gű volt. Július-augusztus váltóján 45 fiatal jött el az USA-ból, Kanadából, Brazi- üából Salvadorba (Bahia állam), nem csupán azért, hogy az éhséget közelről lássák, hanem, hogy megoldást is ke­ressenek reá. Megállapították, hogy habár a földreform lenne az alátámasz­tása a problémák megoldásának, de nem ez az egyetlen, amit a nép kíván. Az álláspont abban kristályosodott ki, hogy akik részt vettek ezen a szeminá­riumon, kiáltsanak jó hangosan, hogy látják és hallják, hogy mi van északke­leten ezekben a napokban. (Informá­ló 1985/72. IECLB.) Volt alkalmunk találkozhatni más egyházak képviselőivel. így köszönt­hettem hivatalosan augusztusban az itt járt John Vikstrom finn érsek urat. A japán nyelvű itteni evangélikus egy­ház 20 éves jubileumi ünnepségein egy­házunkat Ráth Károly úr képviselte. Viszonzásul bennünket felkeresett a to­kiói evang. egyház alelnökének - No­zom u Utsumi úr - vezetésével a helyi testvéregyházak négytagú küldöttsége. Együtt imádkoztunk tolmácsi segítség­gel, a Miatyánkot közösen mondottuk el. Elmenőben az orosházi harangok pompája búcsúztatta őket magnóról. Felemelő érzés ilyenkor azt érezni, hogy Krisztusban nincs kelet, sem nyu­gat, hanem csak egység és szeretet. Lezajlott novemberben a Női Kö­rünk igen jól sikerült karácsonyi vására is. Itt dr. Vörösné Porkoláb Mária munkája, ki pénztáros, igen jelentős. A római katholikus egyház itteni érse­ke és sok vezetője kitart a szólási és sajtóközlési tilalmat kapott (egy év) Boff ferences páter felszabadítási teoló­giája mellett. Erről itt sok cikk jelent meg világi lapokban is. De érdekes do­log innen felmérni ennek skandináv (finn) visszhangját is az ottani egyházi lapokban. Ápoljuk a kapcsolatot a helyi ma­gyar ref. lapai egyházzal is ott vállalt szolgálatainkban. A magyarság István király ünnepségen a magyar alapítású Szt. Imre kollégiumban a magyar zász­lót én vonhattam fel és a rk. istentiszte­leten az epistolát olvastam fel. A szol­gálatot dr. Békés Gellért, költő, bibüa­fordító, római egyetemi tanár vállalta. Ugyancsak ő temette a tragikusan el­hunyt dr. Hets Aureüán bencés magyar plébánost is és a Magyar Házban nagy­szerű előadást tartott az ökumené ak­tuális kérdéseiről. Felszólalásomért de­dikált kötetével tisztelt meg. Itt járt Genfből Heimberto Kunkel LVSZ tit­kár úr is; Posfay György úrnak kö­szönhetjük, hogy megküldötte Cs. Sza­bó László: Nagypéntek Rodostóban c. színdarabját, amit elő is adott az Arany János színjátszókörünk együttese Nagy Mihály rendezésében. A 250 éve el­hunyt II. Rákóczi Ferencről szóló elő­adásomon kívül nagyszerűen énekelt kuruckori dalokat a Bartók Béla ének­karunk Bálint Jánosné vezényletével. Mikes Kelemenről szófc szép verset Bálint Inci mondta el hatásosan. Az ilyen magyarságtudatot megőrző est mindig fontos és jó szolgálati lehetőség mások felé is. Az adventi időszakban a cserkészek több csoportban mentek két héten, a hétvégeken, bethlehemezni a magyar családokhoz. Az évet az itteni nyári szünet előtt a decemberi (15) kará­csonyfa ünnepség zárta le. íme így él egy kis csoport Dél-Amerikában a he­tenkénti rendszeres igei alkalmak mel­lett (istentisztelet, bibliaórák), amíg a közös anyanyelv és a szeretet össze tud­ja tartani a nagy területen élő szétszórt családokat. Itt sokan beszélnek és cikkeznek ar­ról, hogy a déli féltekén március-ápri­lisban eppen ezen a tájon lesz legjob­ban látható a Halley üstökös, mely már a napkeleti bölcseket is vezette egykor Krisztus jászolához. Mi már kará­csonykor is összegyűltünk ennek a kis­dednek a bölcsőjénél az Ige fényében, hogy itt is és ott is, otthon is, az 6. világossága ragyogja be a nélküle sötét­ség világában lévő és élő emberszíve­ket. 1986. Epifanias ünnepén: Sáo Pauló­ban. Benkő István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom