Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-12 / 2. szám
Evangélikus Élet 1986. januAr 12. J3 QQ * # GYERMEKEKNEK 1Kir 17,1-6 Hogyan tart meg Isten? Ajándékai által A VASÁRNAP IGÉJE Zsolt 97,1-12 Isten népe, Izrael sokszor hűtlen lett Istenhez. Elfeledkeztek atyáik, Ábrahám, Izsák és Jákób Istenéről, arról az Istenről aki kiszabadította őket az egyiptomi fogságból, aki szolgája, Mózes által szövetséget kötött velük a Sinai hegyen. Izrael királyai között is voltak olyanok, akik nyíltan hátat fordítottak Istennek. Ilyen volt Omri király, aki Samá- riát alapította. Nem volt jó király. Nem hallgatott Istenre és azt tette, ben nem lesz sem harmat, sem eső, csak ha én mondom." Veszedelmes dolog volt ilyen hírt vinni a királynak. De valakinek meg kellett mondani neki, hogy egyedül Isten az Úr. A királynak meg kellett tudnia ezt. Tudnia kellett, hogy ros?- szat tett. Tudnia kellett azt is, hogy ő a hibás, ha veszedelem és baj éri az országot. Mert nagy veszedelem volt ez: ha nem esik az eső, ha még harmat sincs, a rettenetes forróságban kiszárad minden, nincs amit akart. Az idegen népek isteneit jobbnak tartotta és hozzájuk imádkozott. Még egy templomot is épített Baal istennek Samária hegyén. Fia, Aháb még rosszabb király volt, rosszabb, mint bárki előtte. Feleségül vett egy pogány hercegnőt, Jezábelt. Jezábel nem ismerte Istent; nem is akarta megismerni. Magával hozta pogány isteneinek papjait. Ezek azt mondták: az istenekhez kell imádkozni és áldozatot kell bemutatni nekik, hogy legyen eső, növekedjen a gabona, legyen bőven ennivalónk. Bár Aháb ismerte Istent, mégis tetszett ez neki. Oltárokat építtetett az idegen isteneknek. Mintha nem Isten lenne az egyetlen, akitől minden ajándékot kapunk, aki'az esőt adja, aki az életünkről gondoskodik. Egyik nap jött valaki Ahábhoz. Illésnek hívták. Próféta volt. Olyan ember, aki ismeri Isten akaratát és akinek az a feladata, hogy ezt megmondja az embereknek. Odalépett a király elé és így szólt: „Istenre mondom, akinek én szolgálok, hogy ezekben az esztendőkmit aratni, nincs gyümölcs, nincs takarmány, nincs gabona. Nincs kenyér, az egész országban éhezni fognak az emberek. így is történt. Nem volt több eső, elszáradt minden, nagy éhínség sújtotta az országot. A király nagyon megharagudott Illésre. A prófétának menekülnie kellett. Isten azt mondta neki: Menj, rejtőzz el a Kerit-patak mellett! Én magam fogok gondoskodni rólad.' Ihatsz a patakból, lesz ennivalód is, mert megparancsolom a hollóknak, hogy tápláljanak téged. így is történt. A próféta elrejtőzött a Kerit-patak mellett. A hollók hordtak neki kenyeret és húst, és a patakból ivott. Illés tudta: Isten velem van, megőriz engem, nyugodtan rábízhatom magam. Megtapasztalta azt, hogy Istentől kapunk mindent, ami az életünkhöz kell. Isten adja az esőt, ö gondoskodik a táplálékunkról, a megélhetésünkről. Akik Istenre bízzák magukat, akik hisznek ígéreteinek, azok megtapasztalják: Isten megtart és megőriz az életveszedelemben is. Nagyné Ferenczy Erzsébet ÁRADJON AZ IGAZSÁG! Luther Mártonnak mondta valaki: „Ha tudnám, hogy találkozhatok Istennel, a világ végére is elmennék.” Luther szerényen kioktatta, amikor tudomására hozta, hogy nem kell „messze útra” indulnia, hanem vegye kezébe a Szentirást... Nekünk is tudnunk kell, hogy az igén keresztül állandóan Jézus jön hozzánk, mégpedig azért, hogy Istenhez vezessen minket. Ő mondta: „Senki sem mehet az Atyához, csak általam.” Igen, Istenhez csak ezen az úton, a testté lett Ige által juthat el az ember. Vajon, milyen a találkozás? Számolnunk kell azzal, hogy a találkozás maga félelmetes, hiszen a bűnös ember találkozik a szent Istennel. A hatása azonban örömteljes, mert mint igénkből is érzékelhető, azért veszi fel velünk a kapcsolatot, hogy igazságot és jogosságot teremtsen. Fiát is azért küldte el, hogy „az Ördög munkáit lerontsa”. Ez a nagy harc a szent Isten dicsősége, s ebben rejlik a Benne hívők öröme, amely reménységet és bizalmat ébreszt a bűnöket keményen megítélő Istenben. Ez az Isten szólít meg mindnyájunkat: „Ti akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot”. Sok rosszal telített világunkban örüljünk neki, de ne feledjük el, hogy Isten részéről már megtörtént a döntés, de népének is harcolnia kell minden rossz ellen. Ugyan, szerethetjük-e Istent úgy, hogy közben nem vesszük észre azokat a bűnöket, melyek éppen bennünk, körülöttünk vagy a világ valamely részén dúlnak? Ha szorosabb kapcsolatba kerülünk Jézus Krisztus tanításával, akkor kezdjük a dolgokat valódi mivoltukban látni és értékelni. Akkor vesszük komolyan azokat. Sájnos, sok rossz felett elsiklik a tekintetünk. Saját bűneinket palástoljuk, önvizsgálatot ritkán tartunk, mások nehéz helyzete pedig sok esetben semleges számunkra. Közömbösek vagyunk, pedig ez nem jó! Igénk fentebb kiemelt verse arra biztat, hogy keresnünk és cselekednünk kell a jót, s felvenni a harcot minden rossz ellen. A jó és rossz közötti választás nem elméleti dolog. A jó, amire törekedni kell, a rossz, amit el kell vetni, nem valami elvont fogalom. Találkozunk velük az életben. A „bőrünkön” tapasztaljuk. Vajon, melyikkel találkozunk többször? Kortárs írónk egyik főszereplője mondja: „Sokat jártam a világban, jót kerestem, de hiába.” Hála Isten, mi sok jót látunk és élvezünk, de ugyanakkor sok meglévő és betörő rosszal is találkozunk, - alkoholizmus, kábítószer, stb... Figyelmeztetőül ide illik egy olasz sportvezető véleménye, még akkor is ha más vonatkozásban mondta: „Ha a rossz megered, hamarosan zuhog.” Hiába mondjuk, addig nem szeretjük Istent, amíg elnézünk sok egyéni és társadalmi bűn felett! A keresztyén ember szerepét abban kell látnunk, hogy megoldást keres, megoldásra segít minden társadalmi probléma rendezésében. A hozzánk közel állókkal szemben sem lehetünk elnézőek, ugyanakkor a tőlünk fizikailag vagy felfogásban távol lévők gondja is a miénk kell, hogy legyen. Igénk utolsó verse örvendezésre szólít. Igaz öröme csak azoknak lehet, akik Isten indítására jobb irányba akarják és tudják segíteni gyermekeiket... akik a békéltetés sokszor keserves szolgálatát végzik haragosok között... akik imádságban könyörögnek az igazságtalanság miatt szenvedők sorsának jobbra fordulásáért... akik nemcsak ágálnak a környezet szennyeződése miatt, hanem teljes odaadással óvják maguk és környezetük tisztaságát, épségét, egészségét... Igen, öröm a jónak apró felvillanása, érzékelése is. S minden kis emberi besegítés is az Isten dicsőség szolgálja, Aki igazságot és jogosságot, jóságot és békességet szeretne szemlélni a földön! Péter Jenő IMÁDKOZZUNK Urunk, igaz Isten! Eléd visszük minden életrend gondját és baját. Te tudsz ezekről. Megváltjuk előtted, hogy sokszor nem jártuk az igazak útját. Nevelj, taníts, formálj bennünket, hogy törekedjünk a jóra és mindent kizárjunk életünkből, ami nem egyezik akaratoddal. Hadd mutassuk meg ilyen módon, hogy szeretünk Téged! Ámen! Három svéd költőnő vállalkozott arra, hogy művészi igénnyel visszaadjon valamit a gyermekek lelkivilágából. Nem könnyű vállalkozás az ilyen, sok kísértéssel, buktatóval jár. A kötetben lévő versek nagy élményt jelentenek, gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Úgy tűnik, tökéletesen sikerült a gyermekekkel való azonosulás, az a bizonyos, ma sokat emlegetett empátia, a beleélés mások helyzetébe, örömeibe, gondjaiba. Csupa olyasmiket szólaltatnak meg e versek, miket talán a legtöbb gyermek hasonlóan érez és lát és így írna őmaga is, ha a versíráshoz értene és ha egyáltalán másokat érdekelne, hogy az ő gyermekszívét mi nyomja. Témában, valamint hangvételben minden jelentős kérdés és árnyalat helyet kap: öröm és szomorúság, továbbá siker, csalódás, játékos pajkosság, majd hirtelen a másik oldalon fel- nőttes komolyság. Most, e versekből vett 1-1 részlettel forduljunk mi is e szép, fájdalmas, titokzatos világ felé. Holnap leszek nyolcéves Ez persze nagyon klassz. Megkapom talán a hármas fémépítőt, Megkapom talán a legújabb Beatles-lemezt, de lehet, hogy az túl sokba kerül. Miért lógatom úgy az orrom? Meg tortát is fogok kapni. Holnap nyolcéves leszek, és nem leszek már hétéves soha többé. Miért? Miért hivják a széket éppen széknek? Miért mondjuk a késre, hogy kés? és honnan tudjuk, hogy a boglya boglya? Ki adott nevet a dolgoknak legelőször? Ki volt a Névadó? Bélyeg Bélyeget gyűjtöttem. Papa hozott egyszer egy kilót. Azóta nem gyűjtök bélyeget. Milyen kár Milyen kár, hogy nincs cipzár a banánon! Ha csak a felét akarom megenni, bezárhatnám a maradékot. Néha vson t vázról álmodok csak elindul felém, jön közelebb, egyre közelebb. Nem bírom tovább, visítok és felébredek.- Csak álom volt - mondja anya. Mintha sokat segítene, hogy a szörnyűség itt belül van és nem ott kívül. Gyereknek lenni azért rossz mert igazán sehová nem tartozol. Persze nagyon klassz hogy derék szüleid vannak és egészen kitűnő testvéreid- ha vannak - mégis nincs semmid, amit magad választottál. Szerelem Sten-Malténak nagy, vörös és elálló füle van! Nekem tetszik a nagy, vörös és elálló fül. Anyuban azt nem bírom hogy mindenre tud mondani valami okosat. Ha volna apukám ő lenne a legerősebb. Kocsival járna és a kocsiajtó hangosan becsapódna mikor hazajön. Pipázna és benzinszaga volna és minden este hancúrozna velem. Aztán újságot olvasna vagy kiabálna velem: Mi lesz így belőled, te kölyök? Volna egy hatalmas télikabátja és abban elbújnék előle. Ha volna apukám. Mónáéknál úgy beszélnek a gyerekkel mintha nagy volna. „Mit gondolsz?” kérdik- Móna papája meg a mamája - „Mit gondolsz? Szerinted hogy lenne jobb? Szerinted hogy kéne csinálni?” Szeretném, ha a Mónáéknál - nálunk lenne. Sóderparti Daniel aki az osztályunkba jár, a vacsórát Sóderpartinak hívja „Sódert eszel vacsorára?” kérdeztem egyszer. „Húst eszünk és mindenki nyomhatja a sódert és senki se mondja hogy fogd be a szád, és mindig kipakolhatod, ami a szívedet nyomja. Mégiscsak lükén hangzik, hogy- - Sóderparti. De Ami a Szívedet Nyomja, az már igen!. Nálunk csak olyan közönséges Vacsora van. Van hozzá közöd?- Van hozzá közöd mit csinálok? És hogy mit gondolok? Van hozzá közöm, mit csinálsz? És hogy mit gondolsz? Van közünk egymáshoz? Hozzám, hozzád, mindenkihez, aki véletlenül épp itt él, épp most, és akitől függ, hogy mi lesz a világból? Van közünk egymáshoz, talán, igen. Győr Sándor JANUÁRI KRÓNIKA Magától tanulta meg a könyvkötészetet 1957-ben figyelt fel rá Sztehlo Gábor testvérünk..." 99100 éve, 1886. január l-én Aradon született KUNCZ ALADÁR író. Pesten járt egyetemre. Latin-magyar-gö- rög szakos tanári diplomája volt. Az I. világháború Párizsban érte. Franciaországban 5 évig volt különböző internáló táborokban mint polgári internált. - Ezt az 5 esztendőt írta meg a Fekete kolostor c. regényében (1931). - Hazaérkezve újra tanár lett, majd különböző folyóiratokat szerkesztett. 1923-ban Kolozsvárra költözött, ahol a romániai magyarság kulturális életében tevékenykedett. 1931. június 24-én Budapesten halt meg. 100 éve, 1886. január 8-án született Drávátokon CSIKESZ SÁNDOR református teológiai tanár, a soproni evangélikus teológiai fakultás teológiai díszdoktora (1934). - Joghallgató volt Kecskeméten, majd teológus lett Budapesten, és Berlinben (1908). Cegléden volt káplán, majd lelkész Csányoszrón (1911). A világháborúban tábori lelkészként szolgált. 1921 -tői Debrecenben teológiai intézeti tanár, majd 1923-tól rendes tanár. 1924-ig lelkészi állását ismegtartotta. 1925-től szerkesztette a Theológiai Szemlét. Debrecenben hunyt el 1940. február 18-án. 125 éve, 1861. január 13-án született Ung- váron GYÖNGYÖSSY LÁSZLÓ irodalomtörténész, Petőfi-kutató. 1879-től Budapesten tanult az egyetemen, majd újságíróként munkálkodott (Magyar Föld, Pesti Hírlap, Szegedi Napló). 1886- ban Aszódon lett tanár a gimnáziumban, majd Hajdúnánáson (1887), Máramaroson (1890) és Temesváron (1894) tanított. Regényei, verseskötete, elbeszélései és irodalomtörténeti munkái jelentek meg. 1925. február 23-án Budapesten halt meg. 50 éve, 1936. január 18-án halt meg Rudyard KIPLING angol író. 1865- ben Bombay ban született. Előbb tudott a bennszülöttek nyelvén, mint angolul. Novellákkal^ katonadalokkal indult írói pályája. Regényei közül kiemelkedik néhány kitűnő diákkönyve. A legismertebb az 1894-ben írott Dzsungel könyve. Ebben a regényében találkozunk a világirodalom legjobban sikerült állatfiguráival. Mint írót azok közé soroljuk, akik a századvégi irodalmat kiemelték a dekadencia öntetszelgő bágyadtságá- ból. 400 éve, 1586. január 25-én halt meg Wittenbergben Lucas CRANACH festő, akinek édesapja volt a reformáció festője. - Wittenbergben született 1515. október 4-en. A bátyja is festő volt. Második házassága révén Me- lanchthonnal is rokonságba került. 1550 táján a Cranach festőműhely irányítója lett. Tagja volt a városi tanácsnak (1549). 1565- től a város polgármesterévé választották, 1568-től azonban újra festőként dolgozott a szász választófejedelem, a dán király, s Ferdi- nánd, Ausztria főhercege megrendelésére is. Georg Mylius szuperintendens állt a koporsója mellett Wittenbergben. 200 éve, 1786. január 29-én halt meg Ne- mesdölkön PERLAKI GABOR püspök. Gergelyiben született 1732. március 16-án. Sopronban, Pozsonyban, Helmstedtben, Göt- tingenben és Tübingenben tanult. 1757-től Sárszentlőrincen, majd Várpalotán, 1765-ben pedig Ne- mesdölkön lett lelkész. 1771-ben püspökké választották a Dunántúli egyházkerületben. Haláláig viselte ezt a tisztét. Detre János Kovács Gyula, kemenesmi- hályfai lakos, 63 éves. Keresztelési adatai a celldömölki, konfirmációi adatai a kemenes- mihályfai gyülekezet anyakönyvébe vannak bejegyezve. Jó tanulóként végezte el elemi iskolai tanulmányait. Négy testvér közül ő gyengébb testalkatú volt. Ifjúkorában lábtörést szenvedett. Gyenge csontozata miatt lábtörése nem forrt össze, harminc évet töltött betegágyban. Kezére adott anyagokból gyermekjátékokat, képkereteket készített kis bar- kácsgépe segítségével. Selyem- szalagokra díszes betűkkel aranymondásokat írt, az őt látogató iskolás gyermekeknek ajándékozta. Magától tanulta meg a könyvkötészetet, megvannak a hozzávaló eszközei (prés, vágó). Százával kötött be egyházi énekeskönyveket, bibliákat, főiskolai és egyetemi jegyzeteket, diplomadolgozatokat stb. 1967 óta magasított talpú cipőben tud járni, útja minden vasárnap a közeli templomba , viszi. Isten igéje, havonkénti úrvacsoravétele hitében erősíti, ez adja számára a lelki békességet. Mosolygós arca és szeme tekintete is ezt a békességet sugározza. 1957-ben figyelt fel rá Istenben boldogult Sztehlo Gábor testvérünk, a Budai Szeretetotthonunk* akkori igazgatója. Meghívta az Otthonba vendégnek két heti időtartamra. Boldogan fogadta a meghívást. Sztehlo Gábor testvérünk a gyülekezet adományaival együtt az Otthon kis buszán elvitte a sérült gyermekek közé, hogy ismerkedjenek egymással. Játékkészítés egyszerűbb lehetőségeit mutatta be, mandolinon és harmonikán egyházi énekeket is játszott nekik. Nagy élményekkel hozta haza. Ma is Isten iránti hálával emlékezik a Budai Szeretetotthonra. Mesterházy Sándor 1