Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-03-09 / 10. szám

Evangélikus^ Élet 51. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 1986. MÁRCIUS 9: BÖJT 4. VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft r~—rm—~w ■ >1 Aki az oltári szentséghez akar járulni, üres szívet és éhes lelket ajánljon fel a Mindenható Istennek. Itt ugyanis az a legméltóbb, aki a legméltatla­nabb. Ami úgy értendő, hogy mikor az ember magát teljességgel kárhozottnak, nyomorultnak és kegyelemre szorulónak érzi, ebben és ezzel válik Isten kegyelmére legfogékonyabbá és leg­alkalmasabbá. ím, így kell az úrvacsorához méltóképp járulni! (Luther) \ ______;___________________J AZ EURÓPAI EGYHÁZAK KONFERENCIÁJA FŐTITKÁRA HAZÁNKBAN Dr. Glen Garfield Williams, az ■Európai Egyházak Konferenciája ■genfi főtitkára, február 19—23. kö- •'.zött látogatást tett hazánkban. ■Részt vett az európai egyházszer- vezet Helsinki-bizottságának bu­dapesti ülésén, és találkozott az ■Állami Egyházügyi Hivatal elnö- "kével és a hazai egyházak vezetői- ■vel. Miklós Imre államtitkár, az Ál- lami Egyházügyi Hivatal elnöke, ■február 21-én a Hivatal vezető ■munkatársaival együtt fogadta ■Williams főtitkárt. A szívélyes lég- ■körű találkozón jelen volt dr. Nagy Gyula püspök, az Európai Egyhá­zak Konferenciája teológiai ta­nácsadója is. A találkozás során megbeszélést folytattak a különbö­ző társadalmi rendszerű országok és az egyházak közös feladatairól az európai és nemzetközi enyhülési folyamat erősítésében, valamint Európa egyházainak a Helsinki-' Egyezmény megvalósításával kap­csolatos időszerű kérdéseiről. Az Európai Egyházak Konfe­renciája 116 európai egyház - gya­korlatilag kontinensünk minden - nem római katolikus - egyháza közös szervezete. I Nőnapi levél Tudjuk, hogy szükségetek van ■játékra, könyvre, hanglemezre, di- ■yatos ruhára,leány-gyermeke- ink! De ezeknél maradandóbbat ■akarunk adni Nektek: oltalmat! ■Szeretnénk megláttatni Veletek az ■otthon összekovácsoló erejét. ■A családét, ahol nevelkedtek, ■ahonnan önálló életetekre indul- . tok, és ahová mindenkor visszatér- ■hettek. A szülői szív - bizony sok­I I szőri - aggodalmán túl a Szeretet oltalmát kínáljuk Nektek! Tudjuk, hogy szükségetek van ■lelkesítő szóra, felkaroló kézre, fo- I gódzó támaszra, színes virágra, - B feleségeink! De ezeknél többel aka- r runk megajándékozni Benneteket: Lhűséggel! Szeretnénk .megéreztetni ■Veletek, a Hozzátok tartozás bol- ■dogító lehetőségét. Nemcsak tudo- ■ másul venni fáradt-arcú mosolyo- ■ tokát, elfogadni családért-munká- ■ ért lázas igyekezeteteket. Hordozó ■ hűséggel akarunk Értetek élni! ■ Tudjuk, hogy szükségetek van csendes szobára, szeretetteli hang­ra, reménységet adó ígéretre, - édesanyáink, nagyanyáink! De ezeknél gazdagítóbbal akarunk megörvendeztetni Titeket: gondos­kodással! Szeretnénk megtapasz- taltatni Veletek az egymásba kul­csolódó kezek és szívek melegségét. Azt a félelmet és aggályoskodást oszlató valóságot, hogy nem vagy­tok egyedül. Fiúi gondoskodással akarunk átölelni Mindőtöket! Tudjuk, hogy szükségetek van együtt-szolgálás felelőssegére, kö­zös imádságra, reménység erősödé­sére, - Jézusban Nőtestvereink! De ezeknél többet akarunk ajándékoz­ni Nektek: hitünkből fakadó szere- tetet! Szeretnénk bizonyságot tenni Veletek az Istenre hagyatkozás és Előtte élés semmi mással nem pó­tolható öröméről. Krisztustól ta­nult szeretettel akarunk Mellette­tek élni, imádkozni, szolgálni! Mindannyian tudjuk, hogy csak^ így érdemes... Eszlényi László & Muraközy Gyula A nő S hivatta az Ür az angyalt, a Nőt. Az leborult a roppant fény előtt. Szárnya sejtés volt inkább, mint valóság, s hova csak nézett, kinyíltak a rózsák. És szólt az Úr: „A rétek tarka hátán bolyg nyughatatlan, árva búval Ádám. Vágyó lelke a réteket bejárja... őhozzá küldlek, te leszel a párja. Benned fény lelke, önfeláldozás élt, s szenvedtél itt, mert nem szenvedtél másért. Glória leszel, homályban fogsz élni, de szent füzednél szentté lesz a férfi. Ima az ajkon, lánykéz fáradt arcon, fényben melegség - te leszel az asszonyl A vigasztalás drága dallama, örök oltár, te leszel az anya. Reményként égsz, s a férfi megy utánad, s meglátja néha égi angyalszárnyad! 'Szent, nagy parancsom, bús angyal, vegyed...” Az angyal szólt mosolyogva: „Megyek.” S mint hullócsillag, a Tejúton át elérte a föld barna kapuját, hol fél a fű is, átkozott a táj. S előlépett a Sátán, s szólt: „Megállj! Te, szép angyal, kit földi szerelemmel síró rabbá tesz, porba ránt az ember. Szárnyad letépi vágya vad tüzénél, gondold meg jól, amíg ide belépnél! Az első csókban leomlik az oltár, és por leszel, ki eddig angyal voltál. Kehely leszel, s ő szomjasan hajol rád, de összetör, ha eloltotta szomját. Ha szereted, - leroskaszt a kereszted. Ha elhagyod, tépett levéllé teszlek, mit piszkos szél a szürke sárba vonszol. Ha sírsz, letörlöm a pírt mosolyodról. Nevetsz - s üres csengő lesz a szíved. Fiad hálája ... fecske ... elveszíted. Jied csupán bölcsője, koporsója, nem lesz jogod, csak néma fájdalomra; e föld a könnyed nyomtalan beissza. E föld enyém... Repülj hát vissza-vissza, ne szállj tovább, te fényes hullócsillag, szépség, ifjúság, drága nárdusillat, mivel harcolsz, ha semmiségbe oszlott, s csak nő leszel, szomorú és kifosztott? Mondd, mit teszel, ha szíved drága kelyhét szeretteid kezével tördelem szét? Mondd, mit teszel, ha tengyermeked öl meg, ha besározlak, hogyha összetörlek, ha minden átkot sorsodra vetek?" A Nő belépett, és szólt: „Szeretek!” Megjelent a költő Késő vallomás című verseskötetében 1985-ben V __________________________________________________) EG YHÁZUNK SEGÍTSÉGE A FÖLDRENGÉS KÁROSULTJAINAK Mint ismeretes az elmúlt év októ­berében püspökeink felhívással for­dultak a gyülekezetekhez, hogy ajánljanak fel offertóriumot a föld­rengés sújtotta egyházi és társadal­mi károk helyreállítására. A gyülekezetek áldozatkészen adakozták. Az ofiertórium összege 442 711,- Ft volt, melyet evangéli­kus egyházunk - a gyülekezetek se­gítségére adott támogatás levoná­sával - teljes egészében a Magyar- országi Egyházak ökumenikus Ta­nácsa közvetítésével a Társadalmi Segélyakció javára utalt át. A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége hálásan köszöni a gyülekezetek szeretetét, áldozat- készségét, a diakónia ilyen gyakor­lását. Heidingsfeld egyházfőtanácsos látogatása Uwe-Peter- Heidingsfeld, a Német Evangélikus Egyház (EKD) Külügyi Hivatalának Kelet-Európa referee se, február 16-21. között hazánk­ban tett látogatást. Részt vett az Európai Egyházak Konferenciája miskolci bizottsági ülésén, amely az emberi jogok és a vallásszabadság kérdéseivel foglalkozott, elsősor­ban a Dunavölgy-országok egyhá­zai delegátusainak részvételével (február 17-18.). Ezt követően bú­csúlátogatást tett a hazai protes­táns egyházak vezetőinél, mivel rö videsen új szolgálati munkakört vesz át. Dr. Nagy Gyula püspök feb ruár 20-án fogadta hivatalában Heidingsfeld egyházfőtanácsost és megköszönte értékes szolgálatát a nyugatnémet és magyar evangéli kus egyházak közötti jó kapcsola tok erősítésében. A vallás és meggyőződés egyetemes emberi jog Nemzetközi tanácskozás Miskolcon Párbeszéd a vallásszabadságról A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának meghívására feb­ruár 17-18-án Miskolcon nemzetközi tanácskozást rendeztek a vallássza­badság kérdéseiről. A konferencián 26-an vettek részt, teológusok, történé­szek, jogászok, akik 11 országból jöttek, többségük a Duna-menti álla­mokból. Kifejezésre juttatták, hogy a helsinki egyezménnyel megindított folya­mmát az emberi jogok megvalósításáért, különösen a vallásszabadsággal kapcsolatban arra mutat, hogy a vallás és meggyőződés szabadsága egyete­mes emberi jog, amely szoros kapcsolatban van más szabadságjogokkal és kötelezettségekkel is. A konferencia rendezője az „Egyházak Programja az Emberi Jogokért, a Helsinki Záróokmány megvalósítására” volt, ennek mun­kabizottságát 1980-ban hozták lét­re. A bizottságban a Helsinki Zá­róokmányt aláíró államokban élő egyházak képviselői találhatók, az Európai Egyházak Konferenciája, az USA és Kanada Keresztyén Egyházainak Tanácsa tagegyhá­zaiból. A konferencia után február 19-én Budapesten sajtóértekezle­tet tartottak. Itt elhangzott, hogy azért rendezték ezt a ta­nácskozást különös tekintettel a Duna mentén élő egyházakra, mi­vel ők sokkal alaposabb történel­mi és jelenkori tapasztalatokkal rendelkeznek a vallásszabadság kérdésében. A sok évszázados elnyomás, kü­lönösen is a török uralom, majd a így kezdődött az európai keresztyénség - hol tart ma? ELŐ VIZ A hitnek mindig ára volt ApCsel 16,16-24 Hogy ez az összefoglaló cim így igaz, ennek bizonyítására a Bibliá­ból és a mindennapi életből száz meg száz példát lehetne felhozni. De ez az egyetlen példa is, amely­ről igénk szól, meggyőzően bizo­nyítja, hogy ahol Jézus Krisztus­nak nevében szolgálnak, ott egy­szer csak történik valami zavaró. Valami, ami újra meg újra ismétlő­dik. Valami, ami mutatja, hogy az érdekek ütköznek. Valami törté­nik, ami egyeseket a Jézus melletti kiállásra, másokat a szembeállásra késztet. Áz ellentétet kiváltó ok so­hase könnyen áttekinthető. Itt pl. az okok között ott van a pénzvesz­teség, melyet a jövendőmondó leányka elhallgattatása jelentett a gazdáinak, de ott van a rómaiak zsidóellenes gőgje és megvetése. Ott van a helybeliek vallásos félté­kenysége azzal a Jézus-vallással szemben, melyet e jöttmentek pré­dikáltak. A ma Éurópájában is megvoltak és meg vannak az ilyen érdekellentétek. Jézus szolgálata ellenségeskedést váltott ki annak­idején azokból, akik megvetették a Bibliát, mint zsidó könyvet. De azokból is, akik azt gondolták és gondolják, hogy a Jézus Krisztus­ba vetett hit is olyan kábítószerfé­le, amelytől meg kell szabadítani a ma emberét. Ami a hit árát illeti, igénk részletes listát közöl a szen­vedésről, mely együtt jár Jézus láb­nyomával: meghurcolás, vádasko­dás, megszégyenités, megtépdesés, botozás, börtön és kezek, lábak kalodába nyomorítása. A ma Európája ezeknél iszonyatosabba­kat eszelt ki: koncentrációs tábo­rokat, krematóriumokat és kon­cepciós pereket. .Mégis mindig és mindenhol a világon voltak, akik a hit árát hajlandók voltak megfi­zetni. Ezt nem csak a Bibliából látjuk, hanem a haláltáborok ud­varán a fövénybe írt VIVIT újra meg újra hirdette a zárkákból ki- szüremlett énekfoszlányokkal együtt, hogy az ÚR Jézus él! A hit árát mindig meg kell fizetni és ez az ár sem ma sem holnap nem kevés. Jézus szolgálata mindig szembe­fordít emberekkel, de úgy, hogy nem ellenük, hanem érettük! . így tanultuk ezt a mi Urunktól, aki szerette övéit, mindhalálig sze­rette őket és éppen eközben fogtak össze ellene. Először csak fenyege­téssel, aztán törvényük szigorával, végül lemeztelenítve Őt, vesztő­helyre hurcolták. Üdvösségünkért a kereszten Ő mindent megfizetett. Azt mi már ingyen kapjuk aján­dékba. De a megajándékozott gyer­mekei felszabadultan és békesség­gel fizetik a hit árát úgy . ahogyan az sorra kerül. Olykor csak nagyon fárasztó szolgálat az ár, máskor veszteség is érhet minket Jézusért. De olyan is megtörténhet, hogy megszégyenítés és halál vár arra, aki inkább szereti az Urat. Sokan vitáznak azon, hogy Pál miért csak másnap, már Filippiből elmenően fedi fel római polgár voltát? Ha ezt már a főtéren, a hatóságok előtt megtette volna, „megúszta” volna a botütéseket. Ez azért járja meg oly gyorsan az agyunkat, mert mindent sértetlenül szeretünk megúszni. Pál azonban nagyon jól tudta, hogy a Jézussal való szenve­désnek nem csak fájdalma, hanem titka és haszna is van. Ezért nem elsikkasztotta, hanem kifizette a hit árát. Józsa Márton Habsburgok által támogatott el­lenreformáció, továbbá a két vi­lágháború következtében a protes­táns és ortodox egyházak csak na­gyon lassú, fáradságos, lépésről- lépésre történő fejlődés eredmé­nyeképpen tapasztalhatták meg a vallási türelmet, illetve a vallássza­badságot. A résztvevők megállapí­tották, hogy ma a szocialista or­szágokban a marxista filozófia és az állam részéről az egyházak iránt fokozódó készség mutatkozik a párbeszéd folytatására. A konferencia két napja alatt előadások hangzottak el a Duna mentén élő egyházak történetéről, továbbá az emberi jogok és a val­lásszabadság elvi és gyakorlati kérdéseiről. A magyar vendéglá­tók részéről dr. Mokkái László debreceni református teológiai professzor „Ellenreformáció és politikai hatalom a Habsburg- monarchiában” címmel tartott előadást. Az előadásokat követő plenáris vita során mindenekelőtt1 a tole­rancia fogalmának tisztázása ját­szott fontos szerepet. A konferen­cia résztvevői hangsúlyozzák, hogy vallásszabadságon nem vala­minek a puszta eltűrését értik, de nem is előjogok érvényesítését. Azt a nézetet fejezték ki, hogy a vallás- és világnézeti szabadság minden ember egyetemes joga, amelynek azonban kapcsolódnia kell az össz-társadalomban érvényesülő egyéb szabadságjogokkal és köte­lességekkel. A tolerancia voltakép­pen a vallásszabadság átfogó kife­jezése. A résztvevők aláhúzták az em­beri jogokért való további erőfe­szítések szükségességét, a Helsin­ki Záróokmány és más nemzet­közi egyezmények, valamint az ökumenikus mozgalomban ezen a téren elért eredmények alapján. Segíteni kell az egyházakat, hogy a tolerancia és megértés szellemé­ben szót emeljenek az egyes orszá­gok alkotmányában biztosított jo­gok és szabadságjogok megvalósí­tása mellett, a Helsinki Záróok­mányt aláíró államok ez év no­vemberében, Bécsben tartandó harmadik konferenciájával kap­csolatban is. A konferencia a Tiszáninneni Református Egyházkeriilet újon­nan épült székházában ülésezett. Az ülés vezetője, illetve vendéglá­tója Kürti László püspök, a mun­kabizottság tagja volt. A résztve­vők között volt Christa Lewek asz- szony, egyházfőtanácsos (NDK), a bizottság elnöke és dr. Theo Tschuy (Svájc), az Emberi Jogok Programjának titkára. Egyházun­kat, illetve az ökumenikus Taná­csot dr. Nagy Gyula püspök képvi­selte. - A konferencia végén az ökumenikus Tanács fogadást adott, ezen résztvett Porkoláb Al­bert, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács elnökhelyettese is. L/ETARE A vasárnap nevét Ézsaiás könyvéből vett idézet alapján az örömre való buzdításról kapta, „örvendj, Isten népe, és akik az Urat keresitek, jöjjetek és merítse­tek az ő vigasztalása forrásá­ból!” Elsó hallásra különösnek látszik, hogy a nagyböjti időszak­ban örvendezésre kapunk bizta­tást. Az öröm azonban 'nagyon mélyértelmű és sokszínű foga­lom. Olykor lehet a külső meg­nyilvánulása vidámság és neve­tés is, ám máskor nagyonis meg­fér a komolysággal, elmélyült | ■ gondolkodással. Az alapját néha •örömteli tényekben találjuk, más­kor inkább a lehetőségekben, re­ményeinkben. A böjti időszakban mindkettő­re alkalmunk nyílik. A vasárnap evangéliumi igéje az ötezer em­ber megvendégeléséről szóló történet (Jn 6,1-15). Ebben a Jé­zust követő, hallgató, majd elfá­radó és megéhező sokaságról olvasunk. Az az öröm, hogy Jé­zust hallgathatják, fakulni látszik, hiszen jól tudjuk, hogy a fáradt­ság, az éhezés, vagy bármilyen hiányérzet mennyire befolyásol­hatja lelkiállapotunkat. Azt is tud­juk, hogy ha ilyenkor valaki arra akarna késztetni, hogy mégis örömöt érezzünk és mutassunk, fáradtan legyintenénk: parancs­szóra nem lehet örülni! Jézus azonban éppen ebben a helyzet­ben mutatja meg hatalmát és szeretetét: nemcsak ennivalót ad az éheseknek,, nemcsak közös­séggé formálja az összeverődött embereket, hanem jelet is mutat nekik, érzékelteti, hogy ő az, „aki­nek el kellett jönnie a világba”, vagyis hogy közöttük van Isten küldötte, Akitől az egyszeri jólla- káson tűi még sokat-sokat vár­hatnak! Az öröm tehát nem lehet a pil­lanatnyi körülményeinknek, a bennünket érintő eseményeknek a függvénye. A Krisztusban való öröm hitünknek és a Krisztushoz fűző szeretetünknek lehet a függvénye. „Merítsetek az ő vi­gasztalása forrásából" - ez arra indíthat bennünket, hogy amikor vigasztalásra, erősítésre szoru­lunk, amikor életünknek nehéz napjait éljük, amikor szívünkben nyugtalanság, keserűség van, amikor bűneinket, tehetetlensé­günket bánjuk, amikor mások szeretetlensége és önzése bánt, amikor az élet múlandósága és a halál hatalma terheli gondola­tainkat, - éppen akkor találha­tunk vigasztalásra és örömre, te­hát arra a kincsre, amely a legin­kább hiányzott és amelyhez saját erőnkből már soha nem juthat­tunk volna. örömre nem lehet születni, ör­vendező életbe nem lehet bele­nőni. Valami mindig megrontaná örömünket: saját gyengeségeink vagy a bennünket körülvevő vi­lág. Azért, hogy mégis örülhes­sünk, Jézusnak is életét kellett feláldoznia. 0 maga az „életnek kenyere", amely megelégít, örömre késztet. Ezért nekünk is buzgón kell imádkoznunk, oly­kor tusakodnunk a hit „megszál-' lottságával". Láttál már testi fo­gyatékost, betegágyban, fekvőt, napi megélhetési gondokkal küzdőt mégis örvendezni? Úrva­csorái oltárhoz roskadozva letér­delő és onnan boldog békesség­gel felkelő keresztyént? Jézus élete maga á tény és a lehetőség, amely bennünket ör­vendező és örömszerző embe­rekké tehet! Szirmai Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom